A Hét, 1983 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-28 / 5. szám
kedvező légkörét HAJDÚ GYŐZŐ: Aki testvériségünk fölött őrködik Boldogok lehetünk, mi, közös hazánk, Románia írói — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek—, amiért fölemelt fejjel és nyugodt lelkiismerettel azt mondhatjuk: a mai Romániában a szocialista hazájuknak és a kommunista pártnak szívvel-lélekkel elkötelezett millió és millió ember keresi és olvassa könyveinket. Hazánkban eddigelé még soha nem volt az igaz és a szép, a humanista és forradalmi szónak olyan társadalmi visszhangja, mint ma; soha az irodalomnak nem volt akkora tekintélye, mint ma. Ugyancsak tiszta lelkiismerettel és hazafias büszkeséggel hozzátehetjük a következő megfellebbezhetetlen igazságot: Romániában a szocializmus ügyéhez hű magyar nemzetiségű írók még soha nem örvendtek akkora tiszteletnek, megbecsülésnek és szeretetnek, mint ma. Soha nem jelent meg Romániában annyi magas színvonalú, anyi olvasóval rendelkező itthon és külföldön egyaránt megbecsült irodalmi és művelődési folyóirat, mint ma. A napilapok és hetilapok mellett a Korunk, Utunk, Napsugár, Dolgozó Nő Kolozsvár-Napocán, az Igaz Szó, Új Élet Marosvásárhelyen, A Hét és a Művelődés Bukarestben. Mindezt egyetlen forradalmi vezetőerőnknek, erős pártunknak, a Román Kommunista Pártnak, de mindenekelőtt bátor, forradalmi vezetőnknek, Nicolae Ceaușescu elvtársnak köszönhetjük, aki az igazság, a demokrácia, a szabadság, a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság, a baráti testvériség fogalmának új, eredeti tartalmakat adott, annak a nagy politikai személyiségnek, aki a közös haza tiszta ege alatt felszabadult méltó létet teremtett az ország minden fiának. Tiszteletünket fejezzük ki az egész romániai magyarság nevében azért a következetes, az egész világ számára példát mutató hazafiságért és következetes internacionalizmusért, azért a bölcsességért, amellyel fáradhatatlanul őrködik a román nép és a romániai együttélő nemzetiségek teljes egyenjogúságon épülő megbonthatatlan testvériségén és egységén, úgy védelmezvén e testvériséget és egységet, mint a legdrágább kincset. Szívből köszönjük, hogy mint kommunista harcos, sohasem fáradt el küzdelmet vívni — több mint ötven esztendeje, kommunista ifjúságától kezdve — az aljasság, az emberiség veszélyes rákfenéje, a nacionalizmus, sovinizmus, rasszizmus sötét és embertelen erői, a fasiszta jellegű előítéletek ellen. Köszönjük, hogy mint nagy román hazafi, szívünkbe és lelkünkbe véste azt a világos gondolatot, amelyet így fogalmazott meg: „Árva az a nép, mely nem ismeri és nem tiszteli történelmét“. Ő volt az, aki megszabadított bennünket az árvaság kiúttalan sötétségétől, a nacionalista nihilizmus, a dogmatizmus és a szektásság sötét örvényeitől, és történelmileg rövid időn belül elvezetett odáig, hogy a hazánkban élő nemzetiségek a román néppel együtt erős testvériségben és egységben, saját haladásukért munkálkodhassanak. A forradalmi felfogás szellemében bizton elmondhatjuk, hogy nincs nagyobb, szentebb és nemesebb kötelessége egy kommunista, hazafias írónak, mint szolgálni a pártot, a népet és a szocializmus, a kommunizmus ügyét, és nem létezhet ennél igazabb, drágább, felemelőbb cél egyetlen romániai magyar kommunista, egyetlen hazai magyar író számára sem. Mély megindulással és megalapozott hazafias büszkeséggel hallgattam pártunk főtitkárának nagyszerű jelentését az országos pártkonferencián, és eszembe jutottak egy nagy kommunista írónk szavai: „A párt és a kormány minden lehetőt megadott nekünk, és csak egyetlen jogunkat vette el — azt, hogy roszszul írjunk.