2000, 1995 (7.évfolyam) május
Szilágyi Ákos: LENGYEL LÁSZLÓ/KORUNKBA ZÁRVA (Margináliák)
3. S ha így lenne (amit nem hiszek), az miért befolyásolna téged? Miért lennél korszerű? Fogadd meg inkább Babits tanácsát: „te csak maradj a tavaly őre! s ha a jövevény / lenézve így szól: »Én vagyok az Úr!« - feleld: /A Régi jobb volt!«" Ha most napjainkban a modernitás húzódik vissza a mesébe, mert kihalóban van az igazság lírai oldala (az epikusan feltárulkozó vagy meglelt világértelemtől eltérően ez nem más, mint a világra parancsolt vagy vetített értelem, az értelem mint akarat, terv, remény, „Legyen"). Mostantól a modernitás lírai igazságát, lírai mindentudását és lírai tanácsait („Legyen!" és „Ne legyen!") is meseként kaphatjuk csak meg (az epikus érzület ugyanis már a modern idők regényíróiban teljesen eltanácstalanodott). Ám meseszomjunk oly nagy, hogy inkább úgy teszünk, mintha nem látnánk, ami nyilvánvaló (a Semmit), s mintha nem tudnánk, amit már nem lehet nem tudni, csakhogy tudásként, igazságként, tanácsként kapjuk meg (felejtsük el) saját világunkat. A modern, tehát politikai mese szelleme úgy fog kézen, s úgy vezet saját politikai világunkba minket, megannyi „elfakult fejű" kisgyereket, akik máskülönben csak a politikai kapszlit kapdosnánk, hogy édes titkokkal, csodás átváltozásokkal, gonosz varázslókkal és jó tündérekkel népesíti be a hatalom üresen kattogó gépezetét, amelyből - íme! - a mesemondó éppen előugrott, akár egykoron Pallasz Athéné Zeusz főisten fejéből. Az Utazó meséi A mesebeli, Óperencián túli ország, ahonnan a mesemondó leggyakrabban visszatér (ahová legszívesebben utazik, amelyben legtöbbször téved el) nem más, mint a Hatalom Országa (mellékes, mely és milyen hatalomé: pénzhatalomé, államhatalomé, információs hatalomé, párthatalomé, kormányhatalomé), a Hatalmasok Országa, Animal Farm avagy - Hegel kifejezését idézve - „szellemi állatország, amelyben kölcsönös erőszakosságban és zavarosságban a reális világ lényegeiért folyik a harc és a csalás". Ez az az ország, ahol - Öreg Farkas barátja, Liska Tibor kaján mondatát idézve - „annyi állatra annyi állatot talál", s amely a talán legrégibb és leghatékonyabb publicisztikai műfaj, az ókori politikai pamflet, az állatmese megújítására készteti. A Hatalmasok Országa ez, ahol „mi", minden rendű és rangú hatalomnélküliek (hatalomtól megfosztottak, hatalmat megvetők, hatalomra ácsingózók, hatalomról rezignáltan lemondók, hatalom alá szorultak) nem lehetünk, ahol „ők" vannak, s ahová a mesemondónak - hála fantasztikus átváltozóművészetének - bejárása, s ahonnan kijárása is van, másnak hiszik, mint aki valójában, mindig más alakot ölt magára — hol hatalmasnak, hol hatalom nélkülinek látszik -, s ezért utolérhetetlen. Egyetlen hatalma az átváltozásban és megismerésben, a semmivel azonosulni nem akarásban és nem tudásban rejlik. Kint is van és bent is van egyszerre, s ha ezen a módon macska tudvalévőleg nem is foghat egeret, egér foghat macskát. Ezért azonosítja magát állatmeséiben a mesemondó az egérrel, mint arra - meglehet, önironikusan - a keretmese (Micsoda alak) egérdialógja utal, méghozzá olyan egérrel, aki ha vadászatra indul, macskánál alább nem adja. Az egér mint a mesemondó állatmaszkja, persze ritkán tárgyiasul, inkább metonimikusan jelenik meg abban a szellemi fürgeségben, ide-oda cikázásban, megfoghatatlanságban, amellyel a mesemondó szabadon ki-bejár a Hatalom (egy politikai alak, egy 4. „Gonosz varázslók", „jó tündérek" aligha léteznek, „a hatalom gépezete" ebben az értelemben csakugyan „üresen" kattog. Sőt alkalmasint nemcsak gonosz varázslók és jó tündérek nincsenek, hanem jelző nélküliek sem. De nincsen-e gonosz, és nincsen-e jó? Nincsen-e becsületes és becstelen? Ebben az értelemben is „üresen kattogó gépezet" lenne a hatalomé? Erkölcsileg nem minősíthető? Vagy minősíthető, de nem minősítendő? Miért nem? Gyávaságból? Vagy mert az ilyen megközelítés terméketlen, tudománytalan, műkedvelő? Vagy mert a politika világában bármit megtehetünk, és tetteink erkölcsi megalapozásával (ez egykor sok fejtörést okozott Macchiavellinek) nekünk immár fikarcnyit sem kell törődnünk. Vagy mert úgyis tudjuk, milyen eredményt kapnánk? Mocskos disznó lenne minden politikus? HI 54 SZILÁGYI ÁKOS