A Hon, 1871. április (9. évfolyam, 76-100. szám)
1871-04-08 / 82. szám
ar tegye meg intézkedéseit. Védelmi rendszer mellett a határon levő nem elég nagy számú utaink egy öszpontositott ellenség által hamar megtámadtatnának s hamar visszavettetnének; s feladatunk nehezebb is volna, mint,hn akkor az elveszett terrénumot ismét vissza kellene foglalni, ismét helyre kellene ütni azt a elromlott. ..Ellenkezőleg azon kell lennünk, hogy az első elhatárzó összeütközésnél már ideje korán megérkezzünk, s minden eszközt elő kell sizenünk arra, hogy az első támadást gyorkifogjuk s hogy mi aztán oda intézhessük a tást a hova akarjuk. A háború megkezdése előtt már csapatainknak a határon kell lenniök,rtalék és készleteknek a hadműködési vonalon - - hogy a hadüzenéskor már öszpontoslva vethessük magunkat ellenségünkre, és szabadon bírjuk hátunk mellett a működési vonalat, az ember és hadszerhiány pótlása végett.“ Ez az orosz nyilatkozat elég világos. És józan orosz és tisztán katonai szempontból. Az ilyen támadó tendentiákat védelmi intézkedések törik meg. A feladat az, a magunk támadó képességét még inkább fokozni, és túlszárnyalni az országét, ami épen nem lehetetlen még most. A partium és a földadó, ii. földadó ideiglenes behozatala alkalmával, Magyarországon minden egyes és külön adóközségek határában, minden egyes és külön mivelési ágak, vagyis szántóföldek, kaszálló rétek, lök, legelők és nádasok a földtalaj termői ,ma és az illető termények minősége és menyege szerint, nem tekintve a szorgalom által ejtett előnyökre, osztályoztalak, s minden egyes osztályra nézve úgynevezett próbafölvétettek föl, és ezek a fölvett földtermés tábázatok szerint, s az ott használt költséglevési százaléki miveletek alkalmazásával átlacatastrális holdankénti tiszta jövedelmükre néve kiszámíttattak.z ekként és ily módon kiszámított tiszta jövedelmi próbaföldek, a szomszéd községbeli való művelési ágú és osztályú próbaföldekkel össehasonlitattak, s azokkal arányba hozattak, s az ekként befejezett egyes egész megyei s összes községek viszonylagosan egymáshoz arányosittatván — ekkor: a megyei szélközségek a szomszéd megyei szél községekkel szinte a fenti eljárás szerint hozattak öszhangzásba — nem ezen kerületi termés táblázati felvételek szerint, végre a catastrális holdankénti átlagos tiszta jövedelmek meghatározása tekintetéből a viszonylagos arány megállapítása az egész Magyarországra nézve eszközlésbe vétetett. Magyarországon ekként foganatosítani mente eljárás befejezése után, azonban Erdélyre , az akkor ehez tartozott partiumra nézve is, a földadó ideiglenes behozatala hasonlóul elrendelén, igen természetes, hogy itt is hasonló utas. 5 szerint kellett volna szinte eljárni, s hogy ennek így kellett volna eszközlésbe mi, azt én legkevésbé sem vontam kétségbe, s ha ez igy történt volna, interpellátióm ezen ének nem is lenne helye, és az igen tisztelt , '.ügyminiszter úrnak lenne igazsága, de már ez nem igy történt, és mert másképpen történt, — ezért van helye interpellátiomnak, és mért nem lehet igaza az igen tisztelt pénzminiszter úrnak. 