8 Órai Ujság, 1934. április (20. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

1934 ÁPRILIS 1 államok háborúval fenyegetőztek, mivel azonban ezzel sem mentek többre, most az ottani magyar ki­sebbségek egyre fokozódó üldözésé­vel akarnak bennünket terrorizálni. Kegyelmes uram, osztja ezt az ész­revételt? — Nyilvánvaló az elmondottakból, — válaszolta Bethlen István, — hogy amikor csábításokról, terror­ról és hasonlókról beszélek, akkor célzok azokra a kísérletekre, ame­lyek különösen a kisantant álla­mok részéről történtek a végből, h hogy bennünket csalékony illúziók­kal, szép frázisokkal lakassanak jól és végeredményben térdre kény­szerítsenek. Célzok a háborús fe­nyegetésekre és nem utolsó sorban azokra az üldözésekre, amelyeknek ezekben az államokban a magyar kisebbségek állandóan ki vannak téve, ahol a magyarságot valóság­gal túszokként kezelik és pedig az­zal a célzattal, hogy ily módon Ma­gyarországot fékentartsák.­­ Nagyon fájlalom, hogy az ide­gen uralom alá került magyar ki­sebbségek sorsa nemcsak, hogy nem könnyebbült meg, de határozottan még nehezebbé vált ennek a politi­kának makacs és kíméletlen uralma következtében. Azt akarják, hogy a revízióról való lemondással fizes­sünk azért, hogy a kisebbségekkel szemben vállalt kötelezettségeiket teljesítsék. Ez nem fog sikerülni nekik. Nemcsak Seaton Watson úr, de a kisantant államok egyes kül­ügyminiszterei is megkísérelték, hogy a dunai probléma megoldá­sának eszközéül a kisebbségek olyan természetű leszerelését állítsák oda, amely, szerintük, a határok eltünte­tését jelentené és így feleslegessé tenné a revíziót. Látszik, hogy mennyire őszinte minden ilyen ter­mészetű ravaszkodás! Ha csakugyan békét akarnak, rajtuk áll, hogy kö­telezettségüknek megfelelően, a ma­gyar kiebbségekkel úgy bánjanak, hogy ezek is meg legyenek elégedve. Miután ezt nem teszik, miután erre vonatkozó kötelezettségeiket nem teljesítik, ebből nyilvánvaló, hogy erre vonatkozó összes kijelentéseik csak olyan tartalmatlan szólamok, amelyeket a külföld megtéveszté­sére szánnak, de házi használatra nem óhajtanak igénybe venni. Ez a magatartás azonban nem érhet el más eredményt, mint azt, hogy még kézenfekvőbben és erőteljesebben bizonyítsa a revízió szükségességét minden objektíven gondolkodó em­ber előtt. ( A magyar nagyfairtokosolsi és a revízió Válasz egy Hazug gyanúsításra *—­ Idekapcsolódik egyébként — folytatta Bethlen, — agitációjuk­­nak minden egyéb ravasz fortélya és légből kapott inszinuációja, amellyel a mi törekvéseinket kom­promittálni akarják. Azt mondják, hogy a revíziót még Magyarorszá­gon sem akarja más, csak a „feudá­lis nagyurak", akik régi birtokai­kat akarják ezen a réven visszasze­rezni és „a talaját vesztett és egzisz­tenciájában megingott középnemes­ség" Ezt írják Benes úr lapjai, ezt harangozza Seaton Watson úr is Londonban. Velük szemben elégsé­ges csak egyetlen tényre hivat­kozni:­ arra, hogy ma a ma­­g­yar­országi szociáldemo­krata párt is, nyomása alatt az egész és osztatlan magyar közhangulatnak és félve attól, hogy elveszti saját eddigi híveit is, ha nem teszi, már a revíziót . A nemzet Helytállásánál v egyes feltételei A továbbiak során egy kérdésünk