2000, 2004 (16. évfolyam) április
LENGYEL LÁSZLÓ: A kamaszlány esetlen szépsége: a 2000 tizenöt éves
1989-ben, nem töltötte be senki. A konszolidációknak tartós mérvadó és vezető folyóiratai szoktak lenni. A Nyugat, a Magyar Szemle, a Valóság konszolidációs lapok, amelyek új közmegegyezéseket közvetítenek politika és szellemi élet, gazdasági elit és értelmiségi elit, illetve az egyes tudományos világok és ellen-világok, akadémiák és ellen-akadémiák között.7,8 A konszolidáció folyóiratai maguk is közmegegyezések. Ezekben találkozik Fenyő Miksa és Ady Endre, Hatvany Lajos és Babits Mihály; itt csiszolódik össze Szekfű Gyula és Bethlen István, Kovács Imre és Matolcsy Mátyás;s e helyeken talál nyelvet magának Berend Iván és Ránki György, Hankiss Elemér és Vekerdi László, Romsics Ignác és Csikós-Nagy Béla. Új nyelvezetet, más jelképi világot, nemzetközi kapcsolódást hordoznak. Bennük fordítódik magyar nyelvekre a világ, s belőle fordítják a világ nyelveire Magyarországot. A 2000-be nevezetű tizenöt éves lány nézegeti magát a tükörben. Lábai nem rosszak, de karja hosszú, válla görbe, anorexiás és pattanásos. Kövérebbnek tartja magát, mint amilyen, ezért nem eszik.10 Szeressetek, követeli undokul. Nem engedi, hogy szeressék.11 Hiányzik az anyja. Ebbe az öregedő férfiak műintézetébe, nő a lábát be nem tehette. Esetlen. Háttal ül nekünk, arca elmosódott a tükörben. Kint betűfák, szavalt képek, megöregedett férfiak Magritte-kékben. Ivan Karamazov, villogó szemüvegével, szokott feketében, kopaszon és szakállal. Szatmár nemes vármegye küldötte, fél mosollyal, Kölcsey mögött ülve. Kubista, széttörés előtti arc, Malraux-szabással. Féltékeny apák. A 2000 röviden: szép. Hosszan: nem szép. De ki tudja, milyen lesz? 7. A Nyugat milyen értelemben volt, miféle konszolidációnak milyen közmegegyezést teremtő lapja? Valójában A pofonütjük a közízlést talán legközelebbi magyarországi rokonáról volt szó (már ha ilyesmik a boncasztalon kívül is találkozhatnak egymással)! A „magyar Ugar" és a „zsidóbérenc Ady" - nem közvetítettek világok és ellenvilágok, akadémiák és ellenakadémiák között. De a Nyugat nem vált konszolidációs lappá még akkor sem, amikor mondjuk Erdélyi Józsefet is szerzőjeként jegyezhette. CZA 8. A geszti bolond elmosolyodik a sírjában. Nem konszolidált hiába. TB 9. A csiszolódás persze - Szekfű vitathatatlan érdemei ellenére - viszonylagos volt. Ahogy elvesztette a miniszterelnöki hátszelet, a szerzőgárda és a közmegegyezés csak úgy szállt szanaszét - ki jobbra, ki balra, ki előre, ki hátra. Nem arról volt inkább szó, hogy egy pillanatban (a Kornfeld-család magánvagyonából, vagy az államilag kötelezővé tett hivatali előfizetésekből, ma már nehéz eldönteni) a Magyar Szemle egyszerűen lábon meg tudta venni, akit akart és a nagy konszolidátor élt a lehetőséggel? TB 10. Részben, persze, azért nem eszik, mert nincs otthon rendes kaja és a zsebpénzéből csak melegszendvicsre telik. TB 11. Részigazságokban gazdag, roppant igazságtalan, érdekfeszítő (le)írás; vitriolra gyakran gerjednek a Múzsák. Elég hoszszú a Kálnoky-idézet, hogy hosszas Kosztolányi-citátum következzék (betűhíven a Lenni, vagy nem lenniből). „Nem az a hibája, hogy gáncsaiban egy szemernyi igazság nincs. Nagyobb a hibája .Az a hibája, hogy nincs benne egy fikarcnyi szeretet sem. Kétféle ember van. Az egyik, mikor az utcán elbámészkodik s megüli a lábát egy kőben, így szól: «Hű, de ügyetlen voltam». Erre megdörzsöli sajgó lábát s eltökéli, hogy máskor m majd jobban fog vigyázni. A másik, mikor szórakozottságában belevágja lábát ugyanabba a kőbe, így szól: "Ez Magyarország" . Aztán tüstént az a terv fogan agyában, hogy a jövőben a járdákat nem vízszintesen kell építtetni, hanem homorúan." CZA, egy pörsenés a 2000 orcáján. MARGINÁLIÁK 2000 O 9