8 Órai Ujság, 1939. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-08 / 6. szám
8 lekre van szükség s lelkes taps csattant fel, amikor először emelte fel hangját: — Ez a föld maradjon — magyar! — Különösen hangsúlyozom ezt ma, amikor Munkácsot alattomos orvtámadás érte, — folytatta. — Visszavertük a betörést, de a hősi harcnak viruló magyar életek estek áldozatul. (Az ő vértanú emlékezetüknek egy perces némasággal áldozott a gyűlés.) Legyetek nyugodtak, a magyar katonaság, a magyar hatóságok, a magyar kormány tudja és teljesíti kötelességék Akik egy békés magyar város újjászületését ágyutűzzel zavarták meg, szóljon nekik Intő kiáltásom: „Vigyázz, ne bántsd a magyart!“ A zsidósági és a kisebbségek rátért ezután célkitűzéseinek gondolati ismertetésére. Meg kell edzeni az életre a nemzet testét és lelkét. Kasztokra, osztályokra való elkülönülésnek, születési előjogoknak nincs helyük, le kell dönteni a válaszfalakat, de azért nem akar falanszterrendszert. Tudatossá kell tenni a vér szavát, ápolni kell a családi hagyományokat, mert azoknak tiszteletéből áll a nemzeti hagyomány.Az új élet parancsszava: tudatos egység a nemzetben! Elég volt a széthúzásból, a turáni átokból, amely tetszhalálra vezethet, — félre a kishitűséggel is: mi magyarok voltunk és magyarok maradunk! Veszedelmes a nemzet számára, ha asszimilálódni nem tudó népfajokat kebelez be. Ezért annyi más nemzethez hasonlóan mi is védelemre szorulunk a zsidósággal szemben. Meg kell találni a nemzetiközi megoldás módját! Fajvédelemre van tehát szükség, olyanra, amely biztosítja a magyar fajta biológiai életfeltételeit. A nem magyar nyelvű népi kisebbségek pedig ösök is gyermekei e hazának! Tagjai a politikai nemzetnek, de hű őrzői saját nyelvüknek, népi jellegüknek is, — értékes kövek Szent István országának megbonthatatlan nemzeti épületében. A napos oldalon ülőknek szól üzenete az egyszerűségről. Szegények vagyunk. De azért ne féltse senki a luxusipart, az idegenforgalmak a vendéglátóipart, ha majd újra helyre áll a nyugalom és béke, visszatér hozzánk az idegenforgalom is. Mégpedig nemcsak a hirhedt pesti éjszakát, hanem a tiszteletreméltó magyar népet fogják felkeresni az idegenek. A kormányzói pár példaadása Nagy éljenzés közbett emlékezett meg a kormányzói párról, a szegedi szellemről, a szociális szellemről, amely példát mutat mindenkinek a szociális tennivalók terén. A Harcos szeretet Korbácsot ragad... Harcos katonai szellemre, végső áldozatokra való készségre, szervezettségre, fegyelmezettségre van még szükségünk. A lelki reform: önmagunk átgyúrása. Keresztény erkölcsöt akarunk, kereszthordozási készséget, evangéliumi szellemet, okos szeretetek azt a harcos szeretetek amely korbácsot ragad, ha, a nemzet templomából kell kiűzni a kufárókat. QEaiujsÁG 1939 JANUÁR 8. VASÁRNAP Földreform, de nem rombolás A gazdasági reformok tengelyében a magyar föld áll. Sok nagybirtok produkál tiszteletreméltó eredményeket, mégis az a kívánatos, hogy a föld birtoka minél több kis exisztencia kezében legyen. A gyökeres reformokat következetesen és okosan kell végrehajtani, rombolni nem szabad, átmenetre van szükség, minél előbb, de minél kisebb kockázattal kell megvalósítani a földreformot. Erről a kérdésről keletkezhet majd gyümölcsöző vita, de a gyanúsításnak, gáncsvetésnek, demagógiának el kell hallgatnia. A nemzet a kenyérért harcol, a nemzeten belül pedig mindenki a minél nagyobb karéj kenyérért küzd. Mi ne feledkezzünk meg a kenyér növeléséről sem, de indítsuk meg az igazi harcot a nyomor és a szegénység ellen. A profitéhséggel szemben teremtsünk tiszta erkölcsöket a ma _ M. N. B. 1131 M. eng. alapi. Nk TÉLI ÜDÜLÉS | I SVfllCERNI A SI SPORT HAZÁJÁBAN 2 HETES UTAK ■NDULAS: •»... 2. ST. MORITZ: I » 18 H. Monopol ........... P 494.- I „ Engadinerhof__ „ 393.—||| „ Rekord................. „ 363.— ||| „ Aurora________ ., 444.— ||fi DAVOS: I H. Rosenhügel __ P 383.— I Slalom__ __— if 393. E „ Carlton_____„ 484.— |p „ „ deli „ 553.- Inte&lG ......................."-“l UTAZÁSI IRODA VI., Andrássy-iit 1«. Tc‘I*fon: 12N-CW1. ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ■ gánéletben, a gazdasági életben, de főleg a közéletben! Okos racionalizálásra szorul a munkabérpolitika is. Mindez összefügg egymással. A társadalom szellemi és gazdasági reformja szervesen összefügg: nemzeti, keresztény reneszánszon kell átesnie az egyes embernek, mert így lesz meg az új magyar élet, amelyet nagyon egységesen kell akarnunk. A faarctól sem riadok visssza! Eszmei célkitűzéseket adott elő — zárta le a gondolatsort a miniszterelnök és áttért a tulajdonképeni zászlóbontásra. Bízik abban, mondta, hogy szűkebb politikai hívein kívül mások is melléállnak; meggyőződése, hogy a nemzet nagy többsége felsorakozik az előadott eszmék megvalósítására. Ismét emelt hangon fűzte hozzá: — Ha nem lesz meg a békés atmoszféra a sima megvalósításra, akkor a harctól sem riadok vissza! A harchoz sereg kell. Ezt a sereget igyekszem összegyűjteni egy országos mozgalom lobogója alá, amelynek jelszava, vezérlő csillaga a mi nagy akarásunk: „Új életet akarunk élni a magyar rögön!“ Kibontom tehát a Magyar Élet Mozgalmának lobogóját s hivok mindenkit, hogy új erők is helyet kapjanak a közös munkára! A mozgalom behálózza az egész magyar glóbuszt, nem pártpolitikai vagy személyi célokat fog szolgálni, hanem azt akarja, hogy mindenki érezze: a nemzet nem hagy el senkit, aki nem hagyja el a nemzetet. Magyar vezér csak egy van: a Sormányi Rend és fegyelem tartó oszlopa lesz a mozgalom, folytatta, nem vezérkedni akar az új lobogó alatt, mert magyar vezér csak egy van: főméltóságú kormányzó urunk. (Nagy taps.) Bejelentette még, hogy Román Bálint és Rácz Jenő járják majd vele végig az országot a mozgalmi szervezkedéssel, majd egyenként felsorolta az előbb klisében közölt mozgalmi jelszavakat. A szavalókórusok, amelyek beszéd közben is működtek, párbeszédszerűen ismételték az egyes jelszavakat, majd ezzel a beszéd is, a gyűlés is véget ért. * Felhangzott a dalárdák ajkán a Szózat s mikor az előkelőségek már eltávoztak és a tömeg is oszladozott a teremből, váratlanul megszólaltak a harsonások, akiknek programszerűen az érkező miniszterelnököt kellett volna köszönteniök. Nem tudni, miért, ez elmaradt s így a fanfárokat csak a kiürülő terem távozó közönsége hallhatta. A Vigadóban a gondos rendezés lehetetlenné tett minden esetleges nyilas rendbontást, egyedüli zavart az oldalsó, úgynevezett művész-szobában, az állóhelyen keltette egy, éretlen csínytevés, bűzbombáéhoz hasonló szag terjedt el a beszéd előtt és elején, igen sokan csak orrukhoz szorított zsebkendővel tudták visszaszorítani a köhögést. A rendezők egészen a beszéd befejezéséig szüntelenül végigfürkészték az állóhely közönségét, meg is találtak a földön egy kis üveget, amely a brómvegyülékre emlékeztető szagot terjesztette. Az üveget átadták egy rendőrnek. Ettől az incidenstől eltekintve, amelyet a gyűlés résztvevői legnagyobb részben észre sem vehettek, simán és zavartalanul zajlott le a zászlóbontási ünnepség. Németországban csak 625 deka kávét adhat el a kereskedő a vevőnek Berlin, jan. 7. (A Lárai Újság tudósítása) A legújabb kormányrendelet az élvezeti cikkek közé sorozza a kávét s úgy intézkedik, hogy központi elosztó szerv állapítja meg háromhavonkint azt a mennyiséget, amelyet egy-egy cég igényelhet. A kávékereskedők egynyolcad fontnál (6,25 dekánál) nagyobb mennyiséget nem adhatnak el vevőiknek. Ma temetik Jehlicska Ferencet Jehlicska Ferenc elhunyta alkalmából családja az alábbi gyászjelentést adta ki: „A Jehlicska-cseáh a fájdalomtól öszszetört, de hitéből erőt merítő lélekkel tudatja, hogy Jehlicska Ferenc, a hittudomány sub auepiciis imperatoris avatott doktora, az esztergomi egyházmegye áldozópapja, a budapesti, varsói és washingtoni egyetem tanára, volt országgyűlési képviselő, hittudományi és politikai író, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a ,Samostatnost” szerkesztője, stb. váratlanul befejezte nemes eszményért lángoló és önzetlenül áldozatos életét a bécsi Kapucinus atyák kolostorában, 1939 január 3-án, kedden, 59 éves korában. Egy életet szentelt a szlovákság és magyarság testvériségének. Húsz évig ette önkéntesen a hontalanság könnyes kenyerét, kamatoztatta óriási tudását, emésztette alkotó erejét s azzal a hittel és imával tért fáradt teste örök pihenőre, hogy egy családba tereli ismét a szlovák és magyar testvért Szent István koronája alá, a katolikus vallás, a Kárpát karéja és az ezerévi múlt megsemmisíthetetlen közösségébe. Január 7-én, szombaton délután 8 órakor temetjük a farkasréti temetőben a székesfőváros ajánlotta díszsírhelyre, az engesztelő szentmiseáldozatot pedig január 9-én, hétfőn délelőtt 10 órakor végeztetjük halhatatlan lelkéért a belvárosi plébániatemplomban.“