A Hon, 1866. október (4. évfolyam, 226-251. szám)

1866-10-19 / 241. szám

most, amidőn még mindig csak a provisoriumok s a mától csak holnapra biztos állapotok epochájában vergődünk. Egészen más szempontból kell azonban felfognunk a hadsereg alkalmazásának kérdését a külügyi politika vezetésének tekintetéből. A belügyi alkalmazás tekintetében legalább reméljük azon idők bekövetkezését, amidőn a hadsereg oly rendszer biztosítására szentelendi erélyét, melyet a kormány és a nép kölcsönös egyetértése juttatott érvényre. Itt tehát szabad remélni az érdekegységet is. A külügyek vezetésében azonban, a létező sajátságos viszonyok mindig követelni fogják, hogy a népek érdekei szerint a kormány ne folytasson oly politikát, mely a monarchia csak egyik részének kedves ; több „országnak vagy királyságnak“ pedig csak hideg közönyére, vagy épen elégedetlenségére számíthat. A nagy franczia háborúk idejében a hivatalos Magyarország, amint tudnillik hazánkat akkor az aristocraticus rendek képviselők, elég lelkesedést tanúsított a francziák ellen, de az ország valódi közvéleménye nem helyeselhette a beavatkozást azon távol fekvő állam belügyeibe. Schleswig-Holstein ügye roppant hochokat idézett elő a Reichsrath német padjain , de már Csehországban sem sokat gondoltak azon két herczegség kérdésével, a magyar embert azonban már az is képes volt unalommal és boszankodással eltölteni, ha a lapokban, más vidámabb s háladatosabb czikk tárgy helyett a vezérczikk czímében Schleswig-Holstein desperatus nevét kelle megpillantania. Hasonlót mondhatunk Ausztriának eddigi német és olasz politikájáról. Ezen két szomszéd irányában az orsztrák külügyminiszter mindig oly politikát követett, mintha Salzburgtól Brassóig csupa német elem lakná a vidéket, s mintha a magyar ember épen úgy foglalná napi imájába Frankfurt városa dolgát, mint a bécsi német apa, aki titokban tán remélgeté, hogy egykor még ott is apertura nyithatik Beam térségre kiiskolázott, s otthon practikánskodó kedves fia számára. Nyitra, 1866. September 3. A „Hon“-ban Ghiczy Kálmán és Tisza Kálmán köztiszteletet érdemlő honfiak, Magyarország és a Lajthántuli országok és tartományok, közös érdekli viszonyainak tárgyalásával foglalkozó országgyűlési albizottság kisebbségének javaslatát védvén, kívánatosnak nyilváníták, nevezett albizottság javaslatainak minél több oldalróli megvitatását. *) Midőn széles e hazában senki sincs, ki miként a fentisztelt urak ezen életkérdésnek a legcsekélyebb részletig, minél behatóbb és alaposabb megvitatását ne óhajtaná, mielőtt általa honunkuj közjoga hosszabb időszakra változhatlanul megalapitatnék ; önkénytelenöl is fölmerülnek azon kérdések : 1- ször, váljon a jelen provisorium, melynek segélyével alakittatott s mely alatt nyög még most is a hongyüléssé jelen sajtó-viszonyaink alatt, lehetséges-e ezen életkérdés kellő szabadsággali és nyomás nélküli megvitatása, továbbá 2- szor, kik lennének az országban pártonként hivatva, annak megvitatására ? és végre 3- szor milyenek azok nyilvános, vagy titkos okai, melyek miatt a közkívánat daczára, a hallgatást tartják ildomosnak ? — Az elsőre nézve, ha meggondoljuk, miként ezen kérdés oly kényes, hogy az azt vitató igen könnyen a hatalom, vagy a többségre vergődött pártok, vagy mindkettejük neheztelését vonhatná magára, nem fogunk csodálkozni azon, ha bárki is, kétszer számot vet magával, mielőtt oly műnek taglalására vállalkoznék, mely ha nem három, bizonyosan két oly hatalmas országgyűlési pártnak, miként látszik lényegében compromissumát képezi, melynek vezetői az országgyűlési megelőzött közhangulatnak csaknem egyedüli irányadói valónak, s ha bár e nézet engem a kérdéses munka nyilvános térem feszegetésétől végkép nem riaszt is el, mégsem