A Hét, 2005. július-december (3. új évfolyam, 27-52. szám)

2005-09-29 / 39. szám

■ Románia uniós csatlakozása - mint lát­hatjuk — magyarországi belpolitikai vita tárgya. A két ország viszonya, s a két ország állampolgárainak a helyzete az Unión be­lül dől el Ezért tartottuk nagyon fontos­nak, amikor Avarkeszi Dezső szeptember 19-i nyilatkozatában úgy fogalmazott: a nemzeti vízum bevezetéséről egyeztettek az Unió illetékeseivel. A nyilatkozat az egyeztetésről konkrét információkat nem tartalmazott. A HM azt szerette volna meg­tudni, hogy konkrétan kik véleményezték a nemzeti vízum tervezetét, és milyen kül­politikai következményei lehetnek a vízum bevezetésének Mennyire van tényleges sú­lya uniós szinten a magyar-magyar, vagy a magyar-román egyeztetéseknek“ Gémesi Ferencet, a Külügyminisztérium helyettes államtitkárát kérdeztük A HOC/7 nemzeti vízumról szóló terve­zetet az unió illetékeseivel folytatott egyezte­tés előzte meg. Mit lehet tudni erről a kon­zultációról, magáról a folyamatról, kikkel tárgyaltak, milyen kérdések merültek fel, és mi lett a tárgyalássorozat eredménye­? Gémesi Ferenc: A nemzeti vízum kérdésében — mint minden vízummal, utazással kapcsolatos ügyben - Magyar­­országnak mint az Unió tagjának egyez­tetnie kell Brüsszellel, mivel számos kér­dés nem pusztán a nemzeti, hanem a kö­zösségi hatáskörbe is tartozik Amikor el­kezdtek arról gondolkodni, hogy a nem­zeti vízum milyen tartalommal jelenjen meg, akkor ezzel egy időben az is felme­rült, hogy a brüsszeli illetékeseket mind­erről tájékoztatni kell, konzultálni kell ve­lük és a tartalom meghatározásában érvé­nyesíteni kell ezeknek a tárgyalásoknak az eredményeit. Brüsszelben — a szakértői szinten fo­lyó tárgyalásokon - kollégáink azokkal az illetékesekkel vették fel a kapcsolatot, akik a bizottságban bel- és igazságügyi együtt­működés kérdéseivel foglalkoznak és szak­értői ennek a témának A mi szempontunk az volt, hogy a be­vezetendő nemzeti vízum egy elfogadott gyakorlat legyen, tehát ne csak egy szim­bolikus jellegű döntés legyen magyar rész­ről, hanem egy olyan gyakorlat, ami Euró­pában bevett, vagyis a magyar nemzeti ví­zummal valóban be lehessen utazni Ma­gyarország területére. Azt gondolom, hogy Avarkeszi úr le­veléből is, amit a határon túli magyar szer­vezetek elnökeinek írt, kiderült, hogy a nemzeti vízum programjával kapcsolatos kérdésben úgy tűnik, egyetértés van Brüsszellel Tehát a nemzeti vízum, abban a formátumban, ahogy azt elképzeltük, bevezethető lesz. A Hét Van olyan működő európai min­ta, amit alkalmaztak, vagy ez újdonság? Gémesi Ferenc: A nemzeti hatás­körben kiadott vízum kérdése működő gyakorlat, tehát nem új az Európai Unió számára. Kétségtelen, hogy ez egy új tag­állam esetében mindig felvet kérdéseket, főleg, ha olyan államok állampolgárait is érinti, amelyek még nem tagok, vagy csak később lesznek azok. De ez alapvetően nem olyan típusú újdonság, ami még so­ha ne merült volna fel gondolatként az unióban (gyakorlatként kevésbé). Nyilván, az új tagállamokkal ez a kérdés sokkal hangsúlyosabbá vált az EU-ban, mint korábban. A Hét: Milyen államokban van még nemzeti vízum? Gémesi Ferenc: Mindenki kiadhat nemzeti vízumot, ha gondolja. Gyakor­latilag nincsenek korlátozások, a feltétel