A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1875-01-16 / 12. szám

Budapest, 1875. Szombat, január 1­t. 12. szám. XIII. évfolyam. K­iadó­h­ivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési k­ij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra...........................................12 »­­— » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület.­­• A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIBD£1^S£K szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. 11 Előfizetési felhívás: A N­ O I XIII-dik­ évi folyamára Előfizetési árak:.. Is A Januárhóra jelentkező új elő­zeteknek, kik­nek nem volt alkalmuk a regény már megjelent részét olvashatni, az első három kötetet és a negye­dik kötet bevezetését ingyen külön lenyomat­ban küldjük meg, s csak arra kérjük, hogy meg­rendeléseikben kiadóhivatalunkat arról a körül­ményről értesítsék, hogy mujd előfizetők s hogy a megküldést óhajtják. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czím alatt Pest, Ferencziek­­tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, jan. 15- Újabb válság. A Hiába akarják a jobboldgáiJfiJ^Qfe­j,el tu­d­olni«_ a pénzügyi bizottságban tegnap blffi^nfe’k jelentőségét, mert fáz a tény, hogy Gbjflay jótáll­ó­an nem --felegtiéges hi^^gábja^.^kb.bj9lda.Ujm 1» keltsen az állam­házfcartáanak, általa javasolt int 53ott való rendezhetése iránt; az a tény, hogy m­aga a pénzügyi bizottság nincs, a mos­tani rendszer mellett lehető vagy leg­alább általa annak tartott, törlésekkel meg­elégedve, az a tény, hogy miután a honvéd­ség és közös hadsereg mostani kettős terhének elviselhetetlenségéről meggyőződött, a bizottság többsége a közös hadsereg költsé­geinek leszállítását követeli; az a tény, hogy a bizottság lehetetlennek tartja az egyenes adók terhét még 13 millióval fokozni; az a tény, hogy a kormánynak programmtalansá­gát maguk a jobboldali szakférfiak vetik sze­mére és nem akarnak neki addig megszavaz­ni semmit, míg programmot nem ad ; az a tény, hogy maga a jobboldal sürgeti most már a meddő kiadások előtt és azok mellett, a bankkérdés megoldását és a többi reformokat. S mind azt bizonyít­ja: el­őször, hogy a jobboldal tartja képtelen­nek a kormányt államháztartásunk rendezé­sére ; másodszor, hogy a jobboldal is meg van győződve arról, hogy a nép adóképessége, a mostani rész­viszonyok miatt, nagyobb mérv­ben nem igen vehető igénybe, főleg, h­a egyidejűleg hasznos reformokról nem gondos­kodik a kormány; harmadszor bizonyítja azt, hogy a jobboldal is igazat ad azon állításunk­nak, hogy költségeink leszállításával távolról sem értük el a kellő határt és, hogy a kor­mánynak okvet­etlenül a közös had­ügyi kiadások leszállítását kell követelnie. Tehá­t igen­is-n«^.yJ,w4§sí*tő^ge a pénzügyi­ bizottság jobboldali szakférfiúban mggyre^feltörő elégilletlenségnek , mert hiába yejij^ m­ x a tt szemükre egy jobb­­oldali lap, hogy ugyane férfiak, ugyancsak a pénzügyi bizotts­ágban való mű • ködésükkel, gondatlan szavazásaikkal, fel­mentéseikkel tették lehetővé^a^^ eddigi­ .gaz­­­dálkodásjCmefT'Amily igaz ez, ép alanyival emeli a beállott reakczió jelentőségét , me­­lyet e bizottságban a lehetetlenség, az állapot fazffiáz­ási­ság­án­ak kényszere idézett elő.