A Hon, 1870. szeptember (8. évfolyam, 207-236. szám)

1870-09-29 / 235. szám

225. szám Yffl. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tér* 7.*7. földszint. Előfizetési i­lj: Postin kaidra, vagy Budapesten hixhoa herdra reggeli £■ aati kiadta együtt: 1 hónapra............................i frt. S5 kr. 8 hónapra •*•».( „ 60 . 6 hónapra..........................11 „ — . Az esti kiadás postai korunkfildéseért felül­fisatós ha vonkint .......................S. kr. Az előfizetés as et folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Hessen kiadás. Pest, 1870. Csütörtök, September 20. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dij: 1 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden be­itatásért . . .10 . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr.­­pd " Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. ■ lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. tOmmera—■ammaem—■——awniln­i­­ no POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési felhívás „A HON“ utolsó évnegyedére. October—decemberi ‘/« évre . 5 frt SO kr. Az esti kiadás postai kü­lönk­ül­dáséért felülfizetés havonkint 30 n OtP* Kilón előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HÖK“ kiadóhivatala. PEST, SEPTEMBER 28. Pest, sept. 28. Mit keres a franczia köztársaság kül­dötte, Thiers, Bécsben és Szent-Péter­­várott ? Segítséget a franczia köztársaság szá­mára. Tegyük fel, hogy megtalálná, a mit keres; hát mi mit találnánk aztán?] A­mit mi nem kerestünk: osztrák-ma­­gyar-orosz szövetséget. És a­mi ezzel együtt jár, az absolutismus és reactio uralmát, és a­mi ennek megint termé­szetes eredménye, annak a középső szó­nak, a „magyarnak“ kitöröltetését. De isten, ha a franczia köztársaság kül­döttének sikerülne az osztrák Militstrherr- Schaftot az oroszszal összeboronálni,hogy a franczia terület javára Németországot invadálják, akkor vége van Magyaror­szág alkotmányos állami létének. Hát ezt a szolgálatot akarja nekünk tenni a mostani franczia kormány ? A magyar nemzet rokonszenvei igen nagyok a franczia iránt, olyan nagyok, hogy képesek megtenni azt a szolgálatot Francziaországnak, hogy semmi osztrák kormány még csak ne is álmodhasson arról, hogy, mint az első franczia res­­publica alatt, magyar ezredekkel indul­jon meg Francziaország szabadságának eltiprására. Hogy Ausztria ellensége ne le­gyen a franczia respublikának, arról felel­het jót állhat, jól is áll Magyarország. S ez elég nagy és jó szolgálat. Az első consu­late idejében ezt nekünk nagyon meg­köszönték volna. De hogy a franczia kor­mány most a mi fejünket dugja bele az absolutismusba, hogy a magáét kiszaba­dítsa belőle, hogy mi vessük magunkat az orosz szövetség s az osztrák katonai kamarilla karjaiba, az egy kicsit erős ki­próbálása franczia rokonszenvünknek. Thiers úr küldetése valószínűleg Szt.