A Hon, 1875. február (13. évfolyam, 25-48. szám)
1875-02-02 / 26. szám
26. szám. XIII. évfolyam. Sziiidó-Sír villa 1: Barátok tere, Athenaeum-ép’.i’et földszint. Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 3 hónapra reggeli és esti kiadás együtt: ......... 6 frt — kr. 6 hónapra..............................12»— » Az esti kiadás postai külünküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogysán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás: A N O N“ XIII-dik évi folyamara. Előfizetési árak:Egy hóra . . 2 írt BV* Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Berencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, febr. 1. Lónyay és Bartal beszéde. Ma a budgetvitában Lónyay és Bartal vettek részt. Lónyay részletesen, hosszasan beszélt, de kik hirlapczikkeit és legutóbb megjelent művét ismerik, azok előtt újat nem mondott, sőt terveiből sokat elhagyott. Legelőbb egy visszapillantást vetett 1867 —1870 közti pénzügyminiszteri működésére, azt állítván, hogy ez idő alatt deficit helyett, 20 és fél millióval növelte a magyar állampénztári készletet, tehát ez időszakot a 7 éves részgazdálkodásból ki kell venni. És azután keményen rótta meg a kormányt, hogy a tározók érdekeinek az egyensúlyt feláldozó,hogy a reformkérdéseket elhanyagoló , továbbá az országgyűlést, hogy a budgetet rontá részben azáltal, hogy a bevételeket leszállító, részben új vasútvonalakra vonatkozó határozatai által. Az okoskodásnak nagy hibája az, hogy Lónyay, a pénzkészlet látszólagos eredménye mellett, elfelejti, hogy tartozásokat és oly intézkedéseket hagyott hátra (drága kölcsönében, az alatta kezdeményezett vasútvonalakban), melyek a következő évek deficitjében nagy szerepet vittek. Továbbá a bőséges évek eredménye mellett, elfelejté az, épen e zavartalan években, általa elkövetett nagy mulasztásokat és hibákat: a bankkérdésben, a fogyasztási adókban, melyeknek általa okozott kárait most ő azzal akarja jóvá tenni, hogy másoktól sürgeti azoknak megoldását. Lónyay az államháztartás rendezését miniszteri tárczarendszer megváltoztatásától, a normal- és netto budgettől, az országgyűlés hatáskörének a közigazgatással , illetőleg kormányzással szemben való korlátozásától némely jövedelemágak emelésétől, igazságügyi, országgyűlési, felsőházi reformtól és rendkívüli rendszabályoktól, helyes vasútpolitikától várja. E sokszor emlegetett reformok bonczolásába nem bocsátkozhatunk, csak Lónyay, úgynevezett, sajátos terveire reflektálunk. Azt, hogy a minisztérium az előirányzatot, ne a tárczák kedvéért, hanem tekintette az ország pénzügyi erejére, készítse el, hogy előbb megmérjük adóképességünket és pénzerőnket és azután vegyük számba kötelező kiadásainkat, hogy a megmaradó részhez szabjuk belkormányzati kiadásainkat — helyeseljük. De neki, valamint Somssichnak és mind azoknak, kik most normal budgetet kívánnak azt jegyezzük meg, hogy ez nem az, és az el sem érhető, mindaddig, míg intézményünk reformja keresztül vive nem lesz, mert például a domestika, a rendőrség, a felső- és alsóház szervezése, a napi díjak szabályozása és a központi kormányzati gépezet végleges megállapítása előtt, normal budget nem készíthető miután a megfelelő költségek összege és hová tartozása nagyon bizonytalan változó. Azon angol eszme, hogy a pénzügyi tárcza uralkodjék a többi felett, kiegészítve azzal, hasonlóan angol