A Hon, 1868. március (6. évfolyam, 51-75. szám)
1868-03-01 / 51. szám
álik sz. Vasárnap, mart. 1. Előfizetési díj: J’vetan küldTe, vágj Budapesten házkot hordva : hónapra.............................................1 frt 75 kr. 1 6 hónapra............................................5 frt 25 kr. 6 hónapra..........................................Hl frt 50 kr. Ab Estilappal együtt egy hónapra 2 frt — kr. Az Estilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. A* Estilappal együtt félévre , 12 frt — kr. A előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fogv sssáuut!Tityi! •füadén pénztárt dén bérmentofitve kéretik férköveni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1 szetr.plfrft. Szerkesztő lakása : Magyar utcza 8-dik száza 8-dik emelet. ■—»n scmmmmmsmmammaim Mila Bim Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Hatodik évfolyam iSj|@g Beiktatási díj: 6 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnék föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért 25 kr. BV* Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. az. földszint?) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. martius—májusi */4 évre „ „ Estilappal mártius—júniusi 4 hóra Rendkivüli előfizetés nyittatik .A HON“ következő folyamára „ Estilappal 5 6 1 8 2& A „HON” szerkesztő és kiadó hivatala. PEST, FEBRUÁR 29. Az ínséget szenvedő honvédek számára újabban következő adakozások küldettek be hozzánk rötöni segélynyújtás végett. Balázsfy Béla ur Jolsváról 15 ft. Vojta Adolf ur, Pápáról 4 ft (azon helyes megjegyzéssel, hogy ő nem kiván mulatni a honvédek javára, hanem a báli belépti diját egyenesen nekik küldi). Jász Ágostné asszonyság Fegyvernekről 10 ft. Silberer Ignácz ur mint a mezőtúri egyenjogositási ünnepély e czélra szánt tiszta jövedelmet 148 ft 10 kr. Gogolák István r. kath. lelkész ur’ 10 ft. Egy erdélyi magyar honleány lelkes fölhívása mellett köröztetett gyűjtő iveken : Kendi Lénáról, Konrád István ur gyűjtése mellett 21 ft. Szamos-Ujvárról Dr. Schnell ur gyűjtése mellett 68 ft. Kolosról, Konrád István ur gyűjtése mellett 11 ft 50 kr. Szamosfalváról 1 ft 30. Pánczélcsei Derzse és Köblösről 13 ft 45 kr. Válaszút, Jenő, Bonczhida, Doboka, Dengeleg, és Nagyiklódról 27 ft 80 kr, összesen 143 ft 5 kr. (Az adakozók neveit lapunk és az Igazmondó legközelebbi számai hozandják). Mindezen hazafias adakozásokért a megvigasztalt szenvedők nevében hálás köszönetünket fejezzük ki. A legutóbbi kimutatás szerinti összeg tesz 330 ft 5 krt, az e heti összesen 454 ft 66 krt és egy aranyat, mely összegből közvetlenül kiosztottunk szűkölködő honvédek és özvegyeik között 77 ftot és egy aranyat, 337 ft 66 krt pedig a budapesti honvédegyletnek rögtöni kiosztás végett kézbesítettünk. E rovat alatt nem tartjuk fölöslegesnek megemlíteni, hogy a kormány legilletékesebb közegei által biztosítva vagyunk afelől, hogy jelen modorban megindított rögtöni segélyadást a kormánykörök is helyeslik, bár ha néhány politikai ellenlábasunk, ki mindenben kormánypártibb akar lenni magánál a kormánynál, csak politikai manoeuvret akar is benne látni. A kormány is igen szívesen veszi, ha addig, míg közegei rendbe hozhatják az országos segélykiosztási ügyet, a közönség a honvédek ínségét enyhíteni törekszik. Jövőre pedig a törvényhozás feladata lesz, hogy valamit tegyen ezen tárgyban, mely már túlment a politikai kérdések határán s tisztán, pusztán humanistus ügy gyanánt áll az ország közönsége előtt. ei. nuu alwfikj Szerk. Pest, felír. 