A Hon, 1877. február (15. évfolyam, 30-52. szám)

1877-02-18 / 44. szám

mert ez volt mindenha, minden u. n. engesztelhetlen párt közös jellemvonása, követelte legyen bár császárság idején (minden átmenetet közvetítő törekvés összeárulózásával) a köztársaságot, vagy köztársaság idején (a konzervatív tényezők számba nem vételével) a teljes radikalizmust, vagy a közös monarchiában két állam teljes külön állását. Ebben hát, mikor az engesztelhetlen czímért haragszik, nincs igaza Simonyi Ernőnek. Még kevésbé van azonban, mikor tagadja a történelemből általunk felhozott példák igazságát ."Fitz esete, midőn a király megtagadta hozzájárulását a katholikusok hivatalképességét illető rendszabályok iránt, nem általam kevertetett a diskusszióba; de hát készséggel adok igazat Simonyi Ernőnek abban, mit nem tagadott senki, hogy Pitt ezen alkalommal, a királyi jóváhagyás megtagadása folytán lemondván hivataláról, lemondása okát illetőleg a parlament előtt,Pitt által adott magyarázat sem teljes, sem kielégítő nem volt. Az angol parlamenti viszonyok egyik legalaposabb ismerője, leghivatottabb ismertetője*) erre e megjegyzést teszi: »E hallgatagság beláthatólag onnan származott, hogy Pitt kerülni akarta a fejedelem nevét feltűnő öszszeköttetésbe hozni e tárgygyal, de ez által egyszersmind sok félreértésre adott alkalmat.« Pitt eljárásának helyessége hát kétség tárgya , az azonban soha, sehol nem mondatott, hogy az általa követett eljárás, mint ilyen, egyedül helyes, vagy hogy szabályt alkotna, avagy hogy pláne sérthetlen lenne. Maga Pitt lemondása után, de tényleges hivatalból kilépése előtt, megtámadtatván hallgatásáért, ezzel replikáz: »Lelkiismerete sugallatára akárki visszavonulhat hivatalától anélkül, hogy kötelezve volna ezen ház és a nagyközönség előtt mindazon körülményeket is előadni, melyek elhatározására és eljárására befolyással voltak. Hogy hol van valami ilynemű kötelesség megírva, azt nem tudom.« Tehát Pitt maga sem hivatkozik a parlamentarizmus vagy alkotmányosság valamely alaptételére, mely hallgatnia parancsol, egyszerűen utal arra, hogy hallgatnia szabad, hogy a nyilatkozás nincs megparancsolva. Ez a védelem tanúskoik legeklatánsabban, hogy a Pitt esetéből vont minden analógia helytelen. Annál inkább analóg eset azonban, az, a “t el Hontban hivatkozás történt, a Grenvilleé. Itt lord Grenville úgy az alsóház mint a felsőház előtt nyilván kimondá, hogy visszalépésének oka az, hogy a király kinyilatkoztatta egy, általuk a parlament elé szánt s be is nyújtott javaslattal szemben határozott ellenzését. S ha Simonyi Ernő leforfordítja a Part. Deb. IX. kötetéből Grenville lord beszédét, melylyel az tudatja, hogy e nyilatkozatot ő felsége engedelmével teszi meg, legyen olyan kegyes és tegye föl, hogy ilyetén előleges engedelem kikérése nélkül a magyar kormányelnök sem fog ily kényes tárgyban nyilatkozni. S mihelyt ez bizonyos, akkor elesik Lisorbonyi Ernő összes érvelése a kormányelnök alkotmánytalan eljárása ellen s nyilvánvalóvá lesz, hogy vádaskodása nem egyéb, mint csak úgy mondhatja meg, hogy amit ő akart, azt a király ellenezte, ha, amit ő akart, az népszerűtlen; olyan kicsinyes szempontok alá helyezése lenne ez az uralkodó iránti lojalitásnak ; oly kezdetleges felfogása a személye iránt a népben szükségkép élő ragaszkodásnak, a minő Simonyi Ernő tollából elvétve, egy hirlapczikk gyors megírása közben világgá szárnyalhat, de amit végkonzekvencziáiban aligha fogadna el ő maga is. A parlamentarizmus az a kormányforma, mely a nyilvánosság nélkül nem is létezhetik ; e nyilvánosság hozza magával, hogy az őszinte férfiasság meg merje vallani azt is, ami a legfelsőbb köröket érinti, s ha nem is *) Alpheus Todd: A parlamenti kormányrendszer Angliában. X. kötet. Fordította Dapsy: megyünk e részben annyira, mint egy más alkalommal Simonyi Ernő pártfelei, kik a személyes szabadság megsértését látták abban, hogy egy összeharangultozott fővárosi végtömegnek nem engedte a kormány kényére, hogy az