A Hon, 1871. április (9. évfolyam, 76-100. szám)

1871-04-08 / 82. szám

a­­r tegye meg intézkedéseit. Védelmi rend­szer mellett a határon levő nem elég nagy számú utaink egy öszpontositott ellenség által ha­­mar megtámadtatnának s hamar visszavet­­tetnének; s feladatunk nehezebb is volna, mi­nt,hn akkor az elveszett terrénumot ismét vissza kellene foglalni, ismét helyre kellene ütni azt a elromlott. ..Ellenkezőleg azon kell lennünk, hogy az első elhatárzó összeütközésnél már ideje ko­rán megérkezzünk, s minden eszközt elő kell s­izenü­nk arra, hogy az első támadást gyor­­kifogjuk s hogy mi aztán oda intézhessük a tást a hova akarjuk. A háború megkezdése előtt már csapatainknak a határon kell lenniök,­rtalék és készleteknek a hadműködési vona­lon - - hogy a hadüzenéskor már öszponto­­s­­­l­v­a vethessük magunkat ellenségünkre, és szabadon bírjuk hátunk mellett a működési vo­nalat, az ember és hadszerhiány pótlása végett.“ Ez az orosz nyilatkozat elég világos. És józan­­ orosz és tisztán katonai szempontból. Az ilyen támadó tendentiákat védelmi intézkedések törik meg. A feladat az, a magunk támadó képességét még inkább fokozni, és túlszárnyalni az országét, a­mi épen nem lehetetlen még most. A partium és a földadó, ii. földadó ideiglenes behozatala alkalmával, Magyarországon minden egyes és külön adóköz­­sége­k határában, minden egyes és külön mive­­lési ágak, vagyis szántóföldek, kaszálló rétek, lök, legelők és nádasok a földtalaj termő­i ,m­a és az illető termények minősége és meny­­ege szerint, nem tekintve a szorgalom által ejtett előnyökre, osztályoztalak, s minden egyes osztályra nézve úgynevezett próbaföl­vétettek föl, és ezek a fölvett földtermés táb­ázatok szerint, s az ott használt költségle­­vé­­si százaléki miveletek alkalmazásával átla­­catastrális holdankénti tiszta jövedelmükre né­ve kiszámíttattak.­z ekként és ily módon kiszámított tiszta jövedelmi próba­földek, a szomszéd községbeli való művelési ágú és osztályú próbaföldekkel öss­ehasonlitattak, s azokkal arányba hozat­­t­ak, s az ekként befejezett egyes egész megyei s összes községek viszonylagosan egymáshoz ará­­nyosittatván — ekkor: a megyei szélközségek a s­z­omszéd megyei szél községekkel szinte a fenti eljárás szerint hozattak öszhangzásba — nem ezen kerületi termés táblázati felvéte­lek szerint, végre a catastrális holdankénti át­lagos tiszta jövedelmek meghatározása tekinte­téből a viszonylagos arány megállapítása az egész Magyarországra nézve eszközlésbe vétetett. Magyarországon ekként foganatosítani men­te eljárás befejezése után, azonban Erdélyre , az akkor ehez tartozott partiumra nézve is, a földadó ideiglenes behozatal­a hasonlóul elrendel­­én, igen természetes, hogy itt is hasonló uta­s. 5 szerint kellett volna szinte eljárni, s hogy ennek így kellett volna eszközlésbe m­i, azt én legkevésbé sem vontam kétségbe, s ha ez igy történt volna, interpellátióm ezen ének nem is lenne helye, és az igen tisztelt , '.ügyminiszter úrnak lenne igazsága, de má­r ez nem igy történt, és mert másképpen történt, — ezért van helye interpellátiomnak, és mért nem lehet igaza az igen tisztelt pénz­miniszter úrnak. 