A Hét, 1983 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-29 / 31. szám
Párt és állam (Folytatás az első oldalról építés méreteinek kiszélesítése és ütemének gyorsulása arányában erősödött. A Román Kommunista Párt szocialista társadalmunkban betöltött vezető szerepe a legkülönbözőbb formákban és módozatokban valósul meg: a társadalmi haladás nagy stratégiai tervei, a bel- és külpolitika kidolgozása és megfogalmazása, a szocialista építés általános érvényű elveinek hazánk sajátos körülményeire való alkalmazása által. A párt vezető szerepének a megvalósítása nem korlátozódik a társadalmi fejlődés hosszú vagy rövid távú terveinek kidolgozására, hanem átfogja a tervek megvalósításának egész folyamatát. A Román Kommunista Párt forradalmi munkásdemokráciánkban egyedülálló helyet foglal el, amelyet nem lehet azonosítani semmilyen más politikai szervezettel vagy a szocialista állammal Természetesen, mivel a kommunista párt kormánypárt, politikája egyben állampolitika is, és az Alkotmány által szentesített politikai vezető szerepének megfelelően a politika gyakorlati megvalósítását is irányítja a társadalmi élet minden területén. A kommunista párt szervezeti és működési elveiből, valamint gyakorlati politikai tevékenységéből következik, hogy vezető szerepét nem adminisztratív, hanem sajátos politikai módszerekkel valósítja meg Forradalmi munkásdemokráciánk politikai rendszerének másik lényeges összetevője a szocialista állam A szocialista építés mai intenzív szakaszában az állam hatásköre egyre bővül, jelentősebbé válik. Ilyen körülmények között, amint erre pártunk főtitkára rámutatott, szocialista államunk megőrzi még a kommunista építés időszakában is a társadalmi életben, annak szervezésében betöltött fontos szerepét. Ma különösen a nagy országos politikai döntések megvalósításának folyamatában hangsúlyozódik az állam tevékeny szerepe és jelentősége. Nem egy esetben a politikai döntések eredményes megvalósításától függ a döntés sikere és létjogosultsága. Márpedig minden modern társadalomban, így szocialista társadalmunkban is, az állam tekinthető a politikai rendszer olyan legfontosabb összetevőjének, amely a politikai döntések gyakorlati megvalósításához szükséges anyagi lehetőségekkel is rendelkezik. A szocialista állam ma hazánk legátfogóbb politikai szervezete, amelynek tagja minden állampolgár, így az állam a legáltalánosabb érdekek kifejezőjeés képviselője Mint hatalmi tényező, az állam rendelkezik minden politikai, jogi és anyagi eszközzel, amely a társadalom vezetéséhez szükséges. Az államapparátus mozgósítja a lakosságot és maga is tevékenyen részt vesz a társadalmi feladatok megoldásában. A nemzeti és népi szuverenitás hordozójaként az állam” rendelkezik a törvényhozás és a törvényes erő monopóliumával Szerteágazó és sokoldalú funkciói között rendkívül fontos a nemzetgazdaságban betöltött szervező és irányító szerepe Az egész nép tulajdonának ügyvezetőjeként szocialista államunk biztosítja az ország tervszerű gazdasági fejlődését. Az államigazgatás szervei felelősek a terv"-’példás megvalósításáért, a szocialista tulajdon védelméért és sokoldalú tévesztéséért, a hatáskörükben működő egységekben. Nyilvánvaló tehát, hogy" a szocialista állam állandó erősítése, tevékenységének tökéletesítése objektív ,társadalmi szükséglet. Következésképpen a szocialista államot és szerveit nem helyettesítheti és