A Hon, 1872. július (10. évfolyam, 149-175. szám)

1872-07-10 / 157. szám

157. szám, X. évfolyam. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.....................................1 frt 85 kr. 3 hónapra ...... 6 hónapra...................................11 & » 60 „ Az esti kiadás postai kü­lönküldéseért » — nj felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Reggeli kiadás: HON Pest, 1872. Szerda, juL 10. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP.­­ Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. IN­RDF.TJELEK szintugy mint előfizetések a k­iadó-hiva­­talim *(ferencziek­ tere 7. szám) küldendők. Kiadó­hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Előfizetési felhívás. „A H 0­W“ X -dik évi folyamára. EMf fleszti af árait: Egész évre . . . ítSI ft — kr. Fél évre . . . 11 ft — kr. Negyed évre . . . 5 ft 50 kr. Külön elő­antési iveket ne­m küldik­k giát. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasz­­nálni, melyek Mraienteoitáge ti* írtig csak 5, 10 írton felül pedig tb krbs kerül. As előfi­­zetése­l a 9Hon kiadó­ hivatala“ csim alatt Post, fereresiek­ tere 7. bx. alá küldendők. A HÓIM kiadás­ hi­vatala. FEST, JULIUS 9. Codificationalis kísérletek. A Kormányunk alkudozásai Belgium­­mal a közbűnösök kiadására nézve, meg­hiúsultak, miután e kultur­állam azt kö­vetelte, hogy a területén, tőlünk jött megkeresésre előlegesen letartóztattak elfogatására a bírói rendelet 21 nap alatt kiadassák, azaz : ügyek ez idő alatt tár­­gyaltassék, mert ő nem tartja egy sza­bad állammal megegyeztethetőnek, hogy valakit puszta gyanúból 21 napnál to­vább fogva tartson. Mi ennek a feltételnek ez időszerin­ „gyors igazságszolgáltatásunk“ szerve­zettsége daczára sem vagyunk képesek eleget tenni és így alkudoznunk kell Bel­giummal, hogy elveit megtagadva, a mi kedvünkért, tovább tartsa fogságban az embereket. Törvénykönyvünk hiánya és törvény­kezésünk rendezetlensége oka ennek is, és most láthatjuk, hogy e hiányok nem csak bel­károkat, de szégyent is okoznak nekünk, és hitelünket rontják, mert most a belga kormány aligha sok hittel és bi­zalommal fog viseltetni a mi viszonyaink biztonsága és rendezettsége iránt, minek hallatára a belga pénz­piacz is más véle­mén­nyel lesz irántunk. Ebből láthatjuk, mennyire égető szük­ség reánk nézve a büntető­jogi és tör­vénykezési reform. Egy más hk­ is megszomorított. Portu­gáliával hasonlóan nem sikerült a közbű­nösök kiadására nézve megegyezni, mert ez államban a halál­büntetés el van tö­rölve és igy azon bűnösöket, kik nálunk halállal bűntettetnek, nem akarja kiszol­gáltatni, mert elveivel ellenkezik a halál­­büntetés és nem akar embert öletni más által, ha maga nem öl. Ebből megint hátramaradásunk egyik szégyenítő eredménye tűnik ki és ismét­­ csak a reform szüksége következik. Tehát fogjunk a codificatióhozl­ Azaz, fogjunk ehez már komolyan. Egy pár éve költünk már egy „codi­ficationalis bizottságra, el is ment e czí­­men valami 100 ezer forint, de gyakor­lati hasznát még egy §=ban sem láttuk. Láttunk nyomtatott munkálatokat e bi­zottság egy tagjától — de a gyakorlati szakemberek véleményét fejezzük ki ak­kor, midőn azt mondjuk, hogy bár ne lát­tuk volna. Egyébiránt e bizottság működését leg­inkább elítélte az országgyűlés az­által, hogy soha hasznát nem vette és a kor­mány az­által, hogy most gondolko­zik egy codificationális bizottság alakítá­sáról. Mintha a ministériumokban sem az ügyekkel, sem az emberekkel ismerete­sek nem lennének, csak sok év lefolyása és sok költség