A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-01 / 252. szám
hogy az osztr valuta nem jó. A tiszta ezüst érték mellett több dicsérő szót hallottam említeni. Azt mondják, hogy Németország most felhagy az ezüst értékkel. Ennek következtében onnan nagy mennyiségű ezüstöt lehet remélni ; a forgalom érczszomja így könnyen ki lesz elégítve. De más részben az ezüst értéket mai napság már egész nyugat Európa s az Északamerikai egyesült államok elitélték ; a magy. törvényhozó testület is át volt hatva ez érzéstől, midőn az osztr. értékről szóló törvényczikket alkotta és abban világosan kimondó, hogy mindkét államnak az aranyérték behozataláról fognak előterjesztések létezni. Az egész világon (Indiát kivéve) aránylag több arany mint ezüst van. Az ezüstöt nagyon szükségli a közélet mindennemű házi czélokra. Aranyra kisebb a gyakorlati szükség. Az ezüst pénz ha nincs remedium (azon levonás, melyet a veretési költségek fejébe vagy azon túl az állam magának megtart) sokkal inkább felolvasztatik használati tárgyakra mint az arany, remédiummal vert pénz pedig — mint az 1857- iki pénzkonventio is kimondja — nem lehet alkalmas nemzetközi fizetési eszköz.Az ezüst pénz veretési költsége is nagyobb mint az aranyé, tehát az államra nagyobb terhet ró. Ezen kívül az ezüst belértéke és súlya között igen kicsi az arány. Kis térimé és Bóly mellett csak csekély értékű összeget foglal magában.Szóval, az ezüst nem oly tökéletes fizetési eszköz mint az arany. Mi a vegyes értéket illeti, erre nézve rég bebizonyodott,hogy nagyobb fizetéseknél az adós a hitelezőt megrövidítheti. A nemesfémek értéke is áralakulásnak van alávetve, és köztudomású, hogy a két fő nemes érez áremelkedése vagy csökkenése nem tart mindig lépést egymással. Jelenleg az ezüst úgy viszonylik az arany értékéhez, mint a 15 y2-hez, de e viszony lényegesen megváltozhatik ; már 1: 14 hez is volt és lehet 1:16 vagy más arányszám.Vegyes érték tehát észszerűn csak úgy állhat fenn, ha a csekélyebb ezüst érték korlátolt vagy váltó pénzt képez, melyből bizonyos összegen túl a hitelező fizetést elfogadni nem tartozik. A főpénzek értéke eszerint inkább legyen arany mint ezüst. Azonban a világnak bármely államában forduljunk meg,mindenütt azt fogjuk tapasztalni,hogy maga az érempénz nem elégítheti ki a forgalom igényeit; a papírpénzre igen sok oknál fogva szükség van.Egyik fő ok,hogy a papír még az aranynál is sokkal könnyebben hordozható ; másik, hogy arany és ezüst nem létezik a földkerekségen oly nagy összegekben, hogy a belőle vett pénzzel az adásvevés óriási mennyiségére szükséges fizetési eszközt elő lehetne teremteni. Az emberiség mai nap már sokkal gazdagabb, hogysem aranynyal, ezüsttel beérhetné ; papírra van szüksége fizetési eszköz gyanánt, mely vég nélkül szaporítható. Egy harmadik fő ok, hogy az arany és ezüst forgalomban tartása által kopás folytán évről-évre igen tetemes összegek pusztulnak el. — Anglia — bár itt nagy a papírpénzforgalom — a londoni Economistban közelebb megjelent fejtegetés szerint évről évre több millió font sterlinget veszt az által, hogy a forgalomban tartott sovereignek elkopnak és azokat be kell olvasztani, úgy hogy az angol közönséget már huzamos idő óta foglalkoztatja azon eszme, miszerint kívánatos a tényleges arany és ezüst pénzforgalomból papír pénzforgalomba átmenni. Szóval, a jó papírpénz nemzetgazdasági tekintetben a legtökéletesebb fizetési eszköz. Ezért is, nézetem szerint, legczélszerűbb volna hazánk pénzrendszerét nem tisztán aranyra vagy ezüstre, sem vegyes fémértékre, hanem ha lehet jó magyar papírpénzértékre alapítani. Az új osztrák