A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-01 / 252. szám

hogy az osztr­ valuta nem jó. A tiszta ezüst érték mellett több dicsérő szót hallottam em­líteni. Azt mondják, hogy Németország most felhagy az ezüst értékkel. Ennek következtében onnan nagy mennyiségű ezüstöt lehet re­mélni ; a forgalom érczszomja így könnyen ki lesz elégítve. De más részben az ezüst ér­téket mai napság már egész nyugat Európa s az Északamerikai egyesült államok elitél­ték ; a magy. törvényhozó testület is át volt hatva ez érzéstől, midőn az osztr. értékről szóló törvényczikket alkotta és abban világosan ki­mondó, hogy mindkét államnak az aranyérték behozataláról fognak előterjesztések létezni. Az egész világon (Indiát kivéve) aránylag több arany mint ezüst van. Az ezüstöt nagyon szük­­ségli a közélet mindennemű házi czélokra. Aranyra kisebb a gyakorlati szükség. Az ezüst pénz ha nincs remedium (azon levonás, melyet a veretési költségek fejébe vagy azon túl az állam magának megtart) sokkal inkább fel­­olvasztatik használati tárgyakra mint az arany, remédiummal vert pénz pedig — mint az 1857- iki pénzkonventio is kimondja — nem lehet al­kalmas nemzetközi fizetési eszköz.Az ezüst pénz veretési költsége is nagyobb mint az aranyé, te­hát az államra nagyobb terhet ró. Ezen kívül az ezüst belértéke és súlya között igen kicsi az arány. Kis térimé és Bóly mellett csak csekély értékű összeget foglal magában.Szóval, az ezüst nem oly tökéletes fizetési eszköz mint az arany. Mi a vegyes értéket illeti, erre nézve rég bebizonyodott,hogy nagyobb fizetéseknél az adós a hitelezőt megrövidítheti. A nemes­fémek értéke is áralakulásnak van alávetve, és köztudomású, hogy a két fő nemes érez áremelkedése vagy csökkenése nem tart mindig lépést egymással. Jelenleg az ezüst úgy viszonylik az arany érté­kéhez, mint­­ a 15 y2-hez­, de e viszony lényege­sen megváltozhatik ; már 1: 14 hez is volt és le­het 1:16 vagy más arányszám.Vegyes érték tehát észszerűn csak úgy állhat fenn, ha a csekélyebb ezüst érték korlátolt vagy váltó pénzt képez, melyből bizonyos összegen túl a hitelező fizetést elfogadni nem tartozik. A főpénzek értéke eszerint inkább legyen arany mint ezüst. Azonban a világnak bármely államá­ban forduljunk meg,mindenütt azt fogjuk tapasz­talni,hogy maga az érempénz nem elégítheti ki a forgalom igényeit; a papírpénzre igen sok oknál fogva szükség van.Egyik fő ok,hogy a papír még az aranynál is sokkal könnyebben hordozható ; másik, hogy arany és ezüst nem létezik a föld­kerekségen oly nagy összegekben, hogy a belő­le vett pénzzel az adásvevés óriási mennyi­ségére szükséges fizetési eszközt elő lehetne te­remteni. Az emberiség mai nap már sokkal gaz­dagabb, hogysem aranynyal, ezüsttel beérhet­né ; papírra van szüksége fizetési eszköz gya­nánt, mely vég nélkül szaporítható. Egy harma­dik fő ok, hogy az arany és ezüst forgalomban tartása által kopás folytán évről-évre igen tete­mes összegek pusztulnak el. — Anglia — bár itt nagy a papírpénzforgalom — a londoni Economistban közelebb megjelent fejtegetés sze­rint évről évre több millió font sterlinget veszt az által, hogy a forgalomban tartott sovereignek elkopnak és azokat be kell olvasztani, úgy hogy az angol közönséget már huzamos idő óta fog­lalkoztatja azon eszme, miszerint kívánatos a tényleges arany és ezüst pénzforgalomból papír pénzforgalomba átmenni. Szóval, a jó papírpénz nemzetgazdasági tekintetben a legtökéletesebb fizetési eszköz. Ezért is, nézetem szerint, legczélszerűbb volna hazánk pénzrendszerét nem tisztán aranyra vagy ezüstre, sem vegyes fém­értékre, hanem ha lehet jó magyar papírpénzé­r­­t­é­k­r­e alapítani. Az új osztrák kabinet. Nem