A Hon, 1875. május (13. évfolyam, 99-121. szám)
1875-05-04 / 101. szám
helyesnek tartja-e a kormány és elfogadja-e, vagy pedig repudeálja, hogy az egyes teendők helyesebb csoportosítása mellett a minisztériumok száma leszállíttassék ? A közigazgatás rendezése terén tájékozás szükséges, mily mértékig és mily feltétel alatt kívánja a kormány a municipiumok hatáskörét kiterjeszteni és mily intézkedések által kívánja eszközölni azt, hogy a közegeknek összhangzó működése mellett az állam érdekei, a törvények pontos végrehajtása biztosítva legyen. (Helyeslés a szélsőjobbfelől.) Én szükségesnek tartanék tájékozást arra nézve, lehetőnek tartja-e a kormány, hogy a közös költségeknél bizonyos megtakarítások eszközöltessenek. (Élénk helyeslés a szélsőjobbon.) A véderőről szóló törvények vizsgálata tekintetében mily állást foglalt el a kormány: helyesli-e és elfogadja-e, vagy visszautasítja azon nézetet, hogy annak revisiója alkalmával különösen a territoriális divisióknak behozatala mellett (Élénk helyeslés) a honvédség nemzeti intézményének és jellegének fenntartása mellett az állandó hadsereggel szerves összeköttetésbe hozassék.(Helyeslés a szélsőjobboldalon.) Kívánatos a tájékozás a tekintetben, hogy váljon a bankkérdés megoldásánál a t. kormány főleg és egyedül csak hitelviszonyainknak és a pénzforgalomnak rendezését contemplálja-e, vagy föl kívánja-e használni e combinatiót arra is, ami nem részemről, de több oldalról hangoztattatott, hogy ezáltal az orság jövedelmeire nézve közvetlen forrás nyittassék. Nem említem a vasutakat, mert azokra nézve, tudjuk, hogy egy tág értelmű fölhatalmazással állunk szemben, amelyet legközelebb tárgyalni fogunk. Óhajtandó a tarifa- és vámkérdésre nézve tudni a kormány politikáját, különösen a küszöbön levő, és, mint állíttatik, most a tárgyalás stádiumában levő nemzetközi szerződések tekintetében. Tudni kell az országnak, hogy a kormány e tekintetben a vámpolitikának melyik rendszerét, melyik módozatát fogadja el. Ezt tudnia szükséges annyival inkább, miután — ámbár én a hírlapi közlésekre sokat nem adok — a hírlapokban azt olvassuk, hogy oly alkudozási pontozatok tárgyaltatnak, melyek elfogadása mezőgazdasági iparunkra, azt lehet mondani, megelőleg hatna. Kívánatos továbbá tájékozás a tekintetben is, vajjon lehetőnek tartja-e a kormány és ha lehetőnek tartja, szándékozik-e intézkedést tenni, hogy az uzsora bajainak orvoslására lépések tétessenek minaddig, míg az azzal egybekötött nagy veszély, a vagyonnak confiscatiója, a vagyonnak expropriatiója tettleg életbe nem lép. (Helyeslés).1. Tehát! én azt hiszem, azon kérések és kérések, melyeket a minisztériumhoz intéztem, sem nem időelőttiek, sem nem indiskretek. Két hónapja,hogy kormányoz a kormány, és valamint meg vagyok győződve, hogy a kormányba be nem lépett senki anélkül, hogy ezen kérdésekre nézve individuális nézete ne lett volna, úgy ma, két havi együttműködés után, nem képzelhetem, hogy ezen kérdésekre nézve közös megállapodások ne legyenek, s ha vannak, az országnak azokat ismernie kell, mert különben, amit feltenni nem akarok, azt kellenne hinnünk, hogy a bizonytalanság nagy tengerében evezve, az új combinatió, melytől azt reméltük, hogy létrejötte után tetterősebben, erélyesebben fogunk működni, haladni, mindazon kérdéseknek csak elodázását eredményezte, melyeket épen ezen combinatió által megoldhatni hittünk. Nem azért kérem én ezeket a 1. minisztériumtól, mintha ezt mai szavazatommal kívánnám kapcsolatba hozni. Kijelentem ezt, hogy előttünk levőjavaslat elfogadását nem tekintem bizalmi szavazatnak és ennek következtében amit kértem, nem votumomnak feltételeként akarom megszabni. Nem is kívánom saját pártállásom jelzésére. Én körülbelül tisztában vagyok arra nézve, hogy az általam tett kérdések azon álláspontnak, melyet én elfoglalok, nem fognak megfelelni. Nekem arra, hogy azon pártnak, melynek tagja vagyok létjogát bizonyítsam, szükségem nincs. Annak létjogát bizonyítja azon óriási majoritás, mely velünk szemben áll, és melynek következtében nem kell bizonyítani, hogy magának a parlamenti rendszernek van érdekében, hogy legyen egy gouvernementális minoritás, amely a független ellenőrzés szerepét és kötelességét teljesítse. (Élénk helyeslés.) De ha az előadott kéréseket intézem a minisztériumhoz, teszem ezt mint honpolgár, honpolgáraim nevében, akiknek joguk van követelni, hogy midőn az urnához lépve, a képviselők választása által alkotmányos jogukat gyakorolják, tudják megbírálni és tudják meghatározni, hogy kik és miért választanak. (Hosszas élénk helyeslés a szélsőjobboldalon.) Almássy