8 Órai Ujság, 1930. november (16. évfolyam, 250-274. szám)
1930-11-12 / 258. szám
J&Wtik s rr^iji _ Budapest, 1930 november 12. ||^&i Szerda, XVI. évfolyam 258. sz. MA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: „..c1r7T10T,Tlc1r7rn„ EGYES SZÁMARA HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA, FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ 1ŐSZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEV. NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ nR TV A NÁlVIVT ITMfí JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ ‘ 11 JLJIT**,L' OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szerkesztőség: Vili, telist, Rökk Szilárd-iitca 4. KiadóMal: József-Sikár 5. Telefonszámaink: Józsi! 463-06, 463-97, 463-08, 463-fl* Az új emberek Ma tárgyalja az egységes párt a mezőgazdaság segítésére készült javaslatokat (Sajtótudásitánktól.) Az egységes párt ma délután tartja értekezletét, amelyen a mezőgazdasági termelés biztosítására, illetve a gazdák felsegítésére vonatkozólag nagy fontosságú intézkedésekről döntenek. Mint ismeretes, az egységes párt a gabonajegy ügyében tizenkettes bizottságot küldött ki, amely Wekerle Sándor pénzügyminiszter elnökletével több ülésen tárgyalta a gabonaár katasztrofális esése folytán szükségesnek mutatkozó intézkedéseket. A bizottság különböző javaslatokat terjesztett a kormány elé, amelyek részben a gabonajegy emelésére, részben a segélyezés más módjaira vonatkozólag tartalmaznak intézkedéseket. A legutolsó minisztertanács foglalkozott a kérdéssel, de véglegesen nem döntött, mert Bethlen István gróf a végleges határozatot arra az időre halasztotta, amikr már a párt plénuma állást foglal. Ma délután még az értekezlet előtt, 6 órakor as egységes párt elnöki tanácsa foglalkozik a kérdéssel, hét órakor pedig maga a pártértekezlet vitatja meg a problémákat. A mezőgazdaság felsegítésével kapcsolatban úgy Bethlen István gróf miniszterelnök, mint Wekerle Sándor pénzügyminiszter és Mayer János földmívelésügyi miniszter ki fogják fejteni álláspontjukat az értekezleten a kormány elé terjesztett különböző javaslatokról. Az értekezlet után pártvacsora lesz. Zúg, morajlik a kortesszólamok féktelen áradata a választásokra készülő főváros felett, a népgyűlési dobogókon politikai törtetők hada tolong és mindahány egérföldet ígér, csak egy iei-piei kis törvényhatósági mandátumhoz jusson. Ebben a szédült tülekedésben, ahol demokraták és liberálisok, szocialisták és szélsőséges jobboldaliak lihegve licitálnak egymásra, üdítő tisztasággal csendül meg a józanságnak, a tárgyilagosságnak, egyszerűségnek az a hangja, mely a városi politika, a gazdasági élet és a jogászvilág három olyan kitűnőségének gondolatait tolmácsolja, mint Éber Antal, Dési Géza és Papp József. Éber Antal, aki nem vesz részt a választási küzdelemben s akit a magyar kereskedelmi és ipari közvélemény bizalma éppen most emelt a kamara elnöki székébe, gazdasági érdekeink nevében jelent be tiltakozást a homo novusok ellen, akik Vagy mint önjelöltek, vagy mint apró politikai klikkek és érdekeltségek jelöltjei, saját magijai. hirdetik minden gazdasági bajunk orvosszeréü it. Hogy ilyen bajaink vannak, ezt Éber Antal teljes tárgyilagossággal konstatálja. De éppen ezért szükséges kipróbált férfiak bölcsessége és hozzáértése és éppen ezért nem engedheti meg magának gazdasági életünk azt a luxust, hogy olyanokkal kísérletezzen, akik csak állítják, hogy segíteni tudnának, de erre nézve még semmiféle bizonyítékot nem adtak. A kísérletezőket, akik az ország bőrén akarják kipróbálni azokat a tehetségeket, melyeket magukban felfedezni vélnek, egyelőre — mint Éber Antal mondja — nagyon is kockázatos lenne közel engedni gazdasági életünk betegágyához. Semmi ok sincs arra, hogy azt a férfiút, aki már nem egyszer bebizonyította, hogy kritikus helyzetekből, belső válságból és külső nehézségekből bölcs körültekintéssel és erélyes kézzel tudta kivezetni a nemzetet, most, gazdasági krízisünk közepette, melyet egy általános világválság idézett fel, egyszerre mással próbálják pótolni, akinek szakértelméről, bölcsességéről, rátermettségéről legfeljebb annyit tudunk, hogy ő szakértőnek, bölcsnek és rátermettnek hirdeti magát. Hát ez bizony nem éppen hiteles pecsét a tehetség nemeslevelén és éppen ma van, legnagyobb szükségünk hiteles tehetségekre az országos politikában, a gazdasági életben és a városházán. Az országos politikában, ahol meg kell küzdeni a társadalom rendjét fenyegető felforgatással, ahol meg kell teremteni a gazdasági élet fellendülésének alapfeltételét, a közbéke és nyugalom atmoszféráját és a városi politikában, ahol egy milliós város sorsa dől el. A mostani választás célja az, — hirdeti Papp József, a budapesti ügyvédek nesztora, — hogy kapjunk egy derék, jóravaló törvényhatósági bizottságot, de célja az is, hogy megmutassuk: ebben a városban a polgári elem dominál és a polgárt háttérbe szorítani nem lehet, mert ez közveszedelmet okoz. Akik polgári polgár ellen uszítanak, akik a maguk kicsinyes klikk önzéséből töredék pártokra bontják a polgári frontot, a polgári gondolat domináló szerepét veszélyeztetik s ezzel nemcsak a polgári társadalom alatt vágják a fát, hanem a nemzet minden rétege és osztálya alatt. Hiszen ma már igazán nem szorul bizonyításra, hogy a polgári front épsége egy 1930 1 1. JL Életveszélyes hosszan dulakodott merénylőjével a fejbeütőtt taxisoffőr Lázasan keresik a merénylőt, de kevés a nyom (Saját tudósítónktól.) Tegnap éjszak 12 óra tájban rejtélyes revolveres merénylet történt Budán, a Mártonhegyi út és a Költő utca sarkán. Egy ismeretlen fiatalember, aki pirostaxival vitette magát, a Farkasrétre, onnan pedig a Mártonhegyi útra, revolverével rálőtt a taxit vezető Eckner József soffőrre, akinek arccsontjába fúródott a golyó és igen súlyos, életveszélyes sebet ütött. A merénylő a revolver elsőzése után kiugrott az autóból, de ugyanakkor utána ugrott a soffőr is, aki súlyos sebe ellenére, dulakodni kezdőlt merénylőjével, bár a vér patakokban ömlött az arcáról. A merénylő, miután látta, hogy a soffőrrel nem boldogul, jobban llátta elmenekülni. Még nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a támadásnak milyen okai voltak, de valószínűnek látszik, hogy az ismeretlen ember rablási szándékkal követte el tettét. Abban a hiszemben lehetett, hogy egy revolverlövéssel elintézi a soffőrt és utána,minden nehézség nélkül megkaparíthatja a sofőrnél lévő pénzt. Csak a véletlen akadályozta meg szándéka keresztülvitelében. Amikor ugyanis kikiáltott a soffőrnek, hogy álljon meg, Ecker hátmfordította a fejét és ugyanebben a pillanatban dördült el a revolverlövés. Ha a soffőr nem fordítja hátra a fejét, akkor a revolvergolyó koponyájába hatolt volna, így azonban csak az arcába fúródott. A fiatalember a Bébel-kávéház előtt szállt be a Bp. 18—432. rendszámú piros taxiba. Ekkor körülbelül tizenegyre járt az idő. A fiatalember azt az utasítást adta a soffőrnek, hogy vigye ki a Farkasrétre és ott majd megmondja, hogy hol kell megállni. A farkasréti végálloattal valamennyi társadalmi réteg biztosságát és egzisztenciális lehetőségeit is garantálja. És ennek a polgári frontnak érdekében — mint Dési Géza mondja, — nem szavakat, hanem kenyeret, tisztességet, békét és nyugalmat kell hozni a budamás közelében az ismeretlen utas