'fogy pedig másképen történt, és hogy a partiabeli községek tiszta jövedelmei magasabbak... voltak felvéve mint az ezekkel hasonló viszonyú magyarországi községek tiszta jövedelme ezt a tényállás következőleg bizonyítja. Szép-Szolnok megye mint partiumbeli rész Bz b aszédos szathmármegyei és biharmegyei garországi községekkel. Szép-Szolnok megye szél községei: Kraszna- Mélyfalva, Ákos, Ér-Körös, Ete, Peér. Ezen községekkel szomszédos Szathmármegye m magyarországi megye és az összehasonlítás tintetéből Magyarország, illetőleg Szathmárye részéről arányosító községül a Szathmárye szélén fekvő s Középszolnok megye által naszádos Király-Darócz község vétetett fel Király-Daróczon, mely sokkal jobb szántóf akikkel bir, mint a középszolnokmegyei Ákos, Körös, Pécr és Ete községek ; a szántóföldek 1. osztályának tiszta jövedelme,egy catastr. hold után felvétetett 4 ft 40 krra. z ezekkel viszonyított középszolnokmegyei ákosi szántóföldek első osztályának tiszta jövedelme pedig felvétetett catastrális holdanként 50 kr, Ér-Körösön 5 ft, Étén 5 ft, Pécr községben 5 ft. A szántóföld II. osztálya, a szathmármegyei Király-Daróczon felvétetett 3 ft, a Középszolnokyében fekvő szántóföldek II. osztálya Ákoson 3 ft 40 krra, Ér Körösön 3 ft 40 kr, Étén 30 kr, Péér községben 3 ft 40 krra. A szántóföldek III. osztálya szathmármegyei Jály-Darócz községben 1, ft 20 kr, a Közép- Szonok megyében fekvő Ákoson 1 ft 55 kr, Érrörősön 2 ft 10 kr, Péér községben 3 forint 30 krajczár. A kaszáló réteknél szathmármegyei Királymezőn a rétek I. osztálya 4 ft 50 kr, középszolnokmegyei Ákoson 5 ft 30 kr, Ér-Mihályin 6 ft 20 kr, Ér-Körösön 5 ft 10 kr, Péér községben 5 ft 50 kr. ét II. oszt. Király-Darócz községnél 2 ft 30 kr, Ákosnál 3 ft 30 kr, Ér-Körösnél 3 ft, K.Mihályfalván 4 ft, Péérben 3 ft 40 kr. két III. oszt. Király-Darócznál 1 ft 25 kr, osnál 1 ft 55 kr, K.Mihályfalván 2 forint 40 krajczár. A legelő Király-Darócznál I. oszt. 1 ft 20 kr, II. oszt. 39 kr. A legelő egyetlen osztálya Ér-Kőrös községnél 30 kr, Pécr községben I. osztályú legelő 3 ft, 1 . oszt. legelő 33 kr. — Az ezen községek közelébe fekvő Tasnádi szántóföldek I. oszt. 5 ft, II. oszt. 3 ft 20 kr, III. oszt. 1 ft 30 kr Rétek I. oszt. 5 ft 50 kr, II. oszt. 3 ft 20 kr, tőt Krasznamegyében Bálla községben a rét I. oszt. 6 ft, II. oszt. 4 ft, III. osz 2 ft. Továbbá Tasnádon a szőlőnek I. oszt. írt 20 kr, II. oszt. 11 ft 50 krajczárra van felvéve. Ezek mind oly megczáfolhatlan adatok, melyek ellen szót emelni nem lehet, s ezek elég kétségtelenné teszik azt, hogy a tiszta jövedelmi ámítások a partiumban oly magasan vannak - kéve, hogy itt a 10 százalék adókivetés, a Maországra kivetett 16 százalékkal teljesen oda van hozva. De tovább megyek, vegyük fel az egész Magyarországnak legterményzőbb vidékeit, vegyük fel Szathmár, Szabolcs, Bihar, Heves, Pest megyéket, Dunán innen, Dunán túl, Tiszán innen, Tiszán túl fekvő részeket — hol van szántóföld, rét, szőlő vagy legelő ily magasan felvéve, mint Tasnádon s ennek vidékén — olyan helyeken, hol sem vaspályák nincsenek, sem népesebb városok, s közlekedési tekintetben minden piacztól elzárvák, mert közlekedési utai hiányában sáros és esős időkben még a szomszéd községek egymássaal érintkezéseik is a járhatatlan utak miatt megakasztva vannak. Közép-Szolnokról pedig aki ezt elismerni nem akarja — az csak e részbeni ismeretlenségét árulja el. — Azonban mi az oka annak, hogy annak daczára, hogy a földadó ideiglenes behozatalára vonatkozó munkálatoknál, úgy Magyarországra, mint Erdélyre, s a partiumra vonatkozólag egyenlő eljárási szabály volt kiadva — mégis, ily eltérő eljárás eszközöltetett — azt igen röviden előadom. A partium egyik megyéjét képező Krasznamegye, még az 1865-ik évben nyújtott be, az akkori országgyűléshez egy, ez irányban alázatos folyamodványt — melyben ott ezen körülményt tüzetesen felfejtette — természetes — siker nélkül, — most alkalmat veszek ezen körülményes okadatolást e helyütt is előhozni. A Bach rendszer alatt, munkálatba vett földadó ideiglenes kidolgozásánál, mint mindenütt, úgy itt is, kezdetben a kiadott utasítás követtetett, és