A Hon, 1875. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1875-09-07 / 204. szám

köztül Kossuthot maga a »N. Fr. Pr.« veszi ki vádja alól és így a vele tartó Ihászt és Dunrovnt is ; minthogy külföldön élő többi hazánkfia magánügyeinek él ; igy nem tudjuk, kikről feltételezi a »Presse« azt, hogy ama kalandor-politikát űzik, mert semmiféle nyilvános jel vagy nyilatkozat, annál kevésbé tett, őt erre fel nem jogosítja. Hogy pedig az országban épen »nincs« p ol l i t i k u s, kire e vádja találjon, sőt, hogy magánnyilatkozat sem merült fel, mi annak alapot szolgáltatna , az kétségtelen tény. De hát akkor miért fejezi ki sajnálatát a »Presse« a felett, hogy vannak még az országban is ilyen kalandor politikusok, mikor nincsenek ? Egyszerűen azért, hogy gyanúsítson, hogy a »magyar« név iránt gyűlöletet, bizalmatlanságot keltsen. Ez már neki kenyere , mindennap meg kell lenni, mert különben éhen hal. Hát csak egye , de mi legalább ráhintjük az igazság paprikáját, hogy érezze meg. — Klapka levele minden tekintetben fenkölt érzelmektől van áthatva, csak a végén van egy passus, mire kénytelenek vagyunk megjegyzést tenni. Azt tanácsolja, Klapka Herczegovinának és Szerbiának, szövetkezzenek loyaliter, hogy jó végre vezessék a felkelést, vetkezzék le Magyarország iránti gyűlöleteket, mert csak ez esetben lépheti át egy magyar a Szávát hazaárulás nélkül. Abban igaza van Klapkának, hogy a népek rokonszenvét és elsősorban a miénket csak akkor vívhatják ki a délszlávok, ha loyálisok lesznek, ha irántunk való gyűlöletöket levetkezik. De lojalitásukat fejtsék ki a porta és a hatalmak iránt, és ezt bármily logálisan »szövetkeznek«, el nem érik addig, míg délszláv vezetők eszközei, Délszlávia ábrándjainak rabjai lesznek. Főleg pedig Magyarországnak épen nem áll érdekében Montenegró és Szerbia szövetségét ajánlani és előmozdítani, bármily »nyílt és loyális« legyen az, mert már maga e szövetség Délszlávia váza, alapja. Az ilyen szövetség után sem lépheti át magyar ember a Szávát honárulás nélkül; bármily »testvéri szeretettel« fogadtassák is, bármennyire ki legyen irtva a felkelők szívéből a magyar iránt az »ellenségeskedés és gyűlölet«. Mi soha semmi körülmények közt segédkezet nem nyújthatunk az ilyen szövetségnek, és tényleges részt a felkelők javára, hazaárulás nélkül, magyar ember a délszláv mozgalomban, nem vehet. A képviselőház osztályai. A képviselőház mai ülésén, mint már volt alkalmunk jelenteni, megalakíttattak a ház osztályai. A képviselők sorsolás útján következő osztályokba jutottak: Első osztály: Román Sándor, Baross Gábor, Irányi Dániel, Pulszky Ágost, Kovách László, Plachy Tamás, Radvánszky Béla, Bujanovics Sándor,Zakó Sándor, Prepeliczay Gyula, Csillaghy József, Andrássy Mih., Péchy Jenő, Metzner Gyula, Molnár Ist., Vidovits Fer, Lipovniczky Sándor, Tulok Zsigmond, Ragályi Aladár, Csávolszky Lajos, Boross Bálint, Császár Bálint, Gábor Péter, Missits János, Szilády Áron, Pongrácz Lajos, Máriássy Kálmán, Szeniczey Ödön, Jankovics Miklós, Kerkápoly Károly, Perczel Béla, Molnár Aladár, Hódossy Imre, Hunkár Sándor, Hollón Ernő, Balogh Károly, Mill Jakab, Zabulik László, Luppa Péter, Prónay József. Második osztály: Bánhidy Béla, Hosztinszky János, Szivák Imre, Toronthály Ferencz, Nagy Károly, Lehoczky Egyed, Kautz Gyula, Szilassy János, Péchy Tamás, Mara Lőrincz, Roth Keresztély, Vojnits Jakab, Knöpfler Vilmos, Varga Károly, Wächter Frigyes, Csiky István, Hedry Ernő, Lichtenstein József, Bokross Elek, Ürményi Miksa, Markhot János, Halassy Gyula, Jósika Gyula, br. Zsembery István, Kövér Károly, Schmauss Endre, Máday Lajos, Királyi Pál, Perényi Zsigmond br., Rónay István, Babics István, Kállay Ödön, Mukits Ernő, Somssich Imre gr., Kozma Márton, Miklós Gyula, Hunyady Béla, Hirsch Tivadar, Tarnóczy Gusztáv,Péchy Manó gr. Harmadik osztály: Ragályi Ferd., Zsilinszky Mih., Jókai Mór, Ábrahámffy Gy., Doda Traján, Borbea, Zsig., Matkovics János, Ruprecht Lajos, Trefort Ágost, Vladár Ervin, Kovácsy Gyula, Mandl Pál, Házmán Ferencz, Frölich Gusztáv, Ráday Gedeon gr. idősb, Bartal György, Széchenyi Pál gr., Kulcsár Lajos, Bohus Zsigmond, Molnár György, Szitányi Bernát, Bittó Béni, Darvas Imre, Dániel