8 Órai Ujság, 1921. június (7. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-01 / 117. szám
2 Balla Aladár: Még az intézőbizottság : sémi . Sándor Pál: Mit látunk ha visszatekintünk az eseményekre. Azegyik,iloldalon az ántant emberei izgatnak ellenünk, a másik oldalon diplomaták elárulnak. Az egyik oldalon két császár levelez egymással, a másik oldalon a szakminiszterek nem tudnak semmiről. És mi odaadtuk mindenünket , amikor pedig magunknak sem volt semmi. Felkiáltások: Miért adjuk tovább is? Sándor Pál: Nem jószántunkból tettük. Maga Tisza István mondta: Nincs mit ennünk, nem adunk, nem tudunk szállítani. Gróf Hadik is épp azért bukott meg, mert nem akart szállítani. De az osztrák mindig kapott olyan emberieket,, akik mindenkor kihasználták a magyar nép jóhiszeműségét, a magyar nép buta becsületességét . . . (Nagy zaj.) Felkiálások a középen: Igen a zsidók! Csernyus Mihály folytonosan közbeszól. Sándor Pál: Nem felelek Csernyus képviselőtársamnak, mert ezzel épp azt az erényt akarom gyakorolni, amit neki kellene gyakorolni. 1. Az elnök figyelmezteti Csernyust, hogy ne zavarja folytonos közbeszólalásokkal a szónokot és végül is rendre utasítja. Sándor Pál ezután a német helyzetről olvas fel részleteket. Ott is felbomlott a fegyelem, csapatostul adták meg magukat tankoknak és egyes lovasoknak a katonák. Haller István: Miért kell ilyen okmányokat felolvasni? Ez a história dolga. Sándor Pál: Windischgraetz a német főhadiszállásról naponta kapott jelenést és így képet tudót alkotni arról, hogy hogyan omlik össze a német katonaihja bajom. Ő akkor már tudta azt, hogy mi van. Ő miniszter volt. Csodálja, hogy azt meri mondani, hogy a hadseregben izgattak és ez volt az oka annak, hogy nem tudták a fegyelmet fenntartani és elvesztettük a háborút. Károly király október 2-án megígérte, hogy a magyar csapatokat hazahívjai, ezt az ígéretet azonban nem teltjesítette.Wekerle egy interjúban a következőket mondta: IV. Károly, a délszláv kérdésben a magyar érdekek megóvására megfelelő intézkedéseket tett. Gróf Tisza István nem ment le tárgyalni. Ugyanakkor azonban Korosecet megbízták, hogy ellenünk csináljon délszláv politikát. Ezt a 8 Órai Újság 1918. november 27-iki számában megírta. Felkiáltások: Akkor igazat irtt , Sándor Pál ezután egy Kramarzinterjúról beszélt, amely az önálló Csehszlovákiáról szól. Bubinek Gyula: Nem hitték el! . Sándor Pál: Ez nem Tisza alatt v°lt, ez ,Wekerle alka itt volt. Bubinek Gyula: Éppen ágiért nem hitték el. Sándor Pál: ’A németek is elismerték az önálló Csehszlovákiát és ugyanakkor Andrásssy Gyula hangoztatta a német néphez való törhetetlen hűségünket, hogy hívek maradunk a németekhez. Grieger Miklós: Leszünk is hozzájuk! Haller István: Nem is a csehekhez! Sándor Pál ezután arról beszél, hogy október 12-én Németország feltétel nélkül elfogadta a 14. Wilson- pontot, elismerte ezzel a Csehszlovák Köztársaságot, és Andrássy mint külügyminiszter október 26-án ajánlotta fel a békét. Csodálatos, hogy a mi politikai faktoraink megkérdezése nélkül ajánlotta fel Németország a mi nevünkben is a békét és kényszerítettek minket, hogy október 20-ától kezdve a magyar hadseregnek kelljen védeni az osztrák határokat is. Ebben is nagy árulást lát a magyar haza ellen. Erősen támadja árián Andrásyt, majd igy folytatja: A képviselő úr csa. : ládilábaim volt elvégre a forradalom legkeguibbtva)Stb.:begy.: a politikus aki, ha ellentétes állásponton vannak, egymással érintkeznek és politikai nézeteket váltanak, biztos tehát, hogy Andrássy is informálva volt bizonyos dolgokról. Amilyen tudós volt Andrássy, annyira hiányzott belőle az az energia, ami viszont Tiszában volt meg. Ha Andrássyt párosítani lehetett volna, Tiszával... (Óriási derültség...) akkor egész más helyzet állott volna elő. Én húsz év óta vagyok képviselő és jól emlékszem rá, hogy irgatatlan vét a harc, amely hasonlatos a Montague és Capuret családok arcához, Andrássy Tisza között. Berky Gyula: A nemzet kárára. (Nagy zaj.) Sándor Pál: Nem alkarok dicshimnuszt engem Tiszáról és tudom, hogy ő makacs felfogású volt (nagy zaj), de azt is tudom, hogy ez ,a harc végzetessé vállt az országra, különösen a háború alatt. (Úgy van, úgy van! Közbekiáltások: Kaszinói