A Hon, 1870. augusztus (8. évfolyam, 176-206. szám)

1870-08-28 / 203. szám

sem a polgári közigazgatás, sem Trochu vagy Palikao, nem tesznek azokna emlí­tést nyilvános közleményeikben. A leg­újabb tudósítások szerint még e hallgató­lagos kimérés is vége felé jár már; mint jól értesült forrásból hallatszik, a balol­dal egyetértve Trochu és Palikao tábor­nokokkal azt határozták, hogy a poro­szok közeledtével Párisban a köztár­saságot kiáltják ki, és azon lelkesítő benyomás alatt, melyet ezen for­dulat az antibonapartisticus tömegnél ok­vetlen előidézend, szervezendik a népföl­kelést, melynek segedelmével az ellensé­get visszavernék. Ha meggondoljuk, hogy Páris minden időben Francziaország feje és szíve volt, hogy a főváros adta példát a vidék lelke­sülten követő, ezen cselekmény visszaha­tása könnyen előrelátható. Ugyanaz­nap, midől a Szajnán az általános fölkelés, a kétségbeesés küzdelme, keresztülvitetik, az egész ország és nemzet hangulata, ma­­gatartása megváltoznék. I. Vilmos akkor maga előtt a köztársaságot, maga mögött a fegyverbe szállt nemzetet látná; alig len­ne elegendő az ő fél millió katonája hogy ezen kettős támadásai szembeszálljon. Mind e körülmények okve­len kell, hogy ismertek legyenek Beri­nben,vagy legalább Bar­ le Ducben, a jelenlegi porosz főhadiszállásban, és méltányolni is fogják tudni azokat ott. Ez esetben alig fog Bismarck,daczára a közlönyt­­ben uralko­dó bramarbashangnak — makacsul ra­gaszkodni a párisi bevonulás föllé eléhez, és épen nem fog oly annyira rajongani a küzdelem folytatása mellett, mint a­hogy elhitetni akarnák.Mi a hadi dicsőséget és a „szabad kezet“ Németországban illeti, Bis­­ma­n nyilván mindazt elérte, mit csak kí­vánhatott, többet mint még nem rég csak remélhetett is. Mi Bismarck grófot pozití­­vabb természetű és higgadtabb államfér­­fiúnak tanjuk, mintsem hihetnők, hogy ő e bizonyos nyereséget erővel újból kocz­­kára tenni akarná. Anélkül hogy azért a jelenlegi fran­­czia kormánynál elvhűséget vagy dynas­­tikus ragaszkodást tennénk fel, mégis számos okból állíthatni, hogy az szívesen fog kezet nyújtani minden oly combina­­tio létesítésére, mely feloldaná a kény­szerűség alól, Gambettával vagy Favre­­val közreműködni a köztársaság kikiáltá­sára. A Metz, Longeville, Borny,­Grave­­lot 3 sat. melletti relatív győzelmek, a poroszok megállapodása Páris előtt, a népség nagy részének iszonya a főváros ágy­aztatásától: ezek és más elemek ügye­sen felhasználva, még Párisban is ele­nyésztetek az első szégyenletes és izgató benyomást, melyet békealkudozások új győzelem előtt előidéznének, és itt is a józan ész, az emberség szavának tért nyitnának. A 10 —12 napos szünet, mely most magától áll be a hadioperatiókban, való­szín­ű­leg az utolsó kedvező perez egy bé­ke és közvetítési kísérletre, ha felhaszná­latlanul elmulasztják azt, és Páris körül, vagy Párisban harczra kerül a sor, akkor — a szerint, a­miként kiüt a csata — vagy Poroszország mindent követelend, vagy Francziaország semmit sem enge­­dend. Fogja-e a semleges Európa e perc­et felhasználni, kötelességét teljesíteni, saját érdekeit kielégíteni ? Föltétlenül „igen“­­nel felelnénk, ha a diplomatia nem volna a diplomatia,ha Európa nemzetközi érde­kei nem volnának egy clique kezében, mely napról napra újabb bizonyítékokat ad tehetetlenségéről. Horn Ede­­ rel­s így nagyon valószínű (mindig föltéve, hogy Bazaine