8 Órai Ujság, 1935. augusztus (21. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

QftMttjsÁiG CSÜTÖRTÖK 2. OLDAL RÓMA: „Olasszorsszág Keletafrikai biztonságáról van szó!44 Róma, július S1. (Saját tudósítónktól.) Abban a fe­­­tölt, várakozó hangulatban, amely a «vérs zövetségi tanár* küszöbönálló ülésezése előtt az egész világ közvé­leményét eltölti, megszólalt Musso­lini lapja, a Popolo d'Itália is. A lap vezércikke, amely nyilván Mussolini tollából szárma­zik, világosan kör­vonalazza Olaszország magatartását és ■ megindokol­ja Olaszország eljárá­sát Abesszínia ellen. A cikkíró hang­súlyozza, hogy Olaszországot állás­foglalásában legelsősorban saját lét­érdeke vezeti és a rabszolgaságnak, a faji kérdésnek és a civilizációnak csak másodrangú szerepe van Olasz­ország elhatározásában. — Hogy Abesszíniában fennáll még a rabszolgakereskedelem, — írja a vezércikk, — azt a négus maga is el­ismeri. Ugyanúgy általában elisme­rik, hogy Abesszínia, amikor belépett a Népszövetségbe, ünnepélyesen ígéretet tett a rab­szolgakereskedelem megszünteté­sére, ezt az ígéretét azonban soha nem tartotta meg. Olaszország keletafrikai gyarmatait nem azért látta el fegyveres katona­sággal, hogy megszüntesse az a­besszi­­niai rabszolgakereskedelmet. A rab­­szolgakereskedelem megszüntetése csak következménye lesz az olasz po­litikának. IO DEKA frl««, r » I é 41h ortobágyi juhture , • Budapesten 18 FILLÉR Kérje mindenütt — Nem játszik döntő szerepet az olasz állásfoglalásban a faji kérdés sem, — folytatja a vezércikkíró. — Az Abesszinek nem is tekintik magukat négerek­nek, hanem sémitáknak. Különben is a négerek ezrei és ezrei harcoltak Olaszország zászlaja alatt és mindig kitűnően harcoltak olasz csapatokban. — A fasiszták elismerik a fajokat, a faji különbségeket és hierarchiáju­kat. Nem igaz azonban, hogy mi a fehér faj zászlóvivői akarunk lenni és ezzel a jelszóval akarnánk más fa­jok ellen fellépni. A faji gyűlölet szítása sem Olasz­ország célja, mert hiszen Abesszínia legfőbb ellen­állását nem a harlemi négerek báto­rítása okozza, hanem sokkal inkább a fehérek és amerikaiak bátorítása. — A legfontosabb, legelső és sem­miképpen sem megdönthető érvelés az olasz nép életszükségletén és Olaszország keletafrikai bizton­ságán alapul, — írja ezután a vezércikk­író, majd a következőképpen foly­tatja: — A második érv, amely Olaszor­szágot Abesszínia elleni eljárásra bírja, szintén döntő. 1928-ban ugyanis Olaszország és az abesszin kormány egymással barátsági szerződést kötöttek. Abesszínia, közvetlenül az egyezmény aláírása után, az egyez­mény védelmének ürügye alatt meg­kezdte haderejének átszervezését. Ezt De Bono tábornok, Mussolini bizalmas híve, a fasiszta forradalom egyik legrégibb előharcosa, a kelet afrikai olasz csapatok generalisz­­szimusza és Dedzsasz Bala, nagy tekintélyű és nagyhatalmú abesszin kényúr, aki az első etióp sereg főparancsnoka. A KÉT FŐVEZÉR az átszervezést azonban nem olasz tisztek végezték, noha Abesszínia Olaszországgal kötött barátsági egyezményt, hanem svéd és belga tisztek. Minden előkészület és katonai szer­vezkedés azt mutatta, hogy Abesszí­nia olaszellenes lépésre készül. 1931- ben Ogaden tartományban szabályos mozgósítást hajtottak végre. Az olasz határon váratlanul az­­abesszin katonák tíz­ezreit vonták össze. Ugyanaz történt, ami 1911-ben és a világháború alatt. A problémát tehát csakis a maga tel­jes egészében lehet megoldani. — Mindaddig, amíg el nem hárul a katonai veszély Abesszínia részé­ről, — írja ezután a vezércikk­író, — a keletafrikai olasz gyarmat léte ve­szélyben forog. A biztonság fölött Olaszországnak kell határoznia. Veszély esetén senkitől sem várha­tunk segítséget, sokkal inkább ennek ellenkezője valószínű. Katonai