“ Szó ami szó, ezek ugyancsak igaz szavak. Valóban így van: pártunk és személyesen Nicolae Ceaușescu elvtárs elvette tőlünk, bármilyen nemzetiségű íróktól, azt a ..jogot, hogy rosszul írjunk. Lám, miben áll hazánk íróinak, románoknak, magyaroknak, németeknek, más nemzetiségieknek a jogfosztottsága! Egyes nyugati imperialista körök és rádióállomások, rágalmazván és tudatosan eltorzítván a hazai valóságot, azt állítják rólunk, romániai írókról, hogy nem szabadon, hanem a párt felszólítására alkotunk. Mi, romániai írók — románok, magyarok, németek, más nemzetiségűek — valóban pártunk és Nicolae Ceausescu elvtárs korparancsait követjük, csakhogy — és erről feledkeznek meg ellenségeink — szívünk a pártért dobog. Utolsó dobbanásáig dicsőséges pártunkért, a népért, a hazáért, szeretett vezetőnkért, Nicolae Ceausescu elvtársért. Mint gyermek az anyaölben, úgy emeljük mi is — a közös haza különböző nyelvű fiai — tekintetünket a hazára. Arra a hazára, amelyben mi, romániai magyarok a testvéri román néppel együtt egyetlen akaratként sorakozunk fel a szabadság, a függetlenség, békevágyunk vitéz zászlóvivője, Nicolae Ceaușescu elvtárs körül. Ó, szerelmes édesanyánk, ó, szeretett hazánk, ó, boldogság, béke, érted élünk, érted írunk és dolgozunk, neked kívánjuk, Eminescu szavaival, áldott haza, „édes Románia“, hogy „fiaid testvériségben éljenek“. És azért, hogy ama „nagy múlthoz méltó nagy jövő“ beteljesedjék, hadd kívánjunk alkotóerőt, egészséget és soksok szüntelen győzelmekben bővelkedő esztendőt annak az államférfinak és nagy román forradalmárnak, aki soraink élén állva, a történelemben eddig nem ismert mértékben oly tiszta utat teremtett lélektől lélekig, embertől emberig, romántól magyarig, és magyartól románig. Éljen, mindnyájunk boldogságára, a mai Románia kommunista hőse — Nicolae Ceausescu elvtársi SABIN BALASA festménye 7 A HÉT 1983. január 26. ARNOLD HAUSER: Mélységes hála Köztudomású, hogy Románia lakossága ma egyetlen hatalmas család, amely szoros egységben tömörül a párt, a párt főtitkára, az ország elnöke köré, a legteljesebb jogegyenlőségben és egyetértésben él s dolgozik. Ebben a vonatkozásban, úgy vélem, hogy közös hazánk eddigi fejlődésének csúcsát jelzik azok az esztendők amióta Nicolae Ceaușescu elvtárs áll a párt és az ország élén. És mert ez így igaz, most egész népünk vágyai beteljesülésének ünnepeként köszönti az ő forradalmi tevékenységének 50. évfordulóját és születésnapját. Meggyőződtünk közös sorsunk gondviselőjének hűségéről és elvi szilárdságáról, ismerjük céljait, terveit, tetteit, tudjuk, hogy azok pártunk kollektív vezetésének elveit fejezik ki, szocialista demokráciánkat tükrözik, szolgálják népünk akaratát, hogy szabadságban éljen, békében a világ minden népével, az alkotó versengés szellemében. Helyénvaló itt felidézni Nicolae Ceaușescu elvtársnak azt a nyilatkozatát, amelynek során a sajtó képviselői előtt a többi között hangsúlyozta: szükséges „oly módon cselekednünk, hogy a humanitárius jellegű problémák rendezése hozzájáruljon a népek közeledéséhez“. Ezzel Nicolae Ceaușescu elvtárs újólag bizonyította, milyen elmélyülten foglalkozik minden probléma megoldásával, még azzal is, amely