esetleg arra kocsizó fejedelmet, ha tetszik, bántó felkiáltásokkal fogadja, anynyira sem megyünk, hogy felségsértést lássunk abban, amiért a fejedelmi ellenzés, amiről hónapok óta beszél mindenki, nyilvánvaló, illetékes helyén konstatált ténynyé leim. S még egy mondásra tartozunk rá 1 3szszal. Azt említi Simonyi Ernő, hogy hetvenöt esztendővel kellett visszamennünk, ily példát találandók az angol történelemben. Ez igaz. Hanem azért igaz, mert Angolország parlamentáris történetében közel hetven év óta nem volt rá példa, hogy miniszteri lemondás a magyarral analóg okokból történt volna. Nem lehetett szó hát az ilyesmik nyilvánossá tételéről sem. Mikor azonban ily okok fenforogtak, a nyilvánossá tételt senki sem tekintette alkotmányellenes dolognak, s a mit Simonyi Palmerston naplójából idéz, annak alkalmazhatósága itt legalább is kérdés tárgya. S amüi a kérdést magát illeti, azon nem változtat Palmerston érvelése semmit. S Tisza nyítja kor v la n°| váiTTüT feltárásának^al^ományosságát épen az bíró-r u. ****** ■ 'r j C 1 _ ry kormányon, maradásra csak akícozott, mikor alternativ programmja egyik részének elfogadására kilátás nyuttatott. Ennyit akartunk ez alkalommel elmondani, s itt ismételjük, hogy Simonyi fejtegetései által csöppet sem érezzük meggyőzve magunkat s felfogásánál sokkal alkotmányosabbnak, sokkal demokratikusabbnak tartjuk a magunkét. Vas Imre, Rá. Németországgal megújítandó vám- és kereskedelmi szerződés tárgyában, mint biztos helyről értesülünk, Bécsben február 19-kén a külügyminisztériumban ismét összeül a kereskedelmi conferentia. Ezen conferentia lesz hivatva teljesen elkészíteni azon utasítást, mely a németekkel kezdendő tárgyalásoknak küldötteink számára zsinórmértékül fog szolgálni. — Oroszország actiója. Mint a »N. W. Tagbl.«-nak jól értesült forrásból írják, bár az orosz közsürgönyre még mindig nem adatott meg a válasz, bizonyosnak tekinthető, hogy a hatalmak felelete közvetett elutasítás értelmével bizond, amenynyiben a Gorcsakeff- féle közirat czélja abban állt, hogy a hatalmakat közös eljárásra, vagy Oroszország eljárásáért a felelősség átvételére bírja. Ha a kabinetek válasza még késik, ennek oka csak abban keresendő, hogy épen a végleges válasz megadása előtt, még némi diplomatiai kísérletek léteznek, hogy Oroszországot az esetre, ha egyedül kellene a harczot megkezdeni, az actiótól visszatartsák. Bár az említett több oldalról jött kísérlet folytán, Pétervártt már tudják, hogy a hatalmak részéről sem támogatást, sem megbízást, sőt a párisi szerződés felfogására vonatkozólag a véleményezés nyilvánítását sem várhatják, mégsem lehet többé az iránt kétkedni, hogy Oroszország mindennek daczára egyedül is hozzá fog az actióhoz, s hogy annak most már előestéjén állunk. Nem lehet tagadni, hogy a porta helyzetének rosszabbra fordulta daczára is, mely egyedül a Midhát-ügynek tulajdonítandó, a béke érdekében a hatalmaktól jött hivatalos tanácsok iránt hajlandóbbnak mutatkozott, mint Oroszország, hogy főleg e tanácsok folytán siettetni igyekezett a Szerbiával és Montenegróval való békekötést. Valószínű , hogy az előbbivel sikerül is a békét, még a fegyverszünet lejárta előtt megkötni, lehet hogy Montenegróval is sikerülni fog ez, de a tény, hogy Oroszország mindamellett is el van határozva a háborút megkezdeni, kétségtelennek tekinthető, s nemsokára hallani fogjuk orosz lapokban a régi nótát, hogy nem Szerbiáról, nem Montenegróról van szó, hanem Oroszországnak még eddig ki nem fejezett czéljairól, melyek alatt, amint mind világosabban kitűnik, nem más értendő, mint az 1855-ik év előtti statusquo helyreállítása. Casus bellit, a szerb-montenegrói békével vagy a nélkül is Oroszországnak könnyű lesz találni. Akik csak »farkára« mentek be, azok előre elszaladtak, sejtve, hogy itt nagy ütközet lesz. Háromnak azonban még volt reménysége, kiknek sántájuk akadt (öttel játszottak). A kalugyer kegyetlenül bánt velük. Minden kártyát »kóstáltatott.« Azok egymás után »torpászoltak.