A Hon, 1869. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1869-10-10 / 233. szám

kész ádáz ellenségét akarja fel­tüntetni. Adja isten, hogy úgy legyen­ Fiume ügye. A „P. N." arról értesítette a „világot", hogy Fiume ügye legközelebb természet szerint újra tárgyalásra kerül. Úgy látszik, hogy ez ígéretet nem minden oldalon vették készpénzül. Az „Egyenlőségi kör" tudniillik a Szak szerint ér­demesnek tartotta e dolgot külön tanácskozás tárgyává tenni, s nem tarta fölöslegesnek elha­tározni, hogy az egylet kérvén­nyel sürgesse az országgyűlésen az ügy eldöntését. Ez ügyben az említett lap szerint a fiumei regn. deputatio következő javaslatáig vagyunk, mely Randich, Giachich, Mayer és Adamich alá­írásával f. é. május 20-án terjesztetett elő : 1. Fiume város a mostani kerületével együtt a magyar koronához tartozó külön testet képez. 2. Ezen autonóm állásából következik, hogy egyedül Fiumét illeti meg a jog, törvényhozási és közigazgató ügyeit a magyar birodalommal szemben szabályozni. 3. Ezen jog praejudikálása nélkül megállapít­­tatik, hogy a magyar országgyűlés és a magyar minisztérium által gyakorlandó törvényhozói és végrehajtó hatalom közös legyen. 4. Fiume a törvény értelmében a magyar or­szággyűlésre egy képviselőt küld. 5. Autonom helyhatósági administratiójának megállapítására Fiume fentartja magának, hogy a törvény értelmében szabályzatot fog kidolgoz­ni s azt beczikkelyezés végett előterjeszteni. 6. Elvül felállittatik, hogy a község jogosít­va van elnökét és valam­enyi közegét önmaga választhatni. 7. A község a teljes belső adminisztratiót a törvény és a szabályzatok korlátain belül önál­­lólag fogja vezetni. 8. A község a kormányközegekkel és az or­szág törvényhatóságaival közvetlenül levelez. 9. Tekintettel a nyelvkülönbségre és más kö­rülményekre, Fiume fentartja magának, hogy a jövendő igazságszolgáltatásra vonatkozó s a helyi viszonyokhoz képest a magyar törvényho­zással czélszerű­ egyezményeket hozzon létre, addig opportunitási szempontokból és kivétele­sen megmaradnak a jelen igazságszolgáltatási viszonyok, mig t. i. Fiume azok megváltoztatá­sáról és végleges szabályozásáról intézkedik. 10. A község vezeti és felügyel valamennyi általa fenntartott, vagy általa jövőben állítandó iskolák felett és jogosítva van tetszése szerint rendszabályokat és reformokat behozni. A köz­ség beleegyezése nélkül Fiumében nem állhat fenn nyilvános iskola. A tannyelvet a község határozza meg. 11. A Fiumét jelenleg terhelő orsz. adópót­lékok és földtehermentesítési járulékok eltöröl­tetnek. 12. A község és közegeinek hivatalos nyelve az olasz, és ezen nyelvet használja a kormány­közegekkel szemben is. 13. Az 1848.: XXVII. tcz. 51. §-a értelmé­ben Fiume, mint tengeri kikötő, tekintettel a tengeri kereskedés és a hajózás felvirágzására, felszabadittatik mindennemű katonai kötelezett­ség alól. 14. Ezen határozatok törvényes beczikkelye­­zések után azonnal érvénybe lépnek. Pest, 1869. máj. 20. Randich A., Giachich A., Mayer Gy., Adamich L. A nagyváradi közös­ iskola ügye. (Vége.) Tulajdoni jogról lévén szó, e jog nem az el­mondottakból, vagy legalább nemcsak azokból, hanem azon tényből ítélendő meg, hogy a kér­­déses épületnek a város te­lekkönyvi tulajdonosa. Azon épü­let még 1857 ben, — minden szorgalomtól men­ten N.­Várad város tulajdonául telekkönyvezte­­tett, e telekkönyvi állapot jelenleg is megtáma­­datlanul áll, tehát ez épületnek N.­Várad város mindaddig kétségbevonhatlan tulajdonosa, mig törvényes eljárás utján, illetékes bíróságok azt más valaki tulajdonául oda nem ítélik, mit még esetlegül sem vagyunk képesek feltenni. Egészen hibás a „Magyar Á­llam“ s­óban for­gó czikkében, azon felfogás, mintha N.