kétségbeesett menekülési terve sikerül, hogy a háború szerencsére Francziaország ré­szére hajol. Francziaország védelme azonban csak úgy lehetséges, hogy ha a dynastikus érdekeket tö­kéletesen mellőzik és ezeket úgy tekintik, mint ha már is nem léteznének, mert ha ez érdek­­­ek önsúlya továbbra is rajta marad a kormány és kamara ezentúli határozatain ekkor bizonyos, hogy Francziaország a háború szégyenteljes ki­menetelének néz eléje. Ezt belátták Párisban is , ezért hallgatagon szépen félre tették a dynastiát. Ennyit Francziaország helyzetéről. Véres hosszú, kétségbeesett védelemre számíthatunk, ha Bazaine Metzből kimenekül, hasonló védel­met várhatunk, ha Bazaine képes lesz magát hat — nyolcz hétig Metzben tartani; gyors béke­kötésnek nézhetünk elébe, ha kiéheztetve fegy­vert letenni kényszerül s ez esetek bár­melyike álljon is be: a Bonaparte dynaatiának vége, a köztársaság feltámad és — ha Poroszország marad a győztes,a franczia-orosz szövetség meg­köttetik. Klapka tábornok a háborúról. A trink az ország­yülés szünidejét a Kwájcz­­ijan tölti, honnan Soterakeohfíl nng. 23 kávé­ keltezve, következö levelet intéz»« egy pesti ba­rátjához, mehet a „P. Lt.“ közzé tesz. A levél így sv.61: Kedves barátom ! Európa régi épülete összeomlik, mi fog feltámadni ion­jai­­ól, az is­tentől, a népek el­határozás­tól s azon kormá­nyoktól függ, melyek e náb.'fut túlélik. Németország merész v».kw erő játékot játst­t ; a Metz kör­üli siker stat­giailag kélyes volt ugyan, de drága, igen drog a véren rá­­rulta­tott meg. Ha Bavaine tehetsége arányban áll seregé­vel, akkor, miután úgy sincs egyéb tenni való­ja 80 0­00.000 embert kiválasztva seregéből s a többit Jletz megszállására hagyva a Mosel jobb partján ráveti magát a németek összekötő vonalára utat tör­­ géne­k vissza a Vogeseken keresz­ül Elsass felé s onnan Belforton és Be­­sanconon keresztül Francziaország szivébe igye­kezik jutni. Az Üldöztetésére s Metz körülzárá­­sára szükséges sereg fi­emésztené Frigyes Ká­roly hg. és Steinmetz tbk seregének nagy részét s Trochu (ki most Páris ura s Páris parancsno­ka) időt nyerne a főváros védműveit befe­jezni. A chalonsi csapatokkal Trochu könnyen egye­­si­ttet 300,000-nyi sereget, mely részint sor­katonaságból részint nemzetőrökből, részint ten­gerészkatoná­iból állana Párisban és Páris kö­rül. Mialatt Francziaország déli részén, ha Ba­­zahe szerencsésen megmenekül ennek seregé­vel együtt nem nagy fáradsággal egyesíthető 250,000 ember. A szükséges csapatelhagyások miatt a németek a legjobb esetben sem jelenhet­nek m­e­g Páris előtt több mint 350,000 ember Lapszemle. — Szerb lapok. Az újvidéki „Szrbski N­á­r­o­d.“ Magyarországnak Szerbiához való viszonyáról, s ez utóbbinak politikai helyzetéről értekezvén, hiteles adatoknak birtokában lenni állítja magát, melyek szerint Constantinápoly­­ban csknem llvégzett tény Bos­nia és Hercegovinának egyes- 8­ég utján Szerbia javára le­endő átengedése, egyut­al azonban czikkezőn­k arról is van tudomása, hogy a bé­csi és pesti kabinet ez egyesség létesü­lése elé a legn­gyobb akadályok*!