8 Órai Ujság, 1923. augusztus (9. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-01 / 171. szám
Szerda, 1923 augusztus 1. A Ofekn&gfuB ^ ^ Sztezoiusára «Ji _ ^ h százalékos roHhantak. a SiadSözvegyeH ás hadjánák társadóságai 20—SO-sseresen emelheitnek. — A tegnapi minisztertanács már elfogadta az uj ellátási tervezetet. Stass léssel népjóléti miniszter nyilatkozata. *— Saját tudósítónktól. A revízió alapgondolata az volt, hogy az állam csupán azokkal szemben vállalja e kétségtelenül jelentős anyagi, áldozatot, akik erre valóban rászorultak. Ennél a revíziónál tehát alaposan tájékozódott a rokkantak vagyoni helyzetéről, keresőképességéről és egyéb viszonyairól. Midőn az eljár tás a rokkantak iránt a legnagyobb jóindulatú elfogultsággal befejeződött, a minisztr elérkezettnek látta az időt, hogy a rokkantak járadékának ügyét is keresztül vigye. A miniszter a tegnapi minisztertanácson terjesztette elő ez ügyben javaslatát, amelyet a minisztertanács el is fogadott s amelynek értelmiben 17 ’ r.gr ..... régi uj altisztek 3600 108.000 közlegények 2700 72.000 25—79%-ban keresetképtelen vok- «■ kaptak: tisztek 270078.000 altisztek 1800 ■ .76.000 közlegények 1200 27.000 A hadiözvegyek évi járadéka a következő: tiszti özvegy 1800 96.000 altiszti „ 3600 72.000 közleg. ,, 200 -1 8.000 .1; apátián hadiárvák után az özvegy anyának: tiszti félárva pótlék 960 19.200 altiszti u 720 17.700 közleg, „ 600 12.000 "Az apátián és anyátlan hadiárvák részére: tiszti teljes árva 1800 72.000 altiszti ,, „ 1200 48.000 közlegényi „ ,, 960 38.100 Ugyanilyen mértékben tehát húszszorosára emelték fel a felmenő ágbeli rokonok és születlen testvérek részére járó eddigi évi 960 és 1800 korona összeget is. Vass József népjóléti miniszter a 8 Órai Újság munkatársának a rendeletről és a rokkantak ügyének végleges rendezéséről a következőket mondotta: • Amint a táblázat mutatja, a rokkantak járadékának rendezésében az a gondolat érvényesült, hogy az illetők vagyoni, kereseti és egyéb viszonyai mérlegelésével teljesítse az állam erejéhez mérten kötelességét. Ez a magyarázata annak, hogy a100 százalékos rokkantak illetményeinek fölemelésénél 100-as, a 75 százalékos rokkantak illetményeinek fölemelésénél 50, az 50 százalékos rokkantak illetményeinek fölemelésénél 30 és a 25 százalékos rokkantak illetményeinek fölemelésénél huszas a szorzószáma .— Mert végeredményben nem az a fontos, hogy ki milyen összeget kap, hanem az a fontos, hogy életére el legyen látva. —H ha valakinek családi körülményei, vagyoni viszonyai olyanok, amelyek biztosítják életfeltételeit, akkor, noha a kormány minden egyes rokkantnak egyformán szeretné biztosítani a járadékot, de a jelenlegi pénzügyi helyzet arra kényszeríti, hogy amikor ilyen tekintélyes és súlyos anyagi áldozatot hoz, csakis azoknak juttassa ez összea rokkantak illetményeit a következőképpen rendezték: Teljesen keresetképtelett 100%-os rokkantak évi illetményei: régi illetményej illetménylisztek 9600 960.000 altisztek 7200 720.000 közlegények 4800 480.000 :~99%-ig keresetképtelen rokkantai: tisztek 8700 420.000 altisztek 6300 315.000 közlegények 4200, 210.000 50—75%-ig . keresetképtelen hadirokkantak, tisztek, , 5800 177.000 get, akik arra nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is teljes mértékben rászorultak. — A hadiözvegyek és hadiárvák járadékára vonatkozóan hangsúlyozni kívánom, hogy a hadiözvegyek körülményeinek pontos szembentartásával állapítottuk meg ilyen összegben és hogy a teljesen árváknak az a része, amely támasz nélkül áll, a hadiárva intézetekben nyert elhelyezést. A rokkantak járadékának ez a#1 kétségtelenül nagymértékben való feiemelése azonban még nem jelenti azt. A Kormánynak aggályai vannak fl Szatarmoli Tanács külftsírségs a miniszterBlíisísinél. — A