Ernő, Barcsay Ákos, Luka Lajos, Kiszely Ernő, Szentál György, Simonyi Simon, Karuch József, Dániel Márton, Lovász Miklós, Bakcsy Ferencz, Kassay Ignácz, Leonhard Frigyes, Ernuszt Sándor, Taray Endre, Antal Gyula, Andaházy Pál, Szluha Gusztáv. Negyedik osztály: Szilágyi Dezső, Fabricius Károly, Duka Ferencz, Király Alajos, Helfy Ignácz, Dániel Pál, Huszár Imre, Kis Lajos, Vendégi Gábor, Horváth Lajos, Korén Ferencz, Makray Aladár, Fáik Miksa, Markus István, Szongoth Jakab, Gromon Dezső, Majzik Victor, Szontag Pál (gömöri), Baranyi Ágoston, Domahidy István, Csatár Zsigmond, Zsedényi Ede, Czettler János, Papp Lajos, Nagy Ignácz, Rády Endre, Forgách Antal gr., Tomcsányi László, Juhász Mihály, Kossuth Mihály, Virava József, Hegyessy Márton, Vidliczkay József, Fernszegh Sándor, Horánszky Nándor, Bánffy László, Hollósy Károly, Soós Gábor, Dézsy Sándor, Papp Gábor, Ötödik osztály: Szoboszlay József, Just József, Boda József, Szlávy József, Pauler Tivadar, Károlyi János, Móricz Pál, Mocsáry Lajos, Tisza Lajos, Szikszay Lajos,Hegedűs Sándor, Kacskovits Sándor, Ostffy István, Zalay István, Hegedűs László, Tormássy Mihály, Cziple Zsigmond, Gurbán Constantin, Hieronymi Károly, Máriássy Sándor, Molnár Aladár, Kürthy József, Emmer Kornél,Kármán Lajos, Beliczey Rezső, Károlyi Gyula gr., Lészay Lajos, Peretti Alajos, Pongrácz Adolf gr., Boér Antal, Desán Géza, Szaplonczay Miklós, Szentpály Jenő, Bauszner Guidó, Balogh Imre, Gullner Gyula, Mayer Károly, Houchard Ferencz, Horn Ede, Balázs Frigyes. Hatodik osztály: Madarász József, Recze Antal, Wodianer Albert br., Kaas Ivor br., Dörr Soma, Galgóczy Sándor, Kollár János, Hazay Ernő, Szluba Benedek, Berzeviczy Egyed, Lökő Géza, Babocsay Lajos, Bernáth Dezső, Zákó György, Teleky László, Bartal János, Zsibrik Kálmán, Felszegi Sámuel, Mudrony Soma, Szerafin Frigyes, Siskovich Tamás, Poór Antal, Tisza Kálmán, Paczolay János, Kemény Kálmán dr., Szontagh Pál, (somogyi), Kemény Gábor br.,Zmeskál Zsigmond Sahmáry Károly,Csider Károly,Éber Nándor,Jeney József,Szakáll Antal, Szalay Imre, Odescalchy Gyula herczeg, Bethlen András gr., Schváb Károly, Papp Sándor, Muzslay Sándor, Csemeghy Károly, Kállay Béni. Hetedik osztály: Korizmics László, Hatzky Kálmán, Kemény Mihály, Nemes Nándor gr., Baldácsi Antal br., Szögyényi László, Földváry János, Konrád Károly, Orosz Mihály, Bocskay István, Gorove István, Almási Sándor, Dévay Simon, Üchtritz Zsigmond b., Krajcsik Ferencz, Degenfeld Béla gr., Szende Béla, Vályi János, Hérics Antal, Tóth Vilmos, Uray Miklós, Fogh Károly, Ujfalusy Miklós, Ráth Károly, Sennyey Pál b., Nyisztor József, Marsofsky Jenő, László Antal, Szirmay Ödön, Sztupa György, Jordán István, Wahrmann Mór, Bocsánszky Adolf, Beöthy Algernon, Farkas Elek (bihari), Simonfay János, Horváth Boldizsár, Berchtold László, Szentiványi Árpád, Trauschenfels Emil, Csanády Sándor. Nyolcadik osztály: Perczel László, Kemény István b., Földváry Mihály, Vizsolyi Gusztáv, Urbanovsky Ernő, Csernátony Lajos, Rudics József b., Békásy Károly, Nagy György, Biró Kálmán, Zay Adolf, Szente Péter, Ragályi Gyula, Ráday Gedeon gr. ifj., Gebbel Károly, Potocky Dezső, Berke József, Micsky Lajos, Végh Aurél, Szathmáry Miklós, Zichy Nándor gr., Csengery Antal, Dessewffy Aurél gr., Kossy Sándor, Hammersberg Jenő, Ordódy Pál, Gáspár András, Szűcs Imre, Rónay József, Lukács Béla, Remete Géza, Jászay Antal, Széll Kálmán, Ugrón Ákos, Migazzi Vilmos gróf, Bereczky Sándor, Vay Géza, Szapáry Gyula gr., Simó Lajos,Pogonyi Dénes, Hédervári Károly gr. Kilenczedik osztály: Lehóczky György, Tóth Kálmán, Horváth Gyula, Teleszky István, Ferdinánd István, Szlávy Olivér, Zsitvay Albert, Gidófalvy Albert, Fáy Béla, Madarász Jenő,Kende Kanut, Bittó István, Szomjas József, Prileszky Tádé, Somssich Pál, Pulay Kornél, Szilágyi István, Antalfy Károly, Plachy Bertalan, Borosnyay Pál, Tisza László, Mocsáry Géza, Berényi Ferencz gr., Farkas Elek, Körösi, Hets Károly, Csávossy Béla, Podmaniczky Frigyes b., Sachsenheim Albert, Komjáthi Béla, Orbán Balázs, Papp György, Mihályi Péter, Szüllő Géza, Perczel Lajos, Pilisy László, Simonyi Lajos b., Dániel László, Istóczy Győző, Ivády Béla, Simonyi Ernő, Janicsáry Sándor. Elnök : T. ház ! Még verifikáltatott Ocskay Rudolf és Dessewffy Kálmán, de ezek ki nem sorsoltattak; ha a t. ház megengedi, ezek közül az egyik az első, a másik a második osztályba fog sorsoltatni, és pedig Ocskay Rudolf az első, és Desseffy Kálmán a második osztályba. (Helyeslés.) A horvát képviselők 29-en lévén, közülök sorshúzás útján az első két osztályba fog négy-négy képviselő besoroztatni, a többi hét osztályba három-három. Az első osztályba jön : Kotud Bazil, Kraljevics és Miroszláv, Voncsina Iván és Háczky Kálmán. A második osztályba : Csernadag György, Miskatovics József, Pusst Dragotin és Stamm Lipót. A harmadik osztályba : Horváth Péter, Türk Ferencz és Stekovics János. A negyedik osztályba : Derencsin Marián, Kukuljevics Iván és Szubotics János.Az ötödik osztályba : Tombor Iván, Horváth Mirko és Mrazovics Mátyás. A hatodik osztályba : Vukasinovics Sándor, Jordán Antal és Krestics Miklós. A hetedik osztályba : Pejacsevics Péter gr., Vidrics Lőrincz és Zaifkovics János. A nyolcadik osztályba : Ozsegovics Lajos dr.,Konrád Fülöp és Mihajlovics Dragutin. A kilenczedik osztályba : Miskatovics József, Rubido Ratislav és Malecz József. A vámügyi értekezlet: Budapest, szept. 6-án. Simonyi miniszter a tanácskozást megnyitván. Fak Miksa, mielőtt a részletekbe mennének, tudni akarja, hogy a tárgyalandó vámtételek minden állammal szemben érvényes minimális tételek lesznek-e, melyeken alul még szerződéses államokkal szemben sem mennek, vagy pedig csak oly államokkal szemben lesznek érvényesek, melyekkel szerződése nincs ? Mert attól függ a tárgyalás jelleme, Mudrony és Kerkápoly helyeslik e kérdést. Utóbbi kifejti, hogy ha mindenkivel szemben érvényes lesz a megállapítandó tarifta, akkor nincs kifogás a leszállítás ellen, de különben ellenkedvezmény nélkül adnák oda minden engedményünket. Erre hosszabb eszmecsere fejlett ki, míg végre Simonyi dr. miniszter ismételten kijelenté, hogy »az Ausztria és Magyarország közt megállapított vámtariffa alapját képezendi a külhatalmakkal kötendő szerződéseknek.« Tehát minimum lesz az, melyen alól a legtöbb kedvezményben részesülő államokkal szemben sem mennek. Ebben az értekezlet megnyugszik és ez a lapon bocsátkozik részletes tárgyalásba. A nyers termények vámmentességénél, mely elvülimondatik, Kerkapolya kecskék vámmentessége ellen szól, mert sok kecske hozatik be és ez által csak erdőpusztítás mozdittatik elő. Simonyi báró a szegény osztály érdekében állónak tartja a vámmentességet. Egyébiránt az ellenészrevételt figyelemre méltónak tartja. A gabnavám eltörlése ellen szólal fel Harkányi Fr. Horn felvilágosításul adja, hogy Romániával úgy is szerződésünk van, tehát csak orosz gabináról lehet szó, ha vámot vetünk rá a határon, belő Németországon át, hol vámmentes. Egyébiránt a vámeltörlés csak ezen engedmények nyerése fejében van kimondva. Mudrony azt látja, hogy Ausztriától semmi ellen engedményt nem kaptunk, hanem oda adjuk neki a nyersanyagok vámmentességét is. Horn válaszolja, hogy ha Ausztriával alkudozunk, akkor fogjuk meglátni, hogy nem ad-e ellenengedményeket. Gömöri Szontagh Pál is rászalja a gabnavám eltörlését, Kochweister csak Oroszország felé akarja azt fenntartani, mire Kerkápoly megjegyzi, hogy ez úgy sem szerződéses állam,tehát ellenében a tarifta úgy sem érvényes. Különben is a transito-kereskedést úgy sem vámolhatjuk meg, tehát csak saját szükségeinkre bejövő gabnát drágítnak vámmal, mert a verseny meglesz, ha tőlünk elzárjuk , találkozunk orosz gabnával Drezdában, Svájczban. Wahrmann figyelmeztet arra, hogy Galicziából orosz gabona szorítja ki a felső-magyarországit, ezért áldozat a gabnavám eltörlése, melyre ellenengedmény kell. Simonyi dr. kijelenté, hogy a kormány is így gondolkodik. 