A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1875-01-16 / 12. szám
Budapest, 1875. Szombat, január 1t. 12. szám. XIII. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési kij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra...........................................12 »— » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület.• A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIBD£1^S£K szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. 11 Előfizetési felhívás: A N O I XIII-dik évi folyamára Előfizetési árak:.. Is A Januárhóra jelentkező új előzeteknek, kiknek nem volt alkalmuk a regény már megjelent részét olvashatni, az első három kötetet és a negyedik kötet bevezetését ingyen külön lenyomatban küldjük meg, s csak arra kérjük, hogy megrendeléseikben kiadóhivatalunkat arról a körülményről értesítsék, hogy mujd előfizetők s hogy a megküldést óhajtják. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czím alatt Pest, Ferencziektere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, jan. 15- Újabb válság. A Hiába akarják a jobboldgáiJfiJ^Qfej,el tudolni«_ a pénzügyi bizottságban tegnap blffi^nfe’k jelentőségét, mert fáz a tény, hogy Gbjflay jótállóan nem --felegtiéges hi^^gábja^.^kb.bj9lda.Ujm 1» keltsen az államházfcartáanak, általa javasolt int 53ott való rendezhetése iránt; az a tény, hogy maga a pénzügyi bizottság nincs, a mostani rendszer mellett lehető vagy legalább általa annak tartott, törlésekkel megelégedve, az a tény, hogy miután a honvédség és közös hadsereg mostani kettős terhének elviselhetetlenségéről meggyőződött, a bizottság többsége a közös hadsereg költségeinek leszállítását követeli; az a tény, hogy a bizottság lehetetlennek tartja az egyenes adók terhét még 13 millióval fokozni; az a tény, hogy a kormánynak programmtalanságát maguk a jobboldali szakférfiak vetik szemére és nem akarnak neki addig megszavazni semmit, míg programmot nem ad ; az a tény, hogy maga a jobboldal sürgeti most már a meddő kiadások előtt és azok mellett, a bankkérdés megoldását és a többi reformokat. S mind azt bizonyítja: először, hogy a jobboldal tartja képtelennek a kormányt államháztartásunk rendezésére ; másodszor, hogy a jobboldal is meg van győződve arról, hogy a nép adóképessége, a mostani részviszonyok miatt, nagyobb mérvben nem igen vehető igénybe, főleg, ha egyidejűleg hasznos reformokról nem gondoskodik a kormány; harmadszor bizonyítja azt, hogy a jobboldal is igazat ad azon állításunknak, hogy költségeink leszállításával távolról sem értük el a kellő határt és, hogy a kormánynak okvetetlenül a közös hadügyi kiadások leszállítását kell követelnie. Tehát igenis-n«^.yJ,w4§sí*tő^ge a pénzügyi bizottság jobboldali szakférfiúban mggyre^feltörő elégilletlenségnek , mert hiába yejij^ m x a tt szemükre egy jobboldali lap, hogy ugyane férfiak, ugyancsak a pénzügyi bizottságban való mű • ködésükkel, gondatlan szavazásaikkal, felmentéseikkel tették lehetővé^a^^ eddigi .gazdálkodásjCmefT'Amily igaz ez, ép alanyival emeli a beállott reakczió jelentőségét , melyet e bizottságban a lehetetlenség, az állapot fazffiázásiságának kényszere idézett elő. Hiába hivatkoznak Ghyczy nagy önfeláldozására, képességeire, az egyensúly helyreállítása iránt vállalt jótállására, mert ezek daczára a képviselők is tudják ezt, hogy 9 hó óta sem a reformok, sem a közös kiadások leszállítása érdekében ő semmit sem tett ; tudják, hogy mindig azt mondta, hogy erre ideje vagy ereje nincs ; tudják másfelől azt is, hogy a nép gazdasági