29. „Igaz — és nem újságot mondok, mert hirdettem azt ezernyi ezrek hallatára, két világrészben, éveken át; igaz, én az X. ház uralmát hazám függetlenségével s önállásával incompatibilisnek hiszem.“ Ha ezen nyilatkozat O’Meagher vagy Mazzini, akár Victor Hugo által létetnék s benne az X. helyett az illető angol vagy olasz, akár franczia uralkodóház emlittetnék és e nyilatkozatot aztán közlené egy londoni vagy florenczi avagy párisi lap : vájjon mi történnék a szerkesztővel ? Londonban semmi egyéb mint az,hogy a közvélemény többi közlönyei megtámadnák, kigúnyolnák avagy hallgatással mellőznék az egész nyilatkozatot, amelyhez hasonlót sőt erősebbet is közlött már közölhet akárhányat maga a dubini sajtó is mindaddig, míg Izlandban a törvények rendes uralma nincs felfüggesztve — mint jelenleg — a fegyveres felkelés következtében. Az angol kormánynak eszébe se jutna perbe fogatni egy lapot, azért, hogy benne valaki elmondja hitét vagy hitetlenségét bármi iránt is. Az angol kormány nem szokta a véleményzést — míg tettben nem mutatkozik — börtönnel és bírsággal cáfoltatni, hanem az ellenvéleményzés hatalmára bízza az egész megtorlást, maga részéről csupán csak a közigazgatás javítása, az országos terhek könnyítése, a szabadság áldásainak fejlesztése, vagyis józan kormányzás által igyekszik elhallgattatni, megszégyeníteni, megbüntetni minden vádat. Florenczben sem történnék egyéb, ámbár Itáliában izgalmas a helyzet, s a savoie-ház ellen több trónkövetelő szítja az elégedetlenséget. De a puszta hit kijelentéséért ott sem fognak kereset alá egy szerkesztőt is ; s az „Unita Italiana” Milanóban mindennap és nyiltan hirdeti republicanus hitvallását ; s Mazzini akárhányszor kinyilatkoztatta a genuai De Vere-ben, hogy az olasz egység incompatibilis az uralkodó ház és a monarchia eszméjével. Perbe fogatott ez is, az is, midőn felkelésre, a törvények erőszakos megváltoztatására izgatott. Máskor nem, mert Olaszországban szabad a sajtó, s mindenki azon elvet vallja a mi neki tetszik, a téves nézetek rendreutasítása a helyes nézetek megjelenésére hagyatván, s az eszmék korlátlan zsurlódásából, harczából fejlődvén ki azon közérzület, melynek támogatása nélkül mivelt népek kormányai korunkban nem állhatnak már fenn soká, ha teljes sötétségben tapogatják is utjokat egy darabig — bukásukig. Párisban tán sajtópert kapott volna a lap, mely a kérdéses nyilatkozatot csupaszon, minden hozzáadás nélkül közlötte volna ; de ez sem bizonyos, mert aki olvassa Grirardin Emil lapját, az nem fogja tagadhatni, hogy ez a híres publicista sokkal erősebb támadásokat intéz folytonosan, s legkevésbé sem kíméletes, sőt nem is óvatos hangon, maga a császár és egész rendszere ellen, anélkül, hogy egy esetet kivéve — amióta magát aztán nyíltan az empire ellenségei közé sorozó — kereset alátogatott volna. De ha bizonyosnak veszszük is azt, hogy a kérdéses nyilatkozat Párisban sajtópert idézett volna közléjére, akkor is csak azon tényhez jut meggyőződésünk, miszerint Francziaországban nem szabad a sajtó, mint Angliában, Itáliában, Helvétiában, Belgiumban, s hogy a Bonaparte-ház állását oly gyengének tartják buzgólkodó, remegő, ügyetlen hívei, mikép féltik a szellőtől is, mely hitetlenül érinthetné szilárdságát. S megjegyzendő, hogy a kérdésbeni nyilatkozat következményeiről azon feltevéssel szólottam, ha tisztán csak magára, előzményes és utólagos magyarázat nélkül, önálló erőteljességében, saját hitvallomása ellen legkevésbé sem okoskodó, s így ezt nem is gyengítő alakban közeltetnék valamely külföldi lapban, az illető viszonyokhoz alkalmazottan. Mert ha azon nyilatkozat úgy adatik elő a mint