A Hon, 1866. április (4. évfolyam, 75-98. szám)
1866-04-01 / 75. szám
75-ik sz. Vasárnap, ápril 1. kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra........................ 1 frt 75 kr. 3 hónapra............................. 5 frt 25 kr. 6 hónapra.............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is,mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek terezik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 186 Beiktatási ,ifj . 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdíj minden beigtstásért . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás J OL BOW ■ i Vt Me|»^e*ért rol^am4ra Előfizetési dij: april—júniusi folyamára..................5 forint 25 kr. „A HON“ szerkes kiadó hivatala. K3 H S T, MARTIUS 31. Politikai Szemle. (U). A dolgok oly fenyegető fordulatot vettek — az előttünk fekvő tudósítások után ítélve — mintha már előestéjén állnánk a Poroszország és Ausztria közti háborúnak ! Mai tudósítások ugyanis megerősítik, hogy a porosz király aláírta a hadsereg mozgósítására vonatkozó rendeletet. A „Wand.“ ezt írja: „Rendkívüli úton érkezik hozzánk azon hiteles tudósítás, mely szerint a porosz király aláírta 28-kán a rendeletet 3 hadtest mozgóvá tétele iránt s már 29-kén minden intézkedés megtörtént Berlinből, az említett királyi rendelet leggyorsabb végrehajtása végett. A mozgósítás végrehajtására vonatkozó magán sürgönyök, mint meg nem engedhetők, visszautasíttatnak a berlini központi távirdai hivatal által.“ A „Wiener Abendpost“ úgy hallja, hogy öt hadtest, tudniillik a szász, sléziai, poseni, brandenburgi és pomerániai kapott utasítást, tartsa magát készen további rendeletre. A „Nord. Alig. Ztg“ (mely utánnyomja a,, Provinzial-Korrespondenz“ czikkét s annak a katonai intézkedésekre vonatkozó, miniszteri parancs folytán kihagyott következő nevezetes helyét is: „e pillanatban már kiadatott a parancs azon katonai intézkedésekre nézve, melyek mélhatlanul szükségesek, hogy a netáni támadás veszélyének azonnal nyomatékosan elejét lehessen venni, jelenti, hogy a 3-ik hadtest parancsnoksága tüzéri és szekerészeci lovak vásárlását illető hirdetményt közöl. A „Corresp. Stern“ azt írja, hogy egyelőre a következő porosz hadosztályok állíttatnak hadilábra : 5-ik hadosztály (3-ik hadtest), 7-ik hadosztály (4-ik hadtest), 9-ik hadosztály (5-ik hadtest) az egész 6-ik hadtest, a négy új testőrségi ezred és az elbei herczegségekben levő ezredek. Ezenkívül a sléziai és szásztartományi várak szereltetnek. Magdeburgból távirják, hogy oda 29-kén érkezett meg a rendelet a 3-ik, 4-ik és 6-ik hadtest és a testőrség egy részének hadilábra állítása iránt. A hadtestek rendeltetése: a cseh és szász határok védelmezése. Kielből meg azt távirják, hogy a porosz hadihajók, Berlinből kapott parancs folytán a leggyorsabban hadilábra állíttatnak. E szerint Poroszország szárazon és vizen minden készületet megtesz, hogy magát védelmi állásba tegye Ausztria eshetőleges támadásának esetére. Taktikája volt, hogy csak azután lépjen föl nyilvánosan ezen katonai intézkedésekkel, miután — alaposan vagy alaptalanul-e? nem vitatjuk — Ausztriát úgy állította a világ elé, mintha ezen hatalom volna a katonai készülődés kezdeményezője. Nevezetes, ezen taktikát illetőleg, a „Weser Zig“ vezérczikke, melyre maga a „Wiener Abendpost“ is azt mondja, hogy fölleplezi a porosz miniszteri lapok taktikájának, különben is átlátszó titokfátyolát. A brémai lap czikkéből átveszszük a következő igen érdekes helyet : „Poroszország most el van határozva szükség esetében az Ausztria elleni actióra. A gasteini szerződés állomás, oly hadúti pont volt, melyen