kabinet. Nem kis meglepetést szerzett ma a bécsieknek a hivatalos „Wiener Zeitung“, nemcsak azért, mert meghozta Hohenwart minisztériumának fölmentését s az új minisztérium kinevezését, de mert a kinevezés azon irányban történt, amint senki sem hitte volna, mert combinátióba senki sem vette föl. Az új minisztérium ideiglenes elnökéül Holzgetban, Hohenwart kormányának pénzügyminisztere neveztetett ki, a többi tárcára az előbbi kormány volt osztályfőnökei. Mint ebből látjuk,az új osztrák kormány , bure a ucrata-kormány. A krízis azonban ezzel korán sincs megoldva, hanem csak elodázva. Ez a kormány nem válasz a „quid nuncra“, hanem, a kellő válasz hiányában, csak időnyerés. Lesznek majd kik azt fogják állítani, hogy az új minisztérium a kiegyezkedés fonalának tovább gombolyítására hivatott; meglehet,hogy maga Holzgethan is ezt fogja mondani programmbeszédében,de a lehetetlenség ezáltal sem lesz lehetővé téve. Ha a kigyezkedés létrehozását fogja ígérni,a reichsrath alkotmányhívei, mint Hohenwartnak, ellenzéket fognak képezni neki is. Nem marad más hátra, mint politikai jelentőség nélkül s a csonka reichsrath támogatása mellett pusztán adminisztrative kormányozni. Hogy meddig fog ez így menni az alkotmányhívek nagyobb dicsőségére, hogy mi van Holzgethan háta mögött — az özönvize? — még találgatni sem merjük. Annyit azonban meggyőződésünk gyanánt mondhatunk ki, hogy ami itt elvettetett, az nem a legjobb mag volt, s ha a fák előbb nőnek majd az égbe, azaz a lajtbántáli ingó alapon álló alkotmányosság fölé, ez csak logikai következmény lesz. A már eléggé megrongált osztrák államgépezetet ez az újabb intézkedés nem fogja az elzülléstől megakadályozni, s a nemzetiségek bizalmát nem fogja növeszteni, az egyszer mégis megoldást igénylő kiegyezkedési perben csak öregbíteni fogja a kívánságokat. Meg kell vallanunk, hogy a mai „Wiener Zeitung“ mégsem hozott oly szomorú meglepetést, mint az előjelekből hittük, de még a megoldást sem hozta, s így a megoldás még mindig kiüthet akként, mint ahogy azt az előjelek mutatták. Itt adjuk a hivatalos „Wiener Zeitungban“ közölt legfelsőbb kéziratokat. Az első Hohenwarthoz szóló igy hangzik: Kedves Hohenwart gróf! Az ön által és dr. H a b i e t i n e k, dr. Schäffle és Jirecek nevében beadott elbocsáttatási kérvényt kegyelmesen elfogadtam, s midőn a tett kérelemnek helyet adok, nem tehetem, hogy önnek és a nevezett miniszereknek buzgó kitartásukért és odaadásukért, melylyel hivatalos kötelességeket teljesítek, köszönetemet ne nyilvánítsam. Fölhatalmazom önt, hogy ezt nevezett ministereknek sz ide csatolt kéziratok elküldésével, melylyel elbocsájtatási kérelmeknek helyet adok, tudomására hozza. Bécs, oct. 30. 1871. Ferencz József, s. k. Hohenwart, s. k.* Kedves dr. Habietinek! Saját kérelmére kegyelmesen fölmentem önt igazságügyi tárczájától.* Kedves dr. Schäffle ! Saját kérelmére kegyelmesen fölmentem önt a kereskedelem ügyi tárczától és a földművelési ügyek vezetésétől. *■ Kedves Jirecsek! Saját kérelmére kegyelmesen fölmentem önt a cultus- és vallásügyi tárczától. Ezen kéziratok mind oct. 30-káról vannak keltezve.* Az uj minisztérium a következő legf kézirat által neveztetik ki: Kedves Holzgethan b.! Fölhatalmazom önt, pénzügyminiszteri tárczájának megtartása mellett, egy minisztérium újjáalakításáig, ideiglenesen a reichsrathban képviselt országok minisztertanácsának elnökségére. A belügyminisztérium ideiglenes vezetésére Wehi b. osztályfőnököt, a cultus- és oktatásügyi tárcza vezetésére Fider Károly osztályfőnököt, az igazságügyminisztérium vezetésére Mitis b. osztályfőnököt, kereskedelmi tárcza vezetésére Wiedenfeld Otto b. osztályfőnököt s a földművelési minisztérium vezetésére Possinger osztályfőnököt nevezem ki s ezeket erről értesítse. Bécs, okt. 30. 