szórakozás!) Andrássy Gyula gróf: Nem igaz, kikérem magamnak. Országos érdek volt, nem családi előny hajhászás. (Halljuk.) Gyömörei György: Méregkeverék. Sándor Pál: Csak azért tértem ki erre . . . Andrássy Gyula gróf: Csak azért, mert kereszténypárti tettem. Sándor Pál: Azt csak gyenge szónokok teszik, hogy ha mást nem tudnak tenni, a zsidókkal hozakodnak elő. Andrássynak más képességei vannak. Erre nincs szüksége. Nekem azonban jogom van arra, hogy egy jelentős politikust bíráljak. Ila Andrássy ezt a pártfordulást meg is tette volna . . . (Nagy zaj. Ellentmondások.) mindenképpen nagyrabecsülöm, még akkor is, ha megtette ezt a lépést. A Pester Lloydból fel fogok olvasni egy cikket, amely jellemző az osztrák pszfidiára és azt majd bizonyítani is fogom, mivel azonban már két óra, engedje meg az elnöke, hogy beszédemet délután fogáthassam. Rakovszky István elnök: Helyesen mondja a képviselő úr, az ülést ezzel felfüggesztem. Délután négy órakor folytatjuk. Ezzel az ülést délután négy óráig felfüggesztették. Andrássy délután felel Sándornak. Andrássy Gyula gróf a délelőtti ülés végeztével a folyosón kijelentette, hogy még a mai délután folyamán válaszol a nemzetgyűlésen Sándor Pál mai beszédére. Hasonlóképpen válaszolni fog Sándor Pál mai kijelentésére Milósy István képviselő is. ■in ÚtenLife . Szerda, 1921. június 1. A magyarok sorsa Erdélyben Az erdélyi tisztviselők tiltakozó kongresszusa. Bécs, május 31. Az erdélyi tsztviselők elégedtlensége az utóbbi papokban általános jelleget öltött. ►? Legelégedetletebbek a vasutasok, akin attól eltekintve, hogy fizetésüket csíkkentettély amiatt is zúgolódnak, hogy még addig a kivételes állapotok aglárja alatt kell dolgozniok és mozgósításuk miatt nem tehetnek kísérletet más pályán boldogulni. Általános a postások élesködése is, akik közül a múlt héten mintegy 300 tisztviselő kérte elbocsátását. Ezek kivétel nélkül magyarok, akik fizetésükből megélni nem tudnak. A pénzügyi és közigazgatási tisztviselők, a tanítók, sőt legújabban a lelkészeik is zúgolódnak fizetésük elégtelensége miatt. A tiztviselők kiküldöttei együttes értekezletet tartottak Kolozsvárott, amelyen elhatározták, hogy a legközelebbi hetekben nagyszabású tiltakozó kongresszust tartanak, amelyen a legerélyesebben követelik sérelmeik orvoslását. A hőskor és a fragitois Korszajj. Széljegyzet R^rkosi beszédéiig. — Levél alszerkesztőhöz. —JA Tisztelt Szerkesztő Ur! Miintji minden alkalommal, upy ezúttal is isénytetüséggel hallgattam Rákosis Jenő nagyszerű beszédét, amellylye^rtpponyi Albert grófot .(jubileuma alkalmából üdvözölte. Volt azonban a beszédének egy passzusa, am helyet s nem tudok magamévá tenni, mely igénytelen nézetem szerint a történelmi igazsággal is határorozottan szemben áll, s amelyet csak most az ünnep lezajlása után tartok helyesnek szóvá tenni. Rákosi Jenő Ugyanis Magyarország históriáját két korra osztotta: a hőskorra és a tragédia korára. A hőskor szerinte akkor végződött és a tragédia kora akkor kezdődött, amikor a Habsburg-dinaszetia trónra került és Ausztriával szövetségre léptünk. Távol állni tőlem a gondolat, hogy kétségbevonjam annak a kornak hősi jelentőségét, amikor a magyar nemzet még független volt és történelmünk annyi nemes és tündöklő alakja csinálta a históriát. És távol áll tőlem az is, hogy tagadni akarnám azt a sok csapást, szenvedést és megpróbáltatást, amit nemzeti királyságunk elbukása és az osztrákokkal való szövetkezés hozott számunkra. De ha igazságosak akarunk lenni, akkor el kell ismernünk, hogy — amellett, hogy a Rákosi által beállított hősi kor csak folytatódott Zrínyivel, Rákóczival és a szabadságharccal — a Habsburgdinasztiával való megegyezés árán sikerült a törököt innen kiverni és egy elmaradt, a ják királyok csetepatéi álltal, agyongyötört, már-már keleti tartománnyá sülyedt s minden állami berendezkedés attribútumától megfosztott országból, nyugati kultúrájú, gazdasági és politikai vonatkozásaiban európai államot alkotni. Az osztrákokkal való szövetkezést és a Habsburg - dinasztia sok tekintetben bizony elhibázott politikáját dehogy is akaróul tulbeszülni. De ha Rákosi Jenő az Apponyit-jubileum alkalmából szükségesnek tartotta az ország történelmiét hőskorra és tragikus