A Hét, 2005. július-december (3. új évfolyam, 27-52. szám)
2005-09-29 / 39. szám
■ Románia uniós csatlakozása - mint láthatjuk — magyarországi belpolitikai vita tárgya. A két ország viszonya, s a két ország állampolgárainak a helyzete az Unión belül dől el Ezért tartottuk nagyon fontosnak, amikor Avarkeszi Dezső szeptember 19-i nyilatkozatában úgy fogalmazott: a nemzeti vízum bevezetéséről egyeztettek az Unió illetékeseivel. A nyilatkozat az egyeztetésről konkrét információkat nem tartalmazott. A HM azt szerette volna megtudni, hogy konkrétan kik véleményezték a nemzeti vízum tervezetét, és milyen külpolitikai következményei lehetnek a vízum bevezetésének Mennyire van tényleges súlya uniós szinten a magyar-magyar, vagy a magyar-román egyeztetéseknek“ Gémesi Ferencet, a Külügyminisztérium helyettes államtitkárát kérdeztük A HOC/7 nemzeti vízumról szóló tervezetet az unió illetékeseivel folytatott egyeztetés előzte meg. Mit lehet tudni erről a konzultációról, magáról a folyamatról, kikkel tárgyaltak, milyen kérdések merültek fel, és mi lett a tárgyalássorozat eredménye? Gémesi Ferenc: A nemzeti vízum kérdésében — mint minden vízummal, utazással kapcsolatos ügyben - Magyarországnak mint az Unió tagjának egyeztetnie kell Brüsszellel, mivel számos kérdés nem pusztán a nemzeti, hanem a közösségi hatáskörbe is tartozik Amikor elkezdtek arról gondolkodni, hogy a nemzeti vízum milyen tartalommal jelenjen meg, akkor ezzel egy időben az is felmerült, hogy a brüsszeli illetékeseket minderről tájékoztatni kell, konzultálni kell velük és a tartalom meghatározásában érvényesíteni kell ezeknek a tárgyalásoknak az eredményeit. Brüsszelben — a szakértői szinten folyó tárgyalásokon - kollégáink azokkal az illetékesekkel vették fel a kapcsolatot, akik a bizottságban bel- és igazságügyi együttműködés kérdéseivel foglalkoznak és szakértői ennek a témának A mi szempontunk az volt, hogy a bevezetendő nemzeti vízum egy elfogadott gyakorlat legyen, tehát ne csak egy szimbolikus jellegű döntés legyen magyar részről, hanem egy olyan gyakorlat, ami Európában bevett, vagyis a magyar nemzeti vízummal valóban be lehessen utazni Magyarország területére. Azt gondolom, hogy Avarkeszi úr leveléből is, amit a határon túli magyar szervezetek elnökeinek írt, kiderült, hogy a nemzeti vízum programjával kapcsolatos kérdésben úgy tűnik, egyetértés van Brüsszellel Tehát a nemzeti vízum, abban a formátumban, ahogy azt elképzeltük, bevezethető lesz. A Hét Van olyan működő európai minta, amit alkalmaztak, vagy ez újdonság? Gémesi Ferenc: A nemzeti hatáskörben kiadott vízum kérdése működő gyakorlat, tehát nem új az Európai Unió számára. Kétségtelen, hogy ez egy új tagállam esetében mindig felvet kérdéseket, főleg, ha olyan államok állampolgárait is érinti, amelyek még nem tagok, vagy csak később lesznek azok. De ez alapvetően nem olyan típusú újdonság, ami még soha ne merült volna fel gondolatként az unióban (gyakorlatként kevésbé). Nyilván, az új tagállamokkal ez a kérdés sokkal hangsúlyosabbá vált az EU-ban, mint korábban. A Hét: Milyen államokban van még nemzeti vízum? Gémesi Ferenc: Mindenki kiadhat nemzeti vízumot, ha gondolja. Gyakorlatilag nincsenek korlátozások, a feltétel