A Hon, 1871. szeptember (9. évfolyam, 201-225. szám)
1871-09-27 / 222. szám
Reggeli kiadás: 222. szám. IX. évfolyam. Pest, 1871. Szerda, szeptember 27. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7.sz.földszint. Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... 1 frt. 85 kr. 3 hónapra ........................5 „ 50 „ 8 hónapra ........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, a ennek bármely napján történik, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. 0* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A H O N“ra Folyó September hó végével az évnegyed eltelvén, évnegyedeit. előfizetőink felkeretnek megrendelésük mielőbbi megújítására. Előfizetési árak: Égés* évre . . 23 frt — ki Fél évre . . 11 frt — kr. Negyed évre . . 5 frt 50 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig tíz krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. PEST, SZEPTEMBER 26. A jobboldal baja. A A jobboldal nagy bajban van. A delegátiót félti és méltán. Az osztrák dolgok újabb fejleményeiben sok veszély van arra nézve. Mert Hohenwart tervei vagy sikerülnek, vagy nem. Ha nem sikerülnek, akkor ez a németség passivitása miatt történik, vagyis azért, mert a német tartományok a birodalmi gyűlésbe követeket nem küldenek; de ha ez történik, ha a birodalmi gyűlés létre nem jő, akkor nincs delegativ, mert nincs honnan válasszák. És ha később a németség létrehozza is a birodalmi gyűlést, akkor a csehek lépnek abból ki, és ekkor a dualizmus azon elve lenne sértve, hogy a Lajthán túl minden tartománynak képviselve kell lennie a delegatiót választó birodalmi gyűlésen. Ha pedig sikerül Hohenwart terve, ha a németség magatartása daczára is létrehozza ő a birodalmi gyűlést, keresztül viszi törvényjavaslatait és megválasztatja a delegatiót, akkor a delegatio nem a Lajtán túli országok complexumát képviseli, amint ezt a dualizmus követeli, hanem képviselné a szláv elemet, és ennek külpolitikája, pénzügyi tervei valószínűleg olyanok lesznek, melyek a mi jobboldalunk által kiküldött delegatióéval merő ellentétben állanak,úgy, hogy akkor meglehet, a magyar jobboldal nem küld delegatiót, vagy ha küld, annak működése eredménytelen lesz, mert egyesség nem jöhet létre, leszavaztatni pedig egyik fél se engedi magát. Szóval a delegatio ez esélyek mellett nem jöhet létre. De ha létre nem jó, akkor nincs budget, ha nincs budget, nem tarthatjuk a közös kormányt, a közös hadserget és a közös diplomatiát, így az egész szerkezet megakad. A Pestre alkudozás végett lejött német alkotmányhívek valószínűleg a dolognak ezt az oldalát tüntették fel a mi jobboldali államférfiaink előtt, hogy rávegyék őket az udvarnál és országgyűlésen való oly határozott fellépésre, hogy ennek eredménye Hohenwart minden működésének megbukása legyen. Mert kevesebbet és egyebet nem kívánhatnak. A jobboldal — legalább lapjai ezt állítják — nem ígért semmit. De nem is tagadott meg semmit — jövőre. Ez természetes, mert, mint láttuk, a delegatio és az egész közös ügy veszélyben van és erre a jobboldal szemet nem hunyhat — habár alkotmányos szempontból csak roszallható minden oly tett és szó, mely akár udvari, akár más politikai pressió által egy más ország belügyeibe avatkozik és azon erőszakos fordulatot tesz. Kárhozatos azért, mert, ha sikerül , akkor államcsíny, mely csak ellenségeket teremt és hazánk irányában is hasonlóra jogosítja fel a másik