A Hon, 1872. június (10. évfolyam, 125-149. szám)
1872-06-01 / 125. szám
szavait! Nem hisszük, vagy félreértésnek tartjuk , mert nem képzelünk józan eszü magyar embert,ki elítélje Erdély politikáját, mely megmenté a magyar alkotmányt és nyelvet, irodalmat; elitélje Tököly és Rákóczy szabadságharczát és oda adja a babért Pálfynak. Hisz ha Pulszky úr ennyire ment, folytathatta volna a képet és elitélhette volna 1848-t is eleitöl végig — és azután a Pálfy Mórok, Forgáchok politikáját kellett volna megdicsérnie , — „mert a rendet és nyugalmat s ebben az enyhülést meghozta.“ Borzasztó szülyedés a moralitásban ! Hisz ha Pulszky úr csak enyhülést kiván és rendez, akkor azt megtalálhatta Bach alatt is, akkor kár volt garibaldiskodni, szabadkőmüveskedni, kossuthoskodni, sőt akkor Deák Ferenczet is elitélte ön.* * * Ha Pulszky ur elég cynismussal bir a nemzet szabadságharczait elitélni, akkor nem bánjuk, hogy elitéli a mi politikánkat is, sőt ebben következetes is; de legalább legyen logikája és ne keverjen össze olyan dolgokat, melyek együvé nem tartoznak. Mert, hogy Kuba és Trencsényi Csák históriája, Erdély különválása és a Rákóczyak politikája mikép fűződik össze, mikép bizonyít egyformán a jobboldal politikája mellett és a baloldalé ellen, azt a mi véges eszünkkel felfogni képesek nem vagyunk. Pulszky úr itt egyszerűen elferdíté a történelmet — a korteskedés kedvéért. * * * Pulszky úr azt mondja, hogy nem Tökölynek és Rákóczynak ad igazat a „történetíró, hanem „Széchenyinek és Pálffynak“ — ez is ferdítés. Mert még magyar történetírótól ezt nem olvastuk és ha ön Szalayt, Horváth Mihályt a „költők“ sorába igtatja, arról mi nem tehetünk. * * * De még pártszempontból sincs igaza Pulszky úrnak, mert ha ő a „rend és nyugalom“ politikáját helyesli és ebből a szempontból ítéli el Erdély és Rákóczyak politikáját, akkor elitéli nemcsak 1848-at, hanem Deák Ferenczet is, ki mégis csak birt annyi 48 as erővel, hogy Bach „rend és nyugalom“ politikájában“ nem talált enyhülést, mely Pulszky ur fáradt lelkiösmeretének főczéja a politikában. * * * „ Pulszky cinikus ember, tehát őszinte. Ő a kamarillát is védelme alá fogja és azt mondja, hogy a horvát lázadásban nem ez a hibás , hanem Magyarország, narrt a „horvátok törvényeinkkel, tényleges állami viszonyainkkal” nem voltak megelégedve és ezért lázadtak fel. No lám, milyen szépen halad Pulszky politikai moralitásában. Ezt tovább nem is feszegetjük. De van a dolognak egy másik oldala. Ha Horvátország elégületlenségét 1848-ban Pulszky indokolni tudja, akkor most is indokolhatná, 6zt csak most lehetne indokolni, mert csakugyan megmondják, hogy az 1868-ai törvénnyel megelégedve nincsenek — és mégis a jobboldal azt mondja, hogy nem ez a baj, hanem a pánszláv és cseh izgatások. De kérem, hisz ha Pulszky felmeni a kamarillát,és az ország viszonyaiban keresi a bajt, akkor miért keresi most a baj okát a jobboldal a külső izgatásokban ? Pulszky tehát felmenti a kamarillát, de vád alá fogja a jobboldalt. Gratulálunk neki!* * * Pulszky cinikus ember, neki az elvek játékszerek. Bizonyítja ezt az is, hogy kereken kimondja Gyöngyösön, hogy ha tőle „katholikus“ beszédet kívánnak, mond ő olyant is; és csakugyan a Garibaldi meghittje és a szabad kőmivel azt ígéri Gyöngyösnek, hogy a jusplacetit eltörli és a katholika egyház „jószágainak“ fundatióinak kezelését ennek egészen átadja. Ennél többet Simor prímás sem kér — tehát megegyeztek. De mit mond ehez Garibaldi és a szabadkőmives páholy? Dh ezeknek tud Pulszky úr máskép beszélni is. Nála a beszéd és politika sok „hangot“ ad. Csak azt szeretBék tudni, mit akar Gyöngyös elérni Pulszkyval ? Mert beszéde semmi jót nem ígér. Csak a „Pesti Napló“nak tetszik az, mely nem átalja igy kidicsérni: „Pulszky