A Hon, 1869. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1869-10-10 / 233. szám
kész ádáz ellenségét akarja feltüntetni. Adja isten, hogy úgy legyen Fiume ügye. A „P. N." arról értesítette a „világot", hogy Fiume ügye legközelebb természet szerint újra tárgyalásra kerül. Úgy látszik, hogy ez ígéretet nem minden oldalon vették készpénzül. Az „Egyenlőségi kör" tudniillik a Szak szerint érdemesnek tartotta e dolgot külön tanácskozás tárgyává tenni, s nem tarta fölöslegesnek elhatározni, hogy az egylet kérvénnyel sürgesse az országgyűlésen az ügy eldöntését. Ez ügyben az említett lap szerint a fiumei regn. deputatio következő javaslatáig vagyunk, mely Randich, Giachich, Mayer és Adamich aláírásával f. é. május 20-án terjesztetett elő : 1. Fiume város a mostani kerületével együtt a magyar koronához tartozó külön testet képez. 2. Ezen autonóm állásából következik, hogy egyedül Fiumét illeti meg a jog, törvényhozási és közigazgató ügyeit a magyar birodalommal szemben szabályozni. 3. Ezen jog praejudikálása nélkül megállapíttatik, hogy a magyar országgyűlés és a magyar minisztérium által gyakorlandó törvényhozói és végrehajtó hatalom közös legyen. 4. Fiume a törvény értelmében a magyar országgyűlésre egy képviselőt küld. 5. Autonom helyhatósági administratiójának megállapítására Fiume fentartja magának, hogy a törvény értelmében szabályzatot fog kidolgozni s azt beczikkelyezés végett előterjeszteni. 6. Elvül felállittatik, hogy a község jogosítva van elnökét és valamenyi közegét önmaga választhatni. 7. A község a teljes belső adminisztratiót a törvény és a szabályzatok korlátain belül önállólag fogja vezetni. 8. A község a kormányközegekkel és az ország törvényhatóságaival közvetlenül levelez. 9. Tekintettel a nyelvkülönbségre és más körülményekre, Fiume fentartja magának, hogy a jövendő igazságszolgáltatásra vonatkozó s a helyi viszonyokhoz képest a magyar törvényhozással czélszerű egyezményeket hozzon létre, addig opportunitási szempontokból és kivételesen megmaradnak a jelen igazságszolgáltatási viszonyok, mig t. i. Fiume azok megváltoztatásáról és végleges szabályozásáról intézkedik. 10. A község vezeti és felügyel valamennyi általa fenntartott, vagy általa jövőben állítandó iskolák felett és jogosítva van tetszése szerint rendszabályokat és reformokat behozni. A község beleegyezése nélkül Fiumében nem állhat fenn nyilvános iskola. A tannyelvet a község határozza meg. 11. A Fiumét jelenleg terhelő orsz. adópótlékok és földtehermentesítési járulékok eltöröltetnek. 12. A község és közegeinek hivatalos nyelve az olasz, és ezen nyelvet használja a kormányközegekkel szemben is. 13. Az 1848.: XXVII. tcz. 51. §-a értelmében Fiume, mint tengeri kikötő, tekintettel a tengeri kereskedés és a hajózás felvirágzására, felszabadittatik mindennemű katonai kötelezettség alól. 14. Ezen határozatok törvényes beczikkelyezések után azonnal érvénybe lépnek. Pest, 1869. máj. 20. Randich A., Giachich A., Mayer Gy., Adamich L. A nagyváradi közös iskola ügye. (Vége.) Tulajdoni jogról lévén szó, e jog nem az elmondottakból, vagy legalább nemcsak azokból, hanem azon tényből ítélendő meg, hogy a kérdéses épületnek a város telekkönyvi tulajdonosa. Azon épület még 1857 ben, — minden szorgalomtól menten N.Várad város tulajdonául telekkönyveztetett, e telekkönyvi állapot jelenleg is megtámadatlanul áll, tehát ez épületnek N.Várad város mindaddig kétségbevonhatlan tulajdonosa, mig törvényes eljárás utján, illetékes bíróságok azt más valaki tulajdonául oda nem ítélik, mit még esetlegül sem vagyunk képesek feltenni. Egészen hibás a „Magyar Állam“ sóban forgó czikkében, azon felfogás, mintha N.