eszmével, melyet Sennyey pendített meg, hogy t. i. ne mindenik miniszternek legyen egész hivatalszervezete — az utolsó közegig: egészen elfogadható. Hasonlóan helyeseljük Lónyay azon eszméjét, melyet előtte Somssich sürgetett : 1. hogy most 3 évre készítsünk egy átmenetes budgettervet, csak az ellen van kifogásunk, amint ő akarja ezt rendezni, ő nem csak a vámjövedelet akarja 11, és a fogyasztási adók jövedelmét (ebben is fenntartja a közösséget] >több millióval javunkra nevelni, mely ügyben a szerződés felmondási határideje jövő júliusban jár le , de a sókiváltságok megszüntetésével, a dohány és ha kell (a kilogramm mérték alkalmazásánál) a só árát 12 százalékkal emelni ; márpedig ez a közönséges dohánynál és a sónál csak a fogyasztást csökkentené, mi közgazdasági bajt államháztartási deficitet okozna. A földadókataszter költségeit megtakaríthatónak tartja, ha Francziaország 1821-diki eljárása szerint az adóarányosítást föld- és bérérték szerint, visszük keresztül. Mi sem vagyunk a költséges földadótörvényjavaslat barátai, annak idején kifejtők hiányait , de ha már el van fogadva és miután nálunk most is hozadéki kataster van, annak adasaival össze nem férne, tehát zavaró vagy fölöseges munka lenne az általa ajánlott parificatió, mely alkalmazható volt Francziaországban, hol sok statistikai adat és repartitionális adórendszer van , de nem nálunk, hol quotarendszer uralkodik, és kellő vételári adataink sincsenek ; a kivétel piaczi árviszonyok miatt pedig most a felvétel sok tévedésre is vezetne. A földtehermentesítési kötvények sorsoási idejének meghosszabítása, nem képezne egyenlő terhet, sem adót , hanem egyszerűen azon földbirtokosokat fosztaná meg tőkéjük egy részének élvezetétől, akiket emiatt később érne a sors. Ez nem teherviselés, ez egyesek vagyonának igazságtalan »aránytaan, ideiglenes élvezése« és e mellett hiteünket is rontaná. Az egyes minisztériumokban eszközölhető megtakarításokra nézve többé-kevésbé problematikus számokat mondott Lónyay, melyeket részletesen bírálni nem lehet. Hogy ötévi országgyűlést, a honvédség szaporodásának megakadályozását és békebirói intézményt kiván — nem csodálkozunk , mert benne túlságosan uralkodik az alkotmányos érzék felett a »financier« ; de különben is a békebirói intézmény eszméje még nagyon vitás kérdés nálunk, és most épen nem gyakorlati« ; a másik két eszme pedig egyszerűen elvetendő. Ő is sürgeti a bankkérdést, szint vall a dunabal parti zimonyi vasút mellett ; szeretné a fekete tenger kereskedelmét hazánkban és a fővároson vezetni az Adriának ; de a messze jövőre szóló e sok jó kívánsághoz hiába csatlakozunk mi is. — Végre is az ember nem tudja meg, hogy Lónyay hová fog szavazni. Beszéde, bár voltak benne hasznos eszmék, nem tette meg a várt hatást. A kormány részéről Bartal beszélt. E beszéd czélja volt : a jobboldalt összeszorítani, Sennyeyt kiszorítani. Az utóbbi valószínűleg sikerült , de aligha az előbbi. Érdekes jelenség az, hogy a két konservativ így szembeszállóit. Figyelmezteté Bartal Sennyeyt, hogy beszédéből reeriminanatiót kovácsolhatnak a kormány ellen, figyelmeztette a jobboldalt, hogy annak éle ellene van irányozva, és hogy annak hatása a párt szétrobbantása lehet anélkül, hogy Sennyey vagy bárki más képes lenne utánna »homogén« többséget alakítani. Beszéde végén pedig kimondá, hogy ez a „gyenge“ (e szót