7közlap, 2002. január-június (4. évfolyam, 1-48. szám)

2002-01-04 / 1. szám

2. oldal KÖZÉLET — GAZDASÁG 2002. január 4. péntek Tóth László vezérigazgató összegzése A tervezett kokszolói kokszgyártás kiesése, a kokszolómű kamragáz kimaradása rettenetesen nagy problémát jelent. Először az egyik kamra esett ki, aztán a másik, aztán még több, és aztán már a fűtéshez sem volt elég a kamragáz, nem tudtuk ellátni a hengerműveket, és sorolhatnám. Pillanatokon belül kokszot kellett vásárolnunk, míg előtte kokszot exportáltunk, vagy hazai pia­con értékesítettünk. Egyik pillanatról a másikra kiderült, hogy nincs kokszunk. Azért volt egy kis sikerélményünk. Már hos­­­szú ideje készültünk a kohó átépítésre, és nem hiába, mert nagyon jól sikerült. De természete­sen a kohót irányító emberek fejében már akkor is megfogalmazódott, és a kereskedők számára is egyértelmű volt, hogy igen-igen, építettünk egy jó kohót, de mit teszünk bele? A megoldást csak a vásárlásokkal, csak a nedves oltású koksz be­keverésével és csak azzal a pár kamrával tudtuk biztosítani, ami rendelkezésünkre állt. Meg kell említsem még azt is, hogy a kamragáz kiesése miatt, az egész vállalaton belül komoly problé­mát jelentett a földgázra való ráállás. A műszaki­ak ezt viszonylag gyorsan, precízen megoldot­ták. Ez persze nem volt egy egyszerű feladat. A forint sávszélesítése és az SAP-R3 Pénzügyileg ez is nagyon nehezen érintett bennünket. Közben jött a forint sávszélesítése. Ez az export-importban résztvevő vállalatokat fele-fele arányban mindenféleképpen sújtotta. Érintett bennünket is, hála Istennek nem olyan mértékben, mint amilyen súlyosan érinthetett volna. Volt egy kis vívódásunk még a számítástech­nikával. Elődeink vásároltak egy SAP R3 szoft­vert, ennek bevezetéséről vagy nem bevezeté­séről kellett döntenünk. Amikor megtudtam, hogy körülbelül mibe fog ez még kerülni, akkor egyértelművé vált, hogy a tervezett bevezetésé­ről minden körülmények között le kellett monda­nunk. De azt mindenféleképpen hozzátenném, hogy még a lemondás is pénzbe került és pénz­be kerül egészen napjainkig, különösebb ha­szon nélkül. „Mi van a kővel?” Ezután következett a Dunaferr körül, vagyis kö­rülbelül ezzel egyidőben, az a sajtó­polémia - vagy nem tudom, minek nevezzem most hirtelen, jobb kifejezés nem jut az eszembe -, hogy az ember ha bement a kocsmába, és valaki meglátta a gomb­lyukában a dunaferres kitűzőt, akkor mindjárt meg­kérdezte: na, mi újság, mi van a kővel, hogy mikép­pen, mi a helyzet - az egész ország rólunk beszélt. Az egész ország rólunk beszélt, de nem kifejezet­ten olyan felhanggal, hogy milyen jól dolgoznak ezek a fiúk, minden a legnagyobb rendben van. Te­hát most nem az ország vállalatainak zászlóshajó­jaként szerepeltünk, nem a hajó oldalról közelítet­ték a dolgot, hanem egészen más oldalról. Beke­rültünk a kabaréba, foglalkoztak velünk kérdésként a „kérdezz-felelek”-ben. Ezek után magyar parla­menti albizottság vizsgálta a vállalat dolgait. Csak remélem, hogy ennek most már lassan vége lesz. Az üzletembereket általában az szokta jellemezni, hogy benn ülnek egy csendes kis sarokban egy másik üzletemberrel, és kötnek egy boltot. Ezt nem szokták meghirdetni az újságban, nem szoktak vicclapok erről írni, a boltot megkötötték. A bolt jó, ha jó, ha nem jó, akkor nem jó. Na most, ha valaki