A Hét, 1971. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-22 / 4. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Világunk és a tudomány Voltak idők, amikor a tudomány értelme, szükségessége és társadalmi rendeltetése még magyarázatra szorult. Napjainkban, az immár termelőerővé alakult tudomány, puszta létével magyarázza értelmét, szükségességét és társadalmi rendeltetését. A tudományos-technikai forradalom korszakának felmérhetetlen jelentőségű felfedezései, azok egy részének gyakorlati alkalmazása a naivitás birodalmába kényszeríti a jámbor szándékot, mely a tudomány fontosságának bizonyítását tűzi céljául. Evidenciák nem szorulnak bizonyításra. Egyébként is evidenciákról általánosságban csak banalitásokat lehet mondani. Felbontottuk az atomot, behatoltunk magjába, és egyre tüzetesebben fedtük fel az anyag szerkezetét; kitörtünk bolygónkról, kiléptünk a világűrbe, s az ember alkotása ma már a Venusról küldi üzenetét, befurakodtunk a sejt szöveteibe, az élő szervezet törvényeit kutatjuk, s maholnap talán akaratunk szerint öröklődnek majd az emberi tulajdonságok, információvá absztraháljuk minden létező meghatározott jegyeit, betápláltuk gépi agyakba, s úgy oldunk meg általa minden létezőre érvényes mindennemű problémát, hogy talán megérjük az időt, amikor az emberi agyra már csak a fantázia munkája marad, s általa a ráció gyönyörű szeszélye: az alkotás. Megiramodott a világ. Nemzedéknyi idő alatt akkorát lép ez emberiség, mint annak idején évszázadok során, és valamennyiünket lépéstartásra kötelez. Ez a kötelezettség mindenekelőtt nem erkölcsi természetű, országok, népek, nemzetek, társadalmi rendek jól felfogott érdekéből fakad, mely a közösség létét irányító politikai erők mellett leginkább a tudósnak teszi országa, népe, nemzete, társadalmi rendje iránti elemi kötelességévé, hogy lépését a világéhoz igazítsa. Mert ha ma nemzedéknyi idő alatt akkorát lép a világ, mint annak idején évszázadok során, akkor szűkre szabott lépéssel nemzedéknyi idő alatt az évszázados lemaradás is előállhat. Kicsiny és közepes országok nagy gondja ez. Manapság a tudomány művelésének anyagi feltételei hallatlanul összebonyolódtak. A tudományos munka és annak hatékonysága roppant befektetésektől, nagytávlatú tervezéstől, a legkülönbözőbb tudományágak együttműködésének okos és előrelátó szervezésétől függ, és még valamitől: a világra járt pillantás nyíltságától. Ennek a nyílt pillantásnak fő tulajdonsága az előítélet-mentesség, a tárgyilagosság, a tények tiszteletben tartása. Ez már nem anyagi, de ideológiai jellegű tényező. Hisz oly egyszerű a tudományos vizsgálódás valamely területére vagy elméletére hamarian ráragasztani a „burzsoá FÖLDES LÁSZLÓ (Kristályalakzat egy könnycseppben „Dopping M* reagenssel való kezelés után) Dicséret a kezdeményezőnek Jelentéktelen kinézésű, fűzött könyvet hozott a napokban a posta. A gépek üzemeltetése és karbantartása a címe, amiből a magamfajta humán beállítottságú és felkészültségű értelmiségi többnyire semmit sem ért. Mégis kevés könyv hozott ilyen izgalomba, mint ez, amely nem különösebben szép és a szó leszűkített, humán értelmében nem is különösebben izgalmas. Mert ez a könyv válasz egy olyan régi és izgató kérdésre, amit egyszerűen és öszszefoglalva tudományos könyvkiadásnak hívnak, és amit az utóbbi évek biztató és sok régi, izgató kérdés megoldását elhozó légkörében a megoldatlanok között tartottunk számon. Mert a helyzet az, hogy a nemzetiségi könyvkiadás mindannyiunk által elismert eredményei elsősorban a szőkébb értelemben vett irodalmi termés könyvi megjelentetésére vonatkozóan igazak. És az is, hogy a különböző tudományágak szakemberei évek óta keresik a módját annak, hogyan lehetne nem széles közönségigényt kielégítő, hanem szakmai ismeretet közlő könyvet a mezőgazdaság, az ipar, az orvostudomány, a természettudományok, lélektan stb. területéről is megjelentetni. És megítélésünk szerint a megoldás elmaradása eddig is komoly károkat okozott a közéletnek. Hiszen hála pártunk következetes nemzetiségi politikájának, román társaik mellett számos magyar anyanyelvű tudós és szakember is tevékenykedik a tudományok minden területén, aki tudását és tapasztalatait, gondolatait és felfedezéseit ilyen módon is szeretné közkinccsé tenni. A kiadók újjászervezésére vonatkozó minisztertanácsi határozat erre lehetőséget is nyújt. De vannak akadályok. A Ceres (volt Mezőgazdasági és Erdészeti) Kiadó igazgatója az elmúlt esztendőben azt nyilatkozta az Előrének, hogy az egyik és legfőbb akadály a rendelés hiánya. Tehát az, hogy az ilyen könyv — széles körű érdeklődés hiányában — csak kis példányszámban jelenvén meg, feltétlenül ráfizetés. Nos, erre ad választ az említett s postán hozott könyv, amelyet a Csíkszeredai Agronómusok Háza és a Hargita című lapunk (!) adott ki, s amely 8000 példányban nyomódott, fényesen igazolván ezzel azt is, hogy van piaca a hazai tudományos- és szakigényű könyvnek. A Hargita folytatni kívánja a technikai könyvek kiadását, és a kezdeményezés és kitartás egyaránt dicséretére válik. Példájával egyben azt is igazolja, hogy az akadályok elháríthatók. Persze elsősorban a Könyvközpont, a Tudományos, a Ceres és a Technikai Könyvkiadó kellene hogy ezeket az akadályokat elhárítsa. HUSZÁR SÁNDOR Metódus és kép: Kaliay Bála Jégvirágok 8 A tartalomból: Alkotó sebészet 3. oldal Az irodalomtörténeti babonák ellen 4—5—6. debcil Az izlandi irodalom 7. oldal Thalia mathematica 10—11. oldal „a lázasztó Thodor két-három hét múlva ide is bejön és más rendtartásokat szab" A Tudor-vezette felkelés dokumentumai 17. oldal (Folytatása a 15. oldalon) ----------------------------------------------------------------------------------------------20 oldal TÁRSADALMI — POLITIKAI — MŰVELŐDÉSI HETILAP Aralel