kétszer ismétlő) kormány kívánja »a lét és nem lét« kincs állapotának minél előbbi végét, késznek nyilatkozván követni zászlóját, bárki kezében legyen az, és e zászlóról hazánk államháztartásának rendezését olvasta le. Mi ezt nem látjuk. Ez a beszéd stratégiai alapterve, koczkavetés, semmi más. Most a jobboldalon van a sor, e felhívásra »vakra, hátra« felelni. Emlegetve jön neki eddigi soliditása minden kormányához, meg lön fenyegetve Sennyeyveh sőt a parlamenti anarchiával is. Meglátjuk mit válaszol. De abból a visszautasításból, a haza érdekének a pártszempont felé helyezéséből, melyet Sennyey »személyes kérdés czimén« Bartalnak oda vetett, mi azt következtetjük, hogy ő legalább, e kormányra nézve el van veszve és vele többen. Találkozunk Philippinel! Bartal beszédének még csak két mozzanatára reflektálok. Ő elmondá, mint kereskedelmi miniszter, hogy a kereskedelmi szerződésben az alkudozás Ausztriával még csak meg sem kezdetett, holott a törvény által 1873. eleje óta utasítva volt erre a kormány. De hát miért e késedelem ? Mert a szakértő jelentések későn érkeztek be és mert a budgetvita igénybe veszi most a miniszterek idejét. De hisz ha ez a kormány csak akkor tesz ily életbe vágó ügyben valamit, mikor a vidéki szakértőknek be tetszik küldeni véleményüket (mintha egy év alatt nem lehetett volna a záros határidő leteltével, hozzáfogni a munkához), akkor szépen eltelik az idő, és ha meggondoljuk, hogy csak a közelebbi év alatt fogyasztási adóban legalább 10 — 12 milliót fizettünk illetéktelenül az osztrák pénztárba, láthatjuk, hogy a kormány e mulasztása nekünk mibe kerül. Hisz egy kormánynak az ilyen ügyben már ab ovoprogrammal kell bírnia és az elkésett szakértői vélemények mellőzésével, gyorsan kellett volna intézkednie, mert minden hóban egy milliót vesztünk. Nem ! 0 várja — dum defluat amnis. Az áldozatképességre nézve hivatkozott Bartal arra, hogy őseink 1816 és 1849 csapásai alatt mennyit elbírtak. Igaz. Mi sem mondjuk, hogy többet nem tehetnénk, de a mint czéltalan csapás volt ránk nézve 68 millió Kossuth-bankó megsemmisítése és nem czélirányos áldozat; úgy most is csak azt akarjuk, hogy áldozatunk meg ne semmisüljön oly eredménytelenül, mint vagyonunk a dévalvatio és 1849-ki vagyon pusztítás által, mihez Bartal — igen találóan — hasonlitá mostani budgetünfeet. Hegedűs Sándor. és Budapest, 1875. Kedd, február 2. Szerkeztői kocs* 2 Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIBDü ..»EH szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Apróságok. Mikor egy volt minisztert hallok szónokolni, mindig szemem előtt látom azt a japáni jongleurt, a ki hegyivel fölfelé állított éles kések közt tánczolt. Azért nem mondom, hogy tojások közt, mert azok közt akkor tánczolt, mikor miniszter volt. Az ember mindig félti, hogy valamelyik szavával megszurja magát, mikor azt fejtegeti, hogy nyakig úszunk a bajban s a bajok egy részének a parlament, másikának a kormányok az oka, még azt se véve ki, melynek ő maga is tagja volt, — csak hogy épen e veszedelmes pirouettenél oly ügyességet fejt ki a részletezésben, hogy a collegák mindegyike a páczban marad, csak maga a tánczos ugrik ki belőle grácziával és sértetlenül. Ezt az ügyességet ma szép alkalmunk volt bámulni Lónyay szónoklata alatt. Eláztatott az ma mindenkit a múlt hibáiért és mulasztásáért s elég szerény volt a maga