'fogy pedig másképen történt, és hogy a par­ti­abeli községek tiszta jövedelmei magasab­bak... voltak felvéve mint az ezekkel hasonló vi­szonyú magyarországi községek tiszta jövedel­me ezt a tényállás következőleg bizonyítja. Szép-Szolnok megye mint partiumbeli rész Bz b aszédos szathmármegyei és biharmegyei garországi községekkel. Szép-Szolnok megye szél községei: Kraszna- Mélyfalva, Ákos, Ér-Körös, Ete, Peér. Ezen községekkel szomszédos Szathmármegye m­­ magyarországi megye és az összehasonlítás ti­ntetéből Magyarország, illetőleg Szathmár­­ye részéről arányosító községül a Szathmár­­ye szélén fekvő s Középszolnok megye által naszádos Király-Darócz község vétetett fel K­irály-Daróczon, mely sokkal jobb szántó­­f akikkel bir, mint a középszolnokmegyei Ákos,­­ Körös, Pécr és Ete községek ; a szántóföldek 1. osztályának tiszta jövedelme,egy catastr. hold után felvétetett 4 ft 40 krra. z ezekkel viszonyított középszolnokmegyei ákosi szántóföldek első osztályának tiszta jöve­delme pedig felvétetett catastrális holdanként 50 kr, Ér-Körösön 5 ft, Étén 5 ft, Pécr köz­­s­égben 5 ft. A szántóföld II. osztálya, a szathmármegyei Kir­ály-Daróczon felvétetett 3 ft, a Középszolnok­­yében fekvő szántóföldek II. osztálya Áko­son 3 ft 40 krra, Ér Körösön 3 ft 40 kr, Étén 30 kr, Péér községben 3 ft 40 krra. A szántóföldek III. osztálya szathmármegyei Jály-Darócz községben 1, ft 20 kr, a Közép- Szo­nok megyében fekvő Ákoson 1 ft 55 kr, Ér­­rörősön 2 ft 10 kr, Péér községben 3 forint 30 krajczár. A kaszáló réteknél szathmármegyei Király­mezőn a rétek I. osztálya 4 ft 50 kr, közép­­szolnokmegyei Ákoson 5 ft 30 kr, Ér-Mihály­­in 6 ft 20 kr, Ér-Körösön 5 ft 10 kr, Péér községben 5 ft 50 kr. ét II. oszt. Király-Darócz községnél 2 ft 30 kr, Ákosnál 3 ft 30 kr, Ér-Körösnél 3 ft, K.­­Mihályfalván 4 ft, Péérben 3 ft 40 kr. két III. oszt. Király-Darócznál 1 ft 25 kr, osnál 1 ft 55 kr, K.­Mihályfalván 2 forint 40 krajczár. A legelő Király-Daró­cznál I. oszt. 1 ft 20 kr, II. oszt. 39 kr. A legelő egyetlen osztálya Ér-Kőrös községnél 30 kr, Pécr községben I. osztályú legelő 3 ft, 1 . oszt. legelő 33 kr. — Az ezen községek kö­zelébe fekvő Tasnádi szántóföldek I. oszt. 5 ft, II. oszt. 3 ft 20 kr, III. oszt. 1 ft 30 kr Rétek I. oszt. 5 ft 50 kr, II. oszt. 3 ft 20 kr, tőt Krasznamegyében Bálla község­ben a rét I. oszt. 6 ft, II. oszt. 4 ft, III. osz 2 ft. Továbbá Tasnádon a szőlőnek I. oszt. írt 20 kr, II. oszt. 11 ft 50 krajczárra van felvéve. Ezek mind oly megczáfolhatlan adatok, me­lyek ellen szót emelni nem lehet, s ezek elég kétségtelenné teszik azt, hogy a tiszta jövedelmi ámítások a partiumban oly magasan vannak - kéve, hogy itt a 10 százalék adókivetés, a Ma­­országra kivetett 16 százalékkal teljesen oda van hozva. De tovább megyek, vegyük fel az egész Ma­gyarországnak legterményzőbb vidékeit, vegyük fel Szathmár, Szabolcs, Bihar, Heves, Pest me­gyéket, Dunán innen, Dunán túl, Tiszán innen, Tiszán túl fekvő részeket — hol van szántóföld, rét, szőlő vagy legelő ily magasan felvéve, mint Tasnádon s ennek vidékén — olyan helyeken, hol sem vaspályák nincsenek, sem népesebb városok, s közlekedési tekintetben minden piacz­­tól elzárvák, mert közlekedési utai hiányában sáros és esős időkben még a szomszéd községek egymássaal érintkezéseik is a járhatatlan utak miatt megakasztva vannak. Közép-Szolnokról pedig a­ki ezt elismerni nem akarja — az csak e részbeni ismeretlen­ségét árulja el. — Azonban mi az oka annak, hogy annak daczára, hogy a földadó ideiglenes behozatalára vonatkozó munkálatoknál, úgy Magyarországra, mint Erdélyre, s a partiumra vonatkozólag egyenlő eljárási szabály volt ki­adva — mégis, ily eltérő eljárás eszközöltetett — azt igen röviden előadom. A partium egyik megyéjét képező Kraszna­­megye, még az 1865-ik évben nyújtott be, az akkori országgyűléshez egy, ez irányban aláza­tos folyamodványt — melyben ott ezen körül­ményt tüzetesen felfejtette — természetes — si­ker nélkül, — most alkalmat veszek ezen körül­ményes okadatolást e helyütt is előhozni. A Bach rendszer alatt, munkálatba vett föld­adó ideiglenes kidolgozásánál, mint mindenütt, úgy itt is, kezdetben a kiadott