8 Órai Ujság, 1939. május (25. évfolyam, 73-96. szám)
1939-05-16 / 85. szám
8 SZÍNHÁZ • MOZI • MŰVÉSZET " 1 11 1 1 1 ---------------------------— AZ ÚJ SZÍNPADI szó VIRÁG VASÁRNAPJÁRA Pontosan egy évet késett ez a cikk. Már tavaly meg kellett volna írni, Németh László első drámai műve, a „ Vitámfénynél“ bemutatója után. Már akkor sokan érezték, hogy egy magyar író tollán új színpadi nyelv készülődik, mint hegyek mögött a gyógyító eső, hogy elárassza és megtermékenyítse a mai magyar dráma szavainak gyakran oly sivár és szomjas tájait. De akkor még nem lehetett tudni, hogy az író újító kedvének áldást hozó felhőit nem fújja-e szét a kritikák és a közönség szenvtelenségének bősz szele, nem megy-e el Németh Lászlónak a kedve a saját nyelvétől s nem lesz-e második drámájának beszéde éppoly lapos és kietlen, mint a mai darabok legtöbbjéé. A második dráma, a „VII. Gergely“ eloszlatja ezeket az aggodalmakat. Az író dialektikája ebben egy oktávval talán még mélyebben zeng, mint az elsőben, nyelvének súlyos pompája az első darab modernfényű mondatainál is inkább megöli azt, aki nemcsak a fülével hallgatja a színpadi szót. Mert ez a pompa nem aranyos dísz, nem a stílus könnyű cifrázata, amely »a Hangosan fut a szavak között, mint egy színes, gubancos szerpentinszalag, Németh László nyelvezetének pompája fenségesebb és komorabb a legpuritánabb középkor szürke várfalainál, maszsziv és megbonthatatlan tömb, amely nem szórakoztatja, hanem lenyűgözi a tekintetet. S itt ér el ez a cikk odáig, amit a mai színházi közönségnek tulajdonképpen mondani akar. Vitatkoztunk, kritikusok, nézők, a főpróba felvonáskörelben Németh László színpadi nyelvéről. Többen azt mondták, hogy ez a beszéd nem színpadra való. Fáraszt és fejenvág, pillanatnyi szabadidőt sem enged a nézőnek. Az utóbbi megállapítás tökéletesen igaz, de éppen ezért válik Németh László drámai nyelve, amelyen most már második darabjában beszél s így bizonyos, hogy a harmadikban sem fog másként, a mai magyar dráma végre megtalált nyelvévé. Ugyanazzá, amelyet prózában Szabó Dezső hozott a magyar regényirodalomba. Neki is sok acsarkodást kellett kiállania, villogó, rosszindulatú szemek nézték a bokrokból, míg a századeleji magyar próza szómocsarait lecsapolta. Németh Lászlóra is ez a sorsvár a színházi közönség oldaláról. Mert ő nem azoknak ír, akik savanyúcukrot szopogatva ülnek be a nézőtérre és perecet ropogtatnak a „műélvezet“ mellé. Nem ahhoz az elkényelmesedett publikumhoz szól, amely akár öt percig sem figyel oda, mert megszokta, hogy mire visszatér a szomszéddal folytatott sugdolózásból a színpadi eseményeikhez, a darab ugyanott tart, ahol az imént, a néző nem vesztett semmit, pénzéért hiánytalanul megkapta a szórakozást. Németh László igényesebb. Ő megköveteli a nézőtől, hogy ráfigyeljen. Hallgatóságától elvárja ugyanazt az aszkézist, mint amelylyel ő rakta egymásra mondatok súlyos köreiből az új drámai dikció hatalmas épületét. Lenyűgözni és nem szórakoztatni akar, az igazi dráma ősi igényességével, lenyűgözni a magyar beszéd igenis sorsvállalást jelentő bilincseivel. Ezért a mai magyar dráma nyelve a Németh Lászlóé. Nehéz, idegekbe kapaszkodó beszédével akarja visszavezetni a közönséget a színházban a színpadhoz. Végső erőfeszítéssel rá akarja bírni a publikumot arra a különös nézőtéri áhítatra, amelyet kénytelen volt már-már elfelejteni. A templomban az oltár a fontos, színházban a színpad; ezt vallja ezt hirdeti vállalva a népszerűtlen szerző szerepét is Németh László. S most, hogy az új magyar színpadi szó bevonulását tartja az ország első színházába, illik olajfák friss hajtásait, pálmaágat és cipruslombokat útjára szórni és szorongó csönddel fogadni. Mert ezen a virágvasárnapi bevonuláson eldől nemcsak az, hogy érdemes-e, hanem az is, hogy lehet-e még egyáltalában Magyarországon komoly magyarsággal írni és beszélni? Mátrai-Betegh Béla Csokonaivígjáték a Színművészeti Akadémia vizsgaelőadásán Az Orsz. M. Kir. Színművészeti Akadémia vasárnap délelőtt rendezte a Nemzeti Színházban