az, hogy feleljen meg azoknak a közösségi normáknak, amelyek a vízumkiadást - és egyáltalán az Unióba való utazást - lehetővé teszik. Tehát elvben mindenhol működtethető a nemzeti vízum intézménye. A Hét: Gyakorlatilag mit tudnak ennek a működéséről? Fel szoktak-e merülni problémák? . Gémesi Ferenc: A vízumkiadás általában minden helyzetben egyedi. Függ az adott országtól, attól, hogy mekkora tömegű igénylő kéri a vízumot, mennyire van infrastrukturális és személyi háttér a vízumkibocsátásra. Amikor magyar részről a nemzeti vízum programjában ennek kibocsátásáról gondolkodtunk, akkor elindult egy felmérés arról is, hogy a szomszédos országokban - mert nyilván innen várható elsősorban a nemzeti vízum igénylése - történjen meg egy infrastrukturális és személyi megerősítése a külképviseleteknek Tehát erről az oldalról a nemzeti vízum bevezetésének nincsenek akadályai, ezek a fejlesztések meg fognak történni. A Hét: Milyen mértékű befektetésre van szüksége a magyar államnak ahhoz hogy ezek a külképviseletek fel legyenek készülve? Gémesi Ferenc Erről akkor tudunk érdemben adatokat mondani, amikor a kollégák kint lesznek, és elindul a nemzeti vízum kiadásának a gyakorlata. Addig nehéz megmondani, amíg nem derül ki, hogy körülbelül mekkora számú igénylővel számolhatunk AHét. Többször kiadtak itt igazolványokat, többrendbeli vízumigénylési problémákkal is folyamatosan isembesülniük kell. Valamilyen számokban kifejezhető előrejelzésnek csak kell lennie ezen a téren. Gémesi Ferenc Én azt gondolom, hogy a nemzeti vízum igénylését a magyar igazolvány igénylésével - mert gondolom, erre utalt kimondatlanul is - nehéz összehasonlítani. A magyar igazolvány nagyon sok esetben egy lelki kötődést jelent, és az igazolvány-tulajdonosoknak csak egy része az, aki valóban él azokkal a támogatásokkal, amelyek a kedvezménytörvényből fakadnak Ilyen értelemben nehéz lenne alapul venni azt a számot, amely a magyar igazolvánnyal rendelkezők körét jelenti. A másik kör, amely közelebb állhat a valósághoz, a vízumigénylők köre. Szomszédos országokból - Ukrajnát és Szerbia- Montenegrót leszámítva - az állampolgárok nem vízumkötelezettek Magyarország felé, leszámítva természetesen a tartózkodási vagy munkavállalási engedélyre vonatkozó igényeket. Tehát ilyenformán pusztán a vízumadatokból nehéz felmérni, ráadásul a vízumigénylők esetében nincs olyan típusú nyilvántartás, ami a nemzetiségre utalna, nem is lehet. Nehéz azt megmondani, hogy vajon a több tízezres vízummennyiségből, amit Szerbia és Montenegróból igényelnek abból arány szerint hány magyar kéri. Ilyen típusú nyilvántartást nem lehet vezetni. A Hét: De most lesz ilyen jellegi nyilvántartás? Gémesi Ferenc A vízumkiadás és a vízumgyakorlat, logikáját tekintve, nem etnikai alapú. Viszont a kapcsolódási pontok amelyek a nemzeti vízum kiadásának az alapját jelentik nyilván elsősorban a magyarokra vonatkoznak Tehát a családi kapcsolatok az oktatás, a kultúra Magyarországgal való kapcsolatépítése szükségképpen a magyarokat érinti elsősorban. De én azt hiszem, hogy legkevésbé szolgálná a határon túli magyarok érdekeit az, ha róluk etnikai alapú nyilvántartást vezetnének Tehát én nem hiszem, hogy ezt ilyen irányból