-Várad város egy róm. kath. iskolát községi iskolának nyilvánított volna. A város közönsége, ismere­tes elvi indokokból és a helyi viszonyokat figye­lembe véve,határozatilag kimondta, hogy közsé­gi iskolákat állít fel, a felekezeti iskolákat pe­dig többé nem segélyezi. Hogy ennyit törvénye­sen tehetett a város közönsége, azt hiszem még a „M. Á.“ sem fogja tagadhatni. Váljon előnyös-e ezen határozat a városi pénztárra, nem tartozik a dologhoz, mi tudjuk, hogy előnyös a nevelés ügyére, és ezen tudat minket megnyugtathat. Kimondván a város, hogy a felekezeti iskoláktól segélyét megvonja,nagyon természetes, hogy ezen elvet a római katholicu­­sok irányában is alkalmazni kellett. A r. k. fe­lekezeti iskolát segélyezte a város, a többek közt egy épülettel s a tanítókat fizetéssel, — amaz elv következtében megvonta a kath. isko­lától az épületbeli és megvonta a fizetésbeli se­gélyt, de sem a r. kath. iskolát meg nem szün­tette, sem azt közös iskolává át nem alakította, sem egyik sem másik tanítót hivatalától el nem mozdította. A róm. kath. egyház folytathatja fe­lekezeti iskoláját bárhol, tetszése szerint, fizet­heti tanítóit, a város nem avatkozik felekezeti iskola ügyébe, de nem adhatja oda felekezeti iskola czéljára saját épületét; nem fizetheti a róm. kath. iskola tanítóit; annál kevésbbé, mert a népnevelési törvény értelmében, ha ezt a r. kath. felekezeti iskola irányában tenné, jogo­sítva lennének a többi felekezetek arányos se­gélyt követelni, a mit aztán a város pénztára csakugyan nem bízhatna meg, hét féle feleke­zeti iskolát kelletvén akkor fentartania. Épen úgy elvonta a város segélyét a protest, iskoláktól, a g. keleti és gör. katholikusoktól, az oroszoktól stb. mint a róm. katholikusoktól, s amazok azért nem panaszkodnak, hanem pa­naszkodik azon egyház, — jobban mondva az egyház nevében egy megbízás nélküli prókátor, — mely egyház gazdagon dotálva, épen nem szorult egy, szűk anyagi körülmények közt levő város segélyére. A helv. hitvallású egyház irányában követett eljárást is kritika alá vonja a M. Á. kérdéses czikke. A helv. hitv. egyház, megértvén a kor szellemét s felfogván, hogy egyesitett erővel na­gyobb tökélyre fejleszthetők az iskolák , de még a törvénynek megfelelő felekezeti iskolák fentartására magát anyagilag képesítettnek nem érezvén, beszüntette felekezeti iskoláit. A város nem helyezhetvén el saját épületeiben minden községi iskoláit, e czélra épületet keresett, hogy bérbe vegyen. A helv. hitv. egyháznak iskolai épületei üresen maradtak, s hajlandó volt azokat a közös iskola czéljára átbocsátani. Így keletkezett a megállapodás a város és az egyház közt, mely megállapodás szerint a város át­veszi 3 évre a helv. hitv. egyház iskolai épü­leteit, nem fizet azokért semmi bért, hanem vi­seli a fentartási költségeket, és a­mennyiben szükséges, viseli az átalakulás költségét. Ha a város más épületet vett volna ki bérbe iskolái elhelyezésére, az átalakítást ott is meg kellett volna tennie, s pedig nagyobb mérvű át­alakítást, mint az eddig is iskolai czélra hasz­nált épületeknél tesz, és e mellett fizette volna a házbért. Az anyagi nyereség tehát a városra kétségtelen, hogy a helv. hitv. egyházra is elő­nyös, e fölött elfogulatlan embernek csak örül­nie lehet. A főtisztelendő M. Á. ide vonatkozólag szá­mokat is hoz fel, de e tekintetben még szeren­csétlenebb mint elvi fejtegetéseiben. Azt állítja, hogy a helv. hitv. egyház épületeire már eddig is 5000 ftot költött a város, melyet bizonyosan örökre elveszt. Az eddigi átalakításokra és fel­szerelésekre, mely felszerelések e város tulajdo­nai maradnak, eddig 1600 ftot adatott ki az iskolagondnok kezéhez, s még ez sincs felhasz­nálva. Azon iskola­épületre, melyet a M. Á. most a várostól igényelne, csak ez évben is ez­reket költött a város és isten^ tudja mennyi ez­reket mióta birja, s ez a M. Á. előtt