A Hon, 1865. november (3. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-25 / 271. szám
271-ifc sz. Szombat, november 25. Előfizetési díj: fitss In Ktídve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónap a . . .... 1 frt 75 kr. 8 hó napra............................ . 5 frt 25 kr. fi h □ ipra..................................10 frt 50 kr. Az i lefizetés az év folytán minden hónapban megezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-dik szám 1-es emelet. Szerkesztő lakása: Ország út 18-dik szám. 2-dik emelet. Kiadóhivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Harmadik évfolyam 1865-Beigtatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora .... T kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel ift." Az előfizetési díj a lap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. a gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása : Szervita-tér, gr. Teleky-ház. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert ha aktot fogadtatnak el. ———————— PBST, VOVGYIBUH 24. Politikai Szemle. (II.) Pár nappal ezelőtt távírdái után volt jelentve, miként az „Elberfelder Z.“ úgy hallja, hogy a porosz kormány nagy elhatározás előestéjén áll, s közel van ahhoz, hogy ultimátumot nyujtasson át nem diplomátiai úton, hanem egyenesen a császárnál. A Metternich hg által Párisban követett, Poroszország iránt gyűlölettel viseltető politika desavouálása volna az ultimátum tárgya. Az „Eberfelder Zig“ kérdéses czikke alább egész terjedelmében olvasható, a Zeidler-féle kőnyomatú lap czikkével. Mindkettő megérdemli a politikával foglalkozók figyelmét : igen érdekes világot vetnek az Ausztria és Poroszország közti viszonylatokra. Az öreg „Presse”, mely az „Elberfelder Zig” czikkét tapogatózásnak mondotta, mai számában következő tudósítást közli e tárgyban : „A porosz félhivatalos lapok hivei, Metternich herczegnek a berlini udvar részéről kívánt visszahivattását illetőleg, itt (Bécsben) teljes koholmányoknak tartatnak, azonban oly czélt árulnak el, melynél fogva e pillanatban nyomást akarnak Ausztriára gyakorolni. Poroszország kiindulási pontul tekinti a gasteini szerződést, amely további és fontosabb lépéseket tesz reá nézve lehetségessé az annexió értelmében. Ausztria ellenben támpontul tekinti a szerződést, mely neki egyelőre nyugodalmat szerzett. Valahányszor Poroszország meg akarja pendizni a definitivum kérdését, Ausztria mindannyiszor ismétli novemberi ismeretes javaslatait. Valahányszor ezek Poroszország által visszautasittatnak , Ausztria mindig így felel: „Mi várhatunk.” Egyébiránt nem valószínűtlen, hogy Poroszország, mely egészen idegessé vált, nem sokára egy határozott hangú jegyzéket intéz a bécsi kormányhoz, ennek megrettentése végett.® A „Presse” nyugalommal és elhatározottsággl akarja ezt bevárni. Egyelőre azon igyekeznek Berlinben, hogy Ausztriát kedvezőleg hangolják a mellékkérdésekbeni engedékenység által. Mint egy bécsi félhivatalos lap jelenti, a német nagyhatalmak egyetértése a frankfurti ügyben a Bundnál teendő közös lépésre nézve, félig meddig bevégzett dolognak tekintendő. Az „Ind. beige“ írja, hogy a párisi és londoni kabinetek közti viszonylatok e pillanatban valóban bensőkké kezdenek válni. Annyi bizonyos, hogy az új külügyminiszter, Clarendon lord, egy sürgönyt intézett Francziaország külügyminiszteréhez, s abban általán Francziaország s különösen Drouyn de Lhuys iránt a legszivélyesebb érzelmek nyilvánulnak. Azon