-Várad város egy róm. kath. iskolát községi iskolának nyilvánított volna. A város közönsége, ismeretes elvi indokokból és a helyi viszonyokat figyelembe véve,határozatilag kimondta, hogy községi iskolákat állít fel, a felekezeti iskolákat pedig többé nem segélyezi. Hogy ennyit törvényesen tehetett a város közönsége, azt hiszem még a „M. Á.“ sem fogja tagadhatni. Váljon előnyös-e ezen határozat a városi pénztárra, nem tartozik a dologhoz, mi tudjuk, hogy előnyös a nevelés ügyére, és ezen tudat minket megnyugtathat. Kimondván a város, hogy a felekezeti iskoláktól segélyét megvonja,nagyon természetes, hogy ezen elvet a római katholicusok irányában is alkalmazni kellett. A r. k. felekezeti iskolát segélyezte a város, a többek közt egy épülettel s a tanítókat fizetéssel, — amaz elv következtében megvonta a kath. iskolától az épületbeli és megvonta a fizetésbeli segélyt, de sem a r. kath. iskolát meg nem szüntette, sem azt közös iskolává át nem alakította, sem egyik sem másik tanítót hivatalától el nem mozdította. A róm. kath. egyház folytathatja felekezeti iskoláját bárhol, tetszése szerint, fizetheti tanítóit, a város nem avatkozik felekezeti iskola ügyébe, de nem adhatja oda felekezeti iskola czéljára saját épületét; nem fizetheti a róm. kath. iskola tanítóit; annál kevésbbé, mert a népnevelési törvény értelmében, ha ezt a r. kath. felekezeti iskola irányában tenné, jogosítva lennének a többi felekezetek arányos segélyt követelni, a mit aztán a város pénztára csakugyan nem bízhatna meg, hét féle felekezeti iskolát kelletvén akkor fentartania. Épen úgy elvonta a város segélyét a protest, iskoláktól, a g. keleti és gör. katholikusoktól, az oroszoktól stb. mint a róm. katholikusoktól, s amazok azért nem panaszkodnak, hanem panaszkodik azon egyház, — jobban mondva az egyház nevében egy megbízás nélküli prókátor, — mely egyház gazdagon dotálva, épen nem szorult egy, szűk anyagi körülmények közt levő város segélyére. A helv. hitvallású egyház irányában követett eljárást is kritika alá vonja a M. Á. kérdéses czikke. A helv. hitv. egyház, megértvén a kor szellemét s felfogván, hogy egyesitett erővel nagyobb tökélyre fejleszthetők az iskolák , de még a törvénynek megfelelő felekezeti iskolák fentartására magát anyagilag képesítettnek nem érezvén, beszüntette felekezeti iskoláit. A város nem helyezhetvén el saját épületeiben minden községi iskoláit, e czélra épületet keresett, hogy bérbe vegyen. A helv. hitv. egyháznak iskolai épületei üresen maradtak, s hajlandó volt azokat a közös iskola czéljára átbocsátani. Így keletkezett a megállapodás a város és az egyház közt, mely megállapodás szerint a város átveszi 3 évre a helv. hitv. egyház iskolai épületeit, nem fizet azokért semmi bért, hanem viseli a fentartási költségeket, és amennyiben szükséges, viseli az átalakulás költségét. Ha a város más épületet vett volna ki bérbe iskolái elhelyezésére, az átalakítást ott is meg kellett volna tennie, s pedig nagyobb mérvű átalakítást, mint az eddig is iskolai czélra használt épületeknél tesz, és e mellett fizette volna a házbért. Az anyagi nyereség tehát a városra kétségtelen, hogy a helv. hitv. egyházra is előnyös, e fölött elfogulatlan embernek csak örülnie lehet. A főtisztelendő M. Á. ide vonatkozólag számokat is hoz fel, de e tekintetben még szerencsétlenebb mint elvi fejtegetéseiben. Azt állítja, hogy a helv. hitv. egyház épületeire már eddig is 5000 ftot költött a város, melyet bizonyosan örökre elveszt. Az eddigi átalakításokra és felszerelésekre, mely felszerelések e város tulajdonai maradnak, eddig 1600 ftot adatott ki az iskolagondnok kezéhez, s még ez sincs felhasználva. Azon iskolaépületre, melyet a M. Á. most a várostól igényelne, csak ez évben is ezreket költött a város és isten^ tudja mennyi ezreket mióta birja, s ez