potomság, de rendkívüli áldozat előtte a helv. hitv. egyház épületére kiadott nehány száz forintot, habár ezzel azon épületek használata van megfizetve. Mindezekből átláthatják még a főtisztelen­dő urak is, hogy Nagyvárad városnak a közös iskolák felállítása tárgyában követett eljárását sem jogi, sem méltányossági szempontból alapo­san megtámadni nem lehet. Egy nagyváradi polgár. Elmondta, hogy az elhelyezési helyiségek megvizsgálására kiküldött bizottságnak Fél­egyház város kimutatá azon épületet, mely eddig 8 katonatiszt beszállásolására volt hasz­nálva, és a városházának azon részét, mely eddig a község gazdászati szerelvényeinek elhelyezésére volt szánva, míg Kecskemét noha a legalkalmasabb 4 épülete a ren­des katonaság által el van foglalva , mégis felajánl másik két épületet. Ígéri, hogy gon­doskodni fog az ott el nem férhető legénység elhelyezéséről, s kötelezi magát, hogy a legkö­zelebbi tavaszon, a tényleges szolgálatban levő összes gyalog és lovas honvédség számára oly laktanyát fog építtetni, a­minő kíván­ta­t­ni fog. Elmondja, hogy az 184s/9-ik évben Kecske­métnek 1300 rendes honvéde harczolt a szabad­ság zászlai alatt­ s a két évben fél millió írt. értéknél többet kiszolgáltatott a haza független­sége érdekében, vagy szenvedett sarczban a be­következett szomorú napok emlékére; 1850-ben pedig egy egész vasas ezred és ágynüteg embe­reit s lovait kellett e városnak másfél évig ki­tartani büntetésül a szabadság érdekében tett szolgálataiért; s hogy 20 év óta soha sem tar­tott kevesebbet két osztály lovas katonánál, mig a Tisza- Duna közének népes községei e két évtized alatt egy sánta cserepárt sem láttak; hogy ezen 20 év alatt, a p­otomháló krajczárok mellett, Kecskemét város lakosai, a katonatar­tásban ismét fél millió forint veszteséget szen­vedtek ; hogy most is a 38. sz. gyalogezred 2 zászlóalja tartja elfoglalva a város négy kaszár­nyáját, egy német lovas század pedig magán­házaknál van elszállásolva. És alig, hogy megszáradt a nyomdai festék Hadadi barátom ezen szép czikkén, ime 24-kén megérkezik a honvédelmi minisztériumnak e hó 15-kén kelt rendelete mellett, a Magyar korona államnak honvédkerületekre történt felosztása, zászlóalj és lovasszázadok szerint, melyből ki­tűnik , hogy a 2-dik gyalog zászlóalj és 2-dik lovas század törzs és állandó századának állo­más helyetil csakugyan Félegyháza van kije­lölve, s kitűnik, hogy ezen kijelölést Ő Felsége még f. évi augustus 13-kán jóváhagyólag tu­domásul vette. Nem tudom miként érez most már Hadadi ba­rátom, hanem azt tudom, hogy átalános nálunk az indignatió, s az ingerültség, mert az igaz, hogy a ministerium valóban rút játékot űzött városunk közönségével ! A 2-ik honvédzászlóalj törzs állomásának he­lyéül már kezdetben Kecskemét városa volt ki­jelölve, minek folytán felhivatott e város közön­sége, hogy e lehető legrövidebb idő alatt tudas­sa : minő épületek léteznek ennek elhelyezésére hatósága területén ? és melyek lennének e czél­ra a honv. ministerium rendelkezésére bocsátha­tók ? Ezen felhívás folytán a városi közönség az ily czélra fordítható épületeit térképeztetvén, a térrajzok f. é. május hó elején fölterjesz­tettek. Továbbá f. évi június 30-án Pongrácz ezredes ur, mint a pesti honvégkerület parancsoka, az­iránt kérése meg a városi tanácsot, hogy miután Kecskemét város a 2-ik gyalog honv. zászlóalj törzsének s állandó századának állomásául jelöl­teti ki, mielőbb értesítené őt aziránt, hogy mily módon látja ezen zászlóalj elhelyezését leg­­czélszerűbben kivihetőnek, megemlítvén, hogy a kijelölendő helyiségek megszemlélésére mielőbb bizottságot fog kiküldeni. Ezen megkeresésre a képviseleti közgyűlés már július 5-én megküldi az e czélra átenged­hető helyiségek leírását azon kéréssel, hogy mi­után ezen épületekben