német államok száma, melyek a porosz-olasz kereskedelmi szerződéshez csatlakoznak, egyre növekszik. Bajor- és Szászország után Würtenberg közel áll ahoz, hogy elfogadja a szerződést; a stutgarti kabinet csupán Szászország eljárása és Bajorországnak Olaszországot illető egyenes elismerése között ingadozik. Ha eddig nem történt is Würtemberg részéről hivatalos nyilatkozat az elismerés iránt, az nem sokára bekövetkezendő. A „Bail. Zig“ következőleg jelenti Olaszországnak Bajorország részéről történt elismertetését: „A királyi kormány elhatározta helyreállítni az olasz királysággal a diplomatiai viszonylatokat. Ebben Európa és Németország átalános politikai állásának megfontolása, s azon fontos tény által vezettetett, hogy Ausztria kivételével csaknem minden európai s különösen kath. államok elismerték az olaszországi királyságot, s vezettetve azon kívánat által, hogy a bajor és olasz alattvalók közti sokféle magánviszonyoknak s ipar- és kereskedelmi érdekeinknek védelmet és támogatást nyújthassunk.” A „Nat. Zig” bécsi levelezője irja, hogy az olasz trónbeszéd ott rész benyomást tett, mivel azt veszik ki belőle, hogy Olaszország nem hagyott föl Velenczére vonatkozó terveivel, s azok végrehajtása végett kedvező alkalomra vár. Mac-Mahon — mint ugyanezen levelezője írja — a lefegyverkezési tervet fogja elősegíteni. Minthogy azonban a Magyarországban levő ezredek szabadságolt legénysége épen most hivatott be, s 80,000 ember ujonczozása van kirendelve, gondolni lehet, hogy a tábornagy küldetése minő fogadtatásban részesülend Bécsben. A közös ügyek és a törvényrevisió. XIV. Brüssel, nov. 16. Az aranykulcs megállapításán kívül, mely az illető országgyűlések jóváhagyásainak fentartása mellett megbízandó választmányokra ruháztathatik, közös, de csak nemzetközi értekezés tárgya még a vámsorompók kérdése. Valamint a német vámegylet jövedelmei nem porosz jövedelem, úgy a Magyarországot illető vámjövedelem sem illeti és nem illetheti az osztrák birodalmat, minthogy az a két országnak közös jövedelme. E kérdés tagadhatatlanul az osztrák birodalom tartományai és Magyarország közt fennállott határvámvonal visszaállítása által igazíttatnék el legsikeresebben. Szintén látom Trefort barátunkat, hogy csapja össze kezeit a vámsorompók e feltámadási hírére, ha mindjárt a szép nemzeti háromszinre festve lennének is. A közgazdászai tudomány a kereskedelmet minden bilincseitől felszabaditandónak tanitja, és ime ily eretneki szózat hallatszik épen oly országból, mely Angolhon után leglármásabban hirdeti a freetrade tanait, aztán hallom Trefort barátomtól a szabad csere minden valódi és elméleti előnyeit, hol Bastiát, hol Cobden oskolája után előszámlálni, ki nem felejtve régi országgyűléseink igen talpra esett kivánatait, sőt oda számítva Ghyczy Kálmán barátunknak az 1844-diki országgyülésnek bejelentett választmányi jeles munkálatát. Honunk szellemével a vámsorompók nemigen tudnak megbarátkozni, nem is szedik már a vámot iparvédelmi, hanem adó czim alatt, de azért a sorompók nem csak megmaradnak, hanem még a fogyasztási adó is a drog neve alatt, meg is szaporíttatnak. De ez más kérdés, itt csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a magyar vámsorompók kérdése mégsem oly borzasztó nemzetgazdászati baeresis, mint első pillanatra látszik, mert szabad kereskedelmi, őszinte freetrade igényeink csak magyar, nem pedig osztrák vámszabályzat által nyerhetnek érvényt. Van elég