AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 43. évfolyam (2001)
2001 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - HOFFMANN TAMÁS: Vázlat élelmezésünk történetéről.
2 S HOFFMANN TAMÁS cikkeket, amelyek regionális jelentőségűek. Azért teszem ezt, mert szeretném nyomatékkal felhívni a figyelmet arra, milyen gazdag és sokrétű szakirodalom jelent meg a kérdéses időszakban. Felzárkózásunk reményében állítottam össze a jegyzéket. Tisztában vagyok azzal, hogy ez messze meghaladja a dolgozatomhoz csatolandó címfelsorolás szokványos terjedelmét. Ezt a megoldást azért választottam, mert (mint említettem) tapasztalataim szerint pályatársaim (itthon és külhonban) gyakorta lemondanak az egyetemes összefüggések bemutatásáról. Ez talán indokolt, ha regionális rendszereket akarnak feltárni. Meggyőződésem, hogy sokan arra korlátozzák vizsgálódásaikat, miként számolhatnak be a nemzeti határok között felismert jelenségekről. Ekkor - nem látván át a nemzetközi távlatokat - vakon tapogatóznak és nem is haladnak előre, megállapításaikban tévedéseket halmoznak óhatatlanul egymásra. Nem foglalkozom kísérleteikkel. Ha ezekre a problémákra utalnék a dolgozatban, indokolatlanul megnyújtanám a fejtegetéseimre szánt terjedelmet, mindenféle érdektelen polémiába keverednék, az olvasó pedig szem elől téveszthetné célom elérése érdekében tett erőfeszítéseimet. * Az ember mindenevő. Hússal és növényekkel táplálkozik. Biológiailag erre kényszerítik adottságai, melyeket megőrizve emelkedett ki az állatvilágból és mind a mai napig nem változtatott rajtuk. Azt azonban nem tudjuk, hogy mennyi idő alatt történt mindez és hogy mit is evett voltaképpen ezen idő alatt? Még arról is vitatkoznak, hogy mennyi ideig tartott az emberré válás, miként változott fajunk környezete, egyrészt azért, mert az előemberek több kontinensen megjelentek, másrészt azért, mert a klímaváltozások következtében jelentősen átalakult sokhelyütt földünk vízháztartása és vegetációja. A nehézségek ellenére a bemutatás megkísérelhető, hiszen van néhány támpontunk a történet logikai rekonstrukciójához. A PALEOLITIKUM A sült hús és az ehető növényrészek fogyasztásának kettősége volt a legfőbb energiaforrása az emberré válás hosszú folyamatának. A vegyes étkezés működteti fajunkat történetének leghosszabb korszakában. Históriánk 98%-a telt el az emberré válás jegyében, amikor őseink nyers és sült húst ettek, néha pedig jóllaktak növényi részekkel. Újabban többen annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy ez pont fordítva történt, őseink növényi részekkel laktak jól és a már változatos összetételű táplálékokat kiegészítették húsféleségekkel. Akadémikus vita, s ha egyszer el is dől, aligha jutnak korszakalkotó felfedezésekhez. Annyi azonban már most is nyilvánvaló, hogy a táplálkozás történetének nyomaira több kontinensen bukkantak rá régészek. Afrikában például a tűz hasznosításának feltehetően majd egymillió éves múltját bizonyító leleteket tártak fel. Amióta rendelkezünk ásatási leletekkel és a spekuláció helyét hovatovább a béltraktusokból kikanalazott fosszilis táplálék marad-