a M. Á. előtt potomság, de rendkívüli áldozat előtte a helv. hitv. egyház épületére kiadott nehány száz forintot, habár ezzel azon épületek használata van megfizetve. Mindezekből átláthatják még a főtisztelendő urak is, hogy Nagyvárad városnak a közös iskolák felállítása tárgyában követett eljárását sem jogi, sem méltányossági szempontból alaposan megtámadni nem lehet. Egy nagyváradi polgár. Elmondta, hogy az elhelyezési helyiségek megvizsgálására kiküldött bizottságnak Félegyház város kimutatá azon épületet, mely eddig 8 katonatiszt beszállásolására volt használva, és a városházának azon részét, mely eddig a község gazdászati szerelvényeinek elhelyezésére volt szánva, míg Kecskemét noha a legalkalmasabb 4 épülete a rendes katonaság által el van foglalva , mégis felajánl másik két épületet. Ígéri, hogy gondoskodni fog az ott el nem férhető legénység elhelyezéséről, s kötelezi magát, hogy a legközelebbi tavaszon, a tényleges szolgálatban levő összes gyalog és lovas honvédség számára oly laktanyát fog építtetni, aminő kívántatni fog. Elmondja, hogy az 184s/9-ik évben Kecskemétnek 1300 rendes honvéde harczolt a szabadság zászlai alatt s a két évben fél millió írt. értéknél többet kiszolgáltatott a haza függetlensége érdekében, vagy szenvedett sarczban a bekövetkezett szomorú napok emlékére; 1850-ben pedig egy egész vasas ezred és ágynüteg embereit s lovait kellett e városnak másfél évig kitartani büntetésül a szabadság érdekében tett szolgálataiért; s hogy 20 év óta soha sem tartott kevesebbet két osztály lovas katonánál, mig a Tisza- Duna közének népes községei e két évtized alatt egy sánta cserepárt sem láttak; hogy ezen 20 év alatt, a potomháló krajczárok mellett, Kecskemét város lakosai, a katonatartásban ismét fél millió forint veszteséget szenvedtek ; hogy most is a 38. sz. gyalogezred 2 zászlóalja tartja elfoglalva a város négy kaszárnyáját, egy német lovas század pedig magánházaknál van elszállásolva. És alig, hogy megszáradt a nyomdai festék Hadadi barátom ezen szép czikkén, ime 24-kén megérkezik a honvédelmi minisztériumnak e hó 15-kén kelt rendelete mellett, a Magyar korona államnak honvédkerületekre történt felosztása, zászlóalj és lovasszázadok szerint, melyből kitűnik , hogy a 2-dik gyalog zászlóalj és 2-dik lovas század törzs és állandó századának állomás helyetil csakugyan Félegyháza van kijelölve, s kitűnik, hogy ezen kijelölést Ő Felsége még f. évi augustus 13-kán jóváhagyólag tudomásul vette. Nem tudom miként érez most már Hadadi barátom, hanem azt tudom, hogy átalános nálunk az indignatió, s az ingerültség, mert az igaz, hogy a ministerium valóban rút játékot űzött városunk közönségével ! A 2-ik honvédzászlóalj törzs állomásának helyéül már kezdetben Kecskemét városa volt kijelölve, minek folytán felhivatott e város közönsége, hogy e lehető legrövidebb idő alatt tudassa : minő épületek léteznek ennek elhelyezésére hatósága területén ? és melyek lennének e czélra a honv. ministerium rendelkezésére bocsáthatók ? Ezen felhívás folytán a városi közönség az ily czélra fordítható épületeit térképeztetvén, a térrajzok f. é. május hó elején fölterjesztettek. Továbbá f. évi június 30-án Pongrácz ezredes ur, mint a pesti honvégkerület parancsoka, aziránt kérése meg a városi tanácsot, hogy miután Kecskemét város a 2-ik gyalog honv. zászlóalj törzsének s állandó századának állomásául jelölteti ki, mielőbb értesítené őt aziránt, hogy mily módon látja ezen zászlóalj elhelyezését legczélszerűbben kivihetőnek, megemlítvén, hogy a kijelölendő helyiségek megszemlélésére mielőbb bizottságot fog kiküldeni. Ezen megkeresésre a képviseleti közgyűlés már július 5-én megküldi az e czélra átengedhető helyiségek leírását azon kéréssel, hogy miután