Poroszország elég ideig kinyugodta magát, sürgettetik a továbbmenetelre. A két nagyhatalom közti diplomatiai alkudozások befejeztettek a jan. 26-ai és febr. 7-iki jegyzések által ; azóta a félhivatalos lapok nyomatékkal és ismételve foglalkoztak azon ténynyel, hogy Poroszország nem felel az utóbbi osztrák sürgönyre, mivel belefáradt a diplomatiai levelezésbe ; ezen körülményt oly kimerítőleg kifejtették, hogy nyilván más czélt kellett mögötte keresni. Az utóbbi napok némi felvilágosításra vezettek az iránt. Úgy látszik, miként egyedül azon körülmény , hogy Poroszország rögtön elhagyja az alkudo- zások útját , s épen nem ad semmi tudósítást czéljai felől, megrémülést okozott Bécsben , Ausztria elleni rögtöni erőszakos lépéseket tettek föl Poroszországról, s elkezdték a készülődést. Ezen tényre nyugtalankodva utalni : nagyon óhajtott dolog lehetett a Bismarckféle közlönyökre nézve. Osztrák részről elvitázzák, hogy háborúra készültek, de tulajdonképen keveset tesz, váljon a foganatba vett hadműveletek valóban hadkészületek voltak-e. Bármily ártatlanok voltak is azok magukban, Berlinben úgy tekintették azokat, mint hadkészületeket, s ez magában döntő körülmény a berlini actióra. Mindazon törekvések, irányok és vélemények között, melyek a berlini udvarnál folytonosan egymás ellen küzdenek, mindig az fog győzni, mely az állam katonai becsület kérdését a játékba vonni képes. “ Ezen felfogásnak megfelel a porosz kabinet legújabb körirata is, mely szerint Poroszország úgy állítja elő Ausztriát, mint amely gasteini szerződést megsértette, s mint amelynek magatartása kihívó. Az „Ind. belge“-nek egy márt. 28-áról leltezett weimari sürgönye következő fenyegető értelmű táviratot közöl: „A porosz király hétfőn este beleegyezett a katonai intézkedésekbe, melyek jóllehet előkészületiek, szinte kikerülhetlenné teszik a háborút. A casus foederis közelebbről föl lesz állítva Holsteinban, hol a condo-MUA vi V Vuivini tete ilor Oroszország hátrányára, a német államokhoz intézett porosz körsürgöny szerint. Bécsi irányadó körökben is el vannak készülve, hogy Poroszország, mihelyt készen áll, oly követelésekkel áll elő, melyeket Ausztria nem teljesíthet, mert Ausztria föltétlenül visszautasít oly követelést, mint az augusztenburgi herczeg kiutasítása vagy bizonyos hivatalnokok elbocsátása. A visszautasítást azonban Poroszország — mint előre föltehető — a gasteini szerződés megsértéséül tekinti, s így meglesz a casus belli. A „Debatte“-nak írják Berlinből, miként ottani jól értesült körökben folyvást azt állítják: „ha Bismark gróf miniszter marad, a háború kikerülhetlen ; ha ez igaz, háborúnak nézhetünk elbe, miutánBismarck gróf állása szilárdabb mint valaha.“ Az „A. Alig. org“ a leghatározottabban állítja, hogy egy magas állású úr Berlinből elutazásakor így nyilatkozott ,a háború kikerülhetlen, ha Ausztria nem akar megelégedni pénzbeli kárpótlással. A porosz király az annexiót látszik akarni minden áron. Még válságosabbá teszi a helyzetet a nagyhatalmak állása a Poroszország és Ausztria közti viszályban. Míg Poroszország véd- és daczszövetséget köt Olaszországgal, Francziaország csak szigorú semlegességet penget, Oroszország váró állásba teszi magát, s csak az egy Angolország fáradozik őszintén a béke fentartása mellett. A német középállamok még Ausztria mellett nyilatkoznak. Azt hiszszük, hogy a veszély esetében is megmaradnak Ausztria mellett, s azok szövetsége erős támasz a Poroszország elleni eshetőleges háborúban. Végül megemlíthetjük, miként alaptalan azon hír, hogy Oroszország választott bíróságot indítványozott volna a német nagyhatalmak közti viszály