állapota folytonosan hanyatlik , tehát azt nagyobb terhekkel vagy épen nem kell terhelni, vagy csak és oly költségleszállítások és reformok mellett, melyek lehetővé tegyék egyfelől azok elviselését és másfelől ezt a jó tanácsot megfogadta. Leg- I alább ma a pénzügyi bizottságban kijelen- te, hogy javaslatait fenntartja és ez ügyben appellál az or’szággyülésre. Bittó minisztereinek is támogatá. Jr0 -Tehát appelláljon az országgyülésie ! s Hogy e^y^fs^E^jgeSig* nagy válság, azja,g gg-Trxrrrn ~ ' — A középpártj marad és élni akar. Legalább ezt bizonyítja a következő értesítés. A középpárt tegnapi értekezletén, a budget és az ____ ___ az@k Adótörvények tárgyalása alkalmával követendő eljáczélszerűbb, termékenyebb felhasználását. \ \Asa került szóba, megállapodás azonban nem történt. Igaz, hogy ezt az időnként kitörő bizal ,aért az értekezlet bevárni kívánta a bizottságok fematlanságát el lehet fojtani és el is fojtják eresztéseinek beterjesztését a házban. Szemben azon de azért azok jelentőségét ez nem csökkenti és értelmét meg nem változtatja. — Ami pedig ma történt a pénzügyi bizottságban, az semmivel sem enyhité a tegnapi esemény súlyát a kormányra nézve. Se nevető. Mert a bizottság egyik tagját sem indító véleményének feladására és a kormán feltétlen támogatására még az a veszély sem hogy Ghyczy letalál mondani és vele bukik a kormány is. Határozatot a fedezet kérdésében nem hoztak ugyan, (és ez szégyen a bizottságra nézve), de ez épen nem jó jel am nézve, hogy a kormány, a fedezetre szánt adójavaslatai végett, a bizottság ellenében az országgyűlésre appelláljon. Mert annak, amit tegnap és ma a pénzügyi bizottságban történt , értelme azon három biztos tényben kon-statálható, hogy : először, közös és nem köjszös kiadásainkat nagyobb mértékben kell resdukálnunk, és minthogy erre e kormány nem vállalkozott, sőt most semhajlandó vállalkozni: oly kormány kell, melytöbbször felmerült hírekkel, hogy a középpárt lételéről, illetőleg más pártba beolvadásáról tanácskozik, megjegyzendő, hogy e kérdés mindeddig értekezlet tárgyát nem is képezte; a tegnapi értekezleten azonban Oláh Gyula a következő indítványt nyújtotta be: Tekintve, miszerint hazánk zilált viszonyai szükségessé teszik, hogy a mérsékelt ellenzék azon pártárnyalatai, melyek a belügyi kérdésekben egyetértenek és a sokszor hangoztatott rendszerváltozás iránt is azonos nézetekkel bírnak, közérdekű törekvéseik keresztülvitelére egyesüljenek: — tekintve, miszerint a közjogi kérdések előreláthatólag hosszabb ideig nem fognak napirendre kerülni; — és végre tekintve, miszerint a belügyi és reformkérdésekben a középpárt iránya és törekvései azonosak balközéppártéval, s ezen indokok alapján mondja ki határozatilag az országgyűlési középpárt, hogy külön pártállását feladva az előtérben álló nagy közkérdések körüli feladatok teljesítésére, a mérsékelt ellenzék másik árnyalatával, a balközéppárttal szövetkezik. Az értekezlet ezen határozati javaslatot elvetette, mert nemcsak nem hajlandó arra, hogy érett megfontolás viszonyok között szükségesebbnek tekinti, mint valaha, fenntartani azon tért, melyen a létező pártokfüggetlen elemei egyesülhetnek. Minderre nekünk kevés megjegyzésünk van. Akik be nem látják Oláh Gyula hazafias lépésének szükségét, azokkal majd megértetik azt a választók. Hogy a közzéppárt eddig nem használt sem a parlamentnek, sem az országnak, az tény. Hogy ezentúl épen nem fog szolgálatot tehetni, mostani állásában, egyik döntő adióban sem a pártoknak, vagy az országnak, az