kis meglepetést szerzett ma a bécsieknek a hivatalos „Wiener Zeitung“, nemcsak azért, mert meghozta Hohenwart minisztériumának föl­mentését s az új minisztérium kinevezését, de mert a kinevezés azon irányban történt, amint senki sem hitte volna, mert combinátióba senki sem vette föl. Az új minisztérium ideiglenes elnö­kéül Holzgetban, Hohenwart kormányának pénzügyminisztere neveztetett ki, a többi tárc­á­­ra az előbbi kormány volt osztályfőnökei. Mint ebből látjuk,az új osztrák kormány , b­u­r­e a u­­crata-kormány. A krízis azonban ezzel korán sincs megoldva, hanem csak elodázva. Ez a kormány nem válasz a „quid nuncra“, hanem, a kellő válasz hiányában, csak idő­nyerés. Lesznek majd kik azt fogják állítani, hogy az új minisztérium a kiegyezkedés fonalának tovább gombolyításá­­ra hivatott; meglehet,hogy maga Holzgethan is ezt fogja mondani programm­beszédében,de a lehetet­lenség ezáltal sem lesz lehetővé téve. Ha a kigyez­­kedés létrehozását fogja ígérni,a reichsrath alkot­­mányhívei, mint Hohenwartnak, ellenzéket fog­nak képezni neki is. Nem marad más hátra, mint politikai jelentőség nélkül s a csonka reichsrath támogatása mellett pusztán adminisztrative kormányozni. Hogy meddig fog ez így menni az alkot­­mányhívek nagyobb dicsőségére, hogy mi van Holzgethan háta mögött — az özönviz­e? — még találgatni sem merjük. Annyit azonban meggyőződésünk gyanánt mondhatunk ki, hogy ami itt elvettetett, az nem a legjobb mag volt, s ha a fák előbb nőnek majd az égbe, azaz a lajtbántáli ingó alapon álló alkotmányosság fölé, ez csak logikai következmény lesz. A már eléggé megrongált osztrák államgépe­zetet ez az újabb intézkedés nem fogja az el­­zülléstől megakadályozni, s a nemzetiségek bizalmát nem fogja növeszteni, az egyszer mégis megoldást igénylő kiegyezkedési perben csak öregbíteni fogja a kívánságokat. Meg kell vallanunk, hogy a mai „Wiener Zei­tung“ még­sem hozott oly szomorú meglepetést, mint az előjelekből hittük, de még a megol­dást sem hozta, s így a megoldás még mindig kiüthet akként, mint a­hogy azt az elő­jelek mutatták. Itt adjuk a hivatalos „Wiener Zeitungban“ közölt legfelsőbb kéziratokat. Az első Hohenwarthoz szól­ó igy hangzik: Kedves Hohenwart gróf! Az ön által és dr. H a b i e t i n e k, dr. Schäffle és Jirecek nevében beadott elbocsáttatási kér­vényt kegyelmesen elfogadtam, s midőn a tett kérelemnek helyet adok, nem tehetem, hogy önnek és a nevezett miniszereknek buzgó kitar­tásukért és odaadásukért, melylyel hivatalos kötelességeket teljesítek, köszönetemet ne nyil­vánítsam. Fölhatalmazom önt, hogy ezt nevezett minis­tereknek sz ide csatolt kéziratok elküldésével, melylyel elbocsájtatási kérelmeknek helyet adok, tudomására hozza. Bécs, oct. 30. 1871. Ferencz József, s. k. Hohenwart, s. k.* Kedves dr. Habietinek! Saját kérelmére kegyelmesen fölmentem önt igazságügyi tárczá­­jától.* Kedves dr. S­c­h­ä­ffl­e ! Saját kérelmére ke­gyelmesen fölmentem önt a kereskedelem­ ügyi tárczától és a földművelési ügyek vezetésétől. *■ Kedves J­i­r­e­c­s­e­k! Saját kérelmére kegyel­mesen fölmentem önt a cultus- és vallásügyi tár­czától. Ezen kéziratok mind oct. 30-káról vannak keltezve.* Az uj minisztérium a következő legf­ kézirat által neveztetik ki: Kedves Holzgethan b.! Fölhatalmazom önt, pénzügyminiszteri tárczájának megtartása mellett, egy minisztérium újjáalakításáig, ideig­lenesen a reichsrathban képviselt országok mi­nisztertanácsának elnökségére. A belügyminisztérium ideiglenes vezetésére W­e­h­­­i b. osztályfőnököt, a cultus- és oktatás­ügyi tárcza vezetésére F­i­d­­­er Károly osztály­­főnököt, az igazságügyminisztérium vezetésére M­i­t­i­s b. osztályfőnököt, kereskedelmi tárcza vezetésére Wiedenfeld Otto b. osztályfőnö­köt s a földművelési minisztérium vezetésére Possinger osztályfőnököt nevezem ki s eze­ket erről értesítse. Bécs, okt. 30. 