1871. Ferencz József s. k. Holzgethan s. k. Az osztrákmagyar monarchia uj consula Romániában folyó hó 23-án fogadtatott ünnepélyesen Károly fejedelem által. A consul báró Schlechta-Wesserth Ottokár a fejedelemhez következőleg szólt : „Fenséges ur! Azon kitüntetésben részesülve hogy e cs. és ap. kir. felségének kormányát fenségednél képviseljem, azon tiszteletteljes szabadságot veszem magamnak, hogy átnyújtsam fenségednek az iratokat, melyek engem, mint Ausztria-Magyarország diplomatiai ügynökét és főconzulát fenségednél accreditálnak. Mint utasításaim hű tolmácsa, melyek elém írják, hogy mindenekelőtt azon fáradozzam, miszerint a barátság és jó szomszédság vonatkozásit, melyek a két országot egyesítik, még inkább állandósítsam és megerősítsem, merem reményem, hogy fenséged ugyanazon bizalomban fog részesíteni engem , minővel elődömet megtisztelte. Boldognak érezném magam, ha gyönge erőim által fenséged legfelsőbb jóakaratának e drága bizonyítékát megnyernem sikerülne.“ Erre Károly fejedelem igy válaszolt : „Főconsul ur ! Megbízó iratainak átadása a rég óhajtott alkalmat nyújtja nekünk, hogy ő cs. és ap. kir. felsége kormányának elismerésünk érzelmeit kifejezzük azon jóakaró érdekeltségéért és rokonszenvéért, melyről az, főleg az utolsó időben, oly érezhető bizonyítékokat nyújtott. Elénk köszönettel fogunk mindenkor azon jó szolgálatokról emlékezni, melyeket az ön kormánya, főconsul úr nekünk jön s ezek hatalmasan fognak hozzájárulni, hogy a barátság kötelékeit a két ország közt lehetőleg még szorosabbra fűzzék. Nem kétkedem, miszerint forgalmi eszközeink fejlődése, kereskedelmi viszonyainkat is napról-napra fejleszteni , gazdagságot és virulást fog hozni ezen oly szép a természet által oly dúsan megáldott országokra. Mi önt illeti, főconsul úr, reményem, hogy küldetése, melyet önre nézve hihetőleg könnyűvé tenni kormányom iparkodni fog, önnek bizonyára kellemes teend, s az ön tartózkodása körünkben lehetőleg állandó lesz.“ A „Pesti Népkör“ kérvénye a fővárosok rendezése, egyesítése és a lánczhídvám megszüntetése tárgyában. (Benyújtotta Horn Ede a képviselőház oct. 31-diki ülésében.) Tisztelt képviselőház! Míg a törvényhatóságok országszerte újra szerveztetnek, ez irányban épen ott nem történik semmi, hol a fennálló szervezet legkevésbé kielégítő, ahol a közügyeket vezető testület nélkülözi a törvényesség kellékét. E kivételes helyzet Magyarország fővárosát nyűgözi. Az 1867-ben három évre megválasztott testületnek törvényes megbízatása már közel két éve hogy lejárt; a főváros sokoldalú és nagyfontosságú ügyei egy oly testület által kezeltetnek , sokszor nem a legczélszerűbben, mely régóta megszűnt a lakosság jogos képviselője lenni. Bárha az 1870. XLII. és 1871. XVIII. t. sz. a municipalis önkormányzat iránti kívánalmainkat nagyon kevés mértékben elégítik is ki, s mint alkotmányos polgárok a hiányos törvények megjavítását óhajtjuk is, de a törvényen kívül helyezett állapotot egyenesen el kell kárhoztatnunk. Hazánk kettős fővárosa pedig ily törvényen kívül helyezett állapotban teng, midőn lakossága meg van fosztva azon sarkalatos alkotmányos jogától, miszerint a közügyek mindenhol és mindenkor csak az érdekeltek szabadon megválasztott megbízottjai által kezelhetők, s csak a törvényesen kiszabott időtartam alatt. Szükségtelen kiemelnünk, hogy e visszás helyzet még sajnosabbá és igazolatlanabbá válik azáltal, hogy a főváros érdekei nem csupán helyi