bizonyos. Ha mégis »szükségesebbnek« tekinti magát, mint bármikor, ez oly illusió, melyet nem oszthatnak, de respekezt megtegye, és pedig a mit rendszerváltozás után elfoglalt politikai állását elhagyja, sőt a jelen latás nélkül lehet tenni, azonnal,a többit a rendszer azonnal megkezdendő reformjával; másodszor, amíg ez meg nem történik, államháztartásunkat, adóemeléssel sem lehet rendezni, mert ez Aragy a népet nyomja agyon, vagy adóhátralékká lesz, minthogy pedig e kormány ezt akarja, ezért terjed a bizalmatlanság ellene folytonosan és tör ki gyakran a jobboldalon is; és harmadszor, most már a bankkérdéssel és többi anyagi közigazgatási reformokkal várni egy percig sem lehet; ezek megoldását az adóképesség emelése és így az államháztartás rendezésének érdeke is követeli. Minthogy pedig elálunk, kormány és az eddigi kormányok eddigi (már évek óta) mindig az idő rövidségével mentegeték magukat, e kérdések elhanyagolása miatt; a képviselők aggódó lelkiismerete attól tart, hogy ez így lesz tovább is. És habár nem mondják ki, mert, rettegnek a változástól, mert aggódnak a jövő iránt ne is tudva , mi következik e kormány után; de a jobboldaliak is érzik e változás szüksgét vagy a kormányban vagy annak magatartásában. Azt tanácsolák Ghyczynek htt lapjai, a p^ikiini^gS^^TrEmtixa az nem nagyobb atmensiokban fejezné ki ugyanezt az állapotot! Legfeljebb bizalmatlanabb és határozottabb lesz a kormánynyal szemben , sőt a szavazatok kockáján könnyebben is dönt sorsa felett. És Ghyczy — A zárszámadási bizottság mai ülésében Csávolszky Lajos referált a közlekedési minisztérium költségvetésének 1869-ki zárszámadásáról; utána Ordódy Pál a pénzügyminisztérium tárczájáról. Az államvagyon, mely körül, mint érsülünk, lényeges túlkiadások merültek fel, a legközelebbi ülésben kerül tárgyalás alá. — A pénzügyi bizottságból. (Folytatása esti lapunkban megjelent tudósításunkat). Horn a jövő évi deficitek elenyésztetésére irányzott javaslatait terjedelmesen fejtegeti. A hadseregre nézve pl. azon elvet mondja ki, hogy két hadserget a mostani lábon fenntartani nem lehet, ennélfogva elég lenne a honvédség. Erre nézve ugyan többé nem egyedül az ország határoz, de a magyar rendes csapatoknak az országba való áthelyezése és azoknak a honvédséggel egyesítése által el lehetne érni a czélt. Az államvasutakra nézve azt hiszi, hogy ___A „HON“ TÁRCZAJA. EHYIH, TIED, ÖVIÉ Regény hat kötetben. Irta Jókai mór. IV. KÖTET. „Férfi sorsa a nő”. (56. Folytatás.) Walter Leo bankár. Akkor aztán Vilmos Hanna grófnőt kérte föl, hogy üljön a zongorához. Hanna vonakodott. Hivatkozott összetört kedélyére. Azután Helene is unszolni kezdő: »hát valami ünnepélyes komoly melódiát, — a mi vendégünk kedvéért!« Incze tisztelgő fejbólintása is csatlakozott e kérelemhez. Arra aztán Hanna grófnő minden tétovázás nélkül helyet, foglalt a zongora előtti tabouretten s csodálatos szép, hajlékony ujjait az elefántcsont-billentyűkön végig futtatva, elkezdett egy szép, ünnepélyes, komoly melódiát játszani, — a kedves vendég tiszteletére. A melódia valóban igen szép, klasszikus mű: Haydn remeke. — Egy hymnus, melynek magasztos dallamát egy túlboldog népnek kell énekelni az angyalok zenekisérete mellett. A szövege így hangzik : »Gott erhalte unsern Kaiser.