2. »A segédanyagok és félgyártmányok vagy vámmentesek vagy csekély vámmal rovandók meg. Itt jelentékeny vámleszállitás javasoltatik gyógyvizeknél, vegyi szereknél, szivacsnál stb. Mi ellenvetés nélkül jön elfogadva. A vasnál az osztrákok a kaszák vámját 2 írtról 3-ra akarják emelni ; a javaslat ellenzi, a vascsöveket 1 frt 75 krra akarják emelni, javaslat leszállítja 75 krra. Durva öntött vasáruknál mostani (60 kr.) vámot osztrákok 75 krra akarják emelni; a javaslat 50 krra szállitni; hajólánczot kívánt 2 írtról 25 krra akarj.Hajavaslat szállítni, drohtszeget osztrákok 4 frtra akarják emelni, a javaslat 3 frt 50 kron megtartja. Nyers vas 25 kron marad. Vony nem látja ezek által veszélyeztetve a vasipart, elfogadja azokat, mert ált, hogy az utolsó 20 év alatt a vasipar 60 százalékkal emelkedett, de az indokolást nem helyesli, mert nem azért engedhetők meg e vámtételek, mert az ipar most pang, hanem azért, hogy termelési feltételeket azok kiegyenlítik. Kerkápoly a legdurvább öntvényekre vámleszállítást nem akar, Volny is csatlakozik hozzá a kályhaipar érdekében. Szontágh Pál hasonlóan, kétségbe vonja, hogy a vasipar fejlődött volna . Matlekovics kimutatja, hogy 1860-ban termeltünk 2 millió mázsát, 1873-ban 3.290.000 m. Ez 34°/o emelkedés, holott Ausztria 1860-ban termelt 8 milliót, 1873-ban 10 millió mázsát, ez 29 °/C emelkedés. Kerkápoly figyelmeztet arra, hogy az európai vasiparnak többé vasutak nem adnak annyi dolgot, mint eddig, tehát más czikkekkel fog nálunk versenyezni. Ezért akarja a durva gyártmányok vámját megtartani. Felolvassák a kihallgatott szakértőket, kik a leszállítást tanácsolják. V e c s e y ellenkező véleményű szakértőre hivatkozik. Schnierer kijelenti, hogy a budapesti kereskedelmi kamara kétszer sürgette a vám leszállítását. Simonyi miniszter kijelenti, hogy fontos okok hozattak fel pro és kontra és azokat a kormány tekintetbe fogja venni. Következett az agyagáru. A javaslat a közönségest vámmentessé teszi (eddig 25 kr) a finom a kályhára 4 frt 50 kr (C.) helyett 2 frt 50 (D.) akar, a C. tételben lévőket 50 krra, a D.-ben lévőket 4 frt 50 krról 1 frt 50 krra kívánja leszállítni. A legfinomabb parczellán mostani vámtétellel maradna.Az értekezlet elfogadta. A szappaniparnál a legközönségesebbek 1 frt 26 krról 75 krra, a középszerűek 3 frtról 1 frt 25 krra szállíttatnának, a legfinomabbak vámja maradna. — Kerkapolya közönséges áruk vámját leszállítni az ipar érdekében nem akarja. Hor n épen tisztasági szempontból, szegényebb osztályok érdekében akarja ezt. Simonyi: a felhozott okokat megfontolandóknak tartja. Az üvegiparnál a mostani vámtételek maradnak. Elfogadtatik. A papírnál is. De a rongy kiviteli vám (2 frt 50 kr.) eltöröltetik. Posner elfogadja. Szontágh Pál nem, mert papírgyáraink csak tengődnek és ha a vám megszünnik, a rongy megdrágul. Vecsey figyelmeztet arra, hogy a rongyszedés pang, mert kivinni nem lehet. Horn kimutatja, hogy ezzel 4 — 5 millió kár van. Lichtenstein figyelmeztet arra, hogy a mi gyáraink csak rongyból gyártanak; fa és más surrogatum használatára nincs gépjük, ezért nem kell nekik a rongyot megdrágítni. Szontágh Pál-: az osztrák gyár csak */u-ben gyárt vászonrongyból, ami gyáraink 9|u.-ben; ha ezt megdrágítják, még kevésbé lesznek képesek vesenyezni. Kerkápoly ez ellen felhozza, hogy még nagyobb kár az, ami a rongyban elvész. Szlávy felhozza, ha a védvámosok okoskodása állana, akkor búzára, pogácsára stb. kellene vámot vetni. Simonyi dr. kijelenti, hogy az ellenérvek nem győzték meg. A bőriparnál a vám marad. A bőkiviteli vám (2 frt 50 kr) eltöröltetik. Az értekezlet elfogadja. Holnap fél 5-kor folytatódik. A miniszter az ülést bezárta. Az állam jövedelem egy nemének szaporítása. A bér és haszonbérjövedelmek bevallásával való visszaélés köztudomású tény és naponként előfordul. Mégis e gyakori, az állam nagy kárára elkövetett visszaélésekből alig jut egy-egy az illetékes hatóságok tudomására. Történik pedig ez azért, mert az állam kárára elkövetett tényt a törvény kihágásnak és nem bűnténynek tekinti, s mint ilyent csak pénzbírsággal sújtja. A bérbe vagy haszonbérbe adó ezt nagyon jól tudja, s miután arra számít, hogy több bérlői vagy haszonbérlői közül ritkán jön egygyel is konfliktusba, ki ellene feljelentést tenne,továbbá miután tudja, hogy ha ily feljelentés létetik és bebizonyíttatik is ellene, csak pénzbírsággal suttatik és a többi bérlővel való összejátszása eltakarva marad, bizony a jó nyereség fejében könnyen ráadja magát. A bérlőket vagy haszonbérlőket pedig átalában nem nehéz rábírni a részvételre, mert egy kis engedékenység a fizetési időnél, továbbá a bérlet vagy