­­ Hiába hivatkoznak Gh­yczy nagy önfel­áldozására, képességeire, az egyensúly hely­­r­eállítása iránt vállalt jótállására, mert ezek daczára a képviselők is tudják ezt, hogy 9 hó óta sem a reformok, sem a közös kiadá­sok leszállítása érdekében ő semmit sem tett ; tudják, hogy mindig azt mondta, hogy erre ideje vagy ereje nincs ; tudják másfelől azt is, hogy a nép gazdasági állapota folyto­nosan hanyatlik , tehát azt nagyobb terhek­kel vagy épen nem kell terhelni, vagy csak és oly költségleszállítások és reformok mel­lett, melyek lehetővé tegyék egyfelől azok elviselését és másfelől ezt a jó tanácsot megfogadta. Leg- I alább m­a a pénzügyi bizottságban kijelen-­­ te, hogy javaslatait fenntartja és ez ügyben­­ appellál az or’szággyülésre. Bittó miniszterei­nek is támogatá. Jr0 -Tehát appelláljon az országgyülési­e ! s Hogy e^y^fs^E^jgeSig* nagy válság, azj­­­a,g gg-Trxr­rrn ~ ' — A középpár­tj marad és élni akar. Legalább ezt bizonyítja a következő értesítés. A középpárt tegnapi értekezletén, a budget­ és az ____ ___ az@­k Adótörvények tárgyalása alkalmával követendő eljá­czélszerűbb, termékenyebb felhasználását. \ \Asa került szóba, megállapodás azonban nem történt. Igaz, hogy ezt az időnként kitörő bizal­ ,aért az értekezlet bevárni kívánta a bizottságok fe­­matlanságát el lehet fojtani és el is fojtják e­resztéseinek beterjesztését a házban. Szemben azon de azért azok jelentőségét ez nem csökkenti és értelmét meg nem változtatja. — A­mi pe­dig ma történt a pénzügyi bizottságban, az semmivel sem enyhité a tegnapi ese­mény súlyát a kormányra nézve. Se nevető. Mert a bizottság egyik tagját sem in­dító véleményének feladására és a kormán feltétlen támogatására még az a veszély sem hogy Ghyczy letalál mondani és vele bukik a kormány is. Határozatot a fedezet kérdésé­ben nem hoztak ugyan, (és ez szégyen a bi­zottságra nézve), de ez épen nem jó jel am nézve, hogy a kormány, a fedezetre szánt adójavaslatai végett, a bizottság ellenében az országgyűlésre appelláljon. Mert annak, a­mit tegnap és ma a pénzügyi bizottságban történt ,­ értelme azon három biztos tényben kon-­­statálható, hogy : először, közös és nem kö­js­zös kiadásainkat nagyobb mértékben kell res­dukálnunk, és minthogy erre e kormány­ nem vállalkozott, sőt most sem­­­hajlandó vállalkozni: oly kormány kell, mely­többször felmerült hírekkel, hogy a középpárt lételé­ről, illetőleg más pártba beolvadásáról tanácskozik, megjegyzendő, hogy e kérdés mindeddig értekezlet tárgyát nem is képezte; a tegnapi értekezleten azon­ban Oláh Gyula a következő indítványt nyújtotta be: Tekintve, miszerint hazánk zilált viszonyai szüksé­gessé teszik, hogy a mérsékelt ellenzék azon pártár­nyalatai, melyek a belügyi kérdésekben egyetértenek és a sokszor hangoztatott rendszerváltozás iránt is azonos nézetekkel bírnak, közérdekű törekvéseik ke­resztülvitelére egyesüljenek: — tekintve, miszerint a közjogi kérdések előreláthatólag hosszabb ideig nem fognak napirendre kerülni; — és végre tekintve, mi­szerint a belügyi és reformkérdésekben a középpárt iránya és törekvései azonosak balközéppártéval, s ezen indokok alapján mondja ki határozatilag az or­szággyűlési középpárt, hogy külön pártállását fel­adva az előtérben álló nagy közkérdések körüli fel­adatok teljesítésére, a mérsékelt ellenzék másik ár­nyalatával, a balközéppárttal szövetkezik. Az érte­kezlet ezen határozati javaslatot elvetette, mert nem­csak nem hajlandó arra, hogy érett megfontolás viszonyok között szükségesebbnek tekinti, mint va­laha, fenntartani azon tért, melyen a létező pártok­­független elemei egyesülhetnek.