- gördi­­. A štamp­uli kormányra nézve — fű­zi tovább okoskodását — calab­ia gyakorlati gondolat a Bosnia Hercegovina fölött souzerani­tást. Milán fejedelemünk szépszerével engedni át, mint azokat bál ója által veszíteni el. A törökök ,s in­kább szeretnék e tartományokat Szerbiának ke­­ze­iben látni, mint az Osztrák-Magyar­országéi­ban. Beus­ot és Andrásyt ne érdekelje tehát, ami a Száván túl a kereszténység érdekében történik, s mindkettő távol tartsa magát a be­avatkozástól. Az újvidéki r7 a s­­­a­v­a( aug. 23 ki szá­mában a Szerbiából érkező tudósítások alapján arról panaszkodik, hogy lapja azon száma­it melyek Szerbiáról s ennek jelenle­gi feladatáról szólana­k,ott lefog- t­a t t a t­j­á­k. Ez eljárást a szerb kormánynak tulajdonítja. „A Miletitsper“ föliratú czikkében — a sajtó­per átf­ogását megelőzőleg — csaknem bizonyos­nak tartja Miletitsnek elítéltet­ését, minél a ma­gyarok s a „magyarónok“ rettegnek tőle, ki jog­talan tetteiket napvilágra hozza; félnek tőle, mi­vel minden tartózkodás nélkül szemükbe mond­ja meg a igazat; gyűlölik őt, mert állhatatosan és rendületlenül képviseli és védi nemzete érde­keit. Jegyezzék meg tehát maguknak — úgymond czikkiró — a magyar urak, s pesti és zágrábi fia­rabjaik, hogy Miletitict elitelva­ nem nyomják el a szerb nemzet felvilágosult szellemét, mely mindegyre erősbült, tudják meg hogy Miletitset elzárva, nem zárák el az erőszakosság s az el­nyomás ellen intézett szabad kifejezést, s a tör­vényes ellentállást mivel Miletits mellett, a sza­badság s a nemzet jogai védelmében az ifjú szerb nemzedék harczosainak egész hosszú sora fog feltámadni. Tót lapok. A t. sz. mártoni. „Slov. Nov.“ aug. 26-ki számában hozza Pa­u­­­i­n­i-T­ó­t­h Vilmos beszédét, melyet ez mint „Slovenská Matica I. alelnöke, a f­ é. aug. 24-én Th. Szt.­­Mártonban tartott maticai közgyűlés alkalmával mondott. E beszédben szónok legelőbb is a fáj­­dalomnak ad kifejezést, azon veszteségek és szo­morú tapasztalatok fölött, melyek a Maticát , il­letőleg a tót nemzetet érték. Ily veszteségek: Stur, Kozmányi, Moyses, Hodza elhalálozása, mely utóbbit, vala­mint H­a­r­b­a­n­t, sajtóvétségi fogsága mi­att a tót igazság martyrainak nevezi, buzdítván a fiatalságot, hogy ily szilárd jellemeket tanulmányozzanak s nyomdokaikat követni iparkodjanak. Fölhozza azután a kedve­zőtlen eredményt, melyben a Matica kérvénye az állam pénzéből nyerendő segélyezés tárgyá­ban az országgyűlésen részesült, mi leginkább az elfajzott tót képviselőknek köszönhető ; ellen­ben örvendetes jelenségképen hozza fel a tényt, hogy a nemzeteket híven szerető képviselők, — ideértve a magyarokat is — az általános se­gélyezési elv mellett szavaztak. Továbbá örvendetes fényképen fölemlíti, hogy a Matica épület alakjára tavaly óta közel 8000 ft gyűlt össze; végre azt, hogy e czélra nem csak egyesek, hanem a községek és jelentéke­nyebb városok is adomány­oznak, mi a terjedő nemzeti öntudat kedvező bizony­sága. Ugyanaz Th. Szt Mártonból közli, hogy az említett közgyűlés, valamint az azon alkalom­mal kötö­t­tgyéb különféle gyülekezetek is a legszebb rendben folytak le. Hárban ünnepélyes fáklyamenettel tiszteltetett meg. Moyses, a Matica volt elnöke helyére Cher­ven Tamás, beszterc­ebányai kanonok választatott egyhangúlag, ki azonban e tisztet el nev­ vállalta, mire elnökül Kozacsek Jó­zsef, nagyváradi kanonok kiáltatott ki. Rumsn lap. A „Federst,u­ea“ marmarosi levelezője felemlítvén, hogy a job­i segédlelkész segélyezést kér a kormánytól, azt mondja, hogy még tö­bben is fognak kérelmezni. Erre a szerk. megjegyzi: „az istenért ne kér­jetek semminemű segélyt, mert azt csak szabad­ságtok árán nyeritek meg. Ne kérjünk semmit ellenségünktől, mert bentfieium accipere est — libertatem vender®!