1871. Ferencz József s. k. Holzgethan s. k. Az osztrákmagyar monarchia uj consula Romániában folyó hó 23-án fogadtatott ünnepélyesen Károly fejedelem által. A consul báró Schlechta-Wesserth Ottokár a fejedelemhez következőleg szólt : „Fenséges ur! Azon kitüntetésben részesülve hogy e cs. és ap. kir. felségének kormányát fen­ségednél képviseljem, azon tiszteletteljes szabad­ságot veszem magamnak, hogy átnyújtsam fen­ségednek az iratokat, melyek engem, mint Ausztria-Magyarország diplo­matiai ügynökét és főconzulát fenségednél accreditálnak. Mint uta­sításaim hű tolmácsa, melyek elém írják, hogy mindenekelőtt azon fáradozzam, miszerint a ba­rátság és jó szomszédság vonatkozás­it, melyek a két országot egyesítik, még inkább állandósít­sam és megerősítsem, merem remény­­em­, hogy fenséged ugyanazon bizalomban fog részesíteni engem , minővel elődömet megtisztelte. Bol­dognak érezném magam, ha gyönge erőim által fenséged legfelsőbb jóakaratának e drága bizo­nyítékát megnyernem sikerülne.“ Erre Károly fejedelem igy válaszolt : „Főconsul ur ! Megbízó iratainak átadása a rég óhajtott alkalmat nyújtja nekünk, hogy ő cs. és ap. kir. felsége kormányának elis­merésünk érzelmeit kifejezzük azon jóakaró ér­dekeltségéért és rokonszenvéért, melyről az, főleg az utolsó időben, oly érezhető bizonyítékokat nyújtott. Elénk köszönettel fogunk mindenkor azon jó szolgálatokról emlékezni, melyeket az ön kormánya, főconsul úr nekünk jön s ezek ha­talmasan fognak hozzájárulni, hogy a barátság kötelékeit a két ország közt lehetőleg még szo­rosabbra fűzzék. Nem kétkedem, miszerint for­galmi eszközeink fejlődése, kereskedelmi viszo­nyainkat is napról-napra fejleszteni , gazdagsá­got és virulást fog hozni ezen oly szép a ter­mészet által oly dúsan megáldott országokra. Mi önt illeti, főconsul úr, remény­em, hogy kül­detése, melyet önre nézve hihetőleg könnyűvé tenni kormányom iparkodni fog, önnek bizo­nyára kellemes teend, s az ön tartózkodása körünkben lehetőleg állandó lesz.“ A „Pesti Népkör“ kérvénye a fővárosok rendezése, egyesítése és a lánczhíd­­vám megszüntetése tárgyában. (Benyújtotta Horn Ede a képviselőház oct. 31-diki ülé­sében.) Tisztelt képviselőház! Míg a törvényhatóságok országszerte újra szer­­veztetnek, ez irányban épen ott nem történik semmi, hol a fennálló szervezet legkevésbé kie­légítő, a­hol a közügyeket vezető testület nélkü­lözi a törvényesség kellékét. E kivételes helyzet Magyarország fővárosát nyűgözi. Az 1867-ben három évre megválasztott testületnek törvényes megbízatása már közel két éve hogy lejárt; a főváros sokoldalú és nagyfontosságú ügyei egy oly testület által kezeltetnek , sokszor nem a legczélszerűbben, mely régóta megszűnt a lakos­ság jogos képviselője lenni. Bárha az 1870. XLII. és 1871. XVIII. t. sz. a municipalis önkormányzat iránti kívánalmainkat nagyon kevés mértékben elégítik is ki, s mint alkotmányos polgárok a hiányos törvények meg­javítását óhajtjuk is, de a törvényen kívül he­lyezett állapotot egyenesen el kell kárhoztat­nunk. Hazánk kettős fővárosa pedig ily törvényen kívül helyezett állapotban teng, midőn lakos­sága meg van fosztva azon sarkalatos alkotmá­nyos jogától, miszerint a közügyek mindenhol és mindenkor csak az érdekeltek szabadon megvá­lasztott megbízottjai által kezelhetők, s csak a törvényesen kiszabott időtartam alatt. Szükség­telen kiemelnünk, hogy e visszás helyzet még sajnosabbá és igazolatlanabbá válik az­által, hogy a főváros érdekei nem csupán