ezen épületekben valószínűleg átalakítások fognak szükségeltetni, szíveskedjék azok megvizsgálására a bizottságot mielőbb leküldeni. Méltán megnyugvással várta tehát a hatóság, hogy a küldöttség mielőbb meg fog jelenni, de várakozása nagyon is hosszan tartott mert még augusztus 23 án is, csak azon értesítést nyerte Pongrácz ezredes úrtól, hogy az ujonczozáshoz kiküldött törzstisztek vagy századosok egyike lön utasítva az illető helyiségek megszemlélésére, hogy bár ezen helyiségek csak oct. vége felé vagy nov. elején fognak igénybe vétetni, mindazáltal az elhelyezés kivihetősége és véglegesen megállapított módozatáról,kéri a leggyorsabb értesítést! (Holott a Félegyházára leendő elhelyezést ő felsége már augusztus 13-án helyben hagyván, kitűnik, hogy az ez iránti intézkedésnek már jóval előbb meg kellett történni). Joggal kérdezhetjük tehát, hogy mi szükség volt már idő után, Kecskemét városával szembekötősdit játszani ? De még tovább is mentek, sept. 3-ban csakugyan megjelent itt Szabó József őrnagy ur félegyházi lakos, másodmagával a helyiségek megtekintésére ; de ő csak futólag tekinté meg azokat, kijelentvén, hogy neki semmi sem tetszik, s azt kívánta, hogy rögtön oly helyiség mutattassék ki, melyben nemcsak az állandó gyalog század, hanem még a lovas század legénysége és lovai, a raktárak sőt még a tiszt urak is beszállásoltathassanak. — (mintha Félegyháza képes volna ilyet kimutatni!) A hatóság bizottságot menesztett a honv. minisztériumhoz azon kéréssel, hogy az illető helyiségek beható megvizsgálására egy más bizottságot kiküldeni méltóztassék! Írában kijelentvén egyszersmind azt is, hogy a gyalog és lovas törzs hivatalos helyiségéül, az irodák és segédtisztek beszállásolására egy, a lovas keret altisztei, legénysége és lovai számára pedig egy másik alkalmas községi épületet fog általadni, a raktárak tűzmentes helyiségeiről gondoskodni fog, a honvédeket pedig addig is, míg a jövő tavaszon egy oly laktanyát építtethet, aminő az összes honvédség elterelésére kivántatni fog, egy pár bérházban fogja csoportosan elszállásolni. Erre rögtön, még a felküldött bizottsággal egy időben érkezett fe f. hó 12-én egy újabb minist, küldöttség, mely a felajánlott helyiségeket megvizsgálván, azokat elfogadhatóknak találta, s a közönség fentebb is említett ajánlatát a kaszárnya építtetésre nézve magával vitte, ígérvén, hogy a határozat legfelebb 8 nap alatt le fog érkezni. Képzelhető tehát, mily meglépést okozott a f. hó 24-kén leérkezett felosztás, melyből megtudtuk, hogy még aug. 13-án el volt már határozva a 2. honvédzászlóaljnak Félegyházára leendő elhelyezése. Nem világos-e ebből, hogy városi közönségünkkel csak játékot űztek. Harczadi Menyhért: A honvédelmi minisztérium és Kecskemét. Hadaki Boldizsár barátom, helyi lapunk sept. 18-ki számában, szép históriai rendben leírván, hogy mennyi és mily nagy áldozatokat hozott Kecskemét városa századok óta a haza oltárára, akkor midőn a szomszéd Félegyházának még az első csövekét sem verték le a földbe, panaszt emel, hogy most mégis Félegyháza versenyre indul Kecskeméttel, holott még csak 126 éve, hogy örvend az életnek , míg Kecskemét már 2000 év előtt lakhelye volt ezen vidéknek, holott Félegyháza csak 18,000, Kecskemét pedig 50,000 lelket számál; versenyre indul pedig a 2 sz.honvéd zászlóalj törzsének kebelében leendő elhelyezése végett! A porosz koronaherczeg Bécsbjén. Tegnapról ezeket irja a „Presse“: A díszebéd, mely ma fél hat órakor a királyi várban a márványteremben tartatott, igen fényes volt. A szép terem, melynek fehér falai a gazdag világítást ezerszeresen visszatükrözték, igen szépen illett a fényes és sokféle egyenruhába öltözött festői társasághoz. A vendégek nagyobb száma díszkocsikban