tagadhatom, hogy említett körülmények, súlyosan nehezednek az én tollamra is. A 2-ik és 3 dik kérdésre nézve, vizsgáljuk a pártokat és hallgatásuk okait egyenként . A legszélsőjobb férfiai, — ha ildomosságból, az alválasztmányi műbe titkon bele nem egyeztek, — sokkal nyiltabban látnak, hogysem azzal ámítanák magukat, miként nyilvánosság terén, az alválasztmány mindkét javaslatával ellenkező, eddigi elveik, akár az országgyűlés, akár az országos közvélemény többsége általi elfogadtatásra számíthatnának ; azoknak tehát, inkább eldöntő helyen igyekszenek érvényt szerezni, és a vitatkozó pártok erőlködéseit azon megnyugtató győződéssel hallgatják, hogy bármit végezzenek is azok, elvégre, ha tán miniszteri köpenyeg alatt, de mégis csak az fog történni, amit ők tervezenének. A legszélső bal férfiai hallgatásra kényszerítve érzik magukat, mert a megszokott törvényes, és a vitatkozás szabad folyamára legalkalmasabb törvényhatósági tért nélkülözik, mert továbbá a jelenlegi sajtóviszonyok közt, nézeteik szabad kifejtésében akadályoztatva lévén, a jelen höngyűlésen többséget szerezni nem remélhetnek, és végre, mert tisztán vélik láthatni, hogy a jelenlegi hatalmat kezelők még az annyi jogfeláldozással teli javaslatokat, sem fogják őszintén elfogadni, minthogy azok szerint is másokra kellene a népek boldogításának gondjait bízni. Az orsággyűlési alválasztmány többségének a hongyűlésében jól szervezett pártja, e testületben számszerinti győzelme felől meg lévén nyugtatva, a gondolkodás fáradságát a haza kitűnő fia, bölcs vezérére bizza, ki a kisebbség javaslatát, országgyűlésen kivtl czáfolni, fölöslegesnek tartja. Az 1861-ben többségben lévő, jelenleg az alválasztmány kisebbségét képező párt, minthogy elveinek kivihetősége iránti önbizalmának elvesztése folytán, 1865-ben a kivételes állapot országgyűlés előtti megszüntetése, illetőleg a törvényhatóságok visszaállítása, mint a törvényes országgyűlés nélkülözhetlen kellékének kérdésében, határozott irányát is elveszté, oly kisebbségre jutott, hogy a jobboldal és jobbközép egyesülése akadályoztatásának , talán elért passiv eredménye végett, magát a többség által vonattatni kénytelenné lett. Amennyiben ezen hamis álláspontja engedő, javaslatát derekasan, sőt alaposan védte, azonban annak a nevezett pártok általi vitatását felhozott, elfogadtatását pedig alább felhozandó okoknál fogva hiában várná. Alólírott, miután koruk és politikai állásuk folytán nála hivatottabb egyének, ez érdembeni felszólalását hasztalan remélte, a nagyon tisztelt felszólító urak, és az ügy fontosságának, ha nem is aggodalom nélkül engedve, polgári kötelességének nézi, a nevezett albizottsági munkálatok felett meggyőződésévé vált igénytelen nézeteit, lehetőleg tárgyilagosan előadni. Gyakorlatlan irálya is netáni tévedéseiért elnézést kérve megjegyezni kívánja, hogy e mű, mivel a t. olvasó beketűrésével visszaélni nem akart, nem képez kikerekített egészet, hanem nagy részt nem egyéb megpendített eszméknél, melyek tovább szövése a t. olvasó belátására van bízva. Az albizottság kisebbségének javaslata említett okoknál fogva, a többség javaslatával némely, különösen a leglényegesebb kérdésekben nagy részben, vagy legalább elvben, egyetértésre jutott, s így, nem akarom a felelősséget elvállalni az iránt, hogy a képviselőház falain kívül maradt, nemzet többsége, az országgyűlési pártok élénk tevékenysége által, az egyik, vagy másik javaslatábal pillanatnyi belenyugvásba nem lenne leírható, de bizton állíthatom miként az ország értelmességének gondolkodó és párttusok által föl nem hevült nagy részében, az albizottság mindkét javaslata, erős aggodalmakat gerjesztett , mert valamint nem elégítheti az ki azon számtalan pártárnyalatokat, melyek a