az, hogy feleljen meg azoknak a közössé­gi normáknak, amelyek a vízumkiadást - és egyáltalán az Unióba való utazást - le­hetővé teszik. Tehát elvben mindenhol működtethető a nemzeti vízum intéz­ménye. A Hét: Gyakorlatilag mit tudnak en­nek a működéséről? Fel szoktak-e merülni problémák? . Gémesi Ferenc: A vízumkiadás ál­talában minden helyzetben egyedi. Függ az adott országtól, attól, hogy mekkora tömegű igénylő kéri a vízumot, mennyire van infrastrukturális és személyi háttér a vízumkibocsátásra. Amikor magyar rész­ről a nemzeti vízum programjában ennek kibocsátásáról gondolkodtunk, akkor el­indult egy felmérés arról is, hogy a szom­szédos országokban - mert nyilván innen várható elsősorban a nemzeti vízum igény­lése - történjen meg egy infrastrukturális és személyi megerősítése a külképvisele­teknek Tehát erről az oldalról a nemzeti vízum bevezetésének nincsenek akadályai, ezek a fejlesztések meg fognak történni. A Hét: Milyen mértékű befektetésre van szüksége a magyar államnak ahhoz hogy ezek a külképviseletek fel legyenek ké­szülve? Gémesi Ferenc Erről akkor tudunk érdemben adatokat mondani, amikor a kollégák kint lesznek, és elindul a nemze­ti vízum kiadásának a gyakorlata. Addig nehéz megmondani, amíg nem derül ki, hogy körülbelül mekkora számú igény­lővel számolhatunk AHét. Többször kiadtak itt igazolvá­nyokat, többrendbeli vízumigénylési problé­mákkal is folyamatosan is­embesülniük kell. Valamilyen számokban kifejezhető előrejel­zésnek csak kell lennie ezen a téren. Gémesi Ferenc Én azt gondolom, hogy a nemzeti vízum igénylését a magyar igazolvány igénylésével - mert gondolom, erre utalt kimondatlanul is - nehéz össze­hasonlítani. A magyar igazolvány nagyon sok esetben egy lelki kötődést jelent, és az igazolvány-tulajdonosoknak csak egy ré­sze az, aki valóban él azokkal a támogatá­sokkal, amelyek a kedvezménytörvényből fakadnak Ilyen értelemben nehéz lenne alapul venni azt a számot, amely a magyar igazolvánnyal rendelkezők körét jelenti. A másik kör, amely közelebb állhat a való­sághoz, a vízum­igénylők köre. Szomszé­dos országokból - Ukrajnát és Szerbia- Montenegrót leszámítva - az állampol­gárok nem vízumkötelezettek Magyar­­ország felé, leszámítva természetesen a tartózkodási­ vagy munkavállalási enge­délyre vonatkozó igényeket. Tehát ilyen­formán pusztán a vízumadatokból nehéz felmérni, ráadásul a vízumigénylők eseté­ben nincs olyan típusú nyilvántartás, ami a nemzetiségre utalna, nem is lehet. Ne­héz azt megmondani, hogy vajon a több tízezres vízummennyiségből, amit Szer­bia és Montenegróból igényelnek abból arány szerint hány magyar kéri. Ilyen tí­pusú nyilvántartást nem lehet vezetni. A Hét: De most lesz ilyen jellegi nyil­vántartás? Gémesi Ferenc A vízumkiadás és a vízumgyakorlat, logikáját tekintve, nem etnikai alapú. Viszont a kapcsolódási pon­tok amelyek a nemzeti vízum kiadásának az alapját jelentik nyilván elsősorban a magyarokra vonatkoznak Tehát a csalá­di kapcsolatok az oktatás, a kultúra Ma­gyarországgal való kapcsolatépítése szük­ségképpen a magyarokat érinti elsősorban. De én azt hiszem, hogy legkevésbé szol­gálná a határon túli magyarok érdekeit az, ha róluk etnikai alapú nyilvántartást vezetnének Tehát én nem hiszem, hogy ezt ilyen irányból