áll, előzményeivel és következtetéseivel, mint egy nagy mozaik tábla egyetlen kis köve : meg vagyok győződve, hogy maga Napóleon kormányának legtürelmetlenebb és aggályteltebb emberei ijedtek volna tőle meg. De még ha az, mit eddig állítottam, mind nem állana is, még akkor sem tartanám igazolhatnak Ráth Károly közvádló úrnak azon felfogását és követelését, miszerint a sokszor említett nyilatkozat által „a fenséges uralkodóház élén álló koronás apostoli királyunk ő felsége magas személye ellen a legvakmerőbb sértés követtetik el.It Az ilyen fogással lehet szenvedélyesíteni az esküdtek nézeteit, de nem lehet szolgálni az igazságot; lehet győzni a sarokba szorított tartózkodások felett, de nem lehet meggyőződést éreztetni a közönség lelkiismeretével; lehet elzáratni valakit, de nem lehet őt bűnös gyanánt szenvedtetni. Tessék Ráth Károly közvádló úrnak próbát tenni vádpontjai elsőjével. Terjessze az incriminált tétjeit bárkit?lifte — legyen az idegen vagy magyar, sáppadt absolutista vagy vörös republicánus, csakhogy ne tudjon a perről és körülményeiről semmit, és kérdje meg mit talál benne. És aztán zárasson el engemet rögtön, minden per és teketória nélkül, ha a kérdezettnek felelete oda megy ki, hogy a passusban, mely józan ítélete alá terjesztetett, „ő felsége magas személye ellen a legvakmerőbb sértés követtetik el.“ Mindent mondhatni rá, csak ezt nem. S arról nem is szólok, hogy a közvádló ezen felfogása mily szörnyű ügyetlenség volt, s mennyire kompromittálható az érdekeket, melyeknek szolgálatára állott elő. Csak tessék meggondolni, mit nyert volna a vádpont ilyen feltevése által, ha az esküdtszék nem mond rá igent. A siker, persze, igazolja az eljárást, de vigyázzon a közvádló úr, hogy máskor ne tegye a korona méltóságát, s hozzá még a közügy sorsát is ily válságosan fogalmazott vádpont élére, mert az esküdtszékek természete szeszélyes s nagyon függ a politikai léghuzamtól ; és Európában nincs nagyon tiszta időjárás; s igy a“ V e r d i c t, mely tegnapelőtt igenlő volt, holnapután tagadó lehet , s akkor aztán Ráth Károly urat még a casino sem fogja dicsőiteni. Valóban megfoghatatlan, hogy egy értelmes és derék ember, aki sok tapintattal és tiszteletteljesen beszél Kossuthról midőn őt vádolja is, ily tökéletesen ferde és erőszakolt alakba öntheté az esküdtszék ítélete elé terjesztett kérdések elsőjét. Hanem hát ebben áll a helyzet. Miniszter, delegátus, Naplóvezér, közvádló, mindég és mindenben a fejedelem személyét vonja elő csupa lojalitásból s a legnagyobb könnyelműséggel. Minden áldás ő felségétől jött: minden szabad eszme ő felsége elleni vakmerő sérelem. Gróf Andrássy az országházban, Ráth Károly a Mátyás király igazságos vendéglőjében, egyaránt a király személyét idézik elő, midőn nem tudják, hogyan védjék me£ másként álláspontjaikat. És ezek a dynasticus emberek, per excellentiam ! S ezek az alkotmányosság államférfiai, hogy az isten panaszképen ne vegye. Hogy az esküdtek közöl 11 igazat adott 1 ellen a közvádló feltevésének, ismét csak a helyzetből magyarázható , s igen természetesen követé azon előleges határozatot, mely egy közbecsülésben álló, hazáját híven szolgált, politikai vétségről vádolt embernek, kiről mindenki tudja, hogy veszélyes mellbajban szenved, megtagadá a per egyszeri elhalasztását három rövid hétre is. — A templomrablók és anyagyilkosok iránt lehet és szokás ily kedvezményt mutatni , de a beteges Böszörményi László iránt nem lehetett , mert hát ő sajtóvétségben volt elmarasztalandó, másoknak rettentő példájára, s „a hazát meg kellett menteni“ Hogy a