korlátlan, van alkotmányos korona jogait tágítani, vagy csak föntartani is kivánják ; úgy másrészt nem elégitheté az ki azon honfiakat sem, kik az országnak őseiktől öröklött alkotmányos függetlenségét, utódaik számára is biztosítani óhajjják, és pedig : A korlátlan hatalom pártolóit, a kiknek száma a hivatalnokok seregének nagy részét, rokonaikkal és különféle érdektársaikkal ide számítva, épen nem csekély, — semmiféle tervezet sem elégíthetné ki, mely az alkotmányosságnak még csak színét is viselné, mert minden tekintetbeni korlátlan gazdálkodásuknak, az is véget vetne'. Az alkotmányos korona jogait és minden homálytól ment fényét védőket, nem elégíthető ki, mert: 1- szer. Az alkotmányosság elvei szerint, a fejedelem a kormányzás terheit kormányára bízván, őt semmi felelősség sem érheti, hogy a sérthetlen szentség nimbuszában, annál díszesebben ragyoghasson, míg a többségi javaslat szerint, a megalapítandó közös ügyek költségeinek aránya, a kisebbségi javaslat szerint pedig, minden, a Lajthán inneni és tuli részek között közösen elintézendő, sok és legfontosabb ügyek vitás kérdésében a fejedelemnek kellene bíráskodnia ; minthogy perig ott, oly életbevágó érdekek és a nép érzületében mélyen gyökerezett politikai kérdések eldöntése fog minél gyakrabban előfordulni, melyek nem positív törvény szakaszai, de az uralkodó bölcs belátása, és egyik vagy másik fél érdekei, vagy vágyai iránti hajlama szerint lesznek eldöntendők, a felelősség egyedül az ő vállaira nehezednék, mivel pedig a néha szenvedélyek által elvakított vesztes fél, magát megröviditettnek és a másikat kegyeltnek hinné, mi az eddigi politika vétkei folytán egymással úgy is irigykedő kedélyekben, a fejedelmi biró iránt,önkénytelen is keserűséget szülne — minek elmellőzése épen az alkotmányosság fő feladatainak egyike, és a korlátlan uralomróli lemondásnak egyedüli jutalma, s mivel továbbá ezen ingerültség, minden előforduló esetben az uralkodó összes tartományainak egész hasonfélére terjedne ki, az, Európa mostani vajúdási állapotának némely kedvezőtlen perezében, veszélyessé is válhatnék. 2- szor- Mert a többségi javaslat szerint, a közös ügyek elintézésében fönakadás jöhetne létre, mivel, ha a Lajthán inneni és túli képviseletek többsége, miként természetes bizottmányi tagjait saját pártjából választaná, azok egyes főkérdésekben egy nézetűek lehetnének, és így, midőn a két országgyűlés, illetőleg bizottmányaik között, egyetértés nem jöhetne létre, előfordulhatna, hogy a közös szavazó ülésben és testületileg fognának szavazni, és minthogy mindkét fél egyenlő számmal lenne képviselve, megeshetnék, hogy miként az említett javaslat is mondja, a néha halasztást nem szenvedő sürgős ügy, eldöntetlen maradna. 3 szót. Mert mindazon esetekben, midőn a korona döntené el a vitás kérdést, a vesztes fél, a magának föntartott magány tevékenységével, s főleg újonez megszavazási jogával, igyekeznék a koronát kivánatainak elfogadására szorítani, minthogy pedig a korona, mind a két fél ellenkező kivánatait soha sem elégíthetné ki, és a Lajthántúliak, a javaslatok szerint a Lajthán inneniekhez hasonló alkotmányos jogokkal lennének ellátva, az államgépezetnek kerekei folytonosan egyik vagy másik félen, ha nem is akasztathatnának meg teljesen , de szabályszerű mozgásaikban, minden esetre tetemesen akadályoztatnának. A magyarok schleswig holsteini, vagy védvári, az osztrákok a keleti kérdés, vagy szabad kereskedési érdekek miatt indítandó háborúra, tagadnák meg az újonczokat és igy ő felsége tartományai, folytonos súrlódásoknak, és kormányzati zavaroknak, lennének kitéve. 