haszonbérlet tárgyának megtartása és egyébb apróbb kedvezmények ráviszik és kényszerítik, hogy a bérbe vagy haszonbérbeadó érdekében cselekedjék; s ha már egyszer így tett, akkor nem is várható tőle, hogy feljelentést tegyen, mert ő is bírsággal Bujtatnék így aztán nem csoda, hogy az állam évenként jelentékenyen megrövidíttetik. Tagadhatlan, hogy ha e kihágás törvényileg bűnténynek minősíttetnék, s mint ilyen vagyoni és szabadságbüntetéssel sujtatnék, továbbá ha kimondatnék, hogy a bérlő vagy haszonbérlő csak azon öszszeget tartozik megfizetni, melyet a bérbe a haszonbérbeadó jövedelmi adó alapul bemondott, illetve, hogy ez összegnél nagyobbnak fizetésére nem kötelezhető, akkor mind a bérbe-haszonbérbe adó, mind pedig a bérbe-haszonbérbe vevő nagyon ritkán adná rá magát annak elkövetésére. Jelenleg egészen másként áll a dolog,mert ez többször megtörtént eset, ha a bérlő vagy haszonbérlő bepereltetik és elismeri, hogy a követelt összeg fizetését kötelezte, akkor a követelt összegben elmarasztaltatik, habár azon kifogással is él, hogy a követelő a bevalláskor kevesebbnek adta elő a bér vagy haszonbér összeget, vele összejátszva. És ami különös, az, hogy a bíróság az ily esetet további eljárás tekintetéből nem juttatja tudomására az illető pénzügyi hatóságnak, mert ezt tenni nem köteles. E czikk keretén kívül esik fejtegetni, hogy mily indokok szólnak az említett kihágásnak bűnténynyé minősítése és vagyoni hátrányokkal összeköttetése ellen, jelenleg csakis azt akarom előadni, hogy miképen vélem e gyakori kihágást lehetőleg megakadályozni és az állam javára értékesíthetni. Köztudomású tény, hogy a bérleti szerződések átalában szóbelileg köttetnek. És mégis nincs magánjogi követelés, melyet a törvény több kedvezményben részesítene, mert bármily összeg erejéig a legrövidebb per után behajtható, és elegendő puszta szóval állítani a bíróság előtt, hogy a bérlő vagy haszonbérlő hátralékban van, és azonnal biztosítási végrehajtás rendeltetik el ellenerőt a bérleti vagy haszonbérleti területen lévő minden tárgyra nézve visszatartási és elsőbbségi joga van a bérbe- haszonbérbeadónak más hitelező előtt, habár ez végrehajtással meg is előzte. Midőn az állam törvény által ennyi kedvezményt, ennyi biztosítást nyújt a bérbe haszonbérbeadónak követelésére nézve, mig az iparost, kereskedőt a hosszas perlekedés és követelésének per lejárta előtti végre nem hajthatása károsítja; midőn a törvény nagyobb szigora alá eső ügyletek, váltó, áruszállítás stb. kötésénél írásbeli formaságokat követel, melyek bélyegkiadásokkal is össze vannak kötve; midőn a fenálló intézkedések nem elegendők a mindinkább szaporodó visszaéléseket meggátolni; midőn az állam jövedelme évenként köztudomásilag jelentékenyen megrövidíttetik; nem indokolt-e, hogy az állam e jövedelme biztosítása, szaporítása és a viszszaélések meggátlása czéljából az eddigieknél erélyesebb intézkedéseket tegyen ? Véleményem szerint nagyon szükséges, indokolt és czélravezető volna, ha törvényileg kimondatnék, miszerint minden haszonbér és bérleti szerződés alapján a törvényben jelenleg lévő kedvezmények csak úgy vehetők igénybe, ha a szerződés írásban foglaltatik és az egyéb okiratokra előszabott alakiságokkal bír, továbbá, hogy minden bevallás alkalmával a bér vagy haszonbérjövedelem írásbeli szerződéssel igazolandó, ily szerződés hiányában, vagy bemutatásának elmulasztása esetében pedig az eddig felvett jövedelem p. o. 20 százalékkal emelkedettnek tekintetik, — végre, hogy a szóbelileg kötött bér-haszonbéri szerződések 100 írton felül per esetében egyébb szóbeli szerződéseknél több kedvezményben nem részesülnek. Mindenesetre szigorú és szokatlan intézkedés lenne, de viszonyaink közt indokolható, mert az állam hasznával jár, és az érdekelteknek kárára nem szolgálhat.. Kétségtelen ugyan, hogy ily intézkedés erkölcsi szempontból véve, bizonyos tekintetben kedvezőtlen véleményre jogosítaná fel az egyoldalú bírálót, de kétségtelen az is, hogy az államra nézve nagy erkölcsi haszon is háromolnék belőle, mert útját vágva a visszaéléseknek, a polgárokban egyrészről az állam iránt tartozó eljárás őszinteségének kötelességérzetét növelné, másrészről pedig a jogi