« Csakhogy — »ez a mi kedves vendégünk« egy magyar forradalmi ezredes, — aki ezt a gyönyörű néphumnust akkor hallotta legutóljára, mikor a temesvári vesztett csata után a bástyafokárul harsogta azt alá az osztrák tábori zenekar, hirdetve égnek és földnek, hogy Magyarország elesett! s ez a »mi kedves vendégünk« most is az útfélen elmaradó sebesülteket, a futó zászlókat, a leszerelt ágyukat látja maga előtt .... midőn ezt a melódiát újra hallja. Hanna újra kezdi a dallamot és változatokat játszik belőle ; míg a mi kedves vendégünk egyszer csak azon veszi észre magát, hogy sebesültek, ágyuk, zászlók helyett csak két mélabús szemet lát és tündén ujjakat, amik nem is a zongorahurokon, hanem emberi szívek idegein játszanak már. Akkor egyszerre felvillan az a fátyolozott fényű szempár s eddig ismeretlen tűz sugárzik ki belőle : a tündérujjak rácsapnak a zongorabillentyűkre teljes erővel, szilajon, s ami felhangzik a lázadó érczsodronyokból : az a Rákóczy-induló. A mi kedves vendégünk aztán látott most már villámló szemeket is, meg villámló ágyukat is, lobogó zászlókat is és lobogó hajfürtöket is, egyszerre maga előtt. Ekkor egy gondolatra támadt. Azt hitte, hogy megtalálta a rejtély kulcsát. A titkos írásjegyeket, melyek nyomán e bámulatos hölgy felfoghatatlan jelleme elolvasható. Az utazás a testvér kíséretében .... Az út tovább folytatása a szeretett bátya borzasztó halála után is.........A büszke, visszautasító dacz s a rögtön rákövetkező előzékenység, midőn útitársában a magyar forradalmi vezért felismeri; . . . a könyek, miket nem bir visszatartani, midőn Prágát maga előtt látja, ... a néphymnus és a magyar nemzeti induló egybefűzve: ... ez egy politikai combinatió gépezetének összeilleszthető alkatrésze! Hanna grófnő egyike tán azoknak a magasztos női alakoknak, akik egy nemzet helyett éreznek, gondolkoznak és cselekszenek ? Incze meg volt elégedve ezzel a megoldással, így egészen nemes, földfelettien magas régiókban marad a rokonszenvező szellemek találkozása. A magyar társadalomban és a lengyelben is s általában minden szerencsétlen nemzet társadalmában van ilyen nő sok. Ez azokhoz lesz hasonló. Akiknek sorsuk az, hogy imádva legyenek, de nem szeretve. Ez a gondolat lecsillapítá lelkét. Most már félelem nélkül mert kezet szorítani Hanna grófnéval. Azt hitte, hogy megérte őt. Nem látta benne többé a szép hölgyet, csak a cseh honleányt. Ezzel a gondolattal vett búcsút tőle. S ez a gondolat nagy áldás volt rá nézve. Vannak babonás emberek, akik azt hiszik, hogy kedves halottaik látatlan szellemalakban is környezik őket, s nagy szorongattatások, kétségek, töprengések idején, ha hirtelen egy szabadító ötletük támad, azt ők sugalták titokteljesen. Talán neki is Serena súgta ez eszmét ? — Nem volt az igaz; — de Inczének jó volt azt hinni, hogy úgy van. Ez a csalódás volt az ő menedéke, mert azokban a szép villámló szemekben az ő végzete lakik........ Ismét itthon. Mikor Áldorfai Incze Orsovánál a csónakba lépett, mely az utolsó menekülteket szállitá a túlpartra, kihajolt a csónak párkányáról s egy kavicsot vett fel a Duna fenekéről. Ez még hazájának egy darabja volt. Ezt a kis gömbölyű követ azóta mindig magával hordozta. — Ezzel a kis kővel körüljárta a földtekét — Most ismét visszakerültek együtt: a kő is, meg ő is. — Vajon érzi-e azt a haza, hogy hiányzottak belőle egy kavics, meg egy ember. Egy napot időzött Bécsben: volt kihallgatáson a legmagasabb urnát, hódolatát kifejezni a hazatértet megelőző amnestiáért s aztán sietett Pestre. A határnál elmaradt rendőri kiséretet Pozsonynál már uj alakok foglalták el mellette a coupéeban az ülőhelyeket; mineket az előtt még sohasem látott. Urak népies viseletben. Azt a 48—9 iki szabadságharczot úgy vitték végig, hogy az európai divatot megtartották