A Hon, 1872. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1872-05-05 / 105. szám
105 szám, X. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 hónapra.................................1 frt 85 kr. 5 hónapra.................................6 „ 50 , 6 hónapra...............................11 „ — . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 90 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. IL Pest, 1872. Vasárnap, május 5. Szerkesztési Iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dij 9 hasábos ilyféle betű sora . . . I. kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 6. kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyílttéri 5 hasábos petitsorért ... 26 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. II Előfizetési felhívás: A HON“ -dik évi folyamára. S16lGa®ié»í árak: Egész évre Fél évre Negyed évre “■ Külön . . . 2ki ft — kr. 1» ft - kr. . . 5 ft 50 kr. előfizetési iveket nem küldtek azét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesitése tiz írtig csak 5, 10 "■"-on felül pedig tiz krba kerül. Az élefi levél • a „Hon kiadó-hivatala“ czim alatt Pest, ferancsitik-tere 7. sz. alá küldendők. A ETON kiadó-hivatala. PEST, MÁJUS 1. A küzdelem hordereje. A pártharcz hevében szükségesnek tartjuk a jobboldalt és elvtársainkat egyre másra figyelmeztetni. Mert azt vettük észre, hogy a jobboldal igyekezik oly színben tüntetni fel a mostani pártharetot, mintha csak a közös ügyes dolgokról volna szó, mintha nem a szabadelvűég és haladás kérdése lenne szóban itt. Márpedig egyenesen arról van szó, hogy a jövő törvényhozás, még azon esetben is, ha a baloldal kormányra nem jutna is, mily mérvben legyen szabadelvű. Ha többségre jutunk, akkor a múltban kiadott programmunk, az országgyűlésen elfoglalt állásunk és a vallás, bank, polgári házasság, választási jog és más kérdésekben tanúsított magatartásunk biztos zálogul szolgálhat a választóknak arra nézve, hogy általunk nem csak hazánk önállósága, hanem a szabadelvűség is győz. De nem csak így, hanem még kisebbségünk esetén is, az ellenzék fényes győzelme és nagy száma nevezetes befolyással lesz a jövő országgyűlés irányára. Ezt kell jól megfontolni a választóknak. Mert egy ellenzéki és jobboldali jelölt között nem annyira a program, mint az álláspont és a cselekedet vonja el jól a határvonalat. Ugyanis amint 1869-ben, úgy most is nagyon sok jobboldali programodban olvassuk a hadsereg kifejtését: a honvédségnek tüzérséggel való ellátását, az önálló magyar bankot, a monopóliumok reformját. De a szónak értelmet a cselekedet ad. És ha visszaemlékezünk, hogy 1865-ben még a mostani pénzügyér is a dohány monopólium eltörlését vette fel programmjába, de azóta rég elfeledte azt,ha eszünkbe jut,hogy 1869-ben sok jobboldali programaiban szerepelt ez, de azért a monopólium a jobboldal szavazatával tartatott meg, ha tudjuk, hogy az önálló pénzügy, az önálló bank, sőt a megyék demokratikus alapokon való kifejtése is hány jobboldali programoiban szerepelt 1869-ben és hogy ezek megtagadásával szavazta meg a jobboldal a bankkérdés elhalasztását a virilis szavazatokat, akkor tudni fogjuk mennyi becset kell tulajdonítanunk a jobboldali programmok tetszetős frázisainak. Ha tehát egy jobboldali programjában a magyar hadsereg kifejtése, az önálló magyar bank, a polgári házasság és más efféle szép szó fordul elő, akkor az ígéretek komolyságát és horderejét magyarázza meg a régi ígéretek meg nem tartása. Nem gyanúsítjuk mi ezzel a jobboldali követjelöltek jóhiszeműségét és komoly akaratát, de azt merjük állítani, hogy gazda nélkül teszik