félt, mi reactio; ha pedig nem sikerül, a győztes félt ellenünk kihívja és így termi meg a reactiót. Ezt okozza a delegátió. Miatta vagy megakad az államgépezet, vagy beáll a reactio. Ha most ez intézmény nem lenne, ha létrejöttétől nem függne pénzügyünk és véderőnk , akkor másképen folynának le az ügyek. A mi külön magyar hadsergünket eltartanék, fejlesztenek mi. Ha a szomszéd önmagának zavart csinál, majd kényszerítendő a helyzet, hogy magán segítsen. De az ő bajától nem függne az, hogy lesz-e katonánk vagy nem ? védképesek vagyunk-e vagy nem? Nem fogódznék belénk, hanem igyekeznék önmagán segíteni, mert tudná, hogy nálunk semmi se függ az ő állapotainak rendes vagy rendetlen voltától. Pénzügyünket, vámügyünket is csak ellátnók, sőt mi több, a diplomatánknak is megfizetnék a tőlünk jövő részét — az udvartartás is kikapná a portiót. Lenne katona, pénz, diplomata, mely utasításait a magyar királytól és magyar kormánytól venné, szóval, az ügyek folynának de semmi fenakadás nem lenne. De most a német hibája vagy a cseh csökönyössége elég arra, hogy kezeink megkötve legyenek, hogy a diplomatát és katonaságot, pénz hiányában, elbocsátani legyünk kényszerülve, szóval, hogy kundázzunk — vagy ha ezt az absurdumot nem akarjuk — alkotmányellenes úton kormányoztassuk magunkat, a közös kormány által. Valóban nem tudjuk, mi tevő lesz a jobboldal, mert, ha Hohenwart tervével együtt meg is bukik, akkor még a régi állapotra se lehet visszamenni, mert ez annyi lenne, mint az uralkodót compromittálni, ki Csehországnak alkotmányt és koronázást ígért, és a nemzetiségeket a separatistikus tendentiák karjaiba vetni. És nagy kérdés: létrejöhet-e így is a delegátió ? Még nagyobb kérdés : mi lesz a Lajtkán túl ezután ? Ha pedig Hohenwart győz — ezt befolyásának fogja köszönni. Befolyásának a nemzetiségeknél és az udvarnál — ez pedig azt jelenti, hogy a mi kormányunk és jobboldalunk ellenségei hatalmasak. Hogy hatalmasak, azt győzelmük bizonyítja, hogy ellenségeink, azt “a beavatkozásunk okozza. Ezt köszönhetjük annak a galváni kapocsnak, mely miatt a Lajtántúl minden rázkódására mi is mindig megrázkódunk ! — a delegatiónak. Ez elég argumentum — eltörlésére. a HON TÁRCZÁJA. Eppur ii iimove! (És még is mozog a föld!) Regény hat kötetben. Irta Jókai Mór. Ötödik kötet. (Folytatás.) A boldog szerelem. Zengett már az ország a hirhedett költő nevétől. Ország? Miféle ország? A középosztály, aki kabátban jár, abból is, ami városban lakik, abból is, a mi magyar, ez a költő közönsége. A faln népe nem tud még róla semmit, a szalonok népe épen annyit. Ott még hideg van. Nem kell tőle félni, hogy a magasztaló hír valami szemrehányást szórt volna azoknak arczába, kik őt elfeledték: nem hat az fel odáig. Olyan könynyen elfeledték, mint egy elrepült kanári madarat. Ő még tartogatta az arczképet, de az arczkép rég nem emlékezett már ő reá. A szép madonnaarcz Bök országot bejárt azóta, s megtudta magáról azt, hogy szép. Öntudatára jött annak, hogy mindenütt hódít. A sors nagyon jót tett Kálmánnal, amidőn nem adta neki e kincset. Oe az ilyen megmérhetlen értékű szépség leírása nem annak való, ki szerelme tárgyát félve őrzi, ki a táncttermek szegleteibe húzódva, szemeivel kiséri istennőjét s a rezmozdulataira figyel, ki gondolatait találgatja, ki lelkét oda adja neki, ki ruhája suhogására tűzbe jön, ki egy mosolyától boldog lesz, s azt a mosolyt irigyli mástól; ki annyit követel, amenynyit maga oda ad; kinek ez a kincs az egész világ. Jobb volt neki őt elveszteni. Katinka azt mondta egykor neki: „én ismerem a magam nemét!