7közlap, 2002. január-június (4. évfolyam, 1-48. szám)
2002-01-04 / 1. szám
2. oldal KÖZÉLET — GAZDASÁG 2002. január 4. péntek Tóth László vezérigazgató összegzése A tervezett kokszolói kokszgyártás kiesése, a kokszolómű kamragáz kimaradása rettenetesen nagy problémát jelent. Először az egyik kamra esett ki, aztán a másik, aztán még több, és aztán már a fűtéshez sem volt elég a kamragáz, nem tudtuk ellátni a hengerműveket, és sorolhatnám. Pillanatokon belül kokszot kellett vásárolnunk, míg előtte kokszot exportáltunk, vagy hazai piacon értékesítettünk. Egyik pillanatról a másikra kiderült, hogy nincs kokszunk. Azért volt egy kis sikerélményünk. Már hosszú ideje készültünk a kohó átépítésre, és nem hiába, mert nagyon jól sikerült. De természetesen a kohót irányító emberek fejében már akkor is megfogalmazódott, és a kereskedők számára is egyértelmű volt, hogy igen-igen, építettünk egy jó kohót, de mit teszünk bele? A megoldást csak a vásárlásokkal, csak a nedves oltású koksz bekeverésével és csak azzal a pár kamrával tudtuk biztosítani, ami rendelkezésünkre állt. Meg kell említsem még azt is, hogy a kamragáz kiesése miatt, az egész vállalaton belül komoly problémát jelentett a földgázra való ráállás. A műszakiak ezt viszonylag gyorsan, precízen megoldották. Ez persze nem volt egy egyszerű feladat. A forint sávszélesítése és az SAP-R3 Pénzügyileg ez is nagyon nehezen érintett bennünket. Közben jött a forint sávszélesítése. Ez az export-importban résztvevő vállalatokat fele-fele arányban mindenféleképpen sújtotta. Érintett bennünket is, hála Istennek nem olyan mértékben, mint amilyen súlyosan érinthetett volna. Volt egy kis vívódásunk még a számítástechnikával. Elődeink vásároltak egy SAP R3 szoftvert, ennek bevezetéséről vagy nem bevezetéséről kellett döntenünk. Amikor megtudtam, hogy körülbelül mibe fog ez még kerülni, akkor egyértelművé vált, hogy a tervezett bevezetéséről minden körülmények között le kellett mondanunk. De azt mindenféleképpen hozzátenném, hogy még a lemondás is pénzbe került és pénzbe kerül egészen napjainkig, különösebb haszon nélkül. „Mi van a kővel?” Ezután következett a Dunaferr körül, vagyis körülbelül ezzel egyidőben, az a sajtópolémia - vagy nem tudom, minek nevezzem most hirtelen, jobb kifejezés nem jut az eszembe -, hogy az ember ha bement a kocsmába, és valaki meglátta a gomblyukában a dunaferres kitűzőt, akkor mindjárt megkérdezte: na, mi újság, mi van a kővel, hogy miképpen, mi a helyzet - az egész ország rólunk beszélt. Az egész ország rólunk beszélt, de nem kifejezetten olyan felhanggal, hogy milyen jól dolgoznak ezek a fiúk, minden a legnagyobb rendben van. Tehát most nem az ország vállalatainak zászlóshajójaként szerepeltünk, nem a hajó oldalról közelítették a dolgot, hanem egészen más oldalról. Bekerültünk a kabaréba, foglalkoztak velünk kérdésként a „kérdezz-felelek”-ben. Ezek után magyar parlamenti albizottság vizsgálta a vállalat dolgait. Csak remélem, hogy ennek most már lassan vége lesz. Az üzletembereket általában az szokta jellemezni, hogy benn ülnek egy csendes kis sarokban egy másik üzletemberrel, és kötnek egy boltot. Ezt nem szokták meghirdetni az újságban, nem szoktak vicclapok erről írni, a boltot megkötötték. A bolt jó, ha jó, ha nem jó, akkor nem jó. Na most, ha valaki