kellene megközelíteni. Hogy mekkora tömegű vízumigénylés várható, ez még tényleg nem mondható meg. Nyilván nagyobb lesz az igény rá Ukrajnából és Szerbiából mint mondjuk Horvátországból vagy Szlovéniából. Az egyes országokban alapvetően el fognak térni a tendenciák, éppen annak függvényében, hogy milyen az általános gyakorlat. Ha általában könnyen beutazhatnak Magyarországra vagy a schengeni övezetbe, akkor a nemzeti vízumot kevésbé fogják igényelni. Egy szlovákiai magyar számára a gyakorlatban nyilván nem lesz szükség nemzeti vízumra, hiszen ő a szlovák útlevelével vízummentesen utazhat az Európai Unióban. Az biztosra mondható, hogy Ukrajna és Szerbia esetében várható a legnagyobb tömegű vízumigénylés. A HétA szavaiból az derül ki, hogy valamilyen formában mégiscsak visszatér majd az etnikai tényező a különböző állampolgári kérések, vízumigénylések esetén, még ha ez nincs is kimondva. Gémesi Ferenc: Az, hogy a „nemzeti” jelző szerepel a megnevezésben, nem azt jelenti, hogy a vízum csak magyarnak adható. Ilyet az Európai Unió nem ismer. A nemzeti vízum a nemzeti hatáskörben kiadott vízumot jelenti. Magyarország, mint állam, saját nemzeti hatáskörében adhat ki ilyen típusú vízumokat, ezért hívják nemzeti vízumnak. Etnikai alapú vízum kiadására nincs lehetőség. Arra van lehetőség, hogy a határon túli magyarság számára legkedvezőbb formában történjen meg az ilyen típusú vízum kiadása, és a legnagyobb tömegben ők be tudjanak utazni Magyarország területére ezzel a vízummal. A Hét Mire számítanak a román kormánnyal való tárgyalások során? Gémesi Ferenc: Én azt gondolom, hogy miután Románia egyre közelebb kerül az Európai Unióhoz, és a csatlakozás dátuma egyre világosabb és kézzelfoghatóbb lesz, számos probléma egészen más megvilágításba kerül, mint eddig. A romániai magyarság számára kisebb problémát jelent a Magyarországra való beutazás, mint mondjuk egy vajdasági magyar számára. Hiszen nincsen vízumkötelezettség, nincsenek olyan korlátok, amelyek korábban fennálltak. Viszont nyilvánvalóan lesznek olyan igénylők, akik a nemzet vízummal élni kívánnak, és ez helyes is. Nem gondolom, hogy a román kormány számára egy ilyen kérdés problémát vethet fe. Miután a bizottság szakértőivel való konzultációkon világossá vált, hogy a nemzeti vízum, ebben a formában, ahogy terveződött, kiadható és elfogadható, mint általános európai gyakorlat, nem hiszem, hogy a román kormány ezen túlmenően bármilyen igényt támasztana Magyarország irányába. Bizonyára emlékszik még, hogy annak idején, amikor a kedvezménytörvény módosítása zajlott, Románia kifejtette, hogy minden, ami Európa számára elfogadható gyakorlat, az számára is elfogadható. Azt hiszem, hogy ez a logika szabhatja meg ezt a kérdést is. Miután ez Európa számára elfogadható gyakorlat, nem hiszem, hogy Románia számára problémát okozna. ■ Nemzeti vízum. r És mit szól hozzá az Unió? Gémesi Ferenc Kérdezett: A Hét ■ A napokban megjelent egy nyilatkozat négy romániai kulturális kp főszerkesztőjének (illetve főszerkesztő-helyettes) akírásával Gálfalvi György, Kántor Lajos, Szabó Zsolt és jómagam kézjegyével. A történetből annyi a kínos, hogy a nyiktkozatot későn kaptam készhez, hozzájárulásomat, vagy