a szinte, minden szakértő által elismerendő — hogy az alap utasítások szerinti eljárás, minden tekintetben megfelelendett volna, a helyes, igazságos és legméltányosabb, és legbecsületesebb adóztatási rendszernek. És, ezen utasítás szerinti eljárással a községi választmányok véleményéhez képest, a tételek meg is alapíttattak. Ámde ezen első és rendszeres munkálat szerint egy minden tekintetben igazságos eredmény jövén létre — felsőbb rendelet folytán mindez önkényileg megváltoztattatott, az egyes terményárak magasabbra vetettek, a termények évi menynyiségei felemeltettek,a költséglevonási perczentek eltérőleg alkalmaztattak s mindezek a tiszta jövedelmek szerfeletti magasra emelkedését eredményezték — úgy annyira, hogy midőn ezen akként kiteremtetett tiszta jövedelmek állását a munka befejeztével a szomszéd magyarországi községekkel az utasításnak megfelelő arányba hozatal végett — összehasonlította — maga a kormány — megdöbbent a nem remélt nagyon is magas tiszta jövedelemtől s látva hogy ezen tul magasra csigázott nagy tiszta jövedelmet nem képes a szomszéd Biharmegyével még csak arányba is hozni, hogy valamikép megfelelhessen legalább a papironi eljárásnak, a két országból bizottságokat küldött ki, saját biztosait, és a legszélsőbb községeidet lejebb szállította s ezekhez a biharmegyei szél községeket feljebb emelte és egyszersmind tette ön jóakaratából az akkori kormány, hogy, mert ily helyzetben már az egész partiumot nem lehetett az egész Erdélylyel együtt új feldolgozásnak kitenni, a holdankénti tisztajövedelem után a földadót Erdélyben és a partiumban 10 százalékban, Magyarországra nézve pedig 16 százalékban alapította meg, meggyőződvén arról, hogy csak ekként hozható a két ország egymással megállható igazságos arányba. Mindezekből tehát kitűnik, hogy Erdélyben és a partiumban a dolgok nem úgy állanak, amint erről az igen tisztelt p. v. miniszer úr tudomást venni méltóztatott, hanem másképen, és mert másképen, vagyis úgy állanak, amint interpellátiómban kifejezni volt szerencsém, s ezt kellőleg igazolva adtam elő, most már bátor leszek az igen tisztelt p. v. miniszer urat felvilágosítani interpellátióm második pontjáról is, és meggyőzni arról is, hogy a partium csakugyan 7 százaléknyi méltatlan adófizetéssel van túlterhelve. Guthy Benő: Franczia dolgok. A commune következő kiáltványa olvasható Páris falain: A párisi nemzetőrséghez. A royalista összeesküvők megtámadtak. Mérsékelt magatartásunk daczára ők támadtak. Nem biztatván többé a franczia hadseregbe, ők pápai zuarokkal s császári rendőrökkel támadtak. Nem elégelve meg a vidéktől való teljes elszakításunkat, és hiába tett erőlködésüket, hogy minket éhség által meghódítsanak, az őrjöngök a legvégsőbbig utánozni akarják a poroszokat és a város lövetésével fenyegetnek. Ma reggel Charette, Chathelineau és Trochy bérhadai, Valentin zsandárjaitól támogatva, mitrailleusek és ágyúgolyókkal szórták el Neuilly község védtelen lakosait, és nemzetőreinket a polgárháború megkezdésére kényszerítők. Holtak és sebesültek vannak. Páris választottai lévén,hmi meg fogják védeni e nagy várost a bűnös támadók ellen. Segitségtekkel meg fogjuk védeni! Páris, apr. 2. 