« Manassé fizetett minden »javítást« a maga hetesére és nyolcasára. — Ez bizonyosan részeg, vagy lopott pénzt hajigál! — Mi köze másnak hozzá ! A fővezér azonban helyt állt s az utolsó kártyát is fizette. Manassé még akkor sem futott meg. Kivette a maga kártyáit, amik most már ingyen jártak. Akkor azután a két matador, a vezér,meg a kalugyer elkezdtek egymásra »hivogatni,« keményen »vágott vissza« mind a kettő. Nagy ütközet lett volna belőle, ha ez a félbolond ott nem ül közöttük s mindent megadva, de nem rekeszti a harczot. Most azután jött a döntő kérdés: »mi van értte ?« A fővezér diadalmasan szólt. — Íme ez a jutalma annak, aki a királyokat szereti: »négy király in natura!« A kalugyer még nagyobb diadallal kiálta föl: — De íme a jutalma annak, aki a disznókat szereti. Négy disznó! S azzal nyúlt a bankóval tetézett tányér után. Manassé azonban szépen megfogá a kezét s kiterjeszté az asztalra a kártyáit, e lesújtó szóval: »girigáki.« Hetes, nyolczas, kilenczes, tizes, négy különböző szinből. Ez meg aztán »levágja« a királyokat is, meg a disznókat is. S azzal besepré a cassát. Most aztán egyszerre minden ember a szeme közé nézett. »Hát ez kicsoda itt ?« A vezér ráismert s bámulva kiáltá föl: »Ez itt Adorján Manassé !« (Folytatása következik.) Apróság. Kezdjük mindjárt egy »nagy nap«-pal. Ennek van mondva az »Egyetértés« mai számában, azon nap, melyen Verbovayt Czegléden megválasztották orsz. képviselőnek. Nem disputálunk a fölött, hogy mennyire volt »nagy«, mennyire nem e nap, de azt mindenesetre concedáljuk, hogy nevezetes nap volt. Többi közt azért, mert annyi évtized leforgása után itt hozták ismét divatba ez alkalommal a követeknek hajdan adatni szokott »instructiót« (»utasítást«). * Ugyanis a czeglédi választási elnök következő szavak kíséretében adta át Verhovaynak a mandátumot : »Fogadja tőlem Czegléd város választó kerületének mandátumát és legyen e pillanattól letéteményese a mi hazaszeretetünknek és szószólója ügyünknek az ország képviseletében. Ha valaha ifjú heve végletekre ragadná, mérsékelje önt a honszeretet. A kígyói okosságot párosítsa a galamb szelídségével mindenha, mikor ezen tulajdonokra szükség leend.« Távolról sincs szándékunkban kétségbevonni ezen intésnek és utasításnak jogosultságát. Sőt elismerjük, hogy igenis helyén voltak azok. De mit felelt a megválasztott képviselő az intelmekre s az utasításra ? A következőket mondá : »Fogadom tisztelt polgárok, hogy a kezeimhez letett mandátumot, majdan oly tisztán szolgáltatom vissza, amilyen illetetlen a házaik tetején fehérlő hó, oly drágán megőrzöm ennek zománczát, mint megőrzik az égig nyúló hegyek jégkoronájuk tisztaságát.« stb. És »fogad« és igér sok mindent, csak azt nem, hogy nem fog »végletekre« vetemedni, s hogy »szelíd« és »okos« lesz. Mindezekről hallgat. Hogy értsük ezt ? Előnyösen akarjuk megmgyarázni : »Qui tacet, con sentit.« Tehát elvárhatjuk a fiatal képviselőtől, hogy a parlamentben az utasításnak megfelelőleg fogja magát viselni. A Konstantinápolyban tartott európai conferentiáról, előzményeiről, lefolyásáról, tárgyalásairól sok minden, többé-kevésbé érdekes dolog került napfényre már. Az, pl. hogy Salisbury oly szellemdúsan túltette magát a geographiai határokon, hogy angol nagylelkűséggel Montenegrónak akarta ajándékozni Cattarót, mert úgy tudta, hogy az a török területhez tartozik, nem kis sensatiót keltett. A tanácskozások persze franczia nyelven folytak, azaz kellett volna, hogy folyjanak, de mint minket egy államférfiú értesít, kinek alkalma volt érintkezni a conferenczia tagjaival, ezek szörnyű mód beszélték a franczia nyelvet a conferenczián. Ignatieff muszka-francziául, Salisbury angol-francziául, Werther német-francziául, Szavjet meg Edhem pasák török-francziául beszéltek, azaz törték a nyelvet. Egyedül Chaudordy beszélte tisztán a diplomatiai nyelvet. — Nem csoda, a francziák annyira műveitek, hogy még a gyermek is francziául beszél. Másfelől a diplomata urak a szónoklattal sem állanak