“ Ismerte ő Dorotheát is. Olyan kedély befolyása alatt, aminő Kálmáné volt, nem maradhatott az tizenhét éves korán túl, a következő évek még arczkifejezését is átváltoztatták : a szende, megnyúlt vonások, tündöklő test idomokká alakultak. Ez nem volt többé az ő ideálja. A Decséry család nem is sokat időzött olyan közel Kálmánhoz, hogy véletlenül hintájával az utczán elgázoltathassa, többnyire Bécsben laktak. Vége volt már a rövid ideig tartott szenvelgésnek ; az idyllel együtt feledve lett a magyar beszéd és költői zsengék. A gróf kisasszony nem írt több verseket, s a főispán minden generálisgyűlésen, melyre Bécsből lerándult, egymás hírét elhomályosító nevezetes nyelvtani bukfenczekkel örvendeztető meg a tekintetes karokat és rendeket. Bálvándy volt az az ember, ki Kálmán helyét betölté. Az a férfi, aki a nőknek tetszik. Mert tud előttük ragyogni és meg nem hódol nekik, ő az ideál. Szép, délczeg alak, a testi ügyesség, edzett egészség, életkedv mellett örökké derült kedély, büszke és bátor, bőkezű és szerencsés. A szivében ugyan olyan üresség van, mint a Saharában, de ez — férfi erény! Ezt szeretik a nők. Aztán — prózai indokok is vannak. A Decséry főispán családja nagybirtoka, de birtokaik egy része majorátus, legnagyobb része csak fiágat illet: a leány maga szerény násztárgy volna, ha az öreg apa kegye nem biztosítaná a felől, hogy roppant szerzeményéből egy millió készpénzt fog neki hagyományozni, ha , kedve szerint megy férhez ■ még pedig százezret azonnal a menyegző napján leszámlál a boldog vőlegény kezébe. És erre a százezer forintra, és később az egész millióra igen nagy szüksége volt Bálvándynak. Roppant birtokaihoz, mik három megyében feküdtek, igen sok adóssága is volt: azok között szorongató adósságok is, amiket csak nagy uzsorával lehetett rábírni, hogy aludjanak tovább. Ez volt az ő érdeke Dorothea körül, nem a szép arcz. Viszont a Decséryeknek is volt érdekük a bárót megnyerni. Először is az a német uralkodó herczeg, ki három év előtt Dorotheaért őrjöngött s a ki nem lett volna rosz vőlegény, hirtelen beleszeretett egy énekesnőbe, s azt elvette. Azután Bálvándy igen nagy úr volt; — tudták ugyan hogy adóssága is sok van, de egy millió mindent helyrehozhat. És végül még egy körülmény volt, mely mellette szólt. A politikai combinatió. Kanczellár változás volt: a bécsi kormány erősebbre akarta fogni a zablát a duzzogó vármegyék szájában, s a főispánoknak kiadatott a rendelet, hogy minden lehetőt és lehetetlent elkövessenek az ellenzéki szellem korlátolására. Bálvándynak három megyében volt birtoka, s a szerint, a mint azon megyének szelleme irányadó volt, alkalmazkodott ő is. Ha például Pozsonyban volt, ott olyan jó kormánypárti ó-conservativ űrként viselte magát, mint akárki más. A megyében és városban akkor ez volt az áramlat. „Csak nem fogok valamenynyi mágnás barátommal végig duellálni, hogy ellenük beszéljek !“ — Ha pedig azon megyében jelent meg, ahol Decséry volt a főispán, ott meg olyan véres szájú kurusznak mutatta be magát, amilyennel csak valaha főispánokat ijesztgettek. „Csak nem fogok valamenynyi jó pajtásommal összepofozkodni, hogy ellenük lépjek fel!