gyárczikk, melynek vámmentes behozatalát kellene magyar közgazdászai érdekből megengedni, mit osztrák birodalmi tarifával soha sem fogunk elérhetni. Van végre oly ipar is , mint p. o. a vas, melyet épen a közgazdászat érdekében, még a freetrade elméletei kedvéért sem lehet nemzeti önmegsemmisülés nélkül szem elől elveszteni. Volt alkalmam a libre éhhange fendangú elméleteit gyakorlati alkalmazásában tapasztalást szerezni, és maga az angol is eddig a freetrade elmélete és a vámszabályzati gyakorlat közt még különbséget tesz. Magyarország csak olcsó forgalom mellett — feltéve, hogy a reichsrattféle vonalak nem visznek nagyszebeni zsákutczába, következőleg olcsó vám és szállítással értékesítheti földjének érez, só, és kőszénbányáinak adományait, míg Ausztria épen az ellenkező védvám-rendszerrel kívánja iparegyedáruságát legyezgetni. Ha Magyarország a közös fejedelem hatalmi állásának és a két birodalom védelmi szükségleteinek a maga részéről megfelel, nincs az osztrák birodalom kormányának jogában, a vámból bejövő indirect adat, tehát még annál kevésbé a magyar fogyasztó közönség rovására beszedett védvámot a maga javára elsajátítni. Azért a kölcsönös nemzetközi értekezés tekintetében a magyar országgyűlés csak ezt az alternatívát teheti , hogy a magyar vámsorompók vagy állíttassanak vissza, természetesen a magyar közgazdászai viszonyoknak megfelelő vámtariffa mellett, vagy miután Magyarország épen nem kívánja a vámvonalak és hivatalnokok szaporítását, hanem inkább kevesbítését, a német vámegylethez hasonló osztrák-magyar vámegylet létesíttessék, — vagy ha ez el nem fogadtatik, szedje Magyarország a vámot Bukovinától Ragusáig, az osztrák birodalom pedig nyugati és éjszaki határain. A vámegylet vagy a külön vámsorompók visszaállításának kérdése tehát szintén nem közös ügy, hanem a fejedelmi manifestumban kijelölt kölcsönös értekezés tárgya, melyre épen oly kevéssé kell Centralverwaltung, mint nem kell a német vámegyletnek, és mint nem kell Ausztriának azért, mivel ő a német vámegyleten kivül marad, vagy mint nem kellene Bajorhonnak sem, ha az osztrák állam példáját követvén, a német vámegyletből kilépne. Az osztrák állambölcseket, kik az osztrák birodalom állameszméjével a fictiobeli teljes Reichsrathot és a Magyarországgali realuniót feltalálták, úgy látszik semmi sem hozza ki annyira a burnótos polegmából mint az, hogy minden követjelölt programmjában a jogfolytonosság és vele az elválaszthatlan személyes unió előfordul. Valószínű, hogy önmaguknak is azon vallomást tenni kénytelenek, hogy a realunionál higabb elméletet napvilágra nem hozhattak. A real unió czélja a beolvasztás, de épen azért a Lajthánál végződik, ott t. i. hol a magyar birodalom határa és a magyar király hatalma kezdődik, és ahol másrészt a real-unióbeli német birodalom és szövetség, frankfurti, berlini, bécsi, egészen a Reus-Lobenstein-Ebersdorf harminczkettedrétű souverainitásig beavatkozási joga megszűnik. Mikor a juris doctorok Magyarországra a reál-uniót és a két birodalomnak egybeolvadását közös ügyek czímével reádisputálni akarják, elméleteik eszmezavarában elfelejtik, hogy Ausztria maga sem egy, egész hanem egy része Némethonnak, míg ellenben Magyarország maguknak az európai hatalmasságoknak verdietje szerint sem lehet része Németországnak, de a doctorok sajátságos logikájuknál fogva még a verdict után is azt találták, hogy Magyarország reálunióban áll oly országhoz, mely maga is másnak része, és