A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)
1866-07-28 / 173. szám
173-ik sz. Szóinkat, Julius 28. Előfizetési dij : listán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hónapi» ........................ 1 írt 75 kr. i hónapi »............................. 5 fi t 25 kr. i hónapi»............................. tO frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám 1 -sik emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT NAPILAP. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási dij : 7 hasábos i.yféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt téri 5 hasábos hetit sorért . . 25 kr. ) “ Az előfizetési dij a lap kiadó limitálA- hoz küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Augustus—szeptemberi 2 hóra Augusztus—octoberi 3 hóra Augusztus—decemberi 5 hóra Rendkívüli előfizetés :frt 3 frt 50 kr. 5 frt 25 kr. 5 frt 75 kr. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala PEST, JULIUS 2?. Politikai Szemle. (II.) Tegnap még úgy állhattak a dolgok, hogy a fegyvernyugvás — mi ma déli 12 órakor kitelt — nem fog meghosszabbíttatni. Alsó-Ausztriának ostromállapotba helyeztetését is úgy magyarázták, miként az nincs öszhangzásban a „Moniteur“ békebiztosításaival, sőt érkeztek Bécsből az éjjel és ma délelőtt távirati tudósítások, melyek határozott alakban jelentették, hogy a fegyvernyugvás nem hosszabbíttatik meg, így a többi közt a „P. L.“-nak ezt távirták tegnapról. „A ma reggeli „Debatte“ is jelenti, hogy a párisi távirat, a fegyvernyugvás meghosszabbításáról, nem valósul. Poroszország a fegyverszünet megkötését az általa felállított békeelőzetek rögtöni elfogadásától függesztette föl ; az osztrák kormány elhatározásáról nem hallatszik semmi. Ezt írja a félhivatalos „Debatte.“ úgy látszik azonban, hogy a dolgok ezen állásában ma délelőtt fordulat történt. Egy, az esti órákban hozzánk érkező távirati sürgöny szerint a ma esti „Wiener Abendpost“ ugyanis jelenti , hogy a fegyvernyugvás augustus 2-káig meghosszabbittatott s e naptól kezdve egy hónapi fegyvernyugvás köttetett. Károlyi gróf egyszersmind magával hozta Nicolsburgból a közte és Bismarck gróf között megállapított békeelőzeteket megerősítés (ratificatio) végett. E szerint nemcsak egyszerű fegyvernyugvás, hanem sept. 2-áig tartó egy hónapi fegyverszünet köttetett a nicolsburgi porosz főhadiszálláson Poroszország és Ausztria között, s a békeelözetek is megállapíttattak. Ezen békeelőzetek ratificatiója valószínűvé teszi a béke végleges megkötését, s ezek után már csak azt volna érdekes tudni : váljon a porosz békeelőzetek föltétlenül elfogadtattak-e Ausztria által vagy valami módosítást szenvedtek? Egy bécsi tudósításban azt olvassuk, miként az utóbbi napokban annyira haladtak volt a tárgyalások, hogy még csak a háboruköltségek megtérítésének kérdése volt elintézendő. Ausztria a háboruköltségek megtérítéséül egyszerűen illetőségét ajánlotta Schleswig-Holsteinból. Nagy kérdés az is, váljon Ausztriának és szövetségeseinek sikerült-e fegyvernyugvást nyerni a többi német szövetségi hadseregekre nézve is ? A harcz — mint látjuk — még nem szűnt meg a poroszok és német szövetségi hadcsapatok között. Münchenből tegnapról tavítják, hogy aznap ütközet volt Würzburgnál, minek eredménye eldöntetlen maradt. Pár nap előtt az a hír érkezett Pestre — mint most tudjuk a lembergi „Gazeta Narodowa“ jelentése után — hogy a moldva-oláhországi hadcsapatok Lucsa- ra (Bukovina) felé nyomulnának. A „Fremdbl.