A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)
1866-08-02 / 177. szám
mn-iksz. Csütörtök, augusztus 2 Előfizetési díj : listán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hónapra ........................... 1 frt 75 kr. 1 hónapi a................................. 6 frt 25 kr. 5 hónapi a........................................10 frt 50 kr. iz előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP Negyedik évfolyam 1866. Beigtatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyilt-téri 5 hasábos betű-sorért . . 25 kr. SES“ Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalaihoz küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint. E lap szellemi részét illető minden kérlemny a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés allkifizetést (ti) Augustus—szeptemberi 2 hóra Augusztus—oktoberi 3 hóra . Augusztus—decemberi 5 hóra . . . 3 frt 50 kr. 5 frt 35 kr. . . 8 frt 75 kr. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala* PRT, AUGUSZTUSI Politikai Szemle. (II.) A franczia lapok következő táviratot közölnek Berlinből, júl. 28-káról, a békeelőzetek pontjairól: „Hivatalosan jelentik Bécsből, 27 kéről . A békeelőzeteket és fegyverszünetet tegnap írták alá Nikolsburgban. Ausztria kilép Németországból, mely szerveztetni fog. Elismer minden intézkedést, melyet Poroszország északi Németországban fog tenni, belefoglalva a területi változásokat is. Átengedi souverainitási részét Schleswig Holsteinben, s megfizeti a háboruköltségek egy részét.“ A „N. Fr. Presse“ írja, miként átalánosan hiszik, hogy az Ausztria és Poroszország közti végleges béke aláírása 8 nap alatt megtörténik, mégpedig Brünnben. Az idézett lap azt állította, hogy Ausztria nem 40, hanem 60 millió tallért fog Poroszországnak fizetni. A félhiv. „Deb.“ a leghatározottabban megcáfolja ezen állítást : Ausztria azon 15 millió talléron kívül, mint a herczegségi háborúból kárpótlásul illeti, nem fizet többet 20 millió tallérnál. A „N. Fr. Presse“ ezen czáfolatra a következő észrevételeket teszi: 20 millió tallér azonnal készpénzben fizettetik ki, 15 millió tallér schleswig-holsteini kárpótlás, mi hasonlóképen osztrák pénz, mit Ausztria megkaphatott volna, ezenkívül 5 millió tallér a porosz hadcsapatok tartására fordíttatik , az összeg tehát 40 millió tallér vagy 60 millió forint. Ennélfogva körülbelül két annyit fizet Ausztria,mint amennyit a „Debatte" állít. A „N. Fr. Presse“ be akarja várni még a békeelőzeteket is, s figyelmezteti a „Debattet”, hogy ne igen osztogassa a cáfolatokat. A „France“ azzal dicsekszik, hogy Francziaország beavatkozásának köszönhető, ha a 200 millió porosz kárpótlási követelés 75 millióra leszállíttatott. A „France“ valószínűleg francokban számít, de az utóbbi összeget csak fentartással közli. Ugyane lap még egy új adatot közöl a békeelőzetekből : „Ausztria kizáratását mind az északi, mind a déli német szövetségből jelenlegi területi épségének fentartása mellett fogadta volna el.