valószínűleg átalakítások fognak szükségeltetni, szíveskedjék azok meg­vizsgálására a bizottságot mielőbb leküldeni. Méltán megnyugvással várta tehát a hatóság, hogy a küldöttség mielőbb meg fog jelenni, de várakozása nagyon is hosszan tartott mert még augusztus 23 án is, csak azon értesítést nyerte Pongrácz ezredes úrtól, hogy az ujonczozáshoz kiküldött törzstisztek vagy századosok egyike lön utasítva az illető helyiségek megszemlélé­sére, hogy bár ezen helyiségek csak oct. vége felé vagy nov. elején fognak igénybe vétetni, mindazáltal az elhelyezés kivihetősége és végle­gesen megállapított­ módozatáról,kéri a leggyor­sabb értesítést! (Holott a Félegyházára leendő elhelyezést ő felsége már augusztus 13-án hely­ben hagyván, kitűnik, hogy az ez iránti intézke­désnek már jóval előbb meg kellett történni). Joggal kérdezhetjük tehát, hogy mi szükség volt már idő után, Kecskemét városával szembekö­­tősdit játszani ? De még tovább is mentek, sept. 3-ban csak­ugyan megjelent itt Szabó József őrnagy ur fél­egyházi lakos, másodmagával a helyiségek meg­tekintésére ; de ő csak futólag tekinté meg azo­kat, kijelentvén, hogy neki semmi sem tetszik, s azt kívánta, hogy rögtön oly helyiség mutat­­tassék ki, melyben nemcsak az állandó gyalog század, hanem még a lovas század legénysége és lovai, a raktárak sőt még a tiszt urak is beszál­­lásoltathassanak. — (mintha Félegyháza képes volna ilyet kimutatni!) A hatóság bizottságot menesztett a honv. mi­nisztériumhoz azon kéréssel, hogy az illető he­lyiségek beható megvizsgálására egy más bizott­ságot kiküldeni méltóztassék! Írá­ban kijelent­vén egyszersmind azt is, hogy a gyalog és lovas törzs hivatalos helyiségéül, az irodák és segéd­tisztek beszállásolására egy, a lovas keret al­tisztei, legénysége és lovai számára pedig egy másik alkalmas községi épületet fog általadni, a raktárak tű­zmentes helyiségeiről gondoskod­ni fog, a honvédeket pedig addig is, míg a jövő tavaszon egy oly laktanyát építtethet, a­minő az összes honvédség elterelésére kivántatni fog, egy pár bérházban fogja csoportosan elszállá­solni. Erre rögtön, még a felküldött bizottsággal egy időben érkezett fe f. hó 12-én egy újabb minist, küldöttség, mely a felajánlott helyiségeket meg­vizsgálván, azokat elfogadhatóknak találta, s a közönség fentebb is említett ajánlatát a kaszár­nya építtetésre nézve magával vitte, ígérvén, hogy a határozat legfelebb 8 nap alatt le fog érkezni. Képzelhető tehát, mily meglépést okozott a f. hó 24-kén leérkezett felosztás, melyből megtud­tuk, hogy még aug. 13-án el volt már határozva a 2. honvédzászlóaljnak Félegyházára leendő elhelyezése. Nem világos-e ebből, hogy városi közönsé­günkkel csak játékot űztek. Harczadi Menyhért: A honvédelmi minisztéri­um és Kecskemét. Hadaki Boldizsár barátom, helyi lapunk sept. 18-ki számában, szép históriai rendben leírván, hogy mennyi és mily nagy áldozatokat hozott Kecskemét városa századok óta a haza oltárá­ra, akkor midőn a szomszéd Félegyházának még az első csövekét sem verték le a földbe, panaszt emel, hogy most mégis Félegyháza ver­senyre indul Kecskeméttel, holott még csak 126 éve, hogy örvend az életnek , míg Kecskemét már 2000 év előtt lakhelye volt ezen vidéknek, holott Félegyháza csak 18,000, Kecskemét pe­dig 50,000 lelket szám­ál; versenyre indul pe­dig a 2 sz.honvéd zászlóalj törzsének kebelében leendő elhelyezése végett! A porosz koronaherczeg Bécsbjén. Tegnapról ezeket irja a „Presse“: A díszebéd, mely ma fél hat órakor a királyi várban a már­ványteremben tartatott, igen fényes volt. A szép terem, melynek fehér falai a gazdag világítást ezerszeresen visszatükrözték, igen szépen illett a fényes és sokféle egyenruhába öltözött festői társasághoz. A vendégek nagyobb száma dísz­kocsikban érkezett a