8 Órai Ujság, 1922. március (8. évfolyam, 49-74. szám)
1922-03-14 / 60. szám
Kedd, 1922 március 14. A közigazgatási bizottság elutasította az elbocsátott tanítók felebbezését. Kielégítő Budapest Közegészsége. —* Saját tudósítónktól. — Budapesti székesfőváros közigazgatási bizottsága ma délelőtt 10 órakor tartotta március havi ülését. Az ülésen dr. Sipőcs Jenő helyettes főpolgármester elnökölt, aki betegsége óta ma jelent meg először a városházán. Felolvasták az adófelügyelőség jelentését, mely szerint az állampénztárnál befizettek egyenes adóba 4.972.539 koronát. A tisztifőorvos jelentése szerint a főváros közegészségi állapota kielégítő. A jelentéshez dr. Csilléry András szólt hozzá. Kifogásolta, hogy a dolgok a legutóbbi fél esztendőben semmit sem haladtak előre. — Amit feliratban a kormánytól kértünk, nem kaptunk meg semmit. A rendőrlegénység még mindig kevés, az elmebetegek, számára a férőhely még mindig nem elegendő, a Szent Jánoskórház tüdőbeteg pavilionjai még mindig nem készek. A mentők helyzete még nincs biztosítva. Az államhatalom azzal, hogy szállító vállalatot létesített és fizetésért betegeket szállít, de az ingyen betegeket a mentők tartoznak szállítani, jogtalanul és illetéktelenül elvonta a mentők jövedelmi forrását. Ami pedig az állami gyermekmenhelyen történt, az egyenesen megdöbbentő. Kéri a helyettes főpolgármestert, járjon el személyesen a kormánynál a bajok megszüntetésére. Dr. Szabó Sándor tiszti főorvos jelenti, hogy a Gyemekmenhelyen a népjóléti minisztérium a vizsgálatot már megindította. Dr. Csikéry egyéb kifogásaira az elnök kijelenti, hogy eddig is eljárt a kormánynál, most erélyesen fogja kérni a bajok megszületesését. Dr. Csibéry ezután sürgeti hogy a fegyelmi ügyeket gyorsabb tempóban intézzék el. Még mindig vannak kommunista ügyek eldöntetlenek. Az elnök felvilágosításai után a jelentést tudomásul veszik. Felhatalmazzák ezután a főpolgármestert, hogy az iskolaszékek tanító képviselőinek megválasztására az intézkedéseket megtegye. Végyül is Moldóssy Imre tanfelügyelő referálja az elbocsátott szaktanítók felebbezésének ügyét. Kéri a felebbe-zés elutasítását, amihez a bizottság hozzá is járul. Jászai Mari ünneplése. M«ze»maratás a Nemzeti Színházban. — A Petőfi Társaság ünnepe. — A kormányzó és József főherceg végig hallgatta az ünnepi szónokokat és a „János király" előadását. Saját tudósítónktól. •— Nemzeti ünneppé vált Jászai Mari jubileuma, mert a magyar színművészet fejedelemasszonyának trónusa előtt sokkal jelentősebb esemény zajlott le az ilyenkor szokásos látványosságnál. A magyar boldogtalanság olyan atmoszférát adott a márciusi vasárnapnak, amely a jelen szomorúságai közepette a múlt dicsőségéből új erővel telítette meg jövőnk reménységeit. A magyar faj diadalát ünnepeltük az ős magyar lángelmében, aki nemzeti temperamentumunk és tehetségünk klasszikus megnyilatkozását jelenti. A Petőfi Társaság irodalmi templomában a jeles írónő és Petőfi tökéletes tolmácsolója előtt hódoltunk meg, a Nemzeti Színházban pedig a tragédia magyar múzsája előtt, aki — koburnus nélkül lábán — lelkén viselt szárnyakat. Színpad és nézőtér — mindkettő ragyogó megvilágításban — szinte jelképesen egyesült ezen az estén. A rivalda előtt tolongó tömegben a színpad és a testvérművészetek küldöttségei babér adományokkal, a nézőtéren pedig ünnepi ruhában a kor- mányzó, főhercegi családunk, társadalmunk szine-java. Künut pedig a városban és az országban százezer és százezer szív dobbant össze az ünneplő gyülekezettel, amelynek megadatott, hogy részese legyen Jászai Mari apoteozisának. A nagyasszony úgy fogadta az ünneplést, mint egy igazi királynő, szerényen, álmélkodva, meghatottam Konstanciai királyné jelmezében ült a trónon, anélkül, hogy a jelmezes a jelképes karosszék emelte volna méltóságát. Trónnak és koronának az ő egyénisége adott mélyebb értelmű díszt. Most, hogy visszatérünk a munka hétközinapiasságába, úgy érezzük, hogy amíg csak magyar nyelven fölzendül Petőfi és Shakespeare költészete, ennek az estnek az emléke feledhetetlen ünnepe lesz a magyarságnak nemzedékről nemzedékre. A magyar