Sándor azt fejtegeti, hogy a kormánynak nincs nagyobb igénye sem a bizalomra, sem a szabadelvű névre, mint az előbbieknek. Fejtegeti, hogy a jobboldaltól nem lehet szabadelvűséget várni. Kikel a balközép minden áron uralomra vágyó magatartása ellen.Nem fogadja el a budgettörvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső balon.) Simonyi Ernő felszólítja a kormányt, hogy nyilatkozzék, mert ezt megkívánja a parlamenti vitatkozás természete. Mert szélmalomharczot vívni nem kíván (Felkiáltások a szélső balról. Halljuk a minisztert!) Széll Kálmán pénzügyminiszter: T. ház ! Előttem szólott t.képv.ur azzal kezdette beszédét,mire vonatkozólag közbevetőleg legyen szabad megjegyeznem, hogy nem tudom, befejezte-e már vagy pedig szándékozik-e folytatni, (Simonyi Ernő közbeszól: Most már folytatni fogom!) miután úgy látom, hogy nem kelt fel azon oldalról és a ház többi padjairól sem mint ezen kérdéshez szólandó senki, a magam részéről kötelességemnek tartom, hogy némelyeket elmondjak. (Halljuk! Halljuk!) Nem osztozom a t. képv. urnák azon nézetében, melyet a vitatkozás természetére nézve azelőtt fejtegetni szíves volt,mondván, hogy ő nem érti és ma nem fogja fel a kormány magatartását,hogy ily nagy kérdéssel szemben, mint a most szőnyegen levő, nem szól, nem nyilatkozik, mert ő a vitatkozás természetét úgy érti, hogy kölcsönösen egymásnak minden felszólalásra, minden kérdésére válaszolva így folyjék az folytonosan. Én eltérő nézetben vagyok a vitatkozás természetére nézve oly kérdéseknél, mint a jelenlegi, és oly tvjavaslat tárgyalásánál, mint a most szőnyegen levő. Én e vitatkozás természetében levőnek absolute nem tartom azt, hogy a kormány minden egyes szónok után, bármennyire elismerje azon szónok szavainak, argumentumainak, egyéniségének jelentőségét, mindannyiszor felkeljen,mindannyiszor szóljon, válaszoljon és így a maga részéről valóságos feleseléssé tegye azt a tárgyalást, melyet én ily módon komolyan folytathatónak nem tartok. (Élénk helyeslés a középről.) Ha a t. képviselő úr az Országgyűlés tárgyalásait a maga részéről így érti, ízlésében nem osztozom, de nem is irigylem.Főleg nem tartom minden percben szükségesnek a felszólítást akkor, amikor én szerintem a kérdés egyszerűen az, hogy a t. ház azonjavaslatot megszavazza-e, amelyjavaslat nem egyéb, mint saját határozatainak összefoglalása.Ha arról volna szó, hogy itt most egymást kapacitáljuk azon javaslatnak egyes részletei felül, hogy egymásnak adandó felvilágosítások a kormányhoz intézett kérdésekre teendő felderítések nyomán és és alapján döntsük el ajavaslat egyes részleteit, akkor még talán érteném a követelések azon nemét; de mikor nincs egyébbről szó,mint arról, hogy sanctionáltassék törvényileg az, mit ezen ház elhatározott, midőn a budgettörvény véglegesen el van fogadva, valóban nem tartom a kormány kötelességének, hogy ötször, hatszor, annyiszor, amennyiszer egyes képviselőnek tetszik felszólalni, válaszoljon. (Helyeslés a középről.) Én a kérdéshez, mely szőnyegen van, a magam részéről hosszasan nem is kívántam szólani és most sem kívánok, mert bármit mondjon is Simonyi képviselő úr, a magam részéről nem tartom magamat kötelezve arra, hogy a t. ház előtt a t. képviselő úr kedvéért annyiszor meg annyiszor ismételve nyilatkozzam arról, amiről már annyiszor nyilatkoztam. A t. képviselő úr azt mondja, hogy még most sem tudja, mi a kormány nézete a fedezetre vonatkozólag. Erről én nem tehetek. A kormány elmondotta azon határozott nézetet, melyet az 1875-diki költségvetés fedezeti részére vonatkozólag követ, már akkor, midőn első alkalommal nyilatkozott a költségvetésről. Én elmondottam akkor, hogy azon költségvetésben, melyet a kormány a ház tárgyalásai közben a közigazgatási év harmadik hónapjában örökölt és átvett, én egy új, átalános, a jövő évekre kiható fedezeti módot nem terjeszthetek elő. A kormány elfogadta ezen költségvetést amint volt, tekintve azt átmenetinek és olyannak, melyet a háztartás rendes vitele szempontjából, és hogy megkezdhessük az államháztartás rendezésének nagy munkáját, elmondottam továbbá akkor a kormány nevében, hogy az adóívjavaslatokat magunkévá teszszük,úgy amint azok az adóügyi bizottság retortájából kikerültek ; ami azokból újabb jövedelemképen befoly, azt a deficit csökkentésére fordítjuk, a deficit fennmaradó többi része pedig, mely a sajnosan, de tagadhatlanul fennálló viszonyokban gyökerezik, oly viszonyokban, melyeket megváltoztatni nincsen nekünk, sem a háznak hatalmában, a kölcsön pénzkészletéből fog fedezhetni. Ez az, amit akkor mondottam, és