A Hon, 1869. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1869-10-01 / 225. szám
A katholikus autonómia. Megszoktuk eddig, hogy minden közügy, minden politikai vagy társadalmi kérdés közérdekességet, mondhatni mozgalmat idézett elő, olykor talán nagyobbat is, mint amilyet annak belértékétől vagy horderejétől várni lehetett; s megszoktuk azt is, hogy oly közügyekben, melyek nem illettek is mindannyiunkat, mégis mindannyian érdeklődtünk s vettünk részt. Miként történhetik az mégis, hogy a katholikus autonómia ügyében, mely a lakosok túlnyomó többségének közügye, csak alig veszünk néhányan részt, alig vagy épen nem hallunk egy egy értekezletről, mely az ország valamely részében ez ügyben tartatnék, s alig látunk olvasottabb lapjainkban néha-néha egy pár szóból álló hírt vagy megemlékezést, s még kevésbé egy-egy tüzetes fejtegetést. Az egész katholikus értelmiség mintegy közönnyel látszik viseltetni ez egész ügy iránt, mintha valami ephemer intézkedésről lenne szó. Nem kívánok ezen közönyösség okainak fejtegetésébe bocsátkozni, elég legyen azon egyet felemlíteni, miszerint vallásunk nem haladván régóta a korral semmit, a kor maga, s mi kik abban élünk, hagytuk el azt, vagy legalább annak a kor szelleméhez nem illő némely szabályait s intézményeit, s most sokan nem vesszük észre, hogy jelenleg nem ezekről, hanem sokkal többről van szó. Akármi legyen azonban oka ezen közönyösségnek, igen óhajtandó, hogy az megszűnjék, és beható tanulmányozásnak s érdekeltségnek adjon helyet. Mert ha ezen ügynek messzeható horderejét tekintjük, meg kell arról győződnünk, miszerint vétenénk a jövő nemzedékek ellen, ha a köznevelést igen nagy részben, úgyszólván alapjaiban megalkotó ezen rendezést néhányak által hagynók elintéztetni anélkül, hogy abban közvetve vagy közvetlenül mindannyian részt vegyünk. A katholikus egyház s vallás megszűnt uralkodó lenni, mert a szabadság, alkotmányosság s vallásegyenlőséggel meg nem fér az, hogy bármely egyház s vallás uralkodó, vagyis az állam egyháza s vallása legyen. Az állam tehát kibocsátja kezéből mindazon hatalmat s jogokat, melyeket az egyház és vallás körül gyakorolt. Kinek adja át mindezen hatalmat, mindezen jogokat ? Nem másnak, mint az egész hitfelekezetnek, az egész katholikus közönségnek, s koránsem a katholikus papságnak. Az államhatalomnak csak az összes katholikus közönség lehet természetszerű s jogszerű utóda s örököse, nem pedig Róma és Esztergom. _ De ha közönyösen nézzük a már megindult mozgalmat, a már megkezdett rendezést, s abban mi magunk részt nem veszünk, igen könnyen megtörténhetik, hogy Róma és Esztergom tevékenysége viszi el ezen örökség oroszlánrészét, hogy úgy osztja fel azt, miszerint azon jogok gyakorlatában, melyeket az államtól átveszünk, az ő befolyása lesz a döntős elhatározó, s a miénk világiaké csupán illusorius. Hogy ez nem lenne igazságos, azt fejtegetnem felesleges, de hogy nem is kívánatos, ennek bebizonyítására elég reá mutatnom a catholicus népiskolákra, melyek messze állanak a világiak autonóm befolyása alatt álló, pedig csak önerejükből alapított s fentartott protestáns népiskolák megetlasztási rend s a községi szervezet gyökeres átalakítását, továbbá a közoktatást nemzeti szellemben.