AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 39. évfolyam (1997)

1997 / 1-2. sz. - GLATZ FERENC: Félbeszakadt beszélgetések : Glatz Ferenc, az MTA elnökének emlékbeszéde Andorka Rudolf temetésén

FÉLBESZAKADT BESZÉLGETÉSEK Glatz Ferenc, az MTA elnökének emlékbeszéde ANDORKA RUDOLF temetésén Meghalt Andorka Rudolf. Tisztelt Gyászoló család, kedves barátok, tisztelők, tanítványok. Engedjék meg, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként búcsúzzam a szeretett professzortól, az akadémikustárstól, a tudománypolitikustól. Tisztemből eredően jutok itt most szóhoz. El kellene mondanom, ahogy szokás, hogy a Professzor Úr 1931-ben született, tehát fiatalon halt meg, hol nevelkedett, hogyan végezte iskoláit, erős, közismert hányattatásokkal. Hogyan kezdte az 1960-as években tudományos munkásságát a Statisztikai Hivatal Demográfiai Inté­zetében, folytatva a Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol a szovjet rendszer belső eresztékeinek lazulása idején tanszékvezető egyetemi tanárrá emelkedhe­tett, majd az Akadémia tagjává. Előszámlálnom kellene, tisztelt gyászolók, a nemzetközi konferenciák, tudományos közlemények, befejezett vagy befejezetlen tematikák sorát. És számlálnom, hogy milyen szolgálatokat tett a hazai rendszer­váltásnak, a magyar társadalomnak, mint a legnehezebb években a Közgazdaság­tudományi Egyetem rektora, majd a legnagyobb magyar tudományos közalapítvány, az OTKA­ elnöke. Milyen bölcs, kiegyensúlyozó, szakmát-tudományt őrző szerepet játszott az Akadémia belső életében, elődöm oldalán, és segítette az új elnököt, engem is, első esztendejében. Őszintén, barátian, a közjavát, nem személyes érdeke­ket tartva szem előtt. Csak hálával szólhatok arról a segítségről, amit Ő adott az Akadémia két elnökének, csak elismeréssel szólhatok arról, amit mint a kormány legmagasabb tudományos tanácsadó testületének, a Tudománypolitikai Kollégium­nak tagja lett. Engedjék meg, hogy most mégsem csak mint az Akadémia elnöke szóljak itt a ravatalnál. Inkább, mint Andorka Rudolf beszélgetőtársainak egyike. Akik foly­tonos beszélgetőtársak lettünk. Választásom másnapján felkeresett. „Későn találkoztunk, de szeretném, ha job­ban megismernénk egymást" — mondotta. Kezdjünk beszélgetni — így ő. S kezdtünk. Mindenről. A köz dolgairól, az ügyekről. Legkevesebbet a személyünkről.

Next