osztalékát érintetlen hagyni. A pars leonina még keresi gazdáját. Mikor még nem volt deficzit, akkor a pénzügyi tárcza uralkodott a többi tárczák fölött, s akkor ő volt a pénzügyminiszter. Később a többi tárczák külön érdeke dominálta a pénzügyi tárczát, melynek minisztere nem volt egyéb, kasszirja a többinek. Akkor ő elnökminiszter volt, a pénzügyér pedig Kerkápolyi. Ő a bajok bajának a forrása. Czinye mintsem mondá Lónyay a kiugratási affaire alkalmával sarkadinai műnyelven. S ma megérkezett a recompensatio napja. És Kerkápolyinak tartani kellett a házát.* Gróf Lónyay ma annyi anomáliát constatált, hogy csak úgy zúgott bele a tisztelt ház. A képviselőház — úgymond — saját iniciativájából, a kormány megkérdezése nélkül, gyakran beleegyezése, ellenére, emelte a kiadásokat (pl. a közoktatásügyi budgetnél) s apasztotta a jövedelmi forrásokat (pl. a birlapbélyeg eltörlésénél), egyes képviselők álltak elő indítványokkal, azokat a ház elfogadta, anélkül, hogy megtudakolta volna, helyesli-e a kormány ? Egy szóval hallatlanul botrányos dolgokat művelt a parlament. Tessék csak elképzelni: élt az iniciatíva jogával! Hát van erre példa más parlamentek történetében ? Nemhogy a parlament egyszer-máskor a maga fejével is gondolkozhassék : ez csak minálunk fordulhat elő. Hát hiszen ez mind lehet igaz, de’hát szolgálhat ez mentségére a kormánynak ? Hát mért nem akadályozta meg e szörnyű visszaéléseket a rendelkezésére álló többséggel , h ha ez nem vett módjában, mért nem mondott le ? Hí » A belügyminiszteri tárczánál — mint azt Prilesky barátom szépen és részletesen kiszámította, egy millió lenne megtakarítható.« E szavakra csak csóválja a fejét Wahrmann. Egyszer aztán kitör belőle a buzgóság: — Meg nem foghatom, hogy Lónyay, aki pedig különben élesszemű és óvatos pénzember, hogy tud egy millió forint ára váltót Prileszkyre húzni. * Kedves jelenség volt Lónyay, mikor elmerengett a múltakon. »Előre láttam én ezt is, azt is,« »megmondtam én előre, hogy ez lesz belőle«,— »tudtam én s ki is fejeztem, hogy ez amaz mire vezet,« »kijelentettem még 1867-ben, aztán 1868-ban, aztán 1870 ben stb.« — Szóval előrelátott, előre megjósolt és megjövendölt mindent. Most látja csak az ország, hány prófétának a lelke szorult bele! Valami roszakaratu ember ráfogta, hogy ezt az ő nagy előrelátását egyedül csak azért leplezte ma le, mert meg akarta mutatni az országnak, hogy nem Andrássy Gyula, hanem ő volt a providentiális férfiú.* Annyit meg kell neki adni, hogy a mily rettenetes rósz szónok, ép oly ügyes vigasztaló. Mikor miniszter volt, mindig a legragyogóbb kilátásokkal kápráztatott bennünket, felmutatván azok képét a közeljövőben. Most aztán, hogy a ragyogó jövőből ilyen csúnya feketeségü jelen vált, visszamutat a gyönyörű múltra, mikor még olyan szép ragyogó kilátásokat lehetett mutogatni.* Bartalnak harsogóbb hangja van még tán a Pulszkyénál is. Vivő stellungba tette magát, s hadakozott, mint egy gladiátor. Rendkívüli hatást csinált beszédének az a része, melyben Francziaország példájára hivatkozott. Lám ott valamennyi párt alárendelte a párt szempontokat a haza megmentésének, s megszavazta gyorsan és határozottan a fegyveres occupatio megszüntetésére kívánt roppant áldozatot. — Hát mi nem szeretjük úgy a hazánkat, mint a francziák ? Szeretjük bizony mi, miniszter úr, s az önök occupatiójának megszüntetésére mi is megszavaznék a terheket. — De önök azok elvállalását az occupatio fenntartására és továbbterjesztésére kívánják tőlünk, — ilyen czélra pedig még a francziák se szavazták volna meg azokat.