hogy az a rész mégis ugyanegy Magyarországgal, mely az egészhez (Németországhoz) nem tartozik és nem is tartozhatik soha. Az ily doctorféle eszmezavarnak természetes következése mi lenne? Nem más — és erre Bécsben nem gondoltak — mint az , hogy aki Frankfurtban uralkodnék, az, a reálunió eszméjénél jogosultnak érezné magát a magyar király koronáját is frankfurti vagy berlini annexio-féle attribútumnak vagy appendixnek a la Schleswig tekinteni. A német kérdésben osztrák és porosz két oly vetélytárs, kik egymás mellett semmi combinatioval meg nem állhatnak állandóan. Ha ma megosztanák maguk közt Németországot, holnap újra vetélytársak volnának, mint tegnap voltak. S e rvalitás nem pusztán ambitio kérdése, hanem életkérdés. Ez nem csak egyéni véleményem, de barátaink és államférfiak ítélete, sőt ők hozzáteszik, hogyha egyik vetélytárs a másiknak többe nem hág, mindkettőnek romjain fogna felemelkedni a német egység. A frankfurti exminiszter urak a história logikájának e postulátumát mibe sem vették, valamint azt sem, hogy míg az osztrák császár, mint Magyarország hatalmas alkotmányos királya áll Európa előtt, Poroszországnak németországi fejlődése lehessen. Mi, úgy gondolom, valamivel fontosabb a Schmerling §§-nál. Mindezt bureau-urak elfelejtették, amint elfelejtették azt is, hogy valamint az osztrák birodalom némethoni egyéniségénél fogva nem lehet Magyarhonnak reál egységi része, úgy viszont a magyar birodalom sem lehet része az osztráknak, ha tekintetbe sem vennék, hogy a személyes unió szerződése Magyarországot nem az osztrák birodalomhoz , mely az unió alkalmával még meg sem született, hanem a közös fejedelmi ház megállapított ágának utódaihoz fűzte. Azért mi nekünk magyarokul csak a magyar, nem pedig az osztrák Reichsvertretung formáiról kell programmot találni, ami pedig annál könnyebb, mivel uj törvény sem kell, hanem csak arról gondoskodni hogy a meglevő törvények lelkiismeretes végrehajtása a bécsi bureauk túlkapásaitól megóvassék. Mi nekünk nem kell sem Kuranda sem Zang, vagy Schmerling és Friedlaender féle osztrák Reichsvertretung elméleti formuláival tollat koptatni. Tegyék azt a Lajthántul, csak ne jöjjenek hívatlan kaszáikkal a mi vetéseinkre. A konkolyért, melyet elvetettek és folyvást elvetnek, ne akarjanak búzát learatni. L.gh. (t) A „Presse“ kiemeli, hogy a német-szláv tartományi gyűlésekhez intézett császári izenetben kimondatta, hogy nem a (febr.) alkotmány újra érvénybe helyzése van czélul kitűzve, hanem hogy tartós alapokat lehessen nyerni, egy uj birodalmi alkotmány megállapításra. A „Presse“ immár kénytelen elismerni , hogy a sistirozás egyértelmű a febr formák eltöröltetésével. — A galicziai tartományi gyűlés nagy lelkesedettséggel fogadta a sept. manifestumot, s hálafeliratot fog legfelsőbb helyre terjeszteni. — Bécsben „határozati“ vagy „felirati” párt. A „Presse“ megismertetvén olvasóit Tinti indítványával, azt hiszi, hogy az e tárgyban kiküldött bizottmányban (s később természetesen a teljes házban is) bőséges vitára [ adand alkalmat azon kérdés, váljon a tartományi gyűlés feliratot terjesszen legfelsőbb helyre, vagy pedig csak határozatban fejezze ki véleményét, a febr. alkotmány ristírozása kérdésében ? — Prágában, a cseh tartományi gyülésben a sept. manifestumot a csehek, s egy része a nagy földbirtokosoknak zajos Slava! felkiáltásokkal üdvözölték , a németek mélyen hallgattak. Olam-Martinitz és Nostiz gróf köszönő feliratot indítványoztak, mely