elintézésére. Oroszországnak is, mint Poroszországnak inkább érdekében áll, az európai congressus, nem pedig a conferencia. Széttekintések. Ahányszor a politikai események folyamában egy-egy nyugpont vagy állapodás áll be, ugyanannyiszor az eszmemenet kérlelhetlen logikájánál fogva, akaratlanul a leéltek, a már megtörténtek áts meggondolására utaltatunk, amikor azután vagy új anyagot mentünk a majdan teendők számára s elintézésére, vagy okulva a lefolytak tanulságain, csalódásainkból felébredve, a puszta valósággal állíttatunk szembe. Ehez hasonlónak találom azon helyzetet, amelybe a jelen törvényhozó testület mostért, miután első teendőit befejezve, azon megnyugvástól áthatottan fog majd netaláni újabb munkálkodásához, mely azt mondatja velünk : kötelességünket, hazánk törvényeihez s a pillanati kor követelményeihez híven teljesítettük. Midőn a jelen törvényhozás egybegyült, két féle áradat volt észlelhető annak jövendő alakulása — vélemény-alakulást értünk itt egyedül — irányában. Azok, a kik méltó féltékenységgel őrzik hazánk jogait s állását, tekintve a lefolyt események súlyát, a kik engedékenységtől féltek s tartottak; méltán-e vagy nem, azt e helyen kutatni nem tartom feladatomnak. De találkoztak, az országgyűlés megnyitását megelőzött választási mozgalmakat tekintve nem kis számmal olyanok is, akik egyedül saját ideges elgyengülésüket tartva irányt adónak, az egybegyűlendő törvényhozó testület túlbuzgóságától s szerfelett rideg puritanismusától rettegtek, s ezt jelölték ki ama szíriül, a melyen majd hajótörést fog szenvedni a jók, de mérsékeltek legszentebb ügyekezete ; méltán ijesztgették-e önmagukat s másokat e veszélyes szirtek örvényével — azt nem akarom itt fejtegetni. Annyi azonban bizonyossá vált, mert a bekövetkezett tények bizonyították be, hogy mindkét árnyalat csalatkozott, mégpedig csalatkozott minden igazuk, s remélhetőleg a csalódottak nagy örömére is ; mert hisz ahányszor bekövetkezhető de be nem következett baj irányában csalódunk, mindannyiszor örömmel viseljük el e csalódást; vajmi szomorú, hogy szegény hazánkat legtöbbnyire az ellenkező rá^Sgo°íSaMpo^Vjuttatni/”": “ " Csalódtak pedig, mert hála hazánk jogai ama nagy tehetségű providentionális őrének s védőjének, s hála ama önzéstelen hazafiságnak, míly még számtalanok keblét dagasztja s bátorítja — sem az egyik, sem a másik szélsőség nem állott be ; a túlengedékenységnek a jog érzete — a puritanismus tilszigorának, a hazafias érzelmek s engdékenység ereje, a mint azt egyik elvbirátom oly találólag jellemző s elnevezés szabván meg azon illő határokat, melyk között mozogva, mindenkoron nyilt sakkal terjeszthettük tetteinket s azok kövtkezményeit, az öszszes haza nyilvános szószéke elé. A képviselőház gyanis, eddigi két rendbeli válaszfeliratban, a jogalapra állva, meg tudta védi azt, a minek megvédése s fentartása élkül Magyarország megszűnt lenni ; kies volt megnyugtatni, majdani teensi irányát kijelölve, mindazon elemeket melyek egyedül a törvényhozó testültől várják, hosszas vajúdás után , de végre is bekövetkezendő orvoslását ; képviselőház meg tudta nyugtatni, betőleg tudott hatni, az engesztelődés iát tudta előkészitni azok irányában, kiket ellenünk évek hosszú sora alatt ingerelni s hangolni, vált elleneink egyedi feladatává, — az örökös tartománya szabadelvű elemeit értem itt, — a valós szabadelvűeket. Megtette pedig mi ezt a képviselőház kétrendbeli válaszfataiban s az azok alatt támadt vita fügével, a nélkül, hogy megfeledkeznérról, a mivel a körülmények s viszony kérlelhetetlen hatalmának s befolyása tartozik, s megtette a nélkül, hogy első lerótt kötelessége