tisztelgésre. A patkóalakú asztal fején a koronaherczeg ü­lt osztrák egyenruhában, két oldalán a császár és császára foglalt helyet, s ezek mellett Ho­henlohe herczeg, gr. Beust, lord Bloomfield és b. Werther ültek. Összesen a következő vendé­gek voltak jelen : Lord és lady Bloomfield, b. Werther és neje, Ladenberg követségi tanácsos, gr. Blücher, a koronaherczeg kíséretéhez tartozó hat­ár és három tiszt, gr. Beust, gr. Taaffe mi­niszterelnök és neje, Kulin hadügyminiszter, Piener, Giskra, Brest­, Herbst, Hasner osztrák miniszterek, gr. Festetics magyar miniszter, Te­­getthoff aladmirál, herczeg Montenuova lovassá­gi tábornok, Maroicsics táborszernagy, Weber, Trautmannsdorf, gr. Wimpffen és neje, Felder bécsi polgármester és a 20-dik gyalogezred kül­döttsége. Az udvari személyzetből ott volt a négy udv. főméltóság, gr. Bellegarde, b. Nopcsa, gr. Haller, Taxis herczegnő, Hunyady grófnő és miss Throkmorton, Braun államtanácsos, Beck, gr. Degenfeld és Bechtelstein őrnagy. Az étkezés alatt katonai zenekar játszott. Az ételek, tekintettel arra, hogy péntek van, dica­­listikus módon voltak tálalva : t. i. egy böjtös é­tel mellett egy húsétel is. A koronaherczeg ma (9-én) 9 óra 20 perczkor utazott el. Elutazása előtt tisztelegtek nála a legmagasabb udvari méltóságok, az indóháznál ugyanazon személyek voltak, a­kik fogadták. Magyar tudományos akadémia. A m. t. akadémia részéről, Czartorys­k­i László herczeg nemes áldozatkészsége foly­tán, ezer o. é. forint jutalom tűzetik ki, kö­vetkező történelmi kérdésre: „Adassék elő, kivált történet philosophiai szempontból, a lengyel kútfők felhasználásával is, története mindazon érintkezéseknek, melyek­ben a magyar és lengyel nemzet politikai és kü­lönösen mivelődési tekintetben egymásra köl­csönösen hatott.“ Beküldési határnap 1872. dec. 81 ke. A pályanyertes mű szerző tulajdona marad. A pályázatnál az akadémia „átalános szabá­lyai“ megtartan­dók. Kelt Pesten, a m. t. akadémia 1869. jul. 26-n és oct. - én tartott összes ülés­ből. Arany János, titoknok. KÜLFÖLD. A szabadelvűek zsinata. Ricciardi olasz parlamenti tag „minden nemzet szabadelvűi­hez“ a következő felhívást intézte : „Post te nebrasinx!“ Sokkal nagyobb fontosságot kell tulajdonítani, szerintünk a közelebbi deczember 8 ára Rómában előkészített egyetemes zsinat­nak, mint a­mennyit annak általában tulajdo­­nítnak. Sőt még azt is hisszük, hogy abból né­mi veszély származhat a civilisatio, szabadság és haladás nagy ügyére, ha ezek legjobb bará­tai nem sietnek előre gondoskodni. Valóban mély tudatlanságban levő tömegek, inkább a képzelet mint az ítélő tehetség által vezetve és a­melyek felett a papi­ osztály teljesen uralko­dik, főleg azon uralomnál fogva, mel­lyel a nők felett bir, elkerülhetlenül mély benyomás alatt fognak lenni a római nagy pap szavára, me­lyet még hatalmasabbá tesz a Vaticanba min­denfelől egybegyült ezer meg ezer püspök je­lenléte, a kik miután visszatértek püspöki me­gyéjükbe, igyekezni fognak minden módon a Rómában megállapított programmot valósítani, mely programm az emberiség legnemesebb as­­piratioinak és legdrágább érdekeinek csak el­lensége lehet. Megerősített minket e félelmünk­ben az, hogy látjuk, miszerint a papságot és számos párthiveit (ez iszonyú hadserget, mely annál rettenetesebb, mert egyetlen egy főnök rendeleteit vakon követi) öröm szállja meg. És e minden világosság és minden szabadság régi s engesztelhetetlen ellensége ez uj erőfeszíté­sei ellenébe, mely más eszközt használhatnánk, mintegy ép oly erős, mint nagy , ép oly tevé­keny szövetséget, mint az a mely ellen küzdeni kell; t. i. minden nép szabad gondolkozóinak szent szövetségét, a vak hit ellenébe­n állitvát, a melyen a catholicism­us alapítva van, a szabad vizsgálódás nagy elvét és egy akadály nélküli