“ — Ung megyében pedig megtette, hogy fellépett, mint nemzetiségi izgató. Ha Pozsonyban volt, eljárt a jezsuiták prédikáczióira a pietista grófnőkkel, ha Decséry székvárosában volt, ott papkergető protestáns volt; ha pedig Ungba került, ott kezet csókolt az utczán az orosz pópának s járta a búcsút levett kalappal a szűrös emberekkel együtt. S miután mindez olyan könynyen ment nála, igen természetes volt az okoskodás Decséry főispán részéről, hogy ha ez az ember családi kötelékekkel az ő érdekeihez lesz fűzve, hát akkor ennek legkisebb maga megerőtetése nélkül sikerteleni azt a szerepet,amit Pozsonyban játszik, az ő vármegyéjébe is áthozni. Sőt még talán az országgyűlésen is lehet majd számítani a szavazatára. Mert az országgyűlésen úgy szokott eleget tenni minden kötelezettségének a báró, hogy egyszer tartott liberális szónoklatot conservativ befejezéssel, máskor conservativ szónoklatot liberális befejezéssel, szavazás alkalmával pedig mindig az „absentium ablegatus“ ült a helyén. Akkorra talált valami ürügyet elutazhatni valamerre. Ha tehát ezt az embert meg lehetne állandósítani, az egy lépés volna a Decséry grófoknak a herczegi czim elnyerésére. Csak a főszemély nem volt még meghódítva : — az öreg Decséry. Mert ő itt a főszemély, miután az övé a pénz. Az öreg urnak pedig mindig van pénze, és sok pénze. Százezer forint nélkül az ő háza soha sincs. És az a pénz mind az unokáinak van szánva. Csakhogy az öreg urnak sokkal több kedve van, a százezrein és millióin jószágot venni az unokája számára, mint férjet. Az az, hogy attól függ, hogy milyen lesz a férj ? És e tekintetben az öreg úr makacs volt. Neki Jenei Kálmán nagyon megnyerte a tetszését. Nagy hibának tartotta, hogy ez kiesett családja kegyéből. Azt ugyan ő sem helyeselte, hogy Kálmán ilyen excentrikus pályát választott s magas összeköttetéseit oly egyszerre félbeszakította, hanem azt hitte, hogy nem tart ez sokáig. Minden fiatal embernek el kell járni a maga bolondját, hát ennek ez a bolondja. Hadd poétázza ki magát, nem kell útjába állni, majd megunja rövid időn 't s aztán megint rendes ember lesz belőle. Milyen ritka erény ennél a fiatal embernél a takarékosság, a munkásság s az otthon maradási ösztön. Az ilyen embernek ha egy leányt oda adnak egy millióval, a fiaira tíz milliót fog hagyni. Ilyen szemekkel látta ő Kálmánt maga előtt, s hallani sem akart másról. Ő azt állította, hogy eszére fog az még térni. Ő nem tesz le róla, hogy az ajándékba adott két garasáért visszaadhassa neki a milliót. De ha a leány nem szereti már? Ejh, csak még egyszer meglássa őt magyar magánytánczát eljárni, ismét belebolondul. Kálmánnak csak még egyszer szét kell rúgni sarkantyus lábaival vágy társai között s azok úgy fognak jobbra balra hullani, mint a hogy elhullottak az ő vetélytársai, mikor a herczegnőnek udvarolt. Nem hiába adta ő neki ajándékba emlékezetes aranyóráját. Az az óra még Utui fog ! Hanem egyszer aztán hírül hozták az öreg urnák, hogy az öreg Jeneyné megharagudott az unokájára a csavargó életpályáért, kitagadta a keresményéből, majorátust csinált belőle Béni fia számára. Kálmánra nem hat egyéb, mint a csekély nagyapai birtok, az is csak nagyanyja halála után. Ez nagyon leszállította az érdemeit, így bajos dolog őt tovább is szeretni. Az öreg úr nem restett e tárgyban személyesen elmenni Korcza úrhoz és tudakozódni a történtek után. Pedig nem igen szokott különben falusi kastélyából kimozdulni. A herczegek és unokái jártak tetszés szerint a világban, a merre dolguk volt, ő nem kisérte őket sehova. Amit aztán Korcza úrtól megtudott, az egészen elrontotta a kedvét. „Pedig olyan derék fiatal ember volt!