utasítás követte­­tett, és a szinte, minden szakértő által elisme­rendő — hogy az alap utasítások szerinti eljá­rás, minden tekintetben megfelelendett volna, a helyes, igazságos és legméltányosabb, és legbe­csületesebb adóztatási rendszernek. És, ezen utasítás szerinti eljárással a községi választmányok véleményéhez képest, a tételek meg is alapíttattak. Ámde ezen első és rendszeres munkálat sze­rint egy minden tekintetben igazságos eredmény jövén létre — felsőbb rendelet folytán mind­ez önkényileg megváltoztattatott, az egyes termény­árak magasabbra vetettek, a termények évi meny­­nyiségei felemeltettek,a költséglevonási perczen­­tek eltérőleg alkalmaztattak s mindezek a tisz­ta jövedelmek szerfeletti magasra emelkedését eredményezték — úgy annyira, hogy midőn ezen akként kiteremtetett tiszta jövedelmek állását a munka befejeztével a szomszéd magyaror­szági községekkel az utasításnak megfelelő arányba hozatal végett — összehasonlította — maga a kormány — megdöbbent a nem re­mélt nagyon is magas tiszta jövedelemtől s látva hogy ezen tul magasra csigázott nagy tiszta jö­vedelmet nem képes a szomszéd Biharmegyével még csak arányba is hozni, hogy valamikép meg­felelhessen legalább a papironi eljárásnak, a két országból bizottságokat küldött ki, saját biztosa­it, és a legszélsőbb községeidet lejebb szállította s ezekhez a biharmegyei szél községeket feljebb emelte és egyszersmind tette ön jóakaratából az akkori kormány, hogy, mert ily helyzetben már az egész partiumot nem lehetett az egész Er­­délylyel együtt új feldolgozásnak kitenni,­­ a holdankénti tisztajövedelem után a földadót Er­délyben és a partiumban 10 százalékban, Ma­gyarországra nézve pedig 16 százalékban alapí­totta meg, meggyőződvén arról, hogy csak ek­ként hozható a két ország egymással megállható igazságos arányba. Mindezekből tehát kitűnik, hogy Erdélyben és a partiumban a dolgok nem úgy állanak, a­mint erről az igen tisztelt p. v. miniszer úr tudo­mást venni méltóztatott, hanem másképen, és mert másképen, vagyis úgy állanak, a­mint in­­terpellátiómban kifejezni volt szerencsém, s ezt kellőleg igazolva adtam elő, most már bátor le­szek az igen tisztelt p. v. miniszer urat felvilá­­gosítani interpellátióm második pontjáról is, és meggyőzni arról is, hogy a partium csakugyan 7 százaléknyi méltatlan adófizetéssel van túl­terhelve. Guthy Benő: Franczia dolgok. A commune következő kiáltványa olvasható Páris falain: A párisi nemzetőrséghez. A royalista összeesküvők megtámadtak. Mérsékelt magatartásunk daczára ő­k tá­m­a­d­t­a­k. Nem biztatván többé a franczia hadseregbe, ők pápai zuarokkal s császári rendőrökkel tá­madtak. Nem elégelve meg a vidéktől való teljes el­­szakításunkat, és hiába tett erőlködésüket, hogy minket éhség által meghódítsanak, az őrjöngök a legvégsőbbig utánozni akarják a poroszokat és a város lövetésével fenyegetnek. Ma reggel Charette, Chathelineau és Trochy bérhadai, Valentin zsandárjaitól támogatva, mit­railleusek és ágyúgolyókkal szórták el Neuilly község védtelen lakosait, és nemzetőreinket a polgárháború megkezdésére kényszerítők. Holtak és sebesültek vannak. Páris választottai lévén,hmi meg fogják védeni e nagy várost a bűnös támadók ellen. Segitség­­tekkel meg fogjuk védeni! Páris, apr. 2. 