“ — A „Gazeta Narodowa“ Kuhn b. közös hadügyminiszter galléziai útjához szolgáltat nehány adatot. A miniszter Lemberg, Burszku és Habosban is járt, s most még inkább foglalkozik azon gondolattal, hogy Lemberg megerősítessék, s egy vár erőd által megvédessék. Megjegyzendő, hogy már Hesz táborszernagy is építtetett ide egy citadellát, mely nem is épen annyira külellenségre, mint a lembergi lakosságra volt számítva. Más források szerint Jaroslaw és Dukla volna a megerősítésre kiszemelve. A duklai, egyáltalában a galicziai erődítés, annak idején, midőn a „családi“ más szóval a stratégiai vasút tárgyaltatott, eléggé meg lett vitatva. Hanem hát tessék ellent mondani, ha a hadügyminiszter akar valamit! — Róma — hit szerint — Nardi bibornokot küldi Magyarországba, hogy a magyar püspöki kart a konkordátum, s az egyetemes zsinat iránti lándzsatörésre hangolja. Ugyan mit kívánhat még Róma, ha a magyar püspöki kar jelen magatartása sem elég obscurus, s nem elég római előtte ? S mit kivánhat még többet, a mi a modern civilisatioval ellenkezik — mint egy b. Eötvös Józsefet kultuszminiszternek ? — A „Politik“ írja, hogy Bécsben egy magyar édekeket képviselő lap fog megjelenni „Reichs-Presse“ czim alatt. „Gans, a mint magyarul neveztetik Ludassy úr — úgymond — most azzal foglalkozik, hogy felhajtsa a szükséges pénzeket ezen uj lapra, s nincs egy kitűnő pártember sem,bankár vagy Presz-bureau, melynél nem kopogtatott volna. A lengyel hg. Sapieha és gr. Boskowski orra előtt zárták be az ajtót. b. Wodianer azt kívánta, hogy Andrássy gr. ajánlásával legitimálja magát stb. Csak a bécsi és pesti Presszbureauknál volt szerencsésebb. — A zágrábi horvát-szlavon tartományi gyűlés f. hó 29-én ülést tartott. Az országos budget fölötti vita véget ért, s a tartományi gyűlés ezután az urbarialis viszonyok s házközségek rendezésével foglalkozik. — Apró bécsi hírek. F. hó 27-én estve minisztertanács tartatott a cseh kérdésben. Klaudy a leköszönt prágai polgármester Bécsben volt s Giskra által kihallgattatáson fogadtatott. Hétfőn népgyülés tartatik Bécsben a közvetlen választások érdekében.—Az alsó ausztriai tartományi gyűlés alkotmánybizottsága közvetlen választást indítványoz a legszélesebb alapon.— A birodalmi tanács nov. 9-ére hivatik egybe; a tartományi gyűlések ez évi ülésfolyama okt. 23-án bezáratik. — A birodalmi tanács elé — terjesztendő törvényjavaslatok között hir szerint — egy a „birodalmi ministerek nyugdíjazására vonatkozik — A bécsi császári palotát kívülről már hónapok óta szépítik s javítják ; most — miután közel kilátásban van a porosz trónörökös látogatása, a belső berendezéssel is sietnek. — A fogadtatás fényét mindennemű ünnepélyek emelendik, de ami eddig külföldi vendégek látogatásánál első volt — katonai ünnepélyek, szemlék és maneuvrek egészen elmaradnak. A mozgalom a catholicus autonómia körül azonban már megindult, s túl van már a kezdeményezésen is, amennyiben a congressusra való képviselőválasztások módozatai felett egy választás útján létrejött értekezlet tanácskozik, mely ha azokat megalkotta, maga a congressus is egybe fog hivatni, s az abban részt veendő képviselők megválasztatni. S én ki merem mondani azt, miszerint az ország catholicus vallásu értelmiségének egy még mindig nagy része vajmi csekély fogalommal s még kevesebb tájékozottsággal bír ezen congressus és általában az egész autonomicus mozgalom lényeges feladata felett. Az első kis részben világot gyújtott, Szilágyi Virgil, ki nemrég megjelent röpiratában elég tüzetesen fejtegeti ezen kérdést, s melyet mindamellett, hogy érveléseinek némelyikével nem értek egyet, s némely benne kimondott vélemény iránt gondolkozóba estem, váljon az ő felfogását kövessem-e, vagy annak ellenkezőjét, olvasmányait minden hitsorsosomnak buzgón ajánlom. Mellőzve az ezen műben foglaltak tüzetes fejtegetését , annyi mindenesetre áll, miszerint mindannak