ennél sem kevesebbet, sem többet nem mondhatok ma sem. Ami azt illeti, hogy ezen minisztérium adott-e, nem adott-e programmot, és hogy az,amit adott programm-e vagy sem, tudni lehet-e ebből, mi a minisztérium szándéka, mi nem, ezen úgy itt a házban, valamint másutt igen sokszor retfikált kérdésre vonatkozólag legyen szabad nekem ma utószor, mert néhányszor már tettem — egy pár szót szólani. (Halljuk!) T. képviselőtársam K. Sennyei azon igen szép szónoklatban, amelylyel a vitát a maga részéről megnyitotta, visszapillantást vetve a múlt hónapokban történtekre, azt mondja, hogy két irányban érdemelnek azok méltánylást. Az egyik irányban azért, mert míg a háznak egyik oldalán elleneztetett a nagyobb adóemelés és részben egyáltalában minden adóemelés, és kijelentetett, hogy az 1875-iki hiány fedezetének legnagyobb része a kölcsön készletéből vétessék, addig azon időben én voltam, ki e módszert veszélyesnek jelentettem ki, holott most azok közt, akik az első irányban jártak el és a nagyobb adóemelést ellenezték és köztem ma solidaritás áll fönn. A másik, amit képviselőtársam előtt feltűnőnek látszik az, hogy ugyanazon tagja a háznak, ki ma tagja a kabinetnek is, az előtt pedig az ellenzék élén állt, kijelentette, hogy azon költségvetést nem szavazhatja meg, mert a fennálló rendszer keretén belül nem hiszi, az ország pénzügyeit rendezheti és ma mégis azon megtámadott költségvetés alapján kormányoz. Legyen nekem szabad. képviselőtársam figyelmébe hívnom hogy igenis, én kijelentettem akkor, hogy nem tartom elégségesnek Magyarország pénzügyeinek végleges rendezésére az adóemelés azon mértékét, amelyet t. képviselőtársam akkor elégségesnek tartott; kijelentettem azt, hogy Magyarország államháztartásának reális, solid, végleges alapokra helyezésére a terhek emelésének azon mértékét, amelyet 1. képviselőtársam elégnek tartott, nem tartom elégnek. És hogy én ma mégis ezen költségvetésben nagyobb adófelemelést nem hoztam javaslatba, engedelmet kérek, ennek okát én megmondtam e házban, őszintén és nyíltan megmondtam, hogy teszem ezt azért, mert követve a tanácsot, amelyből igen. barátom is kiindult, ki nekünk több ízben ajánlotta itt az eszmék transactióját, midőn nagy czélok valósításáról van szó, egyéni nézetemnek egyetlen egy bizonyos tvjavaslatra szorított merev fenntartását a helyzet súlya alatt nem tarthattam indokoltnak. (Élénk helyeslés a középen) nem tartottam indokoltnak azon nagy czél tekintetéből, mely előttünk lebegett, hogy ezen országban vállvetve működjenek mindazon erők, melyek eddig közre nem működhettek az ország jólétének előmozdítására. (Élénk helyeslés a középen.) Igen is megtettem ezért és appellálok barátom éles látására, nem is nagy különbség van a közt, midőn a végleges rendezkedés munkájának egyes részleteiről szólva, azt mondom, azon helyről, melyen t. barátom ma ül, hogy nem tartom elégségesnek azon kisebb adóemelést a végleges rendezés czéljára, és nem nagy különbség van a közt, midőn most azt mondom, hogy azon nagy czél tekintetéből, mely előttünk lebegett, mert nem akartam kő lenni, melyen az üdvös átalakulás megbotoljék, letettem róla, mert a jelenlegi budgetet átmenetinek tekintem, melyet minél előbb meg kell állapítanunk,hogy azután a végleges munkára időt nyerjünk. Ezen két felfogás közti különbségre hívom fel Sennyey Igen t. képviselőtársamat, ki ezen körüményt beszédének további folyamában különben méltatta is, én nem is azért hozom fel ezt, mintha hinném, hogy máskép érti, de azért, nehogy szavait a házon kívül máskép magyarázzák, mert csakugyan beszédének további részében. barátom igazságot szolgáltatott nekem s ezt tőle köszönettel veszem. Amit továbbá felhozni méltóztatott az iránt, hogy ezen alapon kormányoz a cabinet azon tagja, ki ezelőtt a rendszerváltoztatást sürgette, erre vonatkozólag anélkül, hogy én őt a legtávolabbról is meg akarnám előzni abban, hogy a maga részéről e kérdésre feleljen, csak egyre tartok szükségesnek e percben utalni, s ez az, hogy a kormány megalakulásának első napján kijelentettük a teendők elősorolása alkalmával, hogy a rendszer fenntartása mellett nem tartjuk lehetségesnek a takarékosság oly mértékét, mely szükséges az ország ügyeinek végleges rendezésére, de hogy a rendszer keretében is megteszünk minden lehetőt, de hogy azután a rendszer változtatásával, elkezdve a központon, le egész a községig, mindenütt takarékosságot fogunk követni. Igen, képviselőtársamnak azon itt, melyet mi választottunk, nem tetszik, mert azt állítja beszédének további részében, hogy előttünk két eljárási mód állott. Vagy elnapolni