1871. A végrehajtó bizottág. A párisi nagy lapok egyhangú véleménye sze­rint, a nemzetőrök igen jól verekedtek, és veszteségeik, valamint a demoralisatio korán sem oly nagyok, mint azt a távsürgönyök hí­­resztelték. A „Liberté“ szerint a visszavonulás meglehetős rendben történt. A „Bienpublic“ nem látja a helyzetet oly sötét színben, mint laptársai többsége. Jól érte­sült oldalról tudja, hogy a commune egyez­­kedésre hajlandó. Hivatalos társalgás — ha nem is alkudozás — történt Versailles és Páris között. Egyezmény javaslat lett megvizs­gálva, ha még nem is elfogadva. De már a szó­­baereszkedés is elég örvendetes esemény. A helyzet jellemzésére a „Bien public“ csaló­dás veszélye nélkül mondhatja, hogy a com­­mune-ban a túlzók nincsenek többségben. A „Liede“ Versailles­ből azon hírt ve­szi, hogy Jules Favre Rouenból ápr. 1-én meg­érkezett, s azonnal miniszertanácsban vett részt, mely igen hosszú volt.Mit határozott? arról senkinek sincs sejtelme. M a e-M a h o n, a versaillesi haderők főve­zére, Saint-Germainben székel, s minden nap megy Versailesba. Sebeiből már teljesen kigyó­gyult. Egy versaillesi hirdetmény, a hadsereg tagjait isteni tiszteletre hívja össze. „Akár legitimista restaurátió idejét élnek," jegyzi meg a „Siécle“ levelezője. A Versaillesba harczolt foglyok többnyire blouse-ban voltak, tömérdek nép tolongott hoz­zájuk, hogy láthassák. Met­z-ből az „Ind. belge“nek ápril 2-ról írják: Alig múlt néhány hete, hogy Strassburg lakói tömegesen kísérték örök nyugalomra Küss pol­­gárnagyot. Mintha a gondviselés csapást csa­pásra halmozva meg akarná próbálni a Fran­­cziaországtól elszakított két tartományt, most Elsass vesztesége Lotharingiát is utolérte: Metz polgármestere meghalt! A szerencsétlen város képviselete e gyászos eseményről a polgárokat következőleg tudó­­sitó: Kedves polgártársaink! Uj szerencsétlenség érte a várost. Marechal Felix, 16 év óta Metz város polgár­­mestere, tegnap meghalt. Temetése apr. 1 én a főtemplomból fog végbemenni. Körünkben születve a boldogult teljes életét a közigazgatásnak s érdekeink védelmének szen­­telé, a nélkül hogy más jutalmat óhajtott volna, mint azon váris felvirágzását, melyet ö hőn szeretett. Csatlakozzatok jogos fájdalmunk nyilvános tanúsításához. Metz, márcz. 30. 1871. Mély gyászba borult nagy számú polgárság kisérte ki örök nyugalomra a derék embert. Koporsója mellett mentek a nemzetiszinű szalagos városi hivatalnokok.“ A versailles-i hadsereg erejéről és ál­lapotáról a „Daily News“ levelezője érdekes adatokat közöl. Szerinte Versailles-ban és körül van 8 hadosztály gyalogság és 3 hadosztály lo­vasság. A gyalog osztály ereje 9000 ember, de ezek olykép szervezték, hogy rövid idő alatt 16,000 emberre tehetők. A lovasság 3 hadosztálya 2—2000 emberből áll, s hasonlóképen 4000 emberig emelhető. A tüzérség áll: 10 tábori ütegből, s 4 üteg mitrailleuse. A keretek kiegészítésére szolgálnak az országszerte felállított raktárak, hol a haza­térő foglyok és önkénytesek felszereltetnek. Tisztek és katonák, kik együtt szolgáltak, lehe­tőleg egymásnál hagyatnak. A levelező mondja, hogy kellemesen meg volt lepetve, midőn a táborokat megtekintve, a fegyelmet helyreál­lottnak s a magatartást jónak találta. Az elő­őrsön álló tisztek igen zokon vették azon paran­csot, hogy a netán közelükben álló párisi nem­zetőröket nem szabad megtámadni. Thiers­e parancsának c célzata valószínűleg az, hogy csalja ki a párisiakat falaik közül s hogy az eldöntés így nem Páris utczáin történjék. A tisz­tek vélik, hogy katonáik jól fognak harczolni, de bizonyos csapatokat nem kellene Páris ellen vinni. Különben ha a hegy nem jó Mohamedhez, úgy Mohamednek fog kelleni a hegyhez mennie. Hírlik, hogy Bismarck Thiersnek azt üzente volna, miszerint a német generálisok lesznek kénytelenek a rend helyreállítását elvállalni, ha ápril 15-ig azt a versaillesi kormány tenni kép­telen. (?) Akkor aztán 80.000 ember szállná meg addig Párist, míg a hadikárpótlás fele ki nincs fizetve. A­mi azonban fontos­, az Bismarcknak azon nyilatkozata, hogy