teljesítése itt mintegy daczolva a majdan bekövetkezőkkel, tétlenségre vagy megszakitásra írkoztassa magát; — csakhogy vélemtem s talán sokak véleménye szerint, többi üdvös s eredménydus tevékenyszak, egyedül azon feltételek teljesítése függhet, a mely feltételek teljesítése gmenli jogalapunkat s felruházza a tényhozó testületet azon állással s biztoggal, melylyel két alkudozó fél közül ndenkoron mindkettőnek biznia s felázva lennie kell. Akár valódi hazaérzelmek , akár a körülmények s esetiek szerencsés találkozása , akár ellek hibái vagy saját higgadtságunk ha legyen ez eredményt, — megvon vagy megítélni első felhívásra alig ám ; de annyi bizonyos s tagadhatlany, hogy a képviselőház eddigi elja a nemzet összes tetszésével, s a mi e több : átgondolt s indokolt helyeslésével találkozik, — hacsak e közvélemény ellenében ama ellenséges s bosszús légycsípéseket nem akarjuk latba vetni, a melyek rendesen ama ártalmatlan, de alkalmatlan bogarak végelgyengülését szokták jelezni, s mint minden ehhez hasonló jelenség bősztnkodással ugyan, de bizonyos megvető elnézéssel töretik azok részéről, akik alkalmilag e légyesípéseknek ki vannak téve. Vessünk még egy futólagos pillantást azon álláspontra s eredményre, melyet a kormány elfoglalt s ki nem vívott a jelen alkotmányos korszak keletkezésekor s további fejlődése közben ; jelezzük továbbá azon állást s viszonyt, melybe utóbb eljárása s elvei következtében jutott e nemzettel s hongyüléssel szemben ; — s ha azt megtettük, majd fel leend előttünk tárva a maga egyszerű valóságában e két tényező eddigi tevékenységének s eljárásának ha képe s azon viszony, mely a haza és e két tényező között a jelen pillanatig kifejlődött. A következő alkalommal minderről nehány szót. B. Podmaniczky Frigyes. London, mart. 25. 1866. (Eredeti levél.) (Vámbéry Ármin előadási körútja Angliában.) Ez harmadik kirándulása zarándok hontársunknak Angliába. A „Hon“ olvasói bizonyosan fognak még emlékezni Vámbéry első fellépésére Londonban , aminek most körülbelül két éve. Akkor ő mint szegény és szerény idegen jelent meg a világvárosban, melynek tengernagyságában még a legkitűnőbb egyéniség is elveszti tulajdon nagyságát. Megérkeztekor nem volt egyetlen barátja vagy ismerőse , de kedvezőtlen helyzete csak annál inkább ösztönzött a bátor fellépésre a világ színpad-i‘ ' ' .'V* , '-»* * x - — - - 1 azon kincseket, melyeket zarándokoskodása ideje alatt nyelvtudomány és utazási tapasztalás alakjában végtelen fáradsággal és veszélylye összegyüjtögetett. Ily határozattal jelent meg magyar dervis a geographiai társulat előtt, de rögtönzött előadása közép ázsiai útjáról ango nyelven oly meglepő hatást gyakorolt azon tudós gyülekezetre ; oly lelkesedést idézett elő a jelenlevőkben, hogy Vámbéry, pár óra előtt még egy ismeretlen idegen, egyszerre mint első nagyságú keleti tünemény kezde fényleni a nevezetes utazók és orientalisták sorában. Fényes elővillanásának az jen eredménye, miszerint a tekintélyes kiadó, Murray, a legkedvezőbb feltételekkel bírta őt rá keleti utazása leírására. E munka, mely azóta Európa legtöbb nyelvén is megjelent, egyszer mindenkorra megalapíta Vámbéry hírét a művelt és tudós világban. Második megjelenésénél Londonban Vámbéry már mindazon előnyökben és kitüntetésekben részesült, melyeknek alapkövét első fellépésénél vetette meg, s melyekkel csakis az angol nép tudja elárasztani mindazokat, kik merész tettekkel vagy fáradhatlan kitöréssel valamely meglepő sikert vívtak ki az emberiség szolgálatában. Vámbéry neve előtt megnyílt minden salon ajtaja, és a legmagasabb körökben is mint keresett vendég üdvözölteték ; mindenki igyekezvén benne a keleti tudóson kívül a magyar hazafit is tisztelni. De voltak második fellépésének tetemes anyagi előnyei is. A geographiai társulat, szakavatottságánál fogva a legképesebb ilynemű itélőszék Angliában, ünnepélyes gyűlésén egy 40 font sterlinget tartalmazó erszénynyel ajándékozta meg honfitársunkat utazói érdemeinek elismerése jeléül , az elnök sajnálatát fejezvén ki a felett, hogy nem adhatta neki mint idegennek a társulat első jutalmát, a nagy aranyérmet. Ezalatt már több német és angol lap szerkesztője igen előnyös ajánlatokkal szorgalmazta Vámbéry közremunkálását lapjában : némelyik 140 forintot is fizetvén egy negyedivért. Erre következett Vámbéry meghívása a British Association birminghami gyülekezetére , miáltal neki új alkalma nyílt magát azon tudós társulat előtt kitüntetni. Bokbaráról tartott előadása oly érdekesnek találtatott a társulat által, hogy még a gyülésezés folytán igen hízelgő meghívásokat kapott más tudományos testületektől valamint egyes tagoktól felolvasásokra Anglia több nevezetes városában. Innen származott Vámbéry harmadik kirándulása Angliába, mely őt ismét új alakban tünteti fel előttünk ; itt ő egészen a gyakorlati téren mozog és élénk, népszerű vázlataival a keleti világból oktatja és mulattatja hallgatóit , kik nem elégedvén meg érdekes munkája olvasásával, a szerző ajkairól kívánják hallani mindazt a mit tud,a tova ismeretlen keletről és annak őslakóiról. A számos meghívásokból Vámbéry ezúttal csupán néhánynak felelhetett meg, korlátolt ideje nem engedvén mindazon ajánlatok elfogadását, melyekkel őt sok oldalról ostromolták. Körútját ,bleeds városával kezdi meg mártius 17-én. Ott a Philosophical and Literary Society vendége volt, s ezen tudós társulat tágas termében két órára terjedő előadást tartott közép-ázsiai zarándokoskodásának legveszélyesebb perczeiről. A fényes hallgatóság feszült figyelemmel kisérte a mulattató előadást, s gyakran megtapsolta és megnevette az élénken ecsetelt helyzeteket, melyeken az előadó kalandjai folytán szerencsésen keresztül esett. . . Feltűnt mindenkinek honfitársunk teljes uralma az angol nyelv felett, s nem győzték eléggé dicsérni, és csodálni szabatos , tiszta és folyékony kiesését. Az előadást díszes lakoma követte , s midőn toaszírozásra került a sor, nem feledték el a jelenlevők, hogy a nap ünnepelt vendége azon országnak fia, mely iránt oly meleg és átalános a részvét egész Angolhonban. Leeds után Birmingham következett , ahol Vámbéry 19 én este a Birmingham and Midland Institute termében folytatá előadását, ezúttal az angol kereskedésről Közép-Ázsiában. Az előadás annál nagyobb érdeket keltött e gyülekezetben, miután Vámbéry velősen kiemelte azon ügyes eljárást, melyet az orosz kormány a tatár és türkmén fajoknál használt üzlete és politikai czéljai előmozdítására, s ezáltal oly veszélyes vetélytársává válik az angol népnek. Mártius 20-án egy második előadást tartott Vámbéry Birminghamban a munkások clubjában, ahol nem csekélyebb lelkesedést és elismerést aratott mint a miveltebb körökben. Birmingham városában történt azon eset, hogy valami Mr. Wright, dúsgazdag polgár, kikérte Vámbérytől azon megtisztelést, lenne vendége ottani mulatása ideje alatt , azon tulajdon szobákba kívánván őt beszállásolni, melyeket 10 évvel ezelőtt egy köztiszteletben álló magyar főnök foglalt el , midőn őt a szükség felolvasások adására készteté Anglia és Skótzia nagyobb gyárvárosaiban. Nem is fordult meg Vámbéry oly helyen, hol nyomára nem bukkant volna a nagy férfiúnak, ki képes volt az angolt is annyira felvillanyozni hazája ügyében , hogy még folyvást egyaránt