elintézésébe, amire mi catholicusok hivatva vagyunk, csak úgy fogunk befolyhatni, ha ezen befolyás részünkre biztosítva lesz.Hogy ez valóban is megtörténjék, az összeülendő congressustól függ. Hogy ezen congressustól, amit e részben várunk, el is érhessük , az ismét az ebbe beválasztandó képviselőktől, s ezen képviselők miként megválasztása a most alkotás alatt levő választási szabályoktól függ. Azon választási szabályok s módozatok, melyeket ugyan még nem maga az értekezlet, hanem csak annak választmánya állított össze, s melyek e szerint még módosulhatnak, megnyugvást nem nyújthatnak. Olyanok ezen szabályok, hogy ha meg nem változtattalak, úgy az egyház, ha csak akarja, magának a congressusban túlnyomó s döntő befolyást biztosíthat. Nem kellene talán e részben aggódnunk, ha nekünk oly papságunk lenne, mely mindig s mindenben velünk érez s velünk egyformán gondolkodik, pedig ennek igy kellene lenni, mert nem a hívek vannak az egyházért s annak szolgáiért, hanem az egyház a hívekért, de papságunk egy része ezen tételt megfordítja, s azt tartja, hogy a hívek vannak az egyházért. Ez a hyerarchia. S midőn ezt kimondtam, nem kérem azonnal utánna tenni, miszerint vannak számos kivételek, sőt ha a hyerarchia tagjai egyenkint megkérdeztetnének, mind egyenkint vagy a kivételekhez soroznák magukat, vagy fennen tiltakoznának az irányukban kimondott ezen feltevés és ráfogás ellen. Mielőtt azonban ezt nekik elhigyjük, vessünk egy pillantást vissza a közelmúltba, s vizsgáljuk egy kissé, honnan van az, hogy a mostani értekezletre való választásokat püspökeink s papságunk jobbára aként vezérelték, s vitték keresztül,miszerint abban az értelmiség befolyása, melytől félni látszottak, majdnem teljesen paralyláltatott, hogy igen sok helyen és esetben azt sem tudta mikor és hol vegyen részt ezen választásokban, attól pedig éppen nem tartózkodott papságunk, hogy ki ne mondja nyíltan, miszerint püspökének kívánsága, hogy ez és ez az egyén választassék meg. Ugyan kérdem: mi külön érdeke van a papságnak, melyet ily féltékenyen, ily kiváló gonddal kell őriznie ? Ha van, mondja ki nyíltan, hadd vitassuk meg, hadd méltányoljuk! ha nincs, úgy ne aggódjék a felett, ha azok lesznek az összeülendő congressusban a világiak képviselői, kiket a közvélemény óhajt, s ne törekedjék ismét oda, hogy a falukban lakó kevésbé értelmes s az értelmiség befolyásától mesterségesen megőrzött hívekre való reábeszéllés és ajánlás által olyanok választassanak képviselőkké, kiket az értelmiség közvéleménye valóban nem óhajt. Szóval ,ha mi nem kívánunk befolyni az egyházi férfiak válaztásába, ne kívánjanak az egyháziak se befolyni a közötünk való választásokba. Hogy azonban befolyni kívánnak nyilván mutatja az általam említett választási szabályzat tervezete, melyben a világi képviselők választása aként terveztetik , hogy a választások egyházi férfiak által vezettessenek,s a választás nem egy választó helyen, hanem községenkint, szórványosan, (talán több helyen egyszerre ?) eszközöltessék, s hogy eszerint az egyháziak befolyása mindenütt, a világi értelmiségé pedig sehol se legyen biztosítva, mert az ország sok részein, ahol sűrűen vannak a községek, ezeknek nagy részében igen kevés vagy épen semmi értelmiség nem lakván, ha kivált a választás napja előre csak az egyházi szószékből lesz tudatva (mint ez most történt) az értelmiség a választásból nagy részt ki lenne zárva, s a hierarchia kitűzöttei s uszályhordozói töltenék meg a kongressus tetemét. De hát talán az alsóbb rendű papság józan hazafias szabadelvű szellemén hajótörést