“ Ezen hangulatban kereste őt fel aztán Bálvándy decséri kastélyában, hová kedvetlenül hazautazott. Az idő jól volt választva a látoga- t táshoz. (Folytatása következik.) Országgyűlés. A képviselőház 368. ülése sept. 26-án. Somsich Pál elnök déli 12 órakor megnyitja az ülést. Jegyzők Széll Kálmán, Mihályi Péter. A kormány részéről jelen vannak Tóth Vilmos, Bittó István, Szlávy József, Pauler Tivadar. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja Torda város és vidékének feliratát a törvénykezési államsegély felemelése iránt; továbbá Kenéz község kérvényét, melyben egy elmebeteget az állami téboly intézetbe kér felvétetni — Mindkét kérvény, a kérvény, bizottsághoz utasittatott. Ranicher Jakab benyújtja az erdélyi szász nemzeti egyetem kérvényét, melyben az erdélyrészi nemes birtokokra elfogadott úrbéri törvényjavaslat alól a szász nemzet és Brassó birtokait kirekeszteni kérik.— A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Vukatinovits Lajos a horvát ügyeket kezelő ministert interpellálja. Kérdései ezek: 1. Volt-e a ministernek befolyása azon elhatározásra, melynél fogva a horvát-slavon országgyűlés elnapoltatik ? 2. Igenlés esetében, melyek azon okok, melyek őt arra indították ? 3. Hogyan igazolhatja miniszer ezen indokokat és ezen rendszabályait a kormánynak? Közöltetni fog a ministerrel. Csernátony Lajos a vallás és közoktatási ministerhez következő interpellate intéz: Van-e tudomása a minister úrnak a tényről, miszerint Schwarcz Gyula és Simonyi Ernő képviselő urak kérdést intéztek hozzá azon eljárást illetőleg, melyet a törvényszegő püspökök irányában követett ? S ha van tudomása az ismételve is hozzá intézett kérdésekről: nem helyesli-e a miniszter úr azon parlamentáris és minden alkotmányos országban érvényesült szokást, miszerint a nemzeti törvényhozás tagjainak közérdekű kérdésekre mindig válaszolnak valamit a felelős kormány tagjai ? S ha a tett kérdésekről tudomással bír, a válaszolás parlamentáris szokását pedig illendőnek tartja ő is : szándékozik e tudomása és az általa is illendőnek elismert szokás folytán — feleletet adni az előbb megnevezett képviselő urak által hozzá intézett interpellátiókra ? s ha igen, mikor ? s ha nem , miért nem ? Pauler Tivadar miniszter bár mindeddig a ház nem közölte vele hivatalosan az interpellatiót (balról: Hogyne közlötte volna.) mégis bir arról tudomással és arra válaszolni szándékozik ezúttal. Schwarcz Gyulának a kir. tetszvényjogon ejtett sérelem tárgyában tett kérdésére válaszolja, hogy a kormány az eddigi gyakorlatot és az államhatalom jogkörének megfelelő intézkedéseket alkalmazni szándékozik. Ő felsége az ő (Pauler) előterjesztésére rendelte el, hogy legfelsőbb rosszulása, megfeddése és visszatetszése nyilvánitassék a székesfehérvári püspöknek. Mi sept. 11-kén meg is történt. Azon kérdésre, valjon van-e tudomása, hogy az ó-aradi és karánsebesi gör. keleti püspökök a tanítókat a póttanfolyamtól eltiltották ? feleli, hogy már Eötvös miniszter rendelte el országszerte a póttanfolyamokat, melyben minden felekezeti tanító részt vehet. E póttanfolyamok az idén is megtartottak és pedig 39 helyen a kívánt sikerrel, mennyiben majdnem mindenütt nagy számú tanító vett részt, és azokra