Németország soha kormányt Francziaországban el nem ismerend, mely nem, mint a versaillesi, a nemzet akaratának kifeje­zése. A levelező szerint a franczia közvélemény oly irányt vett volna, hogy jónak tartaná, sőt követelné a németek segedelmét a felkelés leve­réséhez. De erről Thiers nem akar tudni és (véleményünk szerint helyesen) elvi ellensége annak, hogy idegen hatalom keressék fel fran­ciák ellen rendőri assistentiára. A német birodalmi gyűlésből. Az április 5-iki ülésben Frankenberg gróf a következő határozati javaslatot tette: „Az első német birodalmi gyűlés hazafius kö­telességet teljesít midőn azon jóltevő rokon­­szenvre, azon erélyes támogatásra, és szeretet­teljes áldozatkész segélyre meleg elösmeréssel és örömmel gondol, melyet a szomszéd, valamint a távoli országokban levő német törzsek erősen fenyegetett és most új életre támadott közös haza iránt tanúsítottak. Az egységes birodalommá lett német nép nevében meleg köszönetét fejezi ki minden távolabbi faj rokonainak, a­kiknek hazafias, gyakran veszélyek és méltánytalansá­gok közt tanúsított részvéte a nemzeti felkelést erősítette, a győzelmes sereg lépteit szárnyakra emelte, a hozott áldozatokat enyhítette és az ütött sebek gyógyítására befolyt.“ Frankenberg indokolásul mondá: A birodalmi gyűlés köszönetet mondott a sereg ve­zéreinek. Ehez méltán csatlakozik a német test­vérek áldozatkészsége iránti köszönet. Emlé­keztet a háború elején Amerikából küldött mil­lió dollárra,említi a többi németek mit tettek. De nem csak a pénzküldeményeket kell megkö­szönni, hanem a valódi hazafiság azon kifejezé­seit, melyeket némely áramlatok ellenére, sőt sajátságos kormányintézkedések daczára egy országban felszínre kerültek. Miguel: A mi rokonszen­vünket a német­osztrákok magatartása iránt még erélyesebben akarjuk kifejezni, mint előttem szóló tette. (Halljuk!) Ez nem idegen nemzetek böléletébe való ele­gyedés , hanem egyszerűen minden német együvé tartozásának kifejezése. A német-osztrá­kok pompás magatartása sok bajtól megóvott minket. Dernburg:Ez örvendetes pillanat most a veszély elmúlta után. Nemcsak a német-osz­trákoknak fejezzük ki rokonszenvünket, hanem azoknak is, kik 1848. politikai szerepük miatt hazájuknak hátat fordítani voltak kénytelenek, és most 1870-ben az elsők valának, a­kik a ha­zába léptek. És az amerikai német sajtó is meg­érdemli köszönetünket. Goppelt a határozat elfogadása mellett emelt szót. Bamberger reméli, hogy a­mi most törté­nik Francziaországban, némelyek rokonszenvét újra Németország felé fogja fordítani, kik téve­désből eddig hátat fordítanak neki. Cultur­­históriai érdekből tekintve, Francziaországnak, a világnak szolgálatot tesz,­­ha " Németország rá­hagyja a francziákra, hogy a mostani csatát vív­ják ki, a­nélkül, hogy a legkevésbé interve­niálna. Marquardsen meg van győződve, hogy a svájcziak hűségét is constatálni fogja a részre­­hajlatlan ítélet, mindenesetre Németország tudni fogja megvédni azon némete­ket, kik a külföldön érzelmeikért szenvedtek. Reichensperger köszönetet mond javas­­lattevőnek, hogy ő köszönetét kifejezheti, csat­lakozik a határozathoz. H­o­e­­­d­e­r még egyszer felemlíti a külföldi németek áldozatkészségét az önkénytes betegápolásban. A határozat egyhangúlag elfo­­gadtatik. A lyoni commune. A „Salut Public“ a lyoni commune vonaglá­­sának utolsó perczeiről szerfölött érdekes s nem kevésbé jellemző adatokat közöl. „Reggeli négy óra felé — írja nevezett lap — a városházán körülbelül 20 egyén volt együtt, őrök és őrizettek, ez utóbbiak közt volt V­a­­­e­n­­t i­n praefet is. E pillanatban Garel úr, pipáját kirázva, négy őt bámuló kollegáihoz fordult e megjegyzéssel: — Polgártársak, már most mégis ideje volna, hogy kijelöljük magunk közül azt, ki majdan maire lesz! — Ön, polgártárs, ön lesz az! — felelek ezek egyszerre. — Én? — De én sem, — én még úgy sem, — én a világért sem — szabódtak ezek. — Jó, polgártársak, miután ezen pont fölött nem tudunk egyetértésre jutni, legjobbnak talá­lom, ha elválunk. — Csakugyan menjünk! És fogták kalapjukat és pipájukra gyújtottak, és mentek. Mielőtt azonban a szobát elhagyták volna, elbocsájtási nyilatkozatukat s rövid bu­­csújukat papírra tették, mit aztán az asztalon hagytak. Alig távoztak el azonban, egy közülök —­ meggondolván a dolgot — visszatér, megve­regeti a Valentin urat őriző őr vállát és szól: — Hallja csak, mi elmegyünk, kend meg alud­ni mehet. — Oh, annál jobb ! — szólt a kellemesen érintett őr. Hanem a fogoly ? — Mondja meg neki, hogy szabad. Az őr kopogott a prófet ajtaján. — Hallja csak prófet úr. — A prófet, ki az igazak álmát aludta már, fölkelt s azt kérdezte : mi baj ? — Nincs beiz­ott baj, hanem a polgártárs azt mondta, hogy ön szabad. Valentin úr fölugrik ágyából, felöltözik s be­vándorolja a városházát, ez azonban üres volt. Egy öreg kapitány a croix rousse gárdából, horkolt az őrszobában. A profet fölszólita, hogy álmát otthon folytassa, mit a kapitány nem mon­datott kétszer magának. IV. Henrik terme, melyben a commune időzött, undorítóan piszkos kinézésű volt. Itt tanácskoz­tak s itt végezték lakomájukat, s itt kerestek a commune tagjai, bortól és hurkáktól telten, minden kigondolható módon könnyebbülést. Különfélék. — Csekonics grófné, mint az „árucsarnok bazár“ elnöke, következő felhívást tett közzé, melyet — bizton hisszük — siker fog követni. Hazánk több vidékét súlyos csapás érte. A rendkívüli esőzések következtében kiáradt folyók ezer meg ezer hold legjobb minőségű szántóföldet elborítottak, mi­által nemcsak min­den vetés, de sok helyen a földmivelők házai is elpusztíttattak, s így előre látható, hogy rövid idő múlva véginségnek lesznek áldozatai. Ily nyomor enyhítésére egyesek által nyújtott segélyzések nem elégségesek, szükséges tehát, hogy országszerte gyűjtések eszközöltessenek. A főváros jótékony nőegyletei hivatásukhoz híven legelöl felkarolták az árvizek által sújtot­tak ügyét és javukra egy könyöradományi „Áru­­csarnok-bazár“ megnyitását elhatározták. Minden osztályú lelkes hölgyek közreműkö­désüket felajánlották s nem csak az „Árucsarnok“ felszerelése költségeinek fedezését, de még a könyöradományok elárulását is, magukra vál­lalták. Nekem, kinek azon megtisztelő feladat jutott, hogy az „árucsarnok“ szervezését eszközöljem, felhívom a főváros könyörérzeti és áldozat­­készségéről ismeretes kereskedői osztály minden tisztelt tagját, hogy vállalatunkat az „árucsar­­nok“-ban elárusítható czikkek adományozásával támogatni kegyeskedjék. Az ily kegyes adományok nyugta mellett át­vétetnek Damjanics János özvegye, az országos magyar gazdasszonyok egylete elnökének laká­sán (papnevelde-utcza 1. sz. I. emelet) és a ma­gyar korona gyógyszertárban (szénatér.) A nemeslelkü könyöradományozóknak nevei hírlap utján közhírré fognak tétetni. A bazári rendezőség nevében: Csekonics grófné, elnök. — Br. Tegetthoff altengernagy táv­iratunk szerént meghalt. E katonai kitűnőség életének következő fontosabb mozzanatait em­lítjük fel. Tegethoff Válmos született Margburg­­ban 1827-ben. Tengerészeti kiképeztetését Ve­­lenczében, az ottani tengerészeti iskolában nyer­te. 1848-ban mint tiszt ,lényeges szolgálatba lé­pett, részt vett Velencze ostromzárolásában, több nagyobb tengeri vállalatban szerepelt, különbö­­ző barbár tengerparti államok ellen Afrika nyu­­gati partján. 