szenvedendnek a hyerarchia mind ezen törekvései ? Én nem merek ebben bízni, mert ezen igen nagyra becsülendő elem a köztük élő kegyenczek és nagyratörekvők delatióitól félve, nem fog üdvös ellensúlyozást gyakorolhatni, vagy csak szórványosan igen kevés esetben. A jelenleg elhatározás alatt levő választási szabályoknak tehát a most jelzett irányban múltatlanul meg kell változtattatni, ha azt akarjuk, hogy az autonómia rendezése, s életbeléptetése felett tartandó congressus tanácskozásai, s elhatározásai elébe megnyugvással, s jó reménynyel tekinthessünk. Valamint annak el kell határoztatnia, hogy ezen kongressus tagjai napdíjakkal láttassanak el, különben sok valóban odavaló egyénre nézve az elválasztatás a lehetetlenségek közé fogoa tartozni, mit bizonyára nem óhajtunk. Minthogy pedig ezen congressus az összes hazai katholikus közönséget jogosan fogja képviselni, mert az előre szabályozott választás útján fog megalakulni, és az abban hozandott elhatározások az egész katholikus hazai közönség nevében érvényesen fognak hozatni, mulbatlanul szükséges, hogy mindenekelőtt most még ideje van, a közvélemény s annak orgánumai a napilapok (mégpedig nem csak kevesebbek által olvasott katholikus szaklapok, hanem a politikai napilapok) utján a választási szabályok miként megállapításába beleszóljunk , s azoknak helyes és czélszerü megállapításába befolyást gyakoroljunk; — azután pedig a majdan öszehivandó congressusba való megválasztástól s a választásokba való befolyás és részvételtől magunkat ne csak el ne vonjuk, hanem abban szívvel lélekkel részt vegyünk, nehogy az autonómia, melyet teremteni akarunk, ennek paródiája, hanem a katholikus vallást követőknek valódi autonómiája legyen. Matolay Victor: KÜLFÖLD. A francziák császára vasárnap váratlanul megjelent a longchampi futtatáson és vele a császárné és a rendes kiséret. Midőn a kocsi megállt a helyszínen, a császár látszólag minden nehézség nélkül szállt le, és miután a tömeget, mely őt rokonszenvesen fogadta, többszörösen köszöntötte, a császárnénak ajánla karját és lassan ment fel a nézőhely lépcsőin. Halvány volt ugyan, de egyébként nem igen változott. A páholyban maradt a futtatás alatt és a nagy gátverseny előtt egy ideig fel-alásétált a versenymezőn ; tartása meglehetősen egyenes és szilárd volt, s igen vidáman mulatott Reille tokkal, kinek karjára támaszkodott e séta alatt. — Napóleon hgről az hírlik most, hogy Créta szigetét látogatja meg. — A „Frangais“ Dupanloup püspök levelét közli, melyet Jáczint atyához intézett. Azt mondja benne: Ön szenvedett, tudom, de Lacordaire s Barignon atyák többet szenvedtek és csak magasabbra emelkedtek az egyház és Krisztus iránti szeretetben. De remélem, hogy lépése csak mulékony tévelygés. Térjen vissza körünkbe, adjon a kath. világnak nagy példát. Menjen ön a pápához, s vesse magát lábaihoz. Karjai ön számára nyitva állnak és atyai szivéhez fogja önt szorítani stb.“ A „La Presse“ arról értesül, hogy Jáczint 25-én hosszan értekezett a párisi érsekkel; állítólag az avignoni s reimsi érsekek és a chalonsi s bayeuxi püspökök fogják védeni Jáczint ügyét a római zsinaton; a franczia püspökök többsége ellenben fellépését határozottan kárhoztatandják. A császár a szombati miniszteri tanács után a pápai nuntiust fogadta. A „Constitutionnel“ sejti, hogy beszélgetésük alatt sok oly kérdést érintettek, melyek az általános zsinattal állnak kapcsolatban, s hogy alkalmilag Jáczint levele is szóba került. — Spanyolországból naponkint újabb zavarokról érkeznek hírek. A republikánusok a kormány