mellette, s a magyar nemzeti viselet csak mint egyenruha, diszöltöny, vagy népies gúnya szerepelt a maga helyén és emberén. Most pedig minden ember sarkantyút visel: mintha senki sem akarna infanterista lenni többé. Hogy itt most már teljes szabadság van, azt útitársai beszédéből kivehető. Őt nem imerte senki s nem igen törleszkedett hozzá, még egészen yankeenek volt öltözve, bő zsákkabátban, magas czilinderben, kaucsuk fele cipőkben, kezében esernyővel. Este későn a mint a vonat megérkezett, a vendéglőből, ahova megszállt, egyenesen sietett a képviselői klubbot fölkeresni. Gondolta, hogy ott régi ismerősökre talál. A mint a népesebb utczákból egy mellékutczába betér, három férfival találkozik szemközt, kik szélűben elfoglalták a járdát. Az egyik egy magas, szikár alak, veresrépa szinü orral, s villahegyesen kifent fenyegető bajuszszal. Túri süvege fél szemére nyomva, azon hatalmas sastoll, czifrán kihányt szűre félvállára vetve, s a szabadon maradt kezében egy hosszú csáti bot. (Folytatása következik.) Hibás szók és szólások javítása. A »Magyar Nyelvőr«-nek eddigi tevékenysége leginkább három főirányban nyilvánult; egyik az elvi kérdések tisztázása, másik az anyaggyűjtés, s a harmadik a nyelvünkbe becsúszott viszásságok kimutatása. Ami különösen ez utóbbit, a harmadikat illeti, tudjuk mi azt jól, hogy ez csak fél munka; a bajnak fölismerése, meghatározása még nem orvoslás. A javításnak komoly megkezdése azonban bizonyos feltétételektől függött. Ezeknek egy része immár teljesítve lévén, a szerkesztőség elérkezettnek látta az időt, hogy hozzáfogjon a javítás munkájához. E végből érintkezésbe tette magát az irodalmi férfiakkal, a lapok s folyóiratok szerkesztőivel, s a tanító világgal. A tárgy kellő megbeszélése után abban történt a közmegállapodás, hogy a javítás munkájának végzésére havonként nyilvános tanácskozásokat tart, amelyeken minden ügybarát részt vehet. Az első tanácskozás a most folyó hónap 2-án tartatott meg. Mindenek előtt a követendő eljárás kérdése kerülvén szóba, erre nézve a következőkben történt megállapodás. 1. A magyar nyelvbeli hibák megjavítását czélba vevő tanácskozmány egyelőre különösen a mindennapi élet szükségeire irányozza figyelmét. Ennélfogva leginkább azon hibás szók és szólások megvitatásával kezdi meg munkálkodását, amelyek a társalkodás nyelvében kiválóan járatosak. 2. A lehető helyes kifejezések ajánlását minden egyes esetben a helytelenségek okadatos kimutatásával nyitja meg. 3. A kifogásoltak helyébe ajánlandó szókra nézve elsősorban a régi irodalmat, a népnyelvet s a nyelvjárásokat tekinti forrásának; ide számítja még az újabb irodalomnak netalán kevésbbé ismert azon alkotásait is, amelyek semmi tekintetben kifogás alá nem esnek. Hogy sok esetben, kivált az újkori és tudományos fogalmak elnevezésében a szóképzést is föl kell használnia, az magától érthető ; természetes azonban, hogy ezt szigorúan nyelvünk törvényeinek szellemében teljesíti. 4. Az új nevezetek megállapításában, függetlenül minden idegen befolyástól, egyedül saját, önálló felfogásától kalauzoltatja magát, úgy jár el, mintha neki magának kellene az illető fogalomra az első nevezetet megtalálnia. E szerint tehát szorosan véve sohasem fordít, hanem a tárgyat egyik kiválóbb tulajdonsága szerint nevezi el. 5. Hogy mindenki előre tájékozhassa magát, s egy részről kellően okadatolt ellenvetéseit, más részről pedig megfontolt javaslatait megtehesse, minden hónapban előre közzé teendők a következő tanácskozásban vitatás és javítás alá kerülendő