1857-ben Miksa Ferdinand főher­­czeg megbízásából a Socotra szigetre vállalko­zott utazni. Csaknem hallatlan vakmerőségre adta fejét. Egy nyílt arab vitorlás hajón Kossai­­son át Sanakin és Massanaba ment, meglátogat­ta Dhaluk korall szigetet és azután Adenen át Socotraba érkezett. 1855. óta önálló parancs­nokságot nyert. 1860-ban Miksa császár kí­séretében Braziliába ment és főparancsnoka volt azon osztrák hajórajnak, mely a görög nyugtalanságok alatt a görög szigettengeren czirkált. Az első tengeri csatát Helgolandnál vívta ki 1864-ben. Ő volt a parancsnok az osztrák-porosz hajók felett, melyek az észak­német partokat védték a dánok ellen. Itt any­­nyira kitűnt, hogy ellenadmirállá neveztetett ki. Pályájának fénypontja az 1866. háborúra esik. A lissai ütközetet megnyerte a túlnyomó olasz haderő ellenében. A békekötés után kegyvesztett lett; legalább erre mutat parancs­noksága alól való felmentése.Az osztrák kormány e hálátlan magaviselete nagy visszatetszést szült. Később azonban a császár tiszteletének számos jelét adta Tegetthoff iránt. Csakhamar meg lön bízva Anglia és Amerika tengerészetét tanulmá­nyozni, s a­hol csak megfordult, mindenütt lel­kesedéssel fogadtatott. Ő vette át Juareztől Miksa holttetemét és hozta Európába. 1868-ban a ten­gerészet főfelügyelőjévé neveztetett ki és mint ilyen, tagja lett a kormánynak. Életének utolsó éveit e kitűnő állásban tölte. Tüdőgyuladás oko­­zá halálát, mely váratlanul érte, és öt nap alatt véget vetett életének, daczára Oppolzer fárado­zásainak. — A Pesten tervezett nagymérvű építkezések alkalmából több ízben meg­pendítettük azt az eszmét s felhívtuk rá a köz­munkatanács figyelmét, hogy a bizonyára nagy mérvben szükséglendő munkaerő megválasztásá­nál figyelemmel legyen a magyar elemre. A ma­gyar munkás kitartóbb és ügyesebb mint más s így tisztán oekonomikus tekintetben is elsőbb­séget érdemel, de mindenekelőtt a főváros ma­gyarosítása szempontjából s ezért nem tudjuk a közmunkatanácsnak és az építkezési munká­latok vezetésére befolyó többi tényezőknek elég­gé figyelmébe ajánlani az „Ellenőr", mai felszóla­­lását, mely így szól: A főváros alsóbb rétege egészen idegen ajkú, s magyarosodása érdeké­ben lehetne tenni valamit, ha a boulevard (és egyéb építkezések) hoszszabb ideig tartó mun­kálataira magyar vidékről hoznának dolgoso­kat, kiknek nagy részére valószínűleg birná any­­nyi vonzerővel a pesti magas munkabér, mely minden időben kínálkozik — hogy itt teleped­nének le s az alsóbb osztályok körébe egy kis magyarságot vihetnének. Szükségünk van a fő­városban ily nyelvapostolokra. Azt hisszük, hogy a hatóságok segédkezet nyújtanának a kormánynak ily munkások nyerhetésére. — Rövidhírek. A m. vásárhelyi hon­védlobogót máj. 7. szentelik fel. Gr. Teleki Do­­mokosné, a zászlóanya, a következő föliratot himzé a zászlószalagra: „Hordjátok magasan a haza dicsőségére !“ — Fálk Miksa községi kép­viselő öt öt­száz forintot küldött a felső-széni és lebenbrünni iskolák építésére. — Temesvárt egy fodrászsegédet, ki közelébb csöndesen hazafelé ballagott, két álarczos rabló a legnépesebb utczán megtámadott s előbb összeverve, fojtogatva, min­den pénzétől s ruhájától megfosztották. —■ Két szem tengerin veszett össze a napokban két debreczeni hajdú neje, mely két szem tengerit az egyik asszony sertése megette, s ezen annyira összekaptak, hogy mindkettő nehány hétig vise­­lendő a gyöngédtelen érintkezés nyomát.