csupán az ország lakosságának kisszámú csoportját érinti. Mindezért mélységes hálámat fejezem ki pártunk főtitkárának azért a gondoskodásért, amelyet számtalanszor tanúsított a más nemzetiségű dolgozók iránt, azért, hogy méltó erkölcsi és anyagi létfeltételek közepette vehessék ki részüket sokoldalúan fejlett szocialista társadalmunk építésének erőfeszítéseiből. Éljen sokáig erőben-egészségben, hazánk dicsőségére, minden lakosának javára! SZVETOMIR RAJKOV: Dicső út A szocializmus éveiben világosan kijelölt cél mutatja jelen és jövendő fejlődésünk útját; sorra végigjártuk ennek az útnak a szakaszait és megépítettük — némelykor jelentősebb, némelykor kevésbé jelentős sikerrel — hazánk minden dolgozója számára a jómódú élet alapját. Az utóbbi 18 évet minden bizonnyal arany betűkkel írva őrzi meg a történelem. Az új, szocialista rendszer építéséért folyó küzdelem nagyszerű eposza új fejezetet nyitott — ezt a szakaszt példa nélküli dinamizmus jellemzi újkori történelmünkben. Hazánk egész gazdasági-társadalmi és kulturális fejlődése magán viseli ebben a korszakban a párt főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs tudományos gondolkodásának, újító szellemének és merész eredetiségének jegyeit. A Román Kommunista Párt IX. Kongresszusával kezdődően nagyszerű sikereket értünk el az anyagi és a szellemi építés minden területén, ami egyben szilárd alapot teremt jövendő sikereink és céljaink számára is. Olyan úton haladunk, amelyet — ahogyan Nicolae Ceaușescu elvtárs tanít — magunk alapoztunk, magunk alakítottunk, magunk javítottunk. Új csatákat vívtunk szünet nélkül, amelyekben a tapasztalt harcosokhoz a Hazafiság és a szocialista humanizmus eszményei által lelkesített fiatalok csatlakoztak. Semmit sem tekintettünk annyira szentnek, annyira örökkévalónak, hogy ne helyettesíthetnek valami jobbal, előrehaladottabbal, emberibbel. A cselekvés számára új tér csakis így hódítható, csakis így lehet magasabb szintre lépni a haladás felé vezető úton. Csakis így magyarázhatók azok a nagyszerű sikerek is, amelyeket a szocialista Románia az utóbbi tizennyolc évben aratott. Lenyűgözően egységes Nicolae Ceaușescu elvtárs elméleti munkássága. Nincs olyan területe a gondolkodásnak, ahol bátran ne tárna fel új irányt, a cselekvés eredeti lehetőségét. Olyan ember kortársai vagyunk, aki elméleti és gyakorlati munkásságával felvértezi a pártot, az egész népet a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének és a kommunizmus felé való előhaladásnak az új forradalmi elméletével. A mai és holnapi Románia fejlődésének fő irányvonalait kijelölve, Nicolae Ceausescu elvtárs azt is kiemeli, milyen fontos szerep hárul az irodalomra az új ember kialakítása, a tömegek szocialista tudatának fejlesztése terén. Itt kell szólnunk a nemzetiségi irodalmak hozzájárulásáról is, amelyek ugyancsak a szocialista, hazafias eszmények jegyében születnek és járulnak hozzá az anyanyelven írott szó erejével a dolgozók szellemi gazdagodásához. A sok jelentős eredmény között, amelynek ebben a tizennyolc évben kortársai lehettünk, jó néhány szorosan összefügg azzal, hogy a párt és az állam élén Nicolae Ceaușescu elvtárs áll. Az a tény pedig, hogy állandóan ő vezet a szocializmus és a kommunizmus útján, biztosítéka annak, hogy ezen a dicsőséges úton nem tévedhetünk el, és hogy a következő években nem csupán tanúi, hanem alkotói is leszünk a szocialista győzelmeknek.