természetűek, s azoknak czélszerű vezetése az egész ország érdekeire kihat, s ha valahol, úgy a főváros szervezeténél áll elénk teljes nagyságában az alkotmányos önkormányzat iránti követelés, s az újabbkori közigazgatási elvek érvényesítése. E törvényenkívüli állapot eddigelé azzal volt védelmezve, hogy a képviselőtestület választásának az új szervezet alapján kell megtörténnie. Miután azonban a törvényhozás útján megalkottatott és foganatba vétetett az ország törvényhatóságairól intézkedő törvény, behozatott a községekről szóló törvény; s miután köztudomású dolog, hogy a megfoghatlanul legutoljára hagyott fővárosi szervező törvényjavaslat már hónapok óta készen hever, sőt félhivatalos uton közzé is tétetett már, nyugtalanítólag hat reánk, annak mindekkorig a törvényhozó testület elé be nem nyúttatása. Szorosan összefügg a fővárosok szervezetének ügyével a két főváros egyesítése. Szükségtelennek tartjuk hosszasan indokolni,mennyire érdekében fekszik Magyarországnak, hogy a két főváros egyesítése által egy európai színvonalon álló székvárost alakítson, központjául minden szellemi és anyagi érdekeinek, kormányzatának, kereskedelmének, nemzeti kultúrájának és jövendő törekvéseinek. Ez érdeket felismerte már az 1848—49 diki törvényhozás , de elismerte, sőt felkarolta a jelen törvényhozás is, midőn a két főváros emelését országos áldozatokkal is gyámolitani elhatározd. Ez egyesülés tényezői a fenálló monumentális lánczhíd s az összekötő vasútvonal és építendő két új állóhíd szintén. A mi pedig az egyesítést teljesen befejezné, az nem az elvben kimondás, s a kivitelnek a jövőre bízása, de a közigazgatási újjászervezés alkalmával, ennek mindkét városnál egyesítése általi rögtöni behozatala lenne. Ez most közhajtás, és létesítésére soha sem lesz kedvezőbb az idő és alkalom, mint midőn a Budapestre vonatkozó törvényjavaslat által mindkét főváros fenálló közhatósági szervezete megszüntettetik s újból alakíttatik; s bizonyos, hogy sokkal nehezebb leend ez egyesítés a jövőben, a midőn ismét két fenálló intézmény fog az egyesítésnek akadályául jelentkezni. Ha az újjászervezés külön hajtatik végre, akkor a későbbi egyesülés csak terhesebb költségeket, nehezebb külön érdekeket és zavarokat fog előidézni a két főváros lakosságára nézve. Önként folyik ez óhajtásunkból, hogy az egyesítendő két iker város alkatrészei között oly mesterséges közlekedési akadály fentartása nem helyeselhető, mint a hidvám. E vámból az országnak nincs annyi bevétele, mint amennyi kára van abból, hogy kereskedelmét megbénítja vele. Milliókra megy a forgalmi tőke, mely Budapestet elkerüli a lánczhidvám miatt. E lánczhíd az építtető részvénytársulattól országos költségen váltatott meg, s így csak jogosult a közhajtás, hogy aminek megváltásához az egész ország járul, annak hasznában az egész ország részesüljön , vagy ha az ország e jövedelem forrásáról le nem mondhatna, legalább annak mérséklése által lehetővé tétessék a két part közötti áruforgalomnak jutányosba megkönnyebbítése. Mely előre bocsátott indokok után bátorkodik a tisztelettel alulirt Pesti Népkör óhajtásait a következő pontokban terjeszteni a mélyen t. képviselő ház elé. 1- ször Szüntettessék meg mielőbb azon törvény , és alkotmányellenes állapot, miszerint a főváros ügyei és érdekei nem jogosult közegek által kezeltetnek. 2-or Ha az új képviselő testület csak új szervezet alapján leendő választható, szólíttassék fel a kormány a Budapest szervezését illető törvényjavaslat benyújtására, s a t. képviselőház határozza el e javaslatnak azonnali tárgyalását, s ha törvénynyé válik, foganatosítassék azonnal. 