­ Minderre nekünk kevés megjegyzésünk van. A­kik be nem látják Oláh Gyula hazafias lépésének­­ szükségét, azokkal majd megértetik azt a választók. Hogy a közzéppárt eddig nem használt sem a parlamentnek, sem az országnak, az tény. Hogy ezen­túl épen nem fog szolgálatot tehetni, mostani állásá­ban, egyik döntő ad­ióban sem a pár­toknak, vagy az országnak, az bizonyos. Ha mégis »szükségesebbnek« tekinti magát, mint bármikor, ez oly illusió, melyet nem oszthatnak, de respek­ezt megtegye, és pedig a mit rendszerváltozás után elfoglalt politikai állását elhagyja, sőt a jelen latás nélkül lehet tenni, azonnal,a többit a rendszer azonnal megkezdendő reformjával; másodszor, a­míg ez meg nem történik, államháztartásunkat, adóemeléssel sem lehet rendezni, mert ez Aragy a népet nyomja agyon, vagy adóhátralékká lesz, mint­hogy pedig e kormány ezt akarja, ezért ter­jed a bizalmatlanság ellene folytonosan és tör ki gyakran a jobboldalon is; és harmadszor, most már a bankkérdéssel és többi anyagi közigazgatási r­eformokkal várni egy perc­ig sem lehet; ezek megoldását az adóképesség emelése és így az államháztartás rendezésé­nek érdeke is követeli. Minthogy pedig el­­álunk, kormány és az eddigi kormányok e­d­d­i­gi (már évek óta) mindig az idő rövidsé­­­g­é­v­e­l mentegeték magukat, e kérdések el­h­anyagolása miatt; a képviselők aggódó lel­­kiismerete attól tart, hogy ez így lesz tovább is. És habár nem mondják ki, mert, rettegnek a változástól, mert aggódnak a jövő iránt ne is tudva , mi következik e kormány után; de a jobboldaliak is é­r­z­i­k e változás szü­ks­gét vagy a kormányban vagy annak maga­tartásában. Azt tanácsolák Ghyczynek htt lapjai, a p^ikiini^gS^^TrEmtixa az nem nagyobb atmensiokban fejezné ki ugyanezt az állapotot! Legfeljebb bizal­matlanabb és határozottabb lesz a kormány­nyal szemben , sőt a szavazatok koc­káján könnyebben is dönt sorsa felett. És Ghyczy — A zárszámadási bizottság mai ülésében Csávolszky Lajos referált a közlekedési minisztérium költségvetésének 1869-ki zárszámadásáról; utána O­r­d­ó­d­y Pál a pénz­ügyminisztérium tárczájáról. Az államvagyon, mely körül, mint ér­sülünk, lényeges túlkiadások merültek fel, a legköze­lebbi ülésben kerül tárgyalás alá. — A pénzügyi bizottságból. (Folytatása esti lapunkban megjelent tudósításunk­­at). H­o­r­n a jövő évi defic­itek elenyésztetésére irányzott javaslatait terjedelmesen fejtegeti. A had­seregre nézve pl. azon elvet mondja ki, hogy két had­­serget a mostani lábon fenntartani nem lehet, ennél­fogva elég lenne a honvédség. Erre nézve ugyan töb­bé nem egyedül az ország határoz, de a magyar ren­des csapatoknak az országba való áthelyezése és azoknak a honvédséggel egyesítése által el lehetne érni a czélt. Az államvasutakra nézve azt hiszi, hogy ___A „HON“ TÁRCZAJA. EHYIH, TIED, ÖVIÉ Regény hat kötetben. Irta Jókai mór. IV. KÖTET. „Férfi sorsa a nő”. (56. Folytatás.) Walter Leo bankár. Akkor aztán Vilmos Hanna grófnőt kérte föl, hogy üljön a zongorához. Hanna vonakodott. Hivatkozott összetört ke­délyére. Azután Helene is unszolni kezdő: »hát valami ünnepélyes komoly melódiát, — a mi vendégünk kedvéért!« Incze tisztelgő fejbólintása is csatlakozott e kérelemhez. Arra aztán Hanna grófnő minden tétovázás nélkül helyet, foglalt a zongora előtti tabouretten s csodálatos szép, hajlékony ujjait az elefántcsont-bil­lentyűkön végig futtatva, elkezdett egy szép, ünnepé­lyes, komoly melódiát játszani, — a kedves vendég tiszteletére. A melódia valóban igen szép, klasszikus mű: Haydn remeke. — Egy hymnus, melynek magasztos dallamát egy túlboldog népnek kell énekelni az angya­lok zenekisérete mellett. A szövege így hangzik : »Gott erhalte unsern Kaiser.