8 Órai Ujság, 1939. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-08 / 6. szám

8 lekre van szükség s lelkes taps csat­tant fel, amikor először emelte fel hangját: — Ez a föld maradjon — magyar! — Különösen hangsúlyozom ezt ma, amikor Munkácsot alattomos orvtámadás érte, — folytatta. — Visszavertük a betörést, de a hősi harcnak viruló magyar életek estek áldozatul. (Az ő vértanú emlékezetüknek egy perces néma­sággal áldozott a gyűlés.) Legye­tek nyugodtak, a magyar katona­ság, a magyar hatóságok, a ma­gyar kormány tudja és teljesíti kötelességék Akik egy békés ma­gyar város újjászületését ágyu­­tűzzel zavarták meg, szóljon ne­kik Intő kiáltásom: „Vigyázz, ne bántsd a magyart!“ A z­sidósági és a kisebbségek rátért ezután célkitűzéseinek gon­dolati ismertetésére. Meg kell edzeni az életre a nemzet testét és lelkét. Kasztokra, osztályokra való elkülö­nülésnek, születési előjogoknak nincs helyük, le kell dönteni a válaszfala­kat, de azért nem akar falanszter­rendszert. Tudatossá kell tenni a vér szavát, ápolni kell a családi hagyo­mányokat, mert azoknak tiszteletéből áll a nemzeti hagyomány.Az új élet parancsszava: tudatos egység a nem­zetben! Elég volt a széthúzásból, a turáni átokból, amely tetszhalálra vezethet, — félre a kishitűséggel is: mi magyarok voltunk és magya­rok maradunk! Veszedelmes a nemzet számára, ha asszimilálódni nem­ tudó népfajokat kebelez be. Ezért annyi más nemzet­hez hasonlóan mi is védelemre szo­rulunk a zsidósággal szemben. Meg kell találni a nemzetiközi megoldás módját! Fajvédelemre van tehát szükség, olyanra, amely biztosítja a magyar fajta biológiai életfeltételeit. A nem magyar nyelvű népi ki­sebbségek pedig ös­ök is gyermekei e hazának! Tagjai a politikai nemzet­nek, de hű őrzői saját nyelvüknek, népi jellegüknek is, — értékes kövek Szent István or­szágának megbonthatatlan nem­zeti épületében. A napos oldalon ülőknek szól üze­nete az egyszerűségről. Szegények vagyunk. De azért ne féltse senki a luxusipart, az idegen­­forgalmak a vendéglátóipart, ha majd újra helyre áll a nyugalom és béke, visszatér hozzánk az idegenfor­galom is. Még­pedig nemcsak a hir­­hedt pesti éjszakát, hanem a tiszte­letreméltó magyar népet fogják fel­keresni az idegenek. A kormányzói pár példaadása Nagy éljenzés közbett emlékezett meg a kormányzói párról, a szegedi szellemről, a szociális szellemről, amely példát mutat mindenkinek a szociális tennivalók terén. A Harcos szeretet Korbácsot ragad... Harcos katonai szellemre, végső ál­dozatokra való készségre, szervezett­ségre, fegyelmezettségre van még szükségünk. A lelki reform: önma­gunk átgyúrása. Keresztény erköl­csöt akarunk, kereszthordozási kész­séget, evangéliumi szellemet, okos szeretetek azt a harcos szeretetek amely korbácsot ragad, ha, a nemzet templomából kell kiűzni a kufá­­rókat. QEaiujsÁG 1939 JANUÁR 8. VASÁRNAP Földreform, de nem rombolás A gazdasági reformok tengelyében a magyar föld áll. Sok nagybirtok produkál tiszteletreméltó eredmé­nyeket, mégis az a kívánatos, hogy a föld birtoka minél több kis exisz­­tencia kezében legyen. A gyökeres reformokat következetesen és okosan kell végrehajtani, rombolni nem szabad, átmenetre van szükség, minél előbb, de minél kisebb kockázattal kell megvalósítani a földreformot. Erről a kérdésről keletkezhet majd gyümölcsöző vita, de a gyanúsítás­nak, gáncsvetésnek, demagógiának­ el kell hallgatnia. A nemzet a kenyérért harcol, a nemzeten belül pedig mindenki a mi­nél nagyobb karéj kenyérért küzd. Mi ne feledkezzünk meg a kenyér növeléséről sem, de indítsuk meg az igazi harcot a nyomor és a szegény­ség ellen. A profitéhséggel szemben teremtsünk tiszta erkölcsöket a ma­ _ M. N. B. 1131 M. eng. alapi. Nk TÉLI ÜDÜLÉS | I SVfllCERNI A SI SPORT HAZÁJÁBAN 2 HETES UTAK ■NDULAS: •»... 2. ST. MORITZ: I » 18 H. Monopol ........... P 494.- I „ Engadinerhof__ „ 393.—||| „ Rekord................. „ 363.— ||| „ Aurora________ ., 444.— ||fi DAVOS: I H. Rosenhügel __ P 383.— I Slalom__ __— if 393. E „ Carlton_____„ 484.— |p „ „ deli „ 553.- I­nte&lG ......................."-“l UTAZÁSI IRODA VI., Andrássy-iit 1«. Tc‘I­*fon: 12N-CW1. ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ■ gánéletben, a gazdasági életben, de főleg a közéletben! Okos racionalizá­lásra szorul a munkabérpolitika is. Mindez összefügg egymással. A tár­sadalom szellemi és gazdasági re­formja szervesen összefügg: nemzeti, keresztény reneszánszon kell átesnie az egyes embernek, mert így lesz meg az új magyar élet, amelyet na­gyon egységesen kell akarnunk. A faarctól sem riadok visssza! Eszmei célkitűzéseket adott elő — zárta le a gondolatsort a miniszter­­elnök és áttért a tulajdonképeni zászlóbontásra. Bízik abban, mondta, hogy szűkebb politikai hívein kívül mások is melléállnak; meggyőződése, hogy a nemzet nagy többsége felso­rakozik az előadott eszmék megvaló­sítására. Ismét emelt hangon fűzte­ hozzá: — Ha nem lesz meg a békés atmoszféra a sima megvalósí­tásra, akkor a harctól sem riadok vissza! A harchoz sereg kell. Ezt a sereget igyekszem összegyűjteni egy országos mozgalom lobogója alá, amelynek jelszava, vezérlő csillaga a mi nagy akarásunk: „Új életet akarunk élni a magyar rögön!“ Kibontom tehát a Ma­gyar Élet Mozgalmának lobogó­ját s hivok mindenkit, hogy új erők is helyet kapjanak a közös munkára! A mozgalom behálózza az egész magyar glóbuszt, nem pártpolitikai vagy személyi cé­lokat fog szolgálni, hanem azt akarja, hogy mindenki érezze: a nemzet nem hagy el senkit, aki nem hagyja el a nemzetet. Magyar vezér csak­ egy van: a S­ormányi Rend és fegyelem tartó oszlopa lesz a mozgalom, folytatta, nem ve­­zérkedni akar az új lobogó alatt, mert magyar vezér csak egy van: főméltóságú kormányzó urunk. (Nagy taps.) Bejelentette még, hogy Román Bálint és Rácz Jenő járják majd vele végig az országot a mozgalmi szervezkedéssel, majd egyenként fel­sorolta az előbb klisében közölt moz­galmi jelszavakat. A szavalókóru­sok, amelyek beszéd közben is mű­ködtek, párbeszédszerűen ismételték az egyes jelszavakat, majd ezzel a beszéd is, a gyűlés is véget ért. * Felhangzott a dalárdák ajkán a Szózat s mikor az előkelőségek már eltávoztak és a tömeg is oszladozott a teremből, váratlanul megszólaltak a harsonások, akiknek programsze­rűen az érkező miniszterelnököt kel­lett volna köszönteniök. Nem tudni, miért, ez elmaradt s így a fanfáro­kat csak a kiürülő terem távozó kö­zönsége hallhatta. A Vigadóban a gondos rendezés lehetetlenné tett minden esetleges nyilas rendbontást, egyedüli zavart az oldalsó, úgynevezett művész-szo­bában, az állóhelyen keltette egy, éretlen csíny­tevés, bűzbombáéhoz hasonló szag terjedt el a beszéd előtt és elején, igen sokan csak or­rukhoz szorított zsebkendővel tud­ták visszaszorítani a köhögést. A­ rendezők egészen a beszéd befejezé­séig szüntelenül végigfürkészték az állóhely közönségét, meg is találtak a földön egy kis üveget, amely a brómvegyülékre emlékeztető szagot terjesztette. Az üveget átadták egy rendőrnek. Ettől az incidenstől eltekintve, amelyet a gyűlés résztvevői legna­gyobb részben észre sem vehettek, simán és zavartalanul zajlott le a zászlóbontási ünnepség. Németországban csak 6­25 deka kávét adhat el a kereskedő a vevőnek Berlin, jan. 7. (A L­árai Újság tudósítása) A legújabb kormányrendelet az él­vezeti cikkek közé sorozza a kávét s úgy intézkedik, hogy központi elosztó szerv állapítja meg háromhavonkint azt a mennyiséget, amelyet egy-egy cég igényelhet. A kávékereskedők egynyolcad fontnál (6,25 dekánál) nagyobb mennyiséget nem adhatnak el vevőiknek. Ma temetik Jehlicska Ferencet Jehlicska Ferenc elhunyta alkal­mából családja az alábbi gyászjelen­tést adta ki: „A Jehlicska-cseáh a fájdalomtól ösz­­szetört, de hitéből erőt merítő lélek­kel tudatja, hogy Jehlicska Ferenc, a hittudomány sub auepiciis impera­­toris avatott doktora, az esztergomi egyházmegye áldozópapja, a buda­pesti, varsói és washingtoni egyetem tanára, volt országgyűlési képviselő, hittudományi és politikai író, a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnöke, a ,Sa­­mostatnost” szerkesztője, stb. váratla­nul befejezte nemes eszményért lán­goló és önzetlenül áldozatos életét a bécsi Kapucinus atyák kolostorában, 1939 január 3-án, kedden, 59 éves ko­rában. Egy életet szentelt a szlovákság és magyarság testvériségének. Húsz évig ette önkéntesen a hontalanság könnyes kenyerét, kamatoztatta óriási tudását, emésztette alkotó erejét s azzal a hittel és imával tért fáradt teste örök pihenőre, hogy egy csa­ládba tereli ismét a szlovák és ma­gyar testvért Szent István koronája alá, a katolikus vallás, a Kárpát ka­réja és az ezerévi múlt megsemmisít­­hetetlen közösségébe. Január 7-én, szombaton délután 8 órakor temetjük a farkasréti temető­ben a székesfőváros ajánlotta díszsír­helyre, az engesztelő szentmiseáldo­zatot pedig január 9-én, hétfőn dél­előtt 10 órakor végeztetjük halhatat­lan lelkéért a belvárosi plébániatemp­lomban.“

Next