után győződnek meg va­­mely experimentum hasznavehetetlensé­géről. Sok pénzbe, sok időbe került az adóen­­quete működése és munkálata. Most a ko­fák sajtot takarnak bele, maga a pénz­­ügyminister hasznavehetetlennek mondá. Sok pénzbe és sok időbe került a co­­dificationális bizottság is : most mást akar­nak teremteni és a mostaninak munkála­tait haszontalannak tartják. Attól félünk, hogy egy újabb költséges, de haszontalan experimentumra van kilátásunk. Az a hír, hogy nem az igazságügy, ha­nem a miniszerelnöki osztályban fognak egy „törvényelőkészítő bi­zottságot“ felállíttatni, és már név­­szerint emlegeték annak 3 tagját. A tervet csak töredékes hírlapi közlésből ismerjük, de ez és a név ben­nünk gyanút keltett. Kifejezzük jó eleve azt, hátha figyelembe veszik. Nem látunk benne sem határozottsá­got, sem önállóságot, és így czélszerűnek sem tartjuk. Épen olyan formán hangzik az egész terv, mint mikor önálló bankrendszer fel­állítása, illetőleg előkészítése helyett, Tre­­fort indítványára a kormányt „j­e­g­y­f­o­r­­galmi központi közeg“ előkészí­tésével bízták meg. Látjuk , hogy a határozatlanságnak eredménytelenség volt az eredménye. Mi lesz az a „törvény-előkészítő bi­zottság“ ? Ha az igazságügyministérium lakásá­ból átteszik e bizottságot az elnöki palo­tába, ha 38,600 frtba kerülő,megszaporított személyzete lesz, mint tervezve van, azzal még mit sem nyertünk. Ha Szilágyi Virgil helyét Szilágyi Dezső foglalja el , még abból csak neki lesz haszna és gyönyö­rűsége. Itt a mű­ködési kör és a kormányhoz való viszony a döntő. Mi a mostani codificationalis bizottság ? Egy pár ember (nem szerencsésen vá­lasztva) meg volt bízva, hogy írjon egy-egy törvénykönyvet. A többi az egyes ministeriumok törvényeit — sajtó alá rendezte. Az eredmény ösmeretes — semmi. Vagy legalább nem az, a­minek lenni kellett volna. Mert ez ál­tal semmiben a törvényhozás működése elő­mozdítva, rendszeresítve nem volt — törvénykönyv pedig létre nem jött. Attól tartunk, hogy az elnöki palotá­ban tervezett „törvény-előkészítő bizott­ság“ sem fog czéljának megfelelni. Mert, ha miniszteri hivatalnokokból fog az álla­­m­, akkor ugyanazon erők fognak dol­gozni a központban, melyek a szak­osz­tályokban. Tehát sem idejük, sem tehet­ségük nem lesz arra, hogy a mostani szer­vezetlenségen segítsenek , és az irodai munka nem fogja megengedni a nagyobb mérvű munkát, milyen egy törvénykönyv készítéséhez szükséges. Lassan fogunk haladni , szervesség hiányában leszünk, mint eddig. A tervben említés van ugyan téve szükség esetén szakértők meghívá­sáról és ezek díjazásáról is, de vagy nem fogja a miniszteri hivatalnokok hiú­sága ezt megengedni, vagy az úgy heve­nyében kért és adott tanács a törvény­­könyv belbecsét és szervességét nem fogja emelni. A fellebbi elszórt vonásokból ki lehet venni, hogy milyen codificationa­lis bizottságot szeretnénk mi. Legyen szakemberekből és nem bureau­­kratákból alakítva; legyen önálló tanács­kozási testület, és nem burneu működésé­ről időszakonként (pl. hónaponként) tegyen j­elentést a minisztertanácsnak és a kormány által készített minden törvényja­vaslatot átdolgozva és indokolással nyújtson be az illető miniszter által (ha ez eredeti javaslatát akarná is tárgyalás alá vétetni­ az országgyűlésnek , hogy le­gyen ennek bírálati anyaga és szakkép­zettségi tájékozottsága. Így el lenne érve az, hogy a miniszté­rium csak arra adna ki pénzt, a­minek hasznát venné, felelősségével jót állana arról, hogy hiába pénzt és időt nem vesz­tegetünk és azon kívül az