kormánypolitika,a kiengesztelődés, s az egész fátyolos rendszer mit nyer az ilyen eljárás, s átalában a sajtóperek által, azt majd meglátják. Csernátony. — Nyilatkozat. Alulírottak ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk, hogy mi egyedül t. ez. Udvarnoki Béla urnak voltunk segédei. — A pozsonyi kegylettel semmiféle érintkezésünk nem volt. — De nem is lehetett volna. Mert hétszáz egy nehány tagból álló egylet elég erős saját ügyeit önmaga végezni és nem szorulhat soha idegen segélyre. — Felkérjük jelenleg tehát t. ez. Udvarnoky Béla urat, legyen szives ez ügyben önnön maga nyilatkozni. — Kelt Pesten febr. 29. 1868. Inkey Kázmér, Vay László. A magyar delegatió X. ülése. Bécs febr. 28 Elnök Somssich Pál. Jegyző Rajner Pál. A kormány részéről megjelen Lónyai Menyhért. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. Rajner Pál felolvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, mely hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy Manojlovits interpellate kíván tenni. Manojlovits Milán sajnálja,hogy a közös hadügyminiszter nincs jelen, de azt hiszi hogy interpellatioját azért előadhatja, miután ez a miniszter arról írásban közöltetni fog. Olvassa az interpellate, az osztrák császár és magyar királyi hadügyi miniszterihoz. Az 1863-iki birodalmi tanácsi budget-tárgyalások tartalma szerint az 1859-ki olasz hadjárat után Ausztria egy estei dandárt vett át, melyet utolszor az 1862 iki államköltségvetésben évi 700,000 ftnyi szükséglettel fordul elő. Interpellatio m'S'h A birodalmi tanács ellenvetése folytán „miszerint nincsen jogi kötelezvény, hogy ezen idegen dandár oszt. kir. költségén tartassék“ az 1863-iki octoberben ugyan feloszlattatok, egyidejűleg azonban annak 46 tisztje az osztrák hadseregbe vétetett föl, 3 ezredes, 2 alezredes, 11 őrnagy, 25 kapitány és 51 egyéb főtiszt pedig nyugalomba, továbbá 102 közlegény mint rokkant és 43 legény mint parentalis, az osztrák pénzügy terhére vétetett át, s oly dúsan adományoztatok, hogy mig az osztrák rokkantok naponként csak 5 krral láttatnak el, több estei rokkant személy és nap szerint egy franczia frankot kap. Egészen mellőzni kívánom itt azon sérelem taglalását, mely ily tetemes száma idegen hadtisztnek becsusztatásával saját hősi tisztikarunkon, s egyszersmind az adókötelezett népen, mely azon időben, ha nem tévedek, úgy is mintegy 800 szám felettit kénytelen volt fizetni — elkövettetett, valamint hogy azt sem vizsgálom, váljon a kérdéses modenai dandárra fordított költség bármely részről megtéríttetett-e vagy utólagosan meg fog-e téríttetni ? De kényszerültnek és jogosítottnak érzem magamat, most, midőn a delegatióktól katonai nyugdíjak s egyéb ellátási járulékok fejében 10 millió ftnál nagyobb összeg megszavazása kívántatik, a cs. kir. közös hadügyér urat felvilágosításért tiszteletteljesen megkeresni . Váljon a delegatiók elébe terjesztett ez idei hadügyi költségvetési előirányzatban az 1863. évben feloszlatott estei dandár tisztei és legénysége is benfoglaltatnak-e ? és ha ezen eset állana, mennyire rúg azoknak nyugdijuk és illetékük egyenként és összesen ? Bécs, 1868. febr. 28. Manojlovits Emil: Elnök : kijelenti, hogy ez interpellate a közös hadügyminisztériummal közölni fogja. Elnök : bemutatja a birodalmi tanács delegatiója elnökének átiratát, mely mellett a delegatiónak „a közös pénzügyminisztérium“ a „szám ellenőrség, és a „tartalék tárgyában hozott határozatait közli. Rajner Pál olvassa a magyar szöveget, amint itt következik : A birodalmi tanács bizottsága elnökségétől. A birodalmi tanács bizottsága, a