nem is helyettesíti semmi. Az állam feladatait nem veheti át politikai intézményrendszerünk már, összetevője mert nem rendelkezik az állami feladatok elvégzéséhez szükséges, lehetőségekkel és eszközökkel. A kommunista párt és a szocialista állam rendkívüli jelentősége a két intézmény közötti kapcsoatok fontos társadalmi szerepére is utal. Ugyanis minden elhajlás vagy torzulás e viszony keretében káros elméleti és gyakorlati következményekkel jár, amit számos történelmi esemény is tanúsít. Nicolae Ceaușescu elvtársnak, pártunk főtitkárának a felfogásában a kommunista párt és a szocialista állam dialektikus viszonyának tartalma és kerete pontosan körülhatárolt. E dialektikus viszony keretében a kommunista párt, politikai vezető szerepének megvalósításaként, fogalmazza meg és fejezi ki a nagy országos törekvéseket, a szocialista állam pedig törvényerőre emeli és sajátos hatalmi eszközeivel megvalósítja azokat. A párt tehát érdekelt az állam tevékenységének tökéletesítésében, mivel rajta keresztül valósul meg a pártpolitika, másrészt a párt politikai szerepének maradéktalan megvalósítása emeli az állami tevékenység eredményességét. A párt és az állam dialektikus kapcsolatában mindkét intézmény megőrzi sajátos szervezeti formáit és módszereit. Ugyanakkor pedig a közös feladatok elvégzésében kialakul az a szoros együttműködés, amely biztosítja az általános tevékenység hatékonyságát és egységét. E keretben lerövidül és áttekinthetővé válik a határozat meghozatalának és megvalósításának egységes folyamata. A párt és az állam szoros együttműködését és kölcsönhatását a társadalom vezetésében az határozza meg, hogy mindkét intézmény a dolgozó nép egységes hatalmának kifejezője, az egységes politikai intézményrendszer nélkülözhetetlen összetevői, s egyetlen cél, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megvalósításán munkálkodnak. A kommunista párt átfogó szerepe az állam tevékenységében sokoldalúan valósul meg A pártpolitika szabja meg az állampolitika fő irányvonalait, célkitűzéseit. A pártpolitika jelöli ki az állami szervezés és tevékenység formáit, módszereit. A párt ellenőrzést gyakorolt az állami szervek tevékenysége fölött- javaslatára legjobb tagjait jelölik a különböző állami funkciók betöltésére , nemegyszer a vezető párt- és állami szervek közös határozatainak kiadására is sor kerül. Hazánkban közös párt- és állami szervek is tevékenykednek. A kommunista párt és a szocialista állam dialektikus kapcsolatában kölcsönhatás érvényesül, mert nemcsak a párt hat az államra, az állam is befolyásolja a párt tevékenységét. A kommunista pártnak is be kell illeszkednie a szocialista törvényesség kereteibe, a törvény kötelező erejű minden párttag számára. A párt természetesen javasolhatja bizonyos jogszabályok megváltoztatását vagy újak hozatalát, de a fennálló törvényeket szigorúan betartja. Társadalmi fejlődésünk alapvető feladata, hogy szocialista munkásdemokráciánk rendszerének minden összetevője minél teljesebben töltse be hivatását. Erre vonatkozóan Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk főtitkára nagyon világosan körvonalazta a párt országos konferenciáján elhangzott jelentésében az előttünk álló feladatokat: „A párt politikai vezetőszerepe állandó cselekvést követel meg az állami szervek és a társadalom demokratikus vezető organizmusai felelősségének növelésére. A pártra az a feladat hárul, hogy szüntelenül munkálkodjék az állam, valamint az összes tevékenységi szektori demokratikus organizmusai munkájénak tökéletesítésén, szerepük növelésén.