az országgyűlést pár hónapiban aztán összehívni és kifejteni alapvonalaiban és lényegében a kormány programmját, vagy pedig átmenetinek tekintve a folyó évi költségvetést, haladni az országgyűlésen és a továbbiakat az 1876-ki költségvetés előterjesztésére halasztani. Az én t. barátom előtt az első út, úgy látszik, a helyesebb. Engedelmet kérek, a theóriában elismerem, hogy helyesebb lehet, de a praktikus kivitelben szabad legyen t. barátomat figyelmeztetnem, hogy nem csak nem helyesebb nem csak nem czélszerűbb, de absolute kivihetetlen. Mert meggondolta-e, mi következett volna be, ha az általa helyesnek tartott és nekünk kínált módozatot követtük volna ? Akkor mi kénytelenek lettünk volna május derekán, mert előbb bizonyos halaszthatlan dolgokat el kellett volna végezni, ápril, május és júniusra az országgyűlést szüneteltetni, és összehívtuk volna júliusra a legnagyobb hőségben, hogy az országgyűlés ne legyen képes a legislatióra, mert ennek az országgyűlésnek a mandátuma augusztus végén úgyis lejár. (Helyeslés) annálfogva, ha azután a választásokat elrendeltük volna, összejönne az új országgyűlés, melynek feladata az államháztartás rendezése, ehhez hozzá nem kezdhetne, hanem megkezdené a kormány a jövő ülésszakban működését ismét indemnjtivel és nem kész budgettel és kénytelen volna folytatni azt az utat, amelyen eddig jutottunk. Erre vezetett volna azon út, melyet 1. képv.társam helyesnek tart. Ha hozzáteszem, hogy a delegatiót is meg kell választani, és ez is elvesz néhány hetet, sőt hónapot, akkor világos, hogy ez az eljárás annyira megnehezítette volna a jövő legislatió munkáját, hogy csak a tél közepén kezdhette meg tulajdonképi munkáját, holott, ha ezen országgyűlés berekesztetvén, talán ezen hónap derekán, a kormánynak lesz elégséges ideje arra, hogy elkészíthesse javaslatait és azon stádiumig érlelhesse, amennyire szükség, hogy azok törvényhozási tárgyalás alá bocsáthatók legyenek, és akkor ön összehívhatja az országgyűlést oly időben, hogy még ezen évben megtörténhessenek azon gyökeres rendszabályok, amelyek szükségesek arra, hogy azok a jövő évben életbe léphessenek. Azt hiszem, hogy ez volt a helyes, ez volt a correct út, ha a praktikus viszonyokat figyelembe veszszük, és így e mellett a másik útra gondolni sem lehetett. T. képviselőtársam aggodalmát fejezte ki az iránt, hogy ezen költségvetést mint átmenetit a kormány elfogadva, és nem bírva a fedezet többi módozatait előteremteni, a jövő év január elején a kincstár már zavarban lehet. Én kötelességemnek tartom, mert e kérdés felvettetett, fontosságánál fogva arra is egy pár szóval reflectálni. Mindenekelőtt azt vagyok bátor kijelenteni, hogy aki figyelemmel kísérte az én felszólalásaimat azon pénzügyi tárgyalásoknál, melyek e házban több alkalommal folytattatttak, az emlékezhetik arra, hogy igen élénken mutattam azon bajokra és veszélyekre, melyekben a mi pénzügyünk forog és én vagyok az utolsó, ki három év óta azt nyilatkoztatta volna, hogy mi könnyen összetett kezekkel és holmi aprólékos eszközökkel lennénk képesek a bajon segíteni. Mi erre nem lesszünk képesek, mert a baj sokkal komolyabb, sokkal mélyebben rejlik, hogy sem ily felületes palliatív orvosszerekkel segíteni lehessen rajta. Én vagyok az első, aki elismerem, hogy a helyzet fölötte komoly, de másfelől azon meggyőződésben vagyok, hogy az ország megteszi mindazt, amit tenni szükséges, ezen bajon segíteni fog önerejéből és egy helyes pénzügyi politikának önmegtagadó követelésével ezen bajból nem kétlem ki is fog bontakozni. Ami a jövő év bajait illeti, igen kényelmetlen állapot, nem szenved kérdést, hogy a kölcsön készletei egy 21 és 22 millió forint közt váltakozó hiány miatt le-lapasztalnak, de ez olyan állapot, amelyen ma már a phisikai idő rövidségénél fogva segíteni nem lehet. De mégis legyen szabad ezen aggodalmaira vonatkozólag a magam részéről constatálni azt, hogy a jövő évre a már meglevő pénzkészletekből, ha csak valami különös csapás az országot nem éri, ha a jövedelmek oly alapon vétetnek is számításba , mint azok a múlt évben tényleg befolytak, annyi pénzkészlet megmarad, hogy az országnak kellő szabad rendelkezési ideje lesz az átmeneti bajok orvoslására s arra, hogy az év első felében mindenesetre előálló nagy cassa-deficit javítását egy hitelművelettel a maga részéről megindíthassa. Ezt azt állapotot én nem tagadtam a t. ház előtt soha, bármennyire méltóztatnak is a t. képviselő urak (a szélső balra mutatva) e felett a fejüket csóválni; én rámutatok a naplóra, ahol kitűnik, hogy ezt kimondottam az első alkalommal és ez