kellene megközelíteni. Hogy mekkora tömegű vízum­igény­lés várható, ez még tényleg nem mond­ható meg. Nyilván nagyobb lesz az igény rá Ukrajnából és Szerbiából mint mond­juk Horvátországból vagy Szlovéniából. Az egyes országokban alapvetően el fog­nak térni a tendenciák, éppen annak függ­vényében, hogy milyen az általános gya­korlat. Ha általában könnyen beutazhat­nak Magyarországra vagy a schengeni öve­zetbe, akkor a nemzeti vízumot kevésbé fogják igényelni. Egy szlovákiai magyar számára a gyakorlatban nyilván nem lesz szükség nemzeti vízumra, hiszen ő a szlo­vák útlevelével vízummentesen utazhat az Európai Unióban. Az biztosra mondha­tó, hogy Ukrajna és Szerbia esetében vár­ható a legnagyobb tömegű vízum­igény­lés. A Hét­­A szavaiból az derül ki, hogy valamilyen formában mégiscsak visszatér majd az etnikai tényező a különböző ál­lampolgári kérések, vízumigénylések esetén, még ha ez nincs is kimondva. Gémesi Ferenc: Az, hogy a „nem­zeti” jelző szerepel a megnevezésben, nem azt jelenti, hogy a vízum csak magyarnak adható. Ilyet az Európai Unió nem ismer. A nemzeti vízum a nemzeti hatáskörben kiadott vízumot jelenti. Magyarország, mint állam, saját nemzeti hatáskörében adhat ki ilyen típusú vízumokat, ezért hívják nemzeti vízumnak. Etnikai alapú vízum kiadására nincs lehetőség. Arra van lehetőség, hogy a határon túli magyarság számára legkedvezőbb formában történ­jen meg az ilyen típusú vízum kiadása, és a legnagyobb tömegben ők be tudjanak utazni Magyarország területére ezzel a ví­zummal. A Hét Mire számítanak a román kor­mánnyal való tárgyalások során? Gémesi Ferenc: Én azt gondolom, hogy miután Románia egyre közelebb kerül az Európai Unióhoz, és a csatlako­zás dátuma egyre világosabb és kézzelfog­hatóbb lesz, számos probléma egészen más megvilágításba kerül, mint eddig. A romániai magyarság számára ki­sebb problémát jelent a Magyarországra való beutazás, mint mondjuk egy vajda­sági magyar számára. Hiszen nincsen ví­zumkötelezettség, nincsenek olyan kor­látok, amelyek korábban fennálltak. Vi­szont nyilvánvalóan lesznek olyan igény­lők, akik a nemzet vízummal élni kíván­nak, és ez helyes is. Nem gondolom, hogy a román kormány számára egy ilyen kér­dés problémát vethet fe. Miután a bizott­ság szakértőivel való konzultációkon vilá­gossá vált, hogy a nemzeti vízum, ebben a formában, ahogy terveződött, kiadható és elfogadható, mint általános európai gyakorlat, nem hiszem, hogy a román kor­mány ezen túlmenően bármilyen igényt támasztana Magyarország irányába. Bizonyára emlékszik még, hogy an­nak idején, amikor a kedvezménytörvény módosítása zajlott, Románia kifejtette, hogy minden, ami Európa számára elfo­gadható gyakorlat, az számára is elfogad­ható. Azt hiszem, hogy ez a logika szab­hatja meg ezt a kérdést is. Miután ez Eu­rópa számára elfogadható gyakorlat, nem hiszem, hogy Románia számára problé­mát okozna. ■ Nemzeti vízum. r És mit szól hozzá az Unió? Gémesi Ferenc Kérdezett: A Hét ■ A napokban megjelent egy nyilatkozat négy romániai kulturális kp főszerkesztő­jének (illetve főszerkesztő-helyettes) ak­­írásával Gálfalvi György, Kántor Lajos, Szabó Zsolt és jómagam kézjegyével. A történetből annyi a kínos, hogy a nyikt­­kozatot későn kaptam készhez, hozzájá­rulásomat, vagy saját