nagy körvonalakban feltünteti az összes magyar pártharczok történetét, s ehhez a hazaszeretet felbuzdulása s a megsértett jog szent védelmének történetei mellett a fanatismus és olygarchiai küzdelmek képeihez fűzi reflexióit. Szent Isten! mennyi butaság van ily kevés sorban, vagy ha nem az, mily sülyedtséget tanúsít e kevés szól Magyar keleti vasat. A pénzügyi jelentés az esti lapunkban közlöttek után így szól: Az első, t. i. nagyváradkolozsvári szakasz, az állam részéről már építés alá vétetett; itt tehát az építési munkákat a már meglevő tervek szerint kell folytatni és befejezni. Az engedélyezett hálózat többi 60 mértföldjére vonatkozólag előbb a traciozási munkálatokat kell megindítani, az általános és részletterveket kidolgozni és jóváhagyásukat kieszközölni, a bejárást megtartani, mielőtt a tényleges építés kezdetét vehette. Az általános tervek 1869. ápril 19. és deczember 16-ka közt jutottak a magas kormány elé, s utóbbi részéről 1869. július 2. és 1870. ápril 20- ka közti időközben intéztettek el. Már ezen előterjesztések alkalmából az építés előmenetele jelentékeny halasztást szenvedett, miután a tervek megvizsgálása és jóváhagyása nem azon gyorsasággal következett be, melyet a befejezési határidők rövidsége föltétlenül megkívánt volna. Az általános tervek kidolgozásánál egyszersmind annak czélszerűsége is kitűnt, hogy az engedélyokmány kéti határozata változtatásnak vettessék alá. Az 1868. XLV. t. ez. 2. §-ának b) pontja ugyanis azt rendeli, hogy a marosvásárhelyi szárnyvonal Gerendnél ágazzék ki a fővonalból. Hogy a fővonalat rövidebbé tegye, a törvényhozás, a minisztérium indokolt előterjesztése alapján a fentebbi határozmányt az 1869. XXIX. t. czikkben oda módosította, hogy az érintett kiágazás Székely-Kocsárdnál eszközöltessék. Az 1870. XLVII. t. cz. továbbá az engedélyokmány azon íreghatározmányát, mely szerint a nagyvárad-kolozsvári fővonal Kolozsvárról Pata és Bocs felé vezettessék, a fővállalkozók, illetőleg a társaság kérelme folytán oda módosította, hogy a vonal Kolozsvárról P.-Szent-Miklós és Kolos felé, innen a Virágosvölgyben Gyéresre vezetendő. Ezenkívül az engedményeseknek kötelességévé tette, hogy Gyérestül Tordáig állambiztosíték nélkül saját költségükön szárnyvonalat építsenek, azon építési könnyebbítések fejében, melyek a társaság részéről ajánlott terv szerint az engedélyokmányban kijelölt irány ellenében a vállalkozónak előnyére szolgáltak. Az általános terveket a részlettervek tanulmányozása, kidolgozása és előterjesztése követte és ezek után jött a bejárások eszközlése. Ezen tervek elintézésénél is, valamint a közigazgatási bejárási bizottmányok kiküldésénél a magas kormány eljárása új időveszteségekkel volt összekötve, úgy hogy néhány szakasz tulajdonképp építésére csak alig néhány hónap maradt, így például a medgyes-segesvári vonalrész részletterveinek jóváhagyása 8 hónapot ven igénybe, úgy hogy kiépítésére, a törvényesen megállapított megnyitási határidőt tekintve, 3 hónap, sőt a keczekocsárd-felvinczi vonalrész számára csak 12 havi idő maradt. Ez által az engedélyokmány 7. §-a határozatának megtartása, mely szerint az építést 4 hó, illetőleg egy év alatt meg kellett volna kezdeni, legnagyobbrészt az engedélyes hibáján kívül lehetetlenné tétetett. Az általános és részlettervek elkésett jóváhagyásai természetesen maguk után vonták azt, hogy az abnormális tárgyak terveinek és más előterjesztményeknek benyújtása és jóváhagyása, mint például a hídterveké, a pályaudvarok és őrházszétosztások szinte elkéstek, de még ezen elintézések sem következtek mindenkor a szükséges gyorsasággal be. Példaképen felhozzuk, hogy az ártéri hidak hossza a Maros partjánál Kocsárd mellett a tövis-balázsfalvai vonalon a magas kormány részéről csak 