előbb bizottmányilag fog tárgyaltatni. A németek ellenkező értelmű feliratot terveznek. — A morvaországi gyűlésben az olmüczi érsek fogja indítványozni a köszönő feliratot a febr. patens sistirozása tárgyában. A manifestum felolvasása után a gyülekezet felszólittatván, hogy háromszoros „hoeh“-ot kiáltson Ő Felségének, a szlávok felkeltek és üdvözlő kiáltásokra fakadtak, a német baloldal hallgatott és ülve maradt. Ezen párt „határozatot“ fog indítványozni, oly értelemben, hogy a febr. patens uj hatályba tétessék. j (t). Nov. 23-án a nyugati tartományok gyűlései megnyíltak. Bécsben s még nehány centralista fészekben a Schmerlin- i gianusok erélyesen protestálnak a sept. 20-diki patens ellen, mely a febr. Reichsrathot sistirozta. A nevezett párt a febr. alkotmányt elidegenithetlen sajátjának tartja, és nem s télén önzésében nem akarja belátni, hogy a mi a februári actákban az ő számukra ajándék , az Magyarország irányában j a legflagransabb confiscatio volt. A censtralista had hánytorgatva az alkotmányosság phrasisait ma sem egyéb, mint : megrögzött jogfosztogató, a ki igényeit az alkotmány-verbirkolás barbár tanárai alapítja, s nem bánja ha embertársa örökre meghódított rabszolga marad is, csak maga és bureaucrata rokonai, sógorai, stöltözködhessenek a közprédából, s mintden ország és királyság csak tributariusa legyen kielégithetlen pénzszomjának és legszenvedélyesebb dicsvágyának. Ezen párt büszkén veti félre a kormánytól megnyitott szabad pályát, melyen a kiegyezkedés műve létre jöhet. Neki csak a febr. Reichsrath kell a Giskra-Kuranda többséggel , mely az erdélyi beamier s a ruthen tudatlan j reichsrath urak segédhadára alapítja hatalmát. Hallani sem akar a kiegyezkedésről, mert követeli, hogy ha Magyarország csak egy betűt is változtatni akar a febr. 1 pátensben, elébb mint meghódított nép s maga ismerje el a verbírkolás tényét, aztán alázatos bűnös módjára válassza meg 85 reichsrathját, s küldje Bécsbe koldulni s ott egy kis szabadsági alamizsnát, ha ugyan a magas „Gesamtreichsrath“ tagjainak két harmadrésznyi többsége valahogy oly könyörületes volna, hogy elve jvén Magyarországtól saját vére és vágyalma fölötti rendelkezési jogát, ennek fejében megengedné, hogy a pesti provincial-Landtag holmi apróságok fölött határozhasson , ha ugyanezeknek is teljesítésére a Reichsrath kegyeskednék , megengedni, hogy saját országunk jövédelméből szintén fordíthassunk egy pár garast, azon esetre, ha a birodalmi financzia zsákját megtöltvén, még kedvünk volna megkettőztetni a mostani Landes-Zuschlagot. Ezen pártból mintegy negyvenketten az alsó-ausztriai Landtag elé egy inditványt nyújtottak be , melynek czélja megbírálni a sept. pátensnek az ország érdekébe való hatását s azokról jelentést , és czélszerü javaslatot tenni. Az inditványozók közöl ismertebb nevek : Tinti, Berger, Zang (a „Presse“ tulajdonosa), Kuranda, Mende, Mühlfeld, Brestl stb. Ezen indítványt Tinti báró és társai hosszú indokolással terjeszték a tartományi gyűlés elé. lm egy kis mutatvány [ belőle: „Miután a Landtagoknak joga van tanácskozni és javaslatokat tenni az általános törvényekről, amennyiben ezek a tartomány különös érdekeire vészhatást gyakorolnának. „Miután az oct. 20-ki diplomában ki van mondva az elv, hogy a törvények hozása, eltörlése, módosítása, csak a Landtagok és a Reichsrath közreműködése mellett történhetik. „Miután a felelős ministerium által ellenjegyzett és sept. 20-ról kelt