­­Pétervárott is meg fog hiúsulni, mint Bécsben, s nem eredményez mást, mint egy kis lehangoltságot minden szabad­ságért rajongó nemzetnél, s azonfölül tel­jesen haszontalan. Akármilyen kedve le­gyen is egyik vagy másik felszólított kor­mánynak — nem a franczia kormány szép szemei végett — de a jó alkalomért, egy német, vagy keleti kérdésben kardot rántani, azt, hogy a vállalathoz a fran­czia respublicával szövetségben kezdjen hozzá, attól fogja föltételezni,hogy képes­­e ez a franczia respublica oly erőt kifej­teni, mely egy franczia nemzetet a had mezején képviselhet ? S ha terre képes a franczia respublica, akkor ugyan minek keresi a szövetséget az osztrák chauvinis­­mussal,­­ az orosz absolutismussal ? A franczia császárság egész a legutóbbi időkig élt abból a politikai kapitálisából, a­mit magának a keleti háborúban szer­zett ; most a franczia respublica mindjárt a politikai bankrotton akarja kezdeni? Eddig legalább reményeink voltak, hogy van solidaritás a szabadság nemze­tei között, de ha az megtörténhetnék, a­miben Thiers úr annyi utat megtesz, ak­kor tökéletesen össze volna zavarva Euró­pában minden fogalom szabadság és des­­potismus­­között; azon dicsőséges elvek helyett, mikért Francziaország 1791-től kezdve annyit küzdött, vissza volnánk vetve a múlt század fogalmaiba, a midőn mindegy volt egy megszorult hadviselő­nek, akárki jött segítségére : ördög volt ? tatár volt ? csak az ő ellenségének ellen­sége lett legyen ; mindjárt jó barát volt. Ez a fogalom ma nem állhat fenn. Ne­kem csak az lehet barátom, a­ki a nép szabadságának is barátja. Absolut hatal­makkal együtt kereskedünk, csinálunk együtt békességet, de harczi és politikai szövetséget soha, az lehetetlen! Jókai Mór: TÁRCZA. A Kisfaludy Társaság septemberi kilét­e. (Sept. 27. ,3. u. 6 órakor.) (y. y.) Az irodalomtörténet eléggé bizonyítja, hogy valahányszor a műköltészet véletlen, bá­gyadt formaisággá erőtlenült, mindig a népköl­tészet üde forrásához fordult, hogy fölfrissítse magát. Nálunk is a negyvenes évek közepén az Erdélyi János népdal gyűjteményeinek kiadása atalán kitűnő befolyással volt költészetünk élén­kítésére s­ az egészséges ízlés terjesztésére. S ily frissítő eszközre ma bizonyára sokkal nagyobb szüksége van műköltészetünknek, mely egyre bágyadtabban mozog egy már kiaknázott szűk körben s utánoz és az egészség színét ezteromás festékkel pótolgatja, mint ezelőtt huszonöt évvel, midőn Vörösmarty, Petőfi, Arany és Tompa együtt éltek és működtek, részint a pálya végén, részint annak hajnalán, részint pedig némaságban élve. Nagyon természetes tehát, hogy az új nép­költési gyűjtemény, melynek kiadását a Kisfa­­ludy-Társaság mér régebben elhatárza, élénk érdekeltséget ébresztő a komolyabb írói körök­ben, s a sajtó nem egyszer nógatá a társaságot, hogy mért nem siet már kiadásával ? Tegnap (szerdán) feleletet kaptunk e kérdésre is. Gyulai Pál ugyanis jelentést tett e vállalatról, s elmondá, hogy bár a társaság — az ő indítványára— már 1861-ben elhatárza az újabb néptermékek kiadását, s ő a más évben fölhívást is intézett a gyűjtés érdekében, minél­fogva számosan, (köztük Abonyi Lajos, Illésy György, Török Károly, Arany L. sat. s utóbb Ipolyi Arnold) becses gyűjtéseket küldtek be, mindamellett nem lehetett a kiadást megkezdeni, mert nyolcz éven át nem kaptak k­i­a­d­ó­t. P­e­­dig eléggé kerestek,mind ő,mind szerkesztőtársa: Arany László.Nem rég azonban az „Athenaeum“ vállalkozott két (30—30 ívnyi) kötet kiadására, melyekből az első már a