minisztercinfik kijslentette, hogy a kormány mindig kész a tiánázságok dominálásában teljss pártsíiansággal közremüködniu '■ — Saját tudósítónktól. —Ha volt a magyar társadalomnak ezernyi súlyos gondja között egy nagyon fájó sebe, úgy ez bizonnyal a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák nyomorúságos helyzete séti. Méltán fájhatott nemcsak maguknak a hősöknek és hozzátartozóiknak, hanem az egész magyar társadalomnak, hogy azok a hősök, akik a világháború alatt a hazáért küzdöttek és olyan súlyos sebet, vagy betegséget kaptak, amely egész életükre keresetképtelenné, nyomorékká és szerencsétlennélelte őket, kegyelemkenyéren, mondhatni minden támasz nélkül tengették napjaikat. A reánk szakadt gazdasági nyomorúság napról-napról jelentéktelenebbé tette azt a segítséget, amelyet az állam még Bernalák népjóléti minisztersége alatt a hadirokkantaknak juttatott. Ez a segítség ma már olyan nevetséges összeggé zsugorodott össze, amelyből nemhogy egy évig, hanem egy fél hónapig sem élhettek volna meg. Egy rokkant lisztnek évi 9600 korona, egy altisztnek évi 7200, egy közlegénynek 4800 korona évi rokkantilletménye volt. Ezeket az illetményeket azonban csupán a 100 százalékos, flejlát a munkára teljesen képtelen vitézek kapták. .1 75 és .30 százalékban rokkantak pedg ennél is jóval kevesebbet. Vass József népjóléti miniszter, átérezve egyrészt a rokkantak, özvegyek és hadid ránk keserű, sőt kétségbeejtőhelyzetét, másrészt pedig tudatában annak, hogy ennek a csonkaországnak is kötelessége erejéhez mérten anyagilag kellő mértékben támogatni a szerencsétlen hősöket és hozzátartozóikat, nagy koncepciótervezetet dolgozott ki, amely szerint egyszeris mindenkorra biztosítani kívánja a rokkantak megélhetését és kiküszöbölni a nemzet lelkéből a rokkantügy tövisét . A miniszter mindenekelőtt szemmel tartva a rokkantak, valamint az állam érdekét, elrendelte a rokkantak helyzetének revízióját. A szakszervezeti tanácsnak ,a szakmák vezető titkáraiból alakult kilenctagú küldöttsége kereste fel ma délelőtt a parlamentben Peyer Károly vezetésével Bethlen István gróf miniszterelnököt. A miniszterelnök Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszterrel együtt a parlament minisztertanácsi szobájában fogada a küldöttséget. Peyer Károly rövid beszédben rámutatott arra a súlyos helyzetre, melyben ma i munkásság van és memorandumot nyújtott át a miniszterelnöknek, . memorandum egyebek között a következőket mondja: Nagyméltóságod már egy ízben felismerte, hogy a munkáltató érdekeltségeknek a bér- és a munkaviszonyok rendezésében elfoglalt álláspontja az egész állami életet veszélyezteti és ennek a felismerésnek alapján figyelmeztette a munkáltató érdekképviseleteket arra, hogy bérpolitikájuk, rideg magatartásuk milyen veszedelmeket rejt magában és felhívta őket eddigi rideg magatartásuk megszüntetésére. Ez a felhívás azonban hatástalan maradt. Nem kívánunk ezzel az állásponttal vitába szállni, csupán arra mutatunk rá, hogy ennek a rideg elzárkózásnak a következménye, hogy amíg a háború kezdete óta ez év június 30-áig a szükségleti cikkek árában 1267,3-szeres emelkedés mutatkozik, addig a munkabérek emelése csak 10,7-szeres. A memorandum ezután részletesen ismerteti a bérviszonyokat a vasiparban, a vegyészeti iparban, a textiliparban és másokban. Majd a következőképen folytatja: A kormányzat sem nézheti tétlenül, hogy egy országnak hasznos társadalmi rétegével szemben a tőke a hatalom eszközeivel járjon el és a dolgozókat elkeseredésbe kergesse. A kormányzat mindenütt megadja a módot arra, hogy a bérért dolgozók a dolgoztatókkal szemben egyenlő erejű fegyverekkel küzdhessenek, sőt a gyengébbet támogatja ebben a küzdelemben. Részletesen ismerteti ezután a memorandum azt, hogy a