A DUNÁNÁL - 2003. MÁRCIUS (2. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM)

Koncz Lajos: Kossuth emlékek Amerikában

KOSSUTH- EM If KEK AMERIKABAN Egy árva sír Koncz Lajos Két nappal a World Trade Center lerombolása előtt egy brooklyni temetőben kószáltunk, feleségemmel és fiammal. A Kossuth-emigráció talán egyetlen fennmaradt, látható és kézzel fogható emlékét kerestük: Kossuth Lajos húgának, Emíliának sírhelyét, sírkövét. A Szegeden őrzött Vasváry Gyűjtemény évekkel ezelőtt kérésemre elküldte a birtokukban lévő és a Kossuth testvérekre vonatkozó adatok és írások másolatát. Ezekből tudtam meg, hogy a korán, 1860-ban elhunyt Zsulavszkyné Kossuth Emília a brooklyni Greenwood temetőben lelt örök nyughelyes. Honfitársai emeltek neki síremléket, amelyre Vörösmrty A hazafi című versének pontatlan - nyilván fejből - idézett kezdő sorait (Nádai Gábor szíves közlése) vésték: Látogató ha keres, Mondjátok nem vagyok itthon. Lelkem a honnak Messze határb­a szállt. Az utókor olykor-olykor még emlékezett a nagynevű halottra. Egy 1953-as újságkivágásból idézek: „...egy kis magyar női csoport - évről évre kisebb - Kossuth Emília emlékét ébrentart­­ja. A rossz idő nem riasztja vissza őket, hogy a kegyelet adóját magyar szívvel le ne rójják. Mrs. Wieland Katalin talán 30 éve egyszer sem maradt el, mióta az Amerikai Magyar Népszava akció­ja folytán sikerült a már elfelejtett sírt feltalálni ... Ruby Erzsébet gondolatokban gazdag imát mond.” Valamikor 1955-ben a síremléket helyre kellett állítani és felújítani, mert „a tavaszi szélviharok ledöntötték. A költségekre Kémery Mikó Berta írónő... 120 dollárt gyűjtött össze.” De lengyel származású veteránok is látogatták a sírt és a tövében eltemetett „Zulawski” fiúkat, akik az amerikai polgárháború veteránjai voltak. Az 1957-ből származó lengyel újságcikk megadja a sírhelyek számát is. A cikkekben a temetőnek ezt a részét Vista Hill-nek nevezik. Aztán mégis csak feledésbe mehetett a sír, mert az utóbbi évtizedekben tudomásom szerint senki nem adott hírt, hogy meglátogatta s megbizonyosodott volna, hogy áll még. Most tehát itt állunk ennek a hatalmas, kisvárosnyi temetőnek a díszes bejáratánál. A hét végén az iroda be van zárva, csak az őrségtől kapunk egy hatalmas térképet. A kanyargó utak és utacskák rengetege olyan mint a mitológia, labirintus. A számok megközelítően sem azonosak az 50 évvel ezelőtti a lengyel újságban leírottakkal. Az egész temető dimbes-dombos (egyébként gyönyörű fekvésű, kertészeti remekmű.) A dombok neveit nem jelzi a térkép, csak az utakét. Hogyan találunk itt meg egy sírt? Tűz a szénaboglyában... Vista Hill sehol a térképen. De van egy Vista Avenue, 1-2 kilométer hosszú, a temető közepe felé. Oda hajtunk. (Közlekedni csak autóval érdemes.) Kiszállunk és körülnézünk a sírkő­rengetegben. Elindulunk gyalog. Tudjuk, hogy Kossuth Emília sírköve obeliszk formájú. De rengeteg az obeliszk a Vista Avenuet körülvevő dombokon. Ez így még mindég reménytelen. És hátha a sírkő már nem is áll. Lejárt az ideje, senki sem jelentkezett, és fölszámolták (mint csalá­dunk sírjait a beregszászi temetőben). Szerencsére nálunk van a nyomtatott anyag, újra megnéz­zük a sírról készült félévszázados felvételt. Kossuth Emília obeliszkjének tetején nem golyó van, mint a legtöbb obeliszken itt a dombokon, hanem egy tojásdad dísz (talán urna?). Talán ez segít. Szétoszlunk. Mindegyikőnk megcéloz egy dombot. Aztán egy másikat... Dombról-domb-

Next