« Csakhogy — »ez a mi kedves vendégünk« egy magyar forradalmi ezredes, — a­ki ezt a gyönyörű néphumnust akkor hallotta legutóljára, mikor a te­mesvári vesztett csata után a bástyafokárul harsogta azt alá az osztrák tábori zenekar, hirdetve égnek és földnek, hogy Magyarország elesett! s ez a »mi kedves vendégünk« most is az útfélen elmaradó sebesülteket, a futó zászlókat, a leszerelt ágyukat látja maga előtt .... midőn ezt a melódiát újra hallja. Hanna újra kezdi a dallamot és változatokat játszik belőle ; míg a mi kedves vendégünk egyszer csak azon veszi észre magát, hogy sebesültek, ágyuk, zászlók helyett csak két mélabús szemet lát és tün­dén ujjakat, a­mik nem is a zongorahurokon, ha­nem emberi szívek idegein játszanak már. Akkor egyszerre felvillan az a fátyolozott fé­nyű szempár s eddig ismeretlen tűz sugárzik ki be­lőle : a tündérujjak rácsapnak a zongorabillen­­tyűkre teljes erővel, szilajon, s a­mi felhangzik a lázadó érczsodronyokból :­­ az a Rákóczy-induló. A mi kedves vendégünk aztán látott most már villámló szemeket is, meg villámló ágyukat is, lobo­gó zászlókat is és lobogó hajfürtöket is, egyszerre maga előtt. Ekkor egy gondolatra támadt. Azt hitte, hogy megtalálta a rejtély kulcsát. A titkos írásjegyeket, melyek nyomán e bámulatos hölgy felfoghatatlan jelleme elolvasható. Az utazás a testvér kíséretében .... Az út to­vább folytatása a szeretett bátya borzasztó halála után is.........A büszke, visszautasító dacz s a rögtön rákövetkező előzékenység, midőn útitársában a ma­gyar forradalmi vezért felismeri; . . . a könyek, mi­ket nem bir visszatartani, midőn Prágát maga előtt látja, ... a néphymnus és a magyar nemzeti induló egybefűzve: ... ez egy politikai combinatió gépezeté­nek összeilleszthető alkatrésze! Hanna grófnő egyike tán azoknak a magasztos női alakoknak, a­kik egy nemzet helyett éreznek, gondolkoznak és cselek­szenek ? Incze meg volt elégedve ezzel a megoldással, így egészen nemes, földfelettien magas régiókban ma­rad a rokonszenvező szellemek találkozása. A ma­gyar társadalomban és a lengyelben is s általában minden szerencsétlen nemzet társadalmában van ilyen nő sok. Ez azokhoz lesz hasonló. A­kiknek sor­suk az, hogy imádva legyenek, de nem szeretve. Ez a gondolat lecsillapítá lelkét. Most már fé­lelem nélkül mert kezet szorítani Hanna grófnéval. Azt hitte, hogy megérte őt. Nem látta benne többé a szép hölgyet, csak a cseh honleányt. Ezzel a gondolattal vett búcsút tőle. S ez a gondolat nagy áldás volt rá nézve. Vannak babonás emberek, a­kik azt hiszik, hogy kedves halottaik lát­atlan szellemalakban is környezik őket, s nagy szorongattatások, kétségek, töprengések idején, ha hirtelen egy szabadító ötletük támad, azt ők sugalták titokteljesen. Talán neki is Serena súgta ez eszmét ? — Nem volt az igaz; — de Inczének jó volt azt hinni, hogy úgy van. Ez a csalódás volt az ő menedéke, mert azok­ban a szép villámló szemekben az ő végzete lakik........ Ismét itthon. Mikor Áldorfai Incze Orsovánál a csónakba lépett, mely az utolsó menekülteket szállitá a túl­partra, kihajolt a csónak párkányáról s egy kavi­csot vett fel a Duna fenekéről. Ez még hazájának egy darabja volt. Ezt a kis gömbölyű követ azóta mindig magával hordozta. — Ezzel a kis kővel kö­rüljárta a földtekét — Most ismét visszakerültek együtt: a kő is, meg ő is. — Vajon érzi-e azt a ha­za, hogy hiányzottak belőle­­ egy kavics, meg egy ember. Egy napot időzött Bécsben: volt kihallgatáson a legmagasabb urnát, hódolatát kifejezni a hazatértet megelőző amnestiáért s aztán sietett Pestre. A határnál elmaradt rendőri kisérete­t Po­­zsonynál már uj alakok foglalták el mellette a cou­­péeban az ülőhelyeket; mineket az előtt még sohasem látott. Urak népies viseletben. Azt a 48—9 iki szabadságharczot úgy vitték végig, hogy az európai