helyi ter­mészetűek, s azoknak czélszerű vezetése az egész ország érdekeire kihat, s ha valahol, úgy a főváros szervezeténél áll elénk teljes nagyságá­ban az alkotmányos önkormányzat iránti köve­telés, s az újabbkori közigazgatási elvek érvé­nyesítése. E törvényenkívüli állapot eddigelé azzal volt védelmezve, hogy a képviselőtestület választá­sának az új szervezet alapján kell megtörténnie. Miután azonban a törvényhozás útján megalkot­tatott és foganatba vétetett az ország törvényha­tóságairól intézkedő törvény, behozatott a köz­ségekről szóló törvény; s miután köztudomású dolog, hogy a megfoghatlanul legutoljára ha­gyott fővárosi szervező törvényjavaslat már hó­napok óta készen hever, sőt félhivatalos uton közzé is tétetett már, nyugtalanítólag hat reánk, annak mind­ekkorig a törvényhozó testület elé be nem nyúttatása. Szorosan összefügg a fővá­rosok szervezetének ügyével a két főváros egye­sítése. Szükségtelennek tartjuk hosszasan indo­kolni,mennyire érdekében fekszik Magyarország­nak, hogy a két főváros egyesítése által egy európai színvonalon álló székvárost alakítson, központjául minden szellemi és anyagi érde­keinek, kormányzatának, kereskedelmének, nemzeti kultúrájának és jövendő törekvéseinek. Ez érdeket felismerte már az 1848—49 diki törvényhozás , de elismerte, sőt felkarolta a je­len törvényhozás is, midőn a két főváros emelé­sét országos áldozatokkal is gyámolitani elha­tározd. Ez egyesülés tényezői a fenálló monu­mentális lánczhíd s az összekötő vasútvonal és építendő két új állóhíd szintén. A mi pedig az egyesítést teljesen befejezné, az nem az elvben kimondás, s a kivitelnek a jövőre bízása, de a közigazgatási újjászervezés alkalmával, ennek mindkét városnál egyesítése általi rögtöni beho­zatala lenne. Ez most köz­hajtás, és létesítésére soha sem lesz kedvezőbb az idő és alkalom, mint midőn a Budapestre vonatkozó törvényjavaslat által mindkét főváros fenálló közhatósági szervezete megszüntettetik s újból alakíttatik; s bizonyos, hogy sokkal nehezebb leend ez egyesítés a jövő­ben, a midőn ismét két fenálló intézmény fog az egyesítésnek akadályául jelentkezni. Ha az újjá­szervezés külön hajtatik végre, akkor a későbbi egyesülés csak terhesebb költségeket, nehezebb külön érdekeket és zavarokat fog előidézni a két főváros lakosságára nézve. Önként folyik ez óhajtásunkból, hogy az egye­sítendő két iker város alkatrészei között oly mesterséges közlekedési akadály fentartása nem helyeselhető, mint a hidvám. E vámból az or­szágnak nincs annyi bevétele, mint a­mennyi kára van abból, hogy kereskedelmét megbénítja vele. Milliókra megy a forgalmi tőke, mely Bu­dapestet elkerüli a lánczhidvám miatt. E láncz­híd az építtető részvény­­társulattól országos költségen váltatott meg, s így csak jogosult a köz­hajtás, hogy a­minek megváltásához az egész ország járul, annak hasznában az egész ország részesüljön , vagy ha az ország e jöve­delem forrásáról le nem mondhatna, legalább annak mérséklése által lehetővé tétessék a két part közötti áruforgalomnak jutányosb­a megkön­nyebbítése. Mely előre bocsátott indokok után bátorkodik a tisztelettel alulirt Pesti Népkör óhajtásait a következő pontokban terjeszteni a mélyen t. kép­viselő ház elé. 1- ször Szüntettessék meg mielőbb azon tör­vény , és alkotmányellenes állapot, miszerint a főváros ügyei és érdekei nem jogosult köze­gek által kezeltetnek. 2-­or Ha az új képviselő testület csak új szer­vezet alapján leend­ő választható, szólíttassék fel a kormány a Budapest szervezését illető törvény­­javaslat benyújtására, s a t. képviselőház hatá­rozza el e javaslatnak azonnali tárgyalá­sát, s ha törvénynyé válik, foganatosítassék azonnal. 