8 Órai Ujság, 1933. december (19. évfolyam, 274-296. szám)
1933-12-02 / 274. szám
XIX. évfolyam 274. szám Alapította: NADÁNYI EMIL Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Honvéd utca 10 — Tel: *15-0-14 Néptanítók seregszemléje írta Petri Pál államtitkár Évről-évre meglep bennünket, hogy december első szombatján egy napra 2-3000 idegennel szaporodik meg a főváros utcáin járókelők tömege. A vidékről felérkezett napbarnított arcú, egyszerű ruhájú, de szemükből intelligenciát kisugárzó néptanítók tömege vonul a Szentkirályi utcai Tanítók Háza felé. Az Állami Tanítók Országos Egyesületének évi közgyűlésére sietnek, hol a tanítóság beszámol egyévi működéséről, új erőforrásokat keres és talál nehéz munkájának sikeres végzéséhez, öntudata megerősödik, feladatának fontossága lelkében újból erősebben meggyökeresedik. A tanító mindig népszerű tagja volt úgy a városi, mint a falusi közéletnek, hiszen talán ő az egyedüli közfunkcionárius, aki mindig csak ad és sohasem követel. Ahogy a kisgyermekeknek szeretetteljes nevelője, úgy a falu felnőttjeinek is egyik természetes tanácsadója, irányítója és támogatója. A magyar néptanítókat régebben sokan a nemzet napszámosainak nevezték, újabban egyesek apostoloknak hívják. Mind a két elnevezésben benne van az, hogy feladatuk betöltése szeretetteljes lelkületet, a nép érdekében való fáradhatatlan munkálkodást követel, de anyagiakban aránylag keveset nyújt. Ez az utóbbi körülmény közös vonása, mondhatnám, minden ideális gondolkodású, közért dolgozó egyén sorsának, de abban a tanítóság helyzete mégis egyedülálló, hogy hivatása a magyar intelligencia bármely más közpályán működő rétegénél szélesebb körű, sokirányúbb feladatot ró a magyar tanító vállaira. Mindnyájan tudjuk, hogy tanítóink, legyenek azok államiak, községiek, vagy felekezetiek, nemcsak kisgyermekeinket oktatják, vagy, ami helyesebb kifejezés, nevelik, nemcsak a hatéves elemi iskolát elvégzettek továbbképzését végzik, hanem a felnőttek kulturális és szociális, sőt még gazdasági gondozásának terén is a legkülönbözőbb irányú feladatokat végzik. A magyar néptanítók leventeoktatók, ifjúsági egyesületek, énekkarok és dalárdák vezetői, de a felnőttek társadalmi egyesületeinek is irányítói, gazdakörök, hitelszövetkezetek és Hangyaszövetkezetek könyvelői, vezetői, az iskolakertek révén az egész falu gyümölcsfakultúrájának, sőt mi több, sokszor példájukkal és taní- Bethlen és a magyar ügy lelkes ünneplése Londonban „A fasiszta kormányzás semminemű alakját sem akarjuk Magyarországon meghonosítani“—„Nem a nemzetközi jogot akarjuk megingatni, hanem az uralkodó diktatúra helyébe a jog uralmát akarjuk helyreállítani“ Llewellyn Joness „Európa békéjét nem lehet megmenteni, ha Trianont legkésőbb két-három éven belül nem módosítják" London, dec. 1. (M. T. I.) Az alsóház számos magyarbarát tagja csütörtökön este gróf Bethlen István tiszteletére lakomát adott a parlament étkezőjének különtermében. Sir Robert Gower, aki a lakomán elnökölt, az angol királyra, majd Horthy Miklós kormányzóra ürítette poharát. Ezután Hannon képviselő, az alsóház nehézipari csoportjának vezére, meleghangú beszédben üdvözölte gróf Bethlen Istvánt. Tizenhárom évvel ezelőtt szakadt Magyarországra a trianoni vértanúság és ebből tíz éven át Bethlen István gróf vezette Magyarország kormányát, még pedig oly kiváló államférfiúi képességekkel, amelyeket még a Magyarország iránt ellenséges indulatu országok vezetői is tisztelettel ismertek el A magyar ügynek sok barátja van a Házban és a világháborúban Angliában senki sem érezte a legcsekélyebb ellenséges érzületet sem Magyarország iránt, sőt az angol nép valóságos szerencsétlenségnek tekintette, midőn tudatára ébredt annak, hogy háborúba sodródott Magyarországgal. Gróf Bethlen István köszönetet mondott a vendéglátásért. Nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy az angol parlament hagyományokban gazdag csarnokában olyan képviselők társaságában töltheti az estét, akik fényes tanújelét adták Magyarország iránt rokonszenvüknek és nyíltan hirdetik, hogy valami nincs rendben Közép-Európában. — Mi magyarok — folytatta Bethlen, — párt- és osztálykülönbség nélkül békés és igazságos revíziót kívánunk. — A külföldön gyakran félreértik revíziós törekvéseinket. Sokan azt hiszik, hogy a régi időket, az állítólagos feudális önkényuralmat akarjuk visszaállítani, hogy tagadjuk a népek önrendelkezési jogát, más népeket akarunk leigázni, ellenségei vagyunk a haladásnak, a demokráciának, stb. Mindezekből a vádakból egyetlen szó sem igaz. Törekvéseink nem ellenkeznek azokkal a fenséges elvekkel, amelyeket Wilson hangoztatott először a nemzetközi életben. Magyarország igazi demokratikus állam, mert ragaszkodik nyolcszázéves alkotmányához, amely mindig módot adott a népnek arra, hogy maga döntsön sorsáról, ragaszkodik a parlamenti kormányformához, s jóllehet ápolja baráti jóviszonyát Olaszországgal s egyéb fasiszta államokkal, azért nem akarja a fasiszta kormányzás bárminő alakját is Magyarországon meghonosítani. tásukkal a falu egész gazdálkodási rendszerének javítói. A téli népművelési előadásokat 90 százalékban a vármegyei népművelési bizottságok a helyi tanítóság kezeibe teszik le. A falusi tanító oktatja a felnőtt analfabétákat, ő tart hazafias, szépirodalmi, egészségügyi, jogi és közigazgatási előadásokat és így nemcsak a jövő Magyarország, de a jelen generáció gondolkodásának kialakításában is vezető szerepe van. Ezt a sokirányú feladatot a magyar tanító dicséretes buzgalommal, fáradhatatlan kitartással látja el. Pedig sokszor még a pályatársakkal való érintkezés, a magyar intelligencia más rétegeivel való szerves kacsolata is jóformán lehetetlen. Kis falukban, vasútvonalaktól 20—25 kilométernyire fekvő pusztákon végzi missziós munkáját, neveli a rábízott sokszor 80—100 kisgyermeket, szociális védője, támasza a tanyai iskola körül különböző iránygi