közegeivel valóságos hadilábon állanak. Attól tartanak, ha a királyválasztás od 1-jén csakugyan eszközlésbe vétetik, hogy általános fölkelés tör ki. A republikánusok tökéletesen szervezkedtek, mindenfelé gyüléseztek és felfegyverzésükön buzgón működtek. Az általános fölkelés kitörésére felül fog szolgálni az, ha a cortes kisebbségének ez indítványa: „az államfő választása népszavazat alá bocsátandó“ elvettetik, mire a republikánusok elhagyják a képviselőházat. A fogságban levő összes fentek föltétlen megkegyelmezése javára oct. 24-ére nagy meeting hivatott össze a londoni Ilydeparkba, melyen egy kiváló ír parlamenti tag viszi az elnökséget. A tüntetés, mely nagyszerűnek ígérkezik, de melynek lefolyásáról még nincs tudomásunk, a londoni megkegyelmezési bizottmány által inditványoztatott, melyet számos demokrata egylet pártolt. E meetingre Izlandból is várnak küldöttségeket. Az orosz cár egészségi állapotáról szóló tudósítások még folyton kedvezőtlenek. A „Kraj“ levelezője azt írja, hogy a czár időközönként elmeháborodott és káprázódottságban szenved. Mindig azt képzeli, hogy gyilkolást forralnak ellene és mindenkiben gyilkost lát. Rájuk rohan, védi magát, vérfoltokat lát testén, melyeket letörölni iparkodik, de mindig nagyobbak lesznek stb. Ily képzelgések után teljesen erőt veszt és mély álomba merül. — Garibaldi a fiatal Giovanni Cairoli halála alkalmából levelet intézett Miceli képviselőhöz, melyben ezen olasz hazafi családról ezeket mondja : „Újjászületésünk egyik ünnepélyes napján két fiatal ember jött Villa Spinolába és mindenekelőtt azon vágyukat fejezték ki, hogy a dicsőségteljes expeditióban résztvehessenek. E fiatal emberek anyjuk előtt el akarták titkolni hősies határozatukat. De hiába , az anyai sejtő tehetség kitalálta, hogy ott, hol arról van szó : az olasz ügyért tenni, szeretett fiai is ott lesznek. Sejtelme beteljesült.“ „Az olasz anyák azt fogják hinni, hogy a nemes asszony akkor, mikor fiai hajóra kelnek, könyökben tört ki és visszatérésre kérte őket. Ti, az ezrek bátor serege, tudjátok, hogy ez nem történt Nem, e hős asszony nem kért, nem sirt, hanem angyali mosollyal mondá : Miért nem tudattátok velem, szeretteim ? Gátoltalak-e titeket, hogy oda siessetek, hol a szabadságért küzdenek ? Siessetek oda — és isten veletek! — Isten meghallgatta az áldást és ezen áldás jó előjel volt a vállalatra.“ „Az anya Varese dicső csatatérein már egyik fiának Ernestónak tetemét fölkereste, ki ott esett el, midőn mint az elsők egyike Urbán hordái ellen küzdött, és ki négy fiainak elseje volt kit elveszített.“ Benedetto és Enrico, kiket Spinolában ölelt,a legbátrabbaknak mutatták meg a Palermo ostromához vezető utat. Az előbbi tíz év óta majdnem halálos nyílt sebet hord. Az utóbbi homlokon sebesítve hét évig viselte sebhelyét, melyet mindenki megirigyelt, ki a becsületet az életnél többre becsüli. És hét év után ? Ha az olaszok azon cloákát kitisztítják, mely magát a papok Romájának nevezi, akkor Villa Gloria szentséges helye elé fognak gyűlni, hol Enrico vezérlete alatt forradalmunk legbátrabb és legdicsőbb része folyt le, és hol Enrico és Giovanni, midőn mint hősök elestek, a legnagyobb anya fájdalmát szentelték meg. Az ünnepély befejezte után délutáni 5 és fél órakor, azok kik visszasietnek, a Bécsből Pestre menő gyorsvonaton vissza is utazhatnak. Midőn mindezeket veletek nyilvánosan közölni kedves kötelességünknek tartjuk; azon bajtársi kérést intézzük hozzátok: Jöjjetek az elhunytak iránti bajtársi kegyeletet kifejezni! segítsetek a nép által nyújtott ezen erkölcsi elismerést jelenlétetekkel emelni! Kik is hazaűui üdvözlettel vagyunk. Pozsony 1869. sept. 22-kén. hü bajtársitok A pozsonymegyei honvédegylet nevében a választmány. Programm, a peredzsigárdi honvédemlékszobornak 1. évi October 17-én Pered község határában történendő leleplezési ünnepélyére. 