“ szerint bécsi hivatalos körökben alaptalannak tekintik a lengyel lap hírét. Eder báró, bukaresti csász. kir. főconsul, még utóbbi tudósításaiban megnyugtató biztosításokat tett ez ügyben. A dolgok azonban nemsokára ismét más fordulatot vehetnek a dunai fejedelemségekben, miután az alkudozások, hohenzollerni Károly herczegnek Moldva-oláhország fejedelméül elismerését illetőleg, mint halljuk, ismét meghiúsultak, illető helyekről lehetnek sugalmazva. De már ami a magyar minisztérium kinevezésének kérdését illeti, úgy látszik, hogy a „Debatte“ legfölebb csak a kormánytanács kisebbségben levő részének közlönye lehet. Nevezett lap legközelebbi czikkében a többi közt olvassuk : „Mindig küzdöttünk a pártok merev nézetei ellen. A compromissum volt jelszavunk reggeltől estig. Vádoltak minket, hogy egyik pártnak sem szolgáltatunk igazságot, s különösen a „N. Fr. Presse“ bánt velünk leggonoszabbul. Azonban ma már ezen lap is megtér és sürgeti a pártok coalitiojából alakítandó minisztériumot. És mondja : a német-osztrákok és magyar liberálisok között nem léteznek áthághatlan falak, s Auersperg Carlos hy és Hasner mellé egy pár előkelő deákista is beléphetne a minisztériumba. „Nem kérdjük e pillanatban, kik igyekeztek a németek és magyarok közé áthághatlan akadályokat gördíteni, mert nem akarjuk háborgatni a „N. fr. Presse“ embereit a megtérés órájában. „De mit ért a „N. fr. Presse“ ezalatt, hogy Auersperghg és Hasner mellé egy pár előkelő deákista is beléphetne a minisztériumba ? Minő minisztériumba? A közös ügyek birodalmi minisztériumába? Ily minisztériumot e pillanatban a magyar törvények nem ismernek. Csak indítványozva van még az ily minisztérium. Deák Ferencz elaboratuma hozza ezt indítványba; azon elaboratum, melyet a „N. fr. Presse“, mint haszontalan lemoz félrevetett , természetesen a háború előtt. „Addig, míg a közös ügyek lényege törvényes uton szabályozva nincs, míg a birodalmi minisztérium viszonya a magyar országos minisztériumhoz nem rendeztetek, addig sem a conservativ, sem a liberális magyar nem vállalhat tárczát a birodalmi minisztériumban, ha csak alkotmányos állását el nem hagyja. „Ha arra utalnak, hogy ime most is két magyar, Esterházy gróf és Majláth úr a miniszteri tanácsban ülnek : meg kell gondolni, hogy Eszterházy gróf csak tárcza nélküli miniszter, míg Majláth úr csak opportunitásból ül a minisztériumban, miután ezt a törvényesen még nem rendezett viszonyok kívánják így. „E tekintetben tehát a coalitio-minisztériumot illető indítvány valósíthatlan. Oly minisztériumban, melynek tevékenységi köre a nyugati tartományokra szorítkozik, a magyaroknak semmi keresetük. Az eszme azonban gyakorlativá válhatnék, oly minisztériumra nézve, mely csak a közös ügyeket kezelné. „Nem szokásunk új minisztereket candidálni. A „N. Fr. Presse“ azonban, ha coalitio-indítványát komolyan értette, csak Belcredi grófra czélozhatott, a kit a csehek bizalmi férfiának kellett tartania. A két „Presse“ egyszersmind azon hajmeresztő hírt is hozza, hogy Palacky és Rieger is Bécsbe hivattak, s ezek segélyével fogna a foederativ rendszer valósíttatni. Azt hisszük azonban, hogy jól ismerjük az irányadó körök nézetét, amidőn erősíthetni véljük, miszerint azon körökben sem a centralisation, sem a tiszta dualismusra, vagy a foederalismusra nem gondolnak. Azon