valami különös jó viszonyban. Valamennyien írásból olvasták »beszédjeiket« a conferenczián, melyen a tárgyalás, egy sajátságos nemét tüntette fel a brevi mann jegyzékváltásnak. * . A letűnt farsang eseményeiből érdemes följegyezni az esetet, hogy Bécsben azon udvari estélyen melyen Ignatieff annyi kitüntetésben részesült, egy magyarországi úrnő is megjelent, hogy az udvarnál leányait bemutassa. A királyné magyarul szólta meg az illető úrnőt, de miután ez csak igen roszul beszélte a magyar nyelvet, a királyné kénytelen volt németül folytatni a társalgást. — Magyarosodunk. * A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, febr. 15. Az ülés báró Podmaniczky Frigyes alelnök által megnyittatván, a napirend első tárgyául kitűzött fővárosi hatósági előterjesztés vétetett tárgyalá alá, — mely szerint a balparti jelenlegi ideiglenes vízmű 6—900,000 frtnyi költséggel akként nagyobb bittanék és bővíttetnék, hogy — a vízvezetéki igazgatóság nézete szerint — az egész balparti terület, mintegy 20—25 évig jó, egészséges vízzel ellátható lenne. — Beható megvitatás alkalmával, ezen igen fontos tárgyra nézve, több irányban kétely merült fel. — Így kétségtelen, hogy igen számos bel és külföldi szakértő határozottan az ellen nyilatkozott, hogy a jelenlegi ideiglenes vizműtelep ne nagyobbittassék, míg ellenben Salbach annak a nézetének adott kifejezést, hogy Wein tervezete, mely szerint épen a jelenlegi viztelep bővitendő lenne, s mely szerint körülbelül 20 évre az egész balparti városrész vízzel volna ellátható, — akadályokba nem ütközik. Szükséges volna tehát azon nyilatkozatokat összeállítani, melyek szakértők részéről ez irányban már létettek. Így továbbá állíttatik, hogy a jelenlegi vizműtelepen nyert szűrt víz is már fogytán van. Szükséges volna tehát tudni, hogy ezen fogyatkozás mily mértékben következménye a vízvezeték kiterjesztésének, illetőleg a nagyobb vízfogyasztásnak és mennyiben esetleg eredménye annak, hogy maga a nyert víz van fogyatkozásban. E kérdés iránt csak azon adatok nyújthatnak felvilágosítást, melyek az utóbbi években a gépek mikénti működése, a nyert víztömegeknek mennyisége, a dunai vízállás stb. iránt szereztettek. Ezen adatokkal azonban sem a műszaki bizottság, sem a tisztelt tanács nem rendelkezik. Kétely merült fel az iránt, mi történhetik, ha a Duna vize a sempont fölötti négy láb magasságánál mélyebbre száll miután kétségtelen, hogy a Duna tükre igen gyakran három és két lábra, sőt miként ezt a 1770 és 1792—94-ks időszakok tanúsítják, még mélyebbre is leszáll . Ez iránt is részben a Dunából vagy a talajból nyert víztömegek iránt szerzett adatok szolgálhatnának fölvilágosításul. Tény továbbá az, hogy a természetes szűrők bizonyos idő lefolyása után bedugulnak és azokat mesterséges szűrőkkel szükséges helyettesíteni, de épugy kétségtelen, hogy a vizmű jelen telepét ilyenekkel ellátni nem lehetene. Jogosult tehát a kétely, hogy e telep ismét oly módon bővittessék-e, mely — bizonytalan mennyi? egyszer 940 ezer, egy fél évvel utóbb csak 600 ezer forint költséget igényelend ? Fölhozatott, hogy az átalános canalisatió kivitele összeütközésbe jó a tervezett bővítésekkel. — Erre nézve is szükséges biztonságot szerezni. Mindezeknél fogva s mert úgy az eddig érmadatok, valamint egyátalában a vízműkérdésre vonatkozó összes előiratok a fővárosnál léteznek s úgy a már érintett, valamint kétségtelenül felmerülendő egyéb kérdéseknek írásbeli után leendő tárgyalása igen sok időt venne igénybe, a végleges határozás pedig ezen főfontosságú ügyben halasztást nem tűr, a közmunkatanács pedig azt mihamarább elintézni óhajtja, felhivatik a főváros hatósága egy vegyes bizottsághoz képviselőinek kiküldése iránt. Ezen bizottság feladata volna a balparti vízvezeték létesítése czéljából a szükséges adatokat gyűjteni és ezek alapján a vízműtelep elhelyezése és kiviteli módjára nézve részletes kimerítő javaslatot beterjeszteni. A közmunkásÁcsa részéről ezen bizottságba b. Podmaniczky Frigyes