viszont verebet dobbal próbál fogni (ez Kínában al­kalmazott módszer volt egy bizonyos időben, és le­het, csak sok kínainak kell dobolni és a verebek el­fáradnak, tényleg leesnek) - az üzleti életben ez a módszer nem alkalmazható. Amíg csak a közvéle­mény beszél erről a kérdésről, akkor ez még nem is akkora probléma. A nagyobb gond az, amikor a bankárok is arról kezdenek el beszélni, hogy mi van, igaz ez és a többi. Sikerült azonban rendeznünk a bankokkal a kapcsolatokat. Voltak hitelátütemezések, voltak né­mi visszavonások, volt ez, volt az, volt amaz, de többé-kevésbé rendben levőnek tekintendő a ban­ki helyzetünk. Milyen eredmény várható? Azt kell mondanom, ez a 2,9 milliárdos negatív terv nagy valószínűséggel 4 milliárd forint körül re­alizálódik. Úgy, hogy a vállalatcsoport termelő kft-i különösebb zavar nélkül tevékenykedtek, jó ered­ményeket produkáltak, jó fajlagos eredményeket hoztak, és így kell fogalmazzak: jó minőségben produkálták azokat a termékeket, amit ők előállítot­tak és nem kifejezetten az ő bűnük és gondjuk az, hogy a piac ezt nem úgy honorálta és nem úgy ér­tékelte, ahogy ezt elvárhattuk volna. Értékesítési hibák és lehetőségek Itt a piacnál meg kell, hogy álljak egy pillanatra. Nevezetesen azért, mert azért itt elkövettünk egy­két hibát. Az év elején (és most teljesen mindegy, hogy melyik menedzsment vezetése alatt, ebbe én bele se mennék) sajnálatos módon olyan áremelé­seket hajtottunk végre a belföldi piacon, amelyek­kel szinte magunkra húztuk az importot. Ezt nem gondoltuk alaposan végig. Ennek a következmé­nye az lett, hogy mindenki, akinek valamiféle affini­tása volt a kereskedelemhez és volt egy kis pénze, az melegen hengerelt lemezt, hidegen hengerelt lemezt, horganyzott lemezt és a profilok tömkele­gét hozta be az országba. Természetesen a mienk­nél jóval kedvezőbb áron. És sajnos a minősége sem volt annyira rossz a behozott termékeknek. Ezzel a Dunai Vasmű lemezei iránti érdeklődés né­miképpen megcsappant. Az exportról is kell be­szélnünk. Termékeink jó részét Nyugat-Európában értékesítjük. Gyakran használom ezt a kifejezést, hogy Nyugat-Európában, de szabad legyen azt mondani, hogy valójában Nyugat-Európa két or­szágában: elsősorban Olaszországban, másodsor­ban Németországban. Ez nagyon kevés. Egy ilyen kis acélszerkezet-gyártó cég, mint amilyen mi va­gyunk, nem engedheti meg magának, hogy két fő irányt határozzon meg, s mindent arra összponto­sítson. Ezért én úgy gondolom, hogy az elkövetkezen­dő időben nekünk a végfelhasználókkal kell jó kap­csolatot tartani. Most azt kell látnunk, ha a piac a lehető legrövidebb időn belül nem lesz megfelelő­en kézben tartva, akkor könnyen elfordulhat, hogy kiszorulunk a piacról. Kiszorulunk a piacról azért, mert a körülöttünk levő országok acélgyártási ka­pacitása, hengerelt áru kapacitása veszélyt jelent ránk nézve. Az igen komoly gondokat jelentett szá­munkra. És még azt se lehet mondani, hogy sokkal rosszabb minőséget gyártanak nálunk. Tudomásul kell vennünk, hogy nincsenek ná­lunk kvóták, mindenki behozhat 2-300 tonna anya­got, semmi sem tiltja. Dömping-vádban Sajnálatos mód a baj nem jár egyedül, nem­ré­giben kaptam a hírt, hogy dömping­vád van elle­nünk. Az első pillanatban nem vettük nagyon ko­molyan a dolgot, úgy gondoltuk, ha ez létezik, ak­kor majd az Euroferr, amelynek