3-or Az új szervezetnél tekintse a t. képviselőház kiindulási pontnak a két főváros tényleges és nem szóbeli egyesítését; és Végül határozza el az egyesítés akadályának a lánczhidvámnak, ha lehetséges, teljes megszüntetését, vagy legalább nemzetgazdászati számítás szerinti okszerű leszállítását. Mely alázatos kérésünket előterjesztve, maradunk a tagképviselőháznak Testen, 1871. oct. 31. a Pesti Népkör megbízásából tisztelő szolgái Jókai Mór a Pesti Népkör elnöke, Hegedűs Sándor a Pesti Népkör jegyzője. Az „Internationale“ a spanyol Cortes előtt. Jőve y Hevi alphonsista képviselő, ki a minisztériumot nem rég az iránt interpellálta, mert nem adja vissza II. Izabella királynőnek a királyi palota bútorzatát, most az „Internationale“ tárgyában intézett kérdést a kabinethez, mégpedig egy két óra hosszáig tartott zavaros beszédben. Szónok bebizonyítani igyekszik,hogy az alkotmányban biztosított személyes jogok nem vihetők keresztül egy kormányforma alatt sem ; a demokraták elleni támadásaiban ellene nyilatkozik a kávéházaknak, casinóknak és kocsmáknak; felolvas több az „Internationale"-ra vonatkozó okmányt, és végre azon következtetésre jut, hogy a kormánynak a büntető codexei kezében kell e társaság ellen föllépnie. C a n d au belügyér erre azt válaszolja, hogy kárhoztatja az „Internationale“ tanait, melyek mesteremberekre, munkásokra és az összes társadalomra egyaránt károsak; felolvasta az „Internationale“ alapszabályait és több hivatalos nyilatkozatát, melyekből szerinte négy negatív tűnik ki, t. i. az állam, a vallás, a család és a tulajdon tagadása, és ebből valamint több más az „Internationale" vallás- és társadalomellenes jellemét bizonyító adatból azt következteti, hogy a kormánynak szigorú kötelessége, az alkotmány betűje és szelleme értelmében az „Intertionalét" az alkotmányon kívül, de annál inkább a büntető törvények hatáskörén belül állónak tekinteni, amint azt sok kitűnő államférfi,ki most a kormánynyal szemben áll, már rég elismerte és bizonyára most is elismeri. A jobboldal élénk helyeslése közt az első ülés véget ért. A következő ülésben legelöl fölszólal Garrido Fernando republikánus. A munkás — mondja ő — nem akarja senki tulajdonát elvenni, csak azt követeli ami őt joggal illeti, békés uton akarja mindezt elérni, azért fordul a társuláshoz, hogy általa felvilágosodás, nevelés és függetlenséghez jusson. — Ily társulás az „Internationale“ is." Jovey Hevn gúnyosan azt jegyzi meg, hogy e társaság egy londoni kocsmából vette eredetét, de elfelejti, hogy Jézus Krisztus istállóban született. Az,,Internationale“ habár tagjai éhezni kénytelenek, nem védi a lopást,s alapszabályaiban ellenkezőleg ez áll: „A társadalom alapjai a jog, igazság és erkölcs, tekintet nélkül a hitvallás, nemzetiség és vélemény különbségére. Ez elv alkalmazása talán még nem általános és helyes, de ez gyarlósága minden emberi munka kezdetének. Az „Internationale" nem hagyta el a békés utat, nem is érkezett semmiféle panasz ellene, és a kormány azt mégis a törvényen kívül állónak akarja nyilvánítani ? Nem volna-e helyesebb, békés munkájú vezetését átvenni? Ramon Nocedal,a karlisták vezérének fia, más után haladva ugyanazon eredményre jut, mint köztársasági előtte szóló, hogy tudniillik, az Internationalet ezen kormány jogtalanul helyezi átok alá. Szónok a társaság elvetemült elveit a liberalismus következményének tartja, mely liberalismus kiragadta a katholikus egyház kezéből a világ kormányzatát és azt az úgynevezett „ész“-re iparkodik alapítani. Ülés vége. A harmadik, oct. 24-ki ülésben a vita folytattatok. C a n d a u belügyér védi a