alelnök, báró Lipthay Béla, Zsigmondy Vilmos, Házmán Ferencz, dr. Poór Imre tanácstag urak, valamint dr. Ország Sándor magyar királyi osztálytanácsos és Wohlfarth Henrik főmérnök, a kebeli műszaki osztály vezetője küldettek ki. Siegl Györgynek megengedtetett, hogy a köztárak és a cs. k. szab. oszt. államvaspálya összeköttetéséül szolgáló sínpályát, napközben lóerővel szállításra — használhassa. — Ugyancsak a fővárosi hatóság előterjesztésére a légszesztársulatnak az engedély megadatik, gyártelepének a IV. kerületi aranykéz-utczában lévő irodájával táviró sodronynyal leendő összeköttethetésére — A sodronyok a Sándor-utczán lesznek vezetendők. — A fővárosi hatóság határozata értelmében alakítandó uj szállástelkekre vonatkozó — telek felosztási tervezet — helybenhagyatott és engedélyeztetett. A következő épitkezésekre az engedély kiadatott. Kubala Józsefnek, VIII. ker. futó-utcza 168/18 sz. a. földszintes lakházra. Pick és Kleinnek V. ker. Nádor-utcza 30. sz. a. őrház építésére. Szuszky Annának VII. ker. István-ut 1676/a sz. a. földszintes lakháztartása, s a tisztviselőknek és a választmánynak megválasztása. — A budai várfalak megbontása. Havas Sándor, mint a fővárosi erdőkre és városi majorra felügyelő bizottság elnöke, ki a vároldali sétányok szépítésén fáradozik, előterjesztést tett a tanácshoz, hogy az elyosz fölötti sétahelyekhez egy kényelmes lejárás készítése végett a várfal a miniszterelnöki palota s a sikló közt kitöressék. Az elyps fölött s majdnem a várfalak tövében 3 —7 öl széles sétahely van, mely hasonlithatlan szép és soha meg nem unható kilátással, továbbá tiszta üde levegővel bir, használata azonban szerfölött korlátozva van azáltal, hogy e helyet csak a vár vízi kapujától vezető úton lehet megközelíteni. Az áttört falon néhány lépcső készítésével tehát egy lejárás készíttetnék s ez iránt a m. kir. pénzügyminisztériumnak, kinek kezelése alatt a várhegy áll, a fal megbontásához, beleegyezése fog kikéretni. — Idegenek megadóztatása. A fővárosba pénzszerzés czéljából jövő idegenek megadóztatása ügyében a tanács fölkérte a budapesti keresk és iparkamrát, hogy az adóügyi bizottság által e tárgyban kidolgozott javaslatra adjon véleményt. Az említett testület erre vonatkozólag a következő három pontban nyilatkozott: A szállókban árukat elárusító idegenekre a 10 — 30 frtnyi városi díj kivetését, mivel ezen üzletegyének hangzatos reklámok útján a legtöbb esetben áraiknak nagyobb kelendőséget szereznek, mint sok más állandó üzlethelylyel biró rendes kereskedő, igen csekélynek tartja, s javasolja, hogy a IV. és V. kerületre nézve havi 80 frt, s a többi kerületekre havi 50 frt dij állapittassék meg. Az idegen házalókra a havi 1 ft dijat pártolja. — A nyilvános árveréseket és önkénytes végeladásokat rendező idegenekre nézve, ha az árverések utczára nyíló helyiségekben tartatnak az utczára nyíló minden egyes ablak vagy ajtó után havi 50 ft, az udvarra menő egyes hasonló nyílások után pedig havi 30 frtnyi díjat vél megállapíttatni. Továbbá határozottan kimondatni javasolja, hogy a hónap azon naptól számítatik, amelyen a városi díj befizettetett, megjegyeztetvén, hogy e díjak mindenkor előlegesen fizetendők. Végre a szállótulajdonosok pénzbírság terhe alatt kötelezendők arra, hogy azok neveit haladék nélkül bejelentsék, kik vándorraktárakkal náluk beszállásolva, eladásokat eszközölnek. — Az iparos inasok iskoláztatása. A közoktatásügyi miniszter egyetértőleg a földmivelés-, ipar- és keresk.miniszterrel országgyűlési határozat folytán az iparoktatás szabályoztatása tárgyában febr. hó 25-ik napjának d. e. 10 órájára enquetet hitt egybe. Mint a »M. H.