1871. A végrehajtó bizottág. A párisi nagy lapok egyhangú véleménye szerint, a nemzetőrök igen jól verekedtek, és veszteségeik, valamint a demoralisatio korán sem oly nagyok, mint azt a távsürgönyök híresztelték. A „Liberté“ szerint a visszavonulás meglehetős rendben történt. A „Bienpublic“ nem látja a helyzetet oly sötét színben, mint laptársai többsége. Jól értesült oldalról tudja, hogy a commune egyezkedésre hajlandó. Hivatalos társalgás — ha nem is alkudozás — történt Versailles és Páris között. Egyezmény javaslat lett megvizsgálva, ha még nem is elfogadva. De már a szóbaereszkedés is elég örvendetes esemény. A helyzet jellemzésére a „Bien public“ csalódás veszélye nélkül mondhatja, hogy a commune-ban a túlzók nincsenek többségben. A „Liede“ Versaillesből azon hírt veszi, hogy Jules Favre Rouenból ápr. 1-én megérkezett, s azonnal miniszertanácsban vett részt, mely igen hosszú volt.Mit határozott? arról senkinek sincs sejtelme. M a e-M a h o n, a versaillesi haderők fővezére, Saint-Germainben székel, s minden nap megy Versailesba. Sebeiből már teljesen kigyógyult. Egy versaillesi hirdetmény, a hadsereg tagjait isteni tiszteletre hívja össze. „Akár legitimista restaurátió idejét élnek," jegyzi meg a „Siécle“ levelezője. A Versaillesba harczolt foglyok többnyire blouse-ban voltak, tömérdek nép tolongott hozzájuk, hogy láthassák. Metz-ből az „Ind. belge“nek ápril 2-ról írják: Alig múlt néhány hete, hogy Strassburg lakói tömegesen kísérték örök nyugalomra Küss polgárnagyot. Mintha a gondviselés csapást csapásra halmozva meg akarná próbálni a Francziaországtól elszakított két tartományt, most Elsass vesztesége Lotharingiát is utolérte: Metz polgármestere meghalt! A szerencsétlen város képviselete e gyászos eseményről a polgárokat következőleg tudósitó: Kedves polgártársaink! Uj szerencsétlenség érte a várost. Marechal Felix, 16 év óta Metz város polgármestere, tegnap meghalt. Temetése apr. 1 én a főtemplomból fog végbemenni. Körünkben születve a boldogult teljes életét a közigazgatásnak s érdekeink védelmének szentelé, a nélkül hogy más jutalmat óhajtott volna, mint azon váris felvirágzását, melyet ö hőn szeretett. Csatlakozzatok jogos fájdalmunk nyilvános tanúsításához. Metz, márcz. 30. 1871. Mély gyászba borult nagy számú polgárság kisérte ki örök nyugalomra a derék embert. Koporsója mellett mentek a nemzetiszinű szalagos városi hivatalnokok.“ A versailles-i hadsereg erejéről és állapotáról a „Daily News“ levelezője érdekes adatokat közöl. Szerinte Versailles-ban és körül van 8 hadosztály gyalogság és 3 hadosztály lovasság. A gyalog osztály ereje 9000 ember, de ezek olykép szervezték, hogy rövid idő alatt 16,000 emberre tehetők. A lovasság 3 hadosztálya 2—2000 emberből áll, s hasonlóképen 4000 emberig emelhető. A tüzérség áll: 10 tábori ütegből, s 4 üteg mitrailleuse. A keretek kiegészítésére szolgálnak az országszerte felállított raktárak, hol a hazatérő foglyok és önkénytesek felszereltetnek. Tisztek és katonák, kik együtt szolgáltak, lehetőleg egymásnál hagyatnak. A levelező mondja, hogy kellemesen meg volt lepetve, midőn a táborokat megtekintve, a fegyelmet helyreállottnak s a magatartást jónak találta. Az előőrsön álló tisztek igen zokon vették azon parancsot, hogy a netán közelükben álló párisi nemzetőröket nem szabad megtámadni. Thierse parancsának c célzata valószínűleg az, hogy csalja ki a párisiakat falaik közül s hogy az eldöntés így nem Páris utczáin történjék. A tisztek vélik, hogy katonáik jól fognak harczolni, de bizonyos csapatokat nem kellene Páris ellen vinni. Különben ha a hegy nem jó Mohamedhez, úgy Mohamednek fog kelleni a hegyhez mennie. Hírlik, hogy Bismarck Thiersnek azt üzente volna, miszerint a német generálisok lesznek kénytelenek a rend helyreállítását elvállalni, ha ápril 15-ig azt a versaillesi kormány tenni képtelen. (?) Akkor aztán 80.000 ember szállná meg addig Párist, míg a hadikárpótlás fele ki nincs fizetve. Ami azonban fontos, az Bismarcknak azon nyilatkozata, hogy Németország