3-­or Az új szervezetnél tekintse a t. képvise­lőház kiindulási pontnak a két főváros tényleges és nem szóbeli egyesítését; és Végül határozza el az egyesítés akadályának a lánczhidvámnak, ha lehetséges, teljes megszün­tetését, vagy legalább nemzetgazdászati számí­tás szerinti okszerű leszállítását. Mely alázatos kérésünket előterjesztve, mara­dunk a tagképviselőháznak Testen, 1871. oct. 31. a Pesti Népkör megbízásából tisztelő szolgái Jó­kai Mór a Pesti Népkör elnöke, Hegedűs Sándor a Pesti Népkör jegyzője. Az „Internationale“ a spanyol Cortes előtt. Jőve y Hevi alphonsista képviselő, ki a minisztériumot nem rég az iránt interpellálta, mert nem adja vissza II. Izabella királynőnek a királyi palota bútorzatát, most az „Internatio­nale“ tárgyában intézett kérdést a kabinethez, még­pedig egy két óra hosszáig tartott zavaros beszédben. Szónok bebizonyítani igyekszik,hogy az alkotmányban biztosított személyes jogok nem vihetők keresztül egy kormányforma alatt sem ; a demokraták elleni támadásaiban ellene nyilatkozik a kávéházaknak, casinóknak és kocsmáknak; felolvas több az „Internationale"-ra vonatkozó okmányt, és végre azon következte­tésre jut, hogy a kormánynak a büntető codexei kezében kell e társaság ellen föllépnie. C a n d a­u belügyér erre azt válaszolja, hogy kárhoztatja az „Internationale“ tanait, melyek mester­emberekre, munkásokra és az összes tár­sadalomra egyaránt károsak; felolvasta az „Internationale“ alapszabályait és több hivata­los nyilatkozatát, melyekből szerinte négy nega­­tív tűnik ki, t. i. az állam, a vallás, a család és a tulajdon tagadása, és ebből valamint több más az „Internationale" vallás- és társadalomellenes jellemét bizonyító adatból azt következteti, hogy a kormánynak szigorú kötelessége, az alkot­mány betűje és szelleme értelmében az „Inter­­tionalét" az alkotmányon kívül, de annál inkább a büntető törvények hatáskörén belül állónak tekinteni, a­mint azt sok kitűnő államférfi,­ki most a kormánynyal szemben áll, már rég elismerte és bizonyára most is elismeri. A jobboldal élénk helyeslése közt az első ülés véget ért. A következő ülésben legelöl fölszólal G­a­r­­rido Fernando republikánus. A munkás — mondja ő — nem akarja senki tulajdonát el­venni, csak azt követeli ami őt joggal illeti, bé­kés uton akarja mindezt elérni, azért fordul a társuláshoz, hogy általa felvilágosodás, nevelés és függetlenséghez jusson. — Ily társulás az „Internationale“ is." Jove­y Hevn gúnyosan azt jegyzi meg, hogy e társaság egy londoni kocs­mából vette eredetét, de elfelejti, hogy Jézus Krisztus istállóban született. Az,,Internationale“ habár tagjai éhezni kénytelenek, nem védi a lopást,s alapszabályaiban ellenkezőleg ez áll: „A társadalom alapjai a jog, igazság és erkölcs, te­kintet nélkül a hitvallás, nemzetiség és véle­mény különbségére. Ez elv alkalmazása talán még nem általános és helyes, de ez gyarlósága minden emberi munka kezdetének. Az „Interna­tionale" nem hagyta el a békés utat, nem is ér­kezett semmiféle panasz ellene, és a kormány azt mégis a törvényen kívül állónak akarja nyilvá­nítani ? Nem volna-e helyesebb, békés munkájú vezetését átvenni? Ramon Nocedal,a karlisták vezérének fia, más után haladva ugyanazon eredmény­re jut, mint köztársasági előtte szóló, hogy tud­niillik, az Internationalet ezen kormány jog­talanul helyezi átok alá. Szónok a társaság el­vetemült elveit a liberalismus következményé­nek tartja, mely liberalismus kiragadta a katho­­likus egyház kezéből a világ kormányzatát és azt az úgynevezett „ész“-re iparkodik alapítani. Ülés vége. A harmadik, oct. 24-ki ülésben a vita folytat­tatok. C a n d a u belügyér védi a kormányt