* »Gyenge kormányának nevezte Bartal a jelenlegit. Többi collegái csendes megnyugvással néztek maguk elé, sőt Ghyczy még fájdalmasan bólintott is hozzá, mintha erősítené. Csak egy ember akadt az egész kormányban, aki büszkén fölveté fejét, tiltakozólag dülleszté ki mellét s egész arczán meglátszott a megbotránykozott és kihívó kérdés : »micsoda? ki meri azt mondani?« Ez az egy a — velin-papir-miniszterelnök volt. * Általános feltűnést keltett, hogy Sennyey beszédének ellensúlyozására épen az a Bartal vállalkozott, akit annak előtte Sennyeyvel nagyon is egy táborbelinek ismert a világ. — Hogy eshetett e nagy változás ? — kérdi valaki Sennyeytől. Sennyey csendes mosollyal válaszolt:Hja, honores mutant mores. _ .. .ün... Bartal, beszédének végszavainál akkora parolát csapott a Ghyczy tenyerébe, hogy belecsendült a terem. De a végzet úgy akarta, hogy ennek az ülésnek még ennél is csattanósabb vége legyen. Felállt Sennyey s kezdett beszélni azzal a kiállhatatlanul előkelő modorával, mely kétségbe ejt. Olyanokat mondott Bartalnak, hogy az összetett kézzel könyörgött neki, hogy hiszen ő nem úgy értette a dolgot. Nem használt az imádság. Sennyey — mint mondani szokás — leteremtette irgalmatlanul. Rámordul erre Patay Están bátyánk : — Én is beszéltem már így az inasommal. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése február 1. Az esti lapunkban közlött tudósítás Lónyay M. beszéde folyamán szakad meg. E beszédben öt percznyi szünet állván be, az ülés újra megnyittatott. Ekkor Nyári Gyula b., a főrendiház jegyzője áthozta a Budapesten építendő házak adómentességéről szóló javaslatot. Szentesítés alá fog terjesztetni. Lónyay Menyhért áttért beszéde utolsó tárgyára, azon rendkívüli intézkedésekre, melyeket a helyzet igényel. Mindenekelőtt a parlamenten kezdi s arra nézve csatlakozik sok, Sennyey által is említett teendőhöz. Ilyen, hogy a képviselőház nyerjen stabilitást, behozandó az öt évi országgyűlés. Újjászerkesztendők a házszabályok, úgy, hogy a vitáknak kellő időben berekesztése iránt legyen intézkedés. Leszállítandó a képviselők száma is. Másrészt rendezni kell a közigazgatást, a kor kívánalmaihoz képest. Ezután így szól: Nekem a törvényhozási tényezők jelen rendszere mellett csak egy esetben lehet reménységem, hogy mindaz, mi pénzügyeink és állami életünk rendezésére elkerülhetlenül szükséges, a törvényhozás által kellő időben minden részleteiben meg fog állapíttatni, ha tekintve a rendkívüli viszonyokat, és azon veszélyt, melybe hazánk tagadhatlanul jutott, az egymással a házban ellentétben álló két nagy párt, félretéve minden személyes indokot, rokon- és ellenszenvet, különböző álláspontot, őszintén és határozottan lemondva a közjogi kérdésnek vitatásáról. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobbfelől) és ha kell módosítva az egymással ellentétben álló nézeteket, vállvetve és kezet fogva segítené ki az államot a jelen súlyos helyzetből. (Helyeslések jobbfelől) Nyolcz év múlt el, hogy ő felsége a magyar miniszterumot kinevezte: pár hó múlva 8 év lesz, hogy e nemzet osztatlan örömére az ünnepélyes koronázás véghezment; Két éve múlt, hogy a monarchia másik felének népeivel a kiegyezés megköttetett és a frigy alkotmányos uton szentesíttetett, azóta őszinte egyetértésben él a két szerződő fél egymással, kölcsönösen tisztelve egymás jogait. Ez egyetértés megszilárdította az alkotmányosságot, emelte a monarchia erejét és tekintélyét. Szabad legyen reméllenünk, hogy ez eltagadhatatlan tények enyhítik a hazafiúi érzésből támadt aggodalmaikat a velünk eddig ellentétben állóknak. Lehet-e ezt remélni, a felett ítéletet mondani képes nem vagyok. Mindannak kivitelére, mi a jelen súlyos viszonyokból kimenthető, mindenek előtt szükséges egy erélyes és elhatározott, a csekvésre elszánt és ennek feleletterhét elvállaló kormány támogatva egy tömör és biztos, a kormány által jól vezetett párt bizalma által. A múlt tapasztalataiból ítélve, nem hiszem, hogy ha a pártközi viszonyaink nem változnak, bármely kormány képes legyen állami viszonyainkat a gyakorlatban levő módok szerint gyorsan és sikeresen rendezni. Az alkotmányos fogalmak szerint csakis a népképviselet többsége és egy általa támogatott kormány lehet hivatva a rendkívüli viszonyoknak megfelelő rendszabályokat keresztülvinni. Ha ily kormány a törvényhozás elé lépve, mondaná, hogy a beterjesztett költségvetés a régi rendszer alapján terveztetett; hogy még azon levonások mellett is, melyeket a p. ü. bizottmány tett, az egyensúlyt nem állítja helyre, s e helyett előterjesztene több évre egy normal budgetet, mely szerint, ha nem is egyszerre, de pár év alatt az államháztartást rendezni szándékozik, s kérne fölhatalmazást a szükséges intézkedések keresztülvitelére, s a ház által már elfogadott alapon a három évi költségvetést beterjesztve, fölvetné az appropriate kérdését. Ha továbbá proponálná a kormány, hogy miután az egyensúly helyreállítására vállalkozott, és ez újabb áldozatok nélkül az adózók részéről nem vihető keresztül, szavazzon meg neki a ház egy törvényt, mely kijelöli a külforrásokat és azok mérveit, és pedig azért, mert a részletes javaslatok megszavazása az idő rövidsége és a parlamenti vitatkozások természete folytán a sikert biztosítani nem képes ; hatalmazza tehát föl a törvényhozás a minisztériumot arra, hogy rendelet útján létesítse a kivitel egyes részleteit, a minisztérium kötelességének ismervén utólagosan a kivitel részleteire vonatkozó intézkedéseket a törvényhozás elé terjeszteni. És végre, ha előállana a kormány oly törvényjavaslattal, melyben kijelölve a kivitel elveit és módját, felhatalmazást kérne arra is, hogy a rend megszilárdítására, a nép anyagi jólétének emelésére és a takarékos kormányzati rendszer kivitelére a közigazgatás és igazságszolgáltatás terén rendeleti úton az alkotmány sérelme nélkül és a törvényhozás utólagos jóváhagyása mellett saját felelősségére megtehesse mindazon intézkedéseket, melyeket nélkülözhetlenül szükségeseknek tart. Jm részemről az ily felhatalmazásokat — tekintve a rendkívüli viszonyokat — az arra vállalkozó erélyes kormánynak készséggel fognám megszavazni. Beszédét így fejezi be : Én hosszú politikai életen át mindig a szabadság, az alkotmányosság és a magyar államiság érdekében fáradtam , ahhoz soha még csak gondolatban is hűtlen nem voltam, annak érdekeit védtem a trón zsámolyánál, a törvényhozás termeiben ép úgy, mint a csendes, de ernyedetlen munkában, a társadalom, a tudomány terén. Én, mondom, nemzetem választottjainak, kik nemsokára számolni