1870. decz. 28-án határoztatott meg, már pedig ezen szakaszra 1870. deczember elseje van megnyitási határidőül kitűzve. Eltekintve ezen, sem a fővállalat, sem a társaság által nem okozott s általuk el sem hárítható késedelmektől, a m. kormány egyik direct rendelete is, mely az uj kisajátítási törvény alkalmazására vonatkozott, igen hátrányos hatást gyakorolt az építési munkák előmenetelére. Az 1870. márc. 31-én kelt miniszteri rendelet ugyanis azt határozza, hogy az 1868. LV. t. czikk a magyar keleti vasútra is alkalmazandó, noha ama törvény sokkal későbben keletkezett, mint az engedély-törvény és visszaható erővel el nem láttatott. A m. keleti vasútnak a már többször idézett engedélytörvény megadja a jogot, hogy a kisajátítást a létező törvények s az 1868. Vili. t. sz. 7—12. §§-ainak értelmében foganatosíthassa. Érvényben az engedélyezés idején a kisajátításra vonatkozólag egy 1857-ben kelt miniszteri rendelet volt mérvadó, mely a kisajátítási terv jóváhagyását a kormánynak tartotta fenn. Az 1868. VIII. t. er. 8. § a megengedi, hogy a kisajátítási terv végleges megállapítása után az építési munkálatok azonnal kezdeteket vehessék, de csak az adókönyvben fölvett tiszta jövedelem húszszoros értékének letéteményezése mellett. Az új kisajátítási törvény megengedi ugyan (30. §.) az építési munkák megkezdését a megállapított kisajátítási terv alapján, de csak akkor, ha a közlekedési miniszter azt sürgősen szükségesnek nyilvánította s csak a harminczszoros tiszta jövedelem letétele mellett. E törvény szerint a terv elkészítésének is a közlekedési minisztérium intézkedése alapján bizottságilag kell történnie s ellenében felfolyamodások adhatók be, melyeknek véglegesen elintézésére a minisztérium van hivatva ; csak akkor, ha mindez megtörtént, kezdhető meg a közlekedési miniszternek kinyerendő jóváhagyásával az építkezés. Ezen eljárás az építésre legalkalmasabb időben az épités haladásában olynemű késleltetéseket okozott, hogy a vállalat a társaságnál ismételve tiltakozás emelt minden következmény ellen, mely a megnyitási határidők be nem tartásából keletkezhetnék. Az igazgatótanács ennek folytán 1870. junius 7-én a közlekedési ministeriumhoz indokolt felterjesztést juttatott, melyben az 1870. március 31-én fent idézett rendelet jogellenes és káros voltát bebizonyitá s azon sürgős kérelmet terjesztő elő, hogy a magyar keleti vasútra azon törvényes határozmányok hagyassanak érvényben, melyek az engedély tárgyalásakor s a megnyitási határidők megállapitása alkalmával szem előtt tartattak. A nagyméltóságu közlekedési ministerium ezen előterjesztés folytán indíttatva érzé magát 1870. jl. 1 én kelt rendeletével a felhozott indokok helyeslése mellett megengedni, hogy bizonyos, a rendeletben megjelölt községekre nézve az építés még a kisajátítási terv megállapítása előtt a tiszta jövedelem harminczszoros értékének letétele mellett megkezdethessék. Ezen rendelet késő segélyt hozott ugyan, de részben még ez is meghiúsult azáltal, hogy egyes hatóságok épen ott, hol az idő legszűkebben volt kimérve, a ministeri rendelet alapján kezdett építést rendkívüli bírságok alkalmazása után erőszakosan megakadályozták. A hatóságokkal és törvényszékekkel való sűrű érintkezések alkalmából általában mindinkább érezhetőleg kitűnt, hogy a modern jogállam intézményeinek színvonalán álló engedélyokmány Erdély intézményeivel az egész vállalat hátrányára erős ellentétben áll. Az építés előmenetelére nézve további akadályok az utolsó évek rendkívül esős időjárásából keletkeztek, mely az utakat az év */« részében járhatlanokká tette,a pályaépítéshez szükséges ipartermékek és nyersanyagok szerzését, valamint az elegendő számú munkások előteremtését és élelmezését jelentékenyen megnehezítette. Az