így hangzott Bethlen Istvánhoz: „Magyarország centrális pozíciója a Duna medencében, M­irta excel­követeli és e mellett fog­lal állást. Az meglehet, hogy maguk a kisantant-tényezők is bele­estek egy pszichikai csalódásba, ne­vezetesen, végül is elhitték mind­azt a badarságot, amelyet néhány, általuk lepénzelt magyar emigráns az ir szájuk íze szerint ír és hirdet, azt hiszem azonban, hogy azok az elfogulatlan angol képviselők és más külföldieknek nagy tömegei, akik jártaik Magyarországon, érint­keztek a vidékkel, a parasztsággal, iparossággal, a kisemberek széles, nagy társadalmával, mindezek egé­szen más meggyőződésre jutottak. Ezek és a külföldi közvéleménynek általában tekintélyes része jól tud­ják ma már, hogy a revízió olyan egyetemes követelése a magyar köz­szellemnek, amelyről soha és semmi körülmények között nem fog le­mondani i­renciád, —­ lehetővé teszi számára, hogy kivárja az idők érésétMi is, mint sok más állam, telve vagyunk belső gazdasági és szociális bajok­kal. Mit kell tenni, nehogy ezeknek esetleges elfajulása gyengítse és bé­nítsa a nemzet erkölcsi erejét. — Erre jók — mondotta Bethlen István — mindazok a megegyezé­— Nevetséges azt mondani, hogy a revíziót csak azok a birtokos nagyurak sürgetik, akiket a szomszéd államok agrárreformjai birto­kuktól megfosztottak, mert hiszen nálunk nincs senki, aki ne tudná azt az elérni tényt, hogy ezeket az agrárreformokat még revízió esetén sem lehetne visszacsinálni, hogy azok a birtoktestek véglegesen fel vannak osztva és hogy, ha ezek a területek egykor visszakerülnének Magyarországhoz, akkor sem lehetne szó arról, hogy a már végrehajtott agrárreformok visszacsináltas­sanak. Vegyék tehát tudomásul mindazok, akik a hazugságnak ezekkel az alantas eszközeivel dol­goznak és ilyen képtelen ostobaságokat terjeszte­nek rólunk, hogy a magyar urak vannak annyira hazafiak, hogy mindezt most kijelentsék, hozzá­téve, hogy elhatározásukban ilyen szándékok és eshetőségek soha nem szerepeltek, ilyenekre soha nem is gondoltak. A revízió ügyét mindezekkel az alantas eszkö­zökkel sem fogják tudni beszennyezni, s a világ előtt egyre meggyő­zőbben bontakozik ki az a tény, hogy a revízió követelésében osztatla­nul találkozik nálunk minden párt, minden osztály, minden felekezet. ót&IjUSÁjí VASÁRNAP 3.OLD­Alt sek, amelyeket az utóbbi időben kereskedelempolitikai téren kötöt­tünk. Ezeknek további kiépítése elengedhetetlenül feltétele annak, hogy Magyarország megtartsa gaz­dasági és szociális ellenállóképessé­­gét és kivárja a kedvező és végső fordulatot. Vannak azonban belpoli­tikai feltételek is: a nemz­eti e­g­y­­ség fenntartása, kerülése a belső politikai lairók­nak, fékentartása az o­sz­tá­ly harcnak és­ így tovább. A hús­vét k­ü­s­z­ö­b­é­n n­e m­­e­n­­jünk részletekbe. Ö­n éz szét, össszetartá­s,­­ áldá­zatk­ésszség A téma, amelyhez eljutottunk, ki­­meríthetetlennek látszik. Megje­gyeztük, hogy nem csak a kormá­nyoknak vannak ezen a téren kö­telességei. Nemcsak az ő dolguk, hogy a nemzet lelki gerincét egye­nesen tartsák. Megvan ez a köteles­sége magának a társadalomnak is, megvan a sajtónak és általában mindazoknak, akiknek a közszellem irányítására befolyásuk