2000, 2005 (17. évfolyam) március
NYÍRI PÁL: Globális úttörők vagy marginális helybéliek?
kiskereskedelmi hálózatok működnek, és nincsenek diszkriminatív törvények és módszerek. A kelet-európai új kínai migránsok viszont olyan gazdasági környezetben találták magukat, ahol a kiskereskedelmi hálózatok rosszul - és gyakran a szürke gazdaságban - működtek, fejletlen volt az import, és a helyi vállalkozói réteget jelentős társadalmi és pszichés korlátok akadályozták. A kínai migránsok a kilencvenes évek elején kihasználták, hogy a célországok gazdaságai kisebb-nagyobb mértékben áruhiánnyal küszködtek, és ezt a piaci rést olyan olcsó, de kelendő ruházati termékekkel töltötték ki, amilyeneket Kínában addig is gyártottak az olcsó nyugati áruházláncok számára. A hagyományos nyugat-európai kínai migránsokkal ellentétben ezek a bevándorlók - a hátterüknek köszönhetően - rendelkeztek azzal a kulturális tőkével, mobilitással és kommunikációs csatornákkal, melyek révén szoros kapcsolatokat tudtak kiépíteni kínai állami nagyvállalatokkal, amelyek alacsony, államilag támogatott árakon és előnyös hitelfeltételek mellett látták el őket a szükséges áruval. Kiterjedt transznacionális kapcsolatrendszerük lehetővé tette a kínaiak számára, hogy a piaci igények kielégítésére gyorsan és rugalmasan mobilizáljanak tőkét, árut és munkaerőt. Ugyanez a kapcsolatrendszer egyidejűleg szükségtelenné tette számukra, hogy a helyben fölhalmozott kulturális tőkére kelljen támaszkodniuk. Megengedhették maguknak, hogy ne törődjenek a magyar társadalomban betöltött periférikus helyzetükkel, és helyette inkább a transznacionális vállalkozói rétegnek a globális kínai média által közvetített modelljét kövessék. Ennek következtében míg a magyar állam és a társadalmi szereplők nem foglalkoztak integrálásukkal, jobbára ők is érdektelenek maradtak aziránt, hogy csoportként fogalmazzanak meg jogi igényeket, s inkább személyes kapcsolatokat építettek ki hivatalnokokkal és közvetítőkkel, akik az állam képviselői és ő közöttük mediáltak. A toíz újabb kínai migránsokat nem csupán az különbözteti meg a „klasszikus" közvetítő kisebbségektől, hogy erős transznacionális gazdasági, politikai és társadalmi kötelélékek fűzik őket Kínához, hanem az is, hogy e kötelékeknek intézményes keretet ad és szentesíti őket egy jól meghatározott, erős és egységes nemzetállam, a Kínai Népköztársaság. Ennél is fontosabb azonban, hogy a virágzó globális kínai média, mely a Kínában élő kínaiakhoz és az újkeletű migránsokhoz egyaránt szól, a kínai állami diskurzus jóváhagyásával a kínai migráció és vállalkozás globális természetét úgy ünnepli, mint amely közreműködik Kína és az egész világ modernizálásában (Nyíri 2002, Sun 2002). Ennek a médiának nem sok köze van azokhoz a hagyományos orgánumokhoz, melyek főként a külföldön működő kínai szervezetek, jótékonysági intézmények tevékenységéről, társadalmi és kulturális eseményeiről számoltak be. A globálisan modern kínai migráns képének központjában az egyéni siker áll. A róla szóló történetekben a siker mércéje elsősorban a vagyon és a transznacionális kínai közösségen belüli elismertség, ezt követi a kínai állam elismerése. Amennyiben a helyi intézmények is elismerik a migráns társadalmi státuszát, az hab a tortán, de ez csak olyan országban számít igazán, amelyik jelen van a „modern" világ globális kínai térképén, vagyis az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, esetleg Kanadában vagy Ausztráliában. Emellett a helyi elismerésnek nem feltétlenül abból kell adódnia, hogy az adott személy a helyi normák szerint jutott magas társadalmi státushoz, sőt, annál jobb, ha a helyi intézmények a globális kínai vállalkozók teljesítményét a kínaiak saját mércéje szerint ismerik el. Ez történik a Chen Kemin által a Délkelet-Fujiani Televízió számára 1999-ben rendezett, a budapesti kínai videókölcsönzőkben is beszerezhető. Bejutni Európába (Zouru Ouzhou) című tévésorozatban, melynek főszereplője szakadt pólóban, egyetlen vas nélkül érkezik Párizsba. A jeles helyi kínaiak támogatásával pár hónap alatt elért, villámgyors vállalkozói sikerek után nagyratörő építkezési tervet alkot meg. „Hölgyeim és uraim!" — jelenti be francia közönségének egy pagodatetős épületegyüttes rajzára mutatva. „Mi új lesz majd két év múlva Párizs térképén? A Szajna gyönyörű partjait keleti ragyogás tölti majd be: a Chinatown Befektetési és Kereskedelmi Központ!" A hallgatóság tapsviharban tör ki. Az alábbi idézet egy budapesti kínai nyelvű magazinban megjelent cikkből származik. A cikk a New York-i székhelyű ruhagyáros, importőr és raktártulajdonos Howard Liről szól, és a „sikeres új migráns" tipikus képét rajzolja meg. Az új évszázad a tudásgazdaság százada. Howard Li a világhálót is bevonta elképzeléseibe... A befolyásos kr- 42 fl 2000