körök vezéreszméje a kiegyezkedést a birodalom érdeke s az egyes részek indokolt igénye között. Ilynemű kiegyezkedést a három fölnevezett közöl egyik sem hozhat létre. „Az lehet, hogy Palacky és Rieger urak útban vannak Bécs felé, de mint levelezőnk biztosan állítja, őfelségétől vagy a kormánytól meghívást nem kaptak. A háború megkezdése óta nem okozott semmi hír nagyobb leverettséget Csehországban, mint midőn az új Presse írta, hogy centralista minisztérium fogna alakulni. A cseh nép sokat szenved most, többet, mint mi mindnyájan. És mégis épen Csehországból kérik a kormányt, hogy ne vegye tekintetbe az ország szenvedéseit, hanem folytassa a háborút, míg Ausztria érdekei kielégítve nem lesznek. „Ami a lengyeleket illeti , kívánjuk, hogy Ő Felsége kegyelmesen tekintettel legyen ezen nemzet előkelő kapacitásai iránt is. Galicziában a jó érzelmű osztrákig igen gyarapodik, s ezelőtt egy évvel mondtuk, hogy a kormány több támogatásra talál ott a nép, mint néha saját beamterei részéről. Akkor kígyót, békát kiáltottak fejünkre, a következés azonban nekünk szolgáltatott igazságot. A lembergi Landtag a viták ideje alatt, a galicziai nép a bábom folyamában osztrák érzelmet tanúsít, s mégis csak egy lengyel létezik, a ki dolgát a miniszterialsekretárségig felvihette. Belcredi grófot nem lehet fölmenteni a vádtól, hogy e tekintetben a lengyelek bizalmát kellőleg nem jutalmazta. (úgy látszik, a Debatte előtt a nemzetiségeknek adott concessiok közé tartozik, ha valamelyik hazabelije nagy hivatalt nyerhet Bécsben. Ha ez concessio, akkor nekünk magyaroknak semmi több kívánságunk ez életben. Mert van vérünkből való ember, a ki valóban fölebb vitte a „ministerialsekretár “-ségnél. Nádasdy gróf justizminiszter volt, Zichy Hermann gróf Hofkanzler, és poharat is emelt a magyar reichsrabok megérkezésére. Sőt még a cs. kir. hadseregben is nagy kitüntetés érte nemzetünket. íme Gyulay gróf commandirozott Magentánál, Benedek táborszernagy pedig Königgratznél. És mégis panaszkodunk ! Nézzünk Galicziára, melynek népe a kormányt jobban támogatja, mint akár az ottani beamter-világ. És mégis egyetlen egy lengyelben jutalmazták meg Galicziát azzal, hogy kineveztek egyet közülök miniszterialsekretär-nek !) „És mégis végzi a „Debatte“ — a lengyelek ma sem vonakodnának Belcredi grófnak bizalmat szavazni. Hátha még azon szerencséje lehetne ezen nemzetnek, hogy egy közülök felvihetné a miniszterségig ! (Bizony pedig egyszer már megtörtént, Goluchowski gróf idejében, hogy egy valóságos „ski”-vel végződő gróf lett osztrák miniszter. Nem vettük észre, hogy a lengyel nemzet ezen nagy megtiszteltetés hírére azonnal örökre elfeledte volna, mi volt egykor, s mi most.) A bécsi izraelita hitközség tagadólag válaszolt a helytartóság azon felhívására, hogy a község két zászlóalj önkénytest állítson ki. A „Presse“ szerint a bécsi izraelita hitközség ezen felhívás által igen kellemetlenül lepetett meg. Rothschild báró kimondá, hogy ily ügyben, mely minden osztrák patriótát egyaránt illet, az izraelita hitközség elkülönített téren nem működhetik. Szerdán a község ülést tartván, a felszólítást visszautassá, azon okból, hogy az izraeliták nem képeznek külön polgári, hanem csak egyházi testületet, s így a külön adakozás, mintegy a vallásfelekezetre vetett indirect adó színét viselné. Rothschild báró azt is monda, hogy inkább liquidálni fog, s kiköltözik