országgyűlés előtt állana az ügy egész európai állása és szaktudományi vívmányai. A ki látta, hogy országgyűlésünkön csak egy-két hiányos adat használtatik — argumentumul — az érezni fogja en­nek az utóbbi intézkedésnek szüksé­gét is. A ki tudja az eddigi codificationalis va­júdásokat — az helyeslendi a fellebbi eszméket. — Választási eredmények. Két győzelem registrálásával kezdjük meg e ro­vatot. Udvarhelyszéken, hol 1869-ben még igen törpe majoritásban volt az ellenzék, pártunk je­löltjei: Ugron Gábor és Orbán Balázs nagy szótöbbséggel választottak képvi­selőkké. Ez által a jobboldaltól két képviselői széket­ hódítottunk el. Megelégedéssel soroljuk e győzelmünket legelső győzelmeink közé s büsz­kén mutathatunk rá, mert oly kerület nyilatko­zott az ellenzék p­olitikáj­a mel­lett a közjogi kiegyezés el­len, ahol a szavazók száma meghaladja a 16 ezeret. Éljen a derék udvarhelyi székelység! Szabolcs megyének e sorok írá­sáig (esti 7 óráig), csak három kerületéből érke­zett hír. K­á­ll­a­y Ákos és L­u­k­á­c­s Ignácz megválasztatásáról már megemlékeztünk. A délutáni órákban a te­löki kerületből vettünk tu­dósítást, megválasztatott itt e kerület volt ellen­zéki képviselője, S­z­o­m­j­a­s József. Az eredmény eddig a következő: van össze­sen 136 megválasztott ellenzéki képviselő. Nem választott még öt kerület; ezek közül a múlt országgyűlésen 19 ellenzéki és 32 kerület jobb­oldali által volt képviselve.­­ A közös ha­dügyminister idei rendes költségvetésébe t­í­z­millióval vett föl többet a múlt évi összeghez képest, de az ő felsége elnöklete alatt szombaton tartott minisz­tertanács a tíz millióból kilencz milliót törölt, s így a hadügyminister rendes­ költségvetése még­is emelkedett egy­millióval. A rendkí­vüli költségvetésbe a taval megszavazott összeg­nél tizennégy millióval vett föl többet a hadügyminisztérium; ebből a miniszter­tanács tizenegy milliót törölt; a rendkívüli költ­ségvetés tehát a múlt évihez képest három millióval, 8 így az összes költségvetés négy millióval növekedett. Szépen haladunk! — Zágrábi hírek megerősítik a két párt közti egyetértés­­ létrejöttét. A tegnap éjjeli ülés igen zajos volt, de a felirati javaslat, Ma­­kanetz, Possilovits, Spun és Ferkics [heves ellen­zése daczára elfogadtatott. A szélsőbal a részle­tes vitában nem vett részt. Ma olvastatik fel har­madszor a fölirati javaslat s ezután a delegáltak és a regnicoláris küldöttség fog megválasztatni. — Holnap (szerdán) választás van: Hunya­dmegyében és Hátszeg városban. Hunyad megye hátszegi kerületében az ellenzék jelöltje Mara Lőrincz, a jobboldali jelölt Ken­­deffy Árpád, a marosvidéki kerületben az ellenzék jelöltje e kerület volt képviselője: M­a­k­­r­ay László, a kormánypárti jelölt Jordán Domokos. Hunyad megye a múlt országgyűlésen egy baloldali s egy jobboldali által volt kép­viselve. A kiházasitási egyletek. A kiházasitó és hasonló alapokra fektetett (születési és temetkezési stb.) társulatok ügyé­ben tartott szakértői értekezlet határozatai ille­tékes helyről vett értesítés szerint, igy hang­zanak. A kiházasító és hasonló alapokra fektetett társulatok fenállhatása következő feltételektől függ-I. Részvényekre alapított társulatok csak leg­alább 200,000 frtnyi alaptőkével alakulhatnak, melyre a működés megkezdése előtt 15% és 5000 biztosított tagot meghaladó minden 1000 tag után további 6000 frt. valósággal befize­tendő. A kölcsönösség elvére fektetett ily társulatok­nál a berendezési és szervezési költségekre legalább 30,000 frtnyi biztosítási alap szerzendő