4 szer. Mert ezen rendszer, az érintettek szerint a korlátlan uralom, és alkotmányosság egy különös precedens nélküli egyvelyét képezvén, mind a két rendszer hátrányait egyesítené anélkül, hogy azok egyikének is előnyeit birná, s a korlátlan uralom azon egyetlen előnyét, mely szerint az rendeleteit a leggyorsabban és legpontosabban teljesittetheti, a végrehajtásnál az alkotmányosság zsibbasztaná, főleg oly komplicált eljárás szerint, mint az mindkét javaslatban terveztetik. Az alkotmányosság azon előnyét pedig, mely szerint a kormányzás terén minden történtekért egyedül a kormány lévén felelős , a koronát semmiféle vád sem érheti, azzal semmisítené meg, hogy a kormány a nyommasztóknak tartott tetteinek legfontosabb részét, a korona befolyásának tulajdonítaná, 5-ször. Mert ezen rendszer felhozott okoknál fogva, állandóságra aligha számíthatna, pedig a korona jogait és tekintélyét védők, csak oly javaslatban nyugodhatnának meg, mely a népeknek valami állandó rendszer lehetősége iránt megingatott bizalmát, s egy uj boldogabb jövő iránti reményt, kifogástalan alapossága, és közkielégitést biztositó előrelátása által, feléleszteni képes leend. (Vége következik ) *) Mint tisztelt czikkiró ur láthatja, mi készen nyitunk tért minden idevonatkozó felszólalásnak, olyanoknak is, melyek a kisebbségi javaslatot támadják meg. Czélszerűnek találjuk ezt tenni az eszmék tisztázása végett. S z e rk. A Kisfaludy-Társaság legújabb alapsabályai. (Vége.) Nyolczadik czikkely. Az alapszabályok megváltoztatása s a társaság feloszlása. 44. §. A társaság alapszabályainak netáni változtatását oly gyűlés határozhatja el, mely legalább a belső tagok egy harmadának kivonatára különösen e végből van összehiva. A megváltoztatott alapszabályok legfelsőbb helybenhagyás végett ő Felségének terjesztendők fel. 45. §. A társaság feloszlását oly gyűlés határozhatja el, mely legalább a belső tagok négyötödének kivonatára, különösen e végből van összehiva ; a feloszlató végzés érvényességére pedig a jelenlevő tagok háromnegyedének többsége kívántatik. E végzés azonkívül felsőbb helybenhagyás alá bocsátandó. 46. §. A feloszlott társaság vagyona a magyar tudományos akadémiára száll, hogy azt alapszabályai értelmében, széptudományi czélokra fordítsa. Kilenczedik czikkely. Porok elintézése. 47. §. Az egyleti viszonyokból netán eredő pörökben a társaságot a 8. §. értelmében elnöke képviseli. Az ily pörökben választott biróság fél, melyhez mindegyik fél egy-egy tagot, s két tag együtt elnököt választ. Ha a felek egyike a felszólítás után számítandó 14 napra saját részéről választandó bírót meg nem nevezne, vagy a választott bírók az elnök iránt megállapodásra nem jutnának, a hiányzó bírót, illetőleg elnököt, a pestvárosi törvényszék nevezi ki. Tizedik czikkely. Az állami igazgatás felügyelete. 48. §. Az állami igazgatás részéről rendelt országfejedelmi biztosnak joga van a társaság minden üléseiben jelen lehetni, minélfogva őt az ülések napjáról és órájáról jó eleve értesíteni kell. Egyszersmind eléje kell terjeszteni, ha kívonja, a társaság irományait és levelezéseit, sőt közbenszólására, magasb hatósági eldöntésig, ideiglen az ülés határozatai is felfüggesztendők. ..................KMN.. II ............................................................................................................................................................... regui egyenruházásáról szóló hírek elhamarkodottak. Ausztria, Bécs, oct. 17. (Rendjelek osztogatása; a gr. Clam-Gallashoz intézett legfelsőbb kézirat.) A „Militär Verordnungsblatt“ tegnap megjelent számában közli azon tábornokok és főtisztek névsorát, kik az éjszaki hadseregnél szolgálván, rendjelekkel diszittettek fel vagy császári dicséretet nyertek ; nagyobb rend általában csak kevés adományoztatik; ezek között a Lipótrend nagykeresztje Vilmos főhgnek, ugyanazon rend commandeur