saját javasataimat senki sem kérte. Nem gondolom azt, hogy rosszhiszeműség történt. A romániai magyar civilszféra és a kultúra nem tud tiltakozni, érdeket érvényesíteni, szervezkedni. Hasonló bakik becsúsznak Soha sincs elég idő és elég figyelem/fegyelem. Kifogásaim és fenntartásaim a következők: A Hét 2. oldalán hónapok óta fiat a figyelmezetést, hogy a lap 2003. óta nem kapott támogatást. Most úgy tenni, mintha valami váratlan dolog történt volna, az eddigi nem létező minisztériumi támogatás megvonásával, nehezen indokolható megnyilvánulás. Továbbá: a múlt évben a Román Kulturális Minisztérium megítélt számunkra egy nem nagy, de számunkra létfontosságú összeget. A támogatáshoz mégsem jutottunk hozzá, mert kérésünk ellenére sem lépett az érdekképviseletünk, hogy a megítélt támogatást a minisztérium átutalja. Gyakorlatilag a mi (értsd erdélyi magyar érdekképviseleti) tehetetlenségünkön múlott, hogy a román államnál maradt az erdélyi magyar kultúrára fordítható pénz. Erről a hátrányos helyzetről akkor értesítettük az RMDSz-t, a hazai szakmai szervezeteket, s a most tiltakozókat is. Senkitől érdemleges választ, a segítőkészség és a szolidaritás minimális jelét sem kaptuk. Hogy életben maradt a lap, azt csak a vásárlóknak, és néhány felelősségteljes magánalapítványnak, befektetőnek köszönhetjük. Márpedig, ha tavaly nem járultunk a megterített asztalhoz, ha akkor érdektelenség övezte a történetet, ugyan miért követelnénk, hogy most enni hívjanak? Legnagyobb problémám nem a szakmai szervezetek közötti érdemleges és tényleges együttműködés hiánya. A legnagyobb gondom a vállalkozással az, hogy tökéletesen figyelmen kívül hagyja a román kultúrpolitika aktuális történéseit és realitásait. Ebben a nyilatkozatban az állt, hogy a romániai magyar lapok „nem szolgáltathatók ki a piaci viszonyoknak”. A hét 2005. szeptember 29. a helyzet PARÁSZKA BORÓKA Cinkosai vagyunk az erdélyi magyar kultúra lezüllesztésének Én azt gondolom, hogy mi csakis a piacon igazolhatjuk, és igazoljuk a létünket. Nem lehet mellékes tényként kezelni, hogy ezek a lapok milyen példányszámmal, milyen hivatkozással, milyen internetes jelenléttel és olvasottsággal bírnak. Ma az erdélyi magyar kultúra fényévekre kullog a romántól a magyarországitól. És ne takarózzunk a kisebbségi létből fakadó nehézségekkel. A szlovákiai Kalligram bebizonyította, hogy „kisebbségben” is lehet mértékadó, színvonalas és piacképes műhelyeket, kiadványokat működtetni. Ezek a lapok (a Korunk, a Látó, a Művelődés és A Hét) egy teljesen más finanszírozási rendszer, egy más kultúrpolitika termékei. Az olvasói igények, a nyilvánosság terei átalakultak anélkül, hogy kiadványaink ennek megfelelően alakultak volna át. Pedig nagy a felelősség. Egy jól szerkesztett, biztos célközönségnek szánt kp alakítja a saját korát és környezetét. Ha mi nem a piacnak, a bevételeinknek élnénk, rég megszűnt volta. A Hét. Mi bizonyítottunk, itt vagyunk, élünk. Súlyos hiba, hogy most, szeptember végén jut eszébe a tiltakozóknak tárgyalásra ösztönözni a minisztériumot. Ilyenkor már minden kártya leosztva, s talán csak némi protokolláris módosítás, kegyes adakozás kényszeríthető ki. Mivégre? A (folytatás a 4. oldalon) 3 III/39