rendhez és érdekeiknek nagyobb biztosítására szoktatná. Anyagi tekintetben pedig kétségtelen, hogy az államra nézve, kivált a mostani deficites körül-,mények közt, nem megvetendő nyereség nézne, mert a jövedelembevallásoknál előmutatandó szerződések bélyegekkel láttatnának el, s azon intézkedés, hogy írásbeli szerződés hiányában vagy bemutatásának elmulasztása esetében az eddig bevallott jövedelem húsz százalékkal emelkedettnek tekintetnék, azt eredményezné, hogy minden bér és haszonbér szerződés írásban foglaltatnék. Ha aztán ily szerződéssel is visszaélés követtetnék el, akkor indokolható volna, hogy annak elkövetője a vagyoni büntetésen kívül testi büntetéssel, fogsággal is sújtassék. Ezáltal az állam kétségtelenül azt nyerné, hogy a bevallott eddigi jövedelem nagyobbodnék, s így az állam jövedelme is szaporodnék, miután alaposan feltehető, hogy mind a bérbe-haszonbérbe adót, mind pedig a bérbe-haszonbérbe vevőt visszatartaná az írásbeli szerződéssel való visszaéléstől a vagyoni és szabadságbüntetéstőli félelem. Végre magánjogi szempontból tekintve ez intézkedést, mind a bérbe-haszonbérbe adó, mind pedig a bérbe-haszonbérbe vevő szívesen viselnék a bélyegköltségeket, tudva azt, hogy írásbeli szerződéssel jogaik egymás irányában inkább biztosítva vannak. És átalános jogi szempontból is nagyon indolható, hogy bér vagy haszonbéri szerződések alapján keletkezett követelésekre nézve a törvény kedvezményei csak úgy legyenek igénybe vehetők, ha a követelés alapjául szolgáló szerződés írásban van foglalva, miután e követelések jelenleg oly törvényi kedvezményekben részesülnek, mint fenntebb említtetett, minőben más természetű követelés egy sem. Gondoltak-e a pénzügyminisztériumban erre, vagy nem, azt nem tudom, ha igen, azt, hogy a pénzügyminiszter úr figyelme felhivatott ez irányban. _______________________-y -f- KÜLFÖLD. Keleti ügyek. (Saját levelezőnktől.) Belgrád, sept. 2. Habemus pápám. Végre tehát hosszú vajúdás után kineveztetett a Mihajlovics- Risztics- Grujics kabinet, miként ezt a keddről kelt hivatalos lap hirdeti urbi et orbi, mely kabinetnek jóllehet miniszterelnöknek az öreg Mihajlovics Sztovcsa, nyugalmazott államtanácsi elnök neveztetik ki, mégis miként ezt a szerbiai ügyekkel csak kevésbbé is ismerős előre tudhatta — Risztics János a motora. E minisztériumnak lesz feladata és hivatása, miként ezt nagy fennen hirdetik »Szerbia jövőjéről és boldogságáról gondoskodni.« A hivatalos ukáz sem titkolja Riszticsnek elsőségi jogát, miután nem csak külügyérnek van abban kinevezve, hanem miként a hiteles szöveg mondja: »a szükséghez képest a miniszteri tanács elnöki képviselőjének« is. A kragujeváczi szkupstina ily módon legközelebb már egész ünnepélyességgel fog megnyittatni, miután ez ideig formálisan nem nyílt meg, új kormány és trónbeszéd hiányában. A trónbeszédre kiváncsi most egész Szerbia, miután abban lesz bennfoglalva a jelenlegi kormánynak egész programmja, melytől elvitázhatlanul Szerbiának sorsa függ. Risztics Milán által fogja elmondatni programját a szkupstinán. Minden valószínűség szerint az ifjú fejedelem legközelebb Kragujeváczba megy, s ott személyesen avatja fel a nemzetgyűlés újabb működésének helyét Szerbiának összes népessége a legharcziasabb hangulatban van, ezt bebizonyította a szkupstinának eddigi csekély működése is, mely nem állott egyébből, pont az igazoló bizottság (kilencz tagnak) megválasztásából s az elnökválasztásból, melyre hat képviselő candidáltatván, a koronának áll jogában a hat közül az elnököt és alelnököt kiválasztani, illetőleg kinevezni. A két elnökre beadatott összesen 24 szavazat, absolut többséget azonban a következő hat képviselő kapott: Kályevics Lyubomir (a Csumics féle coalitionális minisztériumban volt pénzügyi miniszter, ismert radicális, kinek a pénzügyi tárcza elvállalásáról az utóbbi napokban is beszéltek, a combinátióból azonban a döntő pillanatban kimaradt), Nesztorovics Simon, Jovanovics Demeter (a most működő igazoló bizottságnak elnöke), Szpuzsics Szilárd, Nikolics Sándor és Boszkovics János. Az elnökök kinevezésétől is sok függ itten, mert habár annak a pártokon fölül álló cselekvénynek kellene is lennie, Szerbiában még