jövő hóban meg fog je­lenni a második kötetet majdan a Török Károly alföldi becses népdal-gyűjteménye foglalja el. Az első kötetben a lapokból is(főleg az erdélyiek­ből, a „Koszorú“ ból és a Fővárosi Lapokéból) átvettek minden népköltési közleményt kivéve a Krizáét, miután ő maga fogja kiadni gyűjtését. A sajtó alatti kötet 15 mystériumot, 2 vízke­­reszti játékot, számos balladát, majd harmadfél­­száz dalt s 33 mesét tartalmaz. Dallamaikat a költségesség miatt nem közölhetik, s ez egy jövendőbeli nagyobb kiadás munkája marad. A tájszólást is csak egy pár mesében, hol e tekin­tetben biztosak lehettek, tükrözhetők vissza; de miután az akadémia a tájszólások és szókincsek gyűjtése végett utaztatni készül többeket, idővel egy ilyféle népköltési kiadás is eszközölhető lesz. Ezúttal csupán irodalmi, s aeszthetikai szempontból indulhattak ki, s oly műveket ad­tak ki nagyobbára, melyek más gyűjtemények­ben nincsenek meg, s a kiadást magyarázó, fel­világosító jegyzetekkel is kisérték. Gyulai röviden jellemzi a magyar mysteriu­­mokat, melyek a más európai népekéitől főleg a forintban s a pásztorok népies tréfáiban térnek el. Beszélt a népballadákról, megjegyezve, hogy a balladáknak egyszerre epikai, drámai és lyrai elemekkel kell bírniük, s a legtökéletesebb és legritkább, melyben az elemek arányosan ve­gyülnek. Négyféle alakot mutatott fel­­ e mű­fajban. Egyik szélesen, epikailag beszéli el a történetet. Ilyenek a „Szilágyi és Hajmási“, a „Biró szép Anna“ é­s a „Kömives Kelemenné“, melyeket felolvasott. Az elsőben el van beszélve, hogy a két szőlőfürtért török császár rabságába esett magyar vitézt mint szabaditá ki a császár szép leánya, aki mégis szökött velük s a Haj­­másié lett, mivel a másiknak van otthon jó fele­sége. Drámaibb balladák azok, melyek a bonyo­­lulat közepén kezdődve, gyorsan rohannak a katasztrófa felé. Sőt némelyek a katasztrófán kezdődnek. Ily drámai (a mellé népmeseileg vidor) a „Pálbeli szép Antal“, ki minden furfan­gost elkövet, hogy szeretett Varga Ilonáját ma­gához vonhassa, ami sikerül is neki, midőn holt­nak tetteti magát. Ilyen a „Kis Julia“ is, mely­nek egy német variánsát Szász Károly nem rég fordítá le. A negyedik alak az, midőn a katasztrófa bu­kottja mega panaszolja el túlnyomó lyraisággal szomorú történetét. E fajból egy igen szép he­vesi népkölteményt mutatott be: „Siroki erdőben nyílik egy gyöngyvirág,“ mely egy megesett lány fájó panasza s kitűnő néptermék, valamint a „Bogár Imre“ balladája is. Bemutatott továbbá néhány sajátságainál fogva ritkább művet is. Például a „Csehek Pistában“ a lány megtagadja bitó alá került kedvesét, a­mi más dalban nem igen fordul elő. Van egy két soros refram­e dal­­­áb : „Kinek neve Albert Jóska, keze lába ke­ze lába keresztvasba.“ Lyrai képeket is olvasott föl, melyek közül különösen szép „A legszebb virág.