keresztje Benedek tisz nagy főhadsegédének, Krisz tábornoknak és a hadsereg főfelügyelőjének, Pokorny altábornagynak ; a vaskoronarend második osztálya Appel fődandárnoknak, Edelsheim-féle könnyű lovas-hadosztályból, továbbá az I. hadtest táborkari főnökének Catty ezredesnek adományoztatott stb. József félig dandárnok a katonai érdemkeresztet kapta. Ugyanazon Verordnungsblatt a császárnak Clam Gallas lovassági tábornokhoz intézett kéziratát közli, mely következőleg hangzik : Kedves lovassági tábornok, Clam Gallas gróf ! Az éjszaki hadsereg parancsnokságától érkezett azon tudósítások alapján, hogy ön hadtestének állapota a Gitschin melletti ütközet után a főhadsereg támadó műveleteinek megszüntetését tette szükségessé, ezen olyannyira következményterhes események fölött közelebbi vizsgálatot tartani s önt a hadseregtől visszalesni kellett. Miután az elővizsgálat minden önt terhelő tényálladék hiányát constatálta, örömest beleegyeztem az ön által saját rehabilitációja végett kért haditörvényszéki vizsgálatba, s jelenleg teljes megelégedésemet fejezem ki önnek a fölött, hogy a mindenütt helybenhagyott haditörvényszéki ítélet elismerte ennek teljes hibátlanságát, s ez által tisztán fentartotta a hadsereg s az állam számára egy vitéz tábornok hitét és nevét, ki nekem és házamnak éveken át valódi önátadással szolgált. Schönbrunn, 1866. oct. 13-án. Ferencz József s. k. Katonai körökben egy uj hadseregkiegészítési törvényről beszélnek, mely szerint az évi ujoncz illeték körülbelül megkétszereztetnék, tehát mintegy 120 ezer főre emeltetnék. A hadse külföld. Orosz Lengyelország. (Gortschakoff körjegyzéke.) Azon hír, hogy Gortsakofz hg a kandiai fölkelés ügyében körjegyzéket menesztett a hatalmakhoz meghazudtoltatott. Azonban az „A. A- Zig“ levelezője tökéletesen megbízható forrásból úgy értesül, hogy az orosz kabinet a nyugati hatalmakhoz, azon czélból intézett körjegyzéket, hogy azokat mint Görögország védhatalmait felhívja, miszerint egyesüljenek Oroszországgal közös befolyásra a görög kormány ellen, hogy azt a kandiai fölkelést illetőleg vagy ha a mozgalom más török tartományokra is kiterjedne, rábírják, hogy a legszigorúbb semlegességből ki ne lépjen. Németország, Lipcse, oct. 15. (A városi tanács felirata.) A lipcsei városi tanács a szász királyhoz egy feliratot intézett, mely az ország szomorú helyzetét behatólag kifejtvén, a békekötés siettetését kérelmezi. A felirat bevezetése a nép termelő erejének bénulását adja elő, mely azon áldozatok által, miket a helyzet kivan, kétszeresen van terhelve. Ehhez járul a minden anyagi viszonyokba mélyen beható bizonytalanság. S továbbiban igy folytatja : Semmi sem alkalmasabb a nép erejét inkább bénítani, a kedélyeket inkább sújtani és minden szellemi életet megsemmisíteni, mint a bizonytalanság ezen állapota, mint ilyen anyagi szükség, melynek megszüntetésére vagy legalább enyhítésére az általános felfogás szerint csak legfelsőbb elhatározás szükséges, mely azonban hiába váratik. Hogy azonban Szászország a háború és az ezt nyomon követő szükség által, minden legkészségesebb áldozatkészség daczára naponkint keserűbb életet él, azt a ránk vetett tekintet megcáfolhatlan mértékben igazolja. Ily állapot tartama naponként fokozza az ebből eredő érintett veszélyeket. De minél inkább bírunk azon tudattal, hogy minden tetteink eddig mindig csak királyi felségek és az egész királyi ház iránti odaadás és tisztelet és a hazánk iránti legbensőbb szeretet által határoztattak el, annál inkább tartjuk kötelességünknek ezen megfigyelésünket kb. felséged elé nyiltan és igazságosan tárni, mert mi ezen hűségünk ellen vétenénk, ha még tovább is hallgatnánk. Ezen veszélyek, ezen szorongattatásunk legbecsületesebb meggyőződésünk szerint