A Haza Sólymai, 1988 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

ajon miért kérdeznek — annyit — a felnőttek? Főként: miért kérde­zik újra meg újra ugyan­azt? Például a szomszéd néni, Berényi néni. Nagyon sze­reti Ildikót, ha valami finomat süt-főz, mindig meghívja-kínálja. Ám valahányszor találkoznak, így kezdi: — Hogy hívják ezt az édes kislányt? Ilyenkor Ildikó mindig meg­mondja a nevét. — És hány éves a kicsi Ildikó? Hároméves korától minden­nap, de legalábbis minden máso­dik nap válaszolnia kell Ildikó­nak erre a kérdésre is. Immár négyéves múlt, biza megunta. De mások is így szokták. Az átellen­­ben lakó Béla bácsinak például már legalább százszor elmondta,­­ hogy ősztől középső csoportos lesz, de Béla bácsi mindig újra kérdi. Még nagytata és nagy­mama is kérdeznek ilyeneket — pedig ők igazán tudhatnák. Egyik délelőtt friss, puha hó hullott. Tapadós. Elég volt egy kis hógolyót gurigázni, az rögtön nőni, növekedni kezdett. Akko­rára is megnőtt, mint Ildikó. Nagytata két ilyen óriás gurigát egymásra tett, a tetejükbe egy ki­sebbet, erre fazekat — kalapnak —, sárgarépából orrot ragasztot­tak rá, két gesztenyéből szemet

Next