a fel­hozott vád ellen,hogy reactionarius. Garridó ér­vei ellenére azt hozza fel, hogy az Internationale tettleg helyeselte a párisi commune czéljait és eszközeit, és azt hiszi, hogy a munkának nem szabad elítélni a tökét, mert munka és töke bi­zonyos tekintetben egyértelmű, minthogy minden legitim töke semmi más, mint felhalmozott munka. Az Internationale kétségkívül erkölcs­­ellenes és az államra veszélyes társaság, mind­amellett a kormány semmiképen nem szándéko­zik megsérteni az alkotmányt; a határozat a ka­marától függ. Rodriguez, monarchikus demokrata, azt mondja, hogy az a miniszter felelős, a­ki egy oly társulatot oszlat föl, mely szabályszerűen benyújtá alapszabályait és a törvény korlátján belül mozogva él alkotmányos jogaival. Nem ál­lana-e jogában az Internazionalenak ily határozat ellen a törvényszékekhez folyamodni ? Kérdi, vár­jon a társulatok illetékességi kérdéseiben a kor­mány van-e hivatva ítélni vagy a törvényszé­kek? A belügyér:A kormány nem akarja ön­hatalmúlag eltiltani az Internationalet; az egyé­ni jogok a törvényszéki oltalom alatt állanak. Ha azonban a kamara helyén látná, hogy itt törvényhozásilag kell eljárni, a kormány kész így cselekedni. A kormány min­den tekintetben a kamara akaratának rendeli alá a magáét. Rodriguez: A­mire mindenek előtt nézni kell, az alkotmány megtartása és a törvény alkal­mazása, mire nézve nincs helye sem miniszteri sem országgyűlési önkényes magyarázatnak, ígérje meg a minister, hogy a kormány közegei nem fogják túllépni törvényes jogaikat. A minister kissé ingerülten ismétli előbb mondott szavait, a­nélkül hogy szabatosan fe­jezné ki magát. Rodriguez újra hangsúlyozza, hogy egye­dül a törvényszékek feladata ez ügyben ítéletet mondani. S­a­g­a­s­t­a elnök erre a következő indítványt bocsátja szavazás alá: „Mondja ki a cortes, ki van­­ elégítve a belügyérnek az „Internationale" tekintetében adott nyilatkozatával ? Zorilla és Canovas szót kérnek, Sagasta azt tőlük mint házszabályellenest megtagadja. Az indítvány 193 szavazattal 27 ellen elfogad­­tatik, és a vita berekesztését javaslatba hozó in­dítvány tárgyalása elnapoltatik, mire az ülés véget ért. A pápa újabb allocutioja. A pápa f. hó 27 -kén a cardinalokhoz egy al­­locutiot hoz, a­melyben Olaszország, Bajoror­szág s az ó-catholicusok ellen a leghevesebb tá­madásokat intézi. Közöljük a legérdekesebb he­lyeket a „Volksfreund“ után: Igen ismeretesek s oly nyilvánosak azon e­l­lenséges és rettenetes szörnytettek a melyeket e szorongatott olaszföldön a catho­­licus egyház s az apostoli szék ellen rég óta s folytonosan elkövetnek s a melyek átszenve­­désére s szemléletére e város el­foglalása óta veletek együtt kényszerítve vagyunk, hogy azokat a legnagyobb szemtelen­ség nélkül tagadni avagy utálatossságukat vé­delmezni egyáltalában nem lehet. Mi is tiszteletre­méltó testvérek, csaknem elnyel­e­­tünk ezen áradozó nyomor ha­talmas hullámaitól. Szomorúságunkra sok más ok mellett az hatott mindég leginkább, hogy oly sok püspöki szék éveken át árván maradt s különösen Olaszországban sok püspökség van megfosztva pásztora védelmétől. Tekintve az el­árvult püspöki székek s Olaszország nagy és gazdag kerületei számát,a­hol alig van két vagy három püspök ; tekintetbe vévén az egyház hosz­­szas és dühös üldözését, s az isten­telenek törekvését, hogy az ola­szok szivéből a catholicus hitet kiirtsák; tekin­tetbe vévén a legnagyobb zavarok veszélyeit a­melyek magában a polgári társadalomban is létrejöttek, úgy hittük, hogy nem lehet többé késlekednünk,­a mennyire tehetjük, segélyt hozni Olaszhon hivőinek, a mi szeretett gyermekeink­nek, a­kiknek panasza"árvaságukról már