be, mely ha a tagok száma 5000 et meghaladja, minden 1o00 tag után 6000 frttal szaporítandó. II. A csoportok száma nem korlátozandó ugyan, de a társulat érdekében áll, oly tagtar­talékot fentartani, mely halálozás vagy törlesz­tés (storno) esetében a csoportok lehető hiányait fedezi. Hl. Egy és ugyanazon személy több csoportban is részt vehet, de egy csoportban csakis egyszer. IV. Gyermekeket a felnőttekkel egy csoportba felvenni nem lehet. V. Az egyes esetben a tagok által befizetendő házassági járulék minimuma azon hányadossal legyen egyenlő, mely ered, ha a kiházasítási összeg, ennek a tartalék javára esendő 5%-ra, és a kezelési költség összege, a tagok száma ál­tal elosztatik. A kezelési költségek és jutalékok fedezésére beszedett külön járulék egy külön számlán lesz elszámolandó és az egyesület mindennemű költ­ségei csakis e számla rovására teljesíthetők. VI. A belépti illeték a kiházasítási összeg leg­alább 5%-ját tegye. VII. A házassági járulékok, a házasság beje­lentése alkalmával fizetendők, ha azonban a bejelentett házasság nem köttetett, a befizetett járulék a legközelebbi házasságba fordítandó, vagy az előbb kilépő tagnak fizetésébe beszá­mítandó. VIII. A bejelentés a házasságot megelőzőleg 3 hóval bejelentendő, mely idő lejárta előtt a kihá­zasítási összeg nem követelhető. Ha e három hó lefolyta után a házasság nem igazoltatott, a be­jel­entés érvénytelennek tekintendő. IX. A társulat a belépéstől számítandó egy év előtt nem köteles a kiházasitási összeget kifizetni.­­ Minden egyes tag köteles belépti díj és házassági járulékok fejében a kiházasitási ös­­­szegnek 95%-át és a kezelési költségekre szük­ségest megfelelő összeget befizetni, és egy tag sem nyerheti kiházasitási összegét mindaddig, míg az említett százalékot teljesen be nem fizet­te, vagy járandóságából legalább a még be nem fizetett összeg le nem vonatott. Ez után fizetések vagy levonások a tartalékba helyezetdek el. A tagnak vagy örököseinek kivételes esetek­­ben,ha azoknak időközben beállott elszegényedé­se be van bizonyítva, a kiházasítási összeg egy része kiadható, de csak a befizetett járulékok erejéig. XI. Ha a tag legalább egy évig volt a társu­latban, és egész kötelezett tartozásának eleget tett, rögtön egész kiházasítási összegével kielé­gíthető, és részére a tagoktól semminemű dij nem szedendő­­ be, a megfelelő összegek részére a tartalékban készen állván. XII. A kiházasitási üzletet születési, temetke­zési vagy hasonló alapokra fektetett üzletek­kel egy társulatban csak úgy lehet egyesíteni, ha minden üzlet külön vagyonnal és elkülönítve kezeltetik, megjegyeztetvén, hogy ezen utóbbi . A „törvényelőkészítő bizott­ság“ tagjainak névsora, mint a „P. N.“ érte­sül, már a legközelebbi napokban fog megjelenni a hivatalos lapban. A bizottság alelnökéül F­a­­b­i­n­y­i Theophilt emlegeti. i „HÖH“ TAHCZAIA. Az arany ember. Regény öt kötetben, irta JÓKAI MÓR. Negyedik kötet: Noémi. Melancholia. (85. Folytatás.) Mihály a Balaton melletti lakba csak egy férfi cselédet vitt magával. néhány nap múlva azt is haza küldte, azon Ürü­gy alatt, hogy elég neki szolgálattételre a házra felügyelő vinczellér. Az pedig vén ember volt és hozzá még süket is. Valami kevés emberi nesz még maradt a kö­zeli fürdő vidékén. Az ottani egyetlen nagy bér­­ház tulajdonosa ott lakott családostul, azonkívül néhány uradalmi hivatalnoknak volt ott állandó lakhelye s a kápolnában minden reggel beha­rangoztak a misére. Egy este aztán a bérház tu­lajdonosa leánya névnapjára nagy dáridót