“ A rezonvillei csata augusztus 18-kán. A rezonvillei aug. 18 án vívott csata a jelen­legi hadjáratnak eddig legborzasztóbb momen­tuma. Roppant haderők álltak egymással szem­ben, s a küzdelem iszonyú véres volt, a hátultöl­tő fegyverek által elérhető gyorstüzelés fokozott hatása folytán De az elért eredmény mégsem oly nagy mint a minőt roppant áldozatai után várni lehetett volna. E vérengzésnek konstatálha­tó eredménye nem vom­ás mint, hogy egyrész­ ,­röl Bazaine, miénrzel Steinmetz és Fri­gyes Károly hg. hadsze­­ Metz várához kötöt­ték egymást. Hogy ebi melyik fél fog hasznot húzni, azt csak a kövtező események fogják megmutatni. Most mé nem lehet eldönteni,hogy váljon Francziaországgyének tett-e jó szolgála­tokat Bazaine az állahogy magához lánczolta az I. és II. porosz hadveget,­­ vagy pedig Po­roszország javára esik mérlegbe az, hogy Ba­zaine a döntő csatána nem lehet jelen. Közöljük olvasóink, a két hadakozó fél csa­patainak állását a 18 tezonvillei csatában , egy­úttal igyekszünk tájozást nyújtani az eddig legnagyobb csata folytmról. Tudjuk hogy Mac-Jhonnak a franczia jobb szárnyról való visszaomalása után, az egész franczia haderőnek, ma a német franczia hatá­ron való öszpontosít, vissza kellett vonulnia, hogy hátrább foglaljan kedvezőbb hadállást. Az öszpontosítás a porcok folytonos nyomása közt folyt, m­a a Mosl vonala Metz várával jeleztetett azon szintjének hol e hadjárat má­sodik felvonása le fog azatni. De a porosz haderőnek gyors előnyomulása, s a francziák hadi ízületeiben való megfejt­­hetlen lassúság nem m­ácsolták, hogy a Mosel vonalánál dörte csait vivassék. Mindazonáltal as még kétséget szentd, hogy vájjon Bazaine­­nek, ki a franczia küzdő Hadsereg főerejét ve­­­­zette — nem volt-e kíánozott szándéka Metzre­­ támaszkodva a Mosel vonalánál feltartóztatni a poroszokat, — hogy Pázisban a kormány időt nyerjen készülődéseirs a döntő ad­ásra. Porosz források Bazaine Me­re való visszavonulását, visszavonulási vonala Párissal való összekötte­tése elvágatásának tuljdonítják és fényes stra­tégiai sikernek hirdetik a 14, 16, 18-iki Metz­­ melletti csatákat.­­ A Mosel bal partján Metz mellett már 14-én­­ csata folyt Steinmetz é Bazaine között. Új csa­­­­­a volt k­íván. Ha a pooszok az általuk hajszolt­­ sikert már ekkor elérik volna, nem volt volna­­ szükségük 18 án új támadásra. 18 án reggel a csata előtt a porosz és franczia sergek állása következő volt: A franczia haderő a Gravelotte Verneville vo­nalon állt Metz várára támaszkodva. A porosz hadtestek féliv formában zárták már ekkor el Bazaine vilsz.avouuuad­ ~wij Mam­iu által jeleztetik. De Bazaine ekkor nem volt tel­jesen körülzárva. Szabad útja volt Verneville felé, s kétséget nem szenved, hogy a poroszok gyenge balszár­nya ellen kierőszakolhatta volna elvonulását. A 12-ik porosz hadtest és a gárda Doncourt mel­lett állt; a 9, 10, 3 hadtest St. Marc­el és Rs- Bonville közt; a 7, 8, 2 hadtestek még csak út­ban voltak. A csata után 18-án est­e a haderők állása következő volt : I­­ Német sereg. Mi Franczia sereg. A 3­12. és gárdahadtest körülfogta Verne­­ville és St. Privat közt a francziák jobbszárnyát. S ezzel elzárta a Verneville felé való elvonulás lehetősé­g­ét is. A 10, 9, 7, 2, 8. hadtestek arcz­­ban zárták lekötve Bah­ainet. Ez­en állásból láthatjuk, hogy a poroszok ter­ve az volt a francziák déli