“ A búzavirág tartja annak magát,mivel a temp­lomba viszik s ott a Krisztus teste lesz; de a szőlő virág is azt mondja: ő meg a templomban Krisztus vére lesz; mig a szekfa ismét magát tartja a legszebbnek, mert őt bokrétába kötik a lányok s templomba viszik, s aztán a legények fűzik a kalapjukhoz. A felolvasott dalok közt is sok­ szépet, eredetit, jellemzőt hallottunk. Ilyen ez a négysoros katona dal, a hazavágyás kere­setlen és mély kifejezésével: „Nagy-Abonyban csak két torony látásik, De Majlandban harminczketttő látszik, Inkább nézném az abonyi kettőt, Mint Majlandban ezt a harminczkettőt. “ Eredeti ez a forradalomban csinált népnóta is: „Első, első, legelső : Kossuth Lajos az első ; A második Windisgrécz, Kinek népe mindig vész ; A harmadik Jelasics, Kinek népe sohasincs ; A negyedik Görgei, Ki a népét töreti“. Különben — jegyzé meg Gyulai, — a forra­dalmi tábornokokat nem igen emlegetik a nép­dalok, Perczel Mór azonban egyben mint „nyal­ka generális“ szerepel. Igen eredeti más nemből az öt harang beszéde, melynek változó szóhang­jai a vastagabb, vékonyabb harangokat utá­nozzák. Eszünkbe jutott Szemere Pál, ki azt mondá, hogy a harangok vastagabb, vékonyabb hangjáról Losonczon mindjárt első hallásra meg­tudta : melyik milyen felekezeté ? Egyik mély ünnepélyességgel szólt: „az egy igaz istent di­csérjük“, ez a kálvinista; a másik : „Jézus-Már­­ia-Szent József“ — ez a pápista ; a harmadik könnyedén csilingelt: „Isten tudja, hogy lesz még !“ ez a lutheránus. Gyulai után a gyűjtemény másik részét — a­­ meséket — Arany László ismer­­­­teté, úgy állítá­k össze e gyűjteményt — úgy­mond, — hogy minden mesefaj : Krisztus monda, tréfa, jelvi, gyermek és állatmese, képviselve legyen egy pár példányban, különös gondot for­dítva az előadás, a nyelv sajátságaira. Igyeke­zett jegyzeteiben a ro­konságot is (főleg a Grim­mék gyűjteményének segítségével) fölfedezni a mi meséink és a testvérnépekéi közt. Érdekes meséket olvasott föl a királyfiról, ki oly országot keres, hol a halálnak nincs uralma; Szent Péter­ről, ki isten szeretne lenni; a három arkangyal­ról, kiket isten Ádám és Évának a paradicsom­ból való kiűzésére küldött, s a magyar angyal emberséges, jólelkü, az oláh ijedős, a német ki­méletlen; a Tisza eredetéről, mely furcsa ötlet, s Mihókrul, e balga ficzkórul, melynek hason­­mása van meg a Grimm-testvéreknél, de fordí­tás nem lehet, mert az öreg Brassay állítja, hogy ő már gyermekkorában hallatta magyarul, már pedig — jegyié meg elmésen Arany L.— az öreg tudós gyermekkora oly távol esik, hogy a Grimmék gyűjteménye akkor még nem lehetett ránk befolyással. Azaz: még akkor nem is léte­zett. Az állatmesék közt sok ötletdas van, ilyen a hangutánzáson alapuló „Szarka és vadgalamb.“ Ez megkérte amazt, hogy tanítná meg fészket csinálni. A szarka tehát kezdte tanítani, szoká­sa szerint igy csörögvén : „csak igy, csak igy !“ A vadgalamb pedig szokása szerint rádugta: „tüdőm, tüdőm.“ „No­ha tudod — mondá a szarka megharagudva, — hát csináld magad,é­s azzal elröpült. És a vadgalamb máig sem tud fészket csinálni. Annyi elmés ötlet, jellemző le­­­lemény, élénk jelviesség, egésséges tréfa van e­­ mesékben, hogy ilyesmi, csak a semmi lelki a­nyűg által nem terhelt népkedély mélyéből fa­kadhat- Maire hiába igyekeznék utánozni. Meggyőződtünk tehát ez alkalommal, hogy a gyűjtők sikeres fáradsága és a szerkesztők tárgy­kereső buzgalma folytán oly népköltési gyűjte­ményt fogunk már az első kiadásban is leírni,mely föl fog érni, ha túl nem