tragikus művészet jubilánsának ünneplése délelőtt az Akadémia dísztermében kezdődött a Petőfi-Társaság ünnepélyes naggyűlésén Horthy Miklós kormányzó, József királyi herceg, Auguszta királyi hercegasszony, a magyar közélet egy sereg notabilitásának és a termet zsúfolásig megtöltő közönség jelenlétében. Fáradi Antal mélyen járó értekezésében méltatta Jászai Mari művészi pályáját, majd maga a jubiláns szavalt el három Petőfi verset a közönség szűnni nem akar tapsa és éljenzése közben. Az ünnepélyen felolvasták a kormányzónak Jászai Marihoz intézett meleghangú üdvözlő levelét, melyet az ünnepelt meghatottam köszönt meg. A Nemzeti Színház előcsarnokában. Délután fél 6 órakor a Nemzeti Színház első emeleti előcsarnokában, amelyet most a színművészet múzeumává avattak, folytatták a jubileum ünnepségét. A színművészet jeleseinek, szobrai között a főhelyen állították fel Stróbl Alajos bronz Jászai-szobrát, amelyet a Petőfi Társaság adományozott a múzeumnak. Az ünnepeltet elsőül Pekár Gyula államtitkár köszöntötte. Lendületes szavakkal nyitotta meg a magyar színművészet ez emlékcsarnokát, mely egyúttal Jászai Mari jubileumának is emlékezete. — Ez a múzeum — mondotta Pekár — kicsi kezdet, de a Jászai-jubileum emléke. Jászai Marinak e szoborban testet vett szelleme majd naggyá teszi. E képek, emlékek, ereklyék, mágneses ereje majd ide vonzza azt a rejtett többet, ami egyelőre még hiányzik innen. A magyar színész mindenha a magyar nyelv szabadságharcosa volt- édes tetvére a magyar honvédnek. A magyar ifjúság ismerje meg a magyar nyelv e dicső szabadságharcosait, akik között méltó helyen áll casait, akik között méltó helyen áll Jászai Mari bronzszobra. Őrizze a mutat, lelkesítse a jelent és készítse elő a jövőt. Pekár Gyula szavai után báró Wlasich Gyula kormánybiztos ünnepi szavakkal vette át a Nemzeti Ermház múzeuma számára a Jászai-szobrot. Beszéde után az ünneplő közönség a színpadra vonult át, ahol János király trónszéke körül már fölsorakozók a küldöttségek. Amikor a függöny szétlebbent és Jászai Mari pályatársnőitől kísérve megjelent, a nézőtér egész közönsége fölemelkedett helyéről és percekig tapsolta a jubilánst. Jászai Mari a trónszéken foglalt helyet, tőle jobbra Bajor Gizi és Aczél Ilona, balra Mátrait Erzsi és Tamády Ilona állottak. Az ünnepi szónokok közül először Pekár Gyula államtitkár köszöntötte a jubilánst a magyar kormány nevében. — A magyar nemzet, midőn ma Jászai Marit ünnepli — mondotta — igazában önmagát ünnepli : a maga géniuszát a maga őserejét, a maga hivatottságét, ünnepli mindazt a tehetségét, melyet ellenségeink e siralmas időkben úgy szeretnének kétségbevonni, de amely mindennek ellenére is kitör s a példakép a Nagyságod Istenadta hatalmas tehetségével a mi dicsőségünkre oly halhatatlan remekben kivirágzott. Mindenkor ünnepe lett volna ez a Jászai-nap Magyarországnak, de százszoros ünnep legyen ma, midőn, a nemzet a Nagyságod nevét, mint a maga dicsőségét emeli magasra, hirdetvén urbi et orbi: ime ez a magyar, ez tájunk géniusa s ily magasra tud e génius lendülni, fel a művészet szubtilis dimenzióiba, oda, ahol nincsenek többé ellenségek, ahol a mi Petőfink testvére Shakespeare-nek, s a mi Jászai Marink édes húga a halhatatlan francia tragikának: Ráckelnek. Ezután emelkedett szavakban méltatta Jászai Mari hatalmas mi pályáját, majd átadta az ünnepeltnek a kultuszminiszter dekrétumát, mely tíz hold földet ad a Nemzeti Színház Jászai Mari telke számára, amely érdemes magyar színészek pihenőhelyéül fog szolgálni. Wlasics Gyula báró az állami színházak kormánybiztosa köszöntötte ezután az ünnepeltet és beszédét, ezekkel a szárnyaló szavakkal végezte: — Magyarok Istenei Engedd, hogy a Jászai Mari ma felavatott szobrával együtt élőszavának hatalmas zengése és fenséges mozdulatainak nagyszerűsége is átvonuljon a jövő Nemzeti Színházának falai közé s ott mint a Kuni Íves Kelemen tornyának mondái aszszonya felejthetetlen, örök, legendás védelmezője maradjon a magyar álmok fellegvárának. ■ Ambrus Zoltán a Nemzeti Színház igazgatósága nevében üdvözölte Jászai Marit, majd Szász Károly a Kisfaludy- Társaság