“ Ezek az elvek, ezek a feladatok irányítják szocialista intézményrendszerünk, a kommunisták, hazánk összes dolgozói tevékenységét a szocialista Románia felvirágzásáért. LŐRINCZ LÁSZLÓ FÓRUM Miért írjuk olaszul egy brazil város portugál nevét ? Senki emberfiától nem várható el, hogy a világ valamennyi nyelvét — de még az sem, hogy legalább a tíz legnagyobb nyelvet — ismerje. Úgyszintén az sem követelhető, hogy valamennyi földrajzi név helyes kiejtését mindenki ismerje. Ezt a hatalmas anyagot nyilvánvalóan nem tekinthetjük az úgynevezett általános, de még a magasabb szintű műveltség részének sem. Csupán elenyésző mértékben. Beleértve azt is, hogy tudjuk, miképp írják helyesen a világ legnagyobb városainak a nevét. Még a milliós városokból is annyi van már, hogy a jó ég tudja észben tartani. Az sem baj, ha az ilyen nagyságú városok nevét sem ismerjük pontosan. Hiszen vannak térképek, atlaszok, van helyesírási tanácsadó szótárunk, s ezek bármelyike pontos fölvilágosítást ad. A Hét 1983. 24. számában közölt Mitől érdekes című jegyzet szerzője nem nézett utána, hogy s mint írják az itt fölhozott város nevét. Így történhetett, hogy a legnépesebb brazil város neve három alkalommal háromféleképpen szerepel: 1. saopaelo(lakat); 2. Sao Paolóban; 3. Sao Paolo. Nem túl sok ez egy kicsit? Mit higygyen végső soron az olvasó, melyik közülük a helyes? Sajnos, meg kell mondanunk, egyik sem. Ha nem A Hétben jelenik meg ez az elírás, szóvá se tenném. Tudnunk kell legelőször is, hogy a portugál nyelvben egyetlen ékezetes mássalhangzó sincs. Bár van benne megközelítőleg magyar kiejtésű s is, ezt nem jelölik, még cseh, horvát vagy szlovén ékezettel sem. Így az s a portugálban ismeretlen. Valószínűleg arról van szó, hogy az ékezet, úgymond, egy betűvel ,,előbbre csúszott“! Néhány magánhangzót ugyanis valóban ékezettel jelölnek a portugál nyelvben (elsősorban a hangsúlyos magánhangzót). A hullámvonal vagy másképpen tilde lehetett az, ami a névkezdé s fölé csúszott. Ez, a tilde azonban azt jelenti, hogy — jelen esetben az a — után orrhangú n következik. Ezt a betűt viszont így írják: a. Mivel ezt nálunk nemigen ismerik, innen ered a Sáo helytelen szap olvasata is. Helyesen tehát Sáo-nak írjuk és megközelítőleg szánnak ejtjük. Ennyi elég is, teljesen fölösleges ugyanis arra törekednünk, hogy a portugálos kiejtést utánozzuk. Ez úgy sem sikerül, ezért elégedjünk meg a magyar nyelv lehetőségeivel. Nyugodtan elhagyhatjuk tehát a portugál kiejtésben az a és az orrhangú n közé becsúsztatott rövid u-t, az orrhangú n-t pedig ejtsük nyugodtan n-nek. Tehát Sáo és szán. A város nevének második fele helyesen Paulo. Ez portugálul megközelítőleg paulónak hangzik, de mi tekintsünk el ettől és ejtsük nyugodtan paulónak. De se ne írjuk, se ne ejtsük Paulónak, mert ez olaszul van, és akárhogy is, nem helyes egy brazil város portugál nevét olaszul írni és ejteni. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy ebben a városban és környékén sok olasz bevándorló telepedett le. Még akkor sem, ha a televízió bemondói, nem tudni, milyen meggondolásból kiindulva, következetesen és természetesen helytelenül, mindig így ejtik ki. A város teljes neve helyesen Sao Paulo, így, kötőjel nélkül. S ezt magyarul szán paulónak ejtjük! A. L. Kolozsvár-Napoca • A tankönyvekben szereplő élő írókkal és költőkkel évek óta levelezési viszonyban van iskolánk irodalmi köre. Nagyon tanulságos és hasznos ez a levelezés, ezúttal is köszönetet mondunk az illető íróknak és költőknek Levelezésünk egyik közérdekű tapasztalata, hogy a tankönyvszerkesztők gyakran viszonylag gyengébb, tartalmilag és formailag túlhaladott alkotásokat vesznek be a tankönyvekbe. Olyan eset is előfordult, hogy nyomdahibás szöveg okozott elemzési, értelmezési nehézséget. Mi, pedagógusok sajnáljuk, hogy nem szorosabb az együttműködés a tankönyvszerkesztők és az írók között — pedagógiai és irodalomesztétikai szempontból egyaránt jobb válogatást lehetne előállítani. NAPIRENDEN MEGÉNEKLÜNK, ROMANIAI fesztivál Több mint áhítat A Petőfi Sándor Művelődési Ház gazdag nyáreleji műsorában különleges helyet foglalt el az aradi Periszkóp Népszínház fellépése. Már a neve is arra vall, hogy egy urbánus kultúra modern hagyományait akarják követni: Szántó György avantgarde programú kitűnő folyóiratát hívták Periszkópnak a húszas években. A bemutatott műsor a mai romániai magyar költészet egy fontos vonulatát, a szülőföldhöz, sorsunk adottságaihoz való kötöttséget és hűséget hirdető, erőteljesen népi gyökerű költők műveit foglalta egybe, mintegy drámai szerkezetben. A műsor címe: Egy zarándok naplójából (Lírai oratórium) a népi gyökerekhez való hűségnek a magas kultúrába és az európai látókörbe emelkedő pillanatát kívánja tudatosítani, programszerűen ötvözve egybe népiséget és modern tudatosságot. A műsor szerkesztője, Znorovszky Attila jó színpadi és drámai érzékkel, a mondandó imperatívusza szerint foglalt össze nagy neveket és kisebbeket, közismert, ezerszer szavalt és az élő szó nyilvánosságával most először élő verseket, régebbi és mai költőket Kányáditól Áprilyig és vissza. S az egésznek valahogy az volt a kicsengése, hogy a gyökerekhez való hűség első és legfontosabb jegye a művelt továbblépés, a széles látókör, a tudás. A mintegy keretszövegnek alkalmazott Kányádi-vers, a Halottak napja Bécsben refrénszerűen vissza-visszatérő pár sora : „De imádkozni csak itthon / gyermekkorom öreg / templomában tudnék / ha tudnék“ — épp ezt jelzi: a modern ember kilépett az archaikus zárt közösség gyermeki áhítatából, de az ismeretek s a józan illúziótlanság teljes súlyával hű ahhoz, ami abból megtartó erő. A népszínházi műkedvelés egy sajátos és értékes útját választották az aradiak, amikor nem a nagyszínházakkal próbálnak reménytelenül konkurrálni, hanem az irodalmi színpad üzenethordozó erejéhez és hatóképességéhez fordulnak. Kováts Nagy Borbála tiszta, szép szövegmondással, értelmesen, átgondoltan és melegen, kulturáltan és technikailag is felszabadultan mondta végig műsorát. Bár nehéz helyzetbe hozta önmagát olyan versek mértéktartó és szerény előadásmódjával, amelyek Illyés Kinga legviharosabb, legkihívóbb hangvételével jutottak először a közönség fülébe-tudatába, mégis igaza volt, hogy vállalta, mert az egész oratórium felépítésében funkcionális az is, amit elmond, az is, ahogyan mondja: ízlésesen, mértéktartóan. Figyelemreméltó például, hogy a beiktatott népdalokat, még ha Bartók gyűjtéséből származnak is, úgy énekli Kováts Nagy Borbála és partnere, a gitáros Kozma Nagy Ildikó, mint a nemzetközi műdalt, nem a nótafa, hanem a hangversenyénekes modorában és hangján. És