kormányt a felhozott vád ellen,hogy reactionarius. Garridó érvei ellenére azt hozza fel, hogy az Internationale tettleg helyeselte a párisi commune czéljait és eszközeit, és azt hiszi, hogy a munkának nem szabad elítélni a tökét, mert munka és töke bizonyos tekintetben egyértelmű, minthogy minden legitim töke semmi más, mint felhalmozott munka. Az Internationale kétségkívül erkölcsellenes és az államra veszélyes társaság, mindamellett a kormány semmiképen nem szándékozik megsérteni az alkotmányt; a határozat a kamarától függ. Rodriguez, monarchikus demokrata, azt mondja, hogy az a miniszter felelős, aki egy oly társulatot oszlat föl, mely szabályszerűen benyújtá alapszabályait és a törvény korlátján belül mozogva él alkotmányos jogaival. Nem állana-e jogában az Internazionalenak ily határozat ellen a törvényszékekhez folyamodni ? Kérdi, várjon a társulatok illetékességi kérdéseiben a kormány van-e hivatva ítélni vagy a törvényszékek? A belügyér:A kormány nem akarja önhatalmúlag eltiltani az Internationalet; az egyéni jogok a törvényszéki oltalom alatt állanak. Ha azonban a kamara helyén látná, hogy itt törvényhozásilag kell eljárni, a kormány kész így cselekedni. A kormány minden tekintetben a kamara akaratának rendeli alá a magáét. Rodriguez: Amire mindenek előtt nézni kell, az alkotmány megtartása és a törvény alkalmazása, mire nézve nincs helye sem miniszteri sem országgyűlési önkényes magyarázatnak, ígérje meg a minister, hogy a kormány közegei nem fogják túllépni törvényes jogaikat. A minister kissé ingerülten ismétli előbb mondott szavait, anélkül hogy szabatosan fejezné ki magát. Rodriguez újra hangsúlyozza, hogy egyedül a törvényszékek feladata ez ügyben ítéletet mondani. Sagasta elnök erre a következő indítványt bocsátja szavazás alá: „Mondja ki a cortes, ki van elégítve a belügyérnek az „Internationale" tekintetében adott nyilatkozatával ? Zorilla és Canovas szót kérnek, Sagasta azt tőlük mint házszabályellenest megtagadja. Az indítvány 193 szavazattal 27 ellen elfogadtatik, és a vita berekesztését javaslatba hozó indítvány tárgyalása elnapoltatik, mire az ülés véget ért. A pápa újabb allocutioja. A pápa f. hó 27 -kén a cardinalokhoz egy allocutiot hoz, amelyben Olaszország, Bajorország s az ó-catholicusok ellen a leghevesebb támadásokat intézi. Közöljük a legérdekesebb helyeket a „Volksfreund“ után: Igen ismeretesek s oly nyilvánosak azon ellenséges és rettenetes szörnytettek a melyeket e szorongatott olaszföldön a catholicus egyház s az apostoli szék ellen rég óta s folytonosan elkövetnek s a melyek átszenvedésére s szemléletére e város elfoglalása óta veletek együtt kényszerítve vagyunk, hogy azokat a legnagyobb szemtelenség nélkül tagadni avagy utálatossságukat védelmezni egyáltalában nem lehet. Mi is tiszteletreméltó testvérek, csaknem elnyeletünk ezen áradozó nyomor hatalmas hullámaitól. Szomorúságunkra sok más ok mellett az hatott mindég leginkább, hogy oly sok püspöki szék éveken át árván maradt s különösen Olaszországban sok püspökség van megfosztva pásztora védelmétől. Tekintve az elárvult püspöki székek s Olaszország nagy és gazdag kerületei számát,ahol alig van két vagy három püspök ; tekintetbe vévén az egyház hoszszas és dühös üldözését, s az istentelenek törekvését, hogy az olaszok szivéből a catholicus hitet kiirtsák; tekintetbe vévén a legnagyobb zavarok veszélyeit amelyek magában a polgári társadalomban is létrejöttek, úgy hittük, hogy nem lehet többé késlekednünk,a mennyire tehetjük, segélyt hozni Olaszhon hivőinek, a mi szeretett gyermekeinknek, akiknek panasza"árvaságukról már gyakran