szárnyalni, az Erdélyi-féle gyűjtemény bármelyik vaskos kötetét. S kell e érintenünk, hogy e kiadás pártolása mennyire kötelessége a műveit közönségnek? Hiszen ez a magyar nép tőről metszett eredeti­ségeinek tára: vérünkből való vér, a népjellem és jelleg hamisutlan kinyomata. A titkár e felolvasások után bemutatta a Fin­­cicky által fordított „Magyar orosz népdalok“ egy kiadott példányát, Shidspeare-től két új (a 16. és 17-ik) kötetet; a Kálniczky Gyula leve­lét, mely szerint „Lakuntala“t ő nem a szanszkrit eredetiből, hanem németből fordítá, (e szerint a társaság neiv adhatja ki,) s egy 1833-iki lem­­bergi „lengyel népdal-gyűjtemény “t, melyet Bartalus ajándékozott a könyvtárnak. A titkár fölhívta továbbá a tagokat, hogy Shakspeare hátralevő hat művét igyekezzenek mielőbb le­fordítani, s mivel négyre van vállalkozó, a tár­saság óhajtásaként mondta ki, vajha egy év alatt elkészülnének vele, de ugyanő művekre másoktól is elfogad bírálatra fordításokat. A Győry Vilmos által fordított Moreto és Calderon­­féle három spanyol színmű sajtó alá adására (a pártolók számára) Greguss Ágostont felhatalmaz­ták , a februári nagygyűlés előkészületeire pedig újra Toldié, Gyulait és a titkárt bízták meg. Vé­gül Rákosi J. olvasá fel bírálati kifogásait a Lévai I. „Viola“ fordításáról, de mivel az egé­szet még nem hasonlítá össze, teljes jelentést jövő alkalommal fog adni. Három óránál tovább tartott ez érdekes ülés, melyen — elnökök és korosabbak hiányá­ban — Gyulai Pál elnökölt. Csak kilenc­ tag volt jelen, s hallgató közönség sem volt annyi, mint az őszi hónapokban s­zokott lenni. Isem fog Bécsbe küldeni a delegációk összeülése előtt.Ezt kövesse a jobboldal és akkor maga is be fogja vallani, hogy az egész rendszer csak jó­­ időtől való. Meghívás. A népkör tisztelt választmánya tagjait felkérem, szíveskedjenek f. hó 29-én csü­törtökön d. n. 7 órakor a népkör helyiségében megjelenni, hol a berendezések, némely válasz­tások, és különösen az új időszak alatt tartandó felolvasási és társalgási estélyek rendezése fö­lött leend tanácskozás. Pest, 1870. sept. 25. Jókai Mór: A „Népkor“ helyiségében jövő szombaton esti 7 órakor az első felolvasási estély fog meg­tartatni, mely alkalommal Jókai Mór „Buda os­tromának“ (1849) regényes korrajzát fogja elő­adni. Tagok és tagok által bevezetett vendégek meghivatnak. — A „Pester Lloyd“ ma esti lapjában dicsé­retre méltó erélylyel kel ki a monarchia másik felében lévő állapotok által előidézett helyzet ellen. És határozottan kijelenti, hogy ha a bé­csi urak abban az illuzióban riogatják magu­kat, hogy mi mindazt elnézzük és indem­nity­ adnak, akkor csalódnak, mert a ma­gyar országgyűlés utalni fog a kiegyezési tör­vény 41. §-ra (mely szerint a magyar miniszter csak azt veheti fel budgetébe a közös költség­ből, a­mi a delegationalia eljárás szerint meg volt állapítva,) és kijelenti, hogy egy krajczári Eredeti külföldi levelezés. (Saját tudósítónktól.) (M.) Turin, sept. 25. A kormány az új hely­zet által igényelt intézkedésekkel foglalkozik. A „Gazza di Torino“ szerint a miniszertanács elhatározta,hogy a népszavazás jövő hó 2-án fog végrehajtatni, hogy 6-án ő faje a király váro­sainkban