A Hét, 1973. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-06 / 27. szám
Világ proletárját, •gyMáljatokl A korszerű oktatás útjain A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága folyó év június 18—19-én tartott plenáris ülésén első napirendi pontként a romániai oktatás fejlesztésének és tökéletesítésének megvitatása szerepelt. E kérdés magas szinten történő megtárgyalását a tudomány és technika rohamos, forradalmi fejlődése tette szükségessé. Ennek s országunk gazdasági-társadalmi követelményeinek megfelelően oktatásunk is korszerűsödött. Az utóbbi években már megnövekedett a tanulmányi idő, kötelezővé vált az általános tízosztályos iskola elvégzése. Az ismeretelsajátítás hatékonyságának fokozására tevődött a hangsúly, tökéletesebb módszereket kezdtek alkalmazni, szorosabbra fűzték az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát. A figyelem a pedocentrizmus veszélye nélkül a gyermekre irányult. A korszerű oktatást nálunk is, külföldön is ma különösen az alábbi kérdések foglalkoztatják: a konstruktivizmus, az elmélet és a gyakorlat kapcsolata és a permanens oktatás kérdése. A KONSTRUKTIVIZMUS A korszerű oktatás nem elégszik meg a múlt értékes örökségének átszármaztatásával, az egyoldalú ismeretközléssel, hanem ezen túlmenően fő feladatának a tanulók egyéni képességeinek, megismerő lelki működéseinek céltudatos kifejlesztését tekinti, hogy tudják magukat önállóan továbbképezni, önállóan továbbművelni a jövő társadalom igényeinek megfelelően. A korszerű oktatás ma nagyobb hangsúlyt helyez, mint valaha az ismeretszerzés módjának, a gondolkodás kiművelésének (elemző, összegező, rendszerező gondolkodás), az értelem- és a személyiségfejlesztésnek mikéntjére, röviden a tanulók ismeretszerző képességeinek globális és differenciált kialakítására. A korszerű oktatás is — a fejlesztés és a fejlettség pszichogenetikai elve alapján — megmarad bilaterális folyamatnak, de a tanár többé nem a kész ismeretek egyszerű átszármaztatója, egyoldalú közvetítője, hanem a tanulói önálló aktivitás, önálló ismeretszerzés ösztönzője, vezetője, irányítója és fejlesztője. Az önálló ismeretszerzés csak így biztosíthatja, ösztönző jellegénél fogva, a tanulói aktivitást, az önállóságra való felkészítést Talán sohasem olvadt anynyira össze az oktatás a neveléssel, mint napjainkban. Ma célunk a személyiségformálás során az önmagát önállóan művelni képes embertípus kialakítása. Ez azt jelenti hogy globálisan vagyis az osztályban, az osztályon és az iskolán kívül kialakítsuk tanulóinkban azt az igényt, hogy a mai élet információzuhatagában a különböző információforrásokból özönlő ismereteket szelektálva úgy sajátítsák el, hogy az élet változó, fejlődő követelményeinek eleget te(Folytatása a 17. oldalon) DEBRECZT SÁNDOR G. Olosz Ella Csángó virrasztó Lesz képtár ! Megkaptuk első hús-vér képünket — csupa szikla. A miénk. Köszönjük. Attól kaptuk, aki nem is ígérte. Meglepetésünkben alig találtunk neki helyet. Lett. (Lásd: 11. old.) Meglógtuk szép gyöngén és betettük egy szekrénybe. Lett helye, és lesz a többinek is. Őrizzük, hogy tovább adhassuk. Adjuk, amit kaptunk, ez a mi dolgunk, és nekünk szinte elég. A HÉT 10*1 1973. július 6 IV. évfolyam 27 . SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI »«ÁCS TÁRSADALMI—POLITIKftl—MŰVELŐDÉSI HETILAP,)» Aralel __________________ IGAZ SZÓ Így húsz év távlatából is szép cím és — merész program. Ahogy egy nemrégiben körünkből eltávozott javíthatatlan programozó — saját használatára — megfogalmazta: a Lehetetlen ostroma. Hordozójala egyúttal egy kor szellemének, hangulatának, annak, amelyben lett, s amely főleg az igazságtól várta a világ jobbrafordulását. A szó igazától Az igazságigék toborzó, mozgósító erejétől