f. évi február 20-án tartott V-ik ülésében, az 1868-ik évre szóló közös kiadások előirányzata — és pedig 4. fejezet „a közös pénzügyi minisztérium“, 5. fejezet „számellenesség“, 6. fejezet „tartalék“ — tárgyában, a mellékelt jegyzőkönyvi kivonatban összeállított határozatokat hozta. Az elnökségnek ugyanazon ülésben adott meghatalmazás alapján, van szerencsém a magyar országgyűlés bizottsága tisztelt elnökségével,vonatkozással a folyó évi február 19-én 38. R. D. szám alatti átiratomra, az imént emlitett határozatokat közlem. Kelt Bécsben 1868. február 22-én. Gr Auersperg Antal s. k. elnök. Dr. Toman Lovro s. k. tollvivő. A birodalmi tanács bizottságának határozatai az 1868. évre szóló közös kiadások előirányzata tárgyában tett kormányi előterjesztés iránt. 4. fejezet. A közös pénzügyi minisztérium előirányzata. 5. fejezet. A szám-ellenőrség. 6. fejezet. Tartalék. Kivonat a bizottság 1868-ik évi febr 20-án tartott V. ülésének jegyzőkönyvéből. A birodalmi tanács bizottsága elhatározta : a) annak kinyilatkoztatását , miszerint a költségvetés azon részeinek megállapítása által, melyek az államadósság költségeinek fedezésére a monarchia mindkét fele által fizetendő járulékok kezelése és ellenőrzésére vonatkoznak, az eddigi államadóssági járulékok kezelése és ellenőrzése tekintetében, a két országos képviselet részéről hozandó határozatoknak nem gondol elébe vághatni. Hogy ellenben : b) a határvám jövedék s a kiviteli fogyasztásiadó kárpótlások előirányzatának megvizsgálásába, melyre a közös pénzügyi miniszter azon föltevést fekteti, miszerint a vámjövedéknek feleslegeiből — az említett kárpótlások levonása után — a közös kincstár javára 6,482,129 ftnyi összegnek beszolgáltatására lehetne számítani, nem bocsátkozik. c) hogy : a közös pénzügyi minisztérium figyelmeztetendő : miután a bevételeknek, úgy kiadásoknak egyik része ezüstben, a másik része pedig papír pénzben foly be , szükséges, miszerint ezen körülmény a közös pénztári kezelés és számvitelnél tekintetbe vétessék. 4. Fejezet. A közös pénzügyi minisztérium. Isoczim: A központi vezetés. Hogy mindazon körülmények megfontolásával, melyek a személyzeti létszám megállapításánál tekintetbe veendők, a személyzeti járandóságok (fizetések, lakbérek és a miniszter működési pótléka fejében) következő módon állapítandók meg 1 miniszter . . . 16,800 fttal, természetbeni ifnapíu« a nadára, lakással, 1 kapus , . . . 370 „ összesen: 86,700 fttal a 6 ik mellékletben 13—28 szám alatt fölsorolt többi állomásokra nézve és pedig : a 13—18 tétel szám alatt .... 3,400 ft. a 19-25 „ „ „ .... 9,000 „ az r ” » ,... 5,000 „ a 27 és 28 „ „ „ .... 4,200 „ engedélyezendő, mihez képest az 1-fő czimnek összes szükséglete 108,300 ftra rúg, és a közös pénzügyi miniszter által kért 129,516 ftnyi öszszeg ellenében 21,216 ftnyi levonás mutatkozik. 2. és 3. czim, a monarchia központi pénztára és ennek számosztálya. Hogy, miután ezen közegek hivatalos teendőinek kevesbítésével a személyzeti és fizetési létszám is kisebbedni fog, az illető kiadásoknál 5°/0-os levonás eszközlendő, mihez képest a 2-ik czim, központi pénztár . . . 16,720 ft a 3-ik ezim, annak szám osztálya . . 15.580., tesz, és 1695 ftnyi levonás mutatkozik. 4—8 czim. Költségek a lebegőadó- Ságra. Hogy, miután a nyert értesítések szerint már több mint 118 millió forint állampénzjegyek, melyek 63 millión felül egy és öt forintos pénzjegyekből állanak, tartalékképen nyomattak s igy az e részbeni költségek túlságos mérvben irányoztattak elő : a követelt 1,103,00 ft helyett, csak 700,000 ftnyi összeg kerek számban engedélyezendő, mihez képest 403,000 ftnyi levonás mutatkozik. 