a szavazás eredményéről fog értesülni, hogy 12-én a képviselőház összeül, s a kormány áthelyezésére vonatkozó költségek felett határoz, végre, hogy 18-án ő felsége ünnepélyesen bevo­nul az új fővárosba, a­hová a törvényhozó testü­let, s a kabinet ugyanaz­nap át­­fog helyez­tetni. A világi hatalom megbukása ellen úgy látszik az európai államoknak nincs kifogása, minthogy a „Gazzetta Piemontese“ szerin­t a Rómában le­vő követségek az olasz czimert azonnal feltűzték a pápai mellé. Sokan a képviselők közül már Rómába siet­tek; ezek közt Rattazzit is emlegetik. Mondják, hogy Lamarmora­­bk engedve a kor­mány sürgetéseinek Rómába utazik, mint teljha­talmú­k. biztos. Állítják, hogy az 1848-iki 2-ik osztály nem fog behivatni, s azonfelül már a fegyver alá szó­lított osztályok közül is kettő elbocsáttatik. Ha való, nem csak örvendetes, de nagyon megnyug­tató is ezen hír. A Rómával összekötő vasutak már 22. óta helyreállíttattak, s fentartják a folytonos közle­kedést. Róma bevétele után, mint a „Gaz­ di Tori­nak írják, a Caprera-ra gyakorlott szigorú felvi­gyázat megszűnt. A franczia köztársaság segélyére siető önkény­­tesek elszállítása nagy bajjal jár, a napokban is a Ventimigliaban összegyűlt csapatot feltartóz­tatták a hatóságok, mind a mellett Marseilleben alakul az olasz légió,­­ mint mondják, annak parancsnoka egy az olasz függetlenségi csaták­ban magát többször kitüntetett hazafi s Garibal­di kedves embere, Szalló Lajos lesz. —■nnwnm - iWii­iyBwammiwiFBwm—Bwnv­i — wim«« Első magyar jogászgyülés. A 4 ik szakosztály ülése sept. 28-án. (Az ügyvédség rendezése.) A szakosztály ma Szentléleky Gyula in­dítványát tárgyalta, mely javasolja: mondja ki a magyar jogászgyülés, hogy egy oly ügyvédi rendtartásnak a törvényhozás utján leendő beho­zatalát a hazai jogszolgáltatás érdekében halaszt­­j­­atlanul szükségesnek tartja, mely a szabad­­ ügyvédkedés elvének alapján az ügyvédi szak­­képzettségről kellőleg gondoskodjék s mely a fegyelmi hatalomnak az ügyvédi kar kebeléből választott önálló s csupán a legfőbb törvény­széknek alárendelt közegek általi gyakorlatát, nem különben egy díjszabályzat alkotását, szó­val az ügyvédség önkormányzati jogainak s füg­getlenségének öszves követelményeit biztosítsa.“ Dr. S­i­e­g­m­u­n­d Vilmos, ki e tárgyban előa­dóul választatott, azon kérdést veti fel: szüksé­ges-e az indítványozott rendezés ?­s arra igennel felel. Indokaiban felhozza, hogy hazánk jog­szolgáltatási tényezői közül alig van egy is,mely pongyolább szervezettel bírna, mely mostohább gyermeke lenne Themis istennőnek, mint épen az ügyvédség. Azután így folytatja: Az 1803-as szabályrendeletek,­ némely későbbi cancellariai rendelvények, ez országbirói ért, és egy két újabb ministeri rendelet alig vetették meg alap­ját az ügyvédség rendezésének: az 50 évek od­­trogáltak ugyan némi rendszert, de e rendszer­ a függetlenség teljes elnyomása folytán alig hagyott vissza nálunk kedves emléket; — az al­kotmány visszaállítása az 1­848 iki állapot egy- szerű rehabilitálását hozta magával az ügyvédség tekintetében is, a­nélkül hogy közel tizennégy évi haladás lehelete életerős organismust is te­remthetett volna, miután a