homlokzatát mindad­dig lekötve tartani, míg a 12, 9-ik hadtestek és a gárdahadtest a franczia arcz mellett jobbra kanyarodhatott hogy Bazaine jobb szárnyát kö­rü­lzárolj­a. A porosz király jelentéséből tudjuk, hogy 18­40 dél felé e mozdulat már végrehajtatott annyira, hogy a 10 ik hadtest St. Marcel, a 9 ik pedig Verneville ellen támadhatott. A 12-ik had­test által okozott erős nyomás Bazaine jobb szárnyán tarthatlanná téve a helyzetet franczia részről. Verneville és Gravelotte estefelé már porosz kézben volt, é­s a csatának a 2-ik had­testnek Chatel felé előtolása vetett véget. A ki­rályi főhadiszállás Rezonvillébe tétetett át. Egyes részletek e véres csatából ismeretesek már olvasóink előtt. Tudjuk hogy közel 100,000 halott és sebesült maradt a csatatéren. S egyik fél sem tekinte magát megvertnek , mert Bazaine pirbusi győzelmet készített a poroszoknak. A csata eredménye ez ideig csak annyi hogy a két porosz hadsereg és Bazaine lekötve tartják egy­mást , mert Bazaine Metzből való elvonulása nem bizonyul be, kaptak, és Mac-Mahon alatti jobb szárnyi sergé­nek teljes szétugratása által kényszerítve, a Mo­­selvonalra visszafelé húzódott. Thionville erőd és Metz igen jelentékeny vár a mellette levő elsánczolt táborral, rendkívül erőssé teszik e vonalat. Egyenes támadás arra akadályokkal járt vol­na. A seregek annálfogva Metztől délre a Mo­sel felé i­angoztattak, hogy a váron felül a vizen átmenjenek s az ellenséget fölkeressék. A nagy tömegek mozdulatainak, melyek csak tetemes szélességben létezhettek, biztosítására nagy óvatosság kellett. Az első hadsereg tehát magára vállalta e vonulás fedezését. Midőn az ellenség egy pillanatra még Metzen innen a Mosel jobb partján a Niedfrancais mel­letti erős helyzetében a küzdelmet elfogadni lát­szott, akkor a 2-ik sereg legközelebb álló csapa­tai olyképen közelíttettek az 1-séh­ez, hogy an­nak idején segélyére mehettek. Az alatt a 2-ik sereg többi hadtestei már át­mentek a Moselen. Az ellenséget ez arra indí­totta, hogy Párissal való összeköttetését megőr­zendő, a Mosel jobbpartjáról Metz mellől elvo­nuljon, miután mozdulatunk ellen egy lökést nem merészelt megkísérlem. Az 1-ső hadseregnek az ellenséghez erősen közeledett előcsapatai idején észrevették ezt a mozdulatot, és aug. 14 én a franczia utócsapa­­tokra rohantak, s azokat a hátráló zömökre fel­­szorítanák. Ezek az utócsapatok segélyére kénytelenek voltak egyes csapataikat a po­roszokkal szemközt állitni; részünkről az egész 1. és 7. hadtest s a 2-ik hadsereg legkö­zelebb álló (9) hadteste vett részt a küzdelemhez. Az ellenség visszanyomatott és a Metzi erődnek a Mosd jobb partját védő ágyúi védelme alá szo­­rittatott. E csatának azonfelül az az előnye volt, hogy az ellenséget akadályozta haladásában. És volt lehetség, ez előnynek haszonra fordítására. Metztel két út vezet Verdun felé, azon irány­ban, melyet a franczia seregnek, mely Páris felé törekszik, követni kell. A 2-ik hadseregnek épen a Moselen való átmenettel foglalkozó hadtestei azonnal a közelebbb­b fekvő déli út felé irányoztat­­tak, hogy az ellenségnek ott elvonulandó csa­patait megállítsák. E fontos feladat véres és diadalmas csata által utólérhetlen­ül terj sittetett. Az 5-ik hadosztály (Sialpu­gol) Fronsard hadtestére bukkant, mely az ellenség oldalát fedezte. A franczia csapatok lassan kint majd minden csapatukkal belevonat­tak a küzdelembe. Porosz részről ben voltak a 3 i. h. t. maradványai, a 10. h. t. egy ezred a a 9. h. testből és egy dandár a 8 h. testből. A küzdelmet Frigyes Károly hg. vezette. Az először elfogla­t terület 12 órai csatában di­adalmasan megvédetett a metz-verduni ország­utat elértük, azon á­lást foglaltunk, s ekép az ellenség hátrálásának útját Páris felé elvágtuk. Csapataink hősileg­­kü­l­ek, a veszteségek igen nagyok, de az ellenségei sokkal nagyob­bak mint nálunk, mi szemmel látható volt a csa­tatéren. 