« értesül, a miniszteri előterjesztés két esztendei szakiskoláztatást javasol. Oly tanon ezek, kik írni olvasni nem tudnak, ez ismeretek elsajátítása végett egy éven át a népiskolát kötelesek látogatni. Az iskoláztatási kényszer elvét olyképen tervezik gyakorlati téren érvényre emelni, hogy egyrészt a mesterekre szigorú pénzbírságok szabatnának ki, másrészt pedig a tanoncz felmentése az ipariskolábajárás feltételétől tétetnék függővé. — Rozzant hírét költő egy helybeli napilap Cárié czirkuszának. Azt írta, hogy a fából épült czirkusz szerkezete oly siralmas, hogy félő, miszerint akkor omlandanak össze az állványok, mikor a közönség javában nevet a clownok bohóságain. Bedőléssel fenyeget a fal s különösen rozzant a karzat. E közlemények folytán a főváros a középítési bizottság több tagját kiküldötte a helyszínére, mely ma d. u. 3 órakor ott szigorú vizsgálatot eszközölt. A Pacher József vezetése alatti bizottság, melyhez a két elöljáró is csatlakozott, lelkiismeretes szemlét tartott, kiásatta a gerendákat, az állványok, és különösen a karzati ülőhelyek állapotát tüzetes vizsgálat alá vette, s megyőződött róla, hogy a czirkus épülete Carré által beköltésekor oly jó állapotba hozatott, hogy szilárd szerkezetében teljesen megbízni lehet, s a közönséget benne semmi veszély sem fenyegeti. — Egy évi tűzkár. A főváros területén a múlt 1876. évben a tűzoltó főparancsnokság által szerkesztett kimutatás szerint összesen 132 tüzeset fordult elő. Ezen tüzesetekről bejelentett kár 168,391 frt és 90 krra rúg. A biztositó társulatok által kifizetésre került összeg 36,148 frt és 64 kr. — A török sebesültek javára a nagyszalontai ifjúság tánczvrgalmat rendezett, mely a felülfizetésekből 30 frtot jövedelmezett. E hozzánk beküldött összeget átadtuk a budapesti főconsulnak. — Egy kis hadi zsákmány. A berlini »Unter der Linden, egy előkelő vendéglője érdekes jelenetnek képezte színhelyét a múlt hetekben. Egy orosz tiszt szállt oda egy szép ifjú nő kíséretében, kit nejének mondott. Meglehetős vidáman éltek több napig, midőn egy fiatal szerb is odaszállt. Kérdezősködött az orosz tiszt után, s midőn megmutatták neki szobáját, minden kopogtatás nélkül benyitott, hol alkalma volt meggyőződnie az orosz és szerb rokonszenvezés benső mivoltáról. Az ifjú azonban nem törődött vele, hanem minden bevezetés nélkül a nőcskéhez fordult, s fivére lévén, intézett hozzá egész sorát a válogatlan diplomácziai jegyzékeknek, szemére hányván illegalitását férje iránt, kit Szerbiában hagyott a faképnél, és családja iránt, melynek fejére szégyent hozott, megszökvén egy »testvérrel« ugyan, de azért nagyon távoli testvérrel. A férj ugyan elismerte a hóditó jogát s nem gondol arra, hogy a megejtett hadizsákmányt visszafoglalja, de ő, a fivér, megjelent, hogy háza gyalázatát vérrel mossa le. Erre kihitta a tisztet s kezébe nyomta a magával hozott két revolver egyikét. Szembe álltak, de sokkal izgatottabbak voltak mind a ketten, sem hogy találhattak volna. A váltott lövésekre összecsődült a vendéglő személyzete s nem mervén benyitni, aggódva várták az ajtó nyílását s az eléjük tárulandó szörnyű drámát. Azonban a két idegen épen, egészségesen jött elő, nem ontottak testvérvért. A szerb azonnal elutazott, az orosz hozatott egy pár palaczk italt, az asszony a muszkáé maradt, a férj pedig alkalmasint igy sóhajt fel odahaza vesztesége fölött: — »szegény tatár!« — A hunyad megyei e 1 oáh é s od o 11 magyarok ügyében a következő sorokat vettük: XIV. közlemény a dévai reáltanodái segélyzőegyesület részére a segélyzőegyesület igazgatóságához érkezett adományokról. Tisztelt szerkesztő úr ! Zala megyéből egy lelkes társaság ifj. Háry Sándor úr buzdítására 8 frt 55 krral gyarapíta ismét egyesületünk alaptőkéjét. A szives adakozók neveit Háry úr egy szép levél kíséretében következőleg tudata velem. Ifj. Háry Sándor 50 kr, Lengyel Károly 40 kr, Goldner János 20 kr, Vasváry 1 frt, Weisz Jakab 25 kr, Deutsch Izidor 40 kr, Rosenthal Gyula 20 kr, Weisz Tivadar 40 kr, Lázár Antal 30 kr, Deutsch Ferencz 20 kr, Weinberger Ödön 20 kr, Kalocsay József 40 kr, Grand Béla 40 kr, Günsberger 30 kr, Jámbor Samu 20 kr, Oesterreicher J. 20 kr, Graner Géza 50 kr, Geiszinger Ödön 30 kr, Boschán Ödön 20 kr, Megyei Pál 20 kr, Reschnitz Miksa 20 kr, Weiszberger Jakab 20 kr, Kummer Gyula 20 kr, Sándor