divatot megtartották mellet­te, s a magyar nemzeti viselet csak mint egyenruha, diszöltöny, vagy népies gúnya szerepelt a maga he­lyén és emberén. Most pedig minden ember sar­kantyút visel: mintha senki sem akarna infanterista lenni többé. Hogy itt most már teljes szabadság van, azt útitársai beszédéből kivehető. Őt nem imerte senki s nem igen törleszkedett hozzá, még egészen yankee­­nek volt öltözve, bő zsákkabátban, magas czilinder­­ben, kaucsuk fele cipőkben, kezében esernyővel. Este későn a mint a vonat megérkezett, a ven­déglőből, a­hova megszállt, egyenesen sietett a kép­viselői klubbot fölkeresni. Gondolta, hogy ott régi ismerősökre talál. A mint a népesebb utczákból egy mellékutczá­­ba betér, három férfival találkozik szemközt, kik szélűben elfoglalták a járdát. Az egyik egy magas, szikár alak, veresrépa szinü orral, s villahegyesen kifent fenyegető bajusz­­szal. Túri süvege fél szemére nyomva, azon hatal­mas sastoll, czifrán kihányt szűre félvállára vetve, s a szabadon maradt kezében egy hosszú csáti bot. (Folytatása következik.) Hibás szók és szólások javítása. A »Magyar Nyelvőr«-nek eddigi tevékenysége leginkább három főirányban nyilvánult; egyik az­ elvi kérdések tisztázása, másik az anyaggyűjtés, s a harmadik a nyelvünkbe becsúszott viszásságok ki­mutatása. A­mi különösen ez utóbbit, a harmadikat illeti, tudjuk mi azt jól, hogy ez csak fél munka; a bajnak fölismerése, meghatározása még nem orvos­lás. A javításnak komoly megkezdése azonban bi­zonyos feltétételektől függött. Ezeknek egy része immár teljesítve lévén, a szerkesztőség elérkezettnek látta az időt, hogy hozzáfogjon a javítás munkájához. E végből érintkezésbe tette magát az irodalmi fér­fiakkal, a lapok s folyóiratok szerkesztőivel, s a ta­nító világgal. A tárgy kellő megbeszélése után ab­ban történt a közmegállapodás, hogy a javítás mun­kájának végzésére havonként nyilvános tanácskozáso­kat tart, a­melyeken minden ügyba­rát részt vehet. Az első tanácskozás a most folyó hónap 2-án tartatott meg. Mindenek előtt a követendő eljárás kérdése kerülvén szóba, erre nézve a következőkben történt megállapodás. 1. A magyar nyelvbeli hibák megjavítását czélba vevő tanácskozmány egyelőre különösen a mindennapi élet szükségeire irányozza figyelmét. Ennélfogva leginkább azon hibás szók és szólások megvitatásával kezdi meg munkálkodását, a­melyek a társalkodás nyelvében kiválóan járatosak. 2. A lehető helyes kifejezések ajánlását min­den egyes esetben a helytelenségek okadatos kimu­tatásával nyitja meg. 3. A kifogásoltak helyébe ajánlandó szókra nézve első­sorban a régi irodalmat, a népnyelvet s a nyelvjárásokat tekinti forrásának; ide számítja még az újabb irodalomnak netalán kevésbbé ismert azon alkotásait is, a­melyek semmi tekintetben kifo­gás alá nem esnek. Hogy sok esetben, kivált az újkori és tudományos fogalmak elnevezésében a szó­képzést is föl kell használnia, az magától érthető ; természetes azonban, hogy ezt szigorúan nyelvünk törvényeinek szellemében teljesíti. 4. Az új nevezetek megállapításában, függet­lenül minden idegen befolyástól, egyedül saját, ön­álló felfogásától kalauzoltatja magát, úgy jár el, mintha neki magának kellene az illető fogalomra az első nevezetet megtalálnia. E szerint tehát szorosan véve sohasem fordít, hanem a tárgyat egyik kiválóbb tulajdonsága szerint nevezi el. 5. Hogy mindenki előre tájékozhassa magát, s egy részről kellően okadatolt ellenvetéseit, más rész­ről pedig megfontolt javaslatait megtehesse, minden hónapban előre közzé teendők a következő tanács­kozásban vitatás és javítás alá