gyak­ran eljutott hozzánk s e czélból néhány kitűnő erényü püspököt akarunk nekik adni, a kik egyedül isten dicsőségét s a lélek javát mun­kálják s csak erre fordítsák minden gondjukat s buzgalmukat. Mi kimondjuk ez­úttal nyíltan, hogy ama tör­vényeket, a melyeket kezességi tör­vényeknek neveznek, a­mint azt már máj. 15-ki encyclicánkban is határozottan kimon­dottuk, visszautasítjuk. Nem hallgathatjuk el azonban ez alkalom­mal néhány egyén istentelen elvetemültségét s romlottságát Európa egy más orszá­­gában, a­kik, a szabálytól s a catholicus egyház közösségétől gyalázatosan eltérve, épenugy mindennemű tévedésekkel és hazugságokkal telt műveikben, mint szinte szentségtörő zsinatok által a legszentebb oecuno­­miai, vatikáni zsinat tekintélyét s az ez által ünnepélyesen elismert és meghatározott hitigaz­ságokat, különösen a legfensőbb és teljes tör­vénykezési hatalmat, a­mely isteni intézkedés szerint az egés­z egyház felett a pápát, Péter utódát illeti, úgyszinte a csalhatatlan tanítás előjogát, mely kétségtelen joga, ha mint legfensőbb pásztor és hittanár a hit és erkölcs­tanok felett határoz, s nyilvánosan megtá­madják. Hogy pedig a világi hatalom üldözését is fel­­keltsék e veszedelem fiai a katholikus egyház ellen, hamisan azt igyekeznek vele elhi­tetni, hogy a vatikáni zsinat határozata által az egyház régi tana megváltozott s ez úgy az ál­lamnak, mint a polgári társadalomnak nagy ve­szélyére szolgál. — Mi lehet azonban részakara­­tubb, de egyszersmind ízléstelenebb koholmány tiszteletre méltó testvérek, mint ezen rágalom ? Mindamellett — sajnos — valahol még az is megtörtént, hogy maguk az állam miniszerei követik ezen istentelen rágalmakat, s a hivő lélek érzelmei megsértésére tekintet nélkül elhatározták, hogy ez uj szakadárokat lázongásukban nyíltan védelmezzék s kegyelésük által előse­gítsék. — Midőn mi ezt szivünk bánatában ma előttetek röviden el­panaszoljuk, elismerjük,hogy amaz ország kitűnő püspökjeit méltán meg kell dicsérnünk s azok közt még különösen a mi tiszteletre méltó testvérünket, a müncheni érse­ket, kell dicsérettel kiemelnünk. Pestváros közgyűlése. Pest, oct. 31. Elnök Gyöngyössy Alajos 4 óra után meg­nyitja az ülést. Barna főjegyző jelenti, hogy a belügyminisztérium azon közgyűlési felterjesz­tést, miszerint Pest városa költségvetését decz. elejére nem terjesztheti fel, jóváhagyólag azon megjegyzéssel vette tudomásul, hogy azt leg­alább decz. hó végéig felterjessze. — Tudomásul vétetik. Hosszú és beható tárgyalás alá került­ a köz­raktárak és személyi indóház hol és mikénti épí­tésének kérdése. A képviselők közül többen az iránt emeltek szót, hogy az indóház­t a kerepesi úti vámon kívül építtessék, mivel annak a vá­ros belsejébe való elhelyezése a lakosságra és közlekedésre nem csak alkalmatlan, hanem ve­szélyes is ; a­míg mások azt bizonyítgatták, hogy ha az indóház a Rókus kórház közelében állítatnék is fel, ez a közlekedést nem fogja gátolni, mivel mindenütt az utczákon átjáratok fognak építtetni, és mi a zajt illeti, ez meg van minden nagyobb városban és a lakosság hozzá szokott. A közgyűlés ez utóbbi véleményt tette magáévá és ezt fogja a miniszterhez teendő fel­­terjesztésben is kifejteni. Mi a közraktárakat il­leti, hangsúlyoztatni fog, hogy a pesti úgy alsó, mint felső Dunaparton építtessenek. Tárgyalás alá kerül a Buda-Pesten építendő új házat adómentessége. A közmunkák tanácsá­nak átirata szerint ezen új házak törvényhozási­lag 20—25—30 évig minden állami adó alól menteseknek fognának kimondatni. Az e kérdés tárgyalására kiküldött bizottság pedig ajánlja, hogy ugyancsak az új házak 10—15 évig az egész községi adó alól mentessenek