9. czim. Államadóssági pénztár. Hogy, 2% közbeeső megtakarítás levonása után 164,670 ftnyi öszveg engedélyezendő. 10. czim. Számosztály a hitelügy és államadóssági pénztár számára. Hogy, a 2-ik és 3-ik czim alatt előrebocsátott okoknál fogva, a követelt 22886 ftnyi összegből 50/°-os levonás 1146 ftban eszközlendő s csak 21,740 ft engedélyezendő. 11. czim. Szakszámosztály az államadósság számára. Hogy, 2% közbeeső rendes megtakarítás levonása után, 127,920, ftnyi összeg engedélyezendő. 12. czim. Államadóssági igazgatóság. Hogy, a közös pénzügyi minisztérium felszólítandó „miszerint az államadósság igazgatóságinak feloszlatását feladatául tűzze ki* Jelenleg pedig a közös pénzügyiminiszter által követelt 23,332 ftnyi hitelnél 2%és közbeeső megtakarítási összeg fejében 482 ftnyi levonás eszközlendő s ennélfogva 23850 ftnyi összeg engedélyezendő. 13—16 czim. Az állósitott adóságbeli értékpapirok készitési, — váltóházak járulékai és bizományi diai, — iroda — járulékai, sorshuzási Hirdetményi és utazási költségek. Hogy a követelt 557,200 ftnyi összeg engedélyezendő. 17.czim. Közös nyugdijak. Hogy, a közös pénzügyi minisztérium által e részben kért 1.800,000 ftnyi összeg engedélyezendő és 1) kimondandó, hogy ezen összegnek a közös költségvetésbe történt beállítása által, az eddigelé nyugalmazott államhivatalnokok nyugdíjköltségeinek viselése iránti kötelezettség törvényszerű szabályozása tárgyában, a birodalmi tanács és a magyar országgyűlés részéről jövendőre hozandó határozatok, semmi módon meg ne előztessenek. 2) hogy a közös pénzügyi minisztérium felszólítandó, miszerint : az ezentúl közösen fizetendő nyugdíjak tárgyában egy pontos felszámítást (Liqnidation) készítessen el. 5. Fejezet. Szám-ellenőrség. Hogy, a midőn a bizottság a szám-ellenőrség megvizsgálásába bocsátkozik, a nélkül hogy a 1866-ik évi november 21-én kelt császári rendelet által életbe léptetett számrendszer és ennek a közös pénzügyre tehető alkalmazhatósága iránt nyilatkoznék, a közös minisztérium felszólítandó , miszerint ez irányban, különösen pedig a közös legfőbb számszék alkotmányos állása iránt, és az államadóssági közös járulékok kezelése és hovafordításának ellenőrzése tárgyában, annak útján kellő jvaslatokat tegyen.“ Időközben pedig az 1868 ik évre a legfelsőbb számszék költségelőirányzata következendő öszszegekben állapítandó meg : összesen 74,900 fttal hivatali és irodai átalány fejében 12,000 ft jutalmazások és segélyzések „ . 2,400 „ különféle kiadások .... 1,400 „ összesen 90,700 „ s így a közös pénzügyi miniszter részéről kért 128,798 ftnyi összeg helyett csak 90700 ftnyi összeg engedélyezendő, mihez képest 38,098 ftnyi levonás mutatkozik. 2-ik czim. Katonai központi számvevőség. Hogy: ezen hatóságnál, melynek feloszlatása elhatároztatott, az 1868-ik évre követelt 895,680 ftnyi összegből 26870 ftnyi 3°l0-os levonás eszközlendő és 868,810 ftnyi összeg engedélyezendő. 3-ik czim. Tengerészeti osztály. Hogy : miután a költségelőirányzatban még előforduló tengerészeti udvari számvevőség helyébe a tengerészeti hatatóságokhoz osztott két számosztály lépett: a számellenőrség előirányzatából az e részbeni költségek kitöröltetendők, és a közös hadügyi miniszter előirányzatába teendők át. lakással, 2 osztályfőnök . 14,700 „ 2 miniszt. tanácsos 10,700 „ 5 miniszteri titkár 11,650 „ 5 miniszt. fogalm. 7,450 „ 2 igazgató . . . 4,430 „ 2 segédhiv. segéd 2,700 „ 10 irodatiszt . . 10,600 „ 12 szolga.... 6,000 „ 2 ajtónálló . . . 1,300 „ természetbeni