Ignátz 30 kr, Oesterreicher Sándor 20 kr, Stern Miksa 20 kr, Magyar N. 20 kr. Fogadják a fennirt urak hazafias áldozatkészségükért hálás köszönetünket ! Déván, 1877. február 15 én Téglás Gábor. — »Gyakorlati czimbalom iskola« czimü müvet veszünk. E mű második s egy nagyobb átiratokat tartalmazó füzettel megoldott kiadása Schundal hangszergyáros művének. A második kiadást készitette s »nagyságos« Liszt Ferencz urnak ajánlja Állaga Géza. Nyomatott Posner Károlynál Ara 4 frt. A jelen kiadás tartalma az előszó szerint rendszeresebben szerkesztett és sokkal eterjedtebb, vagy 90 apró feladaton kívül magában foglalja valamennyi lejtőt, a 24 dur és moll hármas — a 12 uralgó hatos — s a három kisebbített hatos összhangok tört alakzatát, a legczélszerűbb verőbeosztás és begyakorlási módszer pontos megjelölésével; továbbá 8 nagy eredeti gyakorlatot s körülbelöl 30 átiratot. Szerző a czimbalom jelentőségéről hosszasan értekezik s különösen kiemeli, hogy a mandolin, guitarre, sőt a hárfa fölött is áll s mint nemzeti hangszer folytonosan emelkedő használatban van. A székely múzeum számára Orbán Balázs egy szép levél kiséretében küldé el Cserey Jánosné szül. Zathureczky Emilia asszonyhoz Bem érdemjelét. Ugyancsak Orbán B. egy ezüstbe foglalt fakeresztet is küldött a múzeumnak, mely szabadságharczunk legdicsőbb vértanúja Damjanich bitófájából van faragva, továbbá Makray L. honvédezredesnek 3-ad osztályú érdemkeresztjét a Bem által sajátkezűleg aláírt erre vonatkozó emlékokmánynyal. A múzeum ezenkívül még több becces tárgygyal szaporodott ; Vasady tanár úr, ugyanis a múzeum rendezője meglátogatván Xantus Jánost, ettől a következő tárgyakat kapta a múzeum számára: 1. Egy páli szanszkrit nyelven irt, Badba irta bibliával, mely tálipot faszeleteire van karczolva, igen finom és ékes betűkkel; e remekmű a 18-dik században készült a siami király rendeletére. 2. Három db siami pénz, egy réz, egy ólom egy porczellánból. 3. Két darab chinai érmet, egyik Krisztus előtti korból, másik folyó pénz. 4. A chinai történelem azon kézikönyvét, melyet a chinai középtanodákban használnak. 5. Egy nagyon finom festésű chinai képet. Ezeken felül megígérte Xántus, hogy mihelyt a székelymúzeum rendezve s a szükséges szekrényekkel el lesz látva, indiai és chinai madár gyüjteményéből 40 dobot, érem- és csiga-gyüteményéből is fog juttatni a székely-múzeumnak. Pulszky Ferencz is ígéretet tett, hogy a nemzeti múzeum duplumainak kiosztásakor nem fog megfeledkezni a székely-múzeumról, s másképen is hathatós támogatását nagylelkűen fölajánlotta. Ily pártfogók mellett a székely múzeum gyors kifejlődésre jut. Még föl kell említenünk Bálint Gábor adományát is, mely áll egy mongol szalmakalapból, 2 darab préselt mongol beatartóból, 3 darab finom mongol füstölőből, 2 darab chinai óloméremből és útleírása két példányából. Ezeken kivül Vasady több érdekes régi fegyvert s egyéb ritkaságokat vásárolt Eggernél Csereyné megbízásából. A kereskedőifjak társulata márt hó 10-én saját helyiségeiben (koronaherczeg-utcza Szervita-rend épület) tánczestélyt rendez, melyre a meghívók legközelebb fognak kiküldetni. »Érmek jegyzéke« czím alatt Szűk Lipót tanár (Budapest, gránátos utcza 3. sz.) összeállította azon magyar és erdélyi éremgyűjtemények másod példányait, melyeket ő hasonló érmek változatáért, vagy római, vagy lengyel érmekért cserében avagy készpénzfizetés mellett átszolgáltatni. A jegyzék sz. István korától II. Ferenczig terjed, részletes leírása az érmeknek nincs, de mint jegyzék is érdemes a félemlítésre. Ajánljuk a szakférfiak figyelmébe. — Népszínházi hírek. »Sztrogoff utazása« czímű nagy látványosságból az olvasópróba hétfőn lesz, Solymosi, Eőri, Együd, Tihanyi, Lukácsné és Rákosi Fáni játszik a főszerepeket. A darabra s nagyszerű kiállítására a népszínház igazgatósága alkuvában van Jauner úrral, a bécsi nagy opera és Carlszínház igazgatójával. A népszínházban márcz. elején kerül színre. Januer,rn sikerül az alku, júniusban adatja. A