19 ig nem volt lehető az elesett franczi­­ákat eltemetni; a fekvős gárdisták nagy száma, ez elite csapatok kiváló nagy veszteségét jelöli. Franczia részről a hivatalos jelentésekben az innenső csapatok ereje még egyszer oly magasra tétetik, mint aminő tényleg volt. A császár pro- Clamatioja, UJ­ iJ Cl Multiul eluia«&!*a ui&u teu, s más franczia hivatalos adatok nem hagynak az iránt kétséget, hogy a főhadsen­g azon teljesen helyes eszmével foglalkozott, hogy Verdun felé induljon. Lehetséges volt még előtte az északi útra való kanyarodás, vagy kerülő út tovább észak felé. Ha ily­et nagy veszélyt rejtett is magában az ellenségre nézve, nem tűnt fel lehetlennek, hogy vállalkozik rá mint egyedüli menedékre egy ké­nyelmetlen helyzetből, miután különben a had­sereg Páristól és valamennyi segédeszközeitől elvágatott volna. Porosz részről már 17-e felhasználtatott, hogy a szükséges hadtestek, melyek már jól túl vol­tak a Moselen vagy részint Metz fölött hidak ve­résével foglalkoztak összevonássanak a döntő csapásra. A lovasság nagy figyelemmel érze az ellenség mozdulatait. A király addig volt helyén mig a nap nyugodt lefolyása jelezte, hogy az ellenség nem fog mozdulni. 18-á­n döntő csapásra készültünk. A csapatok útnak indításánál szem előtt kellett tartanunk azon eshetőséget, hogy az ellenség megkisér­­tendi az északi utakon való kitérést, de azt is, hogy e nehéz kísérleteket abban hagyva csatát fogad közvetlenül Metz előtt, háttal Németor­szágnak fordulva. Az ellenség eddigi magatartása a német had­­sergek operational szemben nem hagyott más választást. 18-án reggel az 1 hadsereg a 7 hadtesttel Gravelottetól délre ál­l, a 8 holt- és 1. lovashad­osztály Rezonvilletől délre. (Az 1 holt. és 3 lovashadosztály a Mosel jobb partján maradtak Metz előtt.) E hadsereg azt megbízást vette hogy a Vaux erdőségben és Gravelottenál a 2 hadsereg moz­dulatát fedezze, az ellenségnek netaláni nyomá­sa ellenében. A II hadsereg, lépcsőzetesen haladt az északi út felé, jobbról fentartván az összeköttetést az I hadsereggel. A 12, 9 es gárdahadtest képezi az első vona­lat. Szász és porosz lovasság tisztázta e hadtes­tek előtt a tért. Mihelyt ezen hadtestek előnyomulásából kivi­­lágolhatott, hogy az ellenség m­a vonult észak felé : nyilvánvaló volt, hogy csak Metznél állhat. Azonnal nagy kanyarodást kellett a hadtestek­kel végezni és mindk­ét hadsereggel az ellenség megtámadásához látni. Másodsorban a 10, 3 hadtest következett s a 2. holt, mint utolsó tartalék. 16V2 órakor tisztában valónk, hogy az ellen­ség nem­ vonult el, hanem a Metz előtti utolsó magaslatvonalon fogla­l állást. A II hadsereg utasíttatott elvégezni a jobbra kanyaro­dást, jobbra ös­veköttetést tartván az 1 hadsereggel, közepét Verneville és Annavillers felé irányozván. Az általános támadást hama­rább nem volt szabad megkezdeni mindaddig, míg az ellenség erős arczvonalában és jobbszár­nyában egyszerre meg nem támadtatott. A 9 hadtest talált legelsőbb az ellenségre. 