­­ A v­á­m­h­á­z, mely a sóház melletti Du­­naparton épül, egyike lesz Pest legnagyobb épü­leteinek s a főváros dunaparti kirakatában igen pompás látványt nyujtani a gőzhajón érkező vendégeknek. Már csaknem egy éve száz meg száz munkás dolgozik ott, még az éjjeli órákban is, s az alapfalak még fél oldalon csak most emelkedtek a föld színéig, másik oldalon pedig a fundamentum sincs kiásva. Az építkezési mun­kálatokat leginkább az késlelteti, hogy a süppe­­dékes talajon az alap alá mindenütt 3 lábnyi beton­töltést kell alkalmazni. Az egész épü­let­­kolossus három év alatt fog fölépülni. Ha kész lesz, azt hiszik, hogy a zöldfa-utczán fog arra felé történni a legélénkebb közlekedés s azért most a közmunkatanács elhatározta, hogy a zöld­­fa-utcza uj házai építésénél a 6 ölnyi széles ut­­czavonal tekintetbe veendő. — Szép stylus. Xantus János egy siámi budhabibliát ajándékozott a győri múzeumnak, mit Méry Etel, múzeumi őr, a következő bekez­­désű levéllel köszön meg: „Kegyed a Ganges és Bramaputra közt is,két világrész szigethidjain mint az Ind­oceán hullámvészes habjai közt, ma­gasra mint világitó-torony, magasabbra mint a Himalája Everestje emeli föl földei iránt viseltető bűnszerelme lobogó lángját, stb. — Egy magyar ember a párisi felkelők között .A párisi commune egyik titkára, Frankel Leo. Érdekes tudni, hogy ez a Frankel pesti szü­letésű magyar ember, foglalkozására nézve kő­faragó s előbb, mikor még ennyire fel nem vitte a dolgát, a pesti munkásujságnak volt párisi le­velezője és tárczaírója. — A tokodi szénbányában f. hó 1-én történt szerencsétlenségről következő részletek érkeztek. A szerencsétlenség csapó lég által tör­tént, és oly esemény, mely barnaszénnél eddig hallatlan volt. A szerencsétlen eseménynél 25 bányamunkás lett foglalkozásának áldozata, kik közül 15-töt holtan, 8-at súlyos égési sebekkel borítva hoztak ki a bányából. Ez utóbbiak kö­zül 3 már a legközelebbi 24 óra alatt meghalt. Azonnal vizsgáló bizottság ment a helyszínére Péchy osztálytanácsos és Brujman budai bánya­­­kapitányból álló, a szerencsétlenség okának a helyhatósággal együtt leendő kipuhatolására. A vizsgálat kiderítette, hogy csapólég az esztergo­mi szénbányákban, mióta megnyíltak, sohasem észleltetett, hogy a vájnaépítés tökéletesen szabályszerű módon történik, és ennélfogva a bányaigazgatóságot felelősség ezen előre nem látott szerencsétlenségért nem terheli. A vájna sérülést nem szenvedett, és a munka ismét aka­dálytalanul foly benne. A szerencsétlenül el­halt munkások temetése ápr. 3-án ment végbe, kikben öt özvegy, férjeiket, 12 neveletlen árva atyjukat és fentartójukat, egy szegény idős öz­vegy fiát és egyetlen gyámolát veszték el. .. — Lapunk mai számához Balitzky I­ándor utódai hirneves pesti férfi divatáru üzlet — férfi ruha szabászatát illető — jelentése van mellé­kelve, melyre az olvasók becses figyelme ezell­­nel felhivatik. Irodalom, színház, művészet. — A nemzeti színház Kolozvárra rándult tagjainak utolsó fölléptéről a következő­ket írja a „K. K.“ : Prielle Kornélia, Szerdahe­lyi Kálmán és Feleki Miklós utoljára kedden léptek fel Seribe „Női harcz“ czímű vígjátéká­­ban. A kolozsvári közönségnek egyhamar bizo­­nyára nem lesz alkalma ily sikerült előadást élvezni, minő ő volt, melyben a pesti nemzeti színház három elsőrendű tagján kívül Kovács Gyula is szerepelt. Mindnyájuk méltó elismerés­ben részesült. A színház ép úgy zsúfolva volt, mint a jubileum alkalmával, sőt ezúttal még a chorust is nézők számára kelle berendezni. A Hírlapszállító intézet felállítását tervezi Kocsi-Mayer Sándor, a „Posta-Közlöny“ segédszerkesztője. Ez intézet rendezné aztán pos­tára különböző vonatok szerint a lapokat és köte­lezi magát minden reclamatiót saját felelőssége és költsége mellett eszközölni.Bővebb eszmecsere végett Mayer úr személyesen óhajt érintkezni a hírlapkiadókkal. Lakása dohány-utcza 14. szám.

Next