2000, 1994 (6.évfolyam) február
Lengyel László: Szép új világ (első rész)
mét „választási helyzetbe" hozta, amelyben természetesen nem ők választanak, hanem őket választják. Többféle, amerikai, orosz, európai - elsősorban német -, iszlám hatásra és befolyásra van lehetőség.3 3. Biztosított határok? Minden külső határ nagy hatalmilag garantálva van, és mégsincsenek biztosított határok. A nagyhatalmak számára nincs határkérdés. A német egyesítés - szerintük - véglegesen lezárta a második világháborút és az utána kötött békeszerződéseket, így egyetlen határ nem mozdult el Európában, és a nagyhatalmak biztosítják, hogy ne is mozdulhasson el. Másik oldalról, vannak olyan kelet-európai politikai erők, amelyek - ésszerűen vagy ésszerűtlenül - a német egyesítésből arra a következtetésre jutottak, hogy a határok igenis elmozdíthatók, hogy lehetséges területi igényeik kielégítése. A kelet-európai térség egyetlen határát sem lehet tökéletesen biztosítottnak tekinteni. A föderatív államok belső határainak módosulása, a fegyveres erőszakkal szembeni nagyhatalmi tehetetlenség nem látszik igazolni a határok körüli viszályok elmúltát. A határok ugyanakkor egyre inkább átjárhatatlanok lesznek Kelet és Nyugat, illetve a kelet-európai országok között is. 4. Ideológiák alkonya Befejeződött a térség ideológiai meghatározottsága. Nemcsak a kommunista-szocialista ideológia monopóliuma szűnt meg, hanem a neokonzervatív és a liberális vagy a szociálliberális meghatározottság is. Nincs kívülről meghatározott, mindenre kiterjedő ideológiai társadalomkép. Világossá vált, hogy nem csupán a kommunista ideológia került válságba, hanem a neokonzervatív és a liberális ideológia is. De nem győzedelmeskedett egy alternatív, poszt-modern társadalomkép sem, sőt Kelet-Európa társadalmai igyekeznek megszabadulni az alternatív ideológiáktól. Az ideológiák válsága következett be. Kérdéssé vált, hogy van-e egyáltalán olyan ideológia, amely a kelet-európai népek helyzetét nemcsak magyarázza, hanem javítja is. Ugyanakkor tekintélyelvű ideológiák, mítoszok váltak a politikai harcok meghatározóivá." 5. A modellmeghatározottság Vége a kelet-európai modellmeghatározottságnak. A szovjet típusú társadalom és gazdaság adminisztratív gyakorlati modellje már nem korlátlanul meghatározó. A szovjet modell válsága csak időlegesen takarta el a liberális tömegdemokratikus modell válságát. Nemcsak a „második világ" olvadt el, hanem értelmét vesztette a „fejlődő országok", a „harmadik világ" meghatározás is, ennek következtében kérdés, hogy mi maradt az „első világból" - az „első világból" mint modellből. Nincs európai modell, ezért nincs lehetőség sem, hogy az európai modell utánzását, elérését vegyék tervbe a kelet-európai országok. A világ modellhiányos korszakba lépett. 6. A homo sovieticus világa A szovjet típusú társadalom és gazdaság által nevelt, sorbaállított, büntetett és jutalmazott kelet-európai ember, a homo sovieticus értékvilága, intézményrendszere megrendült ugyan, de fennmaradt. A keletnémet, román, bolgár vagy orosz homo sovieticus belvilága és kapcsolati rendszere, neveltetése, és nem kis részben érdekei tartósan ellentmondanak a piaci típusú gazdasági modernizációnak. Itt egyrészt egy sajátos ellencivilizációról van szó, amely meghatározza a világlátást, a munka, a mindennapi élet kultúráját. Másrészt a szovjet típusú ipari és agrárcivilizáció, szerveződés nem változtatható át közvetlenül piaci, versengő civilizációvá, mert az a munkahelyek tömeges elvesztésével, a korábbi élet teljes felszámolásával jár. Ez a civilizáció, ez a kultúra nem változtatható meg egyik napról a másikra. Ugyanakkor felszínre kerül a kelet-európai mindennapi kultúrák jelentős eltérése is. Most látszik, hogy mennyire különbözik a magyar - alkudozó, fogyasztói irányultságú, felemásan polgárosodott - homo kadaricus és a homo sovieticus. 7. A kelet-európai lelki válság A kelet-európai válság nemcsak ideológiai, hanem tömeges lelki válság is. A kelet-európai társadalmak feldolgozatlan élménye a szovjet típusú rendszer váratlan összeomlása, a megszokott világ semmivé foszlása, a váratlan remény, majd annak ugyancsak gyors elenyészése. A lelki válság része, hogy feldolgozhatatlan a korábbi élet, a társadalmaknak szinte teljesen új életrajzokat kell kitalálniuk. A hatalomváltó elitek erkölcsi és lelki meghasonláson estek át. Kelet-Európában hiteles személyiségekben és intézményekben van a legnagyobb hiány.7 8. Az új világrend hiánya A kétpólusú világrend után még nem alakult ki az egyértelmű új világrend. A nagyhatalmak saját belső problémáikkal vannak elfoglalva, nincs világos és kiszámítható stratégiájuk se a föld globális gondjainak megoldására, se Észak-Dél, Észak-Kelet egyensúlytalanságára, se a helyi konfliktusok kezelésére. Az Egyesült Államok világpolitikai stratégiája jelentősen megváltozott. Az egyik oldalon szavakban általános felelősséget vállal politikailag és katonailag a világ biztonságáért, a másik oldalon viszont nem kívánja vállalni ennek gazdasági terheit. A „nagy konfliktus" átmeneti elmúltával elbizonytalanodott, hogy hogyan kell megoldani a fellobbanó helyi konfliktusokat. Az Egyesült Államok a közvetlen beavatkozás, bevonulás, átalakítás helyett az adott térség elreteszelését, blokádját, a világ vérkeringéséből való kiiktatását alkalmazza. Korábban a „bevonás és feljavítás", ma „megtorlás és kirekesztés", a rosszul tanuló, engedetlen államok és kormányzatok sorsa. Az Egyesült Államok a világméretű rendcsinálásban felhasználja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, egyszersmind egyfajta munkamegosztást alakít ki az európai hatalmak, Oroszország, Kína helyi rendfenntartó erőivel. A világ globális biztonsági stabilitása szempontjából a kelet-európai destabilizáció elhanyagolható veszély.10 (Az egyetlen félelmet keltő destabilizációs elem az orosz atomfegyverzet.) 9. A regionalizálódás A kilencvenes évek közepén folytatódik a világ regionalizálódása, és részben a regionális bezárkózás. Fokozódik a protekcionizmus, az izolacionizmus, növekszik az integrációk közötti verseny, amelyek ugyanakkor egy, a korábbinál is . LENGYEL LÁSZLÓ