A cím ma már — akarjuk, nem akarjuk — irodalom- és eszmetörténet. Abban is, hogy ha viselője ma születnék, másképp keresztelik. Mert azóta valahogy az igazságok interdiszciplinárisak lettek. A számok igaza megrendítette a szavak mágikus hatalmát Az egyéni tettek fennköltségében is van valahogy valami stílustörténeti jelleg. Az Irodalom ma a világot alakít — a saját emberi világát. Változatlanul az embert alakítja, de fokozottabban tudatában van annak, hogy összemberi termék — lélektani, magatartásbeli értelmében is a szónak. Az irodalom gesztusai tehát ma kevésbé romantikusak. Figurái sem jobbágyian földhöz kötöttek. Okosabbak lettünk, sokban. Önmagunk is, talán inkább, mint eddig. Távolabban látok és távolabbról megláthatók. És még mennyi minden, el egészen azokig, akik befejezték az írásbelit... És a cím ma is méltó törekvés. Legyen a Szó Igaz, és legyen a tett-igaz, a tény-igaz, az erkölcsi-igaz és a többi igazat hordozó rakétaszó értelmes, szép, emberi beszéd. Legyen az igazság cél, meg minden. De ha láttok valahol egy csillogó emberi szempárt a könyvből, folyóiratból felpillantván messze, önmagába nézni, tudjátok, hogy a teremtés pillanatát ekkor élitek át. HUSZÁR SÁNDOR Sóvidéki tanulságok Nos, elöljáróban egy furcsa paradoxon . .. Az ember azzal indul útnak, hogy adjon, nyújtson valamit, lapot népszerűsítsen, szerkesztési elképzelésekről, irányelvekről beszéljen, közelebb hozza az olvasót a „forrásvidékhez“, bekapcsolja egy kulturális vérkeringés alkotó áramába. Végül pedig, félszeg szégyenkezéssel kell megértenie, hogy többet kapott, mint adhatott — elsősorban tanulságokból, feladatokból, felelősség-figyelmeztetésből. Egy ilyen találkozón még inkább meggyőződik a szerkesztő az esetleges doktrinér-bezárkózás veszélyeiről s egy lap fórum-szerepéről, arról, hogy mindig valakikről, valakiknek és valakikért kell szólnia. Parajáról hozott levelet a posta. Kedves meghívást a Korunk és A Hét szerkesztőségének, író-olvasó találkozóra. Örömmel fogadtuk a meghívást, hisz az ilyen elvárások szellemi színvonalról, kulturális igényekről, lapunk ismeretéről-népszerűségéről tanúskodnak. Nem csalódtunk várakozásunkban, sőt, sokkal több tanulsággal tértünk haza, mint gondoltuk volna. Parajd, ez a városi „státust“ igénylő-érdemlő nagyközség, rövid néhány óra alatt kitárulkodott, s beszélt örömeiről-gondjairól; megragadott s a jövőben megragadható lehetőségeiről. Szólt — szívdobogtató közéleti hevülettel — eredményekről s feladatokról. Feladatokról, melyek megoldása tőle is és nemcsak tőle függenek. Parajd, a gazda öntudatos biztonságérzetével, figyelmeztetett tájegységek, mikrostruktúrák helyére, el nem mellőzhető szerepére a nagy egész munkájában, a kiteljesedő szocializmus útján. Sóbányászat és közoktatás, termelőszövetkezeti munka s kellőképp ki nem aknázott gyógyászati-turisztikai potenciál, művelődési élet, gazdag tájmúzeum, meglevő és, megteremtendő munkalehetőségek — mind-mind problémaelvető és megoldást kereső felelősségérzettel. S végül, a találkozó... Először mi beszéltünk. Talán — kissé — bizonyítványt magyarázva. Felesleges volt... Értő, szerető és kritikus szemek tekintettek ránk, szóltak hozzánk ... Sok mindenről... Arról is, amit megkaptak tőlünk, s arról, amivel még adósok maradtunk. Szó esett rovatszerkesztésről és irodalmi polémiákról, vezetéstudományról és nevelésről, szociológiáról, színházról, modern informatikáról és kulturális hagyományainkról. Egyszóval, A Hét sajátos arculatáról, kötelességeirről az európai és hazai jelenlét biztosításában a tudomány, művelődés minden területén. Sóvidék tudni akarja, mi történik a nagyvilágban, de saját magáról is hallani akar, saját kérdéseire is várja az iránymutató válaszokat. BERNÁD ÁGOSTON