kerülendő szók és szólások. A megjavítandó hibás szók, szójelentések, szó­lások, szószerkesztések s idegenszerűségek sorát a következők nyitották meg: I. R­a k p­a r t, A rakpart-féle szóösszetételek, melyeknek pe­dig egész seregét alkotta meg a félreértett német compositumok után a nyelvújítás, merőben ellenkez­nek nyelvünk természetével. Ha az újításnak jár­mű (fahrzeug, fahrwerk)-féle összetételeit figyelmen kivül hagyva, nyelvünknek nagy számban réges-régtől élő e nemű alkotásait tekintjük, az igetővel való compo­­sitiót mindjárt első tekintetre igazolatlannak, ide­­genszerűnek kell találnunk. Látjuk, hogy a német Z­esslöffel magyarul evő kanál, Schlafzimmer: hálószoba, waschwasser: m­o­s­d­ó v­i­z, Schreibstube: h­ószoba; sa mint mindegyi­künk tudja, egész serege-raja áll rendelkezésünkre csoportosítások,a felügyeleti személyzetnek leszállítá­sa és a déli vasutak eladása által megtakarítások esz­­közölhetők, és ez által a bank­ és valuta kérdése meg­oldásának hozzájárulásával 14 milliót lehetne meg­takarítani. A fogyasztási adó revisiója által 8 milliót, a jövedelmek, természetes fokozása által 5 milliót, a jelen 1875. és 76-ra szükséges 70 millió fedezhető a kereskedelmi szerződés revisiója által nyerhető 13 millió, hitelműv­elet útján az adó­hátralékok alapján 20 millió, a jelen készlett 44 millió és így azzal 74 millióval szaporíttatnék az állam jövedelme. Elnök figyelmeztet, hogy a jövőre nézve a bizottság már úgyis elfogadta elvileg az előadott javaslatokat, a kérdés tehát az 1875-diki defic­itre szorítkozik. Wahrmann M. sem hiszi, hogy a keres­kedelmi szerződés revisiójának már a folyó évre az volna az eredménye, hogy mindjárt 4 millióval, 1876- ra pedig 9 millióval szaporítaná az állam jövedelmeit, így az adóhátralékok alapján eszközlendő 20 millió frtnyi kölcsön felvételét lehetetlennek véli. Hosszabb vita után az határoztatott, hogy miután a jelen kö­rülmények közt a bizottság a pénzügyminiszter nyi­latkozata iránt érdemileg nem adhat véleményt és Zsedényi indítványának utólagos része bevezetésként vétessék fel a jelentésbe. Erre Széll depraecálta az átalános jelentés előadását, úgy hogy az illető pont­nak előadása Muzslayra bízatott, ezzel bevégezte­tett ezen tanácskozás. Hétfőn délután tartandó ülésben hitelesíttetni fog a jelentés. Kereskedelmi politikánk Olaszország­gal szemben. (M.) Olaszország gyökeresen át akarja alakítani vám- és kereskedelmi politikáját. Ez irányban már pár év óta tett a kormány előmun­kálatokat. 1872-ben ugyanis kereske­delmi enquettet tartatott, mely az or­szágnak úgy mezőgazdasági, mint ipar- és kereske­delmi érdekeit tüzetesen megvizsgálta s vizs­gálódásainak eredményét most közzé tette. Az olasz kor­mány az enquette munkála­tából két fő elvet vett fel kereskedelmi politi­kájának programmjába. Az egyik az, hogy a vámrendszer­t át kell alakítani akként, hogy a vámbevételek nagyobb összeget szolgáltas­sanak az állami kincstárba, a másik, hogy a vámdíjtételek által a főbb fogyasztási ipar­­czikkek belföldi gyártása elősegítessék, vagy­is, hogy a belföldi fonó-szövő ipar a külföldi (angol, franczia, svájczi) fejlettebb gyárápai­­­val ver­senyképessé tétessék. Ezekből kiindulva, szükségesnek látja az olasz kormány a külállamokkal kötött ke­reskedelmi szerződéseket felmondani. Már je­leztük, hogy a Francziaországgal kötött olasz vámszerződés a­z. évben lejár s hogy a szer­ződést az olasz kormány már fel is mondta, a franczia kormány pedig képviselőjét, Ozenne urat, Rómába küldé a szerződés missiója végett. Mindez ránk nézve is nagy fontossággal bír, mert