eljutott hozzánk s e czélból néhány kitűnő erényü püspököt akarunk nekik adni, a kik egyedül isten dicsőségét s a lélek javát munkálják s csak erre fordítsák minden gondjukat s buzgalmukat. Mi kimondjuk ezúttal nyíltan, hogy ama törvényeket, a melyeket kezességi törvényeknek neveznek, amint azt már máj. 15-ki encyclicánkban is határozottan kimondottuk, visszautasítjuk. Nem hallgathatjuk el azonban ez alkalommal néhány egyén istentelen elvetemültségét s romlottságát Európa egy más országában, akik, a szabálytól s a catholicus egyház közösségétől gyalázatosan eltérve, épenugy mindennemű tévedésekkel és hazugságokkal telt műveikben, mint szinte szentségtörő zsinatok által a legszentebb oecunomiai, vatikáni zsinat tekintélyét s az ez által ünnepélyesen elismert és meghatározott hitigazságokat, különösen a legfensőbb és teljes törvénykezési hatalmat, amely isteni intézkedés szerint az egész egyház felett a pápát, Péter utódát illeti, úgyszinte a csalhatatlan tanítás előjogát, mely kétségtelen joga, ha mint legfensőbb pásztor és hittanár a hit és erkölcstanok felett határoz, s nyilvánosan megtámadják. Hogy pedig a világi hatalom üldözését is felkeltsék e veszedelem fiai a katholikus egyház ellen, hamisan azt igyekeznek vele elhitetni, hogy a vatikáni zsinat határozata által az egyház régi tana megváltozott s ez úgy az államnak, mint a polgári társadalomnak nagy veszélyére szolgál. — Mi lehet azonban részakaratubb, de egyszersmind ízléstelenebb koholmány tiszteletre méltó testvérek, mint ezen rágalom ? Mindamellett — sajnos — valahol még az is megtörtént, hogy maguk az állam miniszerei követik ezen istentelen rágalmakat, s a hivő lélek érzelmei megsértésére tekintet nélkül elhatározták, hogy ez uj szakadárokat lázongásukban nyíltan védelmezzék s kegyelésük által elősegítsék. — Midőn mi ezt szivünk bánatában ma előttetek röviden elpanaszoljuk, elismerjük,hogy amaz ország kitűnő püspökjeit méltán meg kell dicsérnünk s azok közt még különösen a mi tiszteletre méltó testvérünket, a müncheni érseket, kell dicsérettel kiemelnünk. Pestváros közgyűlése. Pest, oct. 31. Elnök Gyöngyössy Alajos 4 óra után megnyitja az ülést. Barna főjegyző jelenti, hogy a belügyminisztérium azon közgyűlési felterjesztést, miszerint Pest városa költségvetését decz. elejére nem terjesztheti fel, jóváhagyólag azon megjegyzéssel vette tudomásul, hogy azt legalább decz. hó végéig felterjessze. — Tudomásul vétetik. Hosszú és beható tárgyalás alá került a közraktárak és személyi indóház hol és mikénti építésének kérdése. A képviselők közül többen az iránt emeltek szót, hogy az indóházt a kerepesi úti vámon kívül építtessék, mivel annak a város belsejébe való elhelyezése a lakosságra és közlekedésre nem csak alkalmatlan, hanem veszélyes is ; amíg mások azt bizonyítgatták, hogy ha az indóház a Rókus kórház közelében állítatnék is fel, ez a közlekedést nem fogja gátolni, mivel mindenütt az utczákon átjáratok fognak építtetni, és mi a zajt illeti, ez meg van minden nagyobb városban és a lakosság hozzá szokott. A közgyűlés ez utóbbi véleményt tette magáévá és ezt fogja a miniszterhez teendő felterjesztésben is kifejteni. Mi a közraktárakat illeti, hangsúlyoztatni fog, hogy a pesti úgy alsó, mint felső Dunaparton építtessenek. Tárgyalás alá kerül a Buda-Pesten építendő új házat adómentessége. A közmunkák tanácsának átirata szerint ezen új házak törvényhozásilag 20—25—30 évig minden állami adó alól menteseknek fognának kimondatni. Az e kérdés tárgyalására kiküldött bizottság pedig ajánlja, hogy ugyancsak az új házak 10—15 évig az egész községi adó alól mentessenek