** Ezen nagy fontosságú békeelezeti pontott, mi már tegnapi szemlénkben megjegyeztük volt. Ausztria — tudomás szerint — 8 napi fegyvernyugvást kötött Olaszországgal. Ezen fegyvernyugvás határideje ma éjszaka 12 órakor telik le. Már tegnap jelezve volt, hogy Olaszország nem igen hajlandó a fegyvernyugvás meghosszabbítására feáállni. E tárgyban ma igen érdekes közlemények állnak előttünk. A félhivatalos „Debatte“ levelezője ezt írja: „A florenczi kabinet még nem látszik hajlandónak arra, hogy a fegyvernyugvás fegyverszünetté változzék át. Victor Emmanuel kijelentette : ő semmi békét nem köthet anélkül, hogy Olaszország fegyverei legalább egy győzelmet vittak volna. És oly kevéssé felel meg országa becsületének, hogy egy tartományt ajándékban kapjon stb. A dolgok ezen állását tekintve, nem tartozik a lehetlenségek közé, hogy a háború közelebbről folytattatni fog Ausztria és Olaszország között.“ A félhiv. „Debatte” azonban észrevétellel kiséri levelezőjének tudósítását. A Florenezből érkezett azon távirat után, mely szerint Barrai gróf felhatalmaztatott kormánya által, hozzájárulni a négy heti fegyverszünethez , az remélhető, hogy Victor Emmanuel az utolsó pillanatban más gondolatra térend. Mint egy bécsi tudósításból látjuk, Poroszország csak arra kötelezte magát Olaszországot illetőleg, hogy a florenczi kabinetet a fegyverszünet elfogadására bírja. Ezen kötelezettség, mint látható, nem elég határozott. Arról nincs szó, mit fog tenni akkor Poroszország, ha Olaszországot nem bírhatja reá a fegyverszünet elfogadására. Bécsben ez okból készen állnak a háború tovább folytatására, s főként Trient védelmezésére tesznek intézkedéseket, mely a fegyvernyugvás megkötésének pillanatában nagyon veszélyes helyzetben volt. A „N. Ér. Presse“ azonban — a fenebbi közleményekkel ellenkezőleg — azt állítja, hogy a „Debatte“ közleménye nem egyéb figyelemébresztő humbugnál. A hiv. „Bairische Zig“ is jó forrás után közli 30-káról, hogy a fegyverszünet már most Ausztria és Olaszország között is megköttetett, aug. 2-kától kezdve négy hétre. Ezek után méltán kérdhetjük: kinek van már most igaza? Ezen kérdésre némi feleletül szolgálhat azon tény, hogy 29--ke óta ismét nagy csapatokat szállítnak vissza a déli osztrák seregből; a déli vasúton 40 vonat volt megrendelve, mint a „P. L.“-nak Bécsből írják. Az osztrák hadcsapatok Tirolba szállíttatnak. Egyébiránt a fegyvernyugvás ideje ma éjjel telvén ki,pár nap alatt megtudhatjuk, hogy van-e fegyverszünet Olaszország és Ausztria között. Bukaresti hírek szerint, ott abban fáradoznának, hogy négyes szövetséget kössenek Románia, Szerbia, Görögország és Montenegro között. Pest, augusztus 1. Amily reménykedéssel tekintett a reactio minden érdekelt fele az absolutisticus Ausztriára, épen olyan érdekeltséggel csatolja figyelmét a constitutionalismus minden igaz híve Magyarországhoz. Azt mindenki tudja és érzi, hogy az alkotmány nélküli kormányzás percei meg vannak számlálva mind Magyarországon, mind Ausztriában , még akkor is, ha azt a hatalom fentartani kívánná, ami nem valószínű. A hatalomnak sokkal több oka van az absolutizmus rendszerében legkártékonyabb ellenfelét ismerni fel, mint maguknak a népeknek , mert a népektől csak azt vehette el e rendszer, amit a föld fellett talált, de a hatalomtól elvette magát a földet, egyik országát a másik után veszítve el. És ekkor Magyarországon leendő sor bebizonyítani a szabadelvű Európa előtt, hogy a szilárdságában vetett bizalmat megérdemelte. Magyarországon leend bebizonyítani, hogy itt a szabadelvűség eszméje nem pártfogalom, de az egész nemzet lelkületének kifejezése , hogy a szabadelvűség vívmányai nálunk nem egy kiváltságolt osztály, nem egy szűk kör, nem egy felekezet számára szerzendő előnyök, hanem a jogok és kötelességek őszinte egyenlősége minden honpolgárra