2000, 1992 (4.évfolyam) június
Lengyel László: Berendezkedés
2000 és alkudozás érdekközösséget teremt. A kormányzat a privilégiumosztás kormányzata. A konszolidáció ismert kettős módszere is kialakul: mézesmadzag és bunkósbot. Ennek a berendezkedésnek két komoly korlátja van. Az egyik az égető káderhiány. A kormánykoalíció pártjai nehezen tudnak elfogadható szakértőkhöz jutni, illetve nehezen kapnak embert a közigazgatásba és az állami vagyon kezelésére. Ennek legfőbb oka a közigazgatói munka nagy népszerűtlensége, továbbá a második Antall-kormány szakértelmesedésének megállása. Az 1991-es év nagy szakértői csalódása Kupa Mihály szereplése az év második felében, és Surányi György MNB-elnök leváltása." A második korlát az állami vagyon folyamatos leértékelődése, az államgazdaság válsága. A tulajdonszerzés egyben válságkezelést, csődelhárítást is jelent, amelyet a berendezkedési politika ma még kézivezérléssel, telefonos szabályozással próbál megoldani. (Az ágazati minisztériumok rákényszerülnek, hogy a vállalati csődöket a bankokkal, az adóhivatallal, a társadalombiztosítással, a Vagyonügynökséggel telefonos kapcsolatban vezényeljék le, engedjétek el ezt, vegyétek át azt, cserébe ezért. Csakhogy se a minisztériumoknak, se a bankoknak, se az APEH-nek, a társadalombiztosításnak és a Vagyonügynökségnek nincs arra külön forrása, apparátusa, embere, hogy a vállalati kényszertulajdonosi helyzeteket kezeljék. Ezért e „marjaizmus" csak káoszt szülhet.) bb) A miniszterelnök ismét egyeduralkodóvá vált. 1991 nyarától nemcsak megállította pénzügyminisztere előretörését, de vissza is szorította, meg is törte őt. A miniszterelnök folyamatosan súlypontáthelyezéseket hajt végre, úgy egyensúlyoz, hogy sem kormányában, sem pártjában nem alakulhat ki vele szemben erős tényező. A második Antallkormány döntési rendszerében a kormányülés a miniszterelnök által tartott nevelési értekezletet, a Gazdasági Kabinet és a közigazgatási államtitkári ülések a pénzügyminiszter és államtitkára oktatói gyűléseit jelentették. 1991 őszén megindult az ágazati minisztériumok önállósodása. Jelentős változás az eredeti miniszterelnöki elképzeléshez képest, hogy a miniszterelnök immár nem a politikai államtitkárokon keresztül kívánja ellenőriztetni és ellensúlyozni minisztereit, hanem elegendőnek tartja a miniszterelnökségi és belügyminisztériumi ellenőrzést.10 A Kupaprogram elhalt. A pénzügyminiszter vereséget szenvedett a legfontosabb gazdaságpolitikai kérdésekben, így az adósságkezelésben," az államháztartási és költségvetési ügyekben,12 a privatizációban." Veszített az expo és a kárpótlás kérdéseiben. Kezdeti nemzetközi tekintélye elenyészett. Lemondással fenyegetőzött és nem mondott le. A képviselőség nem hozzáadott, hanem elvett belőle. A miniszterelnöki darálóba került és le is darálták. A főbb gazdasági szereplők előtt hitele szétporladt. Most már alkalmassá vált arra, hogy az Antall-kormány minisztere legyen a választási kormányban." A miniszterelnök célja nemcsak az egyik fej elsorvasztá . A durva antikommunista, szakmaellenes politikai kampányok, a veszettek szabadon engedése a pórázról kiválóan alkalmas a terelésre. A politikai mozgalmak szolgáltatják a hisztériát, a kormány a védelmet és a privilégiumokat. A politikai publicisztikában megtámadott szakmák vezetői - bankárok, vállalati vezetők, szövetkezeti elnökök, állami gazdasági elnökök - kénytelenek ráébredni, hogy a politikai kampány másik oldalán az a kormány is áll, amely igazgatási jogosítványaival élve végre is tudja hajtani leváltásukat. A csalódás nemcsak a tömegkommunikációban és a politikai közvéleményben jelentkezik. Sokkal fontosabb, hogy Kupa Mihály szakmai és vezetői összeroskadása 1991 nyarától a Pénzügyminisztérium apparátusában és a szakmai közvéleményben váltott ki ellenérzéseket, az MNB elnökének lemondatása pedig a bankári közvéleményt rázta meg. A Pénzügyminisztérium szakmai szétzilálódását Kupa Mihály nemhogy megállította volna, de tovább erősítette. Surányi távozása után viszont arra derült fény, hogy a Magyar Nemzeti Bank csak a minisztériumokhoz képest mutatott jobb képet, szakmailag ugyancsak válságba kerülhet. 