mai helyzetben akkor, amikor egy munkáscsalád heti eltartására ,67.688 , 53 fillérre volna szükség, mennyi hetibért kapnak a nősök az asztalos-, a köpnives-, a malom-, a textil-, a vegyészeti-, a férfiszaloó- ét a cipész marban és ezzel szemben rámntat arra, hogy ugyanezekben a szakmákban mennyivel több bárt kapnak a németországi munkások. . . Arra akarunk még rámutatni. — folytatja a memorandum. — A vagy a munkáltatók rideg magatartása következtében beállott nyomor minden magyar munkásban a kivándorlás vágyát ébreszti fel. Ezt az egész közgazdasági életre kiható veszedelmet csak úgy lehet elhárítani, ha a bérért dolgozóknak a megélhetés lehetőségét biztosítjuk. • Bejelentjük, hogy a munkáltató érdekeltségek rideg magatartása következtében a munkások körében keletkezett elkeseredésért a továbbiakban nem viselhetjük a felelősséget. Ez alkalommal nem azt kérjük, hogy a kormány állítsa meg a drágaság növekedését, hanem azt: nyújtson ísérgősen módot ahhoz, hogy a munkások a viszonyoknak megfelelő béreket vívhassanak ki maguknak. Tegye lehetővé, hogy szervezett erejükkel a törvényes kereteken belül elérhessék azokat a béreket, amelyek mellett kenyeret adhatnak családjuknak. Ezért kérik először a létminimumnak megfelelő bérek megállapítását a béregyeztető bizottságok intézményezésével, továbbá a bérek indexszerű emelkedésével a bérek értékállandóságának biztosítását. Bethlen István gróf miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a kormány a maga részéről mindig figyelemmel kísérte a munkások érdekeit és távol áll tőle, mintha nem volna megértéssel a munkások érdekei iránt. Az indexrendszer bevezetése ellen azonban mélyreható aggályai vannak, amennyiben a külföldi példák is azt mutatták, hogy ez a gazdasági életet alapjában rendíti meg. Ugyanez a meggondolás vezette a kormányt akkor is, amikor a közalkalmazottak fizetésrendezésében az indexrendszert nem alkalmazta. A kormány ma még nem bír azzal a törvényes alappal, amellyel a már benyújtott béregyeztető hivatalok felállítására vonatkozó törvényjavaslatnak a törvényerőre emelkedése esetén bírna s így még nem áll módjában a gazdasági élet e megnyilvánulásába beleavatkozni. Azonban mindig kész a nehézségek eliminálásában teljes pártatlansággal közreműködni, felhívja a küldöttségfigyelmét arra, hassunk oda, hogy egyesek a jelenleg fennálló objektív nehézségek folytonos hangoztatásával a gazdasági élet bajait ne fokozzák. Walkó Lajos kereskedelmügyi miniszter a maga részéről csatlakozik a miniszterelnök válaszához és biztosította a küldöttséget arról, hogy minden felmerülő kérdésben mindenkor rendelkezésére áll a munkásságnak, hogy teljes pártatlansággal működik közre a felmerülő differenciák elintézésében. A munkásság egyébként, hogy kérésének nyomatékot adjon és összetartását dokumentálja, a memorandum átadásának időpontjában az összes budapesti gyárakban és munkahelyyveken tíz percre, megszüntetie a munkát. hogy a rokkantak ügyét végleg sikerült rendeznem. Én a rokkantak, hadiözvegyek és árvák ügyét törvényes uton akarom véglegesen rendezni. A népjóléti minisztérium javaslatot dolgozott ki, amely még az ősszel a nemzetgyűlés elé kerül. Erre vonatkozóan Bethlen István gróf miniszterelnök határozott ígéretet tett s ennek alapján bizton remélhetem, hogy a rokkantügy problémáját még ebben a polgári évben sikerül véglegesen rendezni. — Magáról a javaslatról csupán annyit óhajtok megjegyezni, hogy •"A javaslat célja minden egyes hadirokkantat, özvegyet és árvát életére biztosítani, kedvező anyagi körülmények közé juttatni. Azt óhajtom elérni, hogy törvény biztosítsa mind a teljesen munkaképtelen rokkantak állami ellátását, mind a bizonyos mértékben kérését képtelen rokkantak elhelyezkedését a gazdasági és mezőgazdasági életben. 3 *