nézve, és szabad verseny minden téren a külországok polgárai irányában ; hogy Magyarországon az önkormányzat nem a felbomlás, de a constituálás tényezője ; hogy nálunk a polgári szabadság nem vezet anarchiára; hogy a nemzeti lét utáni küzdelem nem hadüzenet a civilizatiónak, sőt ellenkezőleg a közművelődésnek egyedül lehetséges procedúrája; és hogy végre az, amit Magyarországon alkotmányosságnak vallunk, se nem forradalmak rögtönzése, se nem avult intézmények religuiája, hanem egy valóságos életerős fogalom, mely századokon át több országot és népfajt egy elválni nem akaró egészszé birt egyesíteni, mely a korszellem igényeivel mindig a nemzet jóváhagyása mellett practice fejlődött, tökéletesült, s még tökéletesebbé fejlődni képes. Hogy e fogalom alatt alkotmányunkat egész addig a kifejlődési stádiumáig értsük, amelynél erőhatalommal megszakítatott, azt saját meggyőződésünkön kívül minden körülmény tanácsolja. Hazánkra nézve még az absolutizmus is kevesebb veszélyt hozna, mint egy rosz alkotmány inaugurálása. Az absolutismusnak egyszer vége szakad, s akkor a rendszer emberei elmúlnak, de megmarad az ország, megmarad a nemzet ; míg egy rész alkotmány, mely a korszellem ellenére épült, mikor összeroskad, azt a nemzetet is sújtja omladékaival, mely alája telepedett. Előttünk áll a példa: — lajthántuli atyánkfiai, kik a nagy német nemzettel való kapcsukat elvesztve, (mely rájuk nézve legdrágább lehet.) — bűnhődnek nem azon kormánynyal együtt, sőt azon kormány helyett, melynek hibás alkotmányművét (bár hibáit eleget vitatták) mégis elfogadták, sőt mellette négy évig küzdödtek , mert egy hibás alkotmány leveszi a veszély terhét a kormány válláról, s átteszi a nemzetére, hanem meghagyja a kormánynak a veszélybe mehetés lábait, a nemzet korlátozó megóvása nélkül. Mi kifejezést adtunk óhajtásainknak. Kívánjuk az igaz alkotmányosságot Magyarországon, s miután ez óhajtást a nemzet is osztja, s miután az uralkodó szava is igy hangzik : „én alkotmányos fogok lenni!“ — tehát — „quis contra nos?“ J. M. Pest, augusztus 1. (1) Már arra el lehetünk készülve, hogy ez a kormány, vagy egy másik olyan, mely Bécsben a posibilisek sorába tartoznék, a belügyekre nézve a legjobb akarattal sem fog egyebet tenni, mint törekedni fog, hogy ezt a szerencsétlen Ausztriát ismét visszahelyezze azon állapotba, melyben a háború előtt volt. Hogy minő volt ez az állapot, mutatja azon tény, hogy a félannyi Poroszország megtámadni merte, s egyszersmind a többi Németországnak is hadat szent és mindenütt győzött. Nyilt titok az, hogy Bécsben oly kormány, mely a rendszer gyökeres megváltoztatását tűzné ki czéljául, képtelenségnek tartatik. A féltettek politikája már az ottani traditiókban gyökerezik. Ez azon valódi és igazi fő „öröklött haj“ , míg a többi, amiről nagy szerencsétlenségek után beszélni szoktak, nem egyéb, mint ezen egynek természetes következményei. A sok rövidlátó politikai orvos mindig csak a betegség feltűnő kórjeleit próbálgatja gyógyítani. A betegséget magát, mint az erdőt a fától, nem is látja. Pedig meg van írva : medice cura te ipsum. Beszélik, hogy e pillanatban az experimentatiók sora a foederalismus rendszerére következett volt. Sokan megijednek e szótól. Mért? Mert a foederalismust a szó valódi értelmében veszik. Kár lesz emotiokba esni, mert bízvást feltehetjük, hogy ezen kormány legfölebb annyi concessiót fog a foederalimtusnak