és a Színművészeti Tanács képviseletének mondott üdvözletet. Szász Károly beszéde, Szász Károly beszéde valósággal brilliáns, tömör kis művészi tanul,mány volt a színjátszásról, Szász Károlynak, a költőnek s a kritikusnak értékes megnyilatkozása. Mint kritikus védelmébe vette a színjátszás művészetét, mint alkotóművészt tét, épen Jászai Marival szemben, aki egy könyvében azt igyekezett bizonyítani, hogy a színész tulajdonképen nem is művész, csak a „költő kellékei", mert az igazi művész független, egyedül alkot, a saját inspirációjából, míg a színész: „száz kötelékkel a földhöz kötött rab“. De épen Jászai Mari művészete az, amely rácáfol erre az állításra, Jászai Mari és a hozzá hasonló ihletetű színészek művészete, akik a maguk lelkét tépik foszlányokká s a maguk kedélyvilágának gazdag kincseit szórják pazarul, a maguk szive-vérét csorgatják s a maguk egyéniségét adják nekünk színpadi alkotásaik során. Mert hiszen a színészre nézve a szerep nem egyéb, mint részben anyag, amellyel dolgozni s részben modell, amelyet követnie kell, és ahogy a szobrász a márványból, a festő a festékből, a muzsikus néhány kis húrból a természetadta alakoknak, színeknek és hangoknak felhasználásával megrajzolja, megformálja a maga művészetének nagyszerű termékeit, úgy alkotják meg a színészek a kezükbe adott szerep szavai nyomán azokat a lelkükből lelkedzett alakokat, amelyeknek kiformálásához a költővel karöltve ugyan, de a maguk gondolataiból és érzéseiből kell venniük a teremtő szikrát és az alkotó részeket. A színész nem rabja a költő szavának, hanem egyenlő társa a költőnek, mert a költő elképzelése csak árnyék, melyet a színész alkotóművészete hív életre. Jászai Marinak, a nagy magyar tragikának külön hatalmas és feledhetetlen érdeme az is, hogy művészetének erejével nemcsak saját nevét , tette híressé, , hanem hírt és megbecsülést szerzett a magyar névnek is. Szávay Gyula a Petőfi Társaság nevében magasröptű, melegérzésü alkalmi versben hódolt Jászainak. Ivánfi Jenő a pályatársak nevében üdvözölte a nagy tragikát s az ünnepeltnek dekrétumot nyújtott át, mely arról szól, hogy a Nemzeti Színház tagjainak áldozatkészségéből fentartott segélyalapot a mai nap emlékére Jászai Mari-segélyalapnak nevezik el. Jászai Mari köszönete. Jászai Mari mélyen megindulva köszönte meg az üdvözléseket. Hálás köszönetet mondott a Nemzeti Színháznak, mely megengedte, hogy az ő színpadán áldozhasson élete ideáljának, a szépnek. Meghatóan szép és nemes válasza után az egyesületek és testületek képviselői járultak az ünnepelt elé, egyegy szál virágot nyújtva át. Beöthy László a budapesti színigazgatók, Máder Rácul az Opera igazgatósága, Gábor József az Opera személyzete, Hegedűs Gyula a Vígszínház, Szirmay Imre a Blaha Lujza-sziraház, Bárdos Arthur a Belvárosi-színház, Odri Árpád a Budapesti Színész-Szövetség, Vágó Béla a Magyar Színház, Jekkelfalussy Zoltán a Renaissance-színház, Ferenczy Zoltán a Shakespeare-bizottság, Sebestyén Károly dr. a Színművészeti Akadémia, Zhibay Jenő a Zeneművészeti Főiskola, Ábrányi Emil a Városi Színház, Bónisz Ferenc a Pázmány Egyesület és az Otthon-kör, Hegedűs Sándor a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete, Balassa Imre a Magyar Újságírók és Tolnai Ákos a Fészek nevében üdvözölték a jubilánst. Az üdvözlők sorában a többi közt ott volt Rákosi Szidi és Pálmay Ilka is. Az üdvözletek után az ünneplők elénekelték a Himnuszt. Azután megkezdődött a „János király" előadása s a közönség elragadtatással élvezte Jászai Mari nemesveretü, igaz művészetét. Brilliánsokat, gyöngyöket, régiségeidet mindenünél drágábban vajt Székely Emil vn-Kir*& 51.Tmr Rendkívüli kínálkozó alkalom ereleli festmények vásárlására. A közeli napokban életbe lépő uj vasúti tarifa a jövőre nézve a vidéki képkiállitásokat lehetetlenné teszi és igy képeimnek azon részét, melyeket vidéken rendezendő kertkiállítások céljaira szereztem be. Kényszerítve vagyok minden elogadható áron eladni. Képszalonom vásárlási kötelezettség nélkül megtekinthető. Solymosi Márton a „Solynosi Képszalon” tulajdonosa IV. Kossuth Lajos utca 8. I. em.