építés kivitelének ezen akadálya és nehezítése hozzájárult ahhoz, hoggy az építési munkák haladása általában nem volt olyan, minő tekintettel azon érdekre, melyet az állam, a társaság és az építési fővállalat a pálya mielőbbi létrejöttében fűztek, kívánatos lett volna. Az pedig, mit ily viszonyok közt a munkák utólagos siettetése által pótolni lehetett, és a siettetés miatt sokkal több pénzbe került. Azon panaszokhoz, melyeket a fővállalkozók az építés lentebb vázolt késedelmezése alkalmából a társaságnál emeltek, újak csatlakoztak, melyek a kormánynak az engedély-okmány határain kívül eső közvetítéseiből keletkeztek. Az igazgatótanács kénytelen volt az építési vállalat tiltakozásait elfogadni s a maga részéről szinte tiltakozó felterjesztések intézése mellett a kapott rendeletek végrehajtását a fővállalkozóknak meghagyni. Mi a vállalkozók által előterjesztett munkakimutatások benyújtását és kifizetését illeti, az ide vonatkozólag az építési szerződésben pontosan előírt eljárás következő volt: A fővállalkozók köteleztettek munkakimutatásaikat a következő hónap első 14 napja alatt benyújtani, s a társaság azokat a benyújtást követő 14 nap alatt kifizetni tartozott. Ezen kimutatásokban az előző hónap alatt végrehajtott összes munkák és beszerzések, ideiglenes művek és szállítások fölvehetők voltak különbség nélkül arra, vájjon azok tárgyai még termelési helyükön, vagy a vonalakra állítva, a történt átvétel után a műhelyekben, vagy hajókra rakva találtattak. A társaság megalakulása után azonnal Waring testvérek az építési szerződés 5. pontja alapján előleges kiadásaik mint a tanulmányozások és más kiadások számlájára névleges értékben 870,000 ftot kaptak. Ez összegnek, valamint a társaság igazgatási költségeinek fedezésére az építési tőkéből eleve elkülönített 715,000 ft (névsz. ért.) levonása után, a tulajdonképesi építésre 73,458,750 frt névsz. érték maradt. Ezen összeg az engedély-okmányban felsorolt négy szakaszra a Bordereau-Regulateur 3. pontja szerint, tekintettel a hálózat összhosszára s minden egyes szakasznak feltételezett hosszára, következőleg osztatott fel: I. szakasz hossza 20.12 mértföld 18.300,000 frt, II. szakasz hossza 29.4 mértföld 27.470,000 frt, III. szakasz hossza 6.0 mértföld 5 475,000 frt, IV. szakasz hossza 24.7 mértföld 22.213,000 frt. Ezen részösszegeknek a végrehajtandó munkák és szállítmányok egyes fajaira való szétosztása az építési szerződés értelmében utólagosan történt a vállalkozók s a társulat főmérnöke közti egyetértéssel, az igazgatótanács jóváhagyása mellett, miután a közbeeső kamatok fedezésére a törvényes határidőknek megfelelő érték a részösszegekből levonatott. A teljesített munkák és szállítmányok százalékai szerint azután a benyújtott kimutatások a főmérnök érdemleges indítványa s az igazgatótanács bizottsága részéről eszközölt felülvizsgálat alapján kifizettettek és pedig az angol-osztrák bankra szóló utalvány által, mely a társulat alakítása óta mint annak fizetési helye és bankárja működött. A kimutatások értékéből az építési szerződés 13. pontja értelmében 10 °/o mindaddig levonatott, mig ezen, biztosítékul szolgáló levonások 1. 200,000 frt erejét el nem érték. 1870. október haváig a föntebbiek szerint összeállított kimutatások minden kiváló nehézség nélkül kifizettettek. 