bekövetkezett volna akkor is, ha a nagyobb adóemelés miatt 7 millió frtnyi nagyobb bevételre számíthattunk volna is. Azt hiszem, hogy azt tudhatta mindenki, aki a helyzetet ismeri, de mégis kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy ma teljesen azon az alapon állok, amelyen hivatalbeli elődöm számításokat tett, midőn felállította azt, hogy ha több jövedelem nem folyik be, mint 1874-ben befolyt, mintegy 15 millió lesz még az, ami ezen évből a másikra át fog menni. Szabad legyen hozzátennem, hogy ezen 15 millió szaporodni fog azon 4 és fél millióval, amelylyel a megszavazott adótörvények folytán fog szaporodni a jövedelem. Szaporodni fog továbbá a keleti vasút második sorozata prioritásainak értékesítése által, ami a szerződés értelmében részint már megtörtént, részint pedig legközelebb megtörténik, mintegy 4 millióval. Szaporodni fog harmadszor azon összeggel, amely mint tényleges megtakarítás működésünk kezdetében jeleztetett és amely tételek nem oly egészen átfutó természetű tételek, mint azt Sennyey J. képviselőtársam többször jelezni méltóztatott. Abból a 2.800.000 írtból, melyet törültünk, ha levonatnak azon összegek, melyek mint új tételek vetettek fel a költségvetésbe, mégis tisztán 1 és fél millió megtakarítást eredményeznek. Azonkívül van szerencsém jelenteni a t. háznak, hogy daczára annak, hogy lényeges javulás a mai viszonyainkban a dolog természeténél fogva a múlt évről ezen évre nem állhatott be, mégis az idei első negyedévi kimutatások, amelyekre báró Sennyey képviselőtársam hivatkozni méltóztatott s melyek aggodalmait csak növelték, jobb eredményt mutatnak, mint a múlt év első negyedében, arithmetical calculus szerint 400.000 írttal, ha azonban hozzáveszszük azt, hogy a múlt év első negyedében hatszázezer forintnyi értékpapírokat adtunk el, mely összeg annak az évnek valóságos jövedelmét nem képezi, akkor a valóságos javulás egy egész milliót tesz ki. Ezen javulás kedvezőbb színben tűnik fel akkor, hogy ha megvizsgáljuk az egyes tételeket, amelyek ezen jövedelem keletkezését másfelől devalválták, mint pl. a dohánynál, ahol másfél millió jövedelmi kereslelet mutatkozik a 74-ik évi első negyeddel szemben, holott a bevételi kereslelet csak 400.000 hrtot tesz, a többi összeg azon kiadások öregbedése, amely esetleg épen azon egy negyedévben teljesített dohánykészlet beszerzésére fordíttatott nagyobb összeg, mint a múlt évben. A dohánykezelés üzlet lévén, ahol a piaci conjuncturák, amelyek ezen évben pedig, miután közel 400.000 forinttal több dohány vásároltatott a külföldről és másfél millióval több váltatott be a honi termesztőtől . Hozzá számítandó az is, hogy ápril havában is a jövedelmekben, ha nem is valami nagy, de mindenesetre nem jelentéktelen javulás mutatkozik, mi arra a reményre jogosít föl, hogy az 1874-ik évnek tényleges bevételei az 1874-iki mögött nemcsak hogy nem fognak maradni, hanem azokat lényegesen túl fogják haladni. Mindezeket felvéve, én arról meg vagyok győződve, hogy azon kijelentésnél fogva is, melyet a minisztérium tett, és melyre hivatkozom, hogy az év folytában administratív után is minél nagyobb megtakarításokat fogunk csinálni, ezen év akként fog végződni mégis, hogy elég ideje lesz a törvényhozásnak arra, hogy a jövő év első felében természetszerűleg előálló kassahiány kassaművelet által mégis fedeztethessék, és a költségkészlet lesz akkora, hogy meg fogja haladni a deficitet, és annak fedezésére elégséges lesz, amely a jövő évben mint az 1876-dik évi költségvetés végleges mérlege elő fog állani. Hogy azonban mégis szükség lesz nagyobb öszszegre, az onnan van, mert az év első felében a bevételek kellően be nem folyván, mindig oly nagyobb mérvű deficit szokott beállani az év első felében, mint amilyen az egész évi deficit szokott lenni. Ezek után, amelyeket azon észrevételek következtében, melyeket Sennyey J. képviselő úr tenni méltóztatott, kötelességemnek tartottam felhozni, még csak egy észrevételt vagyok bátor kockáztatni. Igen, képviselőtársam azt mondja, hogy tőlem sokszor kértek programmot és mindig azt feleltem, hogy nem adok, mert már adtam. Engedelmet kérek, én ezt nem mondtam soha; ezt így mondva tőlem nem hallotta, én nem mondtam, hogy adtam programmot, hanem azt mondtam, hogy annyit mondtam és annyit mondott ezen kormány, ami ezen kormány financziális politikájának czéljaira, intenziójára tájékozhat minden embert. Többet ennél nem mondtam és nem mondhattam, mert nem tartom méltányos követelésnek, hogy egy kormánytól, amely átmeneti költségvetésként elfogadott egy költségvetést, amely nem is a magáé, egy