nem szüntethető meg máskép, mint a közelmúlt világráró tények hatalmának minden tekintetet félretevő elismerése által, és e szerint nem szabad tovább halogatnunk királyi felségedet legmélyebb alázattal arra kérni, miszerint kir. felséged méltóztatnék ezen tények elismerésével Poroszországgal a békét megkötni, akként, hogy Szászország legszorosabb viszonyba lépjen az éjszaki német szövetséggel, hogy felséged hadseregét szabadságra ereszhesse és hazájába bocsáthassa. (A porosz szász alkudozások; Bismarck, a frankfurti hadisarca.) A porosz szász alkudozásokat illetőleg Berlinben az a hir van elterjedve, hogy azok nem sokára véget érnek. A „Weser Zig“, mely lap a porosz kormány bizalmát bírja, ezen alkudozásokról a következőket írja : Poroszország a katonai viszonyok rendezését a februári feltételek mérve szerint kívánja szabályoztatni és Szászország belépését az éjszak-német szövetségbe az ismert föltételek mellett; ultimátumról a beavatott körök mit sem tudnak. Az „Etendard“ úgy értesül Berlinből, hogy Bismarck állapotába fölismerhető javulás állt be, de egy időre még távol kell magát tartani az ügyletektől. Idegbántalomban szenved, túlhajtott munkálkodás következtében. A „Temps“ szerint a frankfurtiaknak a hadi- iarck be nem hajtott része el van engedve, és a már fizetett 6 millió közmunkákra határoztatott fordíttatni. Ellenben nem engedte el a porosz kormány Frankfurt lakosainak a katonasági szolgálatot, csak hogy a szolgálatkötelesség csak az 1850. év korosztálynál fog kezdődni. Olaszország. (Persano pere.) Persano perében a senatus f. hó 12 én tartott második ülést. Nyilvános volt, de miután ezt előre nem hirdették, a karzatok majdnem üresen maradtak. Különben az egész ülés csak formalitással foglalkozott. Az elnök ugyanis kijelentette, hogy a senatus mint törvényszék alakult, ítélendő Persano felett, és vizsgálatra egy bizottságot küldött ki, mely áll Celso Marzuchi, Castetti és Deferraris commandeurökből, Serra gróf aladmirállal és Chigi Carlo Corradio lovaggal. A senatus azután elnapolta magát odt. 22-dikéig, amely napon fog tartatni a legközelebbi nyilvános ülés. három. Azonban meg kell azt is vallanom, hogy erről részben mit sem tehettek, mert az ember ritkán jobb koránál, melyben él, már pedig akkor Európa legnagyobb része a tudatlanság átka alatt nyögött, s a távol nyugati tudás fáklyája még nem világított annyira hozzánk, hogy itt az ember becsét méltányolni tudták volna, s ezért az emberi növendékeket kis trnóknak tekintették, kikből tanítás által ökröket kell nevelni. Voltak ugyan kivételek, de a latin szabályokat ezek is derekasan virgázták a növendékbe, úgy hogy a kis keresztény majd beléjük full, s ezt „korai izleltetésnek“ nevezték. Midőn első éves latin iskolás voltam, — kit akkor principistának hívtak — pater Péter alulról csiklandoztatott, hogy fönt az érthetetlent fejemben tartsam. Ez azonban mégsem hatott rám annyira, hogy midőn a kíspadot elhagytam, másra ne gondoljak. Azt mondja ugyanis a krónika, hogy nem volt oly magas fal, melyet át ne másztam, sem kerítés, melyet át ne törtem volna.“ Ekkor történt, hogy újra dobogni érezte szivét. „Trézsi, akkor a szép kis Trézsi, a ki később az igen is szép Trézsi kisasszonynyá, azután pedig a még mindig szép Trézsi asszonysággá vált, újra szerelembe ejtette, s ezen gyermeki vonzalom, — bár azontúl sohasem látta őt többé, — ekkoráig fenmaradt emlékezetében.“ „A kis Lázi csintalan fiú volt ugyan, de volt egy sajátsága mely őt mások előtt — mint mondják — kedveltté téve ; hogy lángészt nem tanúsított, az bizonyos , de még nagy értelmi tehetséget sem, hanem igen is jó emlékezetet. Rosz tanuló volt, de a kikérdezés napján mégis mindig tudta leczkéjét.