1870. október havától azonban a fővállalat novemberben 21/* millió nominális értékről szóló kimutatást terjesztett elő. 1870. november 16 án azon határozat hozatott, hogy a kimutatásra egyelőre csak 1 millió frt nonaért előleg adatik, a maradék pedig csak akkor utalványoztassék ki, ha a vonalakra azonnal kiküldött két műszaki közeg az építési munkák és szállítmányok állapotának beható megvizsgálása után a helyszínen azon meggyőződést szerzi, hogy a kimutatásban fölszámított százaléktételt a tényleges szolgáltatásoknak legalább megközelítőleg megfelelnek. Egyidejűleg a vállalkozók felhívatták, hogy kötelezettségük szerint a főmérnöki állomásra a legrövidebb idő alatt alkalmas egyéniséget hozzanak ajánlatba. November 20 án s a következő napokon a vonalról sürgönyök érkeztek, hogy a vállalat alkalmazottainak felmondott, a munkásokat elbocsátotta s a munkák folytatását beszüntette. Az idevonatkozólag hozzá intézett hivatalos felszólításra Waring testvérek helybeli fő meghatalmazottja azt válaszolt, hogy az építési szerződés II. pontja értelmében a vállalatnak joga van munkaerőit tetszés szerint korlátozni vagy szaporítani, anélkül, hogy a társaság ez ügybe avatkozhatnék , különben a távirati jelentések alaptalan túlzások és ferdítések lennének. Ezen események a közlekedési miniszer úrnak is haladéktalanul tudomására hozattak, s az igazgatótanács november 24-kén rendkívüli ülést tartott, melyen Waring Károly és Vilmos urak személyesen megjelentek, s a tényállás meghallgatása után előbb nevezett saját és testvérei nevében azon nyilatkozatot adta jegyzőkönyvbe, hogy ők jövőre a társulatnak mindazon eszközöket és segédszereket rendelkezésére bocsátják, melyeket az a korlátlan ellenőrzés gyakorlására szükségesnek tart, s hogy ők szilárdan el vannak határozva a hálózatot mindenesetre befejezni ; kiemelvén egyúttal, hogy az építési munkák részleges beszüntetése azért rendeltetett el, mert az 1>2 millió frtnyi összeg nem remélt visszatartása folytán nem voltak azon helyzetben, hogy a munkásokat tovább fizethessék. Ezen nyilatkozat következtében és miután Waring urak az építési munkák folytatására nézve azonnal intézkedéseket tettek, másrészt mivel a szolgáltatások megvizsgálására kiküldött közegek kielégítő eredményeket jelentettek, az igazgatótanács indíttatva érezte magát a kimutatás felülvizsgálása után az illető pénzösszeg maradékát utalványozni. A munkák azonnal tényleg fölvetettek ugyan, azonban többé nem oly mérvben, mint az, tekintettel a határidők túllépésére, szükséges lett volna. Az igazgatótanács ide vonatkozó kérdéseire és felhívásaira a fővállalkozók kijelentették, hogy a beállott télnek az építés folytatására úgy is kedvezőtlen idejét arra használják fel, mikép az építési személyzetnek mulhatlanul szükségessé vált újjászervezését s az aránytalanul felcsigázott munkabérek leszállítását eszközölhessék. Miután a felhozott indokok az igazság minden látszatával bírtak s az igazgatótanács jól tudta, hogy a vállalat átlag 20%-kal drágábban dolgozik, a nyilatkozatok megnyugvással fogadtattak s a november, deczember és január havi kimutatások minden fennakadás nélkül folyóvá tétettek, és pedig annál inkább, mivel a bennök felvett tételek legnagyobb részben szállításokra vonatkoztak. 1871. január 13-án a fővállalkozók a társaságnak emlékiratot nyújtottak át, melyben az igazgatótanácsot a vállalat hangsúlyozott érdekében fölhívták, hogy a magyar kormánynál haladéktalanul lépéseket tegyen s kieszközölje, miszerint megengedtessék, hogy az engedélyezett vonalak a 7. engedély 23. §-ában megjelölt hat szakasz helyett egymásután jobb felosztásban s rövidebb szakaszokban nyittathassanak meg. Az igazgatótanács megértette a kérelmet s a fővállalkozók e lépésében megerősítését vélte láthatni azon komoly szándéknak, hogy a kiépítést befejezni óhajtják. Csakhamar ezután és pedig 1871. február 8-án azonban a fővállalkozók teljmeghatalmazottja egy második és sokkal terjedelmesebb emlékirattal lépett a társaság elé, melyben határozottan kijelentette, hogy az építési munkákat tartalék nélkül s a kellő megnyugvással mindaddig ne folytathatják, míg felszámított veszteségeik s kiadási többleteik kártalanítására s az emlékiratban felsorolt, az építés gyors előmenetelét hátráltató minden akadály eltávolítására alkalmas intézkedések nem tétetnek. Ezután a jelentés az emlékiratra tér, melyről legközelebb. Vidéki levelezés. (Az összeíró bizottság visszaélései.) Hosztód,máj. 25-én. A Zala-Szt.