korszakra felosztani, akikor a hőskort bátran átvithette volna az általa tragikusnak beállított korszakra is, viszont meg lehet állapítani, hogy az ő hőskora sem szűkölködik nemzeti életünkre igen sokszor döntő súlylyal nehezedő tragikumokban. A magyar nemzet történetét, szemben Rákosival én inkább úgy állítom be, hogy sok hősi küzdelem mellett is európaiságunk, fejlődésünk, történeti hivatásunk akkor veszi kezdetét, amikor kétes értékű függetlenségünket feladva, egy világhatalmi pozícióban levő uralkodó családot ültettünk trómiunkra, s az Ausztriával való szövetkezéssel igyekeztünk a körülöttünk elnyomatásban élő és hátramaradott népek közös sorsából kiemelkedni. Ha azt a kort, amely e szövetkezés után köszöntött reánk, sok hősi küzdelmeit tekintve, fennmaradásunkért és nemzeti jogainkért nem is nevezhetjük hősi kornak, semmiképen sem mondhatjuk a nemzet tragikus korának. A magyar államnak az európai államok sorába való felküzdése, a magyar kultúra, politikai és közgazdasági berendezkedés időszaka ez a kor, amely megszülte a 40-es évek kiváló férfiait, amely: „Vörösmartyt,..Tompát, Aranyt... Petőfit, Jókait, Eötvöst adta nekünk, amely megajándékozta a nemzetet; Széchenyi, Kossuth és Deák szellemével és amely végül is meghozta, ha nem is a magyar nemzet igazi hősi korát, de az aranykorát; azt az aranykort, amely 67-től a háború kitöréséig ezt az országot dualisztikus alapon, függetlenségünk fokozatos kiépítésével, a király és a nemzet kölcsönös megértésének gondolatával hihetetlen gyorsasággal valóban naggyá, hatalmassá és az európai konstellációban számot-tevő tényezővé tudta tenni. Ami tragikum mutatkozik ebbe a korban az az idő, amikor ismét felüli fejét nálunk a pártoskodás szelleme, amikor érzelmi politikával igyekeznek; a gyakorlati politika ujjaiból akadályolkar gördíteni, az a kor legjobb szándékú és hazájukon önzetlenül dolgozó államférfiatokat egymásután akarják ; a gyanúsítás és rágalmazás fegyvereivé felnémítani, amikor politikusaink nemes versenyét a vad gyűlölet és féltékenykedés váltja fel, és amikor az obstrukció mindent ingurló napjait zúdították a nemzet nyakára. Mert mindaz, ami később jött — most figyelmen kívül hagyva a háború kimenetelét, de azt erősen befolyásolva — ebből táplálkozol. A tekintélytisztelet meglazulása, a destrukció, a kettős forradalom reánk köszöntésének csírája az obstrukció mellében volt és azok táplálták, akik ma egy szélsőséges irányra, képviseletében igyekeznek maguktól a felelősséget elhárítani. Tudom jól, hogy ma még egy kissé korai a monarkia történetének mérlegét felállítani, de sokat használt volna Rákosi, ha a mai időknek sokkal inkább megfelelő meztelen igazság kimondásával ezeket, vagy legalább részben ezeket is konsunuálta volna. Egy régi politikus. Holnap kezdődnek a magyarcseh gazdasági tárgyalások. Prága, május 31. A magyar kormány képviselői ma ide érkeztek és holnap kezdik meg a magyar-cseh pénzügyi tanácskozásokat. Franciaország ragaszkodik felsősziléziai álláspontjához. / Fordít máj. 31. Az Echo de Paris jeleni, hogy a francia kormány ,de legutóbbi angol jegyzékre meg van válaszolt, de azt hiszik, hogy a ó francia kormány hozzá fog járulni Offiihoz az angol javaslathoz! hogyne elsősziléziába szakértőket küldenél. A lap követeli, hogy Briand közölje az angol kormánnyal, hogy Franciország érdemben ragaszkodik a felsősziléziai kérdésben elfoglalt álláspontjához. . 4 Egymilliárd aranymárkiát fizetett Németiország, Páris, május 31. (Havas.) A Tompa (jelenti: dir. német nagykövet ima détyUm húsz darab tiz-tiz millió / dujitisra szóló kincstári utalványt látn ál a jóvátételi bizottságnak^^ kincstári utalványok 840 ufill aranymárka értéket képviselnek. yKluyer /dr. egyutt.il jegy-zéket is hatott át a jóvátételi bizotti súlynak. A jegyzőkkifejti, hogy 1. Németország 1 35.733.000 dollárt; 150 millió aranymárka értékben már, régebben megfizetett; 2. most 200 milió dollár kincstári utalványt ad át, ami hozzávetőlegesen 1 10 millió aranymárkának felel mag;: 3. a jóvátételi bizottság számára készén tart 15 millió aranymárkát, hogy ezzel teljessé tehesse azt az egy milliárd aranymárkányi összeget, amelynek folyó évi május 31. leendő megfizetésére kötelezettséget vállalt.