adni, mint amenynyit körülbelöl a Majláth-Sennyei administratio az úgynevezett dualismus számára kivívhatott. A midőn a mult nyáron a bécsi lapok egei földet betöltötték panaszaikkal és vádjaikkal a dualismus ellen , e szót szintén csakis valódi értelmében vehették : azon dualismus ellen, mely gyakorlatilag is ténynyé vált, azt a kis tentát is kár volt vesztegetni, a mennyi egy czikkírásra elég. Sorban egymásután annyi különféle alakban mindig ugyanazon egy rendszer uralkodásánk voltunk tanúi. Különösen pedig a miniszteri absolutismus bájainak élvezetéről eddig még egyik vezető kormányférfi sem tudott lemondani. Schwarzenberg herczeg comando szóval parancsolt, Bach báró a beamterekhez intézett Verordnungokkal kormányozott. Schmerling úr engedte beszélni a reichsrath urakat, de tette azt a mit jónak látott. Belcredi gróf a Sisthrung kősziklájára építi rendszerét, s várja, hogy a roppant kérdések önmaguktól oldódjanak meg : donce defluat amnis. Boldog, boldogtalan ember folyvást, liberlismusra, alkotmányos szellemben történő haladásra, és a szabadsági eszmék ápolására unszolja és sürgeti a kormányt. Legkisebb kétségünk sincs, hogy mind e szép dolgokat a kormány is akarja. De kénytelen is akarni, mert valóban kézzelfogható módon bizonyították meg rajta, hogy a nevezett dolgok ellenkezője mindannyiszor feneketlen pocsolyába vezette őket. A jó akarat azonban nem elég az üdvösségre. Eddig még csak annyi haladást tapasztalunk a liberalismus és constitutionalismus terén, hogy excellentiaik méltóztatnak ezen szavaknak gát nélküli cursust engedni, de azontúl a hányszor csak ezen liberalismus és constitutionalismus a praxisban és részletekben is concret követelményekkel mert előlépni , egyéb választ soha sem kapunk, mint válvonogatást, vagy legfölebb hiú biztatást és ígérkezést a nem tudom mikor bekövetkezendő jövőre. A jövőre ! Mintha bizony mi csak a jövőt, mely úgyis Isten kezébe van letéve, féltenek ma ! A jövő iránt semmi aggodalmunk ; a liberalismus és constitutionalismus eszméi mint lavina indultak meg, és utódaink egykor kényelmesen élvezendik a mi mai küzdelmeink gyümölcsét. Azonban értünk is meghalt a Krisztus , mi is Árkádiában születtünk, magunk is meríteni akarnánk azon örömökből, miknek izét nagyon jól ismerjük, de a poharat mely e nedtárt foglalta magában, erőszakosan kicsavarták markunkból. És mi azon plansibilis ok, ami által gátolva volna a kormány, megadni mindnyájunknak mindazt, amihez épen oly erős históriai, mint természetes jogaink vannak? Azt mondják: az alkotmányos szabadság megadása „még mindig“ lehetlenség, mert ha minden létező politikai elem szabad és természetes érvényre jut, akkor az érdekek különbségénél fogva roppant cháosz következik. Van ebben valami látszólagos igazság, azonban mindenek fölött épen a kormánynak nem volna szabad ezen desperatiot eláruló argumentumhoz folyamodni. Mert azon argumentum, hogy ezen monarchiában annyi különféle elemek, és egymással homlokegyenest ellenkező érdekek léteznek, in ultima analysi oda vezet, hogy mi mindnyájan, akit a sors ezen terület boldogtalan lakójává tett, arra legyünk kárhoztatva, hogy örökös absolutizmus alatt nyögjünk, haszontalanul küzdjünk és tusakodjunk ezen lélekgyötrő taposó malomban, s a mi erőt mégis netán összeszereztünk volna, az időközönként megújuló nagy háborúkban megint elveszítsük. Ma újra ott vagyunk, sőt sokkal hátrább, mint 