talán ez is lehet a magas kultúrába való beépülés egyik formája. Bár ha tüntetően óvakodik az egész produkció a hatásvadászattól, a kulturáltan kifejezett gondolat erejével kelt hatást. A rendező Lelkes Gábor volt, az előadás vizuális háttereként M. Sághi Annamária szép faliszőnyeg-kiállítása szolgált. HALÁSZ ANNA Új népszínház ébresztése Több mint egy év telt el a Kézdivásárhelyi Népszínház látványos avatóünnepségétől, a bemutatkozás azonban még mindig késik. — Végül is mikorra várható Méhes György Harminchárom névtelen levelének a bemutatója? — kérdeztük Kuti Krausz István színművésztől, a darab rendezőjétől. — A darabbal úgy-ahogy meglennénk, s a tulajdonképpeni bemutatót pár héttel ezelőtt Lemhényben megtartottuk. A közönség lelkesen fogadta, jómagam még mindig nem vagyok megelégedve, főleg a szövegtudással. Ha a szövegmondás kifogástalan lesz, rászánok még egy hetet a finomításra . .. — Milyen nehézségekkel találkozott? — Egyesek nem értik meg a népszínház és a színjátszó csoport közötti minőségi különbséget. A próbák során nehézséget okozott a szereplők két-három váltásbani dolgozása. Tisztában vagyok azzal is, hogy ki kellett volna cserélnem pár szereplőt — de kivel? A díszlettel is problémák adódtak, Vetró András hiába tervezett modern, a darabhoz illő díszletet, ha kivitelezésére nem a mi elképzelésünk szerint került sor. További gond, hogy nincs állandóságónk, ügyelőnk, világítónk ... — A városban szóbeszéd tárgya a „színész-felvételi“. — Egyesek az általunk meghirdetett felvételit sértőnek tekintették, nem értem, hogy miért. Jómagam — tizenhat évig hivatásos színész voltam — és Seprődi Kiss Attila meg Völgyesi András felvételiztettünk volna. Célunk az, hogy tehetséges, színházszerető embereket toborozzunk, akikkel komolyabb produkciókat is ki lehet(ne) hozni. Nagy szükségünk lenne értelmiségiekre, főleg magyar szakos tanárokra, de ők még mindig távol maradnak ... — Mégis, hogyan? — Pár évvel ezelőtt dramatizáltam a Bögölyt — ifjúsági előadásként menne. Ezt javasoltam is a Népszínház vezetőségének. A Svejk is szóba került, csakhogy ehhez legalább harminc szereplőre lenne szükség. — Hogy látja a Kézdivásárhelyi Népszínház jövőjét? — Csak akkor lesz jövője, ha megváltozik a szervezőmunka, valahol itt keresendő a huzavona oka. Hiába meszelték ki a termet, tették rendbe a színpadot, ha nem áll mindenki szívvel-lélekkel az ügy mellé. Beke Dénes, az ij igazgató nagyon aktív, minden próbánkon jelen van, de a szervezőmunkán javítanunk kell. SOCHOM ISTVÁN TÓTH MÁRTON Fenyőkút • Átutazóban Kolozsvárott feltűnt, hogy az előző évekhez képest az idén rosszabbodott a könyvellátás. Feltételezem, hogy az elosztással van baj. Tapasztaltam, hogy kisebb helységekben évekkel ezelőtt megjelent és keresett könyvek hevernek. Például Kányádi Sándor Fától fáig című kötetét egy kis mezőségi faluban találtam meg. Kolozsvár esetében a könyvelosztásnál figyelembe kellene venni az ott tanuló diákok tízezreit is. De Kolozs megye más helységeiben sem találtam jobb helyzetet. Bánffyhunyadon gyéren álltak a könyvek a polcokon, Kalotaszentkirályon pedig megvettem az utolsó magyar nyelvű könyvet (Mélius Péter Herbáriumát) , és kérdésemre, hogy mikor kap új könyveket, az eladó vállvonogatással válaszolt. Szervezettebb és átgondoltabb könyvelosztással segíteni lehetne a helyzeten. PETHŐ LÁSZLÓ Marosvásárhely 1983. július 29 A HÉT 2