részletes, minden irányban kimerítő, előkészített programterv követeltessék. Én kijelentettem, hogy én igenis kötelességemnek fogom ismerni, ha e helyen fogok lenni, a t. háznak előterjeszteni egy kimerítő tervezetet azon költségvetés előterjesztése alkalmával, amely a mienk lesz. Igenis kötelességemnek fogom ismerni akkor elmondani minden egyes izére vonatkozólag az államháztartás rendezési processusára nézve, mely nézetben, mely meggyőződésben vagyunk, de eddig mindig kijelentettem, hogy ezen kérdésben a mikéntről, a részletes megoldásról beszélni egy kormánynak azelőtt, mielőtt nem bírja actióját megindítani én nem tartom helyesnek, megengedhetőnek. Akadémikus discussiót megindítani ezek felett nagyon könnyen lehetne, átalános frázisokba burkolva, nézeteket előterjeszteni nem nagy mesterség. Ezt tenni azonban azt hiszem, a kormány padjairól nem szabad. A zöld padokról ha tenné valaki, megteszi mint egyéni nézetének kifolyását Alít fel számokat, melyek sokszor hypotetikusok, s ha megvizsgáltatnak, gyakran problematikusok is lehetnek. Engedelmet kérek: e helyről igy eljárni nem lehet. E helyen a legpositivabb fejtegetések szükségesek s a legpositivabb hasison való előterjesztések elkerülhetlenek; mert a mi e helyről elmondatik, annak kivitelére vonatkozólag a felelősséget elvállalja a miniszter, s ezt nem szabad tennie mindaddig, míg kellő ideje nincs minden kérdés megfontolására. (Élénk helyeslés a középen.) Jöjjünk tisztába egyszer e követelésekkel, s lássuk, mi azokból méltányos, mi nem. Ha e kormány összetett kezekkel állott volna ide, és azt mondta volna, én elvállalom a kormányzatot, és folytatom úgy, ahogy lehet, akkor volna e kivételeknek értelme. De mikor a kormány azt mondja, hogy a takarékosságnak azon mértéke sem elégséges, melyet a pénzügyi bizottság e költségvetésben keresztül vitt s melynél fogva 800.000 írttal leszállította a bel és közigazgatás szükségletét, mikor a kormány azt mondja, hogy tovább kell menni, s a rendszerváltoztatását kell megkezdeni; midőn a kormány azt mondja, hogy a központból a közigazgatásig annak egyes részleteit rendezni akarja, hogy összhangzatokat behozni, hogy egyöntetűleg működjenek az orgánumok és ezáltal úgy anyagilag mint szellemileg inkább számot vettünk erőinkkel — akkor nem lehet azt mondani, hogy a kormány megindul, anélkül, hogy a rendszert akarná változtatni, megindul anélkül, hogy tudná róla valaki, mit akar; bár arról nem tartom szükségesnek nyilatkozni, hogy a kormányzat minden egyes ágazatára nézve miként akarja ezeket iniiiálni. Eziránt követeléseket támasztani joggal és méltányosan nem is lehet. Igen, barátom kifejtette beszéde elején, akkor, midőn arról szólt, micsoda eljárási módok lettek volna a kormány által választandók, maga is azt mondta a kormánynak volna teendője, hogy javaslatba volna nekünk, hogy pár hónapra függesszük föl üléseinket. Ez által maga. barátom elismerte, hogy kell egy pár hónapig nyugodt idő arra, hogy a kormány teendői felett részletes előterjesztéseket tehessen, de miután azt voltam bátor hangsúlyozni, hogy a mi javasoltatott az practice lehetetlen, kivihetetlen hogy az még nagyobb bonyodalmakra vezetne bennünket , gondolom bizonyítékát szolgáltattam annak, hogy ezen utat nem lehetvén követni, mondhatom joggal, hogy ő maga is szükségesnek, elkerülhetlennek mondotta, hogy a kormány pár hónapnyi előkészületet tehessen, s ezalatt a dolgok érlelődjenek. Én nem akarok részletekről beszélni, de t. képv. társam tudja, hogy mióta a kormány ezen padokon ül, az országgyűlési sessiónak legközepén vállalkozván a kormányzatra, ben ül a házban és acióban van folytonosan. Tudja ő excellentiája, hogy nekünk törvényeket nem csak hozni, de végrehajtani is kell. Azon számtalan adótörvény végrehajtása a földadó katasteri törvény végrehajtásának igen nagy munkája, mely nagy gondot és sok előkészületet igényel, és számtalan más — nem sorolom fel, mert mindazok, kik a kormányzat teendőit ismerik, tudják, mily számtalan, — az egész jövőnkre kiható, egész organismusunkra befolyással bíró, a pénzügyek rendezésében nagy colossusként ott álló kérdések minden irányban való tisztázása. Igen, én egyenesen kimondom, vállalkozzék erre a ki tud és hir, de én meg vagyok arról győződve, hogy azt ily körülmények között kivinni eszközölni és pedig tettel, nem csak frázisokkal nem fogja senki. (Általános helyeslés.) Az én igen, képviselőtársam azt mondja, hogy nem is követel tőlünk részletes programmot, nem is mondja, hogy mi ezzel kénytelenek lettünk volna előállani és mégis beszédje végén mit tesz. Beszédje végén