száztizennyolczezer forintot költött eddig ez idén. Ezen tanfolyamra hívták fel a tanfelügyelők a görög keleti tanítókat is, miben nemcsak törvényszegés nincs, hanem tökéletesen helyesli a tanfelügyelők eljárását, kik a püspökkel tudatták, hogy az állam alkalmat akar nyújtani azon tanítóknak, akik hiányos képzettségűek, ismereteik öregbítésére, habár ezen tanfolyamra nem volnának is kötelezve. És miután a karánsebesi püspök ezt autonomicus hatásköre megsértésének veszi, csak is sajnálatát fejezhette ki, és a felelősséget mindazon káros következményekért, melyek abból, hogy nem használták a kínálkozó alkalmat, közvetlenül a tanítókra, közvetve pedig saját híveire háromolni fognak, reá hárítja. (Élénk helyeslés.) Schwarcz azon kérdésére, miként indokolja azon intézkedését, melynél fogva a községeknek megtiltja, hogy a tanítók fizetésének minimumát feljebb ne emeljék ? — válaszolja, ha ezt tette volna, semmikép sem tudná indokolni (derültség). Ellenkezőleg örvend, ha a tanítók fizetését felebb emelik. Egészen más van a dologban. Az államsegély miképi kiszolgáltatása iránt a pénzügyi bizottság már tavaly külön törvényt látott szükségesnek és ilyennek beterjesztésére szólították fel elődét. Ejavaslat már készülőben van. Addig is azonban bizonyos elveket kellett megállapítani, hogy némely községek magasabb igényei mellett mások, melyek a segélyre rászorulnak , attól el ne essenek, meg ne fosztassanak. Ami a felvételi díjt illeti, arra figyelmezteti interpellálót, hogy ezt csak „kívánja“ rendeletében, de nem parancsolja. Kívánja pedig azért, hogy e 25 illetőleg 50 kron iskolai vagy községi könyvtár létesíttessék. Ezzel a törvény szellemének akart eleget tenni. Azon vádra, hogy intézkedései a felekezeti iskoláknak kedveznek , válaszolja, hogy neki mint miniszternek sem joga, sem hivatása a felekezeti és községi iskolák irányában pártállást foglalni; kötelessége csak azt odahatni, hogy az iskolák mindenütt jók legyenek és a nép művelésére hassanak. Mért nem hívta egybe az egyetemes néptanító gyűlést? e kérdésre az a válasza, hogy erre nincs semmi befolyása, ezt a pesti népnevelő egylet kezdeményezte, hívta egybe. Hogy mért nem hívták össze az idén, nem tudja, de úgy hiszi, hogy ez egylet e gyűléseket csak időről időre kívánja tartani. Ami a tanítók testületének szervezését illeti, annyit mondhat, hogy e szervezést az tételezi föl, hogy a községi iskolák oly számmal legyenek valamely megyében, hogy külön tanítói testületi szervezetet alkothassanak. Az erre vonatkozó alapszabályok munkálatban vannak. Azon kérdésre: szándékozik-e a kormány az egyetem, műegyetem, jogakadémiák, gymnasiumok, reáltanodák reformját foganatba venni, az a felelete, hogy még boldogult elődje által a ház asztalára letett törvényjavaslatokat elveikre nézve elfogadta, kivévén a középtanodai rendszerről szóló törvényjavaslatot, mert sem a 9 évi cursust, sem az úgynevezett trifurcatiót részéről nem pártolja. (Jobbfelől helyeslés.) Fog-e a ház elég idővel rendelkezni, hogy e törvényjavaslatokat már ez idén tárgyalja, nem tudja, de tekintve a viszonyokat úgy hiszi, hogy alig lesz az lehetséges. Csak egyre kéri a házat, t. i. hogy a kolozsvári egyetem iránti törvényt még ez évben tárgyalás alá vegye, hogy így az ez iránti törívénycikk alkotása által Erdély már a jövő esztendőben saját egyetemmel bírjon (helyeslés.) Időközben a mi tőle telik, meg fogja tenni, hogy a