népszínház legközelebbi újdonsága »Pétaud király udvara« lesz, Delibes szép zenéjű operettja. Szabó Karola (Leo) Vidmár E.hercegnő Szabó Bandi (Alexibus) Solymosi és Együd (Petaud király) fognak benne játszani. Még e hóban szinte hozzák »Csók Julis« czimű eredeti bohózatot is, Patti Budapesten. A népszínház igazgatója tegnap jött haza Pécsből, magával hozván a szerződést, mely Patti Adelina és művésztársai két felléptéről köttetett. A két előadás, melyek közöl egyik a »Traviata«, a diva legkitűnőbb szerepe lesz, márczius hó 27. és 28. fog megtartatni. A népszínház igazgatója felszólításokat kapott Bécsből (a wiedeni színházból) Berlinből (a Victória-színházból), Pozsonyból, hogy a nyári hónapokban egész társulatával vendégszereplésre ránduljon fel. E részben eddig semmi elhatározó lépés nem történt. Sorsolási eredmény. A felsőbbség által kisorsoltatni engedett bécsi kiállítási íróasztal nyerőszáma ma mutatott ki. Nyerő lett a 8-ik könyv és 213. szám. A kinél e nyerőszám van, az folyó évi martius 2-ik napjáig az illető kisorsoltatónál, YNL kér. futó-utcza 22 szám alatt jelentkezzék, különben a nyerés elévül. KÜLÖNFÉLÉK. — A m. tud. akadémia II. osztálya f. bő 19-én ülést tart.Tárgyai a következők: Deák Farkas rt. székfoglaló értekezése : Nagyvárad eleste 1860-ban; Szilágyi Sándor r. t. értekezése »Corillo Alfons diplomatiai tevékenysége Erdélyben.« Az ülést osztályértekezlet követi. — Az »irók és művészek társasága« saját helyiségében (nemzeti színház palotája I. em.) márczius hó 4-én délután 3 órakor tartja évi rendes közgyűlését, tárgyak, titkári jelentés, az évi költségvetés megbirálása, az alapszabályok megváltozta Nemzeti színház. «A varázsfuvola.« Nagy dalmű 4 felvonásban. Irta Schikaneder Manó. Fordította Böhm Gusztáv. Zenéjét szerző Mo zárt. Először adatott a nemzeti színpadon febr. 18-dikán. Ez is ama termékek egyike, melyek oly régiek, hogy már újak. Az újabb nemzedék alig ismeri másként, mint hitből. .Nem csoda: a »Varázsfuvola« most 86 esztendős. Épen elég idő nyolc-tíz darab teljes elfeledésére és eltemetésére. De Mozarte dalműve nem azok közül való, melyeket el lehet temetni. Ha félre teszik, mellőzik is egy ideig, de rajta is valósul a franczia mondás : »on revient toujour a ses premiers amours.« »A nemzeti színház is így járt vele. Hajdan a magyar opera sok kitűnőségének volt benne kedvencz szerepe, mig lassan kint elvándorolt a lomkamrába hogy most letörülve róla az évtizedes port, úgy támadjon fel alóla, mint megifjult phönix a hamvaiból. A »Varázsfuvolá«-nak nem volt ugyan szüksésége hamu, azaz por alá temetkeznie, mert örök ifjúsága, mely keresztül lengi, megóvja a megvénhedéstől. Fenkölt, tiszta, költői zene az, mely már egymaga is halhatatlanná lett volna képes tenni szerzőjét. Annyi fenség párosul itt a legüdébb humorral, mint ritka dalműben s ráismerni benne »Don Juan« szerzőjének lánglelkére. Kötetekre megy a bírálatok száma, melyek tele vannak e dalmű zenei szépségeinek, méltatásával. De hitünk szerint semmi nem bizonyít örökbecse mellett annyit, mint hogy ez a szányaló zene csaknem egy századon keresztül a közönség érdeklődésének felszínén tudott tartani egy olyan szöveget, mily önmagában úgy elmerült volna, mint vízben egy ólomdarab. A régibb zeneszerzők szemében minden egyéb alárendelt dolog volt a zene mellett. Az dominált egymaga s már sok, ha segédeszköznek tekinté azt, amivel Wagner óta a zeneköltők oly hatalmasan tudják hatványozni a zene hatását, a jó szöveget, mely a dalművet zenedrámává teszi s a helyzetek és jellemek zenei festésével egész új világot tár elénk. Hiszen tagadhatatlan, hogy ha egy darabot szétbonczolunk, a zeneköltőre nagyobb dicsőség lehet, ha zenéje önállólag is kivívja az elismerést s a hozzá kapcsolt szövegkoloncz daczára is szárnyalni tud; de a szemre és értelemre is ható segédeszközök alantmaradása a zene mellett: biz az tagadhatatlanul dissonanczi, a mely a műnek, mint egésznek nem válik oly javára, mintha harmóniává olvadna vele.