soha kormányt Francziaországban el nem ismerend, mely nem, mint a versaillesi, a nemzet akaratának kifejezése. A levelező szerint a franczia közvélemény oly irányt vett volna, hogy jónak tartaná, sőt követelné a németek segedelmét a felkelés leveréséhez. De erről Thiers nem akar tudni és (véleményünk szerint helyesen) elvi ellensége annak, hogy idegen hatalom keressék fel franciák ellen rendőri assistentiára. A német birodalmi gyűlésből. Az április 5-iki ülésben Frankenberg gróf a következő határozati javaslatot tette: „Az első német birodalmi gyűlés hazafius kötelességet teljesít midőn azon jóltevő rokonszenvre, azon erélyes támogatásra, és szeretetteljes áldozatkész segélyre meleg elösmeréssel és örömmel gondol, melyet a szomszéd, valamint a távoli országokban levő német törzsek erősen fenyegetett és most új életre támadott közös haza iránt tanúsítottak. Az egységes birodalommá lett német nép nevében meleg köszönetét fejezi ki minden távolabbi faj rokonainak, akiknek hazafias, gyakran veszélyek és méltánytalanságok közt tanúsított részvéte a nemzeti felkelést erősítette, a győzelmes sereg lépteit szárnyakra emelte, a hozott áldozatokat enyhítette és az ütött sebek gyógyítására befolyt.“ Frankenberg indokolásul mondá: A birodalmi gyűlés köszönetet mondott a sereg vezéreinek. Ehez méltán csatlakozik a német testvérek áldozatkészsége iránti köszönet. Emlékeztet a háború elején Amerikából küldött millió dollárra,említi a többi németek mit tettek. De nem csak a pénzküldeményeket kell megköszönni, hanem a valódi hazafiság azon kifejezéseit, melyeket némely áramlatok ellenére, sőt sajátságos kormányintézkedések daczára egy országban felszínre kerültek. Miguel: A mi rokonszenvünket a németosztrákok magatartása iránt még erélyesebben akarjuk kifejezni, mint előttem szóló tette. (Halljuk!) Ez nem idegen nemzetek böléletébe való elegyedés , hanem egyszerűen minden német együvé tartozásának kifejezése. A német-osztrákok pompás magatartása sok bajtól megóvott minket. Dernburg:Ez örvendetes pillanat most a veszély elmúlta után. Nemcsak a német-osztrákoknak fejezzük ki rokonszenvünket, hanem azoknak is, kik 1848. politikai szerepük miatt hazájuknak hátat fordítani voltak kénytelenek, és most 1870-ben az elsők valának, akik a hazába léptek. És az amerikai német sajtó is megérdemli köszönetünket. Goppelt a határozat elfogadása mellett emelt szót. Bamberger reméli, hogy ami most történik Francziaországban, némelyek rokonszenvét újra Németország felé fogja fordítani, kik tévedésből eddig hátat fordítanak neki. Culturhistóriai érdekből tekintve, Francziaországnak, a világnak szolgálatot tesz,ha " Németország ráhagyja a francziákra, hogy a mostani csatát vívják ki, anélkül, hogy a legkevésbé interveniálna. Marquardsen meg van győződve, hogy a svájcziak hűségét is constatálni fogja a részrehajlatlan ítélet, mindenesetre Németország tudni fogja megvédni azon németeket, kik a külföldön érzelmeikért szenvedtek. Reichensperger köszönetet mond javaslattevőnek, hogy ő köszönetét kifejezheti, csatlakozik a határozathoz. Hoeder még egyszer felemlíti a külföldi németek áldozatkészségét az önkénytes betegápolásban. A határozat egyhangúlag elfogadtatik. A lyoni commune. A „Salut Public“ a lyoni commune vonaglásának utolsó perczeiről szerfölött érdekes s nem kevésbé jellemző adatokat közöl. „Reggeli négy óra felé — írja nevezett lap — a városházán körülbelül 20 egyén volt együtt, őrök és őrizettek, ez utóbbiak közt volt Vaent in praefet is. E pillanatban Garel úr, pipáját kirázva, négy őt bámuló kollegáihoz fordult e megjegyzéssel: — Polgártársak, már