fognak most küldőik előtt, később a történet ítélőszéke előtt, hogy ma már nem félrendszabályok és tapogatódzás, de bátor, öntudatos cselekvés, nem személyes hűség vagy pártérdek, de önzetlen, egységes hazafiui igyekezet, nem szűkkeblűség, de áldozatkészség biztosíthatja a szabadságot, az alkotmányosságot és a magyar álllamiságot és végzem beszédemet a régi rómaiaktól hasonló súlyos viszonyok közt hangoztatott jelszóval: Videant consules, nequid ’republica detrimenti capiat! (Élénk tetszésnyilvánítások jobbfelől.) Bartal György kereskedelmi miniszter. ,Ama nagy hatású szónoklat, melyben a Deákpártnak egyik kiváló, és szellemének államférfiul genialitásról, a gyakorlat terén megedzett kormányzati erélyéről, jellemének önállóságáról ismert kapacitása oly remek vonásokban állítá elénk a jelen helyzetnek éles bírálatát, s az annak javítására vezetendő törvényhozási és adminisztratív politikát, adott oly programmot, melynek átalános kiindulása, elvei, felhozott részletei e ház minden töredékeinél majdnem osztatlan tetszésre találtak, (Igaz! Igaz) kötelességét teszi szólónak, hogy mindenek előtt azon vádra feleljen, hogy mért nem lépett ki a jelen kormány hasonló nyíltsággal, határozottsággal az általa követetendő kormányzási politikának részletezésével ? miért tanúsít tartózkodást az elannyira szükséges nagy adó megindításában, miért túl merész a nemzet áldozatkészségének oly nagy mérvű igénybevételében. Az ily alakban a kormányhoz intézett kérdésre adandó feleletet ép azon általános hatásból meríti, melyet ama felszólalása keltett. Ha egy kormányzati aciónak sikerét gondosan formulázott nagy elvek kimondása már egymagában biztosítaná, akkor hibázott, hogy e nagy elvek hangoztatásával oly sokáig késlekedett; hibázott akkor midőn a jelen kormány megalakulása előtt tárczavállalása, vagy épen kabinet alakítására felszólíítva, e felszólítást magától elutasítá, és hibázik most, midőn kijelenti, hogy a jelen parliamenti constellációk közt az általa ragyogóan bár, de mindenesetre vázlatosan oda vetett kormányzati elvek valósítására az időt elérkezettnek nem véli, mert szónoklatának hatása, és majdnem minden mondatának zajos helyeslése méltán igazolhatta a feltevést, hogy az általa képviselt elvek azok, melyek körül e háznak minden pártszínezete többé kevésbé csoportosul. Nagyvonású programmok hijjával ez ideig sem voltunk, és Sennyey a remek összeállításon túl, mely csakis az ő sajátja, egyetlen átalános elvet sem mondott, mely a 21-es és 9-es bizottságok emlékezetes tanácskozásaiban mindaddig, mig részletezve nem volt, általános helyeslésre nem talált. (Igaz! Igaz!) és viszont a mint részleteztetett, a felfogások legnagyobb szétágazására ne vezetett volna. (Helyeslés.) De nem csak e tekintet volt az, mely a jelen kormányt ily átalános hangzatos programm felállításától visszatartoztatá, hanem főleg azon meggyőződés, hogy közvetlen feladatunk, a mire minden működésünket kell, hogy összepontositsuk csakis az lehet, hogy a helyzetet domináló financziális erisist eltávolitsuk (Helyeslés.) s ez által az államot a mindennapi megélhetés gondjaitól felszabadítsuk. (Helyeslés jobbfelől.) Politikánk azon részére nézve, mely az államháztartás egyensúlyának oly égető helyreállításával csak legtávolabbról is összefügg, elmondotta a pénzügyminiszter mindazt, mit nem csupán azonnal szükségesnek, hanem a