“ A másik évben Szabadkára vitték tanulni, távoli rokona özv. Demerácznéhoz. „Ott halálig kellett conjugálnia és declinálnia, a helyett hogy okosabbra tanították volna. Itt is folytattatott bevezetése azon latinságnak, melynek hallattára Cicero megfordult volna sírjában, sőt ha a római pogányokból lett első századbeli keresztények netán feltámadnak, újból lefeküdtek volna.“ E pontnál ismét megszakad az önéletirat, s egy igen szomorú megjegyzés a következőket adja tudtunkra : „Ezen soraimat végezem New Jerseyben 1854- ben, a magam házában, függetlenségem első és utolsó évében. (Mily fájdalmas lehetett e nehány szó leírása neki !) A folytatást újra kezdettem 1856. januárjában Flushingban, New-Yorkban, Long Islandban, függő állapotban.“ Nevelő volt, függött, ezért ment az írás oly lassan. De csodálni lehet azt is, hogy ily keserű hányatásban, sorsának nagy fordulatai közt folytatni bírta, teljes lélekerővel, kifogyatlan humorral. Igazat szólt ő akkor, midőn azt mondá : gyöngesége (szerintünk : nagy ereje, hogy amit egyszer elhatározott, arról semmi és senki el nem térítlhető. „Mint amerikai freeholder — írja később, — folytatni, s pedig vigabban és szerényebben akartam folytatni rajzolatomat, de hiába ! Harmadfél év óta tapodom ezen úgynevezett normális respublika földjét, s épen harmadfél lapot kér ezen idő alatt tele. Ha bevégezhetném, úgy számvetési feladatul lehetne kitűzni : hány évig kelletik élnem, hogy ezt tehessem?“ Mivel azonban erre felelni nem tud , áttér szabadkai második évi tanulmányaira. „A régi (Demerácz) család keblében, a régi szerzetesek vezérlete alatt ismét folytatta azon classicusok nyúzását, kikkel tiz évvel később örömestebb s hamarább megbarátkozott volna. Mily deák volt ? Kitetszik abból, hogy ismételnie nemm kellett ugyan, de később újra kellett tanulnia mindazt,amit nem annyira elfelejtett,mint inkább sohasem is tanult meg.“ Mily meggyőzőleg van itt feltüntetve a „deákos“ tanrendszer kártékony meddősége ! Mivel a világnak tudnia azt is nagy érdekében áll, — jegyzi meg tréfásan — megemlíti, hogy ez évben tanulta meg tánczolni a menüettet. Demerácz kisasszonynyal tanulta, kit aztán többé sohasem látott, csak 1855 ben Amerikában, s akkor sem beszélt vele Leir egypár érdekes szabadkai szokást is, de mivel se nem lehet, se nem szabad ez önéletiratot egészen kizsákmányolnunk , kénytelenek vagyunk e részletek élvezését akkorra hagyni fön az olvasók számára, midőn majd az egész könyv kezükbe kerül. Azt azonban megemlítjük, hogy ez évben kezdett olvasgatni is. Gvadányi „Rontó Pál“-ja jutott kezébe, s ez oly benyomást tett rá, hogy később is nagy érdekeltséggel olvasta. Az új iskolai évben Antal bátyjával Pestre ment tanulni. Az uri utczában a b. Laffert házban laktak, Trauszl.nevü ezüst művesnél. „Pesten — úgymond — kegyedrendű papok (piaristák) foglalkoztak az alsóbbrendű latin iskolák tanításával, s bár ezek szintén papok valának, de számos közöttük, kiválóan tudós egyén, az akkori világ műveltségének színvonalán állottak, s mert már megelőzőleg hat évig kellett tanítóskodniok, mielőtt papokká szenteltettek, azért egyéb társaik közt ők voltak legalkalmasabbak rendeltetésüknek megfelelni. Az úgynevezett poesist, vagyis az 5-dik diák iskolát Grosser tanította, derék, műveit pap, aki tanítványait illő emberséggel vezette. Hogy növendékeibe többet, okosabbat és hasznosabbat nem önthetett, annak kevésbé volt az oka, mint a kormány ferde szabályozása, mely szerette a gyermekeket agyon catechizáltatni, s oly értelmetlen érthetlenségekkel tele rakni, miknek felfogásán a legnagyobb eszek is régóta hiába törik a fejeket. És mit mondjunk a classicusokról, a görögök és rómaiakról, kiket érteni sok tekintetben igenis szükséges, és a kiknek megértése annyi szép eszmével s