ezévi utolsó nyilvános vizsga előadását. A műsor első részében a növendékek vívó- és torna gyakorlatokat végeztek. Utána előadták Csokonai Vitéz Mihály „Özv. Karnyóné és a két szeleburdiak“ című három részből álló vígjátékát Hegedűs Tibor tanár rendezésében. Karnyó szerepét a Nemzeti Színház színpadán még, mint növendék sokat szerepelt Rajczi Lajos játszotta, Karnyónét igen ügyesen Lengváry Zsuzsi személyesítette. Nagy sikere volt a szolgáló szerepében a kellemes megjelenésű, mindig finom és tehetséges Feleki Sárinak. Sok tapsot érdemelt ki a tehetséges Kele Irén és jelesen vizsgázott a többi szereplő is: v. Benkő Gyula, Várnay László, Tamás József és Nagy István. „Földindulás" 125 Ma este bezárja kapuit az új vezetés alá került Belvárosi Színház s az évadzáró előadás egyszersmind ötödik jubileuma lesz az új rezsim elsői, rendkívüli sikerű produkciójának, Kodolányi János megkapó erejű, hatalmas sodrú drámájának, a „Földindulás“-nak. A mai, százhuszonötödik előadás után a „Földindulás“ kitűnő együttese vidéki művészkörútra indul. Hetedszer jubilál az „Utolsó tánc" Hetedszer jubilál ma este Herczeg Ferenc csillgosan elmés, költői műve, az ,,Utolsó tánc" a Nemzeti Kamara Színházban. Százhetvenötödször kerül színre a magyar költőfejedelem nagyszerű vígjátéka, amelynek minden előadása új meg új diadala a költő zsenijének és a Bajor Gizi tüneményes művészetének. Színházak mai műsora OPERAHÁZ: Nincs előadás. — NEMZETIVI Gergely (V*8). — NEMZETI KAMARA: utolsó tánc (8). — VÍG: Orvoskisasszony (8). — MAGYAR: Az évenkiezredik éjszaka (8). — BELVÁROSI: Fo Muimhi Me (8). — VÁROSI SZÍNHÁZ: Bartók—Busbaho-hangverseny (8). — ANDRÁSSY: A szerelem gyümölcse (8). — KOMÉDIA: Taiwaljurak nyelveket (V«9). — PÓDIUM: Ilj műsor (9). — ERZSÉBETVÁROSI: Katinka C/16. V«9). — JÓZSEFVÁROSI: Francia szobalány P/«6, ’hit). — KISFALUDY: Csók hercegből I16, ’.A». 1939 MÁJUS 16. KEDD HAT SZÍNHÁZI HÍR Bulla Elma, a Vígszínház kitűnő művésznője, mint ismeretes, vakbélgyulladásban megbetegedett és Ádám Lajos egyetemi tanár még a múlt héten megoperálta. A műtét kitűnően sikerült és a Fasor-szanatóriumban ma reggel érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a művésznő már teljesen jól érzi magát, láza nincs s a hét végén már el is hagyhatja a szanatóriumot. Kegős Péter, az ismert színész-író „Harcol az Ámor“ cinál operettjével amerikai körútra indul a „Magyar Thália“ néven szervezkedő színtársulat. Az operett táncos-komikus szerepében maga a szerző lép fel, míg a primadonnaszerepre Váradi Katát szerződtették. Regös Péter egyébként dr. Czibor Pál társaságában filmszcenáriumot írt, amely a közeljövőben kerül forgatásra. A film címe „Húszéves asszony“, női főszerepét alkalmasint Tolnay Klári fogja játszani. Bob Gray kitűnő revüegyüttese meghosszabbította nagysikerű vendégjátéteát a Royal Színházban. A népszerű társulat még egy hétig játssza vidám műsorát, azután elindul délamerikai művészkörútjára. Vasárnap délután került színre huszonötödször a Nemzeti Színházban Dékány András, Liszt Nándor és Laurisin Miklós pompás, vidám zenés játéka, a „Ludas Matyi", a színház idei évadjának egyik legnagyobb sikere. A jubiláns előadás közönsége sokat tapsolt a címszerepet alakító Jávor Pálnak és a kitűnő együttesnek. Jubileum lesz a közeli napokban az Andrássy Színházban és a Magyar Színházban. Az Andrássy Színházban ,,A szerelem gyümölcset jubilál: huszonötödször kerül színre május 18-án; a Magyar Színházban Heltai Jenő költői verses színjátéka. ,,Az 1002-ik éjszaka" szerepel a műsoron ugyancsak huszonötödször jövő hétfőn, május 22-én. Máriása Imre, a „Fény a faluban" és az ,,Ezüsthegedű" ismert jeles szerzője, „Vádirat Petrarca ellen" címmel érdekes társadalmi színművet írt, amely a Nemzeti Kamara Színház jövő évi első újdonsága lesz. Aki a takarékosságot gyakorolja, követendő példát mutat embertársainak. Perzselő szerelem, elszabadult vágyak francia filmje Főszereplők: VICTOR FRANCEN LOUIS JOUVET SESSUE HA YAKAVA Eco-filn. Premier ma: természetesenm ** 13IUS I