-Gróthi vál. kerület ambuláns összeíró küldöttsége f. h. 23-án Hosztódon tartotta összeírását. Meghívta oda Hosztód, Rigács, Megyes, Szegvár, Galsa és Sárosd községek lakosait a végett, hogy akik képviselő választói jogukkal élni akarnak, beírassák magukat a választók lajstromába. A meghívás kiszámításuk szerint a kitűzött idő előtti nap késő estvéjén hordatott a megnevezett községekben szét, azért a mint a következés megmutatta, hogy az érdeklett feleknek ne legyen idejük a választói jogosultságot igazoló okmányokat beszerezni. Történt pedig az eljárás e kép.A küldöttség elnöke,Szili Dezső,ki szeniori hangon azt jelentette ki a balpárti választók bizalmi férfiainak, az idő rövidsége iránti óvástételre, hogy a neki előtte való napokban Rezin és Tátikán majálisozni kellett. Ezt csakugyan mint legény ember részéről, figyelembe kell hogy vegyék a komolyabb gondolkozású emberek is. Karakterisztikumkép : ki ez a Szili Dezső ? Botka hosztódi birtokosnak haszonbérlője. Botka birtokos direct adóját a bérleti szerződés szerint teherkép magára vállalta, s annak annyival kevesebb árendát fizet, — s ezért a jobboldali korifeusok a megyei virilisek sorába csempészték nevét. Személyes érdeme: guökerozni jól tud, okulát visel, czipőben jár,—mert a kalocsnyi nyáron nem divat, — mint valami pesti arszlánnak, hosszú divat körmei vannak ; de a mi a főérdeme, mi által az elnökségre minősíttetett, azt hisszük, hogy ez kitűnő jobboldali kortességének tulajdonítható. Hiszen a jobboldali krónika fekete pontjai az ilyféle gyász vitézek lesznek a magyar történelem hu kimutatása szerint a jövőben. Az összeírás 1. hó 23 dikán reggeli 8 órakor vette kezdetét. — Először beszólították Hosztód községet. — A hosztódi tudvalevő jobboldali lakosoknak, üdvözlő fejbólintásokkal, a „úgy is tudjuk jogosultságukat“ szavakkal egymás után neveiket nagy sietve az igazoltak közé feljegyeztette mint elnök, összeíró társaival. De volt azok között egy baloldali szomszédja : Hencz Flórián, kinek azt mondá: „Flóri bátyám, én magát nem ismerem, — mi oknál fogva akarja magát régi joggal bejegyeztetni? hisz nem tudja magát igazolni. Az értelmi osztályba beírjuk, vagy ha tetszik jövedelmi adója után is. Erre Henczur Oszkár fiát is fel akarván íratni, felszólította a küldöttség egyik tagját,Szűcs István urat, dergecsi bérlőt, vallja be, ha ő láttae ármálissukat? Mire ő azt felelte, miszerint ő azt biztosan tudja és látta, hogy a Hencz család czimeres nemes, s más érdemes jelenlévők is úgy nyilatkoztak, hogy annak tétele bizonyos, azonban Szili úr mindaddig Tamás maradt, mig a déli ebéd közben ki nem hütötték kollégái. Annál könnyebben beemelte Hirsch Sámuel hosztódi jobboldali korcsmárost, mig az ennél sokkal több adót fizető Spitrer Benedek szegvári kocsmáros a közp. választmányhoz utasitatott reclamálás végett, — bűne lévén az, hogy baloldali, —■’ s akképpen számolván, hogy ilyeseft ember a maga igazolása végett leendő költségeket, a mennyiben Z. Egerszeg a reklamálási hely igen távol van, majd úgy sem fogja ezen jogáért feláldozni. A Rigácsiak, Galsaiak, Megyesiek régi jogaikat kénytelenek voltak ármálisaikkal bebizonyítani, mely mind hagyján lett volna, de a kik távolról származtak a községbe, azokat óra járásnyira levő lakhelyekre eligazította keresztelő levelekért; a mint azon az apa neve előtt az anyakönyvi hiteles kivonat szerint a lelkész által egy N. Íratott, azt Szibur nem nemesnek, hanem Német, Nagy, vagy tudja Isten minek