10 A miniszterelnök teljes visszatéréséig fölhasználta a politikai államtitkárokat. Úgy 1991 tavaszán versenyt futtatta Szabó Tamás PM politikai államtitkárt saját miniszterével és Surányi György MNB-elnökkel a külső adósság kérdésében. Szabó Tamás fokról fokra a pártközpont emberévé vált a Pénzügyminisztériumban. De később a miniszterelnök már nem tartott igényt arra, hogy politikai államtitkárai felkeressék vagy a pártügyekkel aktívan foglalkozzanak, és föl- vagy lefelé buktatta őket. Hasonlóképpen fölhasználta a miniszterelnök Kádár Béla NGKM-miniszter szakmai és politikai ambícióit Kupa Mihály ellenében. Kádár Béla szinte minden fontosabb ügyben ellentmondott a pénzügyminiszternek. Csakhogy győzelme pirrhuszi győzelem, mert elképzeléseinek nagy része továbbra sem vétetik komolyan, minisztériuma teljesen bizonytalan, ellensúly szerepe megszűnt. És ugyancsak önként megy bele abba a csapdába, amibe Kupa Mihály, azaz a szakértői szerep helyett a politikai szerepet vállalja a képviselőjelöltséggel. 11 1991 áprilisától augusztusig négyen is tárgyaltak különböző irányokban a külső adósság kezeléséről. Maga Antall miniszterelnök, felhatalmazása alapján Szabó Tamás politikai államtitkár, Kupa Mihály pénzügyminiszter és végül Surányi György MNB-elnök. E tárgyalásokat egymás háta mögött, egymást keresztezve folytatták, lejáratva ezzel a kormányt és Magyarországot. Az itt kialakult párharc eredményeként dőlt el 1991 nyarán, hogy Surányi Györgynek mennie kell. De ebben a párviadalban az is bebizonyosodott, hogy a pénzügyminiszternek se szakmai meggyőződése, se politikai hatalma, felhatalmazása nem elegendő arra, hogy döntsön az ügyben. 12 Először az 1992-re vonatkozó új adószabályok kidolgozóit hagyta cserben politikai okokból 1991 tavaszán - akik a sajtóból tudták meg, hogy miniszterük nem támogatja előterjesztésüket, majd az államháztartási törvény kidolgoztatását adta fel. Belenyugodott abba, hogy a társadalombiztosítás reformját nem valósítják meg, tudomásul vette, hogy a költségvetés a hagyományos szerkezetben, alkudozások révén fog eldőlni. Nemcsak hogy belement az alkukba, de világossá is tette, hogy csak a politikai nyomásnak van értelme, ha valaki költségvetési pénzhez, kedvezményhez akar jutni. (így például a kisgazda 33-akkal folytatott tárgyalásai eredményeként tett engedményt a mezőgazdasági kistermelők adóztatásával kapcsolatban, azaz a koalíciós hűségért cserébe szakmai álláspontot adott fel .) 13 A privatizációban nem sikerült keresztülvinnie többet, mint a Vagyonügynökség megingatását. Nem tudott új irányt adni a privatizációnak, hanem bele kellett nyugodnia abba, hogy a privatizációban az ágazati minisztériumok, a Vagyonügynökség, majd a harmadik Antall-kormányban Szabó Tamás miniszter leiratos úton szabályozzanak. 14 A gazdasági élet szereplői nagy várakozással tekintettek Kupa Mihályra és programjára. A nagyvállalati vezetők szövetségest láttak benne az Állami Vagyonügynökséggel szemben. A kisvállalkozók vállalkozásbarát gazdaságpolitikát reméltek. A nagy kereskedelmi bankok vezetői abban bíztak, hogy a pénzügyminiszter megbízható és kiszámítható kormányzati partner lesz, aki tisztázza a vállalatoknál befagyott hitelek és a központi költségvetés viszonyát, akivel meg lehet egyezni az együttes csődmenedzselésben, aki menedéket ad a banki tulajdonosi jogokat önkénnyel gyakorló Vagyonügynökséggel szemben. Az önkormányzatok egy politikai előítéletektől mentes, együttműködő pénzügyminisztert vártak személyében. A szakszervezetek hiteles tárgyalópartnert, Kupa Mihály mindenkivel találkozott, tárgyalt, ígéretet tett. Ezeket az ígéreteket nem volt képes beváltani. Ugyanabba a helyzetbe került, mint Medgyessy Péter Grósz Károllyal és a politikával szemben. Ha a politikai karrier, a megmaradás érdekében a költségvetésben osztogatni kell - akkor osztogatunk. Ha fosztogatni - akkor fosztogatunk. A gazdasági szereplők csalódása érthető. És ért- 5 BERENDEZKEDÉS