csa­pott, sütöttek, főztek, a zsirláng kicsapott a ké­ményen, a bérház kigyuladt, fürdőház, uradalmi tisztilak, kápolna minden leégett; igy is maradt aztán egész tavaszig; a füstös romok közül min­den ember elköltözött. Most azután nem hallatszott a völgyi lak kö­rül emberhang sem, harangszó sem, csak a rop­pant tó titokteljes mormogása. Timár naphosszant elült a tó partján, hallgat­va annak rejtelmes beszédét; néha a legcsönde­sebb időben elkezd az zajlani, színe smaragd­zöldre változik egész a végtelen messzeségig olyankor,s e méla zöld hullámszín felett egyetlen vitorla nem jár: semmi hajó, komp, dereglye: mintha ő volna a holttenger. Csodálatos kettős ereje van e tónak: a testet megedzi, s a lelket elkomoritja. A mell felszaba­dul, az étvágy kegyetlenül követelő lesz, hanem a mellett valami méla bánatos érzés lepi meg a kedélyt, mely a regevilágba andalít vissza. A festői hegycsoportok a tó partjain még ko­ronázva vannak a közel­múlt hőskor várromjaival. Szigliget, Csobáncz várkertjeiben még zöldül a zsálya és levendula, miket az elmúlt családok as­­­szonyai ültettek oda; de a falak évről-évre roska­doznak, egy egy torony meredek fala daczol még csoda módon a zivatarral. És a­mit élők laknak, az is a múlandósághoz közelit. Maga a tihanyi hegyoldal folyton omladozik keleti oldalán, vén emberek még arra emlékeznek, hogy a kolos­tort támekerekkel lehetett körülkerülni; később már csak gyalogút járt el fala mellett; ma már épen a meredély szélén áll s a görgeteg kő egy­re hull alá Endre király tömör épülete alól. A hegytetőn fenn két tengerszem volt ;már az is ele­nyészett, az ut mellett puszta templom düledez; a falu helyén legelő van. S a nagy tó a belehul­ló kövekért özönvíz előtti csigakövületekkel fizet, kecskeköröm alakú kagylókat hány ki partjai­ra , és minden a mi benne lakik, oly idegen, oly különböző más vizek lakóitól, mintha ez a tó csakugyan egy elmaradt leánya volna az egykor itt árkodott tengernek, s még most is tartogatná emlékeit messze távozott anyja, a tenger után. Halai, csigái, kígyói, még rákjai közt is uralko­dó szín a fehér; azok más vizben nem laknak, iszapja kristálytűkkel van tele, miknek érintése éget és gyógyít; spongiája hólyagot húz a bőrön s egész vize édes és iható. Sok embert ismerek, a ki valósággal szerelmes a Balatonba. Timár is az volt. Óra hosszat eluszkált a csendesen ringató hul­lámban, s fél napon át járta alá s lel a partjait, s este későn alig tudott megválni tőle. Nem kereste mulatságát se vadászatban, se halászatban. Egyszer magával vitte a fegyverét, s ott felejtette valami fára felakasztva; másszor meg a horogjára akadt fogas elvitte a horgot pálozástul együtt. Nem volt figyelme a közellevő tárgyak iránt. Lelke és szemei csak a messze­séget járták. A hosszú ősz is vége felé járt már; a víz na­gyon áthűlt a hosszú éjszakákon, a fürdést rö­­videbbre kellett szabni, hanem a hosszú éjsza­káknak is megvoltak a saját méla gyönyöreik: a csillagos ég; a hulló csillagok; a hold. Timár egy hatalmas refractort hozatott ma­gának, és éjfeleken túl elnézegette az ég csodáit, a bolygókat, mik holdakat, gyűrűket hordanak maguk körül, miken látható fehér foltokat tá­maszt a tél, miket vörös fénybe borít a nyár; és azután azt a nagy égi talányt, a változatlan hol­dat, mely a távcsövön át, mint egy fénylő láva­darab tűnik elő, szétsugárzó hegy gerinczeivel, mély kőszikláival, fényes mezőivel, és sötét árnyaival. Egy egész világ, a melyen semmi sincs! Csak azoknak a lelkei, a kik erőszakkal el­dobták maguktól a testet, hogy