2000, 2004 (16. évfolyam) július-augusztus
GRÜLL TIBOR: Tizenkét tétel a Római Birodalomról
térkép, amelyről Rómával kapcsolatban hallunk, Szardínia i. e. 174-ben történt elfoglalásával kapcsolatos: ...Mater Matuta szentélyében egy táblát helyeztek el az alábbi felirattal: „A római nép légiója és hadserege Ti. Sempronius Gracchus consul vezetésével és jósjeleivel leigázta Sardiniát. Ebben a provinciában több mint nyolcvanezer ellenség esett el vagy került fogságba. Ő, miután az állam érdekeit ilyen szerencsésen megvédte, a szövetségeseket felszabadította, s az adóbevételeket helyreállította, épen és sértetlenül hozta haza zsákmánnyal gazdagon megrakodott hadseregét, s másodízben tért vissza diadalmenetben Róma városába. Ezért adta ezt a táblát ajándékul Iuppiternek." A táblán látható volt Sardinia szigete, s ezen az ott vívott csaták ábrázolása.82 Fentebb már láttuk, hogy Róma már a köztársaság-korban is „a föld végső határáig" (ultimos terrarum fines) akarta kiterjeszteni hatalmát. Ennek a törekvésnek a csúcskorszaka az i. e. első század tábornokaival, különösen Pompeius Magnusszal következett be. Plutarkhosz szerint Pompeius azért foglalta el Szíriát, hogy Arábián keresztül a Vörös-tengerig jusson, „és győzedelmesen eljusson az egész földet körülölelő óceánhoz". A szicíliai Didórosz azt is feljegyezte róla, hogy menetelésének végpontján egy bronz táblát állított fel, amelyen megörökítette tetteit, az általa meghódított népek listáját - nem kétséges, hogy ez szolgált mintául Augustus res gestae-jéhez és számos emlékművéhez —; a negyedik századi Cassius Dio pedig még azt is hozzáfűzi, hogy Pompeius propagandája erőteljes hangsúlyt tett az oikumené, illetve a földkerekség ábrázolására.81 Nem sokkal ezután Julius Caesar készíttette el az első világtérképet, amely valószínűleg a Capitoliumon felállított reprezentatív győzelmi emlékművének részét képezte: ezen diadalszekérben volt látható, lába alatt a földgömbbel.84 A JL Augustus, aki mindenben a köztársaságkori konkvisztádorok méltó utódja akart lenni, nemcsak a birodalmi propagandát és reprezentációt vette át elődeitől, hanem sikerre is vitte azok félbehagyott művét. A pax Augustát költők, írók, képzőművészek és építészek hada dicsőítette - természetesen a hatalom által mederbe terelt és szigorúan ellenőrzött formában. Jellemző, ahogyan a bécsi cameo, az ún. Gemma Augusta ábrázolja a világ urát, Augustust, akit mellett Tellus és Oceanus alakja látható, fejére pedig éppen Oecumene illeszti a győzelmi koszorút. Feje felett asztrológiai jegye: a Capricorus látható, alatta legyőzött barbárok esdekelnek kegyelemért, illetve megkötözve ülnek egy éppen felállításra készülő tropaeum tövében. Ugyancsak Augustus volt az, aki i. e. 7-ben a Porticus Vipsaniában, a Campus Martiuson állította ki az Agrippa által készített hatalmas világtérképet: orbis terrarum urbi spectandus [hogy a város bámulja a földkerekség (térképét)].85 Izgalmas az a P. A. Brunt által felvetett és A. Klotz által megtámogatott feltételezés, mely szerint Augustus elméletileg akár Kína elfoglalását is tervbe vehette.86 Erre egyrészről a Nagy Sándorral történő versengés (aemulatio Alexandri), másrészről a korabeli földrajzi ismeretek hiányos volta sarkallhatta. Agrippa térképe jelentősen alábecsülte távolságukat: a Rajna és a Visztula távolságát 636/686 mérföldben határozták meg a valóságos 920 mérföld helyett, a Visztulától Kína óceáni partjaiig terjedő távolságot pedig a Pireneusok és a Rajna közti táv (2560/2660 mf) háromszorosában állapították meg. Ha Julius Caesar tíz év alatt kevesebb, mint tíz légióval hódította meg Galliát, Germania és a távolabbi területek elfoglalása sem tűnhetett arányosan hosszabb idő alatt kivitelezhetetlennek. (5) Stratégia Ma, amikor világszerte több mint háromszáz „stratégiai kutatásokat" folytató intézet működik, sokan magától értetődőnek veszik, hogy az ókori rómaiak is tudományos alapon hozták meg hosszú távú katonai és politikai döntéseiket. Jellemző, hogy az ezzel kapcsolatos - mára klasszi kussá vált - alapmű, a The Grand Strategy of the Roman Empire is egy amerikai történész, Edward Luttwak tollából származik.87 Bármilyen csábító is ez az elképzelés, a rendelkezésünkre álló irodalmi és régészeti források alapján mégis azt kell mondanunk: Rómában nem létezett Stratégiai Tanulmányok Intézete.88 Ha átlapozzuk az ókorból Sztratégémata címen ránk maradt munkákat, az egyetlen dolog, amit nem találhatunk meg bennük, az éppen a stratégia. Persze, ha megnézünk egy-egy légifelvételt a britanniai Hadrianus-falról, a tunéziai fossatum 88 Cl 2000