A Haza Sólymai, 1988 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
ajon miért kérdeznek — annyit — a felnőttek? Főként: miért kérdezik újra meg újra ugyanazt? Például a szomszéd néni, Berényi néni. Nagyon szereti Ildikót, ha valami finomat süt-főz, mindig meghívja-kínálja. Ám valahányszor találkoznak, így kezdi: — Hogy hívják ezt az édes kislányt? Ilyenkor Ildikó mindig megmondja a nevét. — És hány éves a kicsi Ildikó? Hároméves korától mindennap, de legalábbis minden második nap válaszolnia kell Ildikónak erre a kérdésre is. Immár négyéves múlt, biza megunta. De mások is így szokták. Az átellenben lakó Béla bácsinak például már legalább százszor elmondta, hogy ősztől középső csoportos lesz, de Béla bácsi mindig újra kérdi. Még nagytata és nagymama is kérdeznek ilyeneket — pedig ők igazán tudhatnák. Egyik délelőtt friss, puha hó hullott. Tapadós. Elég volt egy kis hógolyót gurigázni, az rögtön nőni, növekedni kezdett. Akkorára is megnőtt, mint Ildikó. Nagytata két ilyen óriás gurigát egymásra tett, a tetejükbe egy kisebbet, erre fazekat — kalapnak —, sárgarépából orrot ragasztottak rá, két gesztenyéből szemet