AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 7. évfolyam (1965)
1965 / 4. sz. - VÖRÖS ANTAL: A tejgazdaságok kialakulása a Dunántúlon 1880-1895
A TEJGAZDASÁGOK KIALAKULÁSA A DUNÁNTÚLON 1880-1895 485 Ezeken az értékesítési bajokon a minisztérium, illetve a tejgazdasági felügyelő az országos sajt- és vajszövetkezet létrehozásával igyekezett segíteni. Közel két esztendei szervezkedés után földbirtokosok és kereskedők társulásaként jött létre a szövetkezet, hogy a hazai sajt- és vajtermékek értékesítését központosítsa és a beérkezett árut forgalombahozatal előtt minőségileg osztályozza; ha szükséges, a sajtokat tovább érlelje, s ezáltal biztosítsa, hogy a kereskedők egyforma minőségű árut kapjanak. A szövetkezet 1887-ben kezdte meg működését és 24 ezer forint értékű árut hozott forgalomba. A próbálkozás már első esztendejében jelentős veszteséggel zárult, részben a beérkezett termékek rossz minősége, részben az üzlet vezetésével megbízott, fizetett tisztviselők hanyagsága miatt. A következő évben már egy pesti kereskedő a szövetkezet cége alatt bizományosként vezette az üzletet.50 Ez a vállalkozás sem oldotta meg azokat a problémákat, melyeket a hazai készítmények gyengébb minősége okozott. A „termelők és a kereskedők ellentétes érdekeit" a szövetkezet sem tudta megszüntetni, s a közöttük dúló harcnak az áldozata lett e szövetkezet is.51 Az országos vasszövetkezet megalakulásával egy időben Vas megyében, ahol Budapest környéke után a tejgazdaság a legjobban kifejlődött, magántőkével létesült a „Sárvári vajkiviteli vállalat", mely elsősorban exporttal foglalkozott. A már említett répcevölgyi szövetkezet is nyilván annak köszönhette létrejöttét, hogy előzőleg már a közelben alakult egy tejtermékek értékesítésével foglalkozó vállalat. Ezenkívül Egán felhívása nyomán svájci vállalkozók is települtek be, elsősorban a hegyvidékre és a Dunántúlon Vas megyébe. A tejtermelés és tejgazdaság az 1880-as évektől kapott lassan nagyobb jelentőséget az uradalmak bevételeiben. Egy-két uradalmat kivéve ugyan még — mint láttuk — viszonylag kicsi a tehénlétszám, de a mezőgazdaság ezen új ágának megalapozása erre az évtizedre esett. A gabona- és gyapjúértékesítés nehézségei következtében ekkor kezdték új irányban keresni a megcsappant jövedelmek fokozását. A fővárosi tejszövetkezetnek voltak olyan tagjai, akik már a 80-as években 15 — 20 ezer forint tiszta bevételhez jutottak a tejértékesítésből.52 Hogy mit jelentett a tejgazdaság meghonosítása, azt 1887-ben Pirkner János, a pozsonyi tejszövetkezet egyik szervezője és alapítója, csallóközi földbirtokos, a későbbi országos tejgazdasági felügyelő így foglalta össze: „Azon 200 — 250 forint, melyet a tejcsarnokból havonként nyerek, roppantul megkönnyíti gazdaságom vitelét. Míg ezelőtt 5—6 évvel, mindig szerény igényeim lévén, 300 holdas birtokom után gond nélkül megélhettem, azóta igen megismerkedtem egy gazda zavaraival, úgy annyira, hogy már-már kételkedtem abban, hogy egy 300 holdas gazdaságból a legnagyobb erőfeszítés mellett szerényen is meg lehessen élni. Ezen gondok ma már nem gyötörnek, mert ha gazdaságom összes többi jövedelmét annak vitelére kell felhasználnom, a havonkinti 250 forintból családommal egész kényelemmel megélhetek; tehát csak 20 darab tehenemet tartsa el birtokom, és fedezze saját ,,regie"-jét, meghozza vagyonomnak 4%-át". Sőt, mint folytatja vallomását, még tőkéje is szaporodik, mert földjeit jobban trágyázza, több takarmányt termel és így azok értéke növekszik.53 50 OL FIK ált. i. 1889. 1. t. 815. sz. 51 Magyarország földmívelése 1896. (A földmívelésügyi minisztérium kiadása) Bp. 1896. 193. 1. 52 OL FIK ált. i. 1889. 1. t. 19 636. sz. 53 Közg. Ért. 1887. 844. 1.