érkezett a tisztelgésre. A patkóalakú asztal fején a koronaherczeg ült osztrák egyenruhában, két oldalán a császár és császára foglalt helyet, s ezek mellett Hohenlohe herczeg, gr. Beust, lord Bloomfield és b. Werther ültek. Összesen a következő vendégek voltak jelen : Lord és lady Bloomfield, b. Werther és neje, Ladenberg követségi tanácsos, gr. Blücher, a koronaherczeg kíséretéhez tartozó határ és három tiszt, gr. Beust, gr. Taaffe miniszterelnök és neje, Kulin hadügyminiszter, Piener, Giskra, Brest, Herbst, Hasner osztrák miniszterek, gr. Festetics magyar miniszter, Tegetthoff aladmirál, herczeg Montenuova lovassági tábornok, Maroicsics táborszernagy, Weber, Trautmannsdorf, gr. Wimpffen és neje, Felder bécsi polgármester és a 20-dik gyalogezred küldöttsége. Az udvari személyzetből ott volt a négy udv. főméltóság, gr. Bellegarde, b. Nopcsa, gr. Haller, Taxis herczegnő, Hunyady grófnő és miss Throkmorton, Braun államtanácsos, Beck, gr. Degenfeld és Bechtelstein őrnagy. Az étkezés alatt katonai zenekar játszott. Az ételek, tekintettel arra, hogy péntek van, dicalistikus módon voltak tálalva : t. i. egy böjtös étel mellett egy húsétel is. A koronaherczeg ma (9-én) 9 óra 20 perczkor utazott el. Elutazása előtt tisztelegtek nála a legmagasabb udvari méltóságok, az indóháznál ugyanazon személyek voltak, akik fogadták. Magyar tudományos akadémia. A m. t. akadémia részéről, Czartoryski László herczeg nemes áldozatkészsége folytán, ezer o. é. forint jutalom tűzetik ki, következő történelmi kérdésre: „Adassék elő, kivált történet philosophiai szempontból, a lengyel kútfők felhasználásával is, története mindazon érintkezéseknek, melyekben a magyar és lengyel nemzet politikai és különösen mivelődési tekintetben egymásra kölcsönösen hatott.“ Beküldési határnap 1872. dec. 81 ke. A pályanyertes mű szerző tulajdona marad. A pályázatnál az akadémia „átalános szabályai“ megtartandók. Kelt Pesten, a m. t. akadémia 1869. jul. 26-n és oct. - én tartott összes ülésből. Arany János, titoknok. KÜLFÖLD. A szabadelvűek zsinata. Ricciardi olasz parlamenti tag „minden nemzet szabadelvűihez“ a következő felhívást intézte : „Post te nebrasinx!“ Sokkal nagyobb fontosságot kell tulajdonítani, szerintünk a közelebbi deczember 8 ára Rómában előkészített egyetemes zsinatnak, mint amennyit annak általában tulajdonítnak. Sőt még azt is hisszük, hogy abból némi veszély származhat a civilisatio, szabadság és haladás nagy ügyére, ha ezek legjobb barátai nem sietnek előre gondoskodni. Valóban mély tudatlanságban levő tömegek, inkább a képzelet mint az ítélő tehetség által vezetve és amelyek felett a papi osztály teljesen uralkodik, főleg azon uralomnál fogva, mellyel a nők felett bir, elkerülhetlenül mély benyomás alatt fognak lenni a római nagy pap szavára, melyet még hatalmasabbá tesz a Vaticanba mindenfelől egybegyült ezer meg ezer püspök jelenléte, a kik miután visszatértek püspöki megyéjükbe, igyekezni fognak minden módon a Rómában megállapított programmot valósítani, mely programm az emberiség legnemesebb aspiratioinak és legdrágább érdekeinek csak ellensége lehet. Megerősített minket e félelmünkben az, hogy látjuk, miszerint a papságot és számos párthiveit (ez iszonyú hadserget, mely annál rettenetesebb, mert egyetlen egy főnök rendeleteit vakon követi) öröm szállja meg. És e minden világosság és minden szabadság régi s engesztelhetetlen ellensége ez uj erőfeszítései ellenébe, mely más eszközt használhatnánk, mintegy ép oly erős, mint nagy , ép oly tevékeny szövetséget, mint az a mely ellen küzdeni kell; t. i. minden nép szabad gondolkozóinak szent szövetségét, a vak hit ellenében állitvát, a melyen a catholicismus alapítva van, a szabad vizsgálódás nagy elvét és egy