12 óra felé ágyúdörgés jelző hogy e hadtest csatá­ban van. Ennek folytán az a hadsereg utasíttatott, hogy tüzérsége által homlokban foglalkoztassa az el­lenséget. 1­1 órakor lassú jól irányzott ágyú­zást kezdett az ellenséges magaslatokra. De az ágyúdörgést felülmúlta a mitrailleusek sajátságos zaja. 2 és 3 között kezdődött a gyalogok harcza. Ki­derült,hogy az ellenség jösszen erejével azon dom­b­­lánczon foglalt állást, mely St. Marie-aux-Che­­nes­, St. Ailtől, Bois de la Cusse-ön át a Point­­du Jour melletti úti csomóig vonul. Ezen positio rendkívül erős, tartóssága még erődművek és földbányások által növeltetett, egyes helyeken tökéletes várszerű­ külseje volt. Megtámadását nem kezdhettük előbb, mint­hogy a sereg vezénységnek arra kellett ügyelni, hogy az összes csapatok ez ütközetre úgy észak mint kelet felé készen legyenek, az utóbbi irány­ban intézendő támadást azonban csak akkor kezdhettük, miután kiderült, hogy az ellenség elindulásáról lemondott, így az sem igen volt kivihető, hogy a­z ellen­séges jobb szárnyat körülövező mozgásunkat teljesen bevégezzük, és így nem maradt egyéb hátra, mint a tetemes hadállás arczvonalát meg­támadni. Hosszan és Bulgossn folyt a harcz a külön­böző pontokon. A balszárnyon St.-Marie-aux- Chênes, továbbá az e mögött emelkedő St. Pri­­vat-la-Montagne melletti meredek lejtő, ezen falu és Roncourt körül a szászok és a testőrség küz­döttek. Innen jobbra St.-Air mellett és tovább Habonville, Bois de la Cusse és Vernev­lle-en él egész az országútig, mely Metztől északra Ver­­dunba vezet, részint a testőrség, részint a 9. had­test küzdött Gravelotte mellett a Bois de Vernu­­ban egész a Moselig a 7 és 8 hadtest, és még a Mosel túlpartjáról is az 1. hadtest egy dandárja belevegyült a harczba. Szintúgy rés­­zt vettek a 3. és 10. hadtest egyes osztályai (többnyire tü­zérség.) Ellenséges részről résztvett az összes franczia főhadsereg, még­ az eleinte tengeri expeditióra szánt csapatok is, kivéve azon­ban Mac M­ahon azon osztályait, melyek Metz körül nem voltak el Failly hadtestének nagyobb részét. Csapatjaink fölülmúl­ta lan­dá­l­­ságának a beálló sötétséggel sikerült a magaslatok hadál­lásait rohammal bevenni, és az ellent az egész vonalból kiszorítani, mire nézve a jobbszárnyon még a reggeli 2 óra óta marsban volt 2 hadtest is döntő módon részt vett. A csata fél 9 órakor teljes sötétségben vég­ződött. Az éj folyamában az ellenség visszaszo­­rított csapatjai Metz elsánczolt táborába vonul­tak ; számtalan sebesültjei és elmaradt hadosz­tályai a csatatér köve­iben bolyongtak. A király, ki a csatát utoljára a gravelotte­i magas,atról vezette, Rezonville-be­n foglalt főha­diszállást. A veszteségek — mint az efféle ütközetben máskép nem is lehetséges — kétségkívül igen tetemesek; eddig még megközelíthetőleg sem becsülhetők, époly kevéssé, mint a fo­glyok és jelvények száma. Az utóbbiakra nézve, mint a Metz körüli va­lamennyi csatában, nagyobb zsákmány nincs is kilátásban, minthogy a vár közelében az üldö­zés nem volt lehetséges. Ekként ezen ütközet a Metz körül eddig tör­tént stratégiai mozgalmak záradékát képezi. Az eredmény abban áll, hogy ez idén az ellen­séges főhadsereg Párissal való minden összeköt­tetésétől el van zárva. Örvendetes azon körülmény, hogy ezen ered­­ménydús napon a porosz- szász­ és hesse­ni csa­patok fegyverpajtássága egyidejűleg véres pe­cséttel lett megerősítve. (­ St. Privat. aaauvUUen. % 12 □ Verneville. Doncourt. lg)B Gda. 01 sOb.Marcii 10 □ fe $ ChateL 3 Q Rezon rile. Mars-U-Tour. 7 □ Gravelotte. □f □8 1 1 Német sereg. §BSB Franczia sereg. 