nem tekintetik annak, s mindenesetre jelentékeny és jelentőségteljes dolognak fog tekintetni, ha a kragujeváczi szkupstina elnöki székére Kályevics találna kineveztetni, kit Újvidéken is igen jól ismernek. A herczegovinai zendülés alkalmából kiküldött békéltető bizottság működésétől itt semmi eredményt nem várnak, hogy ez nemcsak a plebs contribuensnek véleménye, hanem az illetékes körök nézete és meggyőződése is, arról tanúbizonyságot tehet az itteni félhivatalosVidor dánnak egyik legutóbbi czikke, melyben határozottan minden hímezés-hámozás nélkül kimondatik, hogy: a jelenlegi vitás ügyet csak kard döntheti el és oldhatja meg, és semmiféle diplomatiai közbenjárás. A nép, midőn a nagyhatalmak diplomatiai után való beavatkozásának hite terjedt, s előtte annak fontossága előadatott és megmagyaráztatott, állítólag úgy nyilatkozott volna: a rája nem hisz a töröknek, nem hisz többé a szép szónak és ígéreteknek, s a ki hisz, az nem igazi keresztény s nem barátja a szent ügynek. A közvélemény ily nyilvánulása mellett az uj kormánynak, a mennyiben az actiónak megkezdését diplomatiai tekintetekből nem merné kezdeményezni s s szkuptsinálsak proponálni, igen nehéz és kínos lesz az állása, ha csak a szkupzsina által nem provocáltatván, el nem szánja magát az actióra, s az események kérlelhetlen logicája előtt meg nem hajol. Az utóbbi napokban a czetinyei hivatalos lapnak, a »Glász Czrnogorczá«-nak harczias közleménye, mely a diplomatiai beavatkozást is említi, igen keresett és olvasott czikk volt itt Belgrádban ép . . . ' T . * / r .V * "! ■■■■■■ Úgy, mint Kragujeváczban. Amenynyiben önök a czikket nem olvasták volna, bő kivonatban itt közlöm : »A felkelés mind egyre terjed; általa az egész herczegovinai ügy nagy jelentőségűvé válik. Mivé nőheti az ki magát? Általános, nagy, a legnagyobb küzdelemmé közös ellenségünk ellen a rigómezői ütközettől fogva. S mi lesz a vége annak? Nemzeti szabadság! A felkelő népnek sorsát nem lehet félteni, mikor az oly egyhangúlag támad fel, hogy lerázza rabigáit! Amig a nép csak énekel a halálról és szabadságról, addig még foroghat fenn kétség; mihelyt azonban arról énekelve vérét is patakként ontja, minden áltatás megszűnik. Némelyek amg azért félnek, mert — mint mondják — rem tudják mit cselekszik s mit gondol a czetinyei s a belgrádi kormány. Az efféle félelemnek nem lehet alapja akkor, midőn tudjuk, hogy mit gondol s mit gondolhat a szerb nemzet úgy Szerbiában, mint Montenegróban. E pillanatban csakis ez az illetékes. Szerbiából mindegyre azon felkiáltás hangzik, hozzánk : »Háború a törökkel ! — ezzel fogadták Milán fejejedelmet is, mikor Bécsből székvárosába visszatért.« S Montenegro? Ha mindjárt az egész világnak azt kiáltanók is innen: Czrna-Gora szemet hunyt, s nem akarja látni, mi történik Herczegovinában és Boszniában. Czrna-Gora békén nézi, mikép tiporja a török a szerb népet, mely többé nem akar élni s nem élhet többé rabságban. Czrna-Gora nem törődik a szerb nemzet felszabadításával, s ha mindezt kiáltanák is, volna-e, ki ezt elhinné, vagy elhihetné ? Mi emelte fel Montenegrót és fejedelmeit, mi által vívta ki úgy Montenegro, mint Nikicza fejedelem az összes nemzet szeretetét, hanem a nemzet iránti szeretetéért való szünteleni küzdelme által, s azon erős és jogosult hit és bizalom által, miszerint mindenka a nemzeti felszabadítási harcznak élén fog állani, Montenegrónak helyzete mindenkor világos volt. Vannak, kik a diplomatia közvetítésétől is tartanak. Az európai diplomatia, ha önző is, de nem mindenható és nem embertelen. E diplomatia közbenjárhat, de közbenjárását, siker nem koronázhatja. Bosznia és Herczegovina ígéretekre nem rakja le fegyverét, nem ad semmit a szavakra, hogy t. i. reformok fognak hozatni s a népnek igazság fog szolgáltatni. Bosznia és Herczegovina tudja, mit ér az ígéret, mit azok a reformok s mit az igazságszolgáltatás. A nagyhatalmak diplomatiai közbenjárása eredménytelen fog maradni, a miről kétségkívül ők is meg vannak győződve. A harcz folytattatni fog, s a harcznak vége — ha az ég is úgy akarja — a nemzeti szabadság kivívása leend. A belgrádi új kormány kineveztetése alkalmából Szerbiát minden áron adióra szólítja fel a zágrábi »Obzor«. Az Obrenovics-dynastiára nézve ép úgy, mint magára Szerbiára elkerülhetlen a török elleni háború, mely ép most a legkedvezőbb auspiciumok között vehetné kezdetét »az ázsiai barbárság ellen, mely Európát megfertőzted.