magyarázta. Mogyoróssy Sándor, galsai lakost egy ilyen keresztelő levéllel elutasított, mondván: ő az anyakönyvi kivonatokra mit sem ád, — erre Mogyoróssy azt mondta, hogy nemes levelük Sopronmegye iI. Ládony helységben van, ne kívánja azt az összeíró küldöttség,hogy annak megszerzése iránt költekezzék, hisz ő tudja igazolni a levelei között egyéb okmányokkal is nemességét; erre azt mondta Szili Dezső: no hát csak hozzon; ő elhozta a sopronmegyei répczemmléki szolgabiró által még 1820 ban kiállított vándorkönyvét, mivel nevezett egyén egyszersmind takácsmester is; s visszaérkeztével igy szólott a küldöttséghez: „Ed, tekintetes küldötség, a birtokivem előmutatásával, mert nemesi birtokom van, csakhogy az a hosztódi jobbágy állomány V.-ének területileg annyiból nem felelt meg, hogy 300 négyszögöllel kevesebb, noha polgártársaim bizonyítása szerint többet ér ez a hosztódi V. teleknél, szavazati jogomtól elültettem ; de gondolom, most már ez ellen csaknem tesznek kifogást? •• Megnézi a vándor könyvet az egyik küldöttségi tag, azt hitelesnek és elégségesnek találta, de mivel a harmadik küldöttségi tag ez időközben távol volt s magát T. T.-vel helyettesítette, ki Szili úrral egykorú, s mindketten inkább forgatják a „reitpeitslit“ mint forgatták valaha (nem a „Corpus Jurist“, mert hogy ez mi fán terem? azt sem tudják, hanem a Ciceró de oratorét sem, mert mindketten durván insultálva az ott jelen lévő polgárokat, azt jelentették ki , hogy annak sem tulajdonítanak semmi hitelességet sem, pedig tudjuk mi, akik a 48-ai idő előtti ivekből vagyunk, hogy az ilyen vándor könyveket az 1820 ik évben miért adta ki, s miért követelték a szolgabiróktól kiadatni az illető nemes személyek, az akkori idők szomorú emléke szerint, s annak árny oldalául, élesen kiáltó tény volt az, hogy az ilyen vándorkönyvek nemes levelet képviseltek, mert kinek ilyen vándorkönyve nem volt, azt a katona állításkor a verbuválók elfoglalták kötéllel. Több polgártársaink joga mellett felszólandó S. L. g .. . . i lelkész úr, ki köztiszteleten álló egyéniség, úgy szándékoltatott elnökileg e hallgattatni, mintha csakugyan, valósággal a Bach korszakban élnénk. Ezek után mindinkább és inkább ingerültebbekké váltak polgártársaink, sőt magunknak is attól kellett tartani, hogy az ilyen fontos helyeknek betöltésére alkalmazott magyarkák irányában utóbb a nép megfeledkezik magáról, ingerültségében tettlegességhez folyamodik. De hála Isten, ez a nép, melyről a subventionált lapok a maguk piszkolódásaikban úgy emlékeznek meg hogy csak nyers tömeg, eléggé érezte a mag, méltóságát, semmit egyebet nem követett el, mint ezen fentebb is jelzett henczegő két szél urfit kinevette, — és méltán, mivel maguk között még az is vita tárgyává lett, váljon a kiskorú gyermekek értéke után az életben lévő apa választójogosult e (?)! Körülbelül 200 baloldali választó közül negyed részét, különféle alaptalan okoknál fogva kihagyták, azon telivér jobboldali fogásokkal, hogy a kinek adókönyve jelen volt, követeltetett a birtokiv, a kinek birtokive jelen volt, követeltetett tőle adókönyvt ; sőt még olyanokat is elütöttek választói joguktól, kik már 7—8 éven át szüleiktől rájok maradt örökség tettleges bírása után 2-szer is éltek képviselő választási jogukkal, Szili úr által azzal indokolhatván ezen eljárás, hogy az 1869-dik évi összeírási lajstrom semmit sem ér. Bizony bizony, mondjuk, ezen küldöttség úgy viselte magát, mintha arra kapott volna pártfelettől utasítást, hogy a múlt országgyűlési jobboldal inrtenzióját a választók joga ellenében, eleve ez összeírásoknál is valósítsa. Ezeket csak azért óhajtjuk nyilvánosság elé hozni, hogy sajtó útján a közvélemény felvilágosítva legyen a visszaélések egyes botrányos eseteiről, s ítéljen majd a