viszont verebet dobbal próbál fogni (ez Kínában alkalmazott módszer volt egy bizonyos időben, és lehet, csak sok kínainak kell dobolni és a verebek elfáradnak, tényleg leesnek) - az üzleti életben ez a módszer nem alkalmazható. Amíg csak a közvélemény beszél erről a kérdésről, akkor ez még nem is akkora probléma. A nagyobb gond az, amikor a bankárok is arról kezdenek el beszélni, hogy mi van, igaz ez és a többi. Sikerült azonban rendeznünk a bankokkal a kapcsolatokat. Voltak hitelátütemezések, voltak némi visszavonások, volt ez, volt az, volt amaz, de többé-kevésbé rendben levőnek tekintendő a banki helyzetünk. Milyen eredmény várható? Azt kell mondanom, ez a 2,9 milliárdos negatív terv nagy valószínűséggel 4 milliárd forint körül realizálódik. Úgy, hogy a vállalatcsoport termelő kft-i különösebb zavar nélkül tevékenykedtek, jó eredményeket produkáltak, jó fajlagos eredményeket hoztak, és így kell fogalmazzak: jó minőségben produkálták azokat a termékeket, amit ők előállítottak és nem kifejezetten az ő bűnük és gondjuk az, hogy a piac ezt nem úgy honorálta és nem úgy értékelte, ahogy ezt elvárhattuk volna. Értékesítési hibák és lehetőségek Itt a piacnál meg kell, hogy álljak egy pillanatra. Nevezetesen azért, mert azért itt elkövettünk egykét hibát. Az év elején (és most teljesen mindegy, hogy melyik menedzsment vezetése alatt, ebbe én bele se mennék) sajnálatos módon olyan áremeléseket hajtottunk végre a belföldi piacon, amelyekkel szinte magunkra húztuk az importot. Ezt nem gondoltuk alaposan végig. Ennek a következménye az lett, hogy mindenki, akinek valamiféle affinitása volt a kereskedelemhez és volt egy kis pénze, az melegen hengerelt lemezt, hidegen hengerelt lemezt, horganyzott lemezt és a profilok tömkelegét hozta be az országba. Természetesen a mienknél jóval kedvezőbb áron. És sajnos a minősége sem volt annyira rossz a behozott termékeknek. Ezzel a Dunai Vasmű lemezei iránti érdeklődés némiképpen megcsappant. Az exportról is kell beszélnünk. Termékeink jó részét Nyugat-Európában értékesítjük. Gyakran használom ezt a kifejezést, hogy Nyugat-Európában, de szabad legyen azt mondani, hogy valójában Nyugat-Európa két országában: elsősorban Olaszországban, másodsorban Németországban. Ez nagyon kevés. Egy ilyen kis acélszerkezet-gyártó cég, mint amilyen mi vagyunk, nem engedheti meg magának, hogy két fő irányt határozzon meg, s mindent arra összpontosítson. Ezért én úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő időben nekünk a végfelhasználókkal kell jó kapcsolatot tartani. Most azt kell látnunk, ha a piac a lehető legrövidebb időn belül nem lesz megfelelően kézben tartva, akkor könnyen elfordulhat, hogy kiszorulunk a piacról. Kiszorulunk a piacról azért, mert a körülöttünk levő országok acélgyártási kapacitása, hengerelt áru kapacitása veszélyt jelent ránk nézve. Az igen komoly gondokat jelentett számunkra. És még azt se lehet mondani, hogy sokkal rosszabb minőséget gyártanak nálunk. Tudomásul kell vennünk, hogy nincsenek nálunk kvóták, mindenki behozhat 2-300 tonna anyagot, semmi sem tiltja. Dömping-vádban Sajnálatos mód a baj nem jár egyedül, nemrégiben kaptam a hírt, hogy dömpingvád van ellenünk. Az első pillanatban nem vettük nagyon komolyan a dolgot, úgy gondoltuk, ha ez létezik, akkor majd az