ne legyen rajtuk semmi. Azok vannak odaküldve a semmibe. Ott nem bántja őket semmi, nem éreznek sem­mit, nem tehetnek semmit, nem fáj nekik, nem gyönyör nekik semmi, nincs nyereség, nincs veszteség semmi, ott nincs hang, nincs jég, nincs víz, nincs szél, nincs vihar, nincs virág, nincs élő állat, nincs harcz, nincs csók, nincs szívverés, nincs születés,nincs halál, ki van, és tán az emlékezet ?!csak a semmi az, a­­z rettenetesebb volna a pokolnál: ott élni a holdban, mint testtelen lélek a semmi világában s emlékezni a földre, a­hol van zöld ftt és piros vér, villámcsattogás, csókcsattanás, van élet, van halál. Mit mondott Noémi ? És Mihálynak valami untalan azt súgta, hogy neki mégis oda kell menni: a semmi világának lakói közé. Ebből az ő szerencsétlen életéből nincs más kijárás. Maga szerezte magának azt. Két, egymásnak ellenmondó életet. Két nőt, a­kik közül egyiket sem tudja elhagyni, egyik­től sem tudja magát elszakítani. Ilyenkor, mikor mind a kettőtől egyformán távol van, mikor egészen egyedül van, érzi csak egész rettenetes nagyságában belhelyzete súlyát. Hisz ő Timéát imádja! És Noémié egész lelke. Azzal együtt szenved, ezzel együtt örül. Az egy valódi szent, ez egy valódi nő. Vissza-visszagondolt elmúlt életére: hol hi­bázta azt el ? Mikor Timea kincseit megtartotta magának ? Vagy mikor nőül vette Tímeát ? Vagy mikor kétségbeesetten elhagyta őt s ily szétzúzott kedél­lyel talált Noémira és ott lelt boldogságot ? Az első vád nem terhelé. Timéa úrnője már az egész vagyonnak, mit Timár a Duna fenekéről mentett meg, vissza van az neki adva. A második vádnak is van mentsége. Ő szerelemből vette el Timeát s Timéa ön­kényt ment hozzá, forró kézszoritással fogadta el ajánlatát. Mint férfi, ki egy nőt megérdemel, úgy lépett eléje Mihály. Azt nem tudhatta, hogy Ti­mea mást szeret. Azt nem tudhatta, hogy annyi­ra szeret, hogy a szerelmet megismerni sem akarja ! Hanem a harmadik vád alól nem talált me­nekülést. Mikor megtudtad, hogy nem szeret a nő, mert egy harmadik alak áll kettőtök szive között; nem kellett volna gyáván elfutnod, hanem oda kellett volna menned ahoz a harmadik emberhez és azt mondanod neki: „barátom, ifjúkori baj­társa­m,ket­­tőnk közül egyikünknek ezen a világon nincs helye, szeretlek, ölellek, hanem már most törünk ki egy szép csendes szigetre, s ott lövöldözzünk egymásra addig, a­míg egyikünk halva nem marad. — Ez lett volna a dolgod. Majd akkor a nő megismerte volna benned a férfit. Azt a másikat az tette eszményképpé a nő előtt, hogy bátor férfias alaknak tűnik fel, mert nem mutattad meg, hogy te is az vagy. Egy éles kard a kezedben jobban megnyerte volna őt számodra, mint minden aranyod és gyémántod. A nő szerelmét nem szokás koldulni, hanem meghódítani. És aztán lettél volna rajta, hogy kiérdemeld, kivívd, s ha kell, kierőszakold ezt a szerelmet! Tudtál volna zsarnok lenni, lettél volna szultán­ja a nőnek, kit rabul megvettél, verted volna végig korbác­csal, mig meg nem szelídül, most még is ura volnál, bírnád, tied volna: — igy pedig áldozatoddá tetted és mindennapi kisérte­ted lett belőle; ki a sírból jár fel élő arc­czal, hogy tégedet vádoljon. Es te nem tudsz tőle megválni ! Csak volna hát annyi bátorságod, hogy most eléje lépj és azt mondd neki: „Timéa, én önnek rész angyala vagyok, oldjuk fel frigyünket.“ De te félsz valamitől. Attól, hogy Timéa így fog felelni : „Én nem válok el öntől. — Én nem szenve­dek. — Én megesküdtem, hogy önhöz hű mara­dok. — Én vissza nem esküszöm.“ (Folytatása következik.)

Next