van. Bethlen István nagyszabású nyi­latkozatát a következő mondatokkal végezte, amelyeket mint a nagy államférfi húsvéti üzenetét adjuk át az ország közönségének. — Azt hiszem, a magyar társada­lom és a magyar sajtó az utóbbi években ezen a téren megtette a maga kötelességét. A nemzeti önér­zet, öntudat, az összetartás és áldo­zatkészség, a jövőbe vetett hit meg­őrzése és erősítése érdekében elkö­vetett minden tőle telhetőt. Ennek a közszellemnek a fenntartása és ápolása a biztosítéka annak, hogy nemzetünk képes lesz a kitartásra és képes lesz meghozni mindazokat az áldozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy el ne sikkadjanak azok a nagy célok, amelyekért küzdünk és amelyekért a mostani geji.í-­ Zó­nak harcolnia kell. Ennek a közszel­­lemnek a fenntartása egyben bizto­sítékul szolgál arra is, hogy a ma­gyar kisebbségek a határokon túl el ne veszítsék a jobb jövőbe vetett hitüket. Ha elevenen él bennük az az érzés, hogy a csonka ország lakói mindent félretesznek a nagy célért, amely az egész nemzetet hevíti, ak­kor bennük is megvan és megmarad az erő, hogy a maguk súlyos élet­­körülményei között is megálljanak a helyükön és megőrizzék nemzeti öntudatukat. Ha a nemzet 48-tól 67-ig, 19 éven keresztül egy ember­ként tudott helytállani a maga igazságáért és habozás nélkül kö­vette akkori vezéreit, nem vesztette el bizalmát, hitét és meghozott min­den áldozatot a feltámadásért, ak­kor a mai generáció sem lehet rosz­­szabb apáinál, nem lehet gyenge és hitvány és nem feledkezhet meg azokról a kötelességekről, amelyek­kel a következő generációknak, a magyar jövőnek tartozunk. Ez a magyar feltámadás záloga és bizto­sítéka. NAGY SAMU Erélyes német válász budapesti támadásra Berlin, márc. 30­(Saját tudósítónktól.) A Tag írja: Sajnálattal kell megállapítani, hogy némely budapesti lap elveszti szem­mértékét, amikor Németország ellen ír. A Tag idézi az egyik baloldali lap cikkét, amely a magyar nem­zeti szocialisták (nyilaskeresztesek) német részről történő állítólagos támadásáról ír. De nem hiányzik, — írja a lap, — a magyarországi németségnek szokásos meggyanúsí­tsa a sem. Azt állítják, hogy német vándor­diákok a magyarországi németséget politikailag befolyásolni igyekeznek és rohamosztagok felállítására akar­­ják rábírni." De­­valóságos őrültség­nek hangzik az a leleplezés, hogy „a németek meg akarják szállni Ma­gyarországot egész a Balatonig". Ez a félelem nem egyeztethető össze azzal a nemzeti önbizalommal, ame­lyet mindig csodáltunk a magyar népben. Szeretnék hinni, hogy nem magyarok voltak e megszállási ter­vekről szóló híresztelések kitalálói. Nem szabad megnézni a pozsonyi Petőfi-szobor roncsait Pozsony, márc. 31. (Saját tudósítónktól.) A ledöntött Petőf-szobor a marhavásártér egyik tehénistállójában van elhelyezve a darabokban. A pozsonyi magyarok most akciót indítottak a szobor megmentésére s ezért meg akarták vizsgálni, milyen állapotban van, de a hatóságok nem en­gedték meg a szobor roncsainak megtekintését. a világ legjobb keserű vize! Ha nincsen étvágya, a nyelve sem tiszta, néhány korty igmándi étvágyát meghozza. Figyelem : Az igmándi keserű­víz kis, három és fél decis üvegekben is kapható.

Next