Olaszország kereskedelmi politikája egészben véve a Francziaországgal kötendő kereskedelmi szerződéstől függ. Olaszország­nak Magyarországhoz és Ausztriához való kereskedelmi viszonya oly szoros kapcsolat­ban van a r­evistó alá vett franczia szerződés­­sel, miszerint az olasz kormány az osztrák­magyar külügyminnisztériumot már­is felszó­­lítá, hogy tekintettel az olasz-franczia szerző­dés revisiójára, képviseltesse ma­gát a Francziaországgal folytatandó alkudo­zásoknál, és mondjon le a még hátralevő időről, melynek leteltével lesz csak felmond­ható az Ausztriával és Magyarországgal kö­tött kereskedelmi szerződés. Daczára annak, hogy az Olaszországgal fennálló vám- és kereskedelmi szerződésünk csak másfél év múlva, vagyis 1876. április havában jár le, mégis olyan a helyzet, hogy Magyarországnak már most alkudozásokat kellene kezdeni az Olaszországgal kötendő kereskedelmi szerződés iránt. De a magyar kormánynak még nincs határozott nézete a követendő kereskedelmi politikáról , nincs ál­talánosságban sem, s így annál kevésbé a részletekben vagy­is az egyes államokkal kö­tendő szerződéseket illetőleg ! Olaszországgal szemben tehát úgy va­gyunk most, hogy »de nobis sine nobis« foly­nak az alkudozások. Ha sérelmesnek találták az ország polgárai, hogy egyes belügyi kér­dések a törvényhatóságokban meghall­gatta­­tásuk nélkül intéztettek, sokkal sérelmesebb lehet az, hogy most oly ügyek, melyek az egész országnak Olaszországhoz való keres­kedelmi viszonyait illetik, önálló képviselte­­tésünk nélkül készíttetnek elő. Igaz, hogy ezen helyzetnek magunk va­gyunk az okai, mert még fennáll azon tör­vény, mely hét év előtt hozatott, s a külke­reskedelmi képviseltetést, Ausztriával közössé tette, mi­által a magyar érdekek telj­sen hát­térbe szorultak. De nevezett törvényt, az Ausztriával kötött vámszövetséget, már két év előtt meg lehetett volna bármikor változtatni, s meg­változtathatjuk azt most ib, 6 hó lefolyása alatt, mely esetben a külkereskedelmi téren való önálló képviseltetés joga újra fel­éled és Magyarország Olaszországgal is mint önálló állam (az országgyűlésnek felelős mi­nisztériuma által s a királyi helybenhagyá­sával) Ausztriától függetlenül köthet hajózási vám és kereskedelmi szerződést. A kormánynak oda is kellene irányozni a főtörekvését, hogy ezen jog mielőbb életbe léphessen. Csak igy lehet, okszerű vám- és kereskedelmi politikát csinálni, mert ha a jog elvben meg van ugyan (1868. XII. t. 58, 68 §§-ai), de gyakorlatilag nem érvényesít­hető (1868. XII. 8. §, és az 1868. XVI. t. III. sz.) akkor soha sem gázolunk ki azon sze­rencsétlen állapotokból, melyek szemlátomást tönkre teszik az országot. Olaszországgal szemben már itt volna az ideje annak, hogy ezen jogunkat a gyakorlati téren érvénye­sítsük, s hogy a magyar gazda-, iparos- és ke­reskedő közönség érdekét figyelembe véve, igyekezzék érvényt szerezni a nemzeti terme­lés és kereskedés követelményeinek. A konzuli jelentések alapján tudnia kell a kormánynak, hogy melyek főbb beviteli czikkeink Olaszországba? hogy ezek közül melyek bírnak el még magasabb beviteli vá­­mot? melyek vannak túlságosan sújtva a vám által? tudnia kell, hogy viszont Olaszország­ból minő áruk és mekkora összegben hozat­nak be Magyarországba? s hogy ezek minő adóztatást bíznak meg a magy­ar határszélen? És ezek alapján kellene az olasz kormánynak méltányos egyességet ajánlani, hogy érde­keink is előmozditassanak s Olaszország iránt is méltányosak lévén, kereskedelmi összeköt­tetéseink kifejlődhessenek s igy a nemzetközi közérdek ápolva, a béke és barátság tar-

Next