1. Pozsonyból Sellyére indulás reggeli 9 órakor külön vonaton. 2. Sellyén 11 órakor a pesti gyorsvonattal megérkezett vendégek fogadtatása az egylet választmánya által. 3. Bandérium és lobogók kíséretében együttes bevonulás Peredre. 4. 12 órakor a bizottság elnöke átadja az emlékszobrot az egyletnek, 12 taraczklövéssel üdvözölve. 5. Díszebéd, melyet 25 taraczklövés közt: „áld meg isten a magyart“ ének követi. 6. A hölgyek, és nép leányai megkoszorúzzák a szobor alapzatát, 25 taraczklövés közt. 7. Az egylet elnöke átadja az emlékszobrot felügyelet alá a peredi községnek. 8. 2 órakor ebéd, és e fölött zene. 9. A pozsonymegyei honvédegylet választmányának tagjai, valamint a többi egyletek küldöttségi tagjai magyar díszruhában kardosan jelennek meg ez ünnepélyhez. 10. Az összes honvédek, mellükön nemzeti szalagból készült csokrot viselnek. 11. Azon al-vidéki vendégek, kik a d. u. bécsi gyorsvonattal visszautazni akarnak, a bizottság által Sellyére a vasúthoz kisértetnek. 12. b0 órakor a pozsonyi különvonattal jött vendégek, Banderisták kísérete mellett visszautaznak. Egy honvédnnepély. Felhívás. Bajtársak, testvéreink! A peredzsigardi csata, függetlenségi harczunknak forduló pontját képezi. E csatahely megörökítésére, a ti és más honfiak adakozásaiból általunk emlékszobor állittatik fel, melynek leleplezési ünnepét a közbejött körülményeknél fogva az elébb kitűzött oct.3-ka helyett f. é. oct. 17-kére határoztuk. Ezen napon a Pestről Bécsbe menő gyorsvonat Sellyén megáll, és érkezendő vendégeinknek a kiszállást lehetővé teszi. ÚJDONSÁGOK, Pest, sept. 30. — A budapesti honvédegylet bizottmánya f. évi October 2-án délután 5 órakor ülést fog tartani (az Egyenlőségi kör teremében) melyen a t. ez. bizottmányi tagokat megjelenni ezennel felkérem. — Szekulits István ezredes elnök. — A déli vaspályatársulat főigazgatósága készséggel beleegyezett, hogy osztrákmagyar vonalain, az aradi honvédemlék Milanoban, Aradi Sigmond által készített talapzata díj nélkül szállíttassék. — Sopronból ezeket írják nekünk: A soproni balpárt sept. 26-án előleges gyűlést tartott, melyben az oct. 3-kára összehívott nagygyűlés tanácskozási tárgysorozatát állapítottuk meg. — A megyei bizottmány negyedéves ülésszaka oct. 4-én nyilik meg. — Az ev. ág. huv. itteni főtanodában a tanulók beírását tárgyazó könyv egy híján 400-at mutat ki; a tanév okt. 1-jén kezdődik. — Genf szept. 20—22-én a confoederatióhoz csatlakozása félszázados emlékét ülte meg, mely alkalommal a Montblanc hid előtti téren emelt szobrot leleplezték. A leleplezés 20-án 11 órakor ment véghez, nagy pompa és ünnepély között, roppant néptömeg jelenlétében, — kik közt nagy számmal voltak az idegenek, — melyet a szobor művészeti kivitele egészen meglepett. A szobor Helvetiát és Genfet ábrázolja egymást átkarolva, melyek közül Helvetia bal karján egy paizst tart e felirattal: „un pour tous“ „tous pour un“ (egy mindnyájáért s mindnyájan egyért). Este 7 órakor a Leman taván meggyujtottak egy csolnakot, mely 9-ig égett, azután rakétákat eresztettek a jégbe, melyek közül egyik egy nagyszerű házat mutatott, míg másik elpattanásakor egy nagy bouquet-vé vált stb. Az ünnepélyek sorát 22-én Genf nagyszerű kivilágítása zárta be. — Az Aetna szept. 