propaganda nagy tényét ? De az újkor szelleme a régi barbárság elleni e nemes szövetségének hol és mikor kell egy­­begyülnie? Ami az egybegyülési helyet illeti, arra Nápolyt ke­l választani, Nápolyt, mely nemcsak, hogy a Rómához legközelebb levő, a félsziget legfontosabb év Európa harmadik vá­rosa, hanem azért is, mert az övé a dicsőség, hogy szünet nélkül ellenszegült a római udvar követeléseinek és túlkapásainak, miután a kö­zépkor legszomorubb napjaiban, és még akkor is, midőn Spanyolország tartománya volt, ál­landóan és erélyesen visszautasítá az Inquisitio istentelen törvényszékét, melynek uralkodói, három század alatt hallgatagon alávetők ma­gukat. A­mi az időt illeti, azt jobb korra nem lehet határozni mint épen azon napra, melyen Ró­mában a IX. Pius pápa által egybehívott zsinat gyűl egybe. Hogy lássanak 1869. deczember 8 án Italia két fővárosában, oltárt emelve oltár ellen, az ész és igazság oltárát a vakság és ha­zugság oltára ellenében ; ez azt teszi, hogy mi nem egy uj Credot fogunk az ellenébe állítani, a mit Róma vall, mert azzal vádolhatnának, hogy uj csalást állítunk a régi új helyébe ; hanem kimondván a lelkiismeret-szabadság iránti tisz­teletet,csak az erkölcsiség változhatlan dogmái­ra fogunk hivatkozni, amaz erkölcsiségre, mely nem foly ez vagy ama theologiai rendszerből, hanem a mely kizárólag az értelemre és a pap­ság megrontó befolyásától menten maradt min­den ember józan eszére van alapítva. Minden­esetre ki kell mondanunk, hogy egy egyszerű erkölcsi hitvallás nem tetszik előttünk elegen­dőnek százados ellenünk ellenében. Szükséges, hogy szavunkat oly tények kövessék, melyek bizonyítsák egyszersmind szándékaink nemessé­gét és eszméink gyakorlati hasznosságát. így tehát épen az napon, melyen az örök vá­rosban megnyitják azon zsinatot melynek vilá­gos czélja : a babona tánczait megszorítani és minket a barbárságba taszítani; mi szabadel­vűek, kik óhajtjuk a physikai és erkölcsi általá­nos jóllétet: mi magunkat humanitárius egyesületté alakultaknak fogjuk nyilvá­nítani,ez ékesen szóló jelszóval : Jótékonyság és nevelés. Mint új szabadkőmivesség, a nap fényénél m­űködve, és mint az, felölelve az egész világot, mi mennyiben lehet, két módon igyekszünk gya­korolni a jótékonyságot: 1. Minden munkaképes embernek munkát szerezvén, ki azt hasztalan keresné. 2. Biztosítván mindenki létét, ki dolog által sem képes elérni azt, mert nézetünk sze­rint nem lehet civilizáltnak tekinteni egy orszá­got és egy embert sem, a­melyik ki van téve az éhen halásnak. A­mi a nevelést illeti és főleg az elemi tanítást, mely a léleknek ép oly szüksé­ges kenyere, mint a testé ; az associatiónak igye­keznie kell mindenkit részeltetnie. Ez a munka, a­mihez nézetünk szerint fog­ság kényszerítve van az iskolaügy jobb irányá­ra, de a tartományokban s a­­ magánéletben szilárdan ragaszkodnak a régi nézethez. Per­zsia és­ Közép-Ázsiában ellenben a gyom te­ljes undorító bujaságában tenyész; még csak egy vonás sem változott azon a ké­pen, melyet a XII., XIII. és XIV. század tudós mohamedánjai ránk hagytak. Sőt még to­vább is mennek, és valamint az orthodox zsidók a Talmudban mindent, azon kívül pedig semmit el nem ismernek, úgy ezen nagy mesterek művei a muhamedánok kizárólagos tankönyvei. A­mit ezek a világ állásáról, földgömbünkről, a boly­gókról stb. tudtak, az mint újdonatúj tudomány tálaltatik fel az utókornak s a muhamedán hie­rarchia ezerszerte nagyobb dühvel lépne fel egy Galilei vagy Copernicus ellen, mint azt római testvére tette, és bizonyára még most is tenné, ha a szellem megtört bilincseinek forgácsai oly fenyegetőleg nem csapódtak volna a Vatican 1 ablakaihoz. A muhammedán fiú csak akkor lehet az is­­­kola rendes látogatója, ha körülmetélés által az igazhivők szövetségébe felvétetett. Ez többnyire a hetedik vagy nyolczadik évben történik, és csak ritkán már az ötödik vagy hatodikban. Az olvasni tanulás két különböző szakból áll­ , és két különböző füzet segélyével is történik.