1859. végén voltunk. Mihez kezdjünk ? Azért izzadjunk és túrjuk tovább a földet, hogy egy legközelebbi politikai vihar keletkezésére ismét mindent elveszítsünk? Nem volt elég a tapasztalás, hogy a külföld folyvást számít az osztrák belállapotok ziláltságára ? Íme egy fél annyi népséggel bíró állam, melynek hadserege a dán katonásdin kiiid ötven év óta nem szagolt lőport, büszkén harczra provocálja Austriát, megveri, és Bécs kapui előtt diktálja a békét ! Az nem mentség, hogy Ausztria Olaszországgal is harczolni kénytelen volt , mert az olaszok támadása miatt oda fordított erők hiányát helyreütő azon körülmény, hogy Ausztria jelentékeny szövetségeseket nyert a német Bund sok tagjában, kiknek ellenében Poroszország is kénytelen volt erejét megosztani. renczi kabinet Déltirol és Istria iránt nem támaszt igényeket. _— Ugyan a „P. Ll.“-nak Bécsből jul. 30-ról írja egy másik levelező : Az alkudozások Olaszországgal mégsem látszanak oly könnyedén folyni, mint talán föltehető vala, miután Poroszország nemcsak maga részére kötött fegyverszünetet , hanem az előzetekben arra is kötelezte magát világosan, hogy mihelyt Napóleon császár határozottan kijelenti, miszerint Velenczét Victor Emmanuelnek engedi át, Olaszországtól is kieszközli a fegyverszünetbe való megegyezést. Úgy látszik hogy az olasz kormány, tekintve a nagyon felingerült kedélyeket, nem merte Velenczét a custozzai és lissai vereségek után, kegyadományként elfogadni Francziaország kezéből, (a Persano elleni eljárás is ilyesmire mutat),s hogy érzi annak szükségét, miszerint valami fegyvertényt kell végbevinnie, melyhez képest Velencze megszerzését mégis némileg saját erőkifejtésének lehessen tulajdonítani. Annyi tény, hogy Degenfeld gr. ki Govone tbkkal Nikolsburgban egyezkedett, miután a nevezett tbk egyszerre „utasítások hiányában“ volt, már tegnapelőtt visszajött Bécsbe, s hogy tegnap óta nagy csapattömegek szállíttattak a déli vaspályán Tirolba. (Tegnap a déli vaspályán 46 vonat volt megrendelve.) Valljon Florenczben, talán a Toulonból történt franczia hajóraj kiindulása hírének nyomása alatt is, némi változás nem történt-e a nézetekben, azt még nem tudhatni. A „La France“ a békéről így ítél : „A háborúra, — úgymond, — mely annyi veszedelmet okozott, most béke fog következni, melynek következményeit a jövő ki fogja fejleszteni, de amely még nem lesz Európa sorsának végleges szabályozása. A béke előzetes eredményeiként azonban ezeket constatáljuk : A császár közbenjárása megszüntette a vérontást, s az oly komoly problémákkal eltelt Europa összeszedheti magát azok megoldására; az 1815-diki szerződések utolsó nyomai is megsemmisíttettek ; a coalitio utálatos művéből semmi se maradt meg; a franczia programm Olaszországban kiegészíttetett, s a félsziget terjesztője leend azon eszméknek, melyeket Francziaország a világban megtestesít. S váljon ez már minden-e ? Nem hiszszük. Az eredmények más kérdéseket hoznak napvilágra, melyek meg kell hogy oldassanak. A florenczi hivatalos lap jelenti, hogy nyolc napi fegyvernyugvás köttetett Olaszország és Ausztria között, s közelebbi részleteket ismertet meg a békeelőzetek alapjáról. „Napóleon császár javaslatai — úgymond — Olaszországot illetőleg, a velenczei tartományoknak Olaszország részére történendő átengedtetésére vonatkoznak, minden Ausztria részére nyújtandó kárpótlás vagy kiegyezkedés nélkül. Még Dél-Tirol átengedését is megígérnék félhivatalosan s barátságosan.