8 Órai Ujság, 1930. november (16. évfolyam, 250-274. szám)

1930-11-12 / 258. szám

J&Wtik s rr^­iji _ Budapest, 1930 november 12. ||^&i Szerda, XVI. évfolyam 258. sz. M­A ELŐFIZETÉSI ÁRAK: „..c1r7T10T,Tlc1r7rn„ EGYES SZÁM­ARA HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA, FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ 1ŐSZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEV. NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ nR TV A N­ÁlVIVT ITMfí JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ ‘ 11 JLJIT**,L' OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szerkesztőség: Vili, telist, Rökk Szilárd-iitca 4. KiadóMal: József-Sik­ár 5. Telefonszámaink: Józsi! 463-06, 463-97, 463-08, 463-fl* Az új emberek Ma tárgyalja az egységes párt a mezőgazdaság segítésére készült javaslatokat (Sajt­ótudásitánktól.) Az egységes párt ma délután tartja értekezletét, amelyen a mező­gazdasági termelés biztosítására, illetve a gaz­dák felsegítésére vonatkozólag nagy fontosságú intézkedésekről döntenek. Mint ismeretes, az egységes párt a gabonajegy ügyében tizenket­tes bizottságot küldött ki, amely Wekerle Sán­dor pénzügyminiszter elnökletével több ülésen tárgyalta a gabonaár katasztrofális esése­ foly­tán szükségesnek mutatkozó intézkedéseket. A bizot­tsá­g különböző javaslatokat terjesztett a kormány elé, amelyek részben a gabonajegy emelésére, részben a segélyezés más módjaira vonatkozólag tartalmaznak intézkedéseket. A legutolsó minisztertanács foglalkozott a kér­déssel, de véglegesen nem döntött, mert Beth­len István gróf a végleges határozatot arra az időre halasztotta, am­ikr már a párt plénuma állást foglal. Ma délután még az értekezlet előtt, 6 óra­kor as egységes párt elnöki tanácsa foglalko­­zik a kérdéssel, hét órakor pedig maga a­ pártértekezlet vitatja meg a­ problémákat. A mezőgazdaság felsegítésével kapcsolatban úgy Bethlen István gróf miniszterelnök, mint We­­kerle Sándor pénzügyminiszter és Mayer Já­nos föld­mívelésügyi miniszter ki fogják fej­teni álláspontjukat az értekezleten a kormány­­ elé terjesztett különböző javaslatokról. Az­­ értekezlet után pártvacsora lesz. Zúg, morajlik a kortesszólamok féktelen áradata a választásokra készülő főváros felett, a népgyű­lési dobogókon politikai törtetők hada tolong és mindahány egér­­földet ígér, csak egy iei-piei kis törvény­hatósági mandátumhoz jusson. Ebben a szédült tülekedésben, ahol demokraták és liberálisok, szocialisták és szélsőséges jobb­oldaliak lihegve licitálnak egymásra, üdítő tisztasággal csendül meg a józanságnak, a tárgyilagosságnak, egyszerűségnek az a hangja, mely a városi politika, a gazda­sági élet és a jogászvilág három olyan kitűnőségének gondolatait tolmácsolja, mint Éber Antal, Dési Géza és Papp Jó­zsef. Éber Antal, aki nem vesz részt a vá­lasztási küzdelemben s akit a magyar ke­reskedelmi és ipari közvélemény bizalma éppen most emelt a kamara elnöki székébe, gazdasági érdekeink nevében jelent be tiltakozást a homo novusok ellen, akik Vagy mint önjelöltek, vagy mint apró politikai klikkek és érdekeltségek jelöltjei, saját ma­gijai. hirdetik minden gazdasági bajunk orvosszeréü it. Hogy ilyen bajaink vannak, ezt Éber Antal teljes tárgyilagossággal konstatálja. De éppen ezért szükséges ki­próbált férfiak bölcsessége és hozzáértése és éppen ezért nem engedheti meg magá­nak gazdasági életünk azt a luxust, hogy olyanokkal kísérletezzen, akik csak állít­ják, hogy segíteni tudnának, de erre nézve még semmiféle bizonyítékot nem adtak. A kísérletezőket, akik az ország bőrén akarják kipróbálni azokat a tehetségeket, melyeket magukban felfedezni vélnek, egyelőre — mint Éber Antal mondja — nagyon is kockázatos lenne közel