Euroferr, amelynek a tagja vagyunk, értesít bennünket. Sajnos egyből vizsgálatot kezdeményeztek, amely a melegen hengerelt lemezre vonatkozik, és most már az sem titok, hogy Olaszországból jelentettek fel bennünket. Minden tanácsot, minden segítséget elfogadunk és azt kell, hogy mondjam, az ördöggel is cimborálunk, csak ez alól lehessen kikerülni és kibújni. Ennek az oka alapvetően az, hogy ha valakiről bebizonyosodik, az olyan, mintha kiderülne, hogy nem egészen úriember. A hír pedig hamar elterjed. Vizsgálat folyik ellenünk, s akkor lehetetlen kimenni az európai piacra, és ott eladni. Természetesen lesznek, akik vesznek árut tőlünk, de nyilvánvalóan alacsonyabb áron. Jelen pillanatban ugyan ez még nem érződik, de várható ennek is a hatása. Ha pedig megáll a vád, akkor igen komoly gondjaink adódnak. Mindezeket összegezve, sőt a külső adottságok ellenére a termelési eredményeink nem voltak rosszak. Más körülmények között igen komoly eredményt érhettünk volna el. A halmozott nettó árbevétele a cégnek 370 milliárd forint, a belföldi értékesítés árbevétele 308 milliárd, az exportértékesítéssel elért bevétel 62 milliárd. A tervezetünktől a nettó árbevétel 10 milliárd forinttal marad el. Az év végi értékelést követően a vezérigazgató összefogásra, még hatékonyabb munkára szólította fel munkatársait, hangsúlyozva, hogy egy egész város létéért, jövőjéért felelnek. - Én érzem ezt a felelősséget, önöktől pedig elvárom! - zárta le visszatekintését Tóth László. A Dunaferr elmúlt egy éve folytatás az 1. oldalról I Bértárgyalást • A munkáltató magasabb alapbérfejlesztési javaslatot tett Tegnap folytatódtak a 2002. évi bértárgyalások a Dunaferrnél a munkáltató és a szakszervezetek tárgyaló delegációi között. A munkáltató új, 8,5%-os alapbérfejlesztési ajánlatot terjesztett elő. Az eddig javasoltnál nagyobb arányú bérfejlesztés forrását a szociális juttatási rendszer tételeinek átcsoportosításával képzeli el a munkáltató. A szakszervezetek új javaslata - a munkáltató érveinek hatására - a korábbinál több ponton veszi figyelembe a realitásokat. Ilyen a bérfejlesztés bázisának kérdése (már a szakszervezetek is alapbérfejlesztésben gondolkodnak), valamint a bértáblázat felfüggesztésének lehetősége. Különböznek az álláspontok az alapbérfejlesztés mértékében. A szakszervezetek most megfogalmazott igénye 10,5%, amelynek a társaságcsoport jelenlegi gazdasági helyzetében sajnos nincs realitása. A következő bértárgyalási fordulóra 2002. január 8-án kerül sor, addig a felek kölcsönösen megvizsgálják az álláspontok közelítésének lehetőségeit. A Dunaferr munkáltatói tárgyaló delegációja A Vasas Szakszervezeti Szövetség és az Ifjúsági Szervezet tájékoztatója Nem közeledtek az álláspontok! 2002. január 3-án folytatódtak a munkáltató és a Dunaferr Társaságcsoport Kollektív Szerződés kötésére jogosult szakszervezetek képviselőinek részvételével a 2002. évi bér- és szociális megállapodást előkészítő tárgyalások, melynek első órájában a szakszervezetek kifogásolták dr. András István 2001. december 20-ai tárgyalást követő, megtévesztésre is alkalmas, pontatlan nyilatkozatait. A szünet után a munkáltató bejelentette, hogy a 8,25%-os alapbér-fejlesztési ajánlatát abban az esetben módosítja 8,5%-ra, ha a szociális juttatások ennek arányában csökkentésre