legszükségesebb reform intézkedések életbe léptethessenek. Megtette azt már a műegyetem szervezésére s megtette részben a gymnásiumokra nézve. Váljon képes lesz-e úgy intézkedni, hogy Magyarország közerkölcsiségi, közművelődési és állami érdekeinek kellő bátosítékokat szerezzen, nem csak egyedül tőle, de a közreműködő erőktől is függ. E czélra a közoktatási tanács felállítását szükségesnek tartván, arról külön szabályzatot készített , s azt szakférfiakkal pártkülönbség nélkül közlötte, mint azt az interpelláló legjobban tudhatja, és az által legalább azon szándékát bizonyította be, hogy a reform terén úgy kíván haladni, mint azt az ország közművelődése, közerkölcsisége és állami viszonyai kivárnák (Élénk helyeslés jobbról.) Schwartz Gyula csak akkor lesz megelégedve a kormánynak a püspökökkel szemben követett eljárásával, ha látja, hogy az alkalmazott módozat csakugyan elérte azon gyümölcsöt, melyet a kormány elérni törekedett., Figyelmezteti azonban a kormányt, hogy ha netalán már a legközelebbi napok más bizonyítványt szolgáltatnának, ezen esetben reményei be fogja látni maga a kormány, hogy ezen a középkorból előrántott módozattal nemcsak nem használt az ügynek, hanem szemben a renitens főpapokkal, magát a korona, az alkotmányos király tekintélyét compromittálta. (Élénk helyeslés ) Többi kérdéseire nyert válaszokkal többé-kevésbbé meg van elégedve, a kolosvári egyetemre vonatkozólag tett kijelentésnek pedig egyenesen örvend. A ház a minister válaszát tudomásul veszi. Miután a főrendek déli 12 órára összegyűltek, a ház kivételesen megszakítja az interpellátiókra adandó további válaszokat és harmadszori felolvasásban elfogadja az igazságügyminiszeriumnak megszavazandó póthitelt, melyet Mihályi P. jegyző azonnal átvitt a főrendiházba. Pauler Tivadar minister Simonyi Ernőnek a püspökök renitenskedése ügyében tett interpellációjára kíván válaszolni, nevezetesen arra : mily eredményt vár a kormány tett intézkedéseitől ? Erre nézve mondja: közvetlenül azt az eredményt várja, hogy a nevezett püspök úr a törvények és törvényes rendeletek iránt ezentúl tartozó tisztelettel fog viseltetni, közvetve pedig, hogy a törvények tekintélye fentartassék és megóvassék. Andrlívgji Litáo urolsmívrongi püoplák a sz.-fehérvári püspök után a csalatkozhatatlansági dogmát híveiknek kihirdették volna, arról eddigelé tudomása nincsen. Egyáltalában sajnálattal tapasztalja, hogy ezen fontos és más hason természetű kérdésekben igen gyakran téves hírek terjesztetnek, p. o. azon hír, hogy a magyarországi püspökök conferencziára készülnének a többi püspökökkel, majd Welsben, majd Linzben, majd Salzburgban, az oktatás iránt történt általános intézkedésekről, utasításokról, stb., amelyek az izgatottságot nevelik, a bizalmatlanságnak magvait elhintik, és ez által tárgyidő, pártatlan felfogásnak lehetőségét nehezítik. A királyi tetszvényjognak az a czélja, hogy a korona jogaival, az ország törvényeivel ellenkező rendeletek, vagy azok ily természetű záradékainak kötelező erejű kihirdetése, illetőleg végrehajtása megakadályoztassék. A korona ezen jogát fentartani, azt a haza és a magyar egyház érdekében gyakorolni, Ő felsége kormányának hivatása, azontúl a hitbeli meggyőződésnek korlátot szabni szándékába nincsen, tekintettel az államhatalomnak jogkörére és a lelkiismereti szabadságra, szándékába nem lehet. Ha azonban valaki által oly tettek követtet-