a számítást. Mert a jobboldal szabadelvű része és újabb nemzedéke akarhat sok szépet és jót, meg is ígérhet mindent, de szavazatát vagy elhallgatását a párt határozza meg és a pártot a conservativ és ultramontán elemek, a kormány hatalmi vágyával egyetemben és ennek irányában vezérlik. Mikor tehát a programmban itt szép dolgok felett szavazásra kerül a sor, akkor az ígéreteket el kell feledni és szavazni kell azok ellenében, azok megtagadására. Úgy kívánja a pártfegyelem. A választók gondolják tehát jól meg, hogy ha egy jobboldali programújára szavaztak, akkor még nem annak valósítására, hanem igen gyakran annak leszavazására szavaztak. Másképen kell értelmezni egy baloldali programúját. A baloldalinak nincs gazdája. Amit az ígér, az legalább arra szavaz, vagy abban az irányban halad. Nem állítom én azt, hogy minden baloldali programot minden szaváért kezeskedik a párt. Az egyéni felfogások szétágaznak. De anynyi kétségtelen, hogy az önálló hadsereg, önálló bank, dohány monopólium és virilisek eltörlése, állam és egyház elválasztása, szóval a nevezetesebb reform kérdések minden baloldali programmban előfordulnak és ezekre fog szavazni az egész párt. Ha többségben leszünk, akkor létrehozzuk amit ígérünk, ha kisebbségben maradunk, annak létrehozására szavazatunkkal előkészítjük az utat. Erre kezeskedik a múlt és ezt bizonyítja az, hogy a mi hátunk mögött semmiféle gazda nincs, aki ígéreteinkre keresztet húzzon. Röviden : a jobboldali programm csak ígéret, de még nem szavazás, a baloldali szavazás és nem csak ígéret. Ha a választók mindezt meggondolják, akkor meggyőződnek arról, hogy nem csak arról van szó, hogy győzzünk, hanem arról is, hogy a szabadelvűséget oltalmazzuk és biztosítsuk. Ez ebben egy erős ellenzék, ha kisebbség is, sokat tehet. Mert minél erősebb az ellenzék, minél több szavazatot nyer az a fővárosban és országban , annál óvatosabb lesz a kormány a szabadelvűség, pártatlan kormányzás és jó gazdálkodás tekintetében. Be kell bizonyítani a kormánynak, hogy eddigi szövetségeseivel és kormányzásával az ország nincs megelégedve és szövetségeseket kell keresnie nem az ultramontánok, hanem a szabadelvűek sorában, nem a görbe vasutakban, nem az osztrák bankban , hanem a jó gazdálkodásban és független bankrendszerben. Ha pedig még erre sem térne észre, akkor jobb ha bukik, mégpedig minél előbb. Ebben rejlik a mostani küzdelem nagy hordereje. Hegedűs Sándor: — Pest-Terézváros választópolgárai felkéretnek, szíveskedjenek a május 5-én i. e. 10 órakor a lövöldében tartandó pártértekezletre megjelenni. Ez alkalommal Jókai Mór képviselőjelöltünk programmbeszédét fogja megtartani. — A Jókai-párt elnöksége. A „HON“ TASCZÁJA. Az arany ember. Regény öt kötetben, irta JÓKAI MÓR. Harmadik kötet: A senki szigete. Tropicus capricorni. (66. Folytatás.) Hogy lemaradt szekeréről, megindult gyalog a dunaparti jegenyés felé. Pedig fegyvere is ott maradt a szekéren, ő puszta kézzel menekült meg róla. Egy vastag fürdusángot metszett magának a csalitban, ez volt a fegyvere. Azzal elkezdett utat keresni a bozótban. Ott azután eltévedt. Az éjszaka ott lepte, mentül tovább bolyongott, annál kevésbé talált ki a bozótból, utoljára rábukkant egy rőzsegunyhóra s elhatározta, hogy ott megmarad éjszakára. Tüzet rakott a szerteszét heverő rőzsekévékből, szerencséjére vadásztáskája a nyakában volt,mikor a szekérről leszökött; abban volt kenyér, szalonna,azt elővette s a parázsnál kenyeret, szalonnát pirított. Még valami mást is talált vadásztáskájában: azt a duplapisztolyt, amelylyel Tódor reá lőtt a gunyhóból. Talán épen ez a gunyhó volt