2000, 2005 (17. évfolyam) március

NYÍRI PÁL: Globális úttörők vagy marginális helybéliek?

kiskereskedelmi hálózatok működnek, és nincse­nek diszkriminatív törvények és módszerek. A kelet-európai új kínai migránsok viszont olyan gazdasági környezetben találták magukat, ahol a kiskereskedelmi hálózatok rosszul - és gyakran a szürke gazdaságban - működtek, fejletlen volt az import, és a helyi vállalkozói réteget jelentős tár­sadalmi és pszichés korlátok akadályozták. A kí­nai migránsok a kilencvenes évek elején kihasz­nálták, hogy a célországok gazdaságai kisebb-na­gyobb mértékben áruhiánnyal küszködtek, és ezt a piaci rést olyan olcsó, de kelendő ruházati ter­mékekkel töltötték ki, amilyeneket Kínában ad­dig is gyártottak az olcsó nyugati áruházláncok számára. A hagyományos nyugat-európai kínai migránsokkal ellentétben ezek a bevándorlók - a hátterüknek köszönhetően - rendelkeztek azzal a kulturális tőkével, mobilitással és kommuniká­ciós csatornákkal, melyek révén szoros kapcsola­tokat tudtak kiépíteni kínai állami nagyvállalat­okkal, amelyek alacsony, államilag támogatott árakon és előnyös hitelfeltételek mellett látták el őket a szükséges áruval. Kiterjedt transznacioná­lis kapcsolatrendszerük lehetővé tette a kínaiak számára, hogy a piaci igények kielégítésére gyor­san és rugalmasan mobilizáljanak tőkét, árut és munkaerőt. Ugyanez a kapcsolatrendszer egyide­jűleg szükségtelenné tette számukra, hogy a hely­ben fölhalmozott kulturális tőkére kelljen tá­maszkodniuk. Megengedhették maguknak, hogy ne törődjenek a magyar társadalomban betöltött periférikus helyzetükkel, és helyette inkább a transznacionális vállalkozói rétegnek a globális kínai média által közvetített modelljét kövessék. Ennek következtében míg a magyar állam és a társadalmi szereplők nem foglalkoztak integrálá­sukkal, jobbára ők is érdektelenek maradtak az­iránt, hogy csoportként fogalmazzanak meg jogi igényeket, s inkább személyes kapcsolatokat épí­tettek ki hivatalnokokkal és közvetítőkkel, akik az állam képviselői és ő közöttük mediáltak. A t­oíz újabb kínai migránsokat nem csupán az különbözteti meg a „klasszikus" közve­títő kisebbségektől, hogy erős transznacionális gazdasági, politikai és társadalmi kötelélékek fű­zik őket Kínához, hanem az is, hogy e kötelékek­nek intézményes keretet ad és szentesíti őket egy jól meghatározott, erős és egységes nemzetállam, a Kínai Népköztársaság. Ennél is fontosabb azon­ban, hogy a virágzó globális kínai média, mely a Kínában élő kínaiakhoz és az újkeletű migrán­sokhoz egyaránt szól, a kínai állami diskurzus jó­váhagyásával a kínai migráció és vállalkozás glo­bális természetét úgy ünnepli, mint amely közre­működik Kína és az egész világ modernizálásában (Nyíri 2002, Sun 2002). Ennek a médiának nem sok köze van azokhoz a hagyományos orgánu­mokhoz, melyek főként a külföldön működő kí­nai szervezetek, jótékonysági intézmények tevé­kenységéről, társadalmi és kulturális eseményei­ről számoltak be. A globálisan modern kínai mig­ráns képének központjában az egyéni siker áll. A róla szóló történetekben a siker mércéje elsősor­ban a vagyon és a transznacionális kínai közössé­gen belüli elismertség, ezt követi a kínai állam el­ismerése. Amennyiben a helyi intézmények is el­ismerik a migráns társadalmi státuszát, az hab a tortán, de ez csak olyan országban számít igazán, amelyik jelen van a „modern" világ globális kínai térképén, vagyis az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, esetleg Kanadában vagy Ausztráli­ában. Emellett a helyi elismerésnek nem feltétle­nül abból kell adódnia, hogy az adott személy a helyi normák szerint jutott magas társadalmi stá­tushoz, sőt, annál jobb, ha a helyi intézmények a globális kínai vállalkozók teljesítményét a kínai­ak saját mércéje szerint ismerik el. Ez történik a Chen Kemin által a Délkelet-Fujiani Televízió számára 1999-ben rendezett, a budapesti kínai videókölcsönzőkben is beszerezhető. Bejutni Eu­rópába (Zouru Ouzhou) című tévésorozatban, melynek főszereplője szakadt pólóban, egyetlen vas nélkül érkezik Párizsba. A jeles helyi kínaiak támogatásával pár hónap alatt elért, villámgyors vállalkozói sikerek után nagyratörő építkezési tervet alkot meg. „Hölgyeim és uraim!" — jelenti be francia közönségének egy pagodatetős épület­együttes rajzára mutatva. „Mi új lesz majd két év múlva Párizs térképén? A Szajna gyönyörű part­jait keleti ragyogás tölti majd be: a Chinatown Befektetési és Kereskedelmi Központ!" A hallga­tóság tapsviharban tör ki. Az alábbi idézet egy budapesti kínai nyelvű magazinban megjelent cikkből származik. A cikk a New York-i székhelyű ruhagyáros, importőr és raktártulajdonos Howard Liről szól, és a „sikeres új migráns" tipikus képét rajzolja meg. Az új évszázad a tudásgazdaság százada. Howard Li a vi­lághálót is bevonta elképzeléseibe... A befolyásos kr- 42 fl­ 2000

Next