szók és szólások. A megjavítandó hibás szók, szójelentések, szólások, szószerkesztések s idegenszerűségek sorát a következők nyitották meg: I. Ra k pa r t, A rakpart-féle szóösszetételek, melyeknek pedig egész seregét alkotta meg a félreértett német compositumok után a nyelvújítás, merőben ellenkeznek nyelvünk természetével. Ha az újításnak jármű (fahrzeug, fahrwerk)-féle összetételeit figyelmen kivül hagyva, nyelvünknek nagy számban réges-régtől élő e nemű alkotásait tekintjük, az igetővel való compositiót mindjárt első tekintetre igazolatlannak, idegenszerűnek kell találnunk. Látjuk, hogy a német Zesslöffel magyarul evő kanál, Schlafzimmer: hálószoba, waschwasser: mosdó viz, Schreibstube: hószoba; sa mint mindegyikünk tudja, egész serege-raja áll rendelkezésünkre csoportosítások,a felügyeleti személyzetnek leszállítása és a déli vasutak eladása által megtakarítások eszközölhetők, és ez által a bank és valuta kérdése megoldásának hozzájárulásával 14 milliót lehetne megtakarítani. A fogyasztási adó revisiója által 8 milliót, a jövedelmek, természetes fokozása által 5 milliót, a jelen 1875. és 76-ra szükséges 70 millió fedezhető a kereskedelmi szerződés revisiója által nyerhető 13 millió, hitelművelet útján az adóhátralékok alapján 20 millió, a jelen készlett 44 millió és így azzal 74 millióval szaporíttatnék az állam jövedelme. Elnök figyelmeztet, hogy a jövőre nézve a bizottság már úgyis elfogadta elvileg az előadott javaslatokat, a kérdés tehát az 1875-diki deficitre szorítkozik. Wahrmann M. sem hiszi, hogy a kereskedelmi szerződés revisiójának már a folyó évre az volna az eredménye, hogy mindjárt 4 millióval, 1876- ra pedig 9 millióval szaporítaná az állam jövedelmeit, így az adóhátralékok alapján eszközlendő 20 millió frtnyi kölcsön felvételét lehetetlennek véli. Hosszabb vita után az határoztatott, hogy miután a jelen körülmények közt a bizottság a pénzügyminiszter nyilatkozata iránt érdemileg nem adhat véleményt és Zsedényi indítványának utólagos része bevezetésként vétessék fel a jelentésbe. Erre Széll depraecálta az átalános jelentés előadását, úgy hogy az illető pontnak előadása Muzslayra bízatott, ezzel bevégeztetett ezen tanácskozás. Hétfőn délután tartandó ülésben hitelesíttetni fog a jelentés. Kereskedelmi politikánk Olaszországgal szemben. (M.) Olaszország gyökeresen át akarja alakítani vám- és kereskedelmi politikáját. Ez irányban már pár év óta tett a kormány előmunkálatokat. 1872-ben ugyanis kereskedelmi enquettet tartatott, mely az országnak úgy mezőgazdasági, mint ipar- és kereskedelmi érdekeit tüzetesen megvizsgálta s vizsgálódásainak eredményét most közzé tette. Az olasz kormány az enquette munkálatából két fő elvet vett fel kereskedelmi politikájának programmjába. Az egyik az, hogy a vámrendszert át kell alakítani akként, hogy a vámbevételek nagyobb összeget szolgáltassanak az állami kincstárba, a másik, hogy a vámdíjtételek által a főbb fogyasztási iparczikkek belföldi gyártása elősegítessék, vagyis, hogy a belföldi fonó-szövő ipar a külföldi (angol, franczia, svájczi) fejlettebb gyárápaival versenyképessé tétessék. Ezekből kiindulva, szükségesnek látja az olasz kormány a külállamokkal kötött kereskedelmi szerződéseket felmondani. Már jeleztük, hogy a Francziaországgal kötött olasz vámszerződés az. évben lejár s hogy a szerződést az olasz kormány már fel is mondta, a franczia kormány pedig képviselőjét, Ozenne urat, Rómába küldé a szerződés missiója végett. Mindez ránk nézve is nagy fontossággal bír, mert