szem­pontból az olasz-abesszin probléma igen egyszerű és feltétlenül logikus. A vezércikk a következő szavakkal fejeződik be: — A probléma ez: „A Népszövetség­gel, a Népszövetség nélkül, vagy pe­dig a Népszövetség ellen“. Csak egy­féle megoldás lehetséges! LONDON: Abessssinia helveszsse magát a népszövetségi tagok­ gyar­­matügyi igazgatása alá London, július 31. (MTI.) Laval és Eden tegnapi meg­beszélésével kapcsolatban a Times párisi levelezője azt írja, hogy,az a gondolat merült fel, hívják fel Abesz­­sziniát, helyezze magát a nép­­szövetségi tagok közös gyarmatügyi igazgatása alá. Ez az igazgatás külsőleg abban jutna kifejezésre, hogy egy főbiztost neveznének ki és hogy népszövetségi hivatalnokokat osztanának be az abesszin állami igazgatáshoz. Olasz­ország helyi engedménye­ket kapna,­de nem jutna ki­zárólagos felügyelethez Abesszíniát fölött. Abesz­­szinia javára az ellenszol­gáltatás az lenne, hogy a Népszövetség védelmet és pénzügyi segélyt nyújtana számára. A Morning Post párisi levele­zője szerint most, úgy látszik, na­gyobb figyelemre méltatták, mint ko­rábban azt a gondolatot, hogy a Nép­­szövetség közbelépne Abesszíniában és lépését azzal igazolná, hogy Abesszínia nem felelt meg a népszövetségi tagokat terhelő kötelezettségek­­n­e­k. Ez a módozat lehetővé tenné, hogy kielégítsék Olaszország igé­nyeit a gazdasági terjeszkedés terén, egyidejűleg pedig megoltalmazzák Abesszíniát egyoldalú hatalmi törek­vésekkel szemben. (MTI.) 1935 AUGUSZTUS 1 PARIS: Csodáltat Lávaitól sem vár fiatunk! Paris, július 31. (Havas.) A lapok Eden angol nép­­szövetségügyi miniszter párisi láto­gatásával kapcsolatban megállapít­ják, hogy az semmi új fordu­latot nem hozott. A népszö­vetségi tanácsülés kilátásait úgy mérlegelik, mint az elmúlt napokban. A lapok általában annak a vélemé­nyüknek adnak kifejezést, hogy Lavalra különösen kényes feladat vár, mert az ellentéte­ket úgy kell kiegyenlítenie, hogy egyik fél se legyen elégedetlen és meg kell mentenie azt a lehetőséget, hogy a békéltető bizottság folytat­hassa munkáját augusztus 25-ig. A Figaro a következőket írja: Általában sokat várnak Francia­­országtól és Láváitól abban az irány­ban, hogy a tárgyalások, a békítés, az izgalmak lecsillapítása, vagyis a vitás ügy rendezése lehetővé válja­nak. Szívvel-lélekkel a­­ Népszövetség hívei vagyunk, a legszívélye­­sebb baráti érzelmekkel vi­seltetünk Anglia és Olasz­ország iránt és nincs semmi rejtett gondolatunk Abesszínia te­kintetében. Laval már eddig is be­bizonyította, hogy békítő szerepre kiválóan alkalmas, de természe­tesen csodát tőle se­m­ le­het várni. A legteljesebb jóaka­rattal mindent el fogunk követni a kollektív érdekek javára, de a mi fe­lelősségünk megszűnik ott, ahol má­sok felelőssége lép előtérbe. A Journal szerint kilátás van arra, hogy Eden nem ragaszkodik majd túlságosan ahhoz, hogy az egész kérdést vizsgálat tárgyává tegyék. A népszövetség tanácsa remélhető­leg csak arra fog szorítkozni, hogy a békéltető bizottság mű­ködését megindítsa. A határ­megállapítás most igen nehéz fel­adat volna, d­e később ez a kérdés is megoldásra kerülhet, ha a dolgok menete helyes irányba terelődik. Őszintén kívánjuk, hogy Laval si­kerrel működjék a békítő igen ké­nyes szerepében, — fejezi be fejtege­­téseit a lap. A Petit P­a­­­­i­s­­­e­n így ír: Ha tekintetbe vesszük azt a szívé­lyes légkört, amelyben a tegnapi megbeszélés Laval és Edan között le­folyt, minden jogunk megvan arra a reményre, hogy egyesült erő­vel sikerül az ügyet nyug­vópontra vinni, amivel a di­plomaták és szakértők feladatát na­gyon megkönnyítik. (MTI.) Ezer munkás útban Afrika felé Génua, július 31. (MTI.) Az Ernani gőzös fedélzetén ezer északolaszországi munkás indult útnak Keletafrika felé. (MTI.)

Next