2000, 1994 (6.évfolyam) március
Margócsy István: KONDROTAS/A KÍGYÓ PILLANTÁSA
neve akkor ragadt rá, mikor idejött) - beszélő név volna ez? (29. 1.); Lasukas igazi neve Pivorius: mit akar ez jelenteni? (154 1.) egy vénséget Vileikának szólítottak, bár Kailaitis volt a becsületes neve: miért? (25.1.)122. néprajzilag: vajon van-e valami népszokásbeli fedezete annak, hogy a halott nagyapát pálinkában mossák meg, vagy ez is csak az egyedi írói fantázia vad száguldásának köszönhető? - a nagyon durva paraszti büntetés e korban a litván falukban még átlagosan szokásban volt-e, vagy már önbíráskodási túlkapásnak minősülne; szadista őrületről" vagy esetleg erőszakos hagyományfeltámasztási kísérletről van szó? 3. történetileg: mi a hihetősége az adott, leírt társadalmi környezetnek: extrém, autonóm, korlátok nélküli, látomásos írói fikcióval van-e dolgunk, vagy ez-e az az átlagos litván társadalomkép, mely mintegy természetesen válik egy litván számára a litván történetmondások, az elbeszélések anyagává? - pl. a Németországban végzett filozófus-gróf valószínűsége mekkora: hány ilyen gróf lehetett Litvániában: kettő, húsz, kétszáz?14 - érdekes-e az, s vajon miért, hogy Vozolas kapitány lett származású? - ha egy könyv, cím szerint is kiemelve, megemlítődik: Seiis avagy Philosophiai eszmélkedések... (97. 1.), akkor mire történik utalás: egy közömbös filozófiai tankönyvre, melynek speciális jelentősége nincsen, vagy esetleg egy különös litván (?) kultúrkincsre, melynek hallatán minden litván olvasó tudja, mire kell gondolnia (áttéve: Apácai Csere Jánosra vagy Sándor Pál filozófia-történetére kell-e asszociálnunk?)?" 4- kulturálisan: vajon hogyan lehet e könyvben a központi szerepet játszó rabló szocio-kulturális jelentését körvonalazni? Mit jelenthet a litván rabló a litván olvasónak? Kivel hasonlítsuk össze a főhőst: Rózsa Sándorral, Fatia Negrával, Cartouche-sal, Naszreddin Hodzsával, Faginnal? Hiszen egy rabló a különböző társadalmi-kulturális konvenciókban, a különböző irodalmi szerephagyományokban egyaránt lehet pl. betyár, tolvaj, partizán, pernahajder, szabadsághős, szélhámos, modern egzisztencialista, deviáns bűnöző stb." Vajon hordoze valamilyen olyan sajátos többletet a rabló talányos önjellemzése („a rablást sohasem iparszerűen űztem; csupán ez volt az egyetlen foglalatosság, amire alkalmas voltam. Az embernek mégiscsak kell valamit csinálnia." 141. 1.), amit csak mi nem tudunk, aminek nyomozására érdemes lenne fáradságot fordítanunk? 5. összefoglalóan: mi ennek a most elbeszélt múlt századi, századfordulós történetnek a relevanciája? Azaz: hogyan áll benne a történetiség, a fikció, a fantasztikum aránya?!" Mi a viszonyuk egymáshoz? Sőt: van-e ennek a regénynek egyáltalán viszonya a történelemhez (a litván történelemhez), történeti regényről van-e szó,18 a történelemről (a litván történelemről) szól-e," avagy csupán történeti díszletekkel dúsan berendezett erkölcsi-filozófiai parabolát kapunk? Ilyennek látja-e a litván közvélemény 20 (egyik része?) a litván történelem e szakaszát? Történelmi tanulságokra is tör vajon a szerző, mikor hangsúlyozza az időpontok fontosságát, vagy csak egyedi életrajzi meghatározottságokat tükröz? Figyelmen kívül hagyja a szerző a litván történetszemlélet ilyen-olyan változatait vagy szembeszáll velük? Van-e itt é s vajon kell-e hogy legyen?) történeti eltérítés a történelemszemléleti konvenciótól? No persze, rezignáltan és szkeptikusan tudomásul kell vennünk: ezekre az olvasói kérdésekre nincs válasz - ha később szaktudósi ma-13. Erről bizony! De vajon honnan tudom! Hl 14. És hány „Németországban végzett filozófusgróf fordul elő az egyetemes romantikában és posztromantikában! (Ha túlságosan érdekel bennünket a történeti Litvánia, akkor könnyen belefulladhatunk a „Cseh-tengerbe"!) Hs 15. Sándor Pál! Ugyan már. De még csak Apácai Csere János sem (ő túl korai lenne!), hanem a 18. század második felének valami magyar bölcselőjére, mégpedig népszerűsítő bölcselőjére asszociálnék. Ez az egyik - ritka! - hely, ahol a lenyűgöző műfordítást nem éreztem telitalálatnak; eszmélkedések helyett talán jobb lett volna Elmélkedések, esetleg Lámpás vagy Dió (ha rövid a könyv)... De lehet, hogy 18. századias az Eszmélkedések is, csak én nem ismerem! Hl 16. Hm, egyik szerep sem eléggé illik Meizisre, persze hogy nem, dehát ettől nem esünk kétségbe! A Diótörő vagy A kis Mukk is többé-kevésbé megmagyarázhatatlan, nemde! Hl 17. Szerintem mintegy 73:27 a fantasztikum javára. Hl 18. Nem. Hl 19. Nem. Hl 20. Eszembe se jutott. Hl 12. Ez énelőttem is titok. (De föl se figyeltem rá az olvasás, hogy úgy mondjam, hevében.) Hl 59 SAULIUS TOMAS KONDROTAS / A KÍGYÓ PILLANTÁSA