elősorolja a kérdéseknek egész seregét és azt mondja, hogy adjuk elő nézeteinket oly irányban, hogy a t. képviselő úr azok iránt tisztába lehessen. Én azon kérdések közül azokra nézve, melyek az én tárczámat nem érdeklik nem szólok, hanem szólok egyedül néhány olyanra nézve, melyek az én tárczámat érdeklik. (Halljuk!) Az igen, képviselő úr a vámszövetségre és a bankkérdésre vonatkozólag több világosságot óhajt. (Halljuk.) Méltóztassék elhinni, hogy többet annál, mint amennyit a vámszövetségre nézve mondottunk, hogy t. i. az országra nézve kívánatosnak tartjuk, hogy az revideáltassék, különös figyelemmel arra, hogy azország pénzügyi érdekei megóvassanak, hogy a fogyasztási adóknál a helyes kiegyenlítés történjék és a mellett a vámszövetség egyéb feladatai is figyelemben tartassanak, ennél többet mondani épen azon nagy kérdés megoldásának érdekében nem szabad, nem lehet. (Átalános helyeslés) Azon megoldást nekünk egyoldalúlag decretálni nem lehet. Azon kérdés alku tárgya, azon kérdés messze kiható,,messze vivő tárgyalásoknak fogja tárgyát képezni. (Átalános helyeslés.) Avagy kérem, lehet-e azt itt kimondani, hogy ez vagy az a kormánynak nézete és ultimátuma e kérdésben. Lehet-e, mikor a kormány alkudozások elé megy, itt kimondani, hogy mi az utolsó szándéka ; lehet-e annál, amit mondottunk többet mondani, anélkül, hogy előre is megrontanák positiónkat ? Azt hiszem, hogy ezt nem lehet; nem lehet főkép azért, mert a kérdés olyan fontos és az ország mindkét részének materiális érdekeit annyira érinti, hogy annál egy precipitált szó végzetteljes lehet, mely az alkudozást meghiúsíthatja, én azt gondolom, hogy a kormánynak komoly kötelessége óvakodni az ilyen esettől. (Élénk helyeslés.) Csak egyet akarok még felemlíteni. A bankkérdése az, miről szólni fogok s itt szabadjon mindenekelőtt azt kérdenem, hogy arra nézve, ami ezen ország törvényhozásának nem sikerült 8 éven keresztül, annak megoldási módozatára nézve adjunk mi elő egyszerre tervezeteket ? Nem elég-e az is egy oly kormánytól, mely még csak két hónap óta ül a kormánypadokon, ha komolyan, határozottan kijelenti, hogy mihelyest eloszlik az országgyűlés, kezébe fogja venni ezen ügyet és megindítandja a tárgyalásokat, és hogy ezt tenni becsületbeli kötelességének ismeri? Nem elég-e az, ha az ország ezen komoly ígéretet hallja ? Azt kívánja az ország, úgymond. képviselő úr, hogy mondja meg a kormány azt is, hogy ezen vagy azon, vagy egy harmadik után kíván-e haladni? Ezt igenis mondhatjuk akkor, mikor majd a tárgyalások folyamatban lesznek. Az igen, képviselő úr azon kívánságokban — engedjen meg — tovább is ment, mint amennyire a méltányosság alapján menni lehetne. Hisz még azt is méltóztatott felemlíteni, hogy nyilatkozzék ezen kormány némely alkudozás alatt lévő kérdésekről, melyek az ország mezőgazdasági iparát közelről érintik, lesz, de most még nem jött el annak ideje, hogy ezen tárgyalásokat megindíthassuk, azelőtt pedig ezen irányban részletes nyilatkozatokat tenni nem lehet. Én azt a kérdés nagy fontosságával és minden, a kormánynyilatkozat komolyságával nem tartom összeférhetőnek. (Átalános helyeslés: Úgy van!) Azon tárgyalások, melyekről megemlékezett, mert hírlapi közleményekről méltóztatott szólni, egy külországgal most köttetni szándékolt és még igen előzetes stádiumban levő szerződésre, talán az Olaszországgal köttetni szándékot szerződésre vonatkoznak. És már most nyilatkozzunk mi arról, hogy mily magatartást tartunk mi követendőnek, positive részletesen az egyes szakkérdések szempontjából egy oly szerződéssel szemben, melyről csak az egy részről ily szerződést ilyen vagy olyan irányban megkötni, melynek részleteihez még nagyon sok szó fér, arról ma előlegesen nyilatkozatot tenni, engedjen meg a t. képviselő úr, azt egyátalában lehetetlennek tartom. (Helyeslés.) Arról a szerződésről, melyre tisztelt képviselő úr gondolom, reflektált, még csak első megbeszélések folynak. A kormány kötelességének tartja és ismeri azon tágyalásokban törvényadta jogával és befolyásával élni, és ez után törekedni fog lelkiismeretes meggyőződése szerint, az ország érdekeit és jogait megóvni. De nyilatkozat azon szerződésről, mely ma úgyszólván még csak csírájában sincs meg, melyről csak azt tudjuk, hogy van bizonyos szándék. De nem akarok ennél sokáig időzni, és a t. ház türelmét igénybe venni. (Halljuk!) Én csak azzal vagyok bátor bezárni ezen rövidre vont reflexiókat, hogy annyit amennyit ezen kormány elveinek, ezen kormány által követendő politika szellemének és intenziójának megítélése végett szükséges tudni, annyit