­­ Az egyik az Elif-Be füzet (a mi A-B-Cnk), a másik az Ebdsed füzet (a mi szótagolási füzetünk). Hogy az olvasni tanulás általában mily nehéz a muham­medán fiúnak, arról olvasóim csak akkor szerez­hetnek maguknak fogalmat, ha már maguk is fog­­lalkoztak az arab írással, melyben nincsenek ma­gánhangzók. Én azt tapasztaltam, hogy még a legtehetségesebb fiúnak is két év kívántatik rá, hogy folyékonyan olvasson ; — a kevésbé tehet­ségesnél az persze még tovább tart. A munka száraz képezetétől eltekintve, az olvasni tanulás­t már csak azért is majdnem áthághatlan gát, mi­vel a mohamedánok első olvasmányul az isten nyelvét, s az isten könyvét tartják mulhatlanul szükségesnek. Gyakran több, mint tréfás elnéz­ni, hogy mint fog hozzá a török, a bosnyák, a persa és közép-ázsiai, a hangszerveit kifuczamí­­tó arab hangok olvasásához. Szellemi erejét so­ha sem használhatja, mert az iskolának négy öt évig tartó látogatása alatt oly nyelvet olvas, mely néhány szó kivételével előtte teljesen is­meretlen. Kis imákkal kezdik, a Korán folyé­kony olvasásával végzik, s e szent könyv első bevégzése (Khátem) a szülőknek ép oly örömet okoz, mint midőn a nyugati fiú általános kitűnő osztályzatot visz haza. Ha már az első iskolába menés bizonyos ünne­pélyekkel jár, mely alkalommal a leendő isko­latársaitól elvezetett gyermek, ABC könyvét se­lyem tokban tartva, ünnepi ruhában, shawlok­­kal körülaggatva, az ujjongó vagy hymnusokat éneklő fiatalságtól körülvéve, nem épen érdek­telen látványt nyújt; még nagyobb tekintélyben áll a mohamedánoknál a Khátem vallásos szer­tartások és családi ünnepekre nézve. A Khátem még a legszegényebbeknél sem mulasztatik el; a gazdagoknál pedig gyakran nagyszerű lako­mákkal jár. A gyermek tanítója kezén jelen meg az ös­­­szegyü­lt társaságban; a szoba közepére egy uj Rákkle nevű, két szárnyú ol­vasóállványt állíta­nak, mely elé tanitó és tanoncz leguggolnak, s a ki maga nem látja a szülők, s a jelenlevők örömét, midőn ezek a fiatal rokon olvasásakor fellelkesülnek, vagy midőn a durva arab han­gok erőltetett kiejtése a társaságot könnyekre indítja, azzal alig lehetend elhitetni, hogy a fia­tal szigorló oly szöveget olvas, melyet sem ő, sem a hallgatók nem értenek; mert az avatat­lannak csakugyan azt kellene hinni, hogy a gyer­mek most szellemi tehetségének fényes bizonyí­tékét adta. Más tanulmányokhoz csak akkor fognak, ha a gyermek már a tanító segítsége nélkül képes a Koránnak mindennapi százait olvasni. Ez alatt írni is megtanult, körülbelül úgy, mint ná­lunk t. i. eléje tett minták utánzása által; saját­ságos csak az, hogy keleten a kezdő simított, sárga vagy zöld papirt kap, melyről, ha azt az ismeretes sürtt téntával, s a vastag nádtollal te­­leirta, a a tanitó róla ítéletét kimondta, egy ké­szen tartott szivac­csal az egész írást letörli. Az írási órát tehát általános papírmosási óra előzi meg. Egy lap papír 10—20 szor használható, de vannak kitűnő tehetségűek, a­kik azzal dicsek­szenek, hogy az írást egyetlen lapon tanul­ták meg. E gazdálkodó szokás valószínűleg a muhamed­­dánok iparának szegénységéből, s azon körül­ményből ered, hogy az arab írásjegyek a sima anyagon könnyebb­­ és jobban tanulhatók. A szépírás a mohamedánoknál fontosabb mint ná­lunk, sőt csaknem nélkülözhetlen olyannak, a­ki műveltségre tart igényt ; mert ámbár az arab közmondás : „Kulli kbatatun dsánilun“ (minden szépiró ostoba) a mi „Doctores male pingunt“ közmondásunktól nem messze esik, mégis az isz­­lámi keleten száz írástudó közt alig lesz kettő három, a ki rögzül i­ , oly elcsűrt-csavart be­tűk pedig mint