lelkesül apraja nagyja a név és nép megemlítésén, és ezáltal tetemesen megkönnyíti, a magyarnak magán vagy nyilvános fellépését angol körökben. Márt. 22-én Sheffieldre került a sor. A metszőszerek e hírneves gyárvárosában az ottani Literary and Philosophical Society hitta volt meg Vámbéryt, ki a tatár faj kegyetlenségével és féltékenységével ismerteté meg a válogatott társaságot. A körút Southampton tengeri kikötőben fog végződni, ahol Vámbéry, mint az ottani tudós társulat vendége, márt. 26-án fog előadást tartani a mahomedán nevelésről a keleti népeknél. Megemlítést érdemel itt azon körülmény, miszerint a rendkívüli kitüntetésen kívül, melylyel minden lépten találkozott, Vámbéry szép anyagi jutalmazást is nyer fáradságáért. Miután az anei,''^yao »erű szeret hiába dolgozni, mástól sem kívánja meg az ingyen munkát és szívesen áldoz a hol kitűnő egyének élettapasztalásait szerezheti meg. Ezen néhány előadása honfitársunknak csupán kezdés azon a pályán, melyen az angol nép legjelesbjei rendesen kitüntették magukat. Már is sok meghívást bir nagy zarándok barátunk s valószinüleg még ez év folytán fogjuk őt újra ez érdekes pályán üdvözölhetni. M. S. A húsvéti szent ünnepek miatt lapunk legközel száma szerdán, ápril 4-én fog megjelenni. Nápoly, mártius 24. (Eredeti levél.) (Lóversenyek; a Romába száműzött bombonisták visszatérése; Napoleon higet Florenczbe várják; Garibaldi nevenapja; az első eper.) Múlt kedden és tegnapelőtt tartottak meg Nápolyban az ez évi lóversenyek. A sport eleme Nápolyban még sokkal újabb, mintsem hogy azon sürgési forgást lehetne is találni, melyet — nem beszélek Angliáról — csak nálunk is észre lehet venni. A nyeremények sokkal csekélyebbek, a futtatók száma kisebb s egy átalában az egész új intézmény nem a nagy aristocraţia kezdeményezése, mint egyebütt. Mindazonáltal összehasonlítólag a részvét nagy és Nápolyra nézve kielégítő. Mindkét napon futott összesen 22 ló, nagyobb részt kereskedők és más polgárok tulajdonai. De reményük, hogy idővel a magasabb körök is részt veendnek, s márez idén volt némileg egy kis mozgalom a főurak között. Humbert hy mindkét nap jelen volt, s mintegy 60,000-re rugó közönség sietett a látványban részesülni. A második futtatás közben egy fél óráig tartó hirtelen zápor nem bírta a nézők és versenyzők kedélyeit lehűteni. Ritornan tutti alla gran madre antica: ez olasz közmondás a Rómában száműzött Bourbonistákra ma igen helyesen alkalmaztatik. A leghíresebbek mint Mazza, Camiana, Merenda, kik Nápolyban csak fenevadaknak (bestie feroci) neveztettek a politikai üldözésekben tanúsított vitézségükért, az olasz kormánytól visszatérhetési engedélyt kértek és nyertek, s ma már itt sétálgatnak büntetlenül, hol egysor a legiszonyatosabb bűnöket követték el II. Ferdinánd nevében. Napóleon herczeget ismét a napokban várják vissza Florenczbe. E jövés-menésnek nagy fontosságot tulajdonítanak. E hó 19 én helyben Garibaldi nevenapja fényesen ünnepeltetett meg. Valamennyi nemzetörségi tanya és nem szorosan kormányi középüetek ki lettek világítva. Nem volt a városban ablak, melyből a három szinti zászló ne lobogott volna. Este két nemzetörségi zenebanda folyvást játszá felváltva a tábornok és a király hymnusát. A legszebb rend volt mindenütt s a nagynéptömegek „Viva Vittorio, Viva Garibaldi“ kiáltásokkal oszlottak szét. Tegnap ettük az első ezret. Gondolhatják, mily haladásban lehet itt a vegetatió. Dr. K. Gy. fvatalos közlemény ok. cs. kir. Apóst. Felsége f. é. mart. 17-től sejt legfelsőbb határozatával, a gyöngyösi általános kórház elsőd orvosát, dr. Horner Istvánt, az állam és a szenvedő emberiség körül