igenis eddigi nyilatkozataiban is, melyek mindig őszinték, tartaléktalanok és határozottak voltak, a kormány kijelentett. Annyit tud róla az ország, hogya bizalom és bizalmatlanság kérdésében ítéletet hozni tudjon. (Helyeslés). A kormány működésének eredményeiről azután ítéletet mondani, annak akkor jön el az ideje, midőn csakugyan tevékenységének, működésének bizonyítékaival előállhat. Mert mit érnek a legszebb frázisok, szavak, melyek a részletekben igen sok változtatást engednek ? Átalános dolgok mondatnak sokszor, melyeknek alkalmazásától, mikéntjétől függ a dolgok valóságos érdeme. Azok közül, miket a t. képviselő úr ez alkalommal is méltóztatott felhozni, többet tudnék idézni, melyre vonatkozólag azt mondom, hogy tökéletesen egyetértek vele addig, míg azt gondolom, hogy úgy interpretálja ezen kérdéseket, mint ahogy az én elveim nekem diktálják, de mihelyt azok talán más irányban interpretáltatnak, meglehet nem fogok vele egyetérteni. Ily átalános frázist, ily tisztán theoretikus dissertatiókat lehet tartani eleget, de ezek bennünket a czélhoz egy lépéssel sem vezetnek közelebb, ellenkezőleg, inkább csak igen sok irányban félreértésre adhatnak alkalmat. Ezek oly dolgok, melyeknek részleteibe ezután mindenki beleképzelheti a magáét. Én tehát azt gondolom, hogy ezen kérdésekkel akkor kell előállani, midőn ez ügy minden részleteivel együtt elő van készítve, midőn e dolgok meg vannak érlelve, mert akkor mondhatja a kormány: én ezt vagy azt a felállított elvet így akarom keresztülvinni, így és úgy, itt van az egyik javaslat, ott a másik, ítéljenek felette, így fogom fel a kormány helyzetét ma, és azt hiszem, — ez egyéni szerény nézetem — méltányosan azt másként felfogni nem lehet, és én magam részéről azt hiszem, hogy a kormány azt, ami hivatása, kötelessége a pillanat, a jelen helyzetnek helyes felfogása folytán a mai körülmények közt máris megtette és a t. ház elé terjesztette. (Élénk helyeslés a középen.) Sennyey Pál báró : Csupán félreértett szavaim helyreigazítása végett emelek szót. Azon kérdések közt, melyeket én a t. kormányhoz intéztem, távolról sem volt az, hogy melyek a bankkérdés megoldásának részletei ? Azt kérdeztem, hogy a bankkérdés megoldása körül célja-e a kormánynak főleg és kiválólag a hitelviszonyok és pénzforgalom rendezését eszközölni? vagy pedig contemplál oly combinátiót, amely által a bankkérdés megoldásából az állam jövedelmeire nézve direct szaporodás háramolnék ? Az államszerződésekre nézve azt kérdeztem J. barátomtól, hogy az olasz szerződés egyes részeire nézve mely álláspontot foglal el. (Halljuk!) A vámpolitikára nézve átalában a rendszerre nézve kérdeztem a 1. minisztérium álláspontját. Tudnia kell szabad kereskedést vagy védvámot akar-e ? Tudnia kell azoknak fokozataira nézve az egyiknek vagy másiknak alkalmazására nézve álláspontját. Hogy az egyik vagy másik czikk, az egyik vagy másik irányában melyiket fogja mily mérvben és mily irányban alkalmazni, ezt nem kérdeztem a minisztériumtól. Én tehát arra kérem t. barátomat, olvassa el még egyszer azokat a kérdéseket, melyeket a kormányhoz intéztem Bennem az a hit van, hogy gyenge erőmhöz képest meglehetősen szabatosan formuláztam azokat, és meg vagyok győződve, hogy ha még egyszer el fogja olvasni, nem fog bennök találni frásist. (Helyeslés a szélsőjobboldalon.) Rövid szóváltás után, melyben Zsedényi azt mondja, hogy Simonyinak újra szólni nincs joga, az elnök s Tisza K. pedig az eddigi gyakorlatra hivatkozva megengedhetőnek vélik a szólást, beszélni kezd. Simonyi Ernő ismét hosszasan fejtegeti, hogy a kormány nem adott programmot s eddigi eljárása nem provokálja a bizalmat. Helyteleníti a kormányfelhatalmazás kéréseit. Ezután így szól. Igen furcsa hasonlatosság van a között, ami most történt, és a között, ami történt 67-ben. Hisz akkor azt mondták: »igaz, hogy mi politikai áldozatokat hozunk, de első dolog, hogy anyagilag erősödjünk meg, csak erősödjön meg a nemzet anyagilag, majd helyre pótolja a politikai veszteségeket, melyekre most képtelenek vagyunk ráállani. Most is az van mondva: rosz a közjogi alap, rosznak tartottuk akkor, rosznak tartjuk most is, de félreteszszük azért, hogy a hazának pénzügyi viszonyait rendezzük. Uraim !hisz mindnyájan tudjuk, hogy mi történt azon kiegyezés és kormányzat következtében, amely 67-től mostanáig követtetett. Mi, és önök, kik a balközépen ültek, velünk együtt mindig azt mondták : ti azt mondjátok, hogy a nemzet vagyonosodása anyagi felvirágzását várjátok e törvényektől, de ezen törvények alapján a nemzet felvirágzása, vagyonosodása lehetetlen.«