közjogi kérdések tisztázása oly annyira előtérbe nyomult, hogy a magánjogi érdekek tekintetbe vétele és az ér­de­kek egyik hatalmas közvetítőjének — az ügy­védségnek—rendezése a legközelebb múltig leg­nagyobb részt pium desiderium maradt csak. Nagyon szükséges nálunk az ügyvédi karnak rendezése, annál inkább, mert az igazságszol­gáltatás egyik tényezőjének, a bíróságoknak rendezése, küszöbön áll, e tényező pedig önma­gában a sikernek csak felét is alig biztosítja jogi reformunk terén, ha a másik egyenlő fon­tosságú tényező még továbbra is jelen zilált és szervezetlen állapotában tesped.Magának az ügy­védi karnak életfeltétele, hogy az ügyvédség ren­­deztessék mielőbb, rendezessék oly szellemben, mely az ügyvédet hivatásszerű állásának önér­zetten elfoglalására képesítse. Szóló kéri elfogadtatni a szabad ügyvédkedés elvét olyformán,hogy az­ ügyvédek száma sem or­szágszerte, sem bizonyos egyes helyen meghatá­rozva és az ügyvédek bizonyos székhelyhez köt­ve ne legyenek, mert csak a szabad ügyvédke­­dés teremtheti azon jóltevő versenyt, mely a szu­nyadó munkaerőt tettre serkenti és a tehetség­nek és becsületességnek elismerést biztosít.Kéri egyúttal azonban elfogadtatni azon főelvet is, miszerint a szakképzettség és gyakorlat te­kintetében is szigorú feltételek állítandók fel arra nézve, hogy valaki ügyvéd lehessen, mert végre ki kell bontakoznunk azon álhitből, mint­ha az ügyvédség volna legkönnyebben, legke­vesebb fáradsággal és készültséggel befutható életpálya, mintha a rendszeres foglalkozástól és komolyabb hivatástól rettegő, vagy más pályák­tól eltért egyén végső menhelye lehetne; meg kell szoknunk az ügyvédi állást épen a megkíván­­tató nagyobb készültség és kiterjedt gyakorlat szülte oly tekintélyes állásnak tekinteni, melyet elfoglalnia csak annak szabad, ki magát arra erkölcsileg és szellemileg méltóvá tette; azt pe­dig a theoreticus képzettség és practicus jártas­ság együttes megszerzése eredményezheti csak, melyek elseje a nagyobb készültséget, bővebb tanulmányozást, rendszeres egyetemi tanfolyam áthaladását szükséglő szigorlatok letétele,­­ míg a practicus jártasság ismét csak több évek során teljes szorgalommal betöltött gyakorlati alkalmazás által érhető el. Ezen két alapfeltétel mellett indítványozó úrral egy értelemben ajánlom annak elfogadását is, hogy az ügyvédi kar­ testületileg kormányozza ön­magát, függetlenül gyakorolván saját kebelében tagjai felett a fegyelmi hatalmat is , mert csak az önkormányzat rendszere mellett várható az, hogy az ügyvédi testületet megillető erkölcsi hitel és tekintély régi fényében felragyogjon is­mét, és mert autonóm­ országban, mint a mienk, azok felett, kik a jog és igazságot szükség ese­tén még a hatalom ellenében is hivatják megvé­deni, fegyelmi hatalmat eredményesen csakis a bátor harcrosok egyeteme, illetve kiküldöttei gyakorolhatnak. Indítványozó úr végre egy díjszabályzat alko­tását is óhajtja. Szóló az indítványnak ezen ré­szét is ajánlja elfogadtatni. Indítványozó úr maga is bizonyára csak oly értelemben kívánja a díjszabály behozatalát, hogy az úgynevezett „chablon“szerű munkák díjazásánál szolgáljon zsinórmértékül. Ha az ügyvéd ügyfelével