most mégis ideje volna, hogy kijelöljük magunk közül azt, ki majdan maire lesz! — Ön, polgártárs, ön lesz az! — felelek ezek egyszerre. — Én? — De én sem, — én még úgy sem, — én a világért sem — szabódtak ezek. — Jó, polgártársak, miután ezen pont fölött nem tudunk egyetértésre jutni, legjobbnak találom, ha elválunk. — Csakugyan menjünk! És fogták kalapjukat és pipájukra gyújtottak, és mentek. Mielőtt azonban a szobát elhagyták volna, elbocsájtási nyilatkozatukat s rövid bucsújukat papírra tették, mit aztán az asztalon hagytak. Alig távoztak el azonban, egy közülök — meggondolván a dolgot — visszatér, megveregeti a Valentin urat őriző őr vállát és szól: — Hallja csak, mi elmegyünk, kend meg aludni mehet. — Oh, annál jobb ! — szólt a kellemesen érintett őr. Hanem a fogoly ? — Mondja meg neki, hogy szabad. Az őr kopogott a prófet ajtaján. — Hallja csak prófet úr. — A prófet, ki az igazak álmát aludta már, fölkelt s azt kérdezte : mi baj ? — Nincs beizott baj, hanem a polgártárs azt mondta, hogy ön szabad. Valentin úr fölugrik ágyából, felöltözik s bevándorolja a városházát, ez azonban üres volt. Egy öreg kapitány a croix rousse gárdából, horkolt az őrszobában. A profet fölszólita, hogy álmát otthon folytassa, mit a kapitány nem mondatott kétszer magának. IV. Henrik terme, melyben a commune időzött, undorítóan piszkos kinézésű volt. Itt tanácskoztak s itt végezték lakomájukat, s itt kerestek a commune tagjai, bortól és hurkáktól telten, minden kigondolható módon könnyebbülést. Különfélék. — Csekonics grófné, mint az „árucsarnok bazár“ elnöke, következő felhívást tett közzé, melyet — bizton hisszük — siker fog követni. Hazánk több vidékét súlyos csapás érte. A rendkívüli esőzések következtében kiáradt folyók ezer meg ezer hold legjobb minőségű szántóföldet elborítottak, miáltal nemcsak minden vetés, de sok helyen a földmivelők házai is elpusztíttattak, s így előre látható, hogy rövid idő múlva véginségnek lesznek áldozatai. Ily nyomor enyhítésére egyesek által nyújtott segélyzések nem elégségesek, szükséges tehát, hogy országszerte gyűjtések eszközöltessenek. A főváros jótékony nőegyletei hivatásukhoz híven legelöl felkarolták az árvizek által sújtottak ügyét és javukra egy könyöradományi „Árucsarnok-bazár“ megnyitását elhatározták. Minden osztályú lelkes hölgyek közreműködésüket felajánlották s nem csak az „Árucsarnok“ felszerelése költségeinek fedezését, de még a könyöradományok elárulását is, magukra vállalták. Nekem, kinek azon megtisztelő feladat jutott, hogy az „árucsarnok“ szervezését eszközöljem, felhívom a főváros könyörérzeti és áldozatkészségéről ismeretes kereskedői osztály minden tisztelt tagját, hogy vállalatunkat az „árucsarnok“-ban elárusítható czikkek adományozásával támogatni kegyeskedjék. Az ily kegyes adományok nyugta mellett átvétetnek Damjanics János özvegye, az országos magyar gazdasszonyok egylete elnökének lakásán (papnevelde-utcza 1. sz. I. emelet) és a magyar korona gyógyszertárban (szénatér.) A nemeslelkü könyöradományozóknak nevei hírlap utján közhírré fognak tétetni. A bazári rendezőség nevében: Csekonics grófné, elnök. — Br. Tegetthoff altengernagy táviratunk szerént meghalt. E katonai kitűnőség életének következő fontosabb mozzanatait említjük fel. Tegethoff Válmos született Margburgban 1827-ben. Tengerészeti kiképeztetését Velenczében, az ottani tengerészeti iskolában nyerte. 1848-ban mint tiszt ,lényeges szolgálatba lépett, részt vett Velencze ostromzárolásában, több nagyobb tengeri vállalatban szerepelt, különböző barbár tengerparti államok ellen Afrika nyugati partján. 