“ Békealkudozások. A „P. Lloyd“-nak írják Bécsből jul. 30-ról . A végleges békealkudozások Ausztria és Poroszország között tegnap elkezdődtek. Minthogy ez már úgy is csak formaság, bizonyosnak lehet tekinteni, hogy a béke néhány nap alatt, s e hét folytán mindenesetre meg lesz kötve. A béke megkötésének napján a 20 millió ft. fizetése annyival inkább meg fog történni, minthogy a kormány ezen összeget a banktól fogja kapni kölcsön. A bankkal legközelebb kötött kölcsönből mai napig még csak hat millió használtatott fel. A porosz csapatok a legrövidebb idő alatt, még a fegyverszünet letelte előtt át fognak menni az osztrák határon. Olaszországban is közel kilátásban van a béke megkötése. A fio Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. A tamácsi csatáról a „Vatland“ levelezője a következő részleteket írja :* „Bécs főhadiszállás, jul. 29. Mendel ezredes dandára f. hó 18-dikán délelőtt óta a kissé kiterjedt de igen kitűnő tamácsi állást foglalta el, melyet a működő hadsereg főparancsnokságának f. hó 17-től kelt távirati parancsa értelmében a legvégsőig tartani kellett. 22-dikén reggel így volt megszállva : a 12-ik vadászzászlóalj és a 3-ik hadosztály Parmagyalogság a Franzhoftól keletre fekvő magaslatokon volt a jobb szárny biztosítására. A 2-dik hadosztály Parma-gyalogság közvetlenül Franzhoftól, éjszakkeletre állt. Az 1-ső osztály emegett a magaslaton Franzhof és Lamács között támogatásul. A 3 dik zászlóalj a vasúttól jobbra állott Lamács felé, a 2ik zászlóalj tartalékul a mély és egészen járhatlan vasúti bevágás által elválasztott jobb szárny számára. A Mazzuchelli ezredből az 1-ső zászlóalj előőrsön állott 2000 lépésnyire Franzhof előtt, és a vasúti töltés hosszában egész a második meredeken emelkedő erdős és a tamácsi völgyet nyugatra környező magaslatig. A völgygyel magával határos kopasz magaslat ez ezred 8-ik százada által volt megszállva, melyhez a csata folytán csatlakoztak a 7-dik és 9-dik, azután a 10., 11., és 12-dik század. A 3-dik zászlóalj a vasúti töltéstől balra állott egyenlő magasságban a Parma ezred 3. zászlóaljával. A dandár teljes biztosítására kocsizó őrjáratok állottak Dévénynél, Újfaluban, azután a vasúti hidaknál, melyeket, valamint az Újfalu mellettit is 18-kan szétrombolták, végül kocsizó őrjáratok kezdetben Marchegg és Stomfánál, s ezután Beszterczénél. A 2 dik számú Schwarzenberg hg és a 6-dik számú Ferencz József császár dsidás ezredek, összesen 500 lóval, később pedig a 9 dik számú Mensdorff dsidások 3-ik százada, Waldegg b. ezredes parancsnoksága alatt lovassági dandárt képeztek, s az 1-ső számú dandárüteggel és a tartalék tüzérség 16 nyolc fontosával a rendkívül kedvező Lamács és Hidegkút közötti területen állottak. Továbbá jobb szárnyunk fedezésére 21-dikén este óta ott állott a 9 dik vadász zászlóalj, mely a Henriquez dandárhoz tartozott. Ezen kívül 22-dikén délelőttre biztosítva volt ezen a Schütte báró ezredes által vezényelt dandár többi részének megérkezése is. Végül a pozsonyi katonai parancsnokság részben a dandár jobb szárnyának biztosítására kiküldötte az alája rendelt 9-dik dsidás ezredet. Ezen ezreddel a dandár számos dsidás és vadász őrjárat által folytonos összeköttetésben állott. Az ellenség a legutóbbi napokban Landshut és Knti, továbbá Hohenau, St. Johann, Dürnkrut Gairing, s végül Marcheggen át, mely helyek