akadály nélküli propaganda nagy tényét ? De az újkor szelleme a régi barbárság elleni e nemes szövetségének hol és mikor kell egybegyülnie? Ami az egybegyülési helyet illeti, arra Nápolyt kel választani, Nápolyt, mely nemcsak, hogy a Rómához legközelebb levő, a félsziget legfontosabb év Európa harmadik városa, hanem azért is, mert az övé a dicsőség, hogy szünet nélkül ellenszegült a római udvar követeléseinek és túlkapásainak, miután a középkor legszomorubb napjaiban, és még akkor is, midőn Spanyolország tartománya volt, állandóan és erélyesen visszautasítá az Inquisitio istentelen törvényszékét, melynek uralkodói, három század alatt hallgatagon alávetők magukat. Ami az időt illeti, azt jobb korra nem lehet határozni mint épen azon napra, melyen Rómában a IX. Pius pápa által egybehívott zsinat gyűl egybe. Hogy lássanak 1869. deczember 8 án Italia két fővárosában, oltárt emelve oltár ellen, az ész és igazság oltárát a vakság és hazugság oltára ellenében ; ez azt teszi, hogy mi nem egy uj Credot fogunk az ellenébe állítani, a mit Róma vall, mert azzal vádolhatnának, hogy uj csalást állítunk a régi új helyébe ; hanem kimondván a lelkiismeret-szabadság iránti tiszteletet,csak az erkölcsiség változhatlan dogmáira fogunk hivatkozni, amaz erkölcsiségre, mely nem foly ez vagy ama theologiai rendszerből, hanem a mely kizárólag az értelemre és a papság megrontó befolyásától menten maradt minden ember józan eszére van alapítva. Mindenesetre ki kell mondanunk, hogy egy egyszerű erkölcsi hitvallás nem tetszik előttünk elegendőnek százados ellenünk ellenében. Szükséges, hogy szavunkat oly tények kövessék, melyek bizonyítsák egyszersmind szándékaink nemességét és eszméink gyakorlati hasznosságát. így tehát épen az napon, melyen az örök városban megnyitják azon zsinatot melynek világos czélja : a babona tánczait megszorítani és minket a barbárságba taszítani; mi szabadelvűek, kik óhajtjuk a physikai és erkölcsi általános jóllétet: mi magunkat humanitárius egyesületté alakultaknak fogjuk nyilvánítani,ez ékesen szóló jelszóval : Jótékonyság és nevelés. Mint új szabadkőmivesség, a nap fényénél működve, és mint az, felölelve az egész világot, mi mennyiben lehet, két módon igyekszünk gyakorolni a jótékonyságot: 1. Minden munkaképes embernek munkát szerezvén, ki azt hasztalan keresné. 2. Biztosítván mindenki létét, ki dolog által sem képes elérni azt, mert nézetünk szerint nem lehet civilizáltnak tekinteni egy országot és egy embert sem, amelyik ki van téve az éhen halásnak. Ami a nevelést illeti és főleg az elemi tanítást, mely a léleknek ép oly szükséges kenyere, mint a testé ; az associatiónak igyekeznie kell mindenkit részeltetnie. Ez a munka, amihez nézetünk szerint fogság kényszerítve van az iskolaügy jobb irányára, de a tartományokban s a magánéletben szilárdan ragaszkodnak a régi nézethez. Perzsia és Közép-Ázsiában ellenben a gyom teljes undorító bujaságában tenyész; még csak egy vonás sem változott azon a képen, melyet a XII., XIII. és XIV. század tudós mohamedánjai ránk hagytak. Sőt még tovább is mennek, és valamint az orthodox zsidók a Talmudban mindent, azon kívül pedig semmit el nem ismernek, úgy ezen nagy mesterek művei a muhamedánok kizárólagos tankönyvei. Amit ezek a világ állásáról, földgömbünkről, a bolygókról stb. tudtak, az mint újdonatúj tudomány tálaltatik fel az utókornak s a muhamedán hierarchia ezerszerte nagyobb dühvel lépne fel egy Galilei vagy Copernicus ellen, mint azt római testvére tette, és bizonyára még most is tenné, ha a szellem megtört bilincseinek forgácsai oly fenyegetőleg nem csapódtak volna a Vatican 1 ablakaihoz. A muhammedán fiú csak akkor lehet az iskola rendes látogatója, ha körülmetélés által az igazhivők szövetségébe