Olaszország kereskedelmi politikája egészben véve a Francziaországgal kötendő kereskedelmi szerződéstől függ. Olaszországnak Magyarországhoz és Ausztriához való kereskedelmi viszonya oly szoros kapcsolatban van a revistó alá vett franczia szerződéssel, miszerint az olasz kormány az osztrákmagyar külügyminnisztériumot máris felszólítá, hogy tekintettel az olasz-franczia szerződés revisiójára, képviseltesse magát a Francziaországgal folytatandó alkudozásoknál, és mondjon le a még hátralevő időről, melynek leteltével lesz csak felmondható az Ausztriával és Magyarországgal kötött kereskedelmi szerződés. Daczára annak, hogy az Olaszországgal fennálló vám- és kereskedelmi szerződésünk csak másfél év múlva, vagyis 1876. április havában jár le, mégis olyan a helyzet, hogy Magyarországnak már most alkudozásokat kellene kezdeni az Olaszországgal kötendő kereskedelmi szerződés iránt. De a magyar kormánynak még nincs határozott nézete a követendő kereskedelmi politikáról , nincs általánosságban sem, s így annál kevésbé a részletekben vagyis az egyes államokkal kötendő szerződéseket illetőleg ! Olaszországgal szemben tehát úgy vagyunk most, hogy »de nobis sine nobis« folynak az alkudozások. Ha sérelmesnek találták az ország polgárai, hogy egyes belügyi kérdések a törvényhatóságokban meghallgattatásuk nélkül intéztettek, sokkal sérelmesebb lehet az, hogy most oly ügyek, melyek az egész országnak Olaszországhoz való kereskedelmi viszonyait illetik, önálló képviseltetésünk nélkül készíttetnek elő. Igaz, hogy ezen helyzetnek magunk vagyunk az okai, mert még fennáll azon törvény, mely hét év előtt hozatott, s a külkereskedelmi képviseltetést, Ausztriával közössé tette, miáltal a magyar érdekek teljsen háttérbe szorultak. De nevezett törvényt, az Ausztriával kötött vámszövetséget, már két év előtt meg lehetett volna bármikor változtatni, s megváltoztathatjuk azt most ib, 6 hó lefolyása alatt, mely esetben a külkereskedelmi téren való önálló képviseltetés joga újra feléled és Magyarország Olaszországgal is mint önálló állam (az országgyűlésnek felelős minisztériuma által s a királyi helybenhagyásával) Ausztriától függetlenül köthet hajózási vám és kereskedelmi szerződést. A kormánynak oda is kellene irányozni a főtörekvését, hogy ezen jog mielőbb életbe léphessen. Csak igy lehet, okszerű vám- és kereskedelmi politikát csinálni, mert ha a jog elvben meg van ugyan (1868. XII. t. 58, 68 §§-ai), de gyakorlatilag nem érvényesíthető (1868. XII. 8. §, és az 1868. XVI. t. III. sz.) akkor soha sem gázolunk ki azon szerencsétlen állapotokból, melyek szemlátomást tönkre teszik az országot. Olaszországgal szemben már itt volna az ideje annak, hogy ezen jogunkat a gyakorlati téren érvényesítsük, s hogy a magyar gazda-, iparos- és kereskedő közönség érdekét figyelembe véve, igyekezzék érvényt szerezni a nemzeti termelés és kereskedés követelményeinek. A konzuli jelentések alapján tudnia kell a kormánynak, hogy melyek főbb beviteli czikkeink Olaszországba? hogy ezek közül melyek bírnak el még magasabb beviteli vámot? melyek vannak túlságosan sújtva a vám által? tudnia kell, hogy viszont Olaszországból minő áruk és mekkora összegben hozatnak be Magyarországba? s hogy ezek minő adóztatást bíznak meg a magyar határszélen? És ezek alapján kellene az olasz kormánynak méltányos egyességet ajánlani, hogy érdekeink is előmozditassanak s Olaszország iránt is méltányosak lévén, kereskedelmi összeköttetéseink kifejlődhessenek s igy a nemzetközi közérdek ápolva, a béke és barátság tar-