legközelebbi időben kivihetőnek is tartunk. Nem emlékszik, hogy a sójövedéknél fenálló kiváltságok eltörlésén, a dohánylicentiák megszüntetésén kívül hallottunk volna a tisztelt szónok részéről oly jövedelmi forrást felemlíttetni, mely a pénzügyminiszter ex*posé-jában számításba ne vétetett volna. De hallottunk sokat, felette sokat, miknek eltakart éle nem a jelen kormány, hanem az azt megelőzött kabinetek lánczolatos politikája, kormányzása, s ennek eredményei, de ép ezért közvetve azon párt iránya ellen is volt intézve, mely elődének politikájáért legalább a solidaritást vissza nem utasíthatja. (Mozgás) hallottunk e tekintetben sokat, ami ép azért, mert oly tárgyilagosan, és a legnemesebb indokok forrásából felbuzogva mondatott el e házban, örömmel felszedegetett tápanyagul fog szolgálni a reeriminatiók ama tüzére, melynek lángjai nem e ház vitatkozásaiban, de annál élénkebben lobognak a hírlapok hasábjain, egyes feltűnést okozott brochure-ekben és vidéki pártértekezletekben, s a melyeknek destructriv hatása legelső sorban ép azon többségnek szétrobbantására irányul, melynek padjairól tartotta s ennek sújtó philippikáját (Mozgás) anélkül,hogy biztos volna az iránt, váljon e pártnak szétforgácsolt elemeit újból egyesíteni, s e kép az általa oly nyíltan felkarolt parliamentarismus fő alapját: egy homogén majoritást megteremteni önmaga képes leendő. (Igaz! jobbfelől.) Hangsúlyozza ezután, hogy ő nem régen tagja a kormánynak, sőt a Deákpártnak sem, s hogy nem régen küzd Sennyeivel együtt s így nem személyes vagy pártérdek készteti szólni a haza jövőjének biztosításáért, s a pártszempontokból eltekintve. Mert a jelen helyzet okai spártszempontból meg nem ítélhetők, az orvoslás rekriminácziókkal nem eszközölhető. A külföldi pénztekintélyek nem egy enunfiatiója, s ami még kézzel foghatóbb, a magyar értékpapírok árfolyamának nem egy ízbeni jelentékeny csökkenése figyelmeztet arra, hogy a mellékes okok legelseje, melyek országos hitelünk csorbítására befolytak, és ama támadások élességében és félszegségében keresendő, (Mozgás balfelől,) melyek legutóbbi pártküzdelmeinkben oly kétélű fegyverekül bizonyultak, melyeknek részleteit megbírálni a külföld se nem képes, se nem hajlandó, de a melyeknek általános behatása azt tőkéinek nálunk leendő állandó elhelyezésére bizonyosan fel nem bátorítja. Attól tart, hogy ha bajaink diagnosizában az eddigi utat követjük, és figyelmünket a nemzet testén észlelhető sérvek mélységének sebészi vizsgálgatása mellett főleg annak kiderítésére fordítjuk, hogy mely pártnak, mely államférfimnak kell hogy eme sebet, melyiknek amazt rójuk fel bűnéül ? nemcsak egymás politikai hitelét ássuk alá, hanem végkép elfojtjuk azon kutforrást, melynek további használatára utasítva vagyunk, s melynek létalapját nem a pártok bármi heves, bármi fényes összeütközése, hanem a közveszéllyel szemben tanúsított érettsége, higgadtsága, áldozatkészsége képezi, az összes nemzet financziális hitelét! (Helyeslés jobbfelől.) Utal Francziaországra, ahol a pártokat sokkal nagyobb elvi ellentétek választják el egymástól, s mégis a hitel megmentése körül minden párt egyesült. (Helyeslés jobbról. Erre van minden késedelem nélkül, nekünk is szükségünk. S megtalálhatjuk a pártszenvedélyek elhallgatását közös tévedéseinkben egyrészt, másrészt a súlyos terhekben, melyeket bona fide már eleve visel«