pártatlan történelem a jövőben a fölött, kik vetették el a szelet, ha vihar fogna bekövetkezni. Több igazolt baloldali. Külföldi dolgok. A francziák s a németek nem tudnak egymással tisztába jőni. Bármennyire erőlteti ideig óráig itt is ott is a nyugodtságot, a kérdések tárgyilagos felfogását: kitör e szinleges nyugalom álarcza alól a gyűlölködés. Ma a „Kölnische Zeitung“, a német sajtó eme legtekintélyesebb, s néha-néha legtárgyilagosabb közlönye ir a franczia-német tárgyalásokról, melyek a departementok elhagyása szempontjából kezdettek. Hogy mily nyugodtsággal, azt az úlabb közlöitekből ítélje meg az olvasó. „Kérünk benneteket — így is a nevezett közlöny — jó francziák, de rósz politikusok, ne beveskedjetek. Ha egyéb bajotok nincs, mint Bismarck túlságos követelései e tárgyalások körül, hát hiszen könnyű rajtatok segíteni. Ha ti jobbnak tartjátok, hogy mi nemcsak Belfortban, hanem benn maradjunk Reimsban, Epernayban, Nancyban, Toulban, Veráimban stb. is, míg ti a három milliárd lefizetésével foglalkoztok, hát minekünk édeskevés szavunk van ellene, mert fizetnetek kell mindenesetre, tisztelt szomszédaink, 1874. márcz. 1-re mindenesetre, ha mindjárt egyetlen egy departementokat sem hagyjuk is el akkorig.“ A nevezett lap rögtön ezután azt írja, hogy nem akarja a vitát keseríteni. Már pedig aligha el nem keseríti. A „Russky Invalid“ közli Kaznakov tábornok jelentését az általa megvizsgált 4, 6., 7., 8. és 10 dik számú orosz hadosztályok és az azokhoz tartozó tüzérdandárok állapotáról, mely jelentésből a következő főbb adatokat vesszük át: a) Ezen hadosztályok legénységének fele a legutóbbi két ujonczozás alkalmával besorolt fiatal katonákból áll. Külsejük igen jó, arczvonali (front) kiképzésük szintén, a czéllövészetbeni gyakorlatuk azonban még nem vezetett a kívánt eredményre. A tornászat mindenütt elég jó sikerrel taníttatott. A vivátgyakorlatokat szuronnyal a katonaság élénkséggel teljesítette; a rohamok erősek és találók, s kielégitőleg gpontosak. b) Az egyenruhánál itt-ott némely kisebb eltérések az általános szabályoktól tapasztaltattak. c) írni és olvasni körülbelül minden második közember tud ; de a régi katonáknál találkoznak még altisztek, kik írni nem tudnak. írás, olvasásban a tanítást a főtisztek végzik. A katonák ismerik a szolgálati kötelességeket, a fegyelmi szabályzatot, a császári család, a parancsnokok neveit és czímeit. d) A fegyelem szigorú. A fenyítettek száma 3 %-ot,a szökevényeké 0,3 — 1 %-ot tesz. e) Egy év folyama alatt 1000 emberre 400— 500 beteg és 10 halott esik. A belgrádi „Vidovdan“ stambuli levelezője szerint új miniszerváltozás áll küszöbön Törökországban ; most már herczeg Mustafa Fazil pasát emlegetik. KOköarÉLIK. — A színi tanodának vizsgái ma kezdettek meg mind a három drámai osztály elméleti vizsgájával. Holnap jun. 1-én gyakorlati vizsgája lesz az I-sö drámai osztálynak „Jer ide“ vígjátékot adják elő. Hétfőn jun. 3-án zene elmélet és történet, mind a négy operai osztálynak. (Nikolits tanár.) kedd 4-én I-sö drámai osztály: nyelvtan, széptan, II. dr. oszt. dramaturgia, III. dr. oszt. szinköltészet története (Szigligeti tanár); szerda 5-én: operai kisebb gyakorlatok (Boccolini és Langer tanárok); csütörtök 6 án zongora (Babits tanár); péntek 8-án: I. dr. osztály verstan, költészettan, illemtan, II. dr. osztály jelmeztan (Szigligeti és Szigeti tanárok), szomb. 13-án I. drámai oszt. gyakorlati vizsga; aztán vivas, táncz (Szigeti, Keresztessy, Campilli tanárok) ; vasárnap 15-én: gyakorlati előadások :„Egy nő, ki az ablakon kiugrik“ és „Choissy kisasszony.“ Az elméleti vizsgák a tanodában, az első osztály gyakorlati vizsgái a nemzeti színpadon d. u. 2 órakor tartatnak. Valamint az előadás is junius 15-én d. u. 2 órakor, mérsékelt