28-án kitört. A Pr. távirati értesülése szerint erős lávafolyamok úsznak a hegy keleti oldalán a Bueterin völgy felé. — Apró hírek. A tatai járás a közös hadsereghez 126 egyénnel járult, köztük 2 barát , egy kegyesrendi növendék. A honvédséghez 57 egyén soroztatott a közel 1200-ra menő ujoncz közül, köztük 4 barát s a helybeli kath. káplány. — A szokás kérdése mégis csak súlyosabb kérdés, mint az ember hinné. A „Mil. Ztt.“ fájdalommal cáfolja meg azt a hírt, mely szerint a szakálviselési engedély az egész hadseregre kiterjesztetett volna. E szerencsében egyelőre csak a tengerészek részesülnek. — Poson touristák czélpontjává lett. Akad olyan ember, ki csak azért megy oda Bécsből, hogy egy kis halászosdit játszók. Egyébiránt a jó példát a posoni „distingvirt“ körök adják. —■ A posoni szüretek napja a dévényi hegyeken oct. 9., egyebütt pedig oct. 11. — Drága viz. Csekonics Margit lakodalma alkalmával megöntöztették az utczát, a menyasszonyos háztól a templomig. Van pedig az ottani távolság (hogy nagyon sokat ne mondjunk) száz öl,és került az öntözés 25 forintba. Méltó illustratiója ez azon már egy év óta tartó állapotnak, melyben fővárosunk vízhiány és vizdrágaság miatt sinlik. — A pestvárosi építési bizottság, helybenhagyta azon tervet, melyet Benkó építész az új börzeépülethez készített, és kiadta az építési engedélyt. — Egy fiatal ember, ki a gymnasiumot kiWnően elvégezte, s már a tanítói és nevelői pályán sikeresen működött, ajánlja magát a fővárosban magántanító vagy nevelőül. Levélben értekezhetni véle D. J. H. éves jogász — czim alatt. Személyesen d. e. 9—12-ig d. u. 3—5-ig, Molnár-utcza 13. sz. 1-ső emelet. — Stégerről azt írja budai tudósítónk, hogy nem lép vissza a színpadról; forrását teljesen megbízhatónak állítja.— Stéger okt. 17-én Bordeauxban nejével és leányával hajóra ül, s Lissabonba utaz, hol az öt havi idényre 42,000 frankot kap. — Benza kisasszony, ki Stéger közbenjárása folytán szintén oda szerződött, 30000 frankot kap 3 hóra. — Egy másoló intézet hiányát mindeddig igen érzé fővárosunk. Az írónak, ki művét sajtó alá rendezi, a képviselőnek, ki az országos ügyekben tevékeny részt vesz, az ügyvédnek, kinél néha az innivaló hirtelen feltorlódik, — szóval majd mindenkinek szüksége van egyszer másszor másolóra. E hiányon egy hozzánk intézett figyelmeztetés szerint segítve lesz a f. é. octóber 1-jén megnyitó másoló intézettel, mely elvállal minden európai nyelvű másolni valókat. Régi okmányokat szakértők által másoltat, kőnyomat — lithograph — aláirat stb. Az intézet helyisége Váczi utcza 19-dik szám. I-sö emelet. — Az orsz. magyar gazdasszonyok egyletének elnökei Damjanich János özvegye és Braun Lajosné megkeresésére Rabe kisasszony kitűnő szívélyességgel és készséggel ígérkezett az árvák javára, temesvári vendégszereplése bevégeztével oct. 12 én Pesten még egyszer minden dij nélkül fellépni. — Adakozások. Haynald érsek a Solti templom építésére 200, — Nagy Ágoston pedig a budai ének és zene akadémiának 100 ftot adományozott. — Az orvosi egyetem klinikuma a Kunewalder házban 12 ággyal szaporíttatott. Az épületen is újításokat tettek. — A linzi „kínzó szerekkel megölt“ jezsuita nincs többé, azaz nem is létezett. Töredelmesen vallja azt be a „N. Fr. Presse“, melynek a hírt távsürgönyözték. Nemzeti színház. Oct. 1. „Serafina“ színmű 5 felvonásban. Budai népszínház. Oct. 1. A színház zárva marad. Bakonyi daltársulata minden este előadást tart a „Komlóban“. A „Hon“ magánsürgönyei. PÁPA, sept. 30. Tegnap délután két órakor hosszú kocsisor kíséretében roppant nép képezte sorfalak közt Horn