patens a Reichsrattról szóló alaptörvényt az illető képviseletek beleegyezése nélkül sistirozta, s ez által a nem sisfirozott pct. diploma megsértetett, a nélkül, hogy akár az octoberi diplomában akár a febr. 26-ki pátensben a korona ezen sistírozási jogának alapjait feltalálhatnók. (Ne feledkezzenek meg az indítványozók az általuk egykor oly nagyon hangoztatott „Machtvorkommenheit“ szóra. — Tetszett önöknek ezen absolutistikus jogforrás, amidőn Magyarország alkotmányának megcsonkításáról volt szó ; tehát tűrjék a saját maguk által felállított tant, a midőn az a kérdés, hogy a kifejlődés pályája szabaddá tétetvén, a szomorú előzmények által feltornyosított akadályok onnan elmozdultassanak.) „Tekintvén továbbá, hogy a sept. patens által azon alkotmányos jogok sértettek meg, melyeket mi nagy örömmel és hálával már birtokba vettünk, s a mely öt év óta a korona folytonos elismerése mellett tevékenységben volt. Tekintve, hogy a sistirozás által a tartományi alkotmányok is fenyegetve lettek, s hogy a felelős kormánynak ily cselekvénye által az egész birodalmi alkotmány, melyet Ő Felsége a legünnepélyesebben fentartani megígért, megingattatott. „Tekintve, hogy ezen sistkozás következtében a képviseletek közreműködése a törvényhozásban az alkotmány ellenére ismét az absolut hatalom kezébe esik, s hogy a szintén felfüggesztett szűkebb Reichsrath mellőzésével belügyi kifejlődésünk is kárt vall. „Tekintve, hogy az alkotmány megváltoztatásának módja magában az alkotmány-oklevélben ki van jelölve , s a Reichsrath ezen módosítások tételére ajánlkozott is. §? “„Tekintve, hogy a magyar korona alá tartozó országgyűlések javaslatai fölött csak a Reichsrath határozhat, s hogy a Landtagok ily actiora hivatva nem lévén, épen azon egyedüli illetékes képviselet függesztetett fel, melyhez ragaszkodva a zavarokat és petroválásokat elkerülni lehetett volna. ,,Tekintve végre, hogy az alaptörvények sistírozása az osztrák népek jogöntudatát megingatja, s hogy az ily bizonytalanság a birodalom consolidatióját, s az állam hitelének megalapítását gátolni fogja . . . indítványozzuk, hogy tizenegy tagból álló bizottmány neveztessék ki, mely a sept. 20 diki patens tárgyában a teendőkre nézve javaslatot tegyen.“ A „Vidov Dan“ a magyar-barát kérdésről, A „Vidov Dan“ 119-ik száma a következő czikket közli : Ha nem csalnak a mindenünnen feltünedező különféle jelek, főleg pedig azok, melyek a horvát udvari kanczelláriában kelnek , a magyar-horvát kérdés végkifejlődéséhez közelget. Többször értekeztünk mi már e tárgy felett, s nyiltan kijelentők, mi véleményt táplálunk, s rég előre látván, hogy ily fordulatot veendnek ott a dolgok, a mostan legközelebb lefolyt jelenet legkevésbbé sem lepett meg bennünket. A legszebb, legfényesebb jövőt óhajtva a horvát nemzetnek, mely velünk érzelem , eredet, nyelv , történet és egyes érdekekre nézve oly rokon, — mindenha mondogattuk, hogy Zágrábban a reális politikát kell követni, ezzel egy uton haladni, hogy ott az igények és szükségletek — melyek valóban égető szükségek — s nem a rokon- vagy ellenszenvek szerint kell működni; a fennálló viszonyok s körülmények szigorú logikája szerint munkálkodni. Téves valami be nem látni azt, ami oly világos, holmiféle kívánalmak mellé rejtőzni, melyek tán igen szépen csengnek s hangzanak, de a szorosan vett concret politika világában nem verhetnek erős gyökeret E végből mindig a kibékülést, a kiegyenlítést tanácsoltuk, melyre a Larvá-