AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 27. évfolyam (1985)

1985 / 3-4. sz. - KÖVÉR GYÖRGY: A kondratyev-ciklus története

A KONDRATYEV-CIKLUS TÖRTÉNETE 439 Az empirikus vizsgálatot ebben a tanulmányban nem koronázza elméleti szintézis. Kondratyev az orosz eredetiben „mindössze" négy „empirikus sza­bályszerűséget" állapított meg, amelyekről leszögezte, hogy nem jelentik oksági magyarázatát a hosszú ciklusoknak. Mivel ezek a „szabályszerűségek" az angol fordításban „általános javaslatokká" homályosultak, sorrendjüket az eredeti gondolatmenetbe visszahelyezve próbáljuk felidézni.20­1. A hosszú ciklusok emelkedő hullámának kezdete előtt vagy épp a kez­detekor jelentős változások mennek végbe a gazdasági életben (találmányok születése és alkalmazásuk, változások a termelési viszonyokban, a világgazda­sági kapcsolatok kiszélesedése, a nemesfémek kitermelésének és a pénzforga­lomnak a változásai). 2. A hosszú ciklusok emelkedő hullámainak időszakaiban sokkal gyakorib­bak a nagy társadalmi megrázkódtatások és fordulatok (forradalmak, háborúk). 3. A hosszú ciklusok leszálló hullámai együtt járnak a mezőgazdaság tar­tós depressziójával. 4. Tugan-Baranovszkij és Spiethoff vizsgálatai alapján megállapítja, hogy a hosszú ciklusok hanyatló periódusában a 8—11 éves közepes ciklusok dep­ressziós szakaszai hosszabbak és mélyebbek, míg a fellendülés rövid és gyenge. Ezek az „empirikus szabályszerűségek" — a leíró történeti anyaggal ki­egészülve teljes összhangban voltak a vizsgálati módszerekkel. Ennél absztrak­tabb oksági magyarázatot a kutatási eredmények nem is nagyon bírtak el. Végkövetkeztetésként megállapítja, hogy bár csak a hosszú konjunktúra­hullámok léte (48—60 év) tekinthető bizonyítottnak, „nagy valószínűséggel fel­tételezni lehet" ciklikus jellegűeket is. Fogalomhasználatában tehát a „hul­lám" és a „ciklus" hossza azonos. Amikor egy-egy ciklusban emelkedő és eresz­kedő hullám váltja egymást, az is megfelel a diagramoknak, hiszen egy hullám hullámvölgytől hullámvölgyig tart.21 Nem tartja meggyőzőnek azokat a véle­ményeket, amelyek véletlen és külsődleges tényezők következményeinek tekin­tik a nagy hullámokat. Szerinte a technika fejlődése, a háborúk és forradal­mak, az új területek bevonása a világgazdaságba, de még az aranytermelés hullámzásai sem szakíthatók ki a tőkés fejlődés folyamatából. 1926 februárjában a RAM­ON Közgazdasági Intézetében megvitatták a hosszú ciklusok problémáját. Kondratyev előadása, amely oroszul csak 1928-ban, más nyelveken pedig azóta sem jelent meg, a kérdés elméleti magyaráza­tára is kísérletet tett. Ugyancsak 1928-ban látott napvilágot az ipari és mező­gazdasági árak dinamikájáról írott utolsó tanulmánya, amelyben az elméleti magyarázatot szintén felidézte. Marshall, Marx, Wicksell, Kitchen és Tugan-Baranovszkij felé egyaránt visszanyúlnak a teória szellemi gyökerei.22 A kiindulópont természetesen a dinamikus equilibrium. Rövidebb és hosz­szabb távú egyensúlytípusokat különböztet meg. Az első szinten a piaci kínála­tot, a második, hosszabb periódusban az alaptőke állományát tekinti változat­lannak. Ezen a ponton hivatkozik Marx válságelméletére, aki a 10 éves „kö­zépciklusok" anyagi alapját — Kondratyev szerint — az átlagban 10 évig szol­gáló gépek (termelési eszközök) értékcsökkenésével, helyettesítésével és növe­kedésével magyarázta. Innen továbblépve állapítja meg végül: „a hosszú cik­lusok anyagi bázisát az alapvető tőkejavak állományának, vagyis a termelési tényezőknek (nagy gyárak, jelentős vasutak, csatornák, a talajjavítás, szakem- 20 Uo. 47—59. o. 21 Uo. 59., ill. 45. o. 22 Ld. Kondratyev 1920—28., ill. 1928.

Next