fel. K­i­­r­á­l­y­i Pál azt indítványozza, hogy a 20—25 —30 évi idő arányához képest az épülendő új házak mentessenek fel ugyan, de csak fele alól a községi adónak ; ezt azzal lehetne indo­kolni , hogy a város közigazgatási költségei a számos építkezés mellett is, sőt annál nagyobb mérvben fognak szaporodni s ezeket mindeneset­re fedi­zni kell; azon kivül igazságos is volna ezen intézkedés. (Helyeslés.) Gerlóczy az adómentességet nem kívánná általánosságban kimondatni és alkalmaztatni, mert ez a szórvá­nyos építkezéseket fogná előmozdítani, a­mi Pestnek fővárosi jellegét sértené csak; az adó­­mentességet csak bizonyos pontokon emelkedő épületekre kívánná alkalmazni. Havas attól tart, hogy az adómentesség következtében sok épület fog emeltetni, de a községi adó nagyon megcsökken. Simon Florent pártolja Királyit, Tavaszy és Szontagh Kálmán a középítészeti bizottsághoz kívánják utasítni e kérdést, kellő tanulmányozás és jelentéstétel végett.­­ Még többen akartak a kérdéshez szólni, de elnök megjegyezvén, hogy a képviselők nincsenek ha­tározatképes számmal jelen, az ülés fél 7 órakor oszlott el. Folytatás a mellékleten. Különfélék. — Telepy Károly, a képzőművé­szeti társulat buzgó titkára, közelebb négy elő­adást rendezett Debreczenben, átalános figyelem és tetszés mellett magyarázva a képzőművésze­tek elemeit s ama festményeket, melyek jelen­leg a társulat debreczeni fiók-kiállításán láthatók. Első előadása alkalmával főleg a szem alkotá­sáról, a szem tükrében alkotott távolati képről, a festészet nemeiről s a művész előkészültsé­­géről beszél.Második előadásának tárgyait a szí­nek visszasugárzásai, öszhangzata, az árny- és világosság ismeretei s az emberi test aránya képezték. Harmadik előadását a szobrászat és festészet összehasonlítására s a festészet törté­netének rövid ismertetésére használta föl, míg a negyedikben a kiállított képek művészi értéké­ről szólott, egyes festménye magyarázásánál az előbbi előadások megjegyzéseit is fölhasználva. Telepy előadásait oly szép számú közönség látogatta, hogy a kiállítás termében, különösen az utolsó előadás alkalmával, mozogni is alig lehetett. Nagy érdekeltséget tanúsítottak különö­sen Debreczen hölgyei , kik közül Kornis és Bethlen Mikó grófnő valóságos toborzást vittek végbe a képzőművészeti társulat érdekében,csak az utolsó előadás alkalmával is öt új tagot sze­rezve a társaságnak.Telepy sikeres előadásai kí­vánatossá teszik, hogy a vidéki képkiállítások jövőre hasonló magyarázó előadásokkal köttes­senek össze. Ezek által nem csupán a kiállítás iránti érdekeltség gyarapodik, hanem egyúttal a vidéki közönség ízlése is finomul. Telepy elisme­rést érdemel a buzgó kezdeményezésért. — Ipar­egyesületi ügyek. Az országos magyar iparegyesület nemzetgazdasági szakosztálya oct. 27-ikén tartott ülésében a f. é. decz. 11—14. napjaira összehívandó közgazda­­sági congressus ügye képezte a napirend főtár­gyát. Miután az ez ügyben működő vegyes bi­zottság megállapította a congressuson tárgyalás alá veendő kérdéseket, az iparegyesületnek fel­adata a maga körében oda működni, hogy az egyesületi tagok méltó számban vegyenek részt, és másfelől, hogy az egyes kérdésekre nézve kellőleg tájékozva jelenjenek meg. E végből a congressus jelentősége és az egyes tanácskozási tárgyak fölött népszerű felolvasások fognak az egyesületben tartatni. A szakosztály e czélra a következő tagokat kéri fel : a congressus jelen­tősége feletti felolvasásra Horn Edét, az iparügy rendezése kérdésére nézve. Steinacker Ödönt, a bankügyre nézve Mudrony Pált és Weisz Ber­­tholdot,­­ a közutak ügyére nézve Heksch Sán­dort, a lakáskérdésre nézve Mudrony Somát, a

Next