kerülnek. Ez a javaslat a szakszervezetek számára nem elfogadható! Hosszas vita után a szakszervezetek az alábbi újabb javaslatot tették: Javasolják, hogy 2002. január 1-jétől - a bérfejlesztés bázisának ajánlott munkáltatói előterjesztést alapul véve (200. december 31-én aktuális statisztikai állományi létszám alapbér tömege) - Dunaferr Társaságcsoport Kollektív Szerződés hatálya alá tartozó valamennyi gazdálkodó egységnél 10,5%-os személyi alapbér-fejlesztésre kerüljön sor úgy, hogy a bérkategória táblázat szorzóinak kötelező alkalmazásától 2002-ben eltekintenek. A munkáltató szerint több ponton közeledtek az álláspontok és a következő tárgyalási napig elemzik a javaslatot. A szakszervezetek hétfőn reggel 8 órakor testületi üléseket tartanak, ahol értékelik a tárgyalások eddigi állását és döntenek többek között egy újabb munkásgyűlés összehívásának szükségességéről. A tárgyalások 2002. január 8-án (kedden) 8 órakor folytatódnak. A szakszervezetek ^ tárgyal delegációja.J Nem és elnapolás a pénzügyi bizottságnál Noha az önkormányzat első közgyűlését csak január 10-ére hívja össze a polgármester, a héten a bizottságok többségében megkezdődött a munka. A gazdasági bizottság a jövő hétre halasztotta első ülését, a pénzügyi bizottság viszont szerdán véleményt formált négy előterjesztésről. A fogorvosi ellátás díjtételeiről szóló előterjesztésnek nem adott zöld utat a testület. A bizottság elnöke arra kérte a fogorvosokat, hogy részletes indokolással támasszák alá díjemelési kérésüket a következő ülésre. A polgármester jutalmazásáról szóló anyag két igen mellett nem nyerte el a többségi támogatást. Az önkormányzat által fenntartott személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményeknél alkalmazandó új élelmezési normákról és intézményi térítési díjakról ugyancsak tárgyalt, ám hat tartózkodó szavazattal nem támogatta az előterjesztést. Eme állásfoglalás előzménye, hogy fél órával korábban a szociális bizottság is tárgyalta ugyanezt a témát és módosító javaslatot fogadott el, amit a szociális iroda vezetője ismertetett a pénzügyi bizottsággal. Ezt a szóban megismert új változatot nem véleményezte a bizottság. (cs) Olvasónk írta Ki vállalná a gyermekem? Gyermekeim saját hibámból a Fejér Megyei Gyermekotthonban vannak. Sajnos szűkebb környezetemből senki sem vállalja átmeneti nevelésüket, pedig főleg Noéminek lenne nagy szüksége rá. Ő (mióta a gyermekotthonban van) visszafejlődött egy óvodás szintjére, pedig Önöknél 1998-ban nyert egy oklevelet is a szép versmondásért. Én egyelőre nem tudom őt vállalni, de egy kéréssel fordulok Önökhöz. Ha a városban van valaki, aki rövidebb-hosszabb ideig tudja őt vállalni, tanítani, segítsen nekem. Nekem nem szívesen mondanám, mert a munkahelyem is veszélyben van. Önöknél 1998. decemberében különdíjat is nyert a versmondásért, tehát okos, értelmes. De mióta a gyermekotthonban van, visszafejlődött egy óvodás szintjére. Beteg, agyműtétje és lábműtétje is volt. Mindent megtettem azon (amíg bírtam), hogy úgy, vagy talán még jobban éljen, mint a korosztálybeli gyerekek. Szeretném látni a videót, ami akkor készül róla, mikor elmondta a „A sün Balázs”-t. És kérem, ha tudnak, segítsenek! Név és cím a szerkesztőségbei Azóta sem volt annyi pénzünk, hogy a videóra és a felvételre telt volna.