a tagja vagyunk, értesít bennünket. Sajnos egyből vizsgálatot kez­deményeztek, amely a melegen hengerelt lemez­re vonatkozik, és most már az sem titok, hogy Olaszországból jelentettek fel bennünket. Minden tanácsot, minden segítséget elfoga­dunk és azt kell, hogy mondjam, az ördöggel is cimborálunk, csak ez alól lehessen kikerülni és ki­bújni. Ennek az oka alapvetően az, hogy ha vala­kiről bebizonyosodik, az olyan, mintha kiderülne, hogy nem egészen úriember. A hír pedig hamar elterjed. Vizsgálat folyik ellenünk, s akkor lehetet­len kimenni az európai piacra, és ott eladni. Ter­mészetesen lesznek, akik vesznek árut tőlünk, de nyilvánvalóan alacsonyabb áron. Jelen pillanat­ban ugyan ez még nem érződik, de várható ennek is a hatása. Ha pedig megáll a vád, akkor igen komoly gondjaink adódnak. Mindezeket összegezve, sőt a külső adottsá­gok ellenére a termelési eredményeink nem vol­tak rosszak. Más körülmények között igen komoly eredményt érhettünk volna el. A halmozott nettó árbevétele a cégnek 370 milliárd forint, a belföldi értékesítés árbevétele 308 milliárd, az exportérté­kesítéssel elért bevétel 62 milliárd. A tervezetünk­től a nettó árbevétel 10 milliárd forinttal marad el. Az év végi értékelést követően a vezérigazga­tó összefogásra, még hatékonyabb munkára szó­lította fel munkatársait, hangsúlyozva, hogy egy egész város létéért, jövőjéért felelnek. - Én érzem ezt a felelősséget, önöktől pedig elvárom! - zárta le visszatekintését Tóth László. A Dunaferr elmúlt egy éve folytatás az 1. oldalról I Bértárgyalást • A munkáltató magasabb alapbérfejlesztési javaslatot tett Tegnap folytatódtak a 2002. évi bértárgyalások a Dunaferrnél a munkáltató és a szakszervezetek tárgyaló delegációi között. A mun­káltató új, 8,5%-os alapbérfej­­­lesztési ajánlatot terjesztett elő. Az eddig javasoltnál nagyobb arányú bérfejlesztés forrását a szociális juttatási rendszer tételeinek átcso­portosításával képzeli el a munkál­tató. A szakszervezetek új javaslata - a munkáltató érveinek hatására - a korábbinál több ponton veszi figyelembe a realitásokat. Ilyen a bérfejlesztés bázisának kérdése (már a szakszervezetek is alap­bérfejlesztésben gondolkodnak), valamint a bértáblázat felfüggesz­tésének lehetősége. Különböznek az álláspontok az alapbérfejlesztés mértékében. A szakszervezetek most megfogal­mazott igénye 10,5%, amelynek a társaságcsoport jelenlegi gazda­sági helyzetében sajnos nincs rea­litása. A következő bértárgyalási for­dulóra 2002. január 8-án kerül sor, addig a felek kölcsönösen meg­vizsgálják az álláspontok közelíté­sének lehetőségeit. A Dunaferr munkáltatói tárgyaló delegációja A Vasas Szakszervezeti Szövetség és az Ifjúsági Szervezet tájékoztatója Nem közeledtek az álláspontok! 2002. január 3-án foly­tatódtak a munkáltató és a Dunaferr Társaságcso­port Kollektív Szerződés kötésére jogosult szak­­szervezetek képviselőinek részvételével a 2002. évi bér- és szociális megálla­podást előkészítő tárgya­lások, melynek első órájá­ban a szakszervezetek ki­fogásolták dr. András Ist­ván 2001. december 20-ai tárgyalást követő, megté­vesztésre is alkalmas, pontatlan nyilatkozatait. A szünet után a mun­káltató bejelentette, hogy a 8,25%-os alapbér-fej­lesztési ajánlatát abban az esetben módosítja 8,5%-ra, ha a szociális juttatások ennek arányá­ban csökkentésre