felvétetett. Ez többnyire a hetedik vagy nyolczadik évben történik, és csak ritkán már az ötödik vagy hatodikban. Az olvasni tanulás két különböző szakból áll , és két különböző füzet segélyével is történik. Az egyik az Elif-Be füzet (a mi A-B-Cnk), a másik az Ebdsed füzet (a mi szótagolási füzetünk). Hogy az olvasni tanulás általában mily nehéz a muhammedán fiúnak, arról olvasóim csak akkor szerezhetnek maguknak fogalmat, ha már maguk is foglalkoztak az arab írással, melyben nincsenek magánhangzók. Én azt tapasztaltam, hogy még a legtehetségesebb fiúnak is két év kívántatik rá, hogy folyékonyan olvasson ; — a kevésbé tehetségesnél az persze még tovább tart. A munka száraz képezetétől eltekintve, az olvasni tanulást már csak azért is majdnem áthághatlan gát, mivel a mohamedánok első olvasmányul az isten nyelvét, s az isten könyvét tartják mulhatlanul szükségesnek. Gyakran több, mint tréfás elnézni, hogy mint fog hozzá a török, a bosnyák, a persa és közép-ázsiai, a hangszerveit kifuczamító arab hangok olvasásához. Szellemi erejét soha sem használhatja, mert az iskolának négy öt évig tartó látogatása alatt oly nyelvet olvas, mely néhány szó kivételével előtte teljesen ismeretlen. Kis imákkal kezdik, a Korán folyékony olvasásával végzik, s e szent könyv első bevégzése (Khátem) a szülőknek ép oly örömet okoz, mint midőn a nyugati fiú általános kitűnő osztályzatot visz haza. Ha már az első iskolába menés bizonyos ünnepélyekkel jár, mely alkalommal a leendő iskolatársaitól elvezetett gyermek, ABC könyvét selyem tokban tartva, ünnepi ruhában, shawlokkal körülaggatva, az ujjongó vagy hymnusokat éneklő fiatalságtól körülvéve, nem épen érdektelen látványt nyújt; még nagyobb tekintélyben áll a mohamedánoknál a Khátem vallásos szertartások és családi ünnepekre nézve. A Khátem még a legszegényebbeknél sem mulasztatik el; a gazdagoknál pedig gyakran nagyszerű lakomákkal jár. A gyermek tanítója kezén jelen meg az összegyült társaságban; a szoba közepére egy uj Rákkle nevű, két szárnyú olvasóállványt állítanak, mely elé tanitó és tanoncz leguggolnak, s a ki maga nem látja a szülők, s a jelenlevők örömét, midőn ezek a fiatal rokon olvasásakor fellelkesülnek, vagy midőn a durva arab hangok erőltetett kiejtése a társaságot könnyekre indítja, azzal alig lehetend elhitetni, hogy a fiatal szigorló oly szöveget olvas, melyet sem ő, sem a hallgatók nem értenek; mert az avatatlannak csakugyan azt kellene hinni, hogy a gyermek most szellemi tehetségének fényes bizonyítékét adta. Más tanulmányokhoz csak akkor fognak, ha a gyermek már a tanító segítsége nélkül képes a Koránnak mindennapi százait olvasni. Ez alatt írni is megtanult, körülbelül úgy, mint nálunk t. i. eléje tett minták utánzása által; sajátságos csak az, hogy keleten a kezdő simított, sárga vagy zöld papirt kap, melyről, ha azt az ismeretes sürtt téntával, s a vastag nádtollal teleirta, a a tanitó róla ítéletét kimondta, egy készen tartott szivaccsal az egész írást letörli. Az írási órát tehát általános papírmosási óra előzi meg. Egy lap papír 10—20 szor használható, de vannak kitűnő tehetségűek, akik azzal dicsekszenek, hogy az írást egyetlen lapon tanulták meg. E gazdálkodó szokás valószínűleg a muhameddánok iparának szegénységéből, s azon körülményből ered, hogy az arab írásjegyek a sima anyagon könnyebb és jobban tanulhatók. A szépírás a mohamedánoknál fontosabb mint nálunk, sőt csaknem nélkülözhetlen olyannak, aki műveltségre tart igényt ; mert ámbár az arab közmondás : „Kulli kbatatun dsánilun“ (minden szépiró ostoba) a mi „Doctores male pingunt“ közmondásunktól nem messze esik, mégis az iszlámi keleten száz írástudó közt alig lesz kettő három, a ki rögzül i , oly elcsűrt-csavart betűk pedig