Ausztriából, mintsem megérte, hogy specifice a zsidók által kiállított szabad csapat szervezését lássa. A börzén beszélték, hogy Belcredi gróf nyilvánítá, miszerint a kormány nem gondolt arra, hogy két zászlóalj felállításáról szóló felhívást az izraelitákra petrogálja, s nincs ellenére, ha a különben jó szándékból történt indítvány elejtetik is,“ csak fegyver által, de ipar és kereskedelem által is lehet csatázni és csatáznak is egymással Európa nemzetei. Legnagyobb csatatér a tenger, a világpiaczok ; legkisebb, igen csendes, barátságos, de igen érzékeny csatatér a világipartárlat. Kegyetlenül megverte itt már az osztrákokat sok más nemzet és azok közt a poroszok. Nem jól számítják a háborúskodás idejét azok, kik a mostani hadüzenetnél kezdik a számítást. Ausztria és Poroszország 1815 óta vetélkedik egymással.Erős csatákat vívtak, ipar, kereskedelem, hasznos intézmények, a szövetség vámja, politikája terén stb. stb. Poroszország, az a kis szegény Poroszország, mely a tilsiti békekötéskor (1807) fele vagyonát (3215 □ mfld 5,176,000 lélek) adta oda Francziaországnak s még 91 millió tallért fizetett reá, mihelyt veszteségeiből kiépült, igen jó taktikát kezdett követni : eltörölte a széheket, a népszolgaságot (Leibeigenschaft), új szerkezetet adott a városoknak, iparszabadságot alapított, egyenlő jogokkal ruházta fel a különböző vallásfelekezeteket, sőt végre egyesítette a két reformált felekezetet (Luther és Kálvin követőit). Poroszország ezen ügyes taktika nyomán gyors fejlődésnek indult: népesedett, terjedt, erősbödött benn és kividve. De Ausztria (ily „óriási birodalom,“) még a római német császárság felbomlása után sem gondolta, hogy az a nemrég kis szegény Poroszország vele vetélkedni merne — bár Frankfurtban ő is beleszólt már a közügyekbe. És ugyancsak megverte Ausztriát, némely kikötőben, némely iparvállalatban, okszerű csatornázásban, vasutakban stb. Poroszország követte taktikáját. Korszerű alapokra fektette a népnevelést; óriási mérvet adott ennek, miszerint ipar és gazdászat terén sokkal erősebb lett az ő népe, mint az osztrák monarchia legerősebb népe. — Pedig még akkor mi erősek voltunk ; mi is gyors fejlődésnek indultunk ; mi is el akartuk törölni az urbériséget és sok szép jó intézményt akartunk létrehozni ... De ő győzött— ő létre hozta — bár nekik is voltak közös ügyei Frankfurtban. Igaz , ez mind igen kevés a mi közös ügyeinkhez képest. Nekünk annyi közös ügyünk volt és van, hogy ezek közt saját ügyeinket nem bírjuk rendezni. Poroszország óriási lépéseket tett a közművelődés terén : népe mindinkább ügyes, szorgalmas, gazdag ; ipara és kereskedelme valódi „nagy hatalommá“ nevelkedett -- de fegyvere kevés, tökéletlen volt, s Ausztriában némelyek csak gúnyból hívták őt nagyhatalomnak . . . mert hiszen Ausztriának kétszer annyi fegyvere és fegyveres népe volt. Azonban 1848-ban, midőn a philosophák hazájában egy pillanatra a democrat elem győzött, azon elem a porosz királyt kiáltotta ki a nagy új német birodalom császárjának. És a porosz király saját önérzetében azt mondta: „nem cserél koronát!