javasataimat senki sem kérte. Nem gondolom azt, hogy rosszhiszeműség történt. A romániai ma­gyar civilszféra és a kultúra nem tud tilta­kozni, érdeket érvényesíteni, szervezked­ni. Hasonló bakik becsúsznak Soha sincs elég idő és elég figyelem/fegyelem. Kifogásaim és fenntartásaim a követ­kezők: A Hét 2. oldalán hónapok óta fiat a figyelmezetést, hogy a lap 2003. óta nem kapott támogatást. Most úgy tenni, mintha valami váratlan dolog történt vol­na, az eddigi nem létező minisztériumi tá­mogatás megvonásával, nehezen indokol­ható megnyilvánulás. Továbbá: a múlt évben a Román Kul­turális Minisztérium megítélt számunkra egy nem nagy, de számunkra létfontossá­gú összeget. A támogatáshoz mégsem jutottunk hozzá, mert kérésünk ellenére sem lépett az érdekképviseletünk, hogy a megítélt támogatást a minisztérium át­utalja. Gyakorlatilag a mi (értsd erdélyi magyar érdekképviseleti) tehetetlensé­günkön múlott, hogy a román államnál maradt az erdélyi magyar kultúrára for­dítható pénz. Erről a hátrányos helyzetről akkor értesítettük az RMDSz-t, a hazai szakmai szervezeteket, s a most tiltakozó­kat is. Senkitől érdemleges választ, a segí­tőkészség és a szolidaritás minimális jelét sem kaptuk. Hogy életben maradt a lap, azt csak a vásárlóknak, és néhány felelős­ségteljes magánalapítványnak, befektető­nek köszönhetjük. Márpedig, ha tavaly nem járultunk a megterített asztalhoz, ha akkor érdektelenség övezte a történetet, ugyan miért követelnénk, hogy most en­ni hívjanak? Legnagyobb problémám nem a szakmai szervezetek közötti érdemle­ges és tényleges együttműködés hiánya. A legnagyobb gondom a vállalkozás­sal az, hogy tökéletesen figyelmen kí­vül hagyja a román kultúrpolitika ak­tuális történéseit és realitásait. Ebben a nyilatkozatban az állt, hogy a romá­niai magyar lapok „nem szolgáltatha­tók ki a piaci viszonyoknak”. A hét 2005. szeptember 29. a helyzet PARÁSZKA BORÓKA Cinkosai vagyunk az erdélyi magyar kultúra lezüllesztésének Én azt gondolom, hogy mi csakis a piacon igazolhatjuk, és igazoljuk a létün­ket. Nem lehet mellékes tényként kezel­ni, hogy ezek a lapok milyen példány­számmal, milyen hivatkozással, milyen internetes jelenléttel és olvasottsággal bír­nak. Ma az erdélyi magyar kultúra fény­évekre kullog a romántól a magyarorszá­gitól. És ne takarózzunk a kisebbségi lét­ből fakadó nehézségekkel. A szlovákiai Kalligram bebizonyította, hogy „kisebb­ségben” is lehet mértékadó, színvonalas és piacképes műhelyeket, kiadványokat mű­ködtetni. Ezek a lapok (a Korunk, a Látó, a Művelődés és A Hét) egy teljesen más fi­nanszírozási rendszer, egy más kultúrpo­litika termékei. Az olvasói igények, a nyil­vánosság terei átalakultak anélkül, hogy kiadványaink ennek megfelelően alakul­tak volna át. Pedig nagy a felelősség. Egy jól szerkesztett, biztos célközönségnek szánt kp alakítja a saját korát és környe­zetét. Ha mi nem a piacnak, a bevétele­inknek élnénk, rég megszűnt volta. A Hét. Mi bizonyítottunk, itt vagyunk, élünk. Súlyos hiba, hogy most, szeptember végén jut eszébe a tiltakozóknak tárgya­­lásra ösztönözni a minisztériumot. Ilyen­kor már minden kártya leosztva, s talán csak némi protokolláris módosítás, kegyes adakozás kényszeríthető ki. Mivégre? A (folytatás a 4. oldalon) 3 III/39

Next