tanulsággal gazdagít, hogy nélkülök talán az ember természeti állásáról és különböző viszonyairól tiszta fogalomra nem is jutottunk volna, sat. Hanem miként öntötték a kis keresztyénekbe ezen latinságot, mit akkor a legfőbbnek, a tudományban egyedül üdvözítőnek tartottak, — azt az isten tudja, és az, a kinek ülni való testrésze érezte! És mégis azt kívánták, hogy oly vigak legyenek mellette, mint azon apró lények, kiket vernek, hogy nevessenek. Mészáros előtt mindig Vertalics lebegett, ki szeretettel tanítá őt, s mindig arra és úgy, amit és a mint a gyermek elméje felfogni, átérteni, s ennélfogva meg is kedvelni képes. Pesten a fiatal Lázi mindinkább olvasgatni kezdett. Olvasta Dugonicsot, Baróthyt, Gvadányit. Legjobb szerette a „Peleskei nótáriust“, de jó akaratban részesíté az „Arany pereczeket“, „Cassandrát“ és „Csimo Miklós föld alatti utazását“ is. Voltak kisebbszerű olvasmányai is : „Szigfrid és Brunszvik“, „Argirus királyfi“, a „Szép Magyellóna“, „A négy Haymonfi“ és mások. A néném-asszonyi körökben is kedvesen múlt az idő, tréfa és nevetés közt, „annyira, hogy a báró Laffert házában tartatni szokott esti mulatságok semmi irigységet sem gerjesztenek benne, annál inkább, mert a báró vendégei csupa hálából és elismerésből „perecz-báloknak“ nevezték ezen mulatságokat, minthogy a lábmunkások azokban „perecznél s egy pohár víznél egyebet nem kaptak. S valóban az akkori, magyarán ivó időkben nagy merészség lehetett ilyen mértékletességi eljárással bosszantani az üdülő világot, s mi több : a házassági jelölteket !“ A szünidőket Baján s Bajmokon (Adamovicséknál,) ugyanazon játékok közt tölté, melyekre az öreg úr ötven év múlva Amerikában is rábukkant, eszébe juttatva Axbuthnoth doctori mondatát : „minden hagyomány közt az utókorra legtisztábban és legromlatlanabbul az iskolás gyermekek játékai szállnak át.“ Azután Pécsre kellett tanulni mennie, s ott Reicz urnái lakott. Ekkor — úgy látszik — Dániel bátyja volt már a gondnoka. A kis tanuló úgy hányódott vetődött egyik rokonnul a másik kezébe , mint később exminiszter korában egyik világrészből a másikba. Pécs városát, a világi tanítókat — köztük egy Horváth nevűt — dicsérőleg említi. Dániel bátyja még hegedülni is taníttató, de a leczkét csak tizenkettőig vitte ; tanító és tanítvány megunták egymást ; a jó cremonai hegedű az ágy alá került, honnét a szünnapok bekövetkeztével csak a hegedű nyaka jött ki épségben. — Iskolai barátjai közül — ami sajátságos — csak egyre, Döry Károlyra emlékezik, de később ezt sem látta soha. Sajnos, hogy az egész önéletirat eddig tart csupán. Amerikában kapott betegségei, visszatérése Európába és a halál meggátolák, hogy tovább folytassa. Ekkér sajnosan nélkülözzük épen azon korszak leírását, melyben az ifjú emelkedni kezdett és magas polctot vivott ki. Mily öröm lett volna olvasni olaszországi tapasz- t talásait, miután a művészetek e klasszikus föld- jén képezé ki magát sok ismerettel biró tudósnak, jó ízlésű műismerőnek és alapos gondolkodónak. De e töredék irat idézeteiből is meggyőződhetik mindenki, hogy Mészáros Lázár — sok fényes tulajdonsága mellett — birta az írás művészetét is, s ha — mint mondók — az irodalomra adja magát, és oly derék iró válik belőle, mint a milyen katona volt. Hogy e derék férfi életének képe teljesen kigömbölyödjék a kegyeletes utódok előtt, kik mindig a tisztelet hangján fogják kiejteni a Mészáros Lázár nevet . Szokoly Viktor gondosan összeszedi az adatokat, hogy a közlött és közlendő művek közé eső hézagokat kipótolja. Az olvasó nem fogja talán rész néven venni, ha még egy — utolsó — czikkben mi is megemlítjük a főbb mozzanatokat azon időtől kezdve, midőn Mészáros Lázár katona lett, addig, midőn a száműzetés iránytű nélküli hajójára lépett.