engedni gazdasági életünk betegágyához. Semmi ok sincs arra, hogy azt a férfiút, aki már nem egyszer bebizonyította, hogy kritikus hely­zetekből, belső válságból és külső nehézsé­gekből bölcs körültekintéssel és erélyes kézzel tudta kivezetni a nemzetet, most, gazdasági krízisünk közepette, melyet egy általános világválság idézett fel, egyszerre mással próbálják pótolni, akinek szak­értelméről, bölcsességéről, rátermettségé­ről legfeljebb annyit­ tudunk, hogy ő szak­értőnek, bölcsnek és rátermettnek hirdeti magát. Hát ez bizony nem éppen hiteles pecsét a tehetség nemeslevelén és éppen ma van­­, legnagyobb szükségünk hiteles tehetsé­gekre az országos politikában, a gazdasági életben és a városházán. Az országos poli­tikában, ahol meg kell küzdeni a társada­lom rendjét fenyegető felforgatással, ahol meg kell teremteni a gazdasági élet fellen­dülésének alapfeltételét, a közbéke és nyu­galom atmoszféráját és a városi politiká­ban, ahol egy milliós város sorsa dől el. A mostani választás célja az, — hirdeti Papp­ József, a budapesti ügyvédek nesztora, — hogy kapjunk egy derék, jóravaló tör­vényhatósági bizottságot, de célja az is, hogy megmutassuk: ebben a városban a polgári elem dominál és a polgárt háttérbe szorítani nem lehet, mert ez közveszedel­­met okoz. Akik polgári polgár ellen uszí­tanak, akik a maguk kicsinyes klikk önzé­séből töredék pártokra bontják a polgári frontot, a­ polgári gondolat domináló sze­repét veszélyeztetik s ezzel nemcsak a pol­gári társadalom alatt vágják a fát, hanem a nemzet minden rétege és osztálya alatt. Hiszen ma már igazán nem szorul bizo­nyításra, hogy a polgári front épsége egy­ 1930 1 1. JL Életveszélyes hosszan dulakodott merénylőjével a fejbeütőtt taxisoffőr Lázasan keresik a merénylőt, de kevés a nyom (Saját tudósítónktól.) Tegnap éjsz­ak 12 óra tájban rejtélyes revolveres merénylet tör­tént Budán, a Mártonhegyi­ út és a Költő­ utca sarkán. Egy ismeretlen fiatalember, aki piros­taxival vitette magát, a Farkasrétre, onnan pedig a Mártonhegyi­ útra, revolverével rálőtt a taxit vezető Eckner József soffőrre, akinek arccsontjába fúródott­ a golyó és igen súlyos, életveszélyes sebet ütött. A merénylő a revolver elsőzése után kiug­rott az­­ autóból, de ugyanakkor utána ugrott a soffőr is, aki súlyos sebe ellenére, dulakodni kez­­dőlt merénylőjével, bár a vér patakokban ömlött az arcáról. A merénylő, miután látta, hogy a soffőrrel nem boldogul, jobban llátta elmenekülni. Még nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a támadásnak milyen okai voltak, de valószínűnek látszik, hogy az ismeretlen ember rablási szándékkal követte el tettét. Abban a hiszemben lehetett, hogy egy revol­verlövéssel elintézi a soffőrt és utána,minden nehézség nélkül megkaparíthatja a sofőrnél lévő pénzt. Csak a véletlen akadályozta meg szándéka keresztülvitelében. Amikor ugyanis kikiáltott a soffőrnek, hogy álljon meg, Ecker hátmfordította a fejét és ugyanebben a pilla­natban dördült el a revolverlövés. Ha a soffőr nem fordítja hátra a fejét, akkor a revolver­­golyó koponyájába hatolt volna, így azonban csak az arcába fúródott. A fiatalember a Bébel-kávéház előtt szállt­ be a Bp. 18—432. rendszámú piros t­axiba. Ekkor körülbelül tizenegyre járt az idő. A fiatalem­ber azt az utasítást adta a soffőrnek, hogy vigye ki a Farkasrétre és ott majd megmondja, hogy hol kell megállni. A farkasréti végállo­attal valamennyi társadalmi réteg biztos­ságát és egzisztenciális lehetőségeit is ga­rantálja. És ennek a polgári frontnak ér­dekében — mint Dési Géza mondja, — nem szavakat, hanem kenyeret, tisztessé­get, békét és nyugalmat kell hozni a buda­más közelében az ismeretlen utas csakugyan meg is­ állította