jutalma iránt eleve nem szer­ződött, mert a szabadszerződést mellőzhetőnek egyátalán nem hiszem. Ha pedig a szabadszer­­ződés engedélyezése mellett állítjuk fel a díj­szabályzatot, akkor annak üdvös hatása alig ismerhető félre, mert felszabadítja, az ügyvédet a bírák kegyosztogatása alól egy részről és a felek zsarolási vádaskodásai alól más részről, hogy pedig erre nálunk szükség van, az kétsé­get nem szenved, mert a bírák kegy­osztogatása és az ügyfelek gyanúsítása egyaránt ássa alá az ügyvédi kar tekintélyét. E tekintély helyreállí­tása képezi pedig az ügyvédi kar törekvéseinek egyik legfőbb c­élját. Az indítvány Aradi, Boor, Ajtós, Teleszky és Környey lényegtelen módosításaival elfogad­­tatik. A szakosztály erre K­ö­r­n­y­e­i Edének a bé­­kebírósági intézmény honosításáról szóló indít­ványa vitatására tér. Pósfai, Zlinszky s töb­bek felszólalása után az indítványt elfogadja. A Karagyorgyevics per. Előzmények. Szerbiában mióta a török járom alól fölszaba­dult, felváltva az Obrenovics és Karagy­orgye­­vics családból származó fejedelmek uralkodtak. Az Obrenovics családból származott Mihály 1868. jan. 10-én orozva meggyilkoltatott. Mihály meggyilkoltatása után Belgrádban biz­tos adatokat véltek leírni az iránt, hogy az ösz­­szeesküvés feje a Karagyorgyevics család, és ezálja nem más, mint Karagyorgyevics Sándor fiát, Pétert, hozni ismét a szerb trónra. A miért is a bűnpert tárgyaló belgrádi törvényszék a Ka­ragyorgyevics családot, mely 1858 óta, midőn Karagyorgyevics Sándor kénytelen volt elhagy­ni a szerb fejedelmi széket, Magyarországon tartózkodik , in contumaciam elítélte. A magyar kormány fel is szólittatott, hogy ezen ítéletet végrehajtsa. Miután azonban a magyar kormány azon felfogásból indult ki, hogy oly egyének, kik a magyar szent korona oltalma alatt élnek, csak a magyar törvények megszegéséért vethe­tők büntetés alá, megtagadta ugyan a belgrádi törvényszék ítéletének végrehajtását, de egy­szersmind vizsgálatot rendelt el arra nézve, vájjon a magyar törvények oltalma alatt élő egyének vettek-e részt a fejedelmi gyilkosság­­­­ban olykép, hogy a magyar törvények szerint büntetendők lennének. A vizsgálat megtartatott herczeg Karagyorgyevics Sándor, ennek titkára Trifkovics Pál, és Stankovics Fülöp kereskedő ellen. Múlt 1869. február havában tartotta meg Pest város fenyítő törvényszéke a hitelesítési tárgyalást ezen perben, a­melynek alapján a törvényszék­ig Karagyorgyevicsot, Trifkovics és Stankovics Fülöpöt Obrenovics Mihály meg­gyilkoltatásának bűntényében bűnrészeseknek kimondá­­s­a miatt ellenük a tánper megindítá­sát elrendelé. A legfőbb itélőszék pedig a herczeget a felhajtás miatt mondá perbefogan­­dónak. Ez ellen vádlottak felebbezéssel élvén, úgy a másod, mint a harmadbiróság a perbefogási ha­tározatot helyben hagyta azon módosítással mindazáltal, hogy a per ne a gyilkosságban való részvétel, hanem a gyilkosságra való izgatás tárgyában indíttassék meg. Ez után megkezdetett az írásbeli tárgyalás, mely jelenleg már szintén be van fejezve, úgy hogy a per csak az előadásra, illetőleg ítéletho­­zásra vár, a mi f. hó 29-én fog megkezdetni, és a következő napokon fog folytattatok

Next