0 St Privát. a a Amanvilliers. @ q Gda. □ Verneville. {$ Doncourt. ® 10 90 St Marcel & 2 D # Clatel. Mnn-laTour. Gravelotte. Metz. Hivatalos porosz jelentés az aug. 18. bevégződött metzi had­műveletekről. Az aug. 14. 16. és 18-ki küzdelmek benső összefüggésben állnak egymással. Az ellenség főserege azon megveretés után, melyet előcsap­atai Saarbrückennél aug. 6-án Legújabbak. A berlini Kriegs Ztg. szerint a német és franczia haderők következő arányban állnak. Metznél az I és II porosz hadsereg 261000 ember, Bazaine hadserge 130,000. A Mosel és Páris közti alit porosz hadsereg 125 ezer emb. Francziák 150,000 emb. 12 és 13 franczia hadtest 50,000. A M 0 s­e­l és a R­a­j­n­a k­ö­z­t: uj német had­sereg és őrség 90,000 Franczia várörség 8,000. Az ország belsejében: Német őrség, pótcsapatrészek, Landwehr alakulóban 250,000; francziák : várőrség s mozgó nemzetőrség. E pillanatban tehát az arány az uj franczia had­ereg s a koronaörökös hadserge közt a fran­­cziák javára üt ki. Prága, aug 27. A cseh képviselők a néme­tekkel tárgyalásokt folytatnak a kiegyezésre, a német államjog elismertetése mellett. A conser­­vatív nagybirtokosok azt pártolják, hogy a reichsrathon feltételesen küldjenek képviselőket a delegatió választására. Sürgetik az országgyű­lési ülésszak meghosszabbítását. Berlin, aug. 27. A „StaatAnzeiger“ jelen­tése szerint a központi postahatóság Nancyban be van rendezve. — A boroszlói érsek a csalhat­­lansági dogma miatt le akar köszönni. — A „Morgenpost“ biztos forrásból érte­sül egy osz­trák-orosz megegyezés létrejöttéről, melynek értelmében a békeközvetítéshez csak kösören fognak. Brüssel, aug. 27. Mondják, hogy Napóle­on császár 24-én est­e Páriába érkezett. Berlin, aug. 26. A „ Kreuz Zeitung“ kinyi­latkoztatja, hogy a hatalmaknak már meg ke­l szokniuk, hogy a német nép a határmegigazí­­tás által gyökeresen kigyógyítja Francziaorszá­­got a rajnai balpárt elfoglalásának vágyából. P­á­r i­s,aug. 27.A kamra zárt bízott­,anynyá alakult , fölvilágosításokat kért a helyzet felől. Trochu megadta a kívánt felvilágosításokat. Berlin, aug. 27. M­etz O­tromzárlatára ne­­gyedik hadsereg alkottatott. Az összes landwehr csapatok már Fran­cziaországban vannak. Berlin, aug. 27. A hír, hogy Steinmetz tbuok. állomásától fölmentetett volna, alaptalan. Linz, aug. 26. Stayerben újra 113 egyén lépett ki a r. kath. egyházból. Berlin, aug. 26. Rudolfsheimból hivata­losan jelent k aug. 26. u­. t­. 9 órától. 23 óta Strassburg várat és várost Ki­el felől nehéz átyuv­al lövik, délről továbbá a tábort, s észak­ról ismét nehéz ágyúval.Az előőrsön 5—800 lé­pésnyire állnak a vártól. A kár már is tetemes, kisebb lőporraktárak jégbe röpültek. A fő leg­vár, raktárak és sok épület lángban áll. A poro­szok vesztesége igen csekély. Berlin, a­ug. 26. A francziák Metz előtt Verdy alezredes parlamanterre lőttek. A trom­bitáson kívül Verdy is sebet kapott. München, aug. 26 A salzburgi polgármes­ter egy ide írt levé­ben kijelenti, hogy nem igaz az a hír, mintha Salzburgban a franczia győzelmek hírére kivilágítás lett volna London, aug. 26. Daily News dementálja

Next