kerül­nek. Ez a javaslat a szak­­szervezetek számára nem elfogadható! Hosszas vita után a szakszervezetek az aláb­bi újabb javaslatot tették: Javasolják, hogy 2002. január 1-jétől - a bérfej­lesztés bázisának ajánlott munkáltatói előterjesztést alapul véve (200. decem­ber 31-én aktuális statisz­tikai állományi létszám alapbér tömege) - Dunaferr Társaságcso­port Kollektív Szerződés hatálya alá tartozó vala­mennyi gazdálkodó egy­ségnél 10,5%-os szemé­lyi alapbér-fejlesztésre kerüljön sor úgy, hogy a bérkategória táblázat szorzóinak kötelező alkal­mazásától 2002-ben elte­kintenek. A munkáltató szerint több ponton közeledtek az álláspontok és a követke­ző tárgyalási napig elem­zik a javaslatot. A szakszervezetek hét­főn reggel 8 órakor testü­leti üléseket tartanak, ahol értékelik a tárgyalások eddigi állását és döntenek többek között egy újabb munkásgyűlés összehívá­sának szükségességéről. A tárgyalások 2002. ja­nuár 8-án (kedden) 8 óra­kor folytatódnak. A szakszervezetek ^ tárgyal delegációja­.J Nem és elnapolás a pénzügyi bizottságnál Noha az önkormányzat első közgyűlését csak január 10-ére hívja össze a polgármester, a héten a bizottságok többségében megkezdő­dött a munka. A gazdasági bizottság a jövő hét­re halasztotta első ülését, a pénzügyi bizottság viszont szerdán véleményt formált négy előter­jesztésről. A fogorvosi ellátás díjtételeiről szóló előterjesztésnek nem adott zöld utat a testület. A bizottság elnöke arra kérte a fogorvosokat, hogy részletes indokolással támasszák alá díj­emelési kérésüket a következő ülésre. A pol­gármester jutalmazásáról szóló anyag két igen mellett nem nyerte el a többségi támogatást. Az önkormányzat által fenntartott személyes gon­doskodást nyújtó szociális intézményeknél al­kalmazandó új élelmezési normákról és intéz­ményi térítési díjakról ugyancsak tárgyalt, ám hat tartózkodó szavazattal nem támogatta az előterjesztést. Eme állásfoglalás előzménye, hogy fél órával korábban a szociális bizottság is tárgyalta ugyanezt a témát és módosító ja­vaslatot fogadott el, amit a szociális iroda veze­tője ismertetett a pénzügyi bizottsággal. Ezt a szóban megismert új változatot nem vélemé­nyezte a bizottság. (cs) Olvasónk írta Ki vállalná a gyermekem? Gyermekeim saját hibámból a Fejér Megyei Gyermekotthonban vannak. Sajnos szűkebb környezetemből senki sem vállalja átmeneti nevelésüket, pedig főleg Noéminek lenne nagy szüksége rá. Ő (mióta a gyermekotthon­ban van) visszafejlődött egy óvodás szintjére, pedig Önöknél 1998-ban nyert egy oklevelet is a szép versmondásért. Én egyelőre nem tudom őt vállalni, de egy kéréssel fordulok Önökhöz. Ha a városban van valaki, aki rövidebb-hosszabb ideig tudja őt vállalni, tanítani, segítsen nekem. Nekem nem szívesen mondanám, mert a munkahe­lyem is veszélyben van. Önöknél 1998. decemberében különdíjat is nyert a versmondásért, tehát okos, értelmes. De mióta a gyermekotthonban van, visszafej­lődött egy óvodás szintjére. Beteg, agyműtétje és lábműtétje is volt. Mindent megtettem azon (amíg bírtam), hogy úgy, vagy talán még job­ban éljen, mint a korosztálybeli gyerekek. Szeretném látni a videót, ami akkor készül róla, mikor elmondta a „A sün Balázs”-t. És ké­rem, ha tudnak, segítsenek! Név és cím a szerkesztőségbei Azóta sem volt annyi pénzünk, hogy a vide­óra és a felvételre telt volna.

Next