és Jókai városunkba bevonultak. Délután négy órakor választók gyűlése volt, melyre annyian gyűltek össze, hogy a collegium tere alig volt elég a részvevők befogadására. — Horn e gyűlésre küldöttségileg meghivatván, magyar nyelven, roppant lelkesedéssel fogadott beszédet tartott, melyben a pénzügyi és hadügyi birodalmi közösség káros voltát hangsúlyozta. — Szónoklata végeztével vállra emelték és szülni nem akaró éljenzéssel fejezte ki helyeslését a választó közönség. Este 8 órakor elláthatlan tömeg vonult Horn lakása elé, zenével és 400 fáklyával. Körösi tanár fényes beszédben Hornt, mint a magyarországi demokratia képviselőjét üdvözölte. Horn válaszában a nemzetgazdasági kérdéseket érintvén, a közvetett adók ellen nyilatkozott. A város örömünnepet ül. KÖZGAZDÁSZAT! ROVAT: „Egyesüljünk.“ Ezen jelszó elfogadása s érvényesítésével lehetnek népek és nemzetek úgy szellemileg mint anyagilag nagyokká. Példa erre Anglia, Amerika és a kis Belgium, melyek nemzeti nagyságukat és gazdaságukat, szintén egyesült erejüknek köszönhetik. Az egyesülési eszmét történelmünk tanúsága szerint nemzetünk is gyakran érvényesíté. De mi haszna, ha az érvényesítés folytonosan korlátolt volt, részint belviszály, részint kívülről jövő megtámadások s fondorlatok következtében, s ha igy a nemzet soha nem vergődhetett oly álláspontra, melyen úgy nemzetgazdászati, mint politikai érdekeit egyiránt megvédhette s előmozdíthatta volna. Ennek oka azonban azon körülményben is keresendő, hogy a jogaira oly annyira féltékeny nemzetet vezér férfiai és az aristocratia tisztán politikai intézményeinek megvédésére serkentették folytonosan, míg nemzetgazdászati, főleg pedig földmivelési-, ipar- és kereskedelmi érdekeire kellő figyelmet igen ritkán fordítottak. Széchényi volt az első, ki a politikai s nemzetgazdászati érdekeket elválaszthatlanoknak ismerte fel, s anyagi bajainkra utalva, a nemzetet egyesülésre hívta fel. Legszentebb törekvésének azonban csakhamar véget vetettek az események, s anyagi bajaink, főleg az alig lefolyó két évtized alatt annyira fokozódtak, hogy a kiegyezkedés daczára is óriási közteher nyomja a nemzet vállait anélkül, hogy segédfonásokkal rendelkeznék. Mert tény, hogy kereskedelmünk még mindig idegen érdekek tényezője; hogy folyvást idegen gyártmányok özönlik el piaczainkat, s iparunk nem bír kiemelkedni primitív állapotából, és ezt elárulja az által, hogy iparosaink saját készítményeik nagy részére még mindég idegen formák bélyegét nyomják, a fogyasztó közönségnek a belföldi czikkek iránt meglevő bizalmatlansága következtében; hogy földmivelésünk isolált állapotában nélkülözi hazai iparunk támogatását, s épen azért nyers terményeivel a külföld piaczaira szorul, és azoktól függ folytonosan. És mindez azért, mert vám, hitel- s kereskedelmi viszonyainkat nem önmagunk rendeztük be, és így a tőkék ezen abnomnaitás következtében az ipartól elvonatván, a kézművészet gyáriparrá nem fejlődhetik, mert nincsenek Széchényieink, kik a nemzetben az egyesülési erőt anyagi téren is fejleszthetnék, és az aristocratia öröklött előítéleténél fogva még mindég megvonj1k erkölcsi s anyagi támogatását a hazai ipartól, s anyagi érdekeinknek elég szolgálatot vél tenni, ha tagjai közöl egy kettő egyik vagy másik vasúti cosortium élére áll. Pedig épen az aristocratia volna arra hivatva, hogy a különféle osztályokat maga köré gyűjtve, egyesült erőt teremtsen, és a nemzet törekvéseinek anyagi téren is irányt adjon, annál is inkább, mivel népünk kegyelete és tiszteletének tárgyát képezi még mindig, s bizalommal szólt-