1857-ben Miksa Ferdinand főherczeg megbízásából a Socotra szigetre vállalkozott utazni. Csaknem hallatlan vakmerőségre adta fejét. Egy nyílt arab vitorlás hajón Kossaison át Sanakin és Massanaba ment, meglátogatta Dhaluk korall szigetet és azután Adenen át Socotraba érkezett. 1855. óta önálló parancsnokságot nyert. 1860-ban Miksa császár kíséretében Braziliába ment és főparancsnoka volt azon osztrák hajórajnak, mely a görög nyugtalanságok alatt a görög szigettengeren czirkált. Az első tengeri csatát Helgolandnál vívta ki 1864-ben. Ő volt a parancsnok az osztrák-porosz hajók felett, melyek az északnémet partokat védték a dánok ellen. Itt anynyira kitűnt, hogy ellenadmirállá neveztetett ki. Pályájának fénypontja az 1866. háborúra esik. A lissai ütközetet megnyerte a túlnyomó olasz haderő ellenében. A békekötés után kegyvesztett lett; legalább erre mutat parancsnoksága alól való felmentése.Az osztrák kormány e hálátlan magaviselete nagy visszatetszést szült. Később azonban a császár tiszteletének számos jelét adta Tegetthoff iránt. Csakhamar meg lön bízva Anglia és Amerika tengerészetét tanulmányozni, s ahol csak megfordult, mindenütt lelkesedéssel fogadtatott. Ő vette át Juareztől Miksa holttetemét és hozta Európába. 1868-ban a tengerészet főfelügyelőjévé neveztetett ki és mint ilyen, tagja lett a kormánynak. Életének utolsó éveit e kitűnő állásban tölte. Tüdőgyuladás okozá halálát, mely váratlanul érte, és öt nap alatt véget vetett életének, daczára Oppolzer fáradozásainak. — A Pesten tervezett nagymérvű építkezések alkalmából több ízben megpendítettük azt az eszmét s felhívtuk rá a közmunkatanács figyelmét, hogy a bizonyára nagy mérvben szükséglendő munkaerő megválasztásánál figyelemmel legyen a magyar elemre. A magyar munkás kitartóbb és ügyesebb mint más s így tisztán oekonomikus tekintetben is elsőbbséget érdemel, de mindenekelőtt a főváros magyarosítása szempontjából s ezért nem tudjuk a közmunkatanácsnak és az építkezési munkálatok vezetésére befolyó többi tényezőknek eléggé figyelmébe ajánlani az „Ellenőr", mai felszólalását, mely így szól: A főváros alsóbb rétege egészen idegen ajkú, s magyarosodása érdekében lehetne tenni valamit, ha a boulevard (és egyéb építkezések) hoszszabb ideig tartó munkálataira magyar vidékről hoznának dolgosokat, kiknek nagy részére valószínűleg birná anynyi vonzerővel a pesti magas munkabér, mely minden időben kínálkozik — hogy itt telepednének le s az alsóbb osztályok körébe egy kis magyarságot vihetnének. Szükségünk van a fővárosban ily nyelvapostolokra. Azt hisszük, hogy a hatóságok segédkezet nyújtanának a kormánynak ily munkások nyerhetésére. — Rövidhírek. A m. vásárhelyi honvédlobogót máj. 7. szentelik fel. Gr. Teleki Domokosné, a zászlóanya, a következő föliratot himzé a zászlószalagra: „Hordjátok magasan a haza dicsőségére !“ — Fálk Miksa községi képviselő öt ötszáz forintot küldött a felső-széni és lebenbrünni iskolák építésére. — Temesvárt egy fodrászsegédet, ki közelébb csöndesen hazafelé ballagott, két álarczos rabló a legnépesebb utczán megtámadott s előbb összeverve, fojtogatva, minden pénzétől s ruhájától megfosztották. —■ Két szem tengerin veszett össze a napokban két debreczeni hajdú neje, mely két szem tengerit az egyik asszony sertése megette, s ezen annyira összekaptak, hogy mindkettő nehány hétig viselendő a gyöngédtelen érintkezés nyomát. A vámház, mely a sóház melletti Dunaparton épül, egyike lesz Pest legnagyobb épületeinek s a főváros dunaparti kirakatában igen pompás látványt nyujtani a gőzhajón érkező vendégeknek. Már csaknem egy éve száz meg száz munkás