csakugyan meg is állította az Oltót, kiszállt belőle, néhány percig nézelődött, majd újra belült a kocsiba és azt az utasítást, adta a soffőrnek, hogy vigye a Mártonhegyi útra. Az esetben különösen rejtélyes az, hogy miért vitette magát a Farkasrétről a Mártonhegyi-útra, minthogy a Farkasrét jóval elhagyatottabb, mint a Mártonhegyi-út, amely már villanegyednek számít. A fiatalember azonban egyébként is olyan zavartan, kiszámíthatatlanul viselkedett, hogy tetteiben nemigen lehet logikát keresni. A soffőr bámulatosan megőrizte lélekjelenlétét . I bár a golyó, amely a bal arcán hatolt be és az arccsonton áttörve, a füle mögött jött ki, súlyos, sőt életveszélyes sebesülést okozott, hosszasan dulakodott merénylőjével, akit közben bizonyára össze is vérezett. Sőt, amikor a merénylő már elmenekült, még arra is volt ereje, hogy visszaült a volán mellé és addig vezette autóját, amíg egy rendőrt talált. Ekkor megállította a kocsit, néhány szóval elmondta a történteket és eszméletlenül borult a volánra. A rendőr intézkedésére a mentők szállították be a Rókus-kórházba. A véres automobilt még az éjszaka folyamán bevitték a főkapitányságra.A reggeli órákban daktilosu kopusok vizsgálták meg, hogy nem találnak-e rajta olyan ujjlenyomatokat, amelyek esetleg irányt adnak a nyomozás munkájának. Ilyen ujjlenyomatot azonban nem találtak. A kis pirostaxi volánját és vezetőülését teljesen elborította a vér. Rendőrorvosi megállapítás szerint a soffőr olyan rengeteg vért vesztett, hogy szinte csodálatos, hogy nem vérzett el az alatt a pesti polgárnak. A legelső és legfontosabb feladat: lebontani a közüzemeket, amelyeknél baj, ha jól mennek, mert akkor elveszik a polgárok elől a munkát és baj az is, ha rosszul mennek, mert akkor a polgár adójából fedezik a deficitet. Nos, azt hosszú idő alatt, míg a Mártonhegyi útról a Rókus-kórházba került. A főkapitányságon a revolveres támadással kapcsolatban emlékezetbe idézték azt az ötévvel ezelőtt történt hasonló merényletet, amikor egy ismeretlen fiatalember a Rákóczi út és Erzsébet körút sarkán taxit bérelt, kivitette magát Csillaghegyre és ott hátulról fejbelőtte a soffőrt. Az öt év előtt merénylet tettesét nem sikerült kinyomozni és most is az a veszély fenyeget, hogy a rendőrség nem talál elegendő támpontot a merénylő kézrekerítésére. Vogel József rendőrkapitány, aki ebben, az ügyben a nyomozást vezeti, ma délelőtt kiment a Rókus-kórházba, hogy Eckert Józsefet kihallgassa. A soffőr, aki már eszméletre tért, részletesen elmondta a rendőrkapitánynak, hogy támadója egy 24 év körüli férfi, körülbelül 168 centiméter magas, zöldszínű gazdászkalapot és fekete prérigalléros szürke télikabátot viselt. Arca borotvált volt. A soffőr azonban semmi olyan, közelebbi ismertető jelet nem tudott megjelölni, amelynek alapján a rendőrség a gyors siker reményével indíthatná meg a nyomozást. A soffőr részletesen elmondta még a merénylet lefolyását, de ez, a részleges elbeszélés sem nyújtott semmi újabb, közelebbi fám pontot. A személyleírás alapján mindenesetre erélyes nyomozásba kezdett a rendőrség. Az első pillanatban felmerült az a gondolat is, hogy a merényletet talán Kelemen János követte el,az az ember, aki Újpesten a rendőrre lőtt és elmebajosként viselkedett. A két ember személyleírása azonban annyira különbözik egymástól, hogy a rendőrség ettől a kombinációtól elállott. A nyomozás most nagy eréllyel folyik más irányokban a revolveres támadó felkutatására. hisszük, hogy három prominens polgárnak ez az őszinte, elfogulatlan és becsületes hitvallása a polgári célokról, nagyobb súllyal esik a latba, mint az a sok kortesfrázis, melyet Budapest választóira zúdítanak.