fel. Királyi Pál azt indítványozza, hogy a 20—25 —30 évi idő arányához képest az épülendő új házak mentessenek fel ugyan, de csak fele alól a községi adónak ; ezt azzal lehetne indokolni , hogy a város közigazgatási költségei a számos építkezés mellett is, sőt annál nagyobb mérvben fognak szaporodni s ezeket mindenesetre fedizni kell; azon kivül igazságos is volna ezen intézkedés. (Helyeslés.) Gerlóczy az adómentességet nem kívánná általánosságban kimondatni és alkalmaztatni, mert ez a szórványos építkezéseket fogná előmozdítani, ami Pestnek fővárosi jellegét sértené csak; az adómentességet csak bizonyos pontokon emelkedő épületekre kívánná alkalmazni. Havas attól tart, hogy az adómentesség következtében sok épület fog emeltetni, de a községi adó nagyon megcsökken. Simon Florent pártolja Királyit, Tavaszy és Szontagh Kálmán a középítészeti bizottsághoz kívánják utasítni e kérdést, kellő tanulmányozás és jelentéstétel végett. Még többen akartak a kérdéshez szólni, de elnök megjegyezvén, hogy a képviselők nincsenek határozatképes számmal jelen, az ülés fél 7 órakor oszlott el. Folytatás a mellékleten. Különfélék. — Telepy Károly, a képzőművészeti társulat buzgó titkára, közelebb négy előadást rendezett Debreczenben, átalános figyelem és tetszés mellett magyarázva a képzőművészetek elemeit s ama festményeket, melyek jelenleg a társulat debreczeni fiók-kiállításán láthatók. Első előadása alkalmával főleg a szem alkotásáról, a szem tükrében alkotott távolati képről, a festészet nemeiről s a művész előkészültségéről beszél.Második előadásának tárgyait a színek visszasugárzásai, öszhangzata, az árny- és világosság ismeretei s az emberi test aránya képezték. Harmadik előadását a szobrászat és festészet összehasonlítására s a festészet történetének rövid ismertetésére használta föl, míg a negyedikben a kiállított képek művészi értékéről szólott, egyes festménye magyarázásánál az előbbi előadások megjegyzéseit is fölhasználva. Telepy előadásait oly szép számú közönség látogatta, hogy a kiállítás termében, különösen az utolsó előadás alkalmával, mozogni is alig lehetett. Nagy érdekeltséget tanúsítottak különösen Debreczen hölgyei , kik közül Kornis és Bethlen Mikó grófnő valóságos toborzást vittek végbe a képzőművészeti társulat érdekében,csak az utolsó előadás alkalmával is öt új tagot szerezve a társaságnak.Telepy sikeres előadásai kívánatossá teszik, hogy a vidéki képkiállítások jövőre hasonló magyarázó előadásokkal köttessenek össze. Ezek által nem csupán a kiállítás iránti érdekeltség gyarapodik, hanem egyúttal a vidéki közönség ízlése is finomul. Telepy elismerést érdemel a buzgó kezdeményezésért. — Iparegyesületi ügyek. Az országos magyar iparegyesület nemzetgazdasági szakosztálya oct. 27-ikén tartott ülésében a f. é. decz. 11—14. napjaira összehívandó közgazdasági congressus ügye képezte a napirend főtárgyát. Miután az ez ügyben működő vegyes bizottság megállapította a congressuson tárgyalás alá veendő kérdéseket, az iparegyesületnek feladata a maga körében oda működni, hogy az egyesületi tagok méltó számban vegyenek részt, és másfelől, hogy az egyes kérdésekre nézve kellőleg tájékozva jelenjenek meg. E végből a congressus jelentősége és az egyes tanácskozási tárgyak fölött népszerű felolvasások fognak az egyesületben tartatni. A szakosztály e czélra a következő tagokat kéri fel : a congressus jelentősége feletti felolvasásra Horn Edét, az iparügy rendezése kérdésére nézve. Steinacker Ödönt, a bankügyre nézve Mudrony Pált és Weisz Bertholdot, a közutak ügyére nézve Heksch Sándort, a lakáskérdésre nézve Mudrony Somát, a