168óra, 2020. január-március (32. évfolyam, 1-13. szám)

2020-03-12 / 11. szám

IRA MENTÉS MÁSKÉNT / PUBLICISZTIKA Megmondják Álljon itt a legújabb gyöngyszem, a budapesti városháza két kiemelkedően női vezetőjének kiáltványa: „A nők teste nem árucikk! Emberként és női főpolgármester­helyettesként nem fogadjuk el, hogy városunkban napról napra a nők testét hirdetési felületként használó reklámok szegélyezik az utakat. Ezért indítványozzuk, hogy a főváros által kezelt hirdetési felületeken a jövőben ne lehessen ilyen reklámokat megjelentetni. A női test nem reklámfe­lület! Budapest egy európai nagyváros, ahol nem engedjük meg, hogy tárgyiasítsák a nőket! Mi, nők, európai magyarok, kiállunk a nők mellett az év minden napján! Gy. Németh Er­zsébet, Tüttő Kata főpolgármester-helyettesek.” Első tétel: fantasztikus kiállás. Ez itt, kérem, Európa. Sőt ez az igazi (Trebitsch) Európa, Gy. Németh Erzsébet és Tüttő Kata Európája. Ahol a város két befolyásos személyisége meg­mondja a tutit. Ahol ízlés dolgában majd ők eljárnak. Ezzel védik a nőket, a női tekin­télyt, a női jogokat és mindent, azt is, ami a nő testéhez kötődik. Mert a női test nem árucikk. Kezdem érteni, miért is nem akarja a mai baloldali ellenzék leváltani a Fidesz­­kormányt. Mert azzal egylé­­nyegű. Ez is, az is meg alkarja mondani a tutit. Kéz a kézben kiskorúnak nézve az ország szavazóit, erkölcsi, ideoló­giai premisszákat állít eléjük. Felkentek. Egy női alsóruházat reklámjában tehát a melle­ket el kellene tüntetni. Nagyszerű, számos alkalommal kipróbált neveléstechnikai kérdéssel állunk szemben. Elődjei pro­fibban csinálták, a traktoroslánynak senki nem nézte a plakáton a mellét, mert nem látszott, férfiasított alakja sugározta az új erkölcsi tant, és így munkásruhája alá rejtett teste nem is keltett sötét, bűnös vágyakat a férfiemberekben, hiszen meg sem jelent. Követendő út ez Gy. Németh és Tüttő szerint tehát. Megmondják: a női test nem reklámfelület. Azzal semmi bajom nincs, hogy személy szerint őket zavarja minden olyan plakát, amelyen a női szépség, vonzerő egy árucikk népszerűsítésé­nek szolgálatába áll. De honnan veszik a bátorságot ahhoz, hogy egyéni prob­lémájukat a közügyek szintjére emelve kinyilatkoztassák, hogy - idézem - nem engedjük meg, hogy tárgyiasítsák a nőket? Vigyék talán a közgyűlés elé javaslatukat, tegyék, amit közszolgaként meg­tehetnek, és tartsák tiszteletben az eljárásjogot, az önkor­mányzatok működését leíró szabályokat. Indokolják meg részletesen, főpolgármester-helyettestől elvárható alapos­sággal, hogy mitől és miért is akarják megóvni a polgárokat a női test ilyen-olyan megjelenítésének tiltásával. Beszéljünk erről, vitatkozzunk, győzzenek az érvek, de akár az érzelmek, hiszen valóban érzékeny ez a dolog. A kinyilat­koztatás a rémes ebben az egészben. A fölény, a párthübrisz, hogy kezünkben van a jogar, megmondjuk, megcsináljuk, és kész. Ezzel a beállítódással nehéz azonosulni, és azt várni, hogy a parancsuralmi rendszert kiépítő Orbánt le lehet válta­ni egy parancsuralmi rendszerben gondolkodó álellenzékkel. Második tétel: egyébként pedig egy igen primitív párt­programról van itt szó. Az MSZP most, fogyó támogatásá­tól rettegve, rá akar ülni a népszerű trendekre, zöldül és nőzik. Be akar kapcsolódni a környezetért aggódó és azt védeni kívánó - egyébként jó reggelt! - európai politika sodrásába, valamint - szintén közösségi ügyként - az egy­re erősödő női egyenjogúsításba (többszörös jó reggelt!). Nosza, jöhetnek a hangzatos, nagy­képű szólamok, hol is vannak a mi nőink, lám, itt, a főváros élén, hát adjanak ki valami nagyon ütős nyilatkozatot. Na mikor? A nőnapon. Oszt annyi! A sajtó felkapja rá a fejét, holnapra meg el is felejthetjük. Ők meg­tették, amit a pártjuk kívánt. Meg­mondták jól. Harmadik tétel: ha már, akkor ne csak mondják, csinálják is! Fogalmazzák meg, szerintük milyen ismérvek alapján dönthető el, egy reklám még belefér-e a jó erkölcsük­be vagy nem. Mit, meddig, hogyan lehet/nem lehet mutatni egy női testből. Jelöljék meg fegyverhor­dozóikat, akik bizottságba tömörülve majd elvégzik a cenzori munkát. Tegyenek javaslatokat, miként óvjuk meg a tudatlan embereket ilyen rosszízű és káros látvá­nyosságoktól. A plakátokon kívül még mit kellene tiltani, ami tárgyiasítja a női testet - a képhordozók tárháza mai, di­gitális korunkban igen gazdag, lehet választani. És különben is, mondják meg jól a magukét! / Rózsa Péter 34 2020. március 12.

Next