“ Ez már valóságos nagyhatalom. De ha nem lett volna is teljesen az, évről évre szorgalmasan fejtette a nép értelmét, a nagyhatalom valódi forrását és nem korlátolta annak szabad mozgását, sőt kedvezett ennek sok jó hitelintézete, takarékos kormányzata, óriási vas és vizi út hálózata által. Nem is kötelezte ő hosszas szolgálatra katonáit,de mindenkit begyakorolt a fegyverforgatásba — jó fegyvereket csináltatott — gyakorlatokat tartottak a honvédek éjjel nappal, esőben és szélben, különféle területen, fekve (mert a gyúrűs puskát így is meg lehet tölteni) térdelve, csúszva, szaladva stb. stb., miszerint a különben vézna nép igen ügyes és edzett lett , jó nevelést kapván (a mienkhez képest) jól tudott ügyelni egéssége fentartására , nélkülözés és munka közben is — míg némely más nép annyira hozzászokott a járszalagon vezetéshez, hogy már alig tudott ön lábain állni. Ekkor következtek a valódi csatázások. De nem itt kell kezdenünk a veszteségek és vereségek számítását. Régibb dolgok ezek. Legnagyobb vereséget szenvedett Ausztria 1849-ben, mert ekkor lett a legerősebb népből a leggyengébb. — Óriási vereségeket szenvedtünk 1854-ben, ekkor kezdődtek az államjavadalmak, vasutak, bányák stb. eladása és a kölcsönvételek (National Anlerien). Még nagyobb vereséget szenvedtünk 1853-ban, mert ekkor szakíttatott öt részre Magyarország, bár e szakítás csak a későbbi években vált a legérzékenyebb vereségekké. Szintén nagy vereségeket szenvedtünk a népnevelési hitelintézetek (hiánya), a kereskedelem, a vasutak hibás iránya, a csatornázás stb. hiánya miatt évről évre; mert mindezen hiányokat, mint az 1855-ki concordatumot, sőt minden új kölcsönt, minden új nagyszerű czéltalan kiadást nagy nyereménynek tarthatott a porosz, saját erősségére, előnyeire nézve. Ezek azon fel nem jegyzett zajtalan csaták, melyekben kiszámithatlan károkat s veszteségeket szenvedtünk. De ilyen károkat szendvedtünk a valódi zajteljes csatákban is — melyeket közelebbről kell elősorolnunk. K. L. Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. Az „O. D. P.“ írja július 25 -ről: Még tegnap késő éji órában közölte a kormány a lapokkal, hogy a poroszok ellentétben a megkötött fegyvernyugvással Leopoldsdorf fontos helyét megszállották. A közlemény a megmagyarázható izgatottság jellegét viseli magán, s ez alkalommal értesülünk, hogy (ami eddig tudva nem volt) a poroszok a már megkötött fegyverszünet daczára Pozsonyt el akarták foglalni. Vártuk, hogy a kormány ma további felvilágosításokat fog nyújtani ezen a porosz főparancsnokság által a népjog és becsületesség ellen elkövetett lépéseiről. Ez azonban nem történt. A lakosság között ezen események azon gyanút ébresztették, hogy Ausztriának a poroszok által ajánlott öt napi fegyvernyugvással ismét cselt vetettek. F. hó 21-ki porosz lapok nyíltan kimondották, hogy a porosz hadseregnek sürgetőleg szüksége van néhány napi nyugalomra, hogy magát kiegészíthesse és új positióiban berendezkedhessék. Rusz néven vették a porosz részről korábban ajánlott három napi fegyvernyugvás visszautasítását is, melyről a porosz „Staatsanzeiger“ már az iratokat is közzé tette. Miután most Ausztria csatlakozott a franczia javaslathoz, Poroszország tudja paralizálni az Ausztriára nézve teljes érvényű fegyverniugrást kétszeresen erélyes fellépés által Bajorország ellen és végül a demarcationális vonal egyenes megsértése által, mint azt tegnap hivatalos közegeink is kénytelenek voltak constatálni. Még nem tudjuk, mily semmis érvvel fogják az utóbbi esetet szépíteni — talán még nem érkeztek meg a térképek, melyekkel a porosz hadsereg legénysége el fog láttatni és melyen a demarcationális vonal is láthatóvá lesz téve , hanem a tények, tanúsítják, hogy milyen lojalitással járnak el ellenfeleink, és végül ideje lenne, a szükséges politikai eszélyességgel és előrelátással eljárni ellenükben. A poroszok által megszállott Leopoldsdorf egy patak jobb partján fekszik, s mintegy egy mértföldnyi távolságra van Grosz Enzersdorftól. A demarcationalis vonalat úgy látszik e patak bal partja képezi. Az ellenséges megszállás czélja nyilvánvaló : biztosítani maguknak a jobb partot eshetőleges későbbi actio szempontjából. 