« Ha a mai kedvező alkalmat elmulasztja Szerbia, halálos ítéletét mondja ki saját maga fölött. A zágrábi »Národne Novine« a délszláv zendülésről a következő táviratokat közli : Ragusa, szept. 3. A felkelők manifesztumot bocsátottak ki, melyben Bosniának és Herczegovinának teljes autonómiáját kívánják, német, orosz vagy az ausztriai uralkodóházból való uralkodó alatt. Bosznia és Herczegovina elismerné a török szuverainitást Szerbia és Montenegró példájára, fizetné az adót s a török államadósságnak egy részét vállalná el. A felkelők a conzuloknak conferentiájára Mosztárba senkit nem fognak küldeni, mert nem találnak garantiát arra nézve, hogy az egyezkedésnek eredménye lehet, miután a portában nem bízhatni. Belgrád, szept. 3. Az »Omladina« orgánumai szerint a kormány a szkupstina elé a béke olajágával nem fog menni lépni. Az eddigi miniszterelnök bejelenti a nemzetgyűlésnek az új kabinet megalakulását. A szkupstina e hírt: »Éljen Milán fejedelem !« felkiáltással fogadta. A fejedelem folyó hó 8-án ünnepélyesen nyitja meg a kragujeváczi nemzetgyűlést. A hangai congressus. A nemzetközi jog fejlesztésére alakult »Institut« tagjainak congressusa aug. 28-án nyilt meg Hangában. A gyűlésen, melyen Bunsch elnökölt, a holland miniszterek is megjelentek. Elnök következő beszéddel nyitotta meg az ülést: »Hölgyeim és uraim, kik jelen vannak e gyűlésen, ne várjanak fényes szónoklatokat, ilyenek nem fognak tartatni; a titkárok fognak különböző jelentéseket felolvasni, ez az egész. Elkeseredett, élénk pártviták sem lesznek. Az »Institut« tisztán tudományos társulat, a nemzetközi jog akadémiája. Mi kerestük az igazságot és a jog szabályait s azokat, összhangzatba akarjuk boni a lelkiismerettel és a czivilizált népekkel. Mi napvilágra hozni és védelmezni akarjuk az igaz és valódi elveket; nem a fegyverek hatalmával, sem a souverain tekintély hatalmával, mely nekünk hiányzik, hanem az őszinte szív erős hitével és a logika és emberi ész tekintélyével, melyek tiszteletben fognak állani az emberek előtt, mert istentől, az ész kütforrásától származnak. E feladat nehéz, de áldásos. Higgadt gondolkozást, gondos megvizsgálást és nyugodt vitát igényel. Ezen szellemben kezdtük meg és fogjuk folytatni munkásságunkat. A felvilágosult közönség rokonszenve becses felbátorítást képez reánk nézve.« Erre Heemskerk hollandi belügyér és miniszterelnök tartott kvetkező beszédet: »Mielőtt megkezdenék a vitát napirendjök érdekes tárgyai fölött, engedjék, hogy kifejezést adjak az én és collegáim örömének, midőn önöket e városban összegyűlve láthatjuk. A király kormánya nagyra, becsüli a czélt, melyet önök maguk elébe tűztek. Önök nem elégednek meg azzal, hogy külön-külön és egyenként dolgoznak a haladáson, a tudomány terjesztésén tanulmányaik és nagy becsű munkáik által, hanem egyesílni akarják a világosságot, melyet egyenként létrehoztak a tudomány nagy kérdéseiben, melyek a nemzetek életét és jóllétét érdeklik. Az önök intézménye arra látszik hivatva lenni, hogy egy világító toronnnyá váljék azokra nézve, kik a nemzetközi viszonyoknak szentelik magukat, a jogtudósok és diplomatákra nézve. Önök jól tudják uraim, hogy a nemzetközi had és béke jogtanulmányozása mindig nagy díszét képezte e hazának s a történelmileg nevezetes ezen Binnenhoff-teremben, melyben önök most össze vannak gyűlve, nem egy nemzetközi viszony lett fűzve és lebonyolítva. Az a terem, melyben önök egy másik alkalommal összegyülekeztek volt, ezúttal nem volt elég, tágasabb helyiségről kellett gondoskodni, ami nyilván mutatja, mily nagy érdekeltséggel viseltetnek az önök nemes czélja és törekvései iránt.« Ezután Rolin Jacquemyns (belga) az intézet főtitkára, Rivier, brüsseli egyetemi tanár, Parion, Pierantoni nápolyi egyetemi tanár és Mancini tartottak lelkes beszédeket Az utóbbi szónok főleg kiemelte, mily nagy tért foglaltak el a közvéleményben és egyes országok parlamenti köreiben az »Institut« által védett és hirdetett eszmék.