nálunk, ott soha sem fordul­nak elő. Irás nem van vagy nyolcz, melyek közül min­den ország kiválasztotta a magáét; sajátságos csak az, hogy míg az elemi irásórákat mindenhol a könyvek írásának, a „neszkti“nek, megtanu­lásával töltik be, addig a tulajdo­nképeni iránt csak felserdült korban tanulják. Valamint az olvasás­, úgy az írás tanításánál is a nemzeti nyelv csak csekély figyelemben részesül; az arabbal kezdik, melynek helyes­írá­sa a nyelvtanból folyik; a saját nyelvbeni he­lyesírásra máig csak keveset gondoltak, és in­nen magyarázható azon titok is, miszerint a leg­híresebb írástudó törökök saját nyelvüket he­lyesen irni nem tudják. Az igazhivő egyébiránt az­ irást csak úgy tekin­ti, mint eszközt az isteni könyv lemásolására, s az erre von­atkozó magyarázatok készítésére. A világi forgalomban való haszna csak mellékes dolog , a miért is e mersterségnek mindig némi szent színezete volt,és nem csak­ az írás,hanem az írási eszközök is egykor oly tekintélyben állta­k, hogy Abd-el-Kader Giláni Seikhnek, mint a ke­gyelet dicséretet érdemlő cselekményét tudják be azt, hogy a bazáron, melyben papírt árultak, csak akkor ment keresztül, ha már magát szent mosakodások által egészen megtisztítottnak tar­totta. A papír, mint azon anyag, melyre az isten szavai letétetnek, még ma is szent az egész isz­lámban.*) E közben a mohamedán fiú némileg a tudo­mányban is előbbre ment ; megtanulta t. i. az arab nyelvtan elemeit,és közeledik, persze min­dig csak cs'galéptekkel, a nyelv értéséhez vagy­is azon forrón óhajtott forráshoz, melyből az egyetlen és kizárólagos tudományt, mely a Ko­ránra, Fikin (vallási parancs) stbre vonatkozás­sal van, meríti. A módszer, mel­lyel a nyelvet magáévá teszi, a lehető legfurcsább. Az arab nyelvtan ugyanis arab nyelven tanulja, és­pedig az elméleti alak­tan legapróbb részletéig. A nyelvtan, mely közös tanügyi miniszer nélkül is az iszlám minden or­szágaiban ugyanaz, sok száz éveket számláló mű. A tanoncz az első füzettel az Enizeli­t kezdi; erre következik a Bina, avagy előleges mondat­tan, azután Ilal és igy tovább, mig a nyelvtani épület zárkövét a versmértan képezi. Ezen öt-hat évig tartó tanulmányok folyamat­ban itt-ott,pl.Törökországban,egy kevés persát is vesznek, és pedig szílí azon primitiv módszer szerint mint a fentebbi nyelvet. A növendéknek egy egész könyv hexametert kell megtanulnia, melynek versei persa szók török fordításából áll­nak.*) A legnagyobb megerőltetés ideje az a növendékre nézve, a­kinek tíz, néha tizennégy órát is kell a Ilákhle mellett guggolva töltenie. A vagyonosabb gyermekekre nézve, kiknek otthon magántanutójuk van, a baj még nem olyan nagy, de az iskolát látogatók ugyancsak szen­vednek a hely szűke, s a kiabálás miatt , mert a mohamedán tanítók azt hiszik, hogy a tulajdon­­képeni megtanulást az által érik el, ha előbb a mondatot hangosan elmondják, s azután azt az egész osztálylyal utánordittatják. Kezdetben ez a dialogszerü tanítás csak megjárja; de a fiatalság előhaladásával mindinkább meglepő látmányt nyujt a tanítót s a tanulót óra hosszsan kiabálni hallani. Ők ugyanis azon nézeten vannak, hogy a növendékek csak akkor olvasnak, vagy tanul­nak szorgalmasan, ha a siketitő zajban tanító­­j­ok ajkait mozogni látják. (Folytatása következik.) *) Ennek tulajdonítandó, hogy a mohamedánok, bizonyos tisztálkodásnál, inkább használnak vizet, mint a p irt. *) Újabb időben egy török tudós e genialis mód­szert a franczia nyelvre is akarta alkalmazni ; emlékszem még az első versre, mely így hangzik : Allah dieux, gökler cieux ; ter térré ; commencer iptidá, stb. A legsa­játságosabb a dologban az, hogy e balgaságnak még né­mi eredménye is volt. Ismét egy bizonyíték arra, hogy a nemzeti ostobaságot többre becsülik külföldi bölcses­ségnél.

Next