1809-ben e patak vonala volt a balpartján emelkedő magaslatokkal Károly félig fő positiója a wagrami ütközet alatt. Följebb a Lundenburg felé vezető úton a poroszok Wolkersdorfban helyezkedtek el. A „I. Fremdenblatt“-nak írják erről : Több nap óta várták már az alig egy órányi távolra álló poroszokat, midőn pénteken reggel egy porosz előőrsi őrjárat belovagolt a faluba, szállást készítendő 200 porosz számára, kik déli 12 órakor csakugyan meg is érkeztek. A parancsnokló tiszt rögtön magához hivatta dr. Iliévi polgármestert és kijelentette neki, hogy esti 8 óráig teremtsen elő szénát és zabot 200 ló számára, úgy szintén élelmiszereket nyolcz napra-200 ember számára és 600 akó bort. Továbbá megparancsolt a polgármesternek, hogy a lakosoknak hirdesse ki, miszerint a falunak két nap alatt tökéletesen ki kell firitvé lennie, miután Wolkersdorf, mint fontos katonai pont, a porosz csapatok által megszállatván, netáni csata esetére az osztrákok által lövethetnék is. Erre mind részben Bécsbe, részben az erdőségekbe menekültek, hol sátrakat emeltek, melyekben 8 —10 család fér el a házi állatokkal együtt, s várják a bekövetkezendő eseményeket. Markt-Orth-ból (harmadfél órányira Gr.Enzersdorf alatt, s egy negyedórányira a Duna bal partjától) írják a „Vtland“-nak júl. 22-ről . Már több nap óta a legkülönbözőbb hírek szárnyaltak itt a poroszok portyázásairól , míg végül váratlanul ma fél 12 kor délelőtt bevonultak, miután már 9 óra óta e környéken czirkáltak, s az embereket kérdezgették, hogy nincsen-e császári katonaság a közelben. A faluban két élelmiszerekkel megrakott szekeret fogtak el, azt mondván, hogy „mindegy, akár melyik hadsereg eszi meg azt az ételt !“ . Erre a községtől 100 mérő árpát vagy zabot, s mintegy 200 drb kenyeret reguiráltak, s mindezt egy óra alatt 6 szekérre rakták, s mint halljuk, Lasser felé vitték. Búcsúzóra sajtot és bort kértek, s ennek egy részét porosz tallérokkal vagy osztrák papírpénzzel fizették. Vidáman, a legudvariasabb üdvözletek közt távoztak. Egészben véve talán 200 ember volt. Ugyanez idő tájt a félórányi tá (t) A „Debatte“ az indítványba tett coalitio minisztériumról. A „Debatte“ közhiedelem szerint félhivatalos lapnak tartatik. Annyi áll, hogy úgynevezett „bécsi correspondensei“ több ízben oly közleményeket adnak, mik csak Fel nem jegyzett csaták és kiszámíthatlan veszteségek. 1. Nemcsak fegyverrel lehet csatázni, mert nemcsak fegyver által lehet népeket és nemzeteket hóditni. Vannak csaták , csatavesztések , melyekkel oly formán vagyunk: „halljuk a nagy puffogást, hátra nézünk, hát látjuk, hogy minket vernek !“ Nemcsak fegyver által, de belső zavarok és elszegényedés által is el lehet vesznie a nemzetnek, ha t. i. részei egymástól szétszaggattatnak, ipar, gazdászat és kereskedelem pang, s végre minden egyes rész vagy tag vagy nemzetiség az egészszel egyenlő jogokat, egyenlő önállást stb. követel . . . Nem