az. Az bizony meglehet. Hasznát nem vehette a pisztolynak, mert lőporszaruját is a kocsin hagyta. Hanem arra mégis szolgált neki az a pisztoly, hogy fatalizmusában megerősítse. Akire hasztalan lövöldöznek, annak kell még valami dolgának lenni a világban. Erre a biztatásra nagy szüksége is volt,mert amint az éj leszállt, elkezdett a bozót félelmes tanyává lenni. A farkasok vonítottak a közelben. Tímár láthatta zöld fényű szemeiket villogni a sztrüberek közül. Egy-egy vén ordas a kunyhó hátáig lopózkodott s ott orditá el magát rémségesen. Tímárnak egész éjjel nem volt szabad a tüzet elhagyni aludni. Ez tartá csak a fenevadakat vissza. Ha a gunyhóba bement, ott meg olyan borzadályos sziszegés hangjai riasztak, a minőkkel a kigyók fogadják az embert, s lomha tömegek mozdultak meg a lába alatt, tán valami teknős békára lépett. Timár egész éjjel éleszté a tüzet, s a hosszú rőzsekaró tüzes végével képzelmes ábrákat rajzolt a levegőbe, talán saját gondolatainak tűzhieroglyphjai voltak azok. Milyen szomorú éj ! A kinek nyugalmas házai vannak, kényelmes fekhelye otthon ; fiatal szép nő a háznál, a kit feleségének nevezhet; aztán most egy dohos, gombabenőtte gunyhóban tölti az éjszakát, egyedül ! A farkasok vonulnak körülötte, s feje fölött a rözsében lomhán csúszik végig a vizi kígyó. Pedig ez a nap születésnapja. Kedélyes családi ünnepély — ez itten. És akarja, hogy igy legyen. Most már akarja. Mihálynak kegyes, ájtatos kedélye volt. Gyermek korától ahoz volt szokva, hogy minden reggel, minden estre magában imádkozzék. Ez a szokása el nem hagyta soha, s minden veszélyben, nyomorúságban, amin küzdelmes életében annyiszor keresztül ment, az volt a menedéke, hogy imádkozott. Hitt az Istenben és megmenekült, és amihez kezdett, az sikerült. És ezen a félelmes estén nem tudott imádkozni. Nem akarta meg, hol járok !“ beszélni Istennel. .Ne láss Ezen a születésnapján túl nem tudott imádkozni többé. Daczolt a sorssal. Mikor a hajnal szürkülni kezdett, az éjszaka fenevadai behúzódtak berkeik mélyébe . Timár felkerekedett éjjeli tanyájáról, s nem sokára rá talált az ösvényre, mely egyenesen a Dunapartra vezetett. Itt várt reá azután az uj rémület. A Duna szertelenül meg volt aradva. A tavaszutói hóolvadások ideje volt ez; a folyamos sárga iszapos hullámai nádgyökérrel, elsodort fűzfákkal voltak tele ; a halászgunyhó, melyet Timár keresett,máskor magas dombtetőn állt, most a küszöbéig fért a viz, s a csónak, mit hátrahagyott, a gunyhó melletti vén fűzfa törzséhez volt kötve. A gunyhóban nem talált senkit. Ilyen áradás mellett halászni nem lehet. A halászeszközöket is mind elvitték az elmenekült halászok. Ha kellett égi jel, ha kellett isteni nyilatkozat, ez már az volt. A megáradt folyam állt az útjában egész fenséges erő hatalmával. Senki sem jár ilyenkor a folyón. Itt a csodaszerű intés, — vissza kell innen fordulni ! „Nem többémondá Timár. „Elindultam, oda megyek.“ A gunyhó ajtaja be volt zárva, azt betörte, hogy hozzájusson az evezőihez és csáklyájához. Látta a hasadékon át, hogy azok oda vannak betéve. Azután beleült a csónakjába, zsebkendőivel hozzá kötözte a lábszárait a kormánypadhoz, eloldotta a csónak kötelét s betaszította azt egy lökéssel a hullám közé. Akkor azután elkapta az ár és vitte magával. A Duna rettenetes úr volt akkor, ki haragjában erdőket szakgatott ki gyökereikből; a hátára szállott ember csak egy féreg, mely egy szalmaszálon úszik. Hanem ez a féreg daczolt vele. Egy maga evezett két evezővel, az volt egyúttal a kormány. A sebesen rohanó ár tánczoltatta ladikját, mint egy dióhéjat, az ellenkező szél is