dolgozik ott, még az éjjeli órákban is, s az alapfalak még fél oldalon csak most emelkedtek a föld színéig, másik oldalon pedig a fundamentum sincs kiásva. Az építkezési munkálatokat leginkább az késlelteti, hogy a süppedékes talajon az alap alá mindenütt 3 lábnyi betontöltést kell alkalmazni. Az egész épületkolossus három év alatt fog fölépülni. Ha kész lesz, azt hiszik, hogy a zöldfa-utczán fog arra felé történni a legélénkebb közlekedés s azért most a közmunkatanács elhatározta, hogy a zöldfa-utcza uj házai építésénél a 6 ölnyi széles utczavonal tekintetbe veendő. — Szép stylus. Xantus János egy siámi budhabibliát ajándékozott a győri múzeumnak, mit Méry Etel, múzeumi őr, a következő bekezdésű levéllel köszön meg: „Kegyed a Ganges és Bramaputra közt is,két világrész szigethidjain mint az Indoceán hullámvészes habjai közt, magasra mint világitó-torony, magasabbra mint a Himalája Everestje emeli föl földei iránt viseltető bűnszerelme lobogó lángját, stb. — Egy magyar ember a párisi felkelők között .A párisi commune egyik titkára, Frankel Leo. Érdekes tudni, hogy ez a Frankel pesti születésű magyar ember, foglalkozására nézve kőfaragó s előbb, mikor még ennyire fel nem vitte a dolgát, a pesti munkásujságnak volt párisi levelezője és tárczaírója. — A tokodi szénbányában f. hó 1-én történt szerencsétlenségről következő részletek érkeztek. A szerencsétlenség csapó lég által történt, és oly esemény, mely barnaszénnél eddig hallatlan volt. A szerencsétlen eseménynél 25 bányamunkás lett foglalkozásának áldozata, kik közül 15-töt holtan, 8-at súlyos égési sebekkel borítva hoztak ki a bányából. Ez utóbbiak közül 3 már a legközelebbi 24 óra alatt meghalt. Azonnal vizsgáló bizottság ment a helyszínére Péchy osztálytanácsos és Brujman budai bányakapitányból álló, a szerencsétlenség okának a helyhatósággal együtt leendő kipuhatolására. A vizsgálat kiderítette, hogy csapólég az esztergomi szénbányákban, mióta megnyíltak, sohasem észleltetett, hogy a vájnaépítés tökéletesen szabályszerű módon történik, és ennélfogva a bányaigazgatóságot felelősség ezen előre nem látott szerencsétlenségért nem terheli. A vájna sérülést nem szenvedett, és a munka ismét akadálytalanul foly benne. A szerencsétlenül elhalt munkások temetése ápr. 3-án ment végbe, kikben öt özvegy, férjeiket, 12 neveletlen árva atyjukat és fentartójukat, egy szegény idős özvegy fiát és egyetlen gyámolát veszték el. .. — Lapunk mai számához Balitzky Iándor utódai hirneves pesti férfi divatáru üzlet — férfi ruha szabászatát illető — jelentése van mellékelve, melyre az olvasók becses figyelme ezellnel felhivatik. Irodalom, színház, művészet. — A nemzeti színház Kolozvárra rándult tagjainak utolsó fölléptéről a következőket írja a „K. K.“ : Prielle Kornélia, Szerdahelyi Kálmán és Feleki Miklós utoljára kedden léptek fel Seribe „Női harcz“ czímű vígjátékában. A kolozsvári közönségnek egyhamar bizonyára nem lesz alkalma ily sikerült előadást élvezni, minő ő volt, melyben a pesti nemzeti színház három elsőrendű tagján kívül Kovács Gyula is szerepelt. Mindnyájuk méltó elismerésben részesült. A színház ép úgy zsúfolva volt, mint a jubileum alkalmával, sőt ezúttal még a chorust is nézők számára kelle berendezni. A Hírlapszállító intézet felállítását tervezi Kocsi-Mayer Sándor, a „Posta-Közlöny“ segédszerkesztője. Ez intézet rendezné aztán postára különböző vonatok szerint a lapokat és kötelezi magát minden reclamatiót saját felelőssége és költsége mellett eszközölni.Bővebb eszmecsere végett Mayer úr személyesen óhajt érintkezni a hírlapkiadókkal. Lakása dohány-utcza 14. szám.