az­­ Oltót, kiszállt belőle, né­hány percig nézelődött, majd újra belült a kocsiba és azt az utasítást, adta a soffőrnek, hogy vigye a Mártonhegyi­ útra. Az esetben­­ különösen rejtélyes az, hogy miért vitette ma­gát a Farkasrétről a Mártonhegyi-útra, mint­hogy a Farkasrét jóval elhagyatottabb, mint a­­ Mártonh­egyi-út, amely már villanegyednek számít. A fiatalember azonban egyébként is olyan zavartan, kiszám­íthatatlanul viselkedett, hogy tetteiben nem­igen lehet logikát keresni. A soffőr bámulatosan megőrizte lélekjelenlétét . I bár a golyó, amely a bal arcán hatolt­­ be és az arccsonton áttörve, a füle mögött jött ki, súlyos, sőt életveszélyes sebesülést okozott, hosszasan dulakodott m­erénylőjével, akit köz­­ben bizonyára össze is vérezett. Sőt, amikor a merénylő már elmenekült, még arra is volt ereje, hogy visszaült a volán mellé és addig ve­­zette autóját, amíg egy rendőrt talált. Ekkor megállította a kocsit, néhány szóval elmondta a történteket és eszméletlenül borult a volánra. A rendőr intézkedésére a mentők szállították be a Rókus-kórházba. A véres automobilt még az éjszaka folyamán bevitték a főkapitányságra.­­A reggeli órákban daktilosu kopusok vizsgál­ták meg, hogy nem találnak-e rajta olyan ujj­lenyomatokat, amelyek esetleg irányt adnak a nyomozás munkájának. Ilyen ujjlenyomatot azonban nem találtak. A kis­­ pirostaxi volánját­ és vezető­ülését teljesen elborította a vér. Rendőrorvosi megállapítás szerint a soffőr olyan rengeteg vért vesztett, hogy szinte cso­dálatos, hogy nem vérzett el az alatt a pesti polgárnak. A legelső és legfontosabb feladat: lebontani a közüzemeket, ame­lyeknél baj, ha jól mennek, mert akkor el­veszik a polgárok elől a munkát és baj az is, ha rosszul mennek, mert akkor a pol­gár adójából fedezik a deficitet. Nos, azt hosszú idő alatt, míg a­ Mártonhegyi­ útról a Rókus-kórházba került. A főkapitányságon a revolveres támadással kapcsolatban emlékezetbe idézték azt az öt­évvel ezelőtt történt hasonló merényletet, ami­kor egy ismeretlen fiatalember a Rákóczi­ út és Erzsébet­ körút sarkán taxit bérelt, kivitette magát Csillaghegyre és ott hátulról fejbelőtte a soffőrt. Az öt év előtt merénylet tettesét nem sikerült kinyomozni és most is az a veszély fenyeget, hogy a­­­ rendőrség nem talál elegendő támpon­tot a merénylő kézrekerítésére. Vogel József rendőrkapitány, aki ebben, az­ ügyben a nyomozást vezeti, ma délelőtt kiment­­ a Rókus-kórházba, hogy Eckert Józsefet ki­hallgassa. A soffőr, aki már eszméletre tért, részletesen elmondta a rendőrkapitánynak, hogy támadója egy 24 év körüli férfi, körül­belül 168 centiméter magas, zöldszínű­ gazdászkalapot és fekete prérigalléros szürke télikabátot viselt. Arca borotvált volt. A soffőr azonban semmi olyan, közelebbi ismertető jelet nem tudott megjelölni, amelynek alapján a rendőrség a gyors siker reményével indíthatná meg a­ nyo­mozást. A soffőr részletesen elmondta még a­ merénylet lefolyását, de ez, a­ részleges elbeszé­lés sem nyújtott semmi újabb, közelebbi fám­­ pontot. A személyleírás alapján mindenesetre erélyes nyomozásba kezdett a rendőrség. Az első pillanatban felmerült az a gondolat is, hogy a merényletet talán Kelemen János követte el,­­az az ember, aki Újpesten a rend­őrre lőtt és elmebajosként viselkedett. A két ember személyleírása azonban annyira­ külön­bözik egymástól, hogy a rendőrség ettől a kom­binációtól elállott. A nyomozás most nagy eréllyel folyik más irányokban a revolveres támadó felkutatására. hisszük, hogy három prominens polgárnak ez az őszinte, elfogulatlan és becsületes hitvallása a polgári célokról, nagyobb súl­­­lyal esik a latba, mint az a sok kortesfrá­zis, melyet Budapest választóira zúdíta­nak.

Next