azt akarta,hogy visszakergesse a partra, ahonnan elindult. De már nem engedett sem szélnek, sem hullámnak. Fövegét ledobta lábaihoz, izzadságtól csapzott haját lobogtatta a szél, a csónakja orrán átcsapó hullám hideg zuhanynyal csapkodta arczát, de az sem hűtötte le. Melege volt. Melege volt attól a gondolattól, hogy talán Noémi most veszélyben van a kis szigeten. Ez a gondolat nem engedte karjait kifáradni. A Duna, a szél erőszakos két hatalom, hanem az emberi szenvedély és akarat még erősebb. Timár itt ismer magára. Mennyi akaraterő lakk szívében, milyen szívósság karjaiban. Ember fölötti munka volt, amit végzett: ár ellenében eljutni az osztrova sziget végcsúcsáig. Itt aztán megpihenhetett. Az osztrova szigetet egészen elborította az ár, a fák között folyott a víz. Most már csáklyával könnyebb volt a csónakot előre hajtani a fák között. Magasra fel kellett hatolnia, hogy onnan azután vízmentében ereszkedve juthasson át a „senki szigetére.“ Mikor aztán kellő messzeségre felvontatta csónakját s azután kihatolt a sziget pagonyából, egy új meglepő látvány állt előtte. Máskor a senki szigete el volt takarva egy széles nádas által, s csak a fák koronái látszottak ki, most pedig a nádas nem volt sehol, s a sziget egészalakjában szabadon áll a Dunaág közepén. Az áradat a nádas felett hömpölygött, s a sziget fái úsztak benne; csak a téveteg szikla és környéke zöldült ki egy folton. Timár lázas türelmetlenséggel bocsáta az árnak csónakját. Minden evezőnyomás közelebb hozta hozzá a téveteg sziklát, melynek koronája égszínkék volt a virító levendulától; oldala aranyos a sarkantyú virág felfutó lugasától. A mentül közelebb látszott a szikla, annál türelmetlenebb volt a közelitő. Már láthatta a gyümölcsöst, melynek fái derékig vízben álltak, de a rózsás kert szárazon maradt, a kecskék juhok oda szorultak fel. Most hallhatja Almira örvendő ugatását. A fekete állat kirohan a partra, ismét visszafut, megint előjön, beleveti magát a vizbe s eléje úszik a közeledőnek, onnan megint vissza. Hát azt a rózsaszínű alakot látja e Mihály ott egy virító jázmin bokor aljában, ki egész a lábai alatt hömpölygő víz széléig eléje jő? Még egy evezőnyomás: a csónak partot ér. Mihály kiszökik belőle, a csónakot elviszi a hullám, nincs rá szükség többé, nem ügyel rá senki, hogy kivonja a partra. Ők csak egymást látják. Köröskörül az ősparadicsom: gyümölcstermő fák, virágzó föld, szelid állatok, körülzárva hullámkeritéssel, és abban — Ádám és Éva. A leány remegve, sápadva áll a közeli tő előtt s midőn az odarohan eléje, midőn maga előtt látja, akkor egyszerre kitörő indulattal veti magát keblére, s önfeledő örömmel kiált. — Visszajöttél! Te! Te! Te! És ajkai midőn megnémulnak is, még akkor is mondják, hogy „te, te, te!“ körül a ősparadicsom. Fejeikre a jázmin bokor hullatja ezüst koronáját s a sárgarigók és fülemülék chorusa énekli a „goszpodi pomilus“-t, .. . (Folytatása következik.) Iffil számunkhoz egy ív melléklet van csatolva. A pesti népszínház. A nagybizottság, melynek egy múlt őszszel tartott népgyűlés által föladatává tétetett, hogy a Pesten építendő népszínház megalapítását előkészítse, munkájában azon stádiumig ért, melyen túl ereje megszűnt, ha csalódott azon föltevésében, hogy egy ily népszínház fölállításának égető szükségéről mindazok meg vannak győződve s létesítéséhez erejükhöz képest járulni is készek, kik a magyar faj, a nemzeti művészet és műveltség érdekeit szivükön, viselik. A nagybizottság kidolgozta a létesítés tervét, megállapította az építési költségek beszerzésének módozatait, elkészítette a leendő színház