mint nálunk, ott soha sem fordulnak elő. Irás nem van vagy nyolcz, melyek közül minden ország kiválasztotta a magáét; sajátságos csak az, hogy míg az elemi irásórákat mindenhol a könyvek írásának, a „neszkti“nek, megtanulásával töltik be, addig a tulajdonképeni iránt csak felserdült korban tanulják. Valamint az olvasás, úgy az írás tanításánál is a nemzeti nyelv csak csekély figyelemben részesül; az arabbal kezdik, melynek helyesírása a nyelvtanból folyik; a saját nyelvbeni helyesírásra máig csak keveset gondoltak, és innen magyarázható azon titok is, miszerint a leghíresebb írástudó törökök saját nyelvüket helyesen irni nem tudják. Az igazhivő egyébiránt az irást csak úgy tekinti, mint eszközt az isteni könyv lemásolására, s az erre vonatkozó magyarázatok készítésére. A világi forgalomban való haszna csak mellékes dolog , a miért is e mersterségnek mindig némi szent színezete volt,és nem csak az írás,hanem az írási eszközök is egykor oly tekintélyben álltak, hogy Abd-el-Kader Giláni Seikhnek, mint a kegyelet dicséretet érdemlő cselekményét tudják be azt, hogy a bazáron, melyben papírt árultak, csak akkor ment keresztül, ha már magát szent mosakodások által egészen megtisztítottnak tartotta. A papír, mint azon anyag, melyre az isten szavai letétetnek, még ma is szent az egész iszlámban.*) E közben a mohamedán fiú némileg a tudományban is előbbre ment ; megtanulta t. i. az arab nyelvtan elemeit,és közeledik, persze mindig csak cs'galéptekkel, a nyelv értéséhez vagyis azon forrón óhajtott forráshoz, melyből az egyetlen és kizárólagos tudományt, mely a Koránra, Fikin (vallási parancs) stbre vonatkozással van, meríti. A módszer, mellyel a nyelvet magáévá teszi, a lehető legfurcsább. Az arab nyelvtan ugyanis arab nyelven tanulja, éspedig az elméleti alaktan legapróbb részletéig. A nyelvtan, mely közös tanügyi miniszer nélkül is az iszlám minden országaiban ugyanaz, sok száz éveket számláló mű. A tanoncz az első füzettel az Enizelit kezdi; erre következik a Bina, avagy előleges mondattan, azután Ilal és igy tovább, mig a nyelvtani épület zárkövét a versmértan képezi. Ezen öt-hat évig tartó tanulmányok folyamatban itt-ott,pl.Törökországban,egy kevés persát is vesznek, és pedig szílí azon primitiv módszer szerint mint a fentebbi nyelvet. A növendéknek egy egész könyv hexametert kell megtanulnia, melynek versei persa szók török fordításából állnak.*) A legnagyobb megerőltetés ideje az a növendékre nézve, akinek tíz, néha tizennégy órát is kell a Ilákhle mellett guggolva töltenie. A vagyonosabb gyermekekre nézve, kiknek otthon magántanutójuk van, a baj még nem olyan nagy, de az iskolát látogatók ugyancsak szenvednek a hely szűke, s a kiabálás miatt , mert a mohamedán tanítók azt hiszik, hogy a tulajdonképeni megtanulást az által érik el, ha előbb a mondatot hangosan elmondják, s azután azt az egész osztálylyal utánordittatják. Kezdetben ez a dialogszerü tanítás csak megjárja; de a fiatalság előhaladásával mindinkább meglepő látmányt nyujt a tanítót s a tanulót óra hosszsan kiabálni hallani. Ők ugyanis azon nézeten vannak, hogy a növendékek csak akkor olvasnak, vagy tanulnak szorgalmasan, ha a siketitő zajban tanítójok ajkait mozogni látják. (Folytatása következik.) *) Ennek tulajdonítandó, hogy a mohamedánok, bizonyos tisztálkodásnál, inkább használnak vizet, mint a p irt. *) Újabb időben egy török tudós e genialis módszert a franczia nyelvre is akarta alkalmazni ; emlékszem még az első versre, mely így hangzik : Allah dieux, gökler cieux ; ter térré ; commencer iptidá, stb. A legsajátságosabb a dologban az, hogy e balgaságnak még némi eredménye is volt. Ismét egy bizonyíték arra, hogy a nemzeti ostobaságot többre becsülik külföldi bölcsességnél.