alapszabályait, melyek a belügyminisztérium által szentesítettek. Hátra van, hogy felhívását a közönség elé bocsássa, mi mai napság megtörtént. S most már azon buzgalomtól s azon áldozatkészségtől fdgg, mikor legyen Magyarország fővárosának a több idegen mellett még egy magyar szinháza, a mely buzgalommal az eszmét fölkarolni, a mely áldozatkészséggel létesítéséhez járulni fog a főváros és az egész haza közönsége. A költséget a bizottság alapítás, segélyezés, adakozás, továbbá sorsjáték és ezen czélra rendezendő műkedvelő s műelőadások által reméli beszerezhetni. E szerint mindenkinek van mód nyújtva arra, hogy járuljon a műhöz, mely érdeklődésünket van hivatva manifestálni legsajátabb nemzeti ügyünk egyik ága körül. Egy alapítvány 200 frtra szól, a segélyezés 200 írttól le 10-ig; azon alul adakozás czimen elfogadtatik bármely összeg a szent czélra, mert a legszegényebb ember előtt sem lehet elzárva a nemes áldozás útja. Szerkesztőségünk mindenkinek szolgál gyűjtő ívvel, melyen a fölhívás és az alapszabályok is egész terjedelemben foglaltatnak. Tisztelettel fölszólítjuk a kaszinók, az olvasó körök s egyéb egyesületek elnökségét s tagjait, magán hivatali karokat, az elöljáróságokat városokban és községekben, a lelkészeket, vidéki laptársainkat, a magyar lakosságot összeségében és fejenként, karolják föl fővárosuk magyarosodásának ügyét azon nemes lelkesedéssel, melyre méltó, mely nélkül az üzlet foglalja el a templomokat, a mely a magyar fajnak oly szép jellemző tulajdonsága volt mindenha. Pest városának képviselő testülete hálára kötelező áldozattal indult elő, egy oly telket ajánlván föl ingyen a leendő Pest legfényesebb helyén, a sugárúton e czélra, melynek értéke ma is meghaladja a 200,000 frtot. Mi többi Magyarország vagyunk hivatva a többi 500,000 ftot összerakni. Fogjuk-e? — Tudni nem lehet, kétségbe vonni nem szabad! Mi szívesen ajánljuk föl közbejárásunkat olvasóink számára: ha ki igénybe veszi, az adományokat nyilvánosan nyugtatjuk s átszolgáltatjuk rendeltetése helyére. Nincs tehát egyéb hátra, minthogy a nagybizottság által kiadott elnöki fölhívásból a következőket felvegyük: „Az aláírásási összegek csak is későbbi fölhívásra lesznek befizetendők, s pedig négy egymás után következő negyedévi egyenlő részletben,melyek elseje a fölhívást követő két hét alatt, a második részlet a három hóval később stb. fizetendő. Az aláírók neve az összegekkel együtt hirlapilag közzé fognak tétetni. “ Az alapszabályok 9. §-a így szól : Amint 200 alapítvány aláírva lesz, az aláírt alapítók közgyűlésre fognak összehivatni, a társulatot megalapítottnak kimondják, a részletes alapszabályokat megállapítják, a színházépítés ügyét kezekbe veszik, s életbe s működésbe tétele iránt intézkednek.“ Így ki van jelölve az ügy létesítésének útja, a munkálatnak van gazdája, addig, míg ez eléretik, az alapszabályok értelmében Liphay Béla báró áll az ügy élén, ő képviseli a hatóságok és harmadik személyek irányában : csak a közönség részvéte van hátra, melyet jelen sorainkkal kívántunk tettre szólítani. A „Hon“ szerkesztősége. — A baloldali végrehajtó bizottság tudatja a baloldali kerületek bizottságaival és a baloldali képviselőjelöltekkel, hogy a közelgő képviselőválasztásokkal szemközt előlegesen a következő programmokat ajánlja terjesztés végett : 1. Mocsáry Lajos : A Reformpárt, darabja 20 kr. 2. Mocsáry Lajos : Közjogi vita, darabja 30 kr. 3. Csávolszky Lajos : Komoly szó a választókhoz, darabja 10 kr. 4. Hegedűs Sándor : A baloldal törekvése, darabja 30 kr. 5. Pál gazda a jobb és baloldalról, darabja 20 kr. 6. Nagy György : Haladjunk e vagy maradjunk ? darabja 30 kr. A megrendelések a baloldali országos végrehajtó bizottsághoz intézendők (váczi utéza 1. szám, a baloldali kör helyiségében). A megrendelt példányok utánvét mellett is elküldetnek.— Megjegyzendő, hogy Csávolszky röpirata nehány nap múlva német, tót és oláh nyelven is meg fog jelenni. Pest, 1872. május 1. A baloldali országos végrehajtó bizottság. Fártürelmek. Midőn pár év előtt egy Kisfaludy ünnepélyen Gyulai Pál azt mondá, hogy bizony a politikai pártvéleményeket és üzelmeket a tudományos és társadalmi életbe is be kell vinni, azt hittem tréfál, és épen oly tréfás modorban visszautasítottam. A közelebbi napok azonban arról győznek meg, hogy Gyulai ur szavai komolyak voltak; nemcsak, hanem hinnem kell, miszerint a kormány épen ő tőle kapja utasításait s csak várjuk a Budapesti Közlönyben a szokásos megszólitásu okmányt: „Kedves lovag Gyulai!“ E lapok hasábjain eléggé meg voltak róva azon jelenségek, melyek arra mutattak, hogy a kormány a magyar király szent és sérthetlen tekintélyével kívánja gyarlóságait fedezni; eléggé helytelenítettük azt is, hogy a szintén pártok fölött állónak igényelt képviselőházi elnökszékről olyasmik mondattak el, melyek azon hely méltóságát és pártnélküliségét meg nem illetik. De mit szóljunk ahhoz, midőn az országos költségvetés terhére eső hivatalos lap a „Budapesti Közlöny“, mely nem elégedett meg az országgyűlési események egyoldalú, ferde feltüntetésével, mostanság a jobboldali képviselők kortesbeszédeivel tölti be lapjait, s midőn a 171 hivatalos színezetű lapok, mint épen a tegnapiak egyike, a tisztviselőket a szabad választás meggátlására izgatja. Az illető lap ugyan Pestmegyére hivatkozva izgatja a somogymegyei tisztikart, de sem a pestmegyei tisztikar törvénytelen eljárására nem hivatkozik, sem azt nem írja körül, minő „erélyt“ követel Somogy megye tisztikarától. Törvénytelen, erőszakos eszközök alkalmazását talán? Reméljük nem. De nem is Pest megyére, hanem a baloldali sajtóra kellett volna hivatkoznia, s fölmutatni egyetlen oly esetet, hár ez a hatóságot valaha hasonló eljárásra izgatta volna. Valóban urak, ez eljárásnak nehéz nevet adni. Önök pártjánál van a hatalom, a hivatalnokok százezernyi hada, a többség s még talán sok egyéb is- Nálunk nincs egyéb, mint a meggyőződés erős és tiszta hangja. Mi azért soha sem fordulunk az erőszak és igaztalanság eszközeihez; baloldali megyéinkről nem tud senki fölhozni a nógrádihoz hasonló eseményeket melyről önök maguk is bevallják, hogy a belügyminiszernek egész tekintélyével kellett azt fedeznie. Ha önök erőszakos, törvénytelen eljárásra izgatnak, akkor saját maguk ellen fognak szegénységi bizonyítványt kiállítani , mert ezáltal azt tanúsítják, hogy sem valódi többségük, sem igazságuk nincs, mert saját pártjukat a nyershatalom eszközeivel kell támogatni. De tessék elhinni, azon kívül, hogy a hatósági közegek tekintélyét rontja, hogy a társadalmi élet rendjét fölforgatja, — még üzletnek is rész üzlet az. Legalább 1869-ben, épen Somogyban is azt lehetett tapasztalni, hogy épen azon eljárások, melyek némileg az erőszakolás bélyegét hordák magukon, tették azt, hogy az ellenzék mind jobban egygyéforrott, s végül oly nagy diadalt aratott. A jobboldali sajtó e szerint